• stukkó
• stukkó restaurálás

Védőbevonat és festés, modern homlokzatdíszek – stukkó restaurálás

Védőbevonat és festés

Ha minden szükséges intézkedés megtörtént, kö­vetkezhet a lezáró védőréteg elkészítése. Ennek különböző funkciói lehetnek, és különböző anya­gokból készülhet. A diszpergált fehércement alapú védőbevonatok például kétfajta feladatot látnak el. Egyrészt védő- és vagy záróréteget képeznek, ami megvédi a stukkó felületét az időjárás hatásaitól. Másrészt apróbb hibák elfedésére is alkalmasak a stukkórestaurálás területén.

A felületképzésnek természetesen igen fontos szerepe van a stukkódíszítés optikai megjelené­sében. A védőbevonatban változhat az adalékok vagy a pigmentek fajtája és aránya, alapvető tu­lajdonságai azonban lényegében nem változnak. A diszpergált fehércement alapú festéket vagy védőbevonatot egy vagy több rétegben, fedő- vagy lazúrfestésként is lehet alkalmazni.

Azonban ha igazán óvni akarjuk otthonunkat illetve gazdaságosan szeretnénk a továbbiakban élni, akkor hőszigetelő festéket is alkalmazhatunk.

Modern homlokzatdíszek

Már a téma első hét alfejezetéből is kitűnik, hogy a klasszikus stukkó készítése igen időigényes, költséges eljárás, ezért napjainkban csak a műem­lékvédelem és restaurálás területén használják. A klasszikus stukkó mellett régebben kőből is farag­tak homlokzatdíszeket. A leggyakrabban gránitot, homokkövet és márványt használtak erre a célra. Elhelyezésük klasszikus módon látható fugákkal történt.

A köveket már csak nagy súlyuk miatt sem lehetett mindenütt alkalmazni, a kövek beszerzé­sének és megmunkálásának magas ára azonban tovább szűkítette alkalmazhatóságuk körét. A 20. század egyszerűsödő formáit egyre növekvő arány­ban műkőből készítették. Nagy súlya miatt azonban a műkő is csak tömör falazaton alkalmazható. Kerámiából vagy égetett agyagból manapság csak elvétve készítenek homlokzatdíszeket.

Mivel a hagyományos falazott szerkezetek mellett energiatakarékossági okokból egyre inkább elterjedtek a hőszigetelt falazatok, olyan lehetősé­geket és megoldásokat kezdtek keresni, amelyek a természetes kövek kedvező tulajdonságait (forma­tartóság, egyszerű megmunkálhatóság, profilok újrafaraghatósága) további előnyös tulajdonságokkal, ill. a korszerű építőanyagokkal szemben támasztott követelményekkel (pl. kis súly, hő- és vízállóság stb.) ötvözik.

Új homlokzati profilok

Hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljenek, és és hogy újfajta formák kialakítására is lehetősé­get teremtsenek, újfajta homlokzati profilokra volt szükség. Olyan könnyűbeton és habbeton elemeket, könnyítő adalékanyagokkal készült ásványi és/vagy műgyanta kötésű elemeket, habüveg elemeket és hasonlókat fejlesztettek ki, amelyek tulajdonsá­gaikat tekintve messze felülmúlják a klasszikus stukkók készítéséhez használt habarcsokat és ön­tőanyagokat, javítóhabarcsokat, valamint a ter­mészetes és a műköveket.

Összességüket tekintve sokkal költséghatékonyabb megoldást jelentenek, formagazdagság tekintetében pedig szinte semmi kívánnivalót nem hagynak maguk után. Ezeknek a homlokzatdíszítő profiloknak és elemeknek a használata a történeti épületek felújítási munká­latai mellett elsősorban a dryvit (polisztirollapos) hőszigetelő vakolatrendszerrel összefüggésben terjedt el. Az elterjedést kétségkívül az is segítette, hogy egyre kevesebb műhelyben ismerik a történeti stukkókészítő és -öntő technikákat.

