Az épületek ciklusideje, élettartama, fogalmak. Diagnosztika
Amit emberi kéz alkot, az fenntartás, felújítás, karbantartás vagy a szükséges megerősítések nélkül előbb-utóbb tönkremegy, használhatatlanná válik. Ennek tudatában szerepel az építőipari jogszabályok között olyan rendelet, amely az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szól.
Az élettartam és az állékonyság szempontjából jelentős épületszerkezetek kötelező alkalmassági ideje általában 10 év, míg a szerkezet szempontjából kevésbé mértékadó elemek kötelező alkalmassági ideje 5 év. A kötelező alkalmasság azt jelenti, hogy a tetszőleges anyagokkal és technológiával létrehozott épületnek a meghatározott időtartamra a rendeltetésszerű használatra biztonsággal megfelelőnek kell lennie.
Bár a rendelet a teljes épületekre, építményekre kötelező alkalmassági időt nem ír elő, a szakmában az állandó használatú épületek esetében általában min. 20-50 esztendős fennmaradással számolnak. Az alkalmassági idő alatt a következő tevékenységeket lehet az épületen végezni.
Fenntartási tevékenységek:
- Üzemeltetés: minden olyan tevékenység, amely a rendeltetésszerű használat és az épület összhangját hivatott biztosítani (pl. takarítás, gépészeti rendszerek üzemeltetése).
- Karbantartás: ide tartoznak az olyan megelőző tevékenységek, amelyek az épület vagy a szerkezetek tönkremenetelének megelőzésére irányulnak (pl. liftek ellenőrzése, ereszcsatorna takarítása stb.).
Felújítás: egyes anyagok, szerkezetek, berendezések az eredetivel azonos műszaki színvonalra kerülnek, felújítással vagy cserével (pl. homlokzat festése).
Beruházási tevékenység:
- Korszerűsítés: az eredetinél magasabb műszaki színvonalú anyagok, termékek, berendezések beépítése (pl. nyílászárók cseréje).
- Átalakítás: az eredeti funkcionális elrendezés megváltoztatása (pl. válaszfal kivétele, szoba leválasztása).
- Bővítés: a meglévő létesítményhez új hasznos területek létesítése, kialakítása (pl. új épületszárny csatolása, emeletráépítés, tetőtér beépítése).
- Rekonstrukció: az eredeti épületszerkezetek részleges vagy teljes cseréje (pl. fedélszék teljes cseréje).
- Rehabilitáció: az eredeti épület teljes rekonstrukciója, egyben új funkcionális elrendezés kialakítása a jobb használhatóság érdekében (pl. régi ipari épületből irodaház kialakítása).
- Revitalizácíó: részben vagy teljesen használaton kívüli helységek, épületek megfelelő korszerűsítési vagy rekonstrukciós beavatkozások utáni ismételt használatba vétele.
Épületdiagnosztika
Az épületdiagnosztika az épületek vagy épületrészek hibáinak feltárásával foglalkozik. A kapott eredmények alapján lehet a helyreállítási és állagmegóvási munkákat megtervezni, elvégezni. A tevékenységhez tartozik még az a törekvés is, hogy az épületek öregedési folyamata késleltethető, és a hibák többsége szakszerű beavatkozással kijavítható. Az épületdiagnosztika eredményei alapján lehet kiválasztani a beavatkozás technológiáját, a megfelelő építőanyagokat, a helyes rétegrendeket és szerkezeti kialakításokat.
Az épületdiagnosztika történhet szemrevételezéssel, anyagvizsgálatokkal és különböző műszerekkel való méréssel is.
A vizsgálatok a következőkre terjedjenek ki:
- A szerkezet, az épület korának felismerése: a korra jellemző épületszerkezetek ismeretének birtokában alaki jellegzetességek, méretek, valamint a felhasznált anyagok alapján lehetséges.
- A hiba megállapítása: anyagtani és szilárdságtani ismeretek alapján történhet. A szerkezettani okok a bekövetkezett károsodás ismeretében elemezhetőek.
- A károsodás mértéke: megállapítható a hibás szerkezeti rész nagyságából.
- Értékelés: összegezni kell az előző három megállapítás tartalmilag összefüggő részeit, véleményt kell alkotni az adott szerkezeti hibáról, végig kell gondolni a lehetséges variációkat.
- Javaslattétel: a meghibásodás felismerése után meg kell határozni az állagmegóvás vagy az esetleges szerkezetcsere módját, az alkalmazható anyagok körét és minőségét, javaslatot kell tenni a hiba kijavításának technológiájára, lebonyolítására.