• hővisszanyerés
• szellőztetés

Épületgépészet: szellőztetés és hővisszanyerés

Az épületgépészethez a szellőztetés és fűtés, az egészségügyi létesítmények (vízellátás és szennyvízelvezetés), valamint a villanyszerelési munkák, a villámvédelmet is beleértve, tartoznak. Ezek a szakterületek különös mértékben megala­pozott szakmai és mesterségbeli ismereteket igényelnek. Villany- és gázszerelési munkát biz­tonsági okokból csak engedéllyel rendelkező szakcégek végezhetnek. Az épületgépészet terü­letéhez tartozó munkák közül a laikusok sokat már csak a biztonság miatt sem végezhetnek, ar­ról nem is beszélve, hogy a tervezési hibák vagy a kivitelezés hiányosságai utólag általában csak nagy költségek árán korrigálhatók.

A saját bedolgozást ezen a területen, a kivitele­ző szakiparosokkal egyeztetve, az egyszerű elő­készítő és utómunkálatokra kell korlátozni.

A háztulajdonosokra hárul viszont az a fontos feladat, hogy a gyakorlati kivitelezés előtt a kon­cepciót kialakítsák és az előterveket elkészítsék, különös tekintettel az épületgépészeti rendszerek egészségre és környezetre ártalmatlan kialakítá­sára. Nem kevésbé fontos az sem, hogy ezeket a munkákat a házon végzett egyéb építési tevé­kenységekkel megfelelően összehangoljuk.

Ha többféle épületgépészeti munkára van szükség, általában a következő sorrend betartása célszerű:

• Egészségügyi létesítmények és szellőzés
• Fűtés
• Villanyszerelés.

A munka mindegyik szakmánál a „nyers szere­léssel”, azaz a vezetékek lefektetésével kezdődik. A felületek helyreállítása és végső kialakítása után kerül sor a „végszerelésre”, vagyis a berendezési tárgyak és szerelvények beépítésére.

Az ökológiai követelményeket is kielégítő épü­letgépészeti létesítményeknél az építészeti adott­ságok és gyakorlati megfontolások mellett a kö­vetkező alapszabályokat kell figyelembe venni.

Ezek:

• A legfontosabb célkitűzés az energiával és a tüzelőanyagokkal való takarékoskodás. A korszerű kazánokkal felszerelt melegvizes vagy meleg levegős központi fűtések ugyanúgy kielégíthetik a racionális energiafelhasználás kö­vetelményeit, mint az egyedi fűtőberendezések, feltéve, hogy azokat jól összehangolták a (korszerűsített) épület hőszükségletével és megfelelően üzemeltetik.
• A villamos áramot ne használjuk hőfejlesztésre, tehát lehetőség szerint melegvíz-előállításra és főzésre sem. Mosógépek esetén már vannak olyan megoldások, amelyek a víz felfűtéséhez szükséges áramfelhasználást minimális szintre korlátozzák. A földgázt és a cseppfolyósított gázt ezzel szemben a környezet kímélésével, vagyis jó hatásfokkal és kevés károsanyag kibocsátásával lehet használni a hőfejlesztés minden terültén.
• A napenergia hasznosítására szolgáló beren­dezéseket a kiadások tervezésénél először te­gyük a sor végére.
• Csak akkor érdemes nagyobb összeget a szo­láris technika alkalmazására áldozni, ha az energiamegtakarítás hagyományos és olcsóbb lehetőségeit, mint az épület burkolatának jó hő­szigetelését, a fűtőberendezés optimálissá téte­lét (gáz vagy távhő) és az energiatakarékos szellőzést már mind kimerítettük.
• A vízellátásnál és a szennyvíz-elvezetésnél és­szerűen és – ha arra mód van – az ökológiai körforgás elveinek figyelembevételével használjuk ki a helyszínen meglévő forrásokat. Ennek az egyszerű víztakarékossági intézkedések mellett lényeges elemei a vízellátás oldalán az esővíz és a kútvíz használata, a szennyvízelve­zetés területén pedig az olyan decentralizált technikák, mint a komposzt toalettek, a növényi tisztítófokozattal rendelkező többkamrás rot­hasztó vermek vagy a derítőtavak.

Szellőztetés és hővisszanyerés

Ha a ház fűtési energiaszükségletét csökkenteni akarjuk, ugyanakkor azonban a helyiségek jó klímájáról is gondoskodni kívánunk, akkor az épület burkolófelületeinek szigetelésén kívül annak szellőztetésével is foglalkoznunk kell. Minél jobb a ház szigetelése, a fűtőenergia alacsony szinten tartása szempontjából, annál nagyobb jelentősé­ge van a szellőzéssel járó hőveszteségek csök­kentése.

