Galéria a lakásban: előnyök és hátrányok
Azoknál a lakásoknál, ahol a lakótér kellő belmagassága lehetővé teszi, a szinteket osztottan hasznosíthatják. Általában ezt gazdasági, sőt az esetek elég nagy hányadában esztétikai igények miatt alkalmazzák.
Régi, nagy belmagasságú házak lakásaiban részleges vagy teljes szintmegosztást szokás kialakítani. A teljes szintmegosztáshoz 5-6 m belmagasságú tér szükséges, míg a részlegesnél a 4-5 m-es is elegendő. Utóbbit úgy kell értelmezni, hogy egy adott helyiségben annak harmadát-felét osztják meg a galériaszerű – utólag beépített – szinttel. Ennek funkciói fent mindig kapcsolódnak az alsó tér alap- vagy fő rendeltetéséhez.
Például egy gyerekszobában a galérián hálótér van, míg a szülői hálóban felül található az időszakos dolgozótér. Nappali terekhez is lehet kapcsolni olyan funkciót, mely a nyugalmat, a részleges elkülönítést igényli, ilyen az olvasótér, a könyvespolc, de még a házimozi is felülre kerülhet. Az új építésű házaknál a belmagasságnak köszönhetően kialakult igények kielégítésére épített galériák már egészen másként töltik be szerepüket, mert ezeket már eleve így tervezik meg.
Fő kérdés
Sokakban felmerül a kérdés, még szakemberekben is, hogy: galériát építeni luxus-e vagy szükséglet?
Válaszképpen említsük meg az előnyeit:
- látványértéke (főként lentről) általában pozitív hatású;
- a lakás elhasználódott levegője – a dohányfüst is – felszáll.
Illetve a hátrányait:
- a felszálló szennyezett (esetleg dohányfüstös) levegő a galériáról nyíló helyiségbe akarva-akaratlanul betódul;
- télen, a fűtési időszakban, a meleg levegő felfelé száll, így a nappaliban csak akkor van kellemes idő, ha a fűtés működik; annak leálltával az alsó szint rövid időn belül lehűl, tehát a hőmérséklet (főként ülő helyzetben) nagyon ingadozóvá válik.