Házak és lakások felújítása

Tetőhéjazat, vízelvezetés a tetőről, kéményfej

A tetőszék, a tetőhéjazat és a bádogborítások építészeti egységet alkotnak és rányomják bélye­güket a ház külső megjelenésére. Annak a kér­désnek az eldöntése, vajon elegendő-e a tetőt csak kijavítani, vagy annak héjazatát át kell rakni, esetleg teljesen újra kell fedni, a következőktől függ.

Ezek:

  • a tetőszék állapotától;
  • a lécezetnek és szegezésének állapotától;
  • a tetőtér hasznosításának tervbevételétől;
  • a tetőhéjazat és a tetőn lévő bádogrészek álla­potától.

A régi tetőhéjazat kicserélésekor lehetőleg tart­suk meg vagy készítsük el újra a környékre jel­lemző régi fedési módot az eresznél, oromszegé­lyezésnél és taréjnál alkalmazott eredeti szegély kiképzésekkel együtt. Ma még sok régi tetőcse­répforma beszerezhető, legalább az eredetihez hasonló kivitelben.

8.17. ábra.

8.17. ábra. „Tetőtáj” hódfarkas fedéssel és „könnyű” oromszegélyezéssel.

8.18. ábra.

8.18. ábra. Koronafedés sima szélű hódfarkas cserepekkel. Fa hófogó deszka, túlnyúló ereszcsatorna bevezetőlemez nélkül.

Tetőhéjazat

Közép-Európában a legtöbb régi tetőt égetett agyagcseréppel fedték, a leggyakrabban előfor­duló történelmi cserépforma a hódfarkú cserép és a barát-apáca cserép. Javítás esetén, valamint átrakás és újra fedés során ügyeljünk arra, hogy a sokféle alaknak nem csak külső megjelenése és szükséges léctávol­sága más és más, hanem megengedett tetőhajlásuk is eltérő.

Ha a tetőtér nincs beépítve, egyes cserepeket belülről, állvány nélkül is ki lehet cserélni. Ha a cserepek több, mint egy harmada megrongálódott (törött vagy elporladt cserepek, elmállott or­rok, melyek már nem tartják meg a lécen a cse­repet) ajánlatos az átrakás vagy az újra fedés. A jó állapotú cserepeket szétszórva vagy a tető egyik oldalára rakva újra fel lehet használni. Ez különösen az értékes kézi vetésű cserepek ese­tén indokolt. Mindenesetre megfontolásra érde­mes ugyanakkor, hogy a régi cserepek újra raká­sakor nehezen felismerhető törések keletkezhet­nek. Az ilyen törött cserepeket esetleg már rövid idő elteltével megint ki kell cserélni.

A még igen gyakran előforduló egyszeres hódfarkú cserépfedés, a hézagoknál fazsindely­alátétekkel, tökéletlen tömörsége miatt beépített tetőterekhez nem alkalmas. Ezt a fedést hornyolt hódfarkú cseréppel való fedésre vagy – ha a na­gyobb terhelés megengedhető – kettős átfedésű hódfarkas fedésre kell kicserélni (sűrűbb lécezet-re van szükség, esetleg a meglévő anyag is be­dolgozható).

Egyes vidékeken a helyi előfordulásoktól füg­gően nem csak fazsindelyt és nádat, hanem ter­mészetes követ is alkalmaztak tetőfedésre. A ter­mészetes kőlapos fedés Magyarországon nem jellemző, Európában elsősorban Németország hegységeiben volt elterjedt. A természetes kőla­pokkal való munka speciális kézműves tudást igényel. A természetes kőlapokból álló tetőket mindig azonos anyaggal javítsuk ki (soha ne az­besztcement vagy bitumenes zsindelyekkel).

A szokásos palafedési módok: az „ónémet fe­dés”, a sablonos fedés és az „angol fedés”. Míg az „angol fedést” lécszerkezetre is el lehet he­lyezni, a két másik fedési módnál tartószerkezet­ként teljes felületű deszkázatra van szükség.

8.19. ábra.

8.19. ábra. Kémény és tető csatlakozása: 1 vakolat; 2 lemezborítás; 3 tetőhéjazat; 4 szarufa; 5 lécezet; 6 kéményfal.

8.5. táblázat. A fedélsík anyagának és hajlásszögének összefüggései:

Fedés anyagaFedélsík hajlása, °
Préselt kavics (preszkis)2-3
Fazsindely45-90
Nád40-nél nagyobb
Zsupp (rozsszalma)40-nél nagyobb
Egyszeres hódfarkú cserép40-nél nagyobb
Kettős hódfarkú cserép30-60
Koronafedés30-60
Hornyolt cserép30-45
Betoncserép16-60
Termés pala20-90
Műpala25-90
Hullámpala7-75
Műanyag hullámlemez6-72
Lágylemez8-30

Vízelvezetés, bádogborítások

Az ereszcsatornák, lefolyócsövek, vápák és a te­tőfelépítmények, pl. kéményfejek, tetőablakok, falfelületek csatlakozásai bádogból vagy esetleg műanyagból készülnek. Régebben túlnyomórészt horganyozott acéllemezt és simított horganyle­mezt használtak, ma a titánhorgany és a réz ke­rült túlsúlyba. A hajlékony ólom akkor kerül alkal­mazásra, ha formálásra van szükség.

A horga­nyozott bádog elemek tartóssága bonyolult ápolás nélkül kisebb, mint a tetőhéjazaté, ezért időről időre felül kell vizsgálni a lemezrészek tö­mörségét és ki kell cserélni azokat, ha nem akar­juk, hogy ebből a tetőszéken költséges károk ke­letkezzenek. Különösen hőszigetelt tetőknél fon­tos a rendszeres és gondos átvizsgálás, mert a tömítetlenségek a tető alsó oldalán csak nagyon későn válnak észlelhetővé. Ha a tetőhéjazatot ki­cseréljük, célszerű egyúttal a bádogrészeket is kicserélni. A lyukak beforrasztása vagy részdara­bok betoldása általában nem éri meg a fáradtságot.

A tetőn lévő összes fémrészt ugyanazokból az anyagból kell készíteni, mert esőzéskor fémionok mennek oldatba, melyek az áramlás irányába eső kevésbé nemes fémrészeken gyorsított ütemű korróziót okoznak. Megfelelő védőfestéssel meg kell akadályozni a cementtartalmú építőanyagok­kal és a fával való közvetlen érintkezést is.

Kéményfejek

A kéményfejek különösen erősen igénybe vett épületelemek, mert teljes felületükön ki vannak té­ve a záporeső hatásának és erős hőmérséklet­-ingadozásokat kell elviselniük. A kéményfejeket a jó huzat biztosítása és az elkormolódás megaka­dályozása érdekében célszerű hőszigetelve ki­alakítani. Egyhéjú kéménynél a minimális szigete­lőhatás kiegészítő szigetelőréteg nélkül is elérhe­tő, ha a kémény külső falai legalább 25 cm vastag falazatból készülnek.

Vékonyabb kémény­falak esetén vakolatból vagy burkolatból kialakított járulékos szigetelőrétegre van szükség. A burkolt kéményfejek a károsodásra kevésbé érzékenyek, mint a vakolatok, ha gondoskodunk a burkolat mögötti szellőzésről. A kémény szájnyílása leg­alább 80 cm-rel magasabban legyen, mint a gerinc. Burkolatokat, ill. bevonatokat csak ún. „nem éghető” építőanyagokból szabad készíteni.