• fűtés
• hőszivattyú
• központi fűtés

Fűtés a lakásban, kályhák és központi fűtés, hőszivattyúk

A tüzelőanyag

Az épület hőveszteségeit-a fűtési időszakban, te­hát nagyjából szeptember végétől április végéig, kívülről bevitt hővel kell kiegyenlíteni, hogy a ház­ban kellemes közérzetet biztosító klímát kapjunk. Itt egyrészt dönteni kell az egyik vagy másik fűtési rendszer mellett, másrészt ki kell választani a megfelelő energiahordozót, azaz tüzelőanyagot. A házon belüli hőelosztás – később jelentkező – problémájának megoldása jelentős mértékben függ a tüzelőanyagtól és a hőtermelés módjától.

Fosszilis tüzelőanyagok

A fűtési energia legfontosabb forrásai még ma is a fosszilis tüzelőanyagok, amelyeket a füstgázok környezetszennyező hatása alapján nagyjából a földgáz, kőolaj, szén, fa sorrendbe lehet állítani (természetesen itt a tüzeléstechnika is szerepet játszik). Végül is minden konkrét esetben egyedi­leg kell eldönteni, vajon olajjal vagy gázzal, vagy esetleg szilárd tüzelőanyaggal célszerű-e fűteni. A korszerű gázfűtések üzembiztonsága éppen olyan jó, mint az olajtüzelésű berendezéseké.

A lakások, ill. házak saját egyedi fűtőberende­zéseinek alternatívájaként az utóbbi években, elsősorban a sűrűn lakott övezetekben lévő házak­nál egyre gyakoribb, hogy a fűtőerőművek (szen­es gázerőművek) által biztosított távhő ellátáshoz csatlakoznak. A távhő mind az energiahasznosí­tás, mind a környezetszennyezés szempontjából előnyösebb, mint sok, elsősorban régebbi, egye­di fűtőberendezés.

Napenergia

Törekedni kell természetesen arra is, hogy tar­tós energiaforrásunkat, a Napot, aktív és passzív rendszerek segítségével víz melegítésére minél intenzívebben hasznosítsuk. Helyiségek fűtésére a napenergiát mifelénk még nem lehet gazdasá­gosan hasznosítani. Ha a ház hőellátásán nagyobb változtatásokat kí­vánunk végrehajtani, ill. a fűtőkazán cseréjére van szükség, ez ösztönzést adhat arra is, hogy újra fontolóra vegyük a tüzelőanyag megválasztásá­nak a kérdését.

Tüzelőanyagok:

• A tárolható tüzelőanyagok, mint a fa, olaj, cseppfolyós gáz vagy szén, lehetőséget adnak ugyan a készletgazdálkodás előnyeinek ki­használására (előnyös áron való beszerzés, tartalékolás válságos időszakokra), azonban a házban vagy a ház mellett külön tárolóteret, ezenkívül központi fűtéseknél általában még külön kazánházat is igényelnek.
• A vezetékes energiahordozóknál, azaz a föld­gáz és a távhő esetében hátrányos a – normális körülmények között biztosított – központi ellá­tástól való függés. Ennek fejében viszont aránylag „tiszta” energiaforma kerül a házba, melynek éppen a tárolási lehetőséggel nem rendelkező kis házaknál és sűrű beépítés ese­tén vannak nem elhanyagolható előnyei.

A helyi adottságokon, a személyes előítéleteken és komfortigényeken, valamint az átépítés nyújtot­ta lehetőségeken túlmenően természetesen a költségeknek is döntő szerepe van a kérdés megítélésében.

Ezek:

• Mibe kerül a gáz- vagy távfűtőhálózathoz való csatlakozás?
• Mikor és mekkora költséggel kell a régi fűtőolaj-tartályt kicserélni?
• Milyen nagyok az 1 kWh-ra vonatkoztatott tüze­lőanyag-költségek?
• Milyen mellékköltségek merülnek fel (a vezeté­kes energiaformák alapdíjai, karbantartás, kéményseprés stb.)?

