• építés
• épületgépészet

Központi porszívó

A mobil porszívó a háztartások és egyéb középületek tisztán tartásánál közel százéves múlttal rendelkezik, vagyis azóta könnyebb a takarítás, mint üzemi feladat. Az ezredforduló hetvenes éveiben Amerikából konti­nensünkre is átterjedt technológia a központi rendszerű porelszívás.

A központi porszívó működési el­vében azonos a már szinte minden­ki előtt ismert mobilgépes technoló­giával, ahol a szívást és a por tárolását egy kerekein gördülő, táska méretű szerkezet végzi, a hozzá kap­csolható szívófejes cső segítségével. A központi porszívó szinte min­den épületben telepíthető, régi és új házaknál egyaránt. Természetesen az új épületeknél a tervezéssel és szervezéssel kapcsolatban a hely­zet sokkal egyszerűbb. Régi építésű lakásoknál a szállító csővezetékek elhelyezése jár átalakítással, míg az újaknál szinte minden probléma­mentes.

A központi porszívó tulajdonkép­pen a háztartások, lakások, házak komfortminőségének meghatározó­ja, hasonlóan a klímaberendezések­hez vagy a kaputelefonhoz.

Központi porszívórendszer vázlata többszintes épületnél 1 központi porszívógép; 2 szállító cső­vezeték; 3 kifúvócső; 4 hangtompító; 5 zsalus szellőző; 6 fali csatlakozó; 7 padozat! „seprű”-nyílás; 8 elektromos vezeték; 9 automatika; 10 födém; 11 az épület fala; A szabálytalan; B szabályos szerelési mód.

Működési elv

A központi porszívó és a por gyűjté­sére szolgáló egység a lakótéren kí­vül, de az épületen belül kerül telepí­tésre úgy, hogy a szállítócső-rendszer a legrövidebb úton (hosszban) és a legnagyobb hatékonysággal tudja ki­szolgálni az épület belső tereit. A szobákban, illetve a takarítandó helyiségekben fali csatlakozók vannak, amelyekbe a szívócső (a gégecső) csonkját kell bedugni.

A falba beépí­tett szállító csővezetékekkel együtt vezetett villamos kábel alkalmas a működtetés üzeméhez szükséges in­dító illetve kikapcsoló program köz­lésére úgy, hogy a fali csatlakozóba épített mikrokapcsolók ezt kezdemé­nyezik. A fali csatlakozóknál típustól függően a zárófedő nyitásával, vagy a gégecső kezdőcsonkjának behelye­zésével, vagy kézi kapcsolóval zár rö­vidre az elektromos vezérlés, és ezál­tal kezdődik és fejeződik be a takarítás fázisa.

Előnyei a következők:

• a takarítandó térből az elszívott levegővel együtt a por, a piszok kijut a gyűjtőtartályba;
• a porban, piszokban fészkelő at­kák és az allergiát okozók (por és pollen) mind eltávoznak a rendszer­hez kapcsolt térből;
• a takarítás csendes, csak a lég­mozgás hangja hallatszik;
• a takarítás könnyű, csak egy gé­gecsövet kell mozgatni.

A rendszer

A központi porszívó három (főbb) részegységből áll: a központi porszí­vógép, a szállító csővezeték és a haj­lékony szívócső a tartozékaival.

A központi porszívóegység

A henger alakú, elektromos üzemű szívó és tároló berendezést a lakás mellék­helyiségének a szegletében helyez­zük el úgy, hogy az centrálisán haté­konyan csatlakoztatható a helyiségcsoportokhoz. Másik fontos tényező a fogadóhelyiségben levő magasabb zajszint elviselhetősége. A központi szívóegység elektromos csatlakoztatásához egy dugalj szük­séges. További fontos tényező a kifúvócső legrövidebb hosszban va­ló megépíthetősége. A gép a falra van felszerelve úgy, hogy a porgyűj­tő tartály vagy a porzsák ürítését ké­nyelmesen el lehessen végezni.

A gépek teste rozsdamentes acélból készült, a porgyűjtő tartály és az egyéb alkatrészek műanyagból. A gépek általában a ciklonikus-fordított porzsákos elven szűrik ki a szennyeződéseket a beszívott leve­gőből. Ez az egyik legjobb megol­dás a szennyeződések leválasztásá­ra, mert viszonylag kicsi fojtás mellett jó hatásfokkal szűr. Ezekhez a típusokhoz nincs szükség külön porzsákok vásárlására, mert a hulla­dékot egy tartályba gyűjtik, amit le­csatolva a gépről csupán ki kell bo­rítani a szemetesbe.

Csővezeték és fali csatlakozók az épü­letben

A fali csatlakozó-nyílásokat a géppel összekötő csőrendszer az alj­zatbetonban, illetve a csatlakozók­nál a falban van elhelyezve. Ha van padlófűtés az épületben, akkor a csőrendszert annak szigetelésében helyezzük el. A fali csatlakozónyílá­sokból valamennyi helyiséget, an­nak padlóját és mennyezetét el kell tudni érni, még ha a bútorokat meg is kell kerülni. Az elektromos vezér­lés vezetéke a cső mellett fut.

