Fűtés a lakásban, kályhák és központi fűtés, hőszivattyúk
A tüzelőanyag
Az épület hőveszteségeit-a fűtési időszakban, tehát nagyjából szeptember végétől április végéig, kívülről bevitt hővel kell kiegyenlíteni, hogy a házban kellemes közérzetet biztosító klímát kapjunk. Itt egyrészt dönteni kell az egyik vagy másik fűtési rendszer mellett, másrészt ki kell választani a megfelelő energiahordozót, azaz tüzelőanyagot. A házon belüli hőelosztás – később jelentkező – problémájának megoldása jelentős mértékben függ a tüzelőanyagtól és a hőtermelés módjától.
Fosszilis tüzelőanyagok
A fűtési energia legfontosabb forrásai még ma is a fosszilis tüzelőanyagok, amelyeket a füstgázok környezetszennyező hatása alapján nagyjából a földgáz, kőolaj, szén, fa sorrendbe lehet állítani (természetesen itt a tüzeléstechnika is szerepet játszik). Végül is minden konkrét esetben egyedileg kell eldönteni, vajon olajjal vagy gázzal, vagy esetleg szilárd tüzelőanyaggal célszerű-e fűteni. A korszerű gázfűtések üzembiztonsága éppen olyan jó, mint az olajtüzelésű berendezéseké.
A lakások, ill. házak saját egyedi fűtőberendezéseinek alternatívájaként az utóbbi években, elsősorban a sűrűn lakott övezetekben lévő házaknál egyre gyakoribb, hogy a fűtőerőművek (szenes gázerőművek) által biztosított távhő ellátáshoz csatlakoznak. A távhő mind az energiahasznosítás, mind a környezetszennyezés szempontjából előnyösebb, mint sok, elsősorban régebbi, egyedi fűtőberendezés.
Napenergia
Törekedni kell természetesen arra is, hogy tartós energiaforrásunkat, a Napot, aktív és passzív rendszerek segítségével víz melegítésére minél intenzívebben hasznosítsuk. Helyiségek fűtésére a napenergiát mifelénk még nem lehet gazdaságosan hasznosítani. Ha a ház hőellátásán nagyobb változtatásokat kívánunk végrehajtani, ill. a fűtőkazán cseréjére van szükség, ez ösztönzést adhat arra is, hogy újra fontolóra vegyük a tüzelőanyag megválasztásának a kérdését.
Tüzelőanyagok:
- A tárolható tüzelőanyagok, mint a fa, olaj, cseppfolyós gáz vagy szén, lehetőséget adnak ugyan a készletgazdálkodás előnyeinek kihasználására (előnyös áron való beszerzés, tartalékolás válságos időszakokra), azonban a házban vagy a ház mellett külön tárolóteret, ezenkívül központi fűtéseknél általában még külön kazánházat is igényelnek.
- A vezetékes energiahordozóknál, azaz a földgáz és a távhő esetében hátrányos a – normális körülmények között biztosított – központi ellátástól való függés. Ennek fejében viszont aránylag „tiszta” energiaforma kerül a házba, melynek éppen a tárolási lehetőséggel nem rendelkező kis házaknál és sűrű beépítés esetén vannak nem elhanyagolható előnyei.
A helyi adottságokon, a személyes előítéleteken és komfortigényeken, valamint az átépítés nyújtotta lehetőségeken túlmenően természetesen a költségeknek is döntő szerepe van a kérdés megítélésében.
- Fűtőrendszerek – gáz, kandalló, fűtés
- Fatüzelésű vaskályhák veszélyei és használata
- Fűtésszabályozás – Rendetlenkedő szelepek
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ezek:
- Mibe kerül a gáz- vagy távfűtőhálózathoz való csatlakozás?
- Mikor és mekkora költséggel kell a régi fűtőolaj-tartályt kicserélni?
- Milyen nagyok az 1 kWh-ra vonatkoztatott tüzelőanyag-költségek?
- Milyen mellékköltségek merülnek fel (a vezetékes energiaformák alapdíjai, karbantartás, kéményseprés stb.)?
Itt mindenképpen megéri, hogy a megbízás kiadása előtt pontos áttekintést nyerjünk a különböző megoldások beruházási és üzemeltetési költségeiről. A feladat bonyolultsága miatt – még pénzügyi szempontok alapján is – célszerű, ha mérnök szakértővel konzultálunk és a terveket is vele készíttetjük el és nem hagyatkozunk kizárólag a helyi iparosok megállapításaira.
