Tetőszerkezeteket érő külső hatások
A megfelelő tetőszerkezet kialakításának elengedhetetlen feltétele a tetőket érő hatások és az ezek ismeretében megfogalmazott követelmények ismerete.
Külső hatások
Csapadékhatás
A tetőszerkezetet érő csapadék lehet eső, csapóeső, jégeső, hó, porhó. Ezek a „nedvességokozók” más-más módon veszélyeztetik a tetőszerkezetet.
Alapvető követelmény a csapadék tetőszerkezetbe, illetve a belső térbe történő bejutásának megakadályozása. Ez lapostetők esetében vízhatlan csapadékvíz elleni szigetelés, míg magastetőknél vízhatlanná tett vízzáró tetőfedés kialakítását teszi kötelezővé. Itt kell tisztáznunk két alapfogalmat: a vízhatlanságot és a vízzáróságot, amelyeket nem szabad összekeverni.
Vízhatlanság: olyan anyag vagy szerkezeti kialakítás, amely egyáltalán nem engedi át a vizet.
Vízzáróság: csak annyi nedvesség juthat a szerkezetbe, ameny-nyi természetes módon (szellőzés, párolgás) maradéktalanul el tud távozni.
- Háztető – Sérült cserepek és palák cseréje
- Háztető javítása és munkák elvégzése, tippek!
- Építkezés – Hogyan, miből épült a lakás?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Régebben a beépítetlen magastetőknél egyszerű vízzáró tetőfedéseket alkalmaztak. A padlástér természetes szellőzése, valamint a padlásfödém burkolatának kedvező vízfelvevő- és vízleadó képessége (pl. agyagtapasztás) következtében a bejutó nedvesség a szerkezetek károsítása nélkül, természetes módon távozott. Napjainkban a hő- és nedvességtechnikai követelmények szigorodásának köszönhetően minden magastetőnél kizárólag vízhatlanná tett vízzáró tetőfedés készíthető. (Manapság már a padlástérben is nedvességre érzékeny hőszigetelő és burkolóanyagokat építenek be.) Ez azt jelenti, hogy a vízzáró tetőhéjazat alá minden esetben vízhatlanságot biztosító alátéthéjazatot (fóliát) kell beépíteni.
A csapadék tetőszerkezetbe jutásának megakadályozása mellett a másik fontos követelmény a csapadékvíz maradéktalan és megfelelő sebességű elvezetése. A csapadékhatás ugyanis a tetőfelületen megmaradó víz formájában is veszélyeztetheti a tetőszerkezetet. Ez számos más, a szerkezeteket károsító (mechanikai, biológiai) hatást idézhet elő, illetve a víz bejutását (a tető beázását) eredményezheti. Megmaradó víz csak helytelenül kialakított tetőrészeken keletkezhet (elsősorban lapostetők hibás elvezetésű szakaszain).
A felsorolt csapadékhatások közül a hó az egyik legösszetettebb. Nedvességokozóként csak fagypont feletti hőmérsékleten fejti ki hatását. Alacsony (fagypont alatti) hőmérsékleten viszont, mint hóteher, a tetőszerkezeten megmaradó hóréteg tömegében jelent fokozott – időszakosan jelentkező – igénybevételt (terhelést). Fokozott veszélyt jelent, hogy a hóteher eloszlása általában nem