• posztmodern stílus

Egy párizsi lakás (posztmodern stílus)

A francia formatervező, Amalie Dillemann kis lakása egy, a 19-20. Század fordulóján emelt párizsi ház hatodik emeletén van. Miután szeretett volna „élénkvörös enteriőrben, egységes színű festett doboz­ban élni”, a társalgót ennek megfelelően alakította ki. Mivel a vörös élénkítően hat az érzelmekre, meg­fontoltan, kísérletezés után választotta ki a megfelelő árnyalatot. A bíborvörös „túlságosan budoárszerű” volt, a lilásvörös nyomasztónak és végzetesnek tűnt. Végül a narancsvörös élénkebb, stimuláló változata mellett döntött a híres francia divatház, a Hermès vörös színcsaládja alapján.

Ez a vibráló szín jelenik meg a falakon, az ajtókon, a beépített szekrényeken, de folt­szerűen egyes lámpaernyőkön, dísztárgyakon, sőt a tárolásra használt kis ládákon is. Eredetére pedig a helyiségben több helyütt is látható divatos Hermès-bevásárlószatyrok emlékeztetnek. A szín természetes meleg­ségét a halvány vörös mahagónira pácolt fenyőpadló, a csokoládébarna selyemtaft drapériák, laza bútorhuza­tok és az antik barna bőrdívány egészítik ki. Közelsége révén a vörös gazdagítja a kandalló, a kandalló fölötti tükrök és a konzolasztal aranyozását is.

Fent: Jellegzetes Hermès-narancsvörös festékkel színezték a falakat az újító szellemű francia formatervező, Amélie Dillemann párizsi lakásában. Ilyen színű a kandalló két oldalán húzódó alacsony beépített szekrény is. Hogy a helyiség világosabbnak, tágasabbnak tűnjék, a mennyezetet matt törtfehérre festették, s ez a tűzhely keretén és az 1920-as évekbeli portrén is megismétlődik.

Fent: A gigantikus falióra uralja a szalonnak ezt a felét. Számos alkatrésze kartonpapírból készült, akárcsak mellette álló ébenszínű és aranyozott asztalok, valamint az előtérben látható gyertyatartó is.

Még hatásosabb lett a színek kontrasztja, amikor egymás mellé kerültek a vörös és az ébenszínű képkeretek, asztalok, valamint a mennyezet, a kandalló­keret és a nagy portréfestmények törtfehér tónusai – az összhatás erősen teátrális. Végül az élmény egészen szürreális színezetet kap, amikor az építészeti elemek, kiegészítők, bútorok és dísztárgyak jó részéről kiderül, hogy nem az, aminek gondolnánk: a kandallópárkány nem kőből van, a tükörkeret díszítése sem gipsz, a kép­kereteket és a konzolasztalokat nem fából faragták, a falióra mechanikája sem egységesen rézből van: ezt mind-mind Amélie Dillemann készítette – mégpedig közönséges kartonpapírból.

Fent: Csokoládébarna selyemdrapéria fogja közre a 18. Századi francia úr ébenszínű, mintázott kartonpapírral keretezett portréját. Ugyanebből a kelméből varrták a festmény alatti fotel lazán szabott huzatát.

Fent: A szalon kandallója – jellegzetes, ívelt vonalú frízzel – francia klasszicista stílusú. A fölötte levő tükörhöz hasonlóan kartonpapírból készült, amelyet aranyfüsttel antikoltak. A tűztér alapja tarka, barna-fehér márvány, bordűrje egyszerűbb, fehér erezetű.