A fűtés témakörének átfogó tárgyalása meghaladja ennek a cikksorozatnak a kereteit. A következőkben ezért csak néhány olyan részletkérdést villantunk fel, melyek a régi házak alaphelyzetéből kiindulva a lakás egészséges klímája és a környezetvédelem szempontjából különösen fontosak.
Egyedi kályha- és cserépkályhafűtés
A fűtési rendszer kérdése – egyedi kályhákkal való fűtés vagy központi fűtés beépítése – a legtöbb régi épületben mára már eldőlt, mégpedig a kényelmesebb és komfortosabb központi fűtés javára.
Aki még egyedi kályhákkal fűt, jól ismeri annak hátrányait:
- fa, szén, olaj esetén a tüzelőanyag tárolása és behordása, esetleg a tűzifa felaprítása, a hamu kihordása;
- minden tüzelési helynek külön kéménybekötésre van szüksége;
- az égéshez szükséges levegőt a tűz a helyiség levegőjéből vonja el, emiatt növekszik a szükséges levegő utánpótlás mértéke;
- régi vagy rosszul üzemeltetett tüzelőberendezéseknél sok károsanyag kibocsátásával kell számolni, különösen, ha szénnel vagy olajjal tüzelünk;
- az átmeneti időszakok kisebb hőszükséglete mellett a hőleadás rosszul szabályozható és a tüzelőanyag kihasználása rossz.
Másrészt viszont a valóban jól hőszigetelt házakban a fűtést szintenként 1-2 egyedi kályha is el tudja látni. A csökkent mértékű hőszükséglet és az ennek megfelelően kisebb tüzelőanyag-fogyasztás háttérbe szorítja a tüzelőhordás és a hamukihordás problémáit. Ott tehát, ahol jól működő egyedi kályhák vannak és azok kéményei is jó állapotúak, a központi fűtés beépítését elvethetjük. Ez különösen az olyan vidéki területekre vonatkozik, ahol elegendő, olcsó tűzifa kapható és az annak tárolására és szárítására szükséges hely is rendelkezésre áll.
Fafűtés és cserépkályha
A fafűtés számára a cserépkályhák mellett a speciálisan erre a célra gyártott, rostély és hamufiók nélküli kályhákat javasoljuk, amelyek például Skandináviában széles körben elterjedtek és újabban az elegánstól a rusztikusig terjedő széles választékban nálunk is kaphatók. Az ilyen kályhák hőleadását a levegő és a tüzelő adagolásával jól lehet szabályozni, a fa jó energia kihozatal mellett csaknem maradéktalanul elég, így a hamu kihordása nagyon kevés munkával jár.
A cserépkályha közbenső helyzetet foglal el az egyedi kályhás fűtés és a központi fűtés között. Sok példa van arra, hogy egyetlen cserépkályhával egy egész lakást vagy egy kisebb házat „központilag” fűtenek. Akinek a rendszeres megrakásra van ideje, vagy gázégőt épít be, az egy nem túl tagolt lakásnál a fűtésnek ezzel a formájával egészen jól elboldogulhat.
Másrészről a cserépkályha, mint a meglévő központi fűtés luxus célokat szolgáló kiegészítése, újabban ismét divatba jön. Kedveltségét kellemes melegének, ősi, természetes tüzelési technikájának, nem utolsósorban a tér belső kialakításában szerepet játszó dekoratív bájának köszönheti.
Cserépkályha tulajdonságai
A cserépkályha állandóan emlegetett „egészséges sugárzó hője” egy jó hőszigetelésű házban nem érvényesül olyan mértékben, mint azt általában feltételezik. A jó hőszigetelés eredményeképpen ugyanis már a fal hőmérséklete is a komfortos 17-19 °C hőmérsékleten tartható, így akár egy melegvizes radiátor is jó sugárzó klímát hoz létre a helyiségben. A cserépkályha termikus tehetetlensége ugyanakkor az energiafelhasználásra nézve nem kedvező. Különösen ősszel és tavasszal, amikor az időjárás szeszélye folytán váratlanul napenergia özönlik be az ablakokon át, mutatkozik meg, hogy a cserépkályha hőleadását nem lehet elég gyorsan leállítani.
Ha a cserépkályhával az egész házat fűteni kívánjuk, akkor úgynevezett „hőlégkályhát” kell építeni, melynek hőleadása jobban szabályozható, mint a falazott füstjáratokkal készített, nehéz „alapkályháké”, és amelynél meleglevegő-csatornákkal a távolabb fekvő helyiségeket is el lehet látni.
