• megvilágítás

Mesterséges megvilágítás

A megvilágítás erőssége

Egy tér tagoltságáról, a térelemek formáiról, a felületek texturáltságáról és színéről csak a megvilágítás mennyiségének, minőségének és irányának függvényében szerzünk tudomást. En­nek első feltétele a környezet elemeinek jó láthatósága. A világítás erősségének szerepe a színek megjelenésében is igen fontos. Az egészséges ember a nappali fényben, a napszaknak megfelelő vi­lágításban érzi jól magát.

A Nap nyugtával bekövetkező sötétséghez is hozzászokik a sze­münk, majd a mesterséges fényforrások adta sokkal kevesebb vi­lágításhoz is alkalmazkodunk. A mesterséges világítás szintje a villamos világítás bevezetése óta állandóan növekszik. A megvilágítás mértéke a különböző funkciójú terekben külön­böző lehet. A világítás intenzitását meghatározza a megvilágítandó tér funkciója. így például a műtő, a kórterem, a tanterem, a dolgozószoba, hálószoba, konyha, lépcsőház megvilágítási szintje kü­lönböző fényerősséget igényel.

Mesterséges fényforrások típusai

A fényigény meghatározásánál, a megvilágítás növekedésével a tárgyak felületének színét nemcsak világosabbnak, hanem fa­kóbbnak is látjuk. A fényerő csökkentése vagy fokozása más és másként hat a különböző színekre. Az erős megvilágítás kevés­bé fakítja ki a pirosat és a sárgát, mint a kéket és a kékeszöldet. A megvilágítási szint csökkentésével a vörösek hamarabb vesztik el színüket, mint a kékek. Ugyanazon felületek más-más fényfor­rással való megvilágítás esetén egymástól különböző másodlagos fényforrásként működnek, ezért a színeskörnyezet-alakítás me­netében fontos szerepük van.

Gyakori fényforrások

A színvisszaadás

A felületek, anyagok színének tudata a természetes fény mellet­ti látás során alakult ki. Természetes világítás esetén általában a belső térben is kiváló színvisszaadásra lehet számítani.

A mesterséges fényforrások fehér fényének minősége különbö­ző lehet attól függően, hogy fényük mellett mennyire érezzük ter­mészetesnek az egyes anyagok színét. Amennyiben az alkalmazott fényforrás fényével megvilágított felület színe megegyezik a „ter­mészetes” színével, akkor a fényforrás fényvisszaadása optimális, azaz hibátlannak tekintjük. Ha azonban a felületek színei eltérnek a „természetestől”, úgy a színvisszaadás kevésbé elfogadható.

A fényforrásokat a helyes megítélés érdekében színvisszaadási indexszel jellemzik, színvisszaadási fokozatokba sorolják. A szín­visszaadás igénye a színvisszaadási fokozat megadásával történik. Az 1. és 2. fokozat esetén ritkán „a” vagy „b” alfokozatok megadá­sával pontosítanak. A belső térben adódó különböző látási igények a megfelelő színvisszaadási csoportba tartozó fényforrás alkalma­zásával és a belső felületek színének gondos megválasztásával elégíthetők ki.

Fényforrások színvisszaadása

Ezen adatokból látható, hogy csak a hőmérsékleti sugárzású izzólámpák színhatása kiváló, míg a lumineszkáláson alapuló su­gárzású lámpáknál fennáll a helytelen kiválasztás veszélye. Foko­zottan kell figyelnünk a higanylámpák, a kevert fényű lámpák és a nátriumlámpák fényének megválasztására, mivel ezek fénye mel­lett jelentős színtorzulással lehet számolni.

A belső tér minden egyes pontjának megvilágítását általános esetben a lámpák fénye adja közvetlenül, valamint a mennyezetről, oldalfalról és a berendezési tárgyakról visszavert színes fények. Amennyiben a belső téri felületek nagy része színes, hatásuk a he­lyi megvilágításra olyan erős is lehet, hogy az eredő színvisszaadás még a legnagyobb körültekintéssel alkalmazott fényforrás esetén sem jó. Tehát levonhatjuk a következtetést, miszerint a megfelelő színvisszaadás érdekében a belső tér felületei csak módjával, kor­látozottan legyenek színesek.

Megvilágítási módok

Környezetünk vizuális megjelenését befolyásolja a világítótestek mérete, alakja, sugárzófelületük minősége, de befolyásolja a tér­ben való helyzetük is. A szabadban, borús égbolt esetén szórt, diffúz megvilágítás uralkodik. Ez a világítási forma a legelőnyösebb kör­nyezetünk színeinek értékelésére. Ma már a világítástechnika is ké­pes elérni hasonló hatást egy belső térben, különböző világítási ef­fektusokkal. A világítási forma másik lehetősége, amikor pontszerű vagy megközelítően pontszerű fényforrás világítja meg környezetün­ket. Ilyenek az épített belső terekben a mesterséges fényforrások. A keletkezett árnyékok segítik a tárgyak plasztikájának felismeré­sét, a téri viszonyok értelmezését, ugyanakkor csökkentik a színek helyes érzékelését és a színértékek megállapítását.

