• kötőanyagok

Magnézia felhasználása mint kötőanyag

Jóllehet a magnéziát már néhány évtizede használja az építőipar kötőanyagként, a vakolóhabarcsok körében nincsen semmilyen szerepe. Megfelelő töltőanyagokkal együtt a magnéziát műkövek és műmárvány előállításához használják, legelter­jedtebb alkalmazási területe a fagyapot építőlapok készítése és a nagy szilárdságú és kiemelkedően sima felületű magnéziaesztrichek előállítása.

Magnézia eredete

A kötőanyag alapja a természetben is előforduló magnezit kb. 800 °C-on történő kiégetésekor kelet­kező magnézia (MgO). Emellett létezik a szintere­zett magnézia is, amit kb. 1600 °C-on állítanak elő. A magnézia nemhidraulikus kötőanyag, megkötése a nehezen oldható (bázikus) magnézium-hidroxid + só + hidrát együttes képződésén alapszik.

Ha kis hőmérsékleten égetett, nem szintereződött magnéziát keverünk péppé koncentrált MgCl₂-oldattal, a keverék rosszul oldódó vegyületek képződése miatt néhány óra alatt megköt, és fehér, jól polírozható, nagy nyomószilárdságú (12 N/ mm² feletti) anyag keletkezik.

A kötés szempont­jából döntő jelentőségű a MgO aktivitása, amely finomra őrléssel tovább növelhető. Az égetett magnézia néhány fémsó oldatával reakcióba lép és végül kőszerűen megköt (leggyakrabban hasz­nálatos oldat a magnézium-klorid tömény oldata). A magnéziahabarcs kötésekor eltérő összetételű, tűszerű kristályok keletkeznek, ezek felelősek a nagy szilárdságért.

Mire kell figyelni a magnézia felhasználásakor?

Mivel a szabad magnézium-klorid bizonyos épületrészek korrózióját nagymértékben gyorsítja, ezért a feldolgozás előtt minden érintkező fémet védeni kell. A magnéziahabarcs egyik reakcióter­méke a magnézium-hidroxid. Itt egy viszonylag erős bázisról van szó, amely megtámadja az olyan fémek, mint az alumínium vagy az ólom felületét. Ezen túlmenően ezek az anyagok nagy elektromos vezetőképességűek és forró vízzel szemben nem ellenállók.

A magnézia kötőanyagot tartalmazó fagyapot építőlapok készítésekor a magnézium-klorid-oldat helyett magnézium-szulfát-oldatot használnak. így lehetséges, hogy a lapokat fogazott tűkkel meg tud­ják erősíteni anélkül, hogy korrózió menne végbe. Ilyenkor arra is figyelni kell, hogy a magnézium-­szulfát oldattal készült magnéziahabarcs kisebb szilárdságú. Továbbá szem előtt kell tartani, hogy a megkötött magnézia nem áll ellen a víznek, tehát a víztől mindenkor védeni kell.