A füstgázok károsanyag-tartalmának korlátozásához a fát bőséges oxigén bevezetésével, gyorsan kell elégetni. A szorosan záró ablakok és ajtók esetleg nem teszik lehetővé, hogy az égés számára elegendő levegő jusson a helyiségbe, ezért célszerű, ha az égést tápláló levegőt (pl. ᴓ10 cm) csövön át a pincéből vagy kívülről vezetjük a kályhához. Ezzel egyúttal a ház szükségtelenül nagy mértékű levegőcseréjét is elkerülhetjük.
A központi fűtés
Ma a régi épületekben is a központi fűtés a legelterjedtebb fűtési rendszer, akár a lakásonkénti etázsfűtés, akár az egész házat ellátó központi fűtés alakjában.
Előnyei kézenfekvők:
- kényelmes, teljesen automatikus fűtés, lakásonként vagy házanként csak egy tüzelési hellyel;
- a hőleadás jól szabályozható;
- elviselhető ráfordítással optimalizálható a tüzelőanyag hasznosítása és csökkenthető a károsanyagok kibocsátása;
- a hő eloszlása semmilyen gondot nem okoz, még bonyolult és szerteágazó alaprajzok esetén sem;
- a berendezéssel a melegvízellátás is egyszerűen megoldható;
- a tüzelővel és a kamrával járó piszok és por nem szennyezi a lakóhelyiségeket;
- minden tüzelőanyagra megfelelő tüzelőberendezések állnak rendelkezésre.
A központi fűtőberendezések élettartamára nézve egységes adatot nem lehet megadni: acél fűtőkazánoknál 20 éves üzemidő vehető alapul. A jó öntöttvas kazánok ugyan sokkal magasabb kort megérhetnek, azonban a 20 évesnél idősebb kazánok a műszaki megoldások elavulása miatt válnak gazdaságtalanná. Az acél csővezetékek tartóssága 30-50 év, az acél fűtőtestek általában legalább 20 évig eltartanak, az öntöttvas radiátorok 30-50 évet, vagy még többet is kibírnak. Azt a kérdést, hogy a vezetékhálózatot ki kell-e cserélni, tapasztalt iparos el tudja dönteni.
Olajárrobbanás hatásai
A 70-es években bekövetkezett olajárrobbanás és az energiatakarékosságot célzó törekvések hatására az utóbbi 5-10 évben olyan új fűtőkazánok és vezérlési technikák fejlődtek ki, melyek a tüzelőanyagot lényegesen jobban hasznosítják és a hőt sokkal kisebb veszteség árán állítják elő, mint a régebbi berendezések. Ez az oka annak, hogy a hozzávetőleg 10 évnél idősebb berendezések a legtöbbször viszonylag rosszabb hatásfokkal és gazdaságtalanabbul, következésképpen nagyobb környezetszennyezéssel dolgoznak, különösen akkor, ha különféle szigetelő megoldásokkal (szigetelő üvegezéssel, a tető és a külső fal hőszigetelésével) a ház hőszükségletét jelentősen csökkentettük.
Hatásfok
A berendezés hatásfoka (hasznosítható fűtési energia: a felhasznált tüzelőanyag energiatartalma) nem azonos a kéményseprők által mért kazánhatásfokkal (tüzeléstechnikai hatásfok); az előbbi a kazánhatásfok mellett a nyugalmi állapot veszteségeit (a kazán lehűlése a kémény huzata következtében, hőleadás a kazánháznak) is figyelembe veszi, melyek éppen a régi kazánoknál nagyon nagyok lehetnek.
A berendezés rossz működésére egyrészt a kéményseprő mérési jegyzőkönyvéből (az általa mért kazánhatásfoknak legalább 90 %-nak kell lennie), másrészt saját megfigyeléseinkből, pl. a kazánház túl nagy hőmérsékletéből, az égő gyakori bekapcsolódásából és a túl rövid égési időkből, az átlagosnál nagyobb energiafelhasználásból következtethetünk. Ha a fentiek tekintetében kételyeink vannak, végeztessünk vizsgálatot független szakértővel, akitől a berendezés technikájának javítására vonatkozó tanácsokat és az ajánlott termékekre szóló útmutatást is kaphatunk.
