Színek a környezetünkben

“Ízlésügyi Minisztérium” (posztmodern stílus)

A posztmodern felfogás lényeges eleme a letűnt korok vagy más kultúrák formáival, színeivel, ikon­jaival való szellemes játék szabadsága. Szép példája en­nek egy Marrákesben található lakás-stúdió-galéria, amely jól példázza, miként lehet alkalmazni a hagyomá­nyos elemeket a modern, lakás és kereskedelmi célokat egyaránt szolgáló épület kontextusában. Az „Ízlésügyi Minisztérium” Alessandra Lippini és Fabrizio Bizzarri al­kotása. Elvetették azt a helyben divatos felfogást, amely a lakóépületeket a gazdagság és fényűzés megtestesí­tőinek tekinti, és inkább a hagyományos közép-afrikai színek és motívumok újraértelmezésének szentelték otthonukat.

Ízlésügyi Minisztérium

Fent: A hagyományos közép-afrikai függődíszek a lépcsőn és a falakon, a sajátosan marokkói stílusú ablakok a helyi építészet jelenlétét hangsúlyozzák. A másik képen látható balusztrádnak is kulturális üzenete van: a vasgyűrűk a szudáni asszonyok által nyakékként viselt szoros karikákra emlékeztetnek.

„Ízlésügyi Minisztérium”

Fent: Lippini és Bizzarri az „Ízlésügyi Minisztérium” falain függő dísztárgyakat helyi mesterektől rendelte. Semleges, nyugati enteriőrben túlságosan feltűnőek lennének, de itt, a sivatagi színek világában harmonikusan illeszkednek a belső dekorációhoz.

Mivel a háromszintes épület Lippini és Bizzarri bútor­tervező cégének kiállító helyiségeként és műteremként is szolgál, minden zegzugában megnyilvánul a művészet, a művészi képzelet. A helyiségeket egy központi udvar köré szervezték, amelyben a hagyományos marokkói szökőkút helyére hasonló, hűsítő funkciót is ellátó medence került. Ugyanezen a szinten van az étkező, a nappali, a közös konyha és a fürdőszoba. A második szinten kapott helyet még két nappali és egy hálószoba, legfölül pedig egy nagy tetőtéri terasz, kilátótoronnyal.

„Ízlésügyi Minisztérium”

Fent: A hideg hónapokban a kandalló biztosít meleget. Ezt a falsíkból kiugró, agancsszerű kürtőben végződő tűzhelyt vitrinként is használható fülkék veszik körül; folyami iszapból készültek, amelyet olajjal és mésszel vontak be. A kandalló és a kémény lendületes, szerves formái totemre emlékeztetnek. A mennyezeten ismétlődő rekeszek szintén organikus jellegűek: a lépsejtszerű mélyedéseket természetes festékekkel színezték.

Az elrendezés, de a színek és ornamensek is az afri­kai örökség jelenlétét erősítik a házban. Az okkerszínű kilátótoronytól az umbrabarna földszintig minden a sivatagot idézi: az élénk sárgák, barnák, a durva, homokszemcsés textúrák. A falakat és oszlopokat ősi afrikai szimbólumok díszítik, a padló anyaga cement és malter.

Az aszimmetrikus födémekben természetes festékkel színezett lépsejtszerű rekeszek húzódnak. A folyami agyagból tapasztott kandallókat mésszel és olajjal színezték. Mindez a hagyományos elemek közvetlen átvételét sugallhatná, de a tervezők poszt­modern megoldásai is mindenütt érzékelhetők – egy­szerre meglepőek, szellemesek és beszédesek.

 

A nagy sárga felületet reliefként domborodó afrikai szimbólumok tagolják

Fent: A nagy sárga felületet reliefként domborodó afrikai szimbólumok tagolják. A házat a színek és textúrák dinamikus játéka élteti, amelyben a napfény játssza a főszerepet: ennek erősségén múlik a színek elevensége, míg napszakonként eltérő beesési szöge a relief és a felületek mélységét változtatja.

Az udvari galériák oszlopainak alapját vasgyűrű fogja körül

Fent: Az udvari galériák oszlopainak alapját vasgyűrű fogja körül, ami a szudáni nők szoros nyakpereceire utal. A gerendákat mintha élénksárga zuzmó fedné: egészen más hatást kelt, mint a hagyományos nyugati hengerelt acél födémgerendák sima, jellegtelen felülete.