• épületkárok

Külső hatások és igénybevételek – Az épületeket érő hatások

Csapadékhatás

A csapadékhatás a hazai klimatikus viszonyok között meglehetősen változatos: eső, csapóeső, jégeső, hó, jég formájában is jelentkezhet.

A hó hatása értelemszerűen a tetők teher­hordó szerkezeteiben okozhat károsodást. A látszólag „egyszerű” terhelésnek, igénybe­vételnek tűnő hóteher igen sok esetben nem egyenletesen megoszló: a terhelés mértéke a tető formája, hajlásszöge, tájolása és részle­teinek kialakítása szerint változhat. Meredek hajlású tetőknél pl. a tartószerkezetekre ked­vezőtlen, „féloldalas” hófehérrel is számolni kell, összetett fedélidomú tetők hajlataiban, lapos­tetők felépítményeinek környezetében pedig „hózugok” alakulhatnak ki, ahol a hó felhal­mozódása igen jelentős lehet.

Szélhatás

A szélhatás fajtája és mértéke számos ténye­zőtől függ, ilyenek pl. az építés helye, az épület védettsége, a tájolás, az épületmagasság. Tető­szerkezeteknél ezeken kívül a tető alakja, ma­gassága, hajlásszöge is befolyásolja a szél­hatás mértékét. Hatása szélnyomás, szélszívás és örvényhatás formájában jelentkezhet. A szél­hatás valamennyi – függőleges, vízszintes és ferde helyzetű – külső térelhatároló szerkezetet érinti.

Épülethomlokzatoknál elsősorban az ún. sze­relt homlokzatburkolatokat és a homlokzati nyílászáró szerkezeteket veszélyezteti a szél­hatás. A szél torlónyomása az épület magas­ságával (nem lineárisan) nő, ezért a magasabb épületek veszélyeztetettebbek. Meredek hajlású tetőknél egy időben különböző „előjelű” szélhatásokkal (szívás, ill. nyomás), valamint örvényhatásokkal is számolni kell.

Lapostetőknél elsősorban a szélszívás jelent veszélyes igénybevételt főként azért, mert nem egyenletes eloszlású. A tető széleken és tető­sarkokban a közbenső tetőszakaszokon jelent­kező szívóhatás többszöröse lehet a mérték­adó. Természetesen itt is számolni kell a szél­nyomással és az örvényhatással, különösen a tetőt szegélyező szerkezetek tervezésekor.

Hőhatás

A hőhatás különböző jelentkezési módja és időben (is) változó mértéke megnehezíti az ellene való védekezést. A hőhatás szempont­jából az épülethatároló szerkezetek külső és belső felületeinek hőmérséklet-különbsége, ill. a felületi hőmérsékletek szélsőértékei a mér­tékadók.

A belső felületek téli-nyári hőingadozása vi­szonylag csekély mértékű. Az állandó emberi tartózkodásra alkalmas épületekben a „kelle­mes hőérzet” általában a 18-24 °C-os levegő­hőmérséklet: ezt kell helyes szerkezettervezés­sel, fűtéssel és szellőztetéssel fenntartani. Jól hőszigetelt épületszerkezetek épülethatároló szerkezeteinek belső felületi hőmérséklete télen és nyáron csupán néhány °C-kal tér el ezektől az értékektől.

A külső felületek hőmérsékletének csúcs­értékei sem télen, sem nyáron nem azono­síthatók a levegőhőmérséklet szélsőértékeivel. Télen a szél hűtőhatása és az emisszió követ­keztében a levegő-hőmérsékletnél 5- 10 °C-kal kisebb (azaz a hazai klimatikus viszonyok között akár -25 °C-os) felületi hőmérséklet is előfordulhat. Nyáron a napsütés hatására, szél­csendes időben az épülethatároló szerkezetek külső felülete 50-80 °C-ra is felmelegedhet – beépítési helyzetüktől (vízszintes, függőleges, vagy ferde), ül. a legkülső réteg anyagától, felületi érdességétől és színétől függően.

A napsugárzás hatása

A hőhatáson (infra sugárzás) kívül a napsugár­zás más veszélyeket is rejt magában. Első­sorban az ibolyántúli (közismert rövidítéssel UV) sugárzás hatása főként a bitumenre és a mű­anyagokra kedvezőtlen.

A sugárzás hatása nem önmagában érvé­nyesül: hullámhossza, intenzitása ugyan meg­határozó, de egyéb időjárási hatások (pl. le­vegő vagy más gáz jelenléte, hőmérsékleti és nedvességviszonyok), valamint a „megtámadott” anyag saját tulajdonságai is befolyásolják a károsodás mértékét és lejátszódásának idő­tartamát.

A károsodás fajtája is többféle lehet: a mű­anyagoknál pl. a szilárdság és nyúlóképesség csökkenése, az anyag színének megváltozása, a lágyítóadalékok „elvándorlása” („ridegedés”) lehet jellemző az anyag öregedésére, kifáradására és ezek nyomán a repedésképződésre.

Az UV sugárzás elleni védekezés módja sok­szor azonos a közvetlen hőhatások elleni védelemmel, azaz vagy az alapanyagba kevert védőanyagokkal, vagy védőrétegek felhor­dásával lehet UV-állóvá tenni az ibolyántúli sugárzásnak kitett építőanyagokat. Műanyagok esetében sugárzást elnyelő, fényvédő, fény­stabilizáló anyagok, ill. színezőanyagok (pl. korom, titán-dioxid stb.) adagolásával lehet eredményesen védekezni.

Fagyhatás

A fagyhatás – eredetét tekintve – a nedvesség (csapadék, pára) vagy a hőhatások közé is besorolható, ám a keletkezett károsodások jel­lege ezekétől eltérő.

A vízszintes helyzetű vagy ilyen kiegészítő szerkezetekkel készülő épületszerkezetek, azaz a tetők, teraszok külső felületén a fagy­hatás a felületen megmaradó csapadék (víz, hó) eljegesedéseként jelentkezik. Következ­ménye többféle lehet: a jég feszítő ereje a tető­fedést, a csapadékvíz-szigetelést és a tető­felépítményeket elnyírhatja.

Mechanikai hatások

A túlzott, nem kívánatos mértékű mechanikai hatások már az épületszerkezetek kivitelezése közben is jelentkezhetnek a gondatlan vagy szakszerűtlen munka következtében.

Gyakoribbak az üzemeltetés során keletkezett károsodások, amelyek nagy részét a nem ren­deltetésszerű használatból származó igénybe­vételek okozzák. Ilyen szempontból különösen veszélyeztetettek a nem járható lapostetők, mivel az érzékeny, lágy csapadékvíz-szigetelés jelentéktelennek tűnő hatásokra is könnyen megsérül. Különösen a kis felületen ható nyomóigénybevételek, a tetőfelületeken képző­dött hó és jég lekaparása és a nem járható tetőszakaszokon való közlekedés okozhatja a szigetelés átszúródását, felrepedését.