Végezetül azért mutatjuk be az iparilag előállított homlokzatdíszítő profilokat és elemeket, mert egyes típusok között anyagban és kidolgozásban jelentős különbségek vannak. Éppen a profilok megmunkálása, a rész­letek szakszerű kidolgozása az, ami elsődlegesen szóba kerül, ha problémák merülnek fel vagy rek­lamációra kerül sor. Alapvetően három különböző rendszer van a homlokzatdíszítő profilok és elemek piacán: ásványi anyag (fillit), újrafeldolgozott üveg és polisztirol alapanyagúak.

A három rendszer közül az ásványi alapú hom­lokzatdíszítő profilok és elemek a piacvezetők

Ezek úgy készülnek, hogy ásványi alapú (pl. fillit) duzzasztott kavicsból vagy granulátumból meg­felelő kötőanyag hozzáadásával készült anyag­keveréket hőközlés mellett többlépcsős eljárással különböző formákba préselnek. Mint minden más „modern” profil esetében, itt a csekély súly jelenti a legnagyobb előnyt. Ennek köszönhetően nagyobb méretű tagozatokat, díszítéseket és ele­meket is el lehet helyezni a homlokzaton anélkül, hogy annak összsúlyát ez jelentősen befolyásolná. Igen kicsi sűrűségük ellenére (mindössze 550 kg/ m3) ezek a profilok meglepően szilárdak. Mivel ezeket a profilokat általában elegendő ragasztással rögzíteni, igen egyszerűen és gyorsan lehet velük dolgozni.

A ragasztót fogas simítóval fel kell vinni az aljzatra és a profil hátoldalára, majd a profilt erőteljes nyomással a helyére illeszteni. Csak azok az elemek igényelnek komolyabb rögzítést, amelyeknek nagy a méretük és nagy a tömegük, ill. amelyek valamilyen terhelésnek vannak kitéve (pl. virágosládát akasztanak a könyöklőpárkányként használt profilra). A nagyméretű profilokat általában dübelekkel rögzítik a hátszerkezethez. Ezeknek a profiloknak és elemeknek az is az előnye, hogy minden különösebb probléma nélkül lehet őket fúrni és dübelezni anélkül, hogy eltörnének. Másik előnyük, hogy méretre vágáskor vagy fűrészeléskor nem pattan le az élük, ezért nagyon szépen, tisztán lehet őket gérben illeszteni.

Összefoglalva e homlokzatdíszítő profilok és elemek tulajdonságait és előnyeit:

Ellenállnak a környezeti hatásoknak, kémiailag ellenállók, ütésállók, nem törnek, nem tágulnak, nem zsugo­rodnak, továbbá kicsi a vízfelvételük. Mindezek a tulajdonságok együttesen igen hosszú élettartamot jelentenek.

Az ásványi alapú, duzzasztott kavicsból vagy granulátumból készülő homlokzatdíszítő profilok és elemek szinte korlátlan választékban adottak, a legkülönfélébb formák közül választhatunk: homlokzatfelújításhoz használható, kőutánzatú lapok és kváderek mellett oszlopfejezetek, osz­tópárkányok, könyöklőpárkányok, kör-, kosár- és csúcsíves idomok stb. A formai sokszínűség mellett a változatos felületképzés és színezés is számtalan lehetőséget rejt. A homlokzatdíszítő profilokat és elemeket igény szerinti felületképzéssel szállítják, ez lehet egyszerű festés, vagy akár homokkő hatású felületi strukturálás is.

Ezen homlokzatdíszítő profilok mellett vannak ásványi anyaggal kérgesített polisztirol vagy poli­uretán keményhab profilok is. Ez a kéreg készülhet hagyományos módon, vagy lehet szerves adalékok­kal javított, ásványi anyag kötésű kéreg. Ezt a 2-A mm vastag kérget általában hálóval erősítik. Emel­lett lehet diszperziós kötésű is a keményhabmagra felhordott kéreg. Apoliuretánprofilok készülhetnek puha poliuretánmagra hordott, tartósan rugalmas poliuretánkéreggel is, ám ezeket a profilokat első­sorban beltérben alkalmazzák.