A szellőzés mértéke természetesen túl ala­csony sem lehet, hiszen akkor a helyiségek leve­gőjében keletkező vízpárát és káros anyagokat nem tudjuk a kellő mértékben a szabadba elve­zetni. Az épület energiatakaré­kos és egészséges szellőzésének ezért az a fel­adata, hogy a levegőcserét a szükségletnek megfelelően biztosítsa.

Lakóházak esetén az op­timális levegőcsere általában azt jelenti, hogy óránként a levegő 0,3-0,5-szörösének kicserélé­sét biztosítjuk. A tényleges levegőcsere-arány a lakó szellőztetési szokásaitól, az ablak- és ajtóhé­zagok tömörségétől és az időjárási viszonyoktól is függ, régi épületekben általában lényegesen nagyobb, új, jól tömített ablakoknál viszont ki­sebb.

14.1. ábra. Egyszerű elszívó berendezés: köz­ponti elszívás a konyhából, WC-ből és fürdő­szobából; a friss levegő belépőszelepei a tar­tózkodási helyiségek külső falán vagy ablak­keretében.

Levegőelszívó berendezés

Az épület szellőztetésének megfelelő szabályozá­sa – elsősorban a fűtési időszakban – egy egy­szerű elszívó berendezéssel műszakilag egysze­rű, gazdaságilag pedig előnyös módon megold­ható. A megoldás előfeltétele az épület burkának légtömör szigetelése, elsősorban az ablakok és ajtók hézagainak megfelelő tömítése.

Az ilyen szellőzőberendezés lényegében egy ventilátor, amely a fürdőszobából, WC-ből és a konyhából szívja és a szabadba fújja a levegőt. A friss levegő a lakó- és tartózkodó helyiségek kül­ső falain lévő belépőnyílásokon át áramlik be. A friss levegő szelepeit az ablakkeretekben vagy a külső fal felületén lehet elhelyezni és azokat az igényeknek megfelelően a lakók állítják be.

Hang és porszigetelés

A kül­ső falon lévő szelepek hangszigetelt kivitelben, továbbá por- és pollenszűrővel felszerelve is kaphatók. A belső falakon és ajtókon szintén nyí­lásokat kell elhelyezni, a legegyszerűbb esetben egy kb. 1 cm magas ajtórés alakjában, hogy a le­vegő a házon belül az elszívás helyére tudjon áramolni. Nagyobb igények kielégítésére ajtórá­csok és faliszelepek kaphatók, amelyeket hang­szigetelő burkolattal is el lehet látni.

Az elszívott levegő ventilátorát általában a tető alatt vagy a pincetérben, lehetőleg a fürdőszoba, WC és konyha közelében helyezik el. Egy kb. 30 x 30 x 30 cm méretű villamos teljesítmény­felvétele például kb. 50 W.

A levegőcsatornák számára rendszerint 8-16 cm átmérőjű, lemezből tekercselt csöveket hasz­nálnak. A vezérlést egy 3-fokozatú kapcsolóval lehet vezérelni, amelyet lehetőleg a ház-, ill. la­kásajtó közelében célszerű elhelyezni és esetleg kapcsolóórával is lehet kombinálni. így a szellő­zést a normál fokozatról könnyen a minimálisra lehet állítani, amikor a lakást elhagyjuk. A maxi­mális teljesítményre általában csak különösen nagy szellőztetési igénynél van szükség, pl. ak­kor, ha sok személy tartózkodik a lakásban.

Automatikus vezérlés

A szellőztetés teljesítményét a belső páratartalom függvényében szabályozó automatikus vezérlés fokozza ugyan a komfortot, de nem feltétlenül szükséges. Nyáron a szellőzőberendezést általá­ban teljesen kikapcsoljuk és a korábbi módon, az ablakok kinyitásával szellőztetünk, kivéve, ha a por, pollen és zaj távoltartására a berendezés szűrőjét kívánjuk felhasználni. Fokozott szellőzte­tési igény esetén természetesen télen is ki lehet nyitni az ablakokat, ekkor azonban megnövekszik a szellőztetésre fordítandó hőszükséglet.

A régebbi légfűtésekkel vagy klímaberendezé­sekkel szerzett tapasztalatokon alapuló, gyakran hangoztatott fenntartások az elszívó berendezésre nem állják meg a helyüket, mivel itt a levegőt mesterségesen sem nem fűtjük, se nem hűtjük, ezenkívül a megmozgatott levegőmennyiségek a légfűtéshez viszonyítva nagyon kicsik.