A ta­karított helységből beszívott poros levegő a gép beszívó ágán keresztül (beépített csőrendszer) a porszívó­gépbe jut, ahol egy szűrőrendszeren át a kifúvó ágon keresztül a már tisztított levegő távozik az épület­ből. A kifúvó ág lehetőleg a szabad­ba vezessen, mert így a mikroporok, pollenek és poratkák – amiket már nem lehet kiszűrni a levegőből – tá­voznak közvetlen környezetünkből. A gép teljesítményét a takarítandó szemét tulajdonságai, a ház alapte­rülete, a nyomásveszteségek (cső, idomok stb.) és egyéb paraméterek is befolyásolják. Minden központi porszívógépnek van egy beszívó- és egy kifúvó ága. Ezekbe falon kívül kell bekötni a csőrendszert.

Hajlékony szívócső

A gégecső álta­lában 9 m hosszú, de kapható más méretekben is. A gégecsőre felsze­relhető takarító-eszközökkel min­den takarítási feladat könnyedén el­végezhető.

Egyszintes épület üzemi alaprajz 1-4 fali csatlakoztatási pontok.

Egyszintes épület központi porszí­vójának szerelési terve a) alaprajz; b) csőszerelési és kapcsolási váz­lat; 1-4 fali csatlakozás pontjai; 5 porszívógép; A szállító csőveze­ték; B 90°-os „felfelé” csatlakozás; C 45°-os idom; D 45°-os ág.

A tervezés

Egy jól működő központi porszívó­rendszerhez elengedhetetlen a pon­tos tervezés.

Ehhez a következő ada­tokra van szükségünk:

• A takarítandó épület pontos alap- és metszetrajzai.
• Az épület szerkezetének pontos ismerete.
• Más épületgépészeti és az épü­letbe betervezett különböző rend­szerek (villany, klíma stb.) ismerete.
• A megrendelő igényei.

Ha birtokunkban vannak az alap- és metszetrajzok a takarítani kívánt épületről, abban az esetben már majdnem mindent meg tudunk ter­vezni.

A porszívógép helye

A porszívógép könnyen és kényel­mesen hozzáférhető helyre kerül­jön, mert a gépet bizonyos időközönként ki kell majd tisztítani. Ezért nem utolsó szempont, hogy a gép olyan magasra kerüljön beszerelés­re, ahonnan kényelmesen kitakarít­ható. Ismernünk kell a betervezett porszívógépünk méreteit és súlyát, mert nagyon pici helyiségbe nem lehet betervezni, és a falnak is el kell bírnia a gép súlyát. Olyan helyre tervezzük, gépünket, ahol biztosít­hatjuk a gép zavartalan működését. Leginkább pincébe, garázsba, gépé­szeti helységbe, szerszámoskamrába vagy háztartási helyiségekbe érde­mes elhelyezni.

Száraz és nem hi­deg helyre helyezzük el a porszívón­kat. A rendszer veszteségének csökkentése érdekében a kifúvó ág kivezetését a porszívóegység mel­lett legideálisabb elhelyezni. A kifúvó ág kivezetése ne legyen hosszabb, mint 6 méter, hogy kicsi maradjon a fojtás. Ha az épület adottságai miatt a kihívásnak mégis 6 méternél hosszabbnak kell lennie, akkor a kifúvócső átmérőjét növelni kell 100-as átmérőjű szellőzőcsőre, hogy ezzel is segítsük a kiáramló le­vegő ellenállásmentes kijutását a szabadba. A kivezetést a tetőn is ki lehet alakítani, de a cső hosszának minimalizálására kell törekedni. A kifúvási zaj csökkentésére hang­tompító dobot szerelünk a kifúvó ágba, lehetőleg a géphez közel.

Központiporszívó-rendszer vázlata.
Háromszintes épület központipor­szívó-rendszerének vázlata.

A porszívógép lehetőleg mindig lejjebb legyen, mint a fali csatlako­zók, vagy ugyanazon a szinten, mert ha feljebb rakjuk, akkor a gépnek felfelé kell szívnia a szemetet. Ez azért nem ideális, mert a gépnek így többet kell „dolgoznia”, hiszen a gravitáció ellene is dolgozik. A rendszer szempontjából az a legide­álisabb, ha a porszívógépet a cső­rendszer közepére tervezzük, így csökkenthető a gépigény, illetve nö­velhető a szívóhatás.

Fali csatlakozók

Az épület alaprajzai alapján törté­nik az optimális számú fali csatlako­zó helyének kijelölése. A fali csatla­kozók lehetőleg a folyosón, a lépcsőfeljárók felső részén legyenek betervezve úgy, hogy onnan min­den zugot, még a beépített szekré­nyek belsejét, a mennyezetet, a für­dőszobát és a lépcsőfeljárók alsó és felső részét is el lehessen érni. A ter­vezésnél mindig a legtávolabbi ponttól (a ház sarkától) kezdjük ki­osztani a köröket úgy, hogy mindig 1 m-rel kisebb gégecsővel számol­junk (9 m-nél 8 m-rel), hogy ha ki kell kerülni egy ágyat, bútort, akkor is kényelmesen elérjünk minden sarkot. Arra kell törekedni, hogy egy csatlakozóból több helyiséget is el lehessen érni a szívócsővel.