Javaslatok
Ma egy modern meleg vizes központi fűtés nagyjából a következőképpen néz ki. A tüzelőanyag legjobb kihasználását a kondenzációs hőt is hasznosító kazánok, ill. fűtőkészülékek biztosítják, melyek azonban olajtüzelés esetén a gázkazánokhoz viszonyítva lényegesen drágábbak és a kéménynél minden esetben különleges intézkedéseket kívánnak meg.
Ilyenek:
- a kazánhőmérséklet kis tehetetlenséggel történő szabályozása, a hőszükséglet és a külső hőmérséklet szerint, éjszakai korlátozással;
- kis termikus tömegű csővezetékek és fűtőtestek, azaz kis víztérfogatú fűtőtestek (pl. lapradiátorok) és kis keresztmetszetű, jól hőszigetelt csővezetékek;
- a szobahőmérséklet egyedi, automatikus szabályozása fűtőtest-termosztátokkal.
A külső falra helyezett gáz-fűtőkészülékek, melyek a fűtésen kívül meleg vizet is szolgáltatnak, a régi házak felújításához nagyon jól használhatók, mert nem igényelnek kazánházat és a kémények költséges felújítása is elmaradhat. Teljesítményük azonban jelenleg 11 kW-ra van korlátozva. Ezzel a teljesítménnyel kb. 100-150 m2 lakásterület fűthető, jó szigeteléssel még több is.
11 kW-nál kisebb teljesítmények esetén az utóbbi években forgalomba került kondenzációs hőt hasznosító gázkazánok és fűtőberendezések is alkalmasak a fali csatlakozásra. Ezeknél a készülékeknél a füstgázokat 40-70 °C hőmérsékletre lehűtik, hogy a füstgázokban lévő kondenzációs hőt is hasznosítani lehessen. Ily módon egyrészt 100 %-nál nagyobb hatásfokot lehet elérni (természetesen az alsó fűtőértékre vonatkoztatva, melybe a tüzelőanyag kondenzációs hőjét nem számítják bele), másrészt a hűvös füstgázokat nem kell feltétlenül a tető fölött elvezetni. Az ilyen készülékek és a hozzájuk tartozó füstgázberendezések többletköltségei – az energiamegtakarításról nem is beszélve – gyakran már a helykihasználás előnyei révén megtérülnek.
Tekintettel arra, hogy a füstgázelvezetés előírásai bizonyos mértékig mérlegelés tárgyát alkotják, ajánlatos a területileg illetékes kéményseprővel időben egyeztetni.
14.5. ábra. Decentralizált gáz-tüzelőkészülékek (emeleti fűtőkészülékek): a belső levegőtől függetlenített gáz-tüzelőkészülék, beépített ventilátorral
A: Levegőbeszívó-/füstgázkémény a tető felett, a rendszer tartozékaként kapható. A kémény magasságának korlátozása miatt ez a változat csak a padlástérben alkalmazható.
B: Csatlakozás a külső falon át: ügyeljünk az ablakoktól való, előírt távolságok betartására, lehetőleg a széllel ellentétes oldalra szereljük fel (nem mindenhol engedélyezett). A fűtőkészülék elhelyezésére jól megfelel a konyha vagy a fürdőszoba is!
Ahol földgázvezeték nincs, felszíni vagy föld alatti cseppfolyósgáz-tartályt lehet alkalmazni. A cseppfolyósított gáz azonban lényegesen drágább, mint az olaj. A cseppfolyós gáz tárolására szolgáló tartályok költségei is némileg magasabbak, mint az olajtartályoké. A gáztartályok ezzel szemben lényegesen kisebbek lehetnek, mint az olajtartályok, mivel a cseppfolyós gáz ára az olajétól eltérően nincs rövidtávú ingadozásoknak kitéve. Az évi két-háromszoros utántöltés a szokásos. A gáztartályok telepítésénél az épületekből, telekhatároktól és közlekedési területektől bizonyos minimális távolságokat (3, ill. 5 m) be kell tartani, erre vonatkozó további részletekért forduljunk a cseppfolyós gázt szolgáltató vállalathoz.
A gáztartályokhoz hasonlóan a fűtőolaj-tartályok tömörségét is rendszeresen ellenőrizni kell (vízszennyezés veszélye!). Felszíni tartályoknál ez semmilyen problémát nem okoz. Föld alatti tartályoknál a tartály gyártójának garancianyilatkozata a tartósság biztosítása. A föld alatti tartályokat ugyan rendszeres időközönként ellenőrizni kell, a tartályok tömörségéért mégis az üzemeltető felel és kár esetén a szavatosság is őt terheli. A normális háztartási kötelező biztosítások ezt a kockázatot általában nem fedezik.