Itt mindenképpen megéri, hogy a megbízás ki­adása előtt pontos áttekintést nyerjünk a különbö­ző megoldások beruházási és üzemeltetési költ­ségeiről. A feladat bonyolultsága miatt – még pénzügyi szempontok alapján is – célszerű, ha mérnök szakértővel konzultálunk és a terveket is vele ké­szíttetjük el és nem hagyatkozunk kizárólag a he­lyi iparosok megállapításaira.

A fűtés témakörének átfogó tárgyalása megha­ladja ennek a cikksorozatnak a kereteit. A következőkben ezért csak néhány olyan részletkérdést villan­tunk fel, melyek a régi házak alaphelyzetéből kiin­dulva a lakás egészséges klímája és a környezetvédelem szempontjából különösen fontosak.

Egyedi kályha- és cserépkályhafűtés

A fűtési rendszer kérdése – egyedi kályhákkal való fűtés vagy központi fűtés beépítése – a leg­több régi épületben mára már eldőlt, mégpedig a kényelmesebb és komfortosabb központi fűtés javára.

Aki még egyedi kályhákkal fűt, jól ismeri annak hátrányait:

• fa, szén, olaj esetén a tüzelőanyag tárolása és behordása, esetleg a tűzifa felaprítása, a hamu kihordása;
• minden tüzelési helynek külön kéménybekötés­re van szüksége;
• az égéshez szükséges levegőt a tűz a helyiség levegőjéből vonja el, emiatt növekszik a szükséges levegő utánpótlás mértéke;
• régi vagy rosszul üzemeltetett tüzelőberende­zéseknél sok károsanyag kibocsátásával kell számolni, különösen, ha szénnel vagy olajjal tü­zelünk;
• az átmeneti időszakok kisebb hőszükséglete mellett a hőleadás rosszul szabályozható és a tüzelőanyag kihasználása rossz.

Másrészt viszont a valóban jól hőszigetelt há­zakban a fűtést szintenként 1-2 egyedi kályha is el tudja látni. A csökkent mértékű hőszükséglet és az ennek megfelelően kisebb tüzelőanyag-­fogyasztás háttérbe szorítja a tüzelőhordás és a hamukihordás problémáit. Ott tehát, ahol jól mű­ködő egyedi kályhák vannak és azok kéményei is jó állapotúak, a központi fűtés beépítését elvethet­jük. Ez különösen az olyan vidéki területekre vo­natkozik, ahol elegendő, olcsó tűzifa kapható és az annak tárolására és szárítására szükséges hely is rendelkezésre áll.

Fafűtés és cserépkályha

A fafűtés számára a cserépkályhák mellett a speciálisan erre a célra gyártott, rostély és hamu­fiók nélküli kályhákat javasoljuk, amelyek például Skandináviában széles körben elterjedtek és újabban az elegánstól a rusztikusig terjedő széles választékban nálunk is kaphatók. Az ilyen kályhák hőleadását a levegő és a tüzelő adagolásával jól lehet szabályozni, a fa jó energia kihozatal mellett csaknem maradéktalanul elég, így a hamu kihor­dása nagyon kevés munkával jár.

A cserépkályha közbenső helyzetet foglal el az egyedi kályhás fűtés és a központi fűtés között. Sok példa van arra, hogy egyetlen cserépkályhá­val egy egész lakást vagy egy kisebb házat „központilag” fűtenek. Akinek a rendszeres megrakásra van ideje, vagy gázégőt épít be, az egy nem túl tagolt lakásnál a fűtésnek ezzel a formá­jával egészen jól elboldogulhat.

Másrészről a cserépkályha, mint a meglévő központi fűtés luxus célokat szolgáló kiegészíté­se, újabban ismét divatba jön. Kedveltségét kel­lemes melegének, ősi, természetes tüzelési technikájának, nem utolsósorban a tér belső ki­alakításában szerepet játszó dekoratív bájának köszönheti.

