• színlátás

A színlátás zavarai

Normális, egészséges szemmel kb. 380-780 nm hullámhosszig ér­zékeljük az elektromágneses hullámokat. Színlátás szempontjából az emberek túlnyomó többsége háromszínlátású, ún. trichromat.

A színtévesztés, illetve a színvakság okozói egyrészt a látóbíbor bomlási, illetve újrafelépülési folyamatában bekövetkező zavarok lehetnek, más formái az ideghártya vagy a látóideg veleszületett vagy szerzett megbetegedéseinek következtében jelentkeznek.

Bizonyára ismerősek azok a képek, amelyeket a látásvizsgálat során alkalmaz­nak az orvosi rendelőben a színtévesztés vagy a színvakság diagnosztizálására. A felmérések szerint a férfiak kb. 8%-a színtévesztő, míg a nők esetében ez az arány csak 0,4%-os. A nők esetében ugyanis nincs öröklött színtévesztés, csak bizonyos betegségek hatásaként szerzett színtévesztésről beszélhetünk.

A szembe jutó fény ideális esetben zavartalanul jut a szem hát­só felén található retinára, ahol az érzékelők, azaz a csapok he­lyezkednek el, amelyek felfogják a retinára eső fényt, és továbbítják az agy felé, így megtörténik a kép összeállítása.

Az emberi szem érzékenysége a fény hullámhosszától és színétől adódóan

A színlátás zavarainak három fő fajtája ismeretes, ezeken belül többféle eltérés létezik.

A teljes színvakok (achromasia) színt nem érzékelnek, csak sötét-világos tónusokat, tehát minden színérzékelés hiányzik, vagyis minden szín fekete-fehér (Ábra: 2L)

A színtévesztő (dichromasia; kétszínlátás) minőségileg eltérő színlátású egyén, lehet: protanop (vörösvakság): a sötétzöldet feketével, a zöldet szürkével, az ibolyát kékkel téveszti össze. (A kép ábrája: 49)

euteranop (zöldvakság): a zöldet sárgának, a barnát szürkének, a sárgát zöld mellett vörösnek, a vörös mellett zöldnek látja (A kép ábrája: 42)

itritanop (kékvakság): a zöldet kékkel, a rózsaszínt sárgával, a világoskéket szürkével cseréli fel (A kép ábrája: HS)

A részleges színtévesztők (anomaus trichomasia; háromszínlátás): a színtévesztés típusától függően jellegzetes színtévesztéseik vannak. Legtipikusabb a vörös-zöld tévesztés. Oka, hogy a három alapszín egyike iránti érzékenység csökkent vagy az érzékelés jellemző hullámhossza eltolódott (A kép ábrája: 69)