Fatüzelés
A fatüzelés akkor célszerű, ha a tűzifa olcsón hozzáférhető és a fa beszerzését, tárolását, szárítását és rárakását nem találjuk kényelmetlennek. Ma már termosztátos vezérlésű, speciális fatüzelésű kazánok is kaphatók, amelyek előgázosítással a tüzelőanyag kb. 90 %-os hasznosítását (tüzeléstechnikai hatásfok), azaz az olaj- vagy gáztüzelésű kazánokéhoz hasonló értéket is elérnek. A fa rárakásának gyakoriságát hőtároló beiktatásával napi 2-3 alkalomra lehet leszorítani.
A központi fűtés változatai
Padlófűtés
A padlófűtés általában egyáltalán nem olyan előnyös, mint a híre alapján gondolnánk, függetlenül attól, hogy azt meleg vizes központi fűtéssel vagy villamos árammal (lásd a „Villamos fűtés” alatt is) üzemeltetjük-e. A padlófűtés előnyét a „termikus komfort” azaz a kellemes és egyenletes hőeloszlás jelenti, továbbá az, hogy fűtőtestre egyáltalán nincs, vagy csak kevesebb darabra van szükség.
A padlófűtés hátrányai:
- a fűtőtestekkel szemben kb. 50 %-kal nagyobb költségek;
- a padlóburkolat megválasztásának korlátozása (hajópadló egyáltalán nem, parketta csak korlátozottan alkalmazható);
- a por fokozott mértékű felkavarása;
- a termikus tehetetlenség következtében a hő-leadás rosszul szabályozható;
- a legtöbb rendszernél magas padlószerkezet.
Tekintettel arra, hogy a padló felületi hőmérséklete egészségügyi okokból 28 °C-nál nem lehet nagyobb, a gyengébb szigetelésű épületekben ez kiegészítő fűtőtestek vagy egyedi kályhák nélkül nem elegendő. A padlófűtések tervezése és kivitelezése szakember feladata! A berendezés méretezését bízzuk mérnök-szakértőre.
Meleg levegős fűtés
A korszerű meleg levegős központi fűtés működési elve nagyon hasonlít a meleg vizes fűtéséhez. A hőelosztás szerepét a fűtőcsövek és fűtőtestek helyett a padlón, falon vagy mennyezeten elhelyezett kiömlőrácsokkal ellátott levegőcsatornák veszik át. A hőt itt is fűtőkazán állítja elő, amely a hőt közvetlenül (közvetlen légfűtés), vagy vízkörfolyam és víz-levegő-hőcserélő közbeiktatásával (komfort-légfűtés) adja át a levegő-hőfolyamnak. Ha szellőzőberendezésre is szükség van, azt külön rendszer formájában, azaz nem a légfűtés részeként kell kialakítani.
Ennek a fűtési rendszernek a következő előnyei vannak:
- a délkelet és délnyugat közötti irányokra nézve üvegfelületű helyiségek szoláris hőnyereségét aránylag könnyen „be lehet táplálni” a rendszerbe és az összes helyiségbe szét lehet osztani;
- egyéb pl. belső forrásból (pl. sütőkemencéből, cserépkályhából) származó hőtöbblet is szétosztható az egész házban;
- a berendezést igény esetén további fűtőtestekkel vagy padlófűtéssel lehet kiegészíteni (pl. a fokozott hőigényű helyiségek, mint a fürdőszoba vagy növényház számára);
- a technika egyszerű és tartós. A levegőcsatornák a fűtőtestekkel és fűtővezetékekkel szemben sem tömítetlenné válni, sem befagyni nem tudnak.
A nem megfelelően szigetelt házakban, régi berendezésekkel szerzett rossz tapasztalatok miatt ma is sokan fenntartásokat táplálnak a légfűtéssel szemben. Ha azonban a berendezés tervezésénél és beépítésénél helyesen jártak el és ha a ház hőszigetelése a mai követelményeknek megfelel, akkor az ilyen fenntartások teljességgel alaptalanok. A helyesen tervezett berendezésekben a levegő sebessége és hőmérséklete oly kicsi, hogy a ventilátorzaj, a huzat és a por semmiféle problémát nem okoz. Helyes kivitelezés esetén a szagok és zajok átvitele is nagymértékben kiküszöbölhető.