A modern profilok palettáját az üvegből készí­tett, műgyanta kötésű homlokzatdíszítő profilok és elemek teszik teljessé. Ezeket újrafelhasznált üvegből készítik, és kitűnő adottságúak az emlí­tett követelményeket és tulajdonságokat tekintve. Mindemellett mivel ezek a profilok alkáliföld-szi­likátüvegből készülnek, erősen lúgos hatásúak, így sókivirágzás indul meg a felületen, amint bármiféle nedvesség jut a belsejükbe. Különösen veszélyesek ebből a szempontból az illesztések. Ha szakszerűen szállítják, tárolják, vágják, illesztik, rögzítik és felületkezelik őket, nem léphet fel semmiféle prob­léma. Problémák akkor jelentkeznek, ha a profilok elrepednek vagy felületük lepattan, és nedvesség hatolhat be, vagy ha tompa illesztésnél a vágott felületet nem zárják le, mielőtt bekenik ragasztóval. Már a ragasztók nedvességtartalma is elég lehet ahhoz, hogy a sókivirágzás meginduljon. További hibaforrás lehet a felületkezelés, ami egy alapozó-és két fedőrétegből áll.

Profilok vágása

A profilokat olyan gérvágó ládában vágják, amelyek nemcsak 45°-ra és 90°-ra, hanem tetszés szerinti szögben állíthatók. Ennek az az oka, hogy nem minden sarok derékszögű. Ha a profilokat mind 45°-ban vágják, könnyen előfordulhat, hogy a vágott felületek nem fekszenek fel egymásra a sarkoknál, és ez további hosszadalmas utómun­kálatokhoz vezethet, ezenkívül megnő a beázás veszélye. Mielőtt a helyükre rögzítik a homlokzat­díszítő profilokat és elemeket, még egyszer utoljára ellenőrizni kell, hogy pontosan illeszkednek-e. Azután felviszik a ragasztót a megfelelően elő­készített aljzatra valamint a profilok hátoldalára. Általában a felületnek csak mintegy 50%-át borítják be ragasztóval.

Teljes felületi ragasztásnak csak tökéletesen sík felületek esetében van értelme. Ki­zárólag a profil anyagával kompatíbilis ragasztót és felületképző anyagokat szabad használni, amelyek bizonyos tekintetben azonos tulajdonságúak (pl. hőtágulás), ill. nem befolyásolják károsan egymás tulajdonságait (pl. időjárásállóság). Először ponto­san a helyükre kell illeszteni a profilokat, és csak azután szabad odanyomni őket a felülethez olyan erősen és olyan hosszan, míg a szélén a ragasztó ki nem buggyan.

Ragasztó eltávolítása

A fölösleges ragasztót aztán körben mindenütt gondosan el kell távolítani, a felületeket pedig a további munkákhoz megtisztítani. A rend­szertől függően a profil és az aljzat közti réseket, valamint kisebb hibákat ki lehet tölteni, ill. javítani magával a ragasztóval. Ráadásul ezeknek a ragasz­tóknak általában olyan az összetétele, és száradás után olyan szilárdak, hogy minden további nélkül csiszolhatok.

Víz bejutásának megelőzése

A profil típusától függetlenül minden homlokzat­díszítő elemeket óvni kell attól, hogy mögé folyjon a víz, és az funkcionálisan vagy optikai megjelené­sében károsítsa. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a homlokzatdíszítő profilokat és elemeket rögzíteni kell és ragasztóval teljesen ki kell fugázni, még mi­előtt az utolsó réteg vakolatot felhordják. A profilok felső illesztését célszerű ívesen lehúzni, hogy vé­letlenül se állhasson meg vagy folyhasson be a víz. A végső felületképzés általában diszperziós vagy szilikongyanta bázisú homlokzati festék. A szilikát­bázisú festékekkel való összeférhetőséget mindig egyeztetni kell a szóban forgó termék gyártójával! Mindezeken túl a kész homlokzatdíszítő profilokat és elemeket le kell takarni, hogy a homlokzaton végzett további munkák ne szennyezzék őket, ne tehessenek kárt bennük.