„Ízlésügyi Minisztérium” (posztmodern stílus)
A posztmodern felfogás lényeges eleme a letűnt korok vagy más kultúrák formáival, színeivel, ikonjaival való szellemes játék szabadsága. Szép példája ennek egy Marrákesben található lakás-stúdió-galéria, amely jól példázza, miként lehet alkalmazni a hagyományos elemeket a modern, lakás és kereskedelmi célokat egyaránt szolgáló épület kontextusában. Az „Ízlésügyi Minisztérium” Alessandra Lippini és Fabrizio Bizzarri alkotása. Elvetették azt a helyben divatos felfogást, amely a lakóépületeket a gazdagság és fényűzés megtestesítőinek tekinti, és inkább a hagyományos közép-afrikai színek és motívumok újraértelmezésének szentelték otthonukat.
Fent: A hagyományos közép-afrikai függődíszek a lépcsőn és a falakon, a sajátosan marokkói stílusú ablakok a helyi építészet jelenlétét hangsúlyozzák. A másik képen látható balusztrádnak is kulturális üzenete van: a vasgyűrűk a szudáni asszonyok által nyakékként viselt szoros karikákra emlékeztetnek.
Fent: Lippini és Bizzarri az „Ízlésügyi Minisztérium” falain függő dísztárgyakat helyi mesterektől rendelte. Semleges, nyugati enteriőrben túlságosan feltűnőek lennének, de itt, a sivatagi színek világában harmonikusan illeszkednek a belső dekorációhoz.
- Közép-amerikai reneszánsz (posztmodern stílus)
- Fauvista fantázia (posztmodern stílus)
- A Virág-ház (posztmodern stílus)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mivel a háromszintes épület Lippini és Bizzarri bútortervező cégének kiállító helyiségeként és műteremként is szolgál, minden zegzugában megnyilvánul a művészet, a művészi képzelet. A helyiségeket egy központi udvar köré szervezték, amelyben a hagyományos marokkói szökőkút helyére hasonló, hűsítő funkciót is ellátó medence került. Ugyanezen a szinten van az étkező, a nappali, a közös konyha és a fürdőszoba. A második szinten kapott helyet még két nappali és egy hálószoba, legfölül pedig egy nagy tetőtéri terasz, kilátótoronnyal.
Fent: A hideg hónapokban a kandalló biztosít meleget. Ezt a falsíkból kiugró, agancsszerű kürtőben végződő tűzhelyt vitrinként is használható fülkék veszik körül; folyami iszapból készültek, amelyet olajjal és mésszel vontak be. A kandalló és a kémény lendületes, szerves formái totemre emlékeztetnek. A mennyezeten ismétlődő rekeszek szintén organikus jellegűek: a lépsejtszerű mélyedéseket természetes festékekkel színezték.
Az elrendezés, de a színek és ornamensek is az afrikai örökség jelenlétét erősítik a házban. Az okkerszínű kilátótoronytól az umbrabarna földszintig minden a sivatagot idézi: az élénk sárgák, barnák, a durva, homokszemcsés textúrák. A falakat és oszlopokat ősi afrikai szimbólumok díszítik, a padló anyaga cement és malter.
Az aszimmetrikus födémekben természetes festékkel színezett lépsejtszerű rekeszek húzódnak. A folyami agyagból tapasztott kandallókat mésszel és olajjal színezték. Mindez a hagyományos elemek közvetlen átvételét sugallhatná, de a tervezők posztmodern megoldásai is mindenütt érzékelhetők – egyszerre meglepőek, szellemesek és beszédesek.
Fent: A nagy sárga felületet reliefként domborodó afrikai szimbólumok tagolják. A házat a színek és textúrák dinamikus játéka élteti, amelyben a napfény játssza a főszerepet: ennek erősségén múlik a színek elevensége, míg napszakonként eltérő beesési szöge a relief és a felületek mélységét változtatja.
Fent: Az udvari galériák oszlopainak alapját vasgyűrű fogja körül, ami a szudáni nők szoros nyakpereceire utal. A gerendákat mintha élénksárga zuzmó fedné: egészen más hatást kelt, mint a hagyományos nyugati hengerelt acél födémgerendák sima, jellegtelen felülete.