A fali csatlakozókat ne tervezzük ajtó mögé, illetve olyan helyre, ahonnan kényelmetlen a be- és kicsatlakoztatása (bútor, ágy mögé stb.). Általában a fali csatlakozókat az elektromos dugaszolóaljzatokkal egy magasságba tervezzük (40-50 cm-re a végleges szinttől), de az igé­nyekhez igazodva lehet lejjebb és feljebb is. Legideálisabb a villany­kapcsolók alá tervezni (az elektro­mos dugaszolóaljzatok mellé vagy helyére), mert oda általában nem kerül semmilyen bútor.

Szállító csővezeték

A csővezeték-gerincvezeték és a le­ágazások kialakítása döntően befo­lyásolja a rendszer hatékonyságát, tehát törekedni kell arra, hogy a veszteség a lehető legkisebb legyen. Törekedjünk arra, hogy a csőrend­szeren minél kevesebb kanyarodás legyen. Lehetőleg minél rövidebb nyomvonalon haladjunk a csővel, és ne csináljunk nagy kerüléseket, csak ha másképpen nem oldható meg. Részesítsük előnyben a 45°-os kö­nyököket és a 45°-os T-idomokat, mert ezek vesztesége a 90°-os ido­mok fele.

Többszintes épület központi porszí­vó-rendszerének vázlata a) met­szet; b) pince; c) földszint; d) tetőtéri alaprajz; 1-6 fali csatlakozási pontok; 7 központi porszívógép, kifúvócső-vezetékekkel.

A gerincvezeték köti össze az elszívó egységet a legtávolabbi csat­lakozási ponttal. A gerincvezeték elhelyezését az épület alaprajza/szer­kezete és az elszívó egység helye határozza meg. Hagyományos tég­laépület esetén az aljzatbetonban, a padlófűtés hőszigetelő rétegében vagy esetleg a falban lehet vezetni a csövet. Ha a csövet csak falban tud­juk vezetni, tudnunk kell, hogy a vé­sés a fal jelentős gyengítésével jár.

Győződjünk meg róla, hogy a vésés nem fogja a megengedettnél job­ban meggyengíteni a fal szerkeze­tét. Célszerű a gépészeti felszál­ló aknában felvinni a csövet, és szintenként leágaztatni. Könnyű­szerkezetes épület esetén a födém­ben és a falakban lehet kialakítani a csőrendszert. Utólagos beépítésnél szellőzőaknákba, beépített bútorok­ba, mellékhelyiségekbe történő, il­letve falon kívüli elhelyezés a legcél­szerűbb.

A házon kívül ne vezessük a cső­rendszert, mert a kinti hideg levegő okozta páralecsapódás következté­ben a rendszer eldugulhat.

Az elágazások kötik össze a ge­rincvezetéket a fali csatlakozónyílá­sokkal:

• Függőleges becsatlakozásoknál ne kössük be a felszállóágat közvet­lenül a gerincvezetékbe, mert ha egy másik csatlakozót használunk, az abból szállított szemét lehullik a felszállóágban. Helyette alakítsunk ki egy 15-20 cm-es vízszintes ágat, majd ebből csatlakozzunk a gerinc­vezetékbe, lehetőleg 45°-os T-idommal.
• Lehetőleg 45°-os elágazásokat kell készíteni.
• A T-idomoknál a légáramlás irányát figyelembe kell venni. A for­dítva szerelt T-idom dugulást okoz­hat.
• Az épületgépészeti tervezésnél gondoskodni kell róla, hogy legyen a fali csatlakozó közelében (kb. 1,5 m-en belül) villamos dugaszolóalj­zat, ha valamikor elektromos meg­hajtású tisztítófejet is kívánnak használni a takarításhoz. Az elágazó csővezetékeket beépített szekrénye­ken, mellékhelyiségekben, a mennyezetben vagy a szellőzőcsöveken át is lehet vezetni.

A porszívógép kiválasztása

A rendszerhez szükséges gép típu­sát az egyenértékű csőhossz hatá­rozza meg. Ez a szám méterben értendő, és minden gépnek adott egyenértékű csőhossz teljesítménye van.

A rendszer egyenértékű csőhosszát a következőképpen számoljuk:

(A porszívógép és a tőle legtávo­labb eső fali csatlakozó közötti cső­szakasz hossza méterben + a kifúvó ág hossza méterben) + (az ezen a szakaszon található 90°-os kanyarodások száma X 3) + (45°-os kanyarodások száma X 1,5). A leghosszabb csőszakaszon a leg­nagyobb a veszteség. A porszívógé­pet a legnagyobb veszteség figye­lembevételével kell kiszámítani, hogy ott is elegendő legyen a teljesítmény. A legtávolabbi csatlakozó­ra kell kiszámítani az egyenértékű csőhosszat.

Fali csatlakozó.