• stukkó

Történelmi áttekintés a strukkókról

A stukkó minden korban az épületek díszítésének kedvelt eszköze volt. Különösen a mennyezetek bizonyultak alkalmasnak a stukkódíszítésre, lévén körülhatároltak és jól láthatók. A formák sokszí­nűsége magas szintű szakmai hozzáértést kíván az épületszobrásztól. A stukkó tiszta gipszből vagy gipszes mészhabarcsból készül. Egy klasszikus stukkóval díszített mennyezeten általában díszléc fut körbe a fal mentén, ez lehet előre elkészített darab, vagy nagyobb díszlécek esetén a helyszínen felhordott.

A díszléc profilozott vagy ornamentikus motívumokkal díszített

A mennyezet közepén rozetta helyezkedik el. Villákban, kastélyokban és nagyobb történeti épületekben gyakran igen gazdag stukkódíszítésekkel találkozhatunk. A formálásnak semmi sem szabhatott határt – és szabhat ma sem! Legyen szó akár szabad kézzel felhordott ornamensekről, akár kupolákról vagy boltozatokról, díszléccel vagy a nélkül. A téma gazdagsága miatt az elkövetkezőkben elsősorban a homlokzatdíszí­tésről lesz szó.

Sokféleképpen nevezik a homlokzatot, ill. fő­homlokzatot

A latin facies (arc) szóból származik a francia fafade, az olasz facciata és a német Fassade elnevezés, amellyel az épület elülső oldalát, az arcát, a homlokát vagy a külsejét, ill. az épület ki­nézetét, megjelenését jelölik. Egy épületnek lehet két főhomlokzata is, pl. ha a ház két utcára néz. További példaként említhetjük azokat a kastélyo­kat és palotákat, amelyek szabadonálló épületként egyik arcukkal a város, míg másikkal a park vagy a kert felé fordultak.

A homlokzat fogalom mindig is kettős jelentést hordozott

Egyrészt a homlokzat határozza meg egy épület formai és optikai karakterét, másrészt a homlokzat feladata az épület védelme kémiai, fizikai és biológiai behatásokkal szemben. Emiatt a homlokzatnak mint az épület egyik alkotóele­mének egyre többféle feladatot kell ellátnia. Az épületfizikai követelmények teljesítése mellett (víz-, hő-, hangszigetelés stb.) az épület megjele­nésében fontos szerepet tölt be esztétikai oldalról is. A homlokzatképzés- és díszítés, legkülönfélébb formáiban az utóbbi években különös jelentőségre tett szert. A következőkben mindazonáltal nemcsak a klasszikus stukkódíszítéses homlokzatképzést és -díszítést tárgyaljuk, hanem kitérünk a „modern” homlokzatdíszítő profilokra is.

A vakolatarchitektúra külső vakolatból és stuk­kódíszekből áll, amelyeket sablonnal húznak vagy szabad kézzel hordanak fel. A stukkótechnika külö­nösen alkalmas épületek dekorálására, díszítésére. A stukkó amellett, hogy ablakok és portálok körüli nyíláskeretezés, szemöldökpárkány díszítésére szolgál, párkányként keretezheti az épületet, ill. szintenként tagolhatja a homlokzatot, vagy növényi ornamensként díszítheti azt.

A stukkó szalagdísz­ként, kandeláberként vagy növény- és állatalakok­kal ékített kagylódíszként a díszítési lehetőségek kimeríthetetlen tárháza, amelyekkel egy fehér vakolt felületet gazdagon tagolhatunk. Emellett az előző fejezetben már ismertetett stucco lustro- (va­salással fényesített műmárvány) technika csillogó stukkómárvánnyal gazdagítja a látványt. Ezért elsőként áttekinthetjük a klasszikus stukkókészítést és -felújítást, majd rátérünk az újfajta, az új és régi épületeknél egyaránt alkalmazott profilokra.

Egy nagyjából sík, térben nem megmozgatott homlokzat mindjárt másképpen hat, ha párkányok, pilaszterek, lizénák és díszítések tagolják. Az itáliai palazzók stukkóval díszített homlokzatai és a 19. század második felének vakolatarchitek­túrája az akkori idők magas esztétikai igényéről tanúskodnak. A homlokzat – úgy is, mint a román, gótikus, reneszánsz, a játékos rokokót is magában foglaló barokk, a klasszicizmus, a szecesszió, a második világháborút követő években tért hódító dobozarchitektúra, a posztmodern stílust jellemző stílusjegyek felmutatásának alapja és eleme – sok­színűség, amely a legritkább esetben stílustiszta, legtöbbször keverednek benne a stílusok, hogy az építtető vagy az építész elképzeléseit és igényeit kifejezze.

Amint a történeti vakolatokról és vako­lási technikákról szóló részekben már említettük, a legnagyobb kihívást a műemlékvédelem jelenti. Melyik kort, melyik állapotot kell alapul venni a szükséges felújítási és restaurálási munkák, a kor­szerűsítés és helyreállítás során? A homlokzat mely elemeit, mely formákat kell megtartani, ha az ere­deti állapot már nem állapítható meg, és időközben komolyabb átalakítást hajtottak végre a homlokza­ton, nem csupán optikai változtatásokat?

Homlokzat

Ez manapság az épület külső héját jelenti, amelynek célja elsősorban az energiata­karékosság, a hőszigetelés, a hangszigetelés vagy a tűzvédelem. A homlokzatnak egy sor „csupán” tárgyilagos igényt kell kielégítenie, és emiatt min­dig kompromisszumot kell kötni, vagyis ki kell választani a megvalósítható változatot úgy, hogy homlokzatfelújítás esetén megőrizzük a stílust, ugyanakkor utat nyissunk a korszerűnek is. A homlokzat mindig vonzó és érdekes próbál lenni -egyfajta kompromisszum a gondolat és az anyag, az igény és a valóság, a funkció és az esztétika között, vagy röviden: felhívás fantáziadús realisták számára.

Rendszerek felhasználásáról kell beszélnünk -napjaink gyakorlatában nem használnak egyetlen építőanyagot sem önmagában és pusztán önma­gáért. Gondoljunk csak mindenekelőtt a meglévő épületek felújítására! Fel kell ismerni és értékelni kell a beépített anyagokat, hogy aztán ki lehessen választani nemcsak a megfelelő és szükséges ter­mékeket, hanem a technikákat is annak érdekében, hogy a felújítás, helyreállítás, korszerűsítés vagy adott esetben csekélyebb mértékű kiegészítés ne csupán stílushű, hanem szakszerű módon történjék – az épülettel szemben támasztott követelmények­nek megfelelően.

Új építésű házak esetében viszont az a fontos, hogy a technika mai állásának megfelelő lehető legjobb megoldásokkal tisztában legyünk és alkal­mazzuk is őket, elébe menve a tervezési hibák miatt idő előtt szükségessé váló felújításoknak. Összefér­hető, jól működő rendszerre van szükség, megfelelő összetevőkkel és megfelelő felépítéssel, azaz az egyes összetevők igazodjanak egymáshoz, és jól működő rétegrendek alakuljanak ki. Végül pedig a homlokzat rétegfelépítésének és formai kialakítá­sának sokféle igényt kell kielégítenie ahhoz, hogy megfeleljen a korszerű, energiatakarékos, környe­zettudatos épület követelményeinek, ugyanakkor hozzájáruljon az épület sajátos karakteréhez.