Elszívó berendezés

Elszívó berendezést különösen akkor célszerű beépíteni, ha azzal együtt más, energiatakaré­kossági és átépítési intézkedéseket is végrehaj­tunk, pl. az épület burkának hőszigetelését, a fű­tési ós egészségügyi létesítmények kicserélését vagy tömören záró ablakok beépítését. Előnyös, ha a fürdőszoba, WC és konyha egymáshoz kö­zel helyezkedik el, hogy a levegőcsatornák hossza minél rövidebb lehessen. A csatornák látha­tóan, a mennyezet alatt vagy a sarkokban lehet vezetni, ott esetleg még burkolni is lehet. A ki­sebb helyiségek, boltíves és gerendás födémek a csatornák vezetését megnehezíthetik.

Egy 150 m² lakóterületű ház esetén a szabad szellőztetéssel szemben elérhető megtakarítás nagyságrendileg évi 4000 kWh (400 L fűtőolaj vagy 400 m³ földgáz).

14.2. ábra. Szellőzőberendezés hővisszanyeréssel: központi elszívás a konyhából, WC-ből és fürdőszobából; a hőátadást a padlá­son elhelyezett keresztáramú hőcserélő biz­tosítja; az előmelegített friss levegőt csator­nákon át vezetjük be az összes tartózkodó­helyiségbe.

14.3. ábra. Hővisszanyerés az elszívott leve­gőből – meglévő fűtőberendezéshez utólag beépített kivitel. A hőcserélőt és a vízszinte­sen fektetett vezetékeket a padlásfödémen vagy a pincefödém alatt lehet elhelyezni.

14.4. ábra. Keresztáramú hőcserélő, ventiláto­rokkal a friss és az elszívott levegőhöz (működési vázlat) 1 a helyiségekből elszívott levegő bevezetése, kb. 15 °C; 2 a külső levegő bevezetése, kb. 0 °C; 3 lehűtött távozó levegő kb. 5 °C; 4 felmelegedett külső levegő kb. 10 °C; 5 fémház; 6 hőcserélőként alkalmazott fémlapok.

Szellőzőberendezés hővisszanyeréssel

A komfortot tovább lehet növelni hővisszanyerő berendezés beépítésével. Itt a hideg friss levegőt hőcserélőben a meleg távozó levegő hőjével előmelegítjük és külön bevezető csatornákon át juttatjuk be a tartózkodóhelyiségekbe. A külső falon elhelyezett levegőszelepekre ebben az esetben nincs szükség. Egy ilyen hőcserélő szer­kezete nagyon egyszerű, azonban a hőcserélőn kívül a belépő levegő oldalán elhelyezett második ventilátorra is szükség van.

A be- és kilépő levegő mozgatásához szüksé­ges, megnövekedett áramfelhasználás miatt a hővisszanyerő berendezés beszerzésére fordí­tandó többletkiadás energia-megtakarításban aligha térül meg, ha 1 kWh árammal 3 kWh hőt veszünk egyenértékűnek.

A szellőzőberendezések tervezése

A jól működő szellőzőberendezés előfeltétele a jó tervezés. A tervezéssel még akkor is egy, ilyen berende­zések lakóházakban való telepítésében már jár­tasságot szerzett mérnökirodát bízzunk meg, ha az alapelv nagyon egyszerűnek tűnik; a rossz ter­vezés nemkívánatos zajokat és szagokat, vala­mint higiéniai problémákat okozhat.

Mindez hátrányosan befolyásolja az ilyen aggregátok minő­ségét, csakúgy, mint a szükségtelenül nagy áramfogyasztás. Ez a technika manapság még nem nagyon terjedt el, ezért esetleg nem kis fá­radsággal jár egy tapasztalt tervezőiroda megtalá­lása. Az alkalmas iparosok megkeresése sokkal egyszerűbb, mert a tervezők többnyire felhívják a figyelmet a tapasztalt kivitelező cégekre.

A berendezés létesítéséből a házilagos kivitele­zésben elvégezhető munkák az előkészítő és utómunkálatokra korlátozódnak, pl. a falakon és mennyezeten lévő áttörések elkészítésére és befedésére, a burkoló- és festőmunkákra.

Néhány jó tanács a tervezéshez:

• a levegőcsatornák kialakításánál gondoskod­junk arról, hogy azokat nagyobb időközökben tisztítani lehessen;
• a levegőcsere mértéke óránként minimum 0,2, normál üzemben 0,4 maximális állásban 1,0 le­gyen;
• egyszerű berendezéseknél általában elegendő a maximálisan 0,3 W/(m²/h) ventilátorteljesítmény;
• a konyhai tűzhely páraelszívását ne kapcsoljuk össze a szellőzőberendezéssel;
• megfelelő csatornavezetéssel akadályozzuk meg a hang egyik helyiségből a másikba való terjedését, valamint a ventilátorzaj átvitelét;
• a külső falon levő frisslevegő-nyílásokat fűtőtes­tek közelében helyezzük el, nehogy a belépő külső levegő a padló mentén hideg áramlatokat hozzon lére.