A világítótest helyzete szerint többféle megvilágítási típust különböztetünk meg: Konkrét fény: amikor a színhordó környezeti elem a fényforrás és a szemlélő személy között helyezkedik el, s a szemlélő felőli oldala teljesen árnyékba borul.

Telefény: amikor a fényforrás a tárgyat szemlélő háta mögött van, a tárgy szem­lélt felülete árnyékmentes, közel merőleges megvilágítást kap. Árnyékadó fény: amikor a fényforrás fénye különböző olyan szögekből éri a tárgyat, hogy annak a színhordó felületeit a tárgy plasztikájának megfelelően árnyékok szabdalják. Az árnyékoló fény előnytelen a színek viszonyainak helyes értékelésére, az árnyékfoltok következtében a színes felületeken keletkező erős kontrasztok miatt.

Belső térben a megvilágítási mód lehet általános, helyi vagy hangulatvilágítás. Az általános világítás egy belső térben a tájékozódáshoz szük­séges; nem igényel nagy fényerőt, általában egyenletes szórt fény­re van szükség. Ilyen pl. a mennyezeti lámpa. A helyi vagy célvilágításnál koncentrált fényre van szükségünk, egy tevékenységet világítunk meg nagy fényerővel. A hangulatvilágítás lehet általános és helyi is. Mindenképpen alkalmi vagy reprezentatív jellegű megvilágítás. Ilyen a vitrin, kép, függöny, tárolóasztalon levő asztali lámpa.

Világításmódok, irányok

A megvilágítás módja szerint megkülönböztethetünk direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) világítást. A direkt világítás célvilágítás, a lámpával a megvilágítandó felületet intenzíven és közvetlenül világítjuk meg. Az indirekt világításnál a fény­forrás egy fényvisszaverő, felületre vetíti a fényt, ami azután egyenletesen visszaszórja a fényt a térbe. Ilyen felület lehet a mennyezet vagy a falak. A létrejövő derített fény világos fal vagy mennyezet esetén optikailag tágítja a teret, s az eset­legesen meglévő kontraszthatást lágyítja. Ügyelnünk kell arra, ha a mennyezet és a mennyezetet megvilágító rejtett, ún. párkányvilágítást alkalmazunk, a derített fény megszíneződik, és a mennyezet színével teríti be az egész helyiséget.

Direkt és indirekt megvilágítási módok mesterséges világítás esetén

A mesterséges fényforrások attól függően, hogy direkt, ho­mogén diffúz vagy indirekt megvilágítást adnak, a megvilágítás erősségétől függetlenül is alkalmasak a jó térhatás kialakítására. A direkt megvilágítás mindig kemény, legtöbbször barátságtalan. A homogén, diffúz megvilágítás lágy, puha árnyékokat ad, ezért kellemes hatású. Az indirekt fény a mennyezetről visszaverődő, csaknem minden árnyékhatást nélkülöz. A színek ebben a fényben érvényesülnek a legkedvezőbben.

A világítóberendezések gazdaságossága

A világítóberendezések akkor üzemelnek gazdaságosan, ha a lé­tesítési és üzemeltetési költségek együttese minél kisebb.

Ennek alapján a világítótestek gazdaságossága a következők alapján ha­tárolható be:

• izzólámpás világításra az a jellemző, hogy a beruházási költsége viszonylag alacsony, ezzel szemben élettartama rövid, és a várható energiaköltsége magas;
• fénycsöves, higanylámpás, fémhalogénlámpás, nátriumlámpás világításokra az a jellemző, hogy a bekerülési költségük magas, ugyanakkor a várható élettartama hosszú, energiaköltsége vi­szonylag alacsony.

Az izzólámpás világítás beruházási költsége egy nagyságrend­del kisebb, mint a gázkisülési lámpáké, energiafogyasztása viszont a négyszerese.

A gazdaságosság szempontjait nemcsak a fényforrás, hanem a világítási mód kiválasztásánál is érvényesíteni kell. A relatív hatá­sosság közvetlen világításmód esetén 100%, főleg közvetlen ese­tén 80%, szórt világításmódnál 60%, főleg közvetettnél 40%, míg a közvetett világításmódnál csupán 20%. Tehát megállapíthatjuk, hogy a közvetlen világítás 5-ször hatásosabb, mint a közvetett.

A gazdaságos alkalmazási területeket figyelembe véve a javaslatok a követke­zők lehetnek:

• izzólámpás világítást ott a leggazdaságosabb alkalmazni, ahol az üzemidő rö­vid, vagy ahol a megvilágítási igény 100 luxnál kisebb;
• kisülőlámpás világítás alkalmazása ott ajánlott, ahol hosszú az üzemelési idő, vagy ahol a megvilágítási igény néhány száz lux;
• közvetett és főleg indirekt világítást akkor célszerű alkalmazni, ha az egyéb világítással szemben támasztott követelményeket a belső tér használati igénye vagy a belsőépítészeti igény meggyőzően indokolja;
• kevert fényű lámpa alkalmazása csak ott javasolható, ahol egyenfeszültségű hálózatot alakítottak ki.