Cserépkályha tulajdonságai

A cserépkályha állandóan emlegetett „egészséges sugárzó hője” egy jó hőszigetelésű házban nem érvényesül olyan mértékben, mint azt általában feltételezik. A jó hőszigetelés ered­ményeképpen ugyanis már a fal hőmérséklete is a komfortos 17-19 °C hőmérsékleten tartható, így akár egy melegvizes radiátor is jó sugárzó klímát hoz létre a helyiségben. A cserépkályha termikus tehetetlensége ugyanakkor az energiafelhasználásra nézve nem kedvező. Külö­nösen ősszel és tavasszal, amikor az időjárás szeszélye folytán váratlanul napenergia özönlik be az ablakokon át, mutatkozik meg, hogy a cserép­kályha hőleadását nem lehet elég gyorsan leállí­tani.

Ha a cserépkályhával az egész házat fűteni kí­vánjuk, akkor úgynevezett „hőlégkályhát” kell építeni, melynek hőleadása jobban szabályozha­tó, mint a falazott füstjáratokkal készített, nehéz „alapkályháké”, és amelynél meleglevegő­-csatornákkal a távolabb fekvő helyiségeket is el lehet látni.

A füstgázok károsanyag-tartalmának korlátozá­sához a fát bőséges oxigén bevezetésével, gyor­san kell elégetni. A szorosan záró ablakok és aj­tók esetleg nem teszik lehetővé, hogy az égés számára elegendő levegő jusson a helyiségbe, ezért célszerű, ha az égést tápláló levegőt (pl. ᴓ10 cm) csövön át a pincéből vagy kívülről vezet­jük a kályhához. Ezzel egyúttal a ház szükségte­lenül nagy mértékű levegőcseréjét is elkerül­hetjük.

A központi fűtés

Ma a régi épületekben is a központi fűtés a legel­terjedtebb fűtési rendszer, akár a lakásonkénti etázsfűtés, akár az egész házat ellátó központi fűtés alakjában.

Előnyei kézenfekvők:

• kényelmes, teljesen automatikus fűtés, laká­sonként vagy házanként csak egy tüzelési hellyel;
• a hőleadás jól szabályozható;
• elviselhető ráfordítással optimalizálható a tüze­lőanyag hasznosítása és csökkenthető a károsanyagok kibocsátása;
• a hő eloszlása semmilyen gondot nem okoz, még bonyolult és szerteágazó alaprajzok ese­tén sem;
• a berendezéssel a melegvízellátás is egyszerű­en megoldható;
• a tüzelővel és a kamrával járó piszok és por nem szennyezi a lakóhelyiségeket;
• minden tüzelőanyagra megfelelő tüzelőberen­dezések állnak rendelkezésre.

A központi fűtőberendezések élettartamára nézve egységes adatot nem lehet megadni: acél fűtőkazánoknál 20 éves üzemidő vehető alapul. A jó öntöttvas kazánok ugyan sokkal magasabb kort megérhetnek, azonban a 20 évesnél idősebb kazánok a műszaki megoldások elavulása miatt válnak gazdaságtalanná. Az acél csővezetékek tartóssága 30-50 év, az acél fűtőtestek általában legalább 20 évig eltartanak, az öntöttvas radiáto­rok 30-50 évet, vagy még többet is kibírnak. Azt a kérdést, hogy a vezetékhálózatot ki kell-e cse­rélni, tapasztalt iparos el tudja dönteni.

Olajárrobbanás hatásai

A 70-es években bekövetkezett olajárrobbanás és az energiatakarékosságot célzó törekvések hatására az utóbbi 5-10 évben olyan új fűtőka­zánok és vezérlési technikák fejlődtek ki, melyek a tüzelőanyagot lényegesen jobban hasznosítják és a hőt sokkal kisebb veszteség árán állítják elő, mint a régebbi berendezések. Ez az oka annak, hogy a hozzávetőleg 10 évnél idősebb berende­zések a legtöbbször viszonylag rosszabb hatás­fokkal és gazdaságtalanabbul, következésképpen nagyobb környezetszennyezéssel dolgoznak, különösen akkor, ha különféle szigetelő megoldá­sokkal (szigetelő üvegezéssel, a tető és a külső fal hőszigetelésével) a ház hőszükségletét jelen­tősen csökkentettük.

Hatásfok

A berendezés hatásfoka (hasznosítható fűtési energia: a felhasznált tüzelőanyag energiatartal­ma) nem azonos a kéményseprők által mért ka­zánhatásfokkal (tüzeléstechnikai hatásfok); az előbbi a kazánhatásfok mellett a nyugalmi állapot veszteségeit (a kazán lehűlése a kémény huzata következtében, hőleadás a kazánháznak) is figye­lembe veszi, melyek éppen a régi kazánoknál na­gyon nagyok lehetnek.

A berendezés rossz mű­ködésére egyrészt a kéményseprő mérési jegy­zőkönyvéből (az általa mért kazánhatásfoknak legalább 90 %-nak kell lennie), másrészt saját megfigyeléseinkből, pl. a kazánház túl nagy hő­mérsékletéből, az égő gyakori bekapcsolódásá­ból és a túl rövid égési időkből, az átlagosnál na­gyobb energiafelhasználásból következtethetünk. Ha a fentiek tekintetében kételyeink vannak, vé­geztessünk vizsgálatot független szakértővel, akitől a berendezés technikájának javítására vo­natkozó tanácsokat és az ajánlott termékekre szóló útmutatást is kaphatunk.

Javaslatok

Ma egy modern meleg vizes központi fűtés nagyjából a következőképpen néz ki. A tüzelőanyag legjobb kihasználását a konden­zációs hőt is hasznosító kazánok, ill. fűtőkészülé­kek biztosítják, melyek azonban olajtüzelés ese­tén a gázkazánokhoz viszonyítva lényegesen drágábbak és a kéménynél minden esetben kü­lönleges intézkedéseket kívánnak meg.

Ilyenek:

• a kazánhőmérséklet kis tehetetlenséggel törté­nő szabályozása, a hőszükséglet és a külső hőmérséklet szerint, éjszakai korlátozással;
• kis termikus tömegű csővezetékek és fűtőtes­tek, azaz kis víztérfogatú fűtőtestek (pl. lapradiátorok) és kis keresztmetszetű, jól hőszigetelt csővezetékek;
• a szobahőmérséklet egyedi, automatikus sza­bályozása fűtőtest-termosztátokkal.

A külső falra helyezett gáz-fűtőkészülékek, me­lyek a fűtésen kívül meleg vizet is szolgáltatnak, a régi házak felújításához nagyon jól használhatók, mert nem igényelnek kazánházat és a kémények költséges felújítása is elmaradhat. Teljesítményük azonban jelenleg 11 kW-ra van korlátozva. Ezzel a teljesítménnyel kb. 100-150 m² lakásterület fűt­hető, jó szigeteléssel még több is.

11 kW-nál kisebb teljesítmények esetén az utóbbi években forgalomba került kondenzációs hőt hasznosító gázkazánok és fűtőberendezések is alkalmasak a fali csatlakozásra. Ezeknél a készülékeknél a füstgázokat 40-70 °C hőmérsék­letre lehűtik, hogy a füstgázokban lévő konden­zációs hőt is hasznosítani lehessen. Ily módon egyrészt 100 %-nál nagyobb hatásfokot lehet el­érni (természetesen az alsó fűtőértékre vonatkoz­tatva, melybe a tüzelőanyag kondenzációs hőjét nem számítják bele), másrészt a hűvös füstgázo­kat nem kell feltétlenül a tető fölött elvezetni. Az ilyen készülékek és a hozzájuk tartozó füstgázbe­rendezések többletköltségei – az energiameg­takarításról nem is beszélve – gyakran már a helykihasználás előnyei révén megtérülnek.

Gázkazán működési hibák és megoldások

Tekintettel arra, hogy a füstgázelvezetés előírá­sai bizonyos mértékig mérlegelés tárgyát alkotják, ajánlatos a területileg illetékes kéményseprővel időben egyeztetni.

14.5. ábra. Decentralizált gáz-tüzelőkészü­lékek (emeleti fűtőkészülékek): a belső leve­gőtől függetlenített gáz-tüzelőkészülék, be­épített ventilátorral
A: Levegőbeszívó-/füstgázkémény a tető felett, a rendszer tartozékaként kapható. A kémény magasságának korlátozása miatt ez a vál­tozat csak a padlástérben alkalmazható.
B: Csatlakozás a külső falon át: ügyeljünk az ablakoktól való, előírt távolságok betartására, lehetőleg a széllel ellentétes oldalra szereljük fel (nem mindenhol engedé­lyezett). A fűtőkészülék elhelyezésére jól megfelel a konyha vagy a fürdőszoba is!

Ahol földgázvezeték nincs, felszíni vagy föld alatti cseppfolyósgáz-tartályt lehet alkalmazni. A cseppfolyósított gáz azonban lényegesen drá­gább, mint az olaj. A cseppfolyós gáz tárolására szolgáló tartályok költségei is némileg magasab­bak, mint az olajtartályoké. A gáztartályok ezzel szemben lényegesen kisebbek lehetnek, mint az olajtartályok, mivel a cseppfolyós gáz ára az ola­jétól eltérően nincs rövidtávú ingadozásoknak ki­téve. Az évi két-háromszoros utántöltés a szoká­sos. A gáztartályok telepítésénél az épületekből, telekhatároktól és közlekedési területektől bizo­nyos minimális távolságokat (3, ill. 5 m) be kell tartani, erre vonatkozó további részletekért fordul­junk a cseppfolyós gázt szolgáltató vállalathoz.

A gáztartályokhoz hasonlóan a fűtőolaj-tartályok tömörségét is rendszeresen ellenőrizni kell (vízszennyezés veszélye!). Felszíni tartályoknál ez semmilyen problémát nem okoz. Föld alatti tartályoknál a tartály gyártójának garancianyilatkozata a tartósság biztosítása. A föld alatti tartályokat ugyan rendszeres időközönként ellenőrizni kell, a tartályok tömörségéért mégis az üzemeltető felel és kár esetén a szavatosság is őt terheli. A nor­mális háztartási kötelező biztosítások ezt a koc­kázatot általában nem fedezik.

Fatüzelés

A fatüzelés akkor célszerű, ha a tűzifa olcsón hozzáférhető és a fa beszerzését, tárolását, szárí­tását és rárakását nem találjuk kényelmetlennek. Ma már termosztátos vezérlésű, speciális fatüzelésű kazánok is kaphatók, amelyek előgázosítással a tüzelőanyag kb. 90 %-os hasznosítását (tüzeléstechnikai hatásfok), azaz az olaj- vagy gáztü­zelésű kazánokéhoz hasonló értéket is elérnek. A fa rárakásának gyakoriságát hőtároló beikta­tásával napi 2-3 alkalomra lehet leszorítani.

A központi fűtés változatai

Padlófűtés

A padlófűtés általában egyáltalán nem olyan elő­nyös, mint a híre alapján gondolnánk, függetlenül attól, hogy azt meleg vizes központi fűtéssel vagy villamos árammal (lásd a „Villamos fűtés” alatt is) üzemeltetjük-e. A padlófűtés előnyét a „termikus komfort” azaz a kellemes és egyenletes hőeloszlás jelenti, továbbá az, hogy fűtőtestre egyáltalán nincs, vagy csak kevesebb darabra van szükség.

A padlófűtés hátrányai:

• a fűtőtestekkel szemben kb. 50 %-kal nagyobb költségek;
• a padlóburkolat megválasztásának korlátozása (hajópadló egyáltalán nem, parketta csak korlá­tozottan alkalmazható);
• a por fokozott mértékű felkavarása;
• a termikus tehetetlenség következtében a hő-leadás rosszul szabályozható;
• a legtöbb rendszernél magas padlószerkezet.

Tekintettel arra, hogy a padló felületi hőmérsék­lete egészségügyi okokból 28 °C-nál nem lehet nagyobb, a gyengébb szigetelésű épületekben ez kiegészítő fűtőtestek vagy egyedi kályhák nélkül nem elegendő. A padlófűtések tervezése és kivite­lezése szakember feladata! A berendezés méretezését bízzuk mérnök-szakértőre.

Meleg levegős fűtés

A korszerű meleg levegős központi fűtés műkö­dési elve nagyon hasonlít a meleg vizes fűtésé­hez. A hőelosztás szerepét a fűtőcsövek és fűtő­testek helyett a padlón, falon vagy mennyezeten elhelyezett kiömlőrácsokkal ellátott levegőcsator­nák veszik át. A hőt itt is fűtőkazán állítja elő, amely a hőt közvetlenül (közvetlen légfűtés), vagy vízkörfolyam és víz-levegő-hőcserélő közbeikta­tásával (komfort-légfűtés) adja át a levegő-hőfolyamnak. Ha szellőzőberendezésre is szük­ség van, azt külön rendszer formájában, azaz nem a légfűtés részeként kell kialakítani.

Ennek a fűtési rendszernek a következő előnyei vannak:

• a délkelet és délnyugat közötti irányokra nézve üvegfelületű helyiségek szoláris hőnyereségét aránylag könnyen „be lehet táplálni” a rend­szerbe és az összes helyiségbe szét lehet osztani;
• egyéb pl. belső forrásból (pl. sütőkemencéből, cserépkályhából) származó hőtöbblet is szétosztható az egész házban;
• a berendezést igény esetén további fűtőtestek­kel vagy padlófűtéssel lehet kiegészíteni (pl. a fokozott hőigényű helyiségek, mint a fürdőszo­ba vagy növényház számára);
• a technika egyszerű és tartós. A levegőcsator­nák a fűtőtestekkel és fűtővezetékekkel szemben sem tömítetlenné válni, sem befagyni nem tudnak.

A nem megfelelően szigetelt házakban, régi be­rendezésekkel szerzett rossz tapasztalatok miatt ma is sokan fenntartásokat táplálnak a légfűtéssel szemben. Ha azonban a berendezés tervezésé­nél és beépítésénél helyesen jártak el és ha a ház hőszigetelése a mai követelményeknek megfelel, akkor az ilyen fenntartások teljességgel alaptala­nok. A helyesen tervezett berendezésekben a le­vegő sebessége és hőmérséklete oly kicsi, hogy a ventilátorzaj, a huzat és a por semmiféle prob­lémát nem okoz. Helyes kivitelezés esetén a sza­gok és zajok átvitele is nagymértékben kiküszö­bölhető.

Hátrányosak lehetnek, vagy régi épületekben gondot okozhatnak viszont a következő szempon­tok:

• a levegőcsatornák aránylag nagy helyszükség­lete;
• a magasabb ár;
• az a körülmény, hogy a rendszert kevéssé is­merik, a szaktervezők és kivitelező vállalatok nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal;
• a szobaajtókon elhelyezendő levegőrések (ha ilyenekre szükség van) elősegítik az áthallást.

Hipokausztikus fűtés

Ennél az „alternatív” fűtésnél elvileg olyan padló ­vagy falfűtésről van szó, amelynél a hőhordozó a levegő. Ezt a fűtést az épületbiológusok, mint „különösen egészséges sugárzó fűtést”, a cserépkályhás fűtéshez hasonlóan, szintén java­solják.

Kellően hőszigetelt épületekben azonban egy­szerűbb fűtésekkel is kellemes sugárzó klíma ér­hető el. A hipokausztikus fűtés költségei, különö­sen régi épületekben, oly nagyok, hogy célsze­rűbb ezeket a pénzeszközöket a hőszigetelés, fűtési vagy szoláris technikával megvalósítható energiamegtakarító intézkedésekre fordítani.

Villamos fűtés

A villamos fűtés csak felszínes szemlélet alapján tekinthető tiszta fűtésnek. Pontosabb vizsgálódás eredményeképpen az derül ki, hogy az éjszakai árammal működő hőtárolós kályhák vagy akár az éjszakai árammal fűtött víztárolót alkalmazó me­leg vizes fűtések sem környezetbarátnak, sem különösen gazdaságosnak nem nevezhetők, mert

• az erőműben az áram előállítására csaknem háromszor annyi energiát kell fordítani, mint amennyi a fogyasztóhoz megérkezik. Ez szük­ségtelenül nagy kockázatokkal (az atomerőműveknél), valamint a környezet fölösleges szennyezésével és a természeti erőforrások elpazarlásával (fosszilis tüzelőanyagok elége­tése esetén) jár;
• az éjszakai áram nem többletáram, hanem az energiakonszernek értékesítési stratégiájának része;
• az éjszakai tárolós egyedi kályháknak nyugalmi állapotban aránylag nagy veszteségeik vannak, fűtési üzemmódban a ventilátor kellemetlenül zajos és felkavarja a port.

Hőszivattyúk

A hőszivattyúk olyan hőtermelő berendezések, melyeknél a villamos áramot, a gázt vagy az ola­jat arra használjuk, hogy a környezetből (levegőből, talajból vagy vizekből) hőt vonjunk el és azt az épületben fűtés céljára hasznosítsuk.

A kisebb épületek csekély hőigényéhez jelenleg csak villamos hajtású hőszivattyúk állnak rendelkezésre. Ezek sem tekinthetők a környezetvéde­lemhez való hozzájárulásnak, mivel 90 % körüli energetikai összhatásfokuk (az erőműben fel­használt elsődleges energiára vonatkoztatva) nem jobb, mint amit a fosszilis tüzelőanyagoknak a házban való követlen elégetésével el lehet érni.

Emellett az ilyen berendezések általában egyáltalán nem gazdaságosak, mert a hőszivattyú mellett egy normális fűtőkazánnak is készen­létben kell állnia, hogy a leghidegebb téli hónapokban jelentkező csúcsterheléseket fedezni tudja.

Hatásfok

A gáz- vagy dízelmotorral hajtott hőszivattyúk­kal viszont akár 250 %-os teljesítménytényezőket el lehet érni, mivel ezek a hőszivattyúból nyert energián kívül a gáz- vagy dízelmotor hulladék hőjét is csaknem teljes mértékben fűtési célokra hasznosítják. Ily módon a bevezetett elsődleges energia lényegesen hatékonyabban alakítható át. Az ilyen típusú berendezések a gyakorlatban már évek óta beváltak és azok számos cég kínálatá­ban szerepelnek.

Azonban még a legkisebb egy­ség is 40 kW hőteljesítményű, ez a megoldás ezért csak nagyobb épületek vagy 1000 m² körüli összes lakóterületnél nagyobb háztömbök szá­mára jöhet számításba. Nagyon fontos a hőszivattyúk méretezése a gazdaságosság miatt. Az ilyen berendezések többlakásos házakban való általános elterjedését eddig a magas beruházási költségek, a döntés­hozók hiányos tájékozottsága, egyes alkalmazási esetekben gazdaságossági problémák akadá­lyozták.