Hátrányosak lehetnek, vagy régi épületekben gondot okozhatnak viszont a következő szempontok:
- a levegőcsatornák aránylag nagy helyszükséglete;
- a magasabb ár;
- az a körülmény, hogy a rendszert kevéssé ismerik, a szaktervezők és kivitelező vállalatok nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal;
- a szobaajtókon elhelyezendő levegőrések (ha ilyenekre szükség van) elősegítik az áthallást.
Hipokausztikus fűtés
Ennél az „alternatív” fűtésnél elvileg olyan padló vagy falfűtésről van szó, amelynél a hőhordozó a levegő. Ezt a fűtést az épületbiológusok, mint „különösen egészséges sugárzó fűtést”, a cserépkályhás fűtéshez hasonlóan, szintén javasolják.
Kellően hőszigetelt épületekben azonban egyszerűbb fűtésekkel is kellemes sugárzó klíma érhető el. A hipokausztikus fűtés költségei, különösen régi épületekben, oly nagyok, hogy célszerűbb ezeket a pénzeszközöket a hőszigetelés, fűtési vagy szoláris technikával megvalósítható energiamegtakarító intézkedésekre fordítani.
Villamos fűtés
A villamos fűtés csak felszínes szemlélet alapján tekinthető tiszta fűtésnek. Pontosabb vizsgálódás eredményeképpen az derül ki, hogy az éjszakai árammal működő hőtárolós kályhák vagy akár az éjszakai árammal fűtött víztárolót alkalmazó meleg vizes fűtések sem környezetbarátnak, sem különösen gazdaságosnak nem nevezhetők, mert
- az erőműben az áram előállítására csaknem háromszor annyi energiát kell fordítani, mint amennyi a fogyasztóhoz megérkezik. Ez szükségtelenül nagy kockázatokkal (az atomerőműveknél), valamint a környezet fölösleges szennyezésével és a természeti erőforrások elpazarlásával (fosszilis tüzelőanyagok elégetése esetén) jár;
- az éjszakai áram nem többletáram, hanem az energiakonszernek értékesítési stratégiájának része;
- az éjszakai tárolós egyedi kályháknak nyugalmi állapotban aránylag nagy veszteségeik vannak, fűtési üzemmódban a ventilátor kellemetlenül zajos és felkavarja a port.
Hőszivattyúk
A hőszivattyúk olyan hőtermelő berendezések, melyeknél a villamos áramot, a gázt vagy az olajat arra használjuk, hogy a környezetből (levegőből, talajból vagy vizekből) hőt vonjunk el és azt az épületben fűtés céljára hasznosítsuk.
A kisebb épületek csekély hőigényéhez jelenleg csak villamos hajtású hőszivattyúk állnak rendelkezésre. Ezek sem tekinthetők a környezetvédelemhez való hozzájárulásnak, mivel 90 % körüli energetikai összhatásfokuk (az erőműben felhasznált elsődleges energiára vonatkoztatva) nem jobb, mint amit a fosszilis tüzelőanyagoknak a házban való követlen elégetésével el lehet érni.
Emellett az ilyen berendezések általában egyáltalán nem gazdaságosak, mert a hőszivattyú mellett egy normális fűtőkazánnak is készenlétben kell állnia, hogy a leghidegebb téli hónapokban jelentkező csúcsterheléseket fedezni tudja.
Hatásfok
A gáz- vagy dízelmotorral hajtott hőszivattyúkkal viszont akár 250 %-os teljesítménytényezőket el lehet érni, mivel ezek a hőszivattyúból nyert energián kívül a gáz- vagy dízelmotor hulladék hőjét is csaknem teljes mértékben fűtési célokra hasznosítják. Ily módon a bevezetett elsődleges energia lényegesen hatékonyabban alakítható át. Az ilyen típusú berendezések a gyakorlatban már évek óta beváltak és azok számos cég kínálatában szerepelnek.
Azonban még a legkisebb egység is 40 kW hőteljesítményű, ez a megoldás ezért csak nagyobb épületek vagy 1000 m2 körüli összes lakóterületnél nagyobb háztömbök számára jöhet számításba. Nagyon fontos a hőszivattyúk méretezése a gazdaságosság miatt. Az ilyen berendezések többlakásos házakban való általános elterjedését eddig a magas beruházási költségek, a döntéshozók hiányos tájékozottsága, egyes alkalmazási esetekben gazdaságossági problémák akadályozták.