Húzott léc – stukkókészítés
A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.
Az egyik leggyakoribb munka a stukkókészítés során a tagozatok és párkányok húzása. Ahogyan a „húzott léc” elnevezés is mutatja, ezeket a profilokat ún. tagozathúzóval alakítják ki. Ez egyfajta negatív, amelyen a sablon a húzandó tagozat profiljának megfelelően van kialakítva. A sablon a tagozat profiljának fordítottja, a tagozat pedig lemezekből, pálcákból, homorlatokból és hullámtagokból állhat.
Párkány fogalma
Ha a tagozat az épületen vízszintesen fut, akkor párkányról beszélünk. Ha a tagozat a tető és a fal csatlakozásánál helyezkedik el, akkor ereszpárkánynak, ha a födémek vonalában, akkor övpárkánynak nevezik. Ha az ablak felett helyezkedik el, akkor szemöldökpárkány a neve.
A párkányokat mindig a homlokzaton való elhelyezkedésük alapján nevezik el. Ha a tagozat körbefut az ajtó vagy ablak körül, kétoldalt a bélleten függőlegesen, fönt a záradékon pedig vízszintesen, akkor nyíláskeretezésnek mond-ják. Ha a tagozat az ablak fölött háromszög alakban vagy ívesen van kialakítva, szemöldökpárkányról vagy timpanonról beszélünk. A gyakran használt portál kifejezés esetében pedig minimum nyíláskeretezés és szemöldökpárkány vagy timpanon kombinációjáról van szó.
Párkány „súlya”
A párkánynak mindig bizonyos magassága és a díszítőtagozatokból adódóan bizonyos kiülése van. Ezért mindig ügyelni kell a párkány súlyára, ha tömör habarcsból készül! Emiatt általában üregesre képezik ki a belsőt, és/vagy könnyű magot építenek be, hogy csökkentsék a tömeget. Korábban erre a célra is gyakran elszenesített fagerendát használtak könnyítő adalékanyagként vagy magként, ez nagyon könnyű, de kellő szilárdságú.
Mivel az aljzathoz való rögzítés igen kis felületű, korábban az alapfelületbe gyakran vasszögeket vertek és drótszövetet tekertek körbe rajtuk, ami egyrészt egyfajta vasalásként szolgált, másrészt a habarcs alapfelülethez való jobb tapadását biztosította. Ezt a megoldást később rabitz-szerkezetek váltották fel. Rabitz-vázat építettek horganyzott gömbvasakból és dróthálóból, vagy hasonló alapanyagokból, a későbbi párkány kívánt formájának megfelelően.
Bevált módszer min. 5 cm összvastagságú húzott léceknek rabitz hátszerkezetet készíteni. Az előre gyártott stukkóelemeket kellő szilárdulás után ragasztóval vagy nagy tapadószilárdságú ragasztóhabarccsal, ill. dübelezéssel vagy csavarozással rögzítik. Amennyiben épületszerkezetileg lehetőség van rá, falazással magot készítenek – úgy alakítják ki a téglakötést, hogy egyes sorok kiálljanak a fal síkjából.
Párkányok restaurálása
Ha a műemlékvédelem keretein belül kerül sor párkányok restaurálására javítására, vagy az épület felújítása során újonnan gyártják le őket, ajánlatos az ereszpárkánnyal kezdeni. Először is az aljzatot bő vízzel előnedvesítik, majd gúzolják. Mielőtt a habarcsot felhordják és a tagozatot kihúzzák, megvezetés készítésére van szükség, mert a párkányt nem lehet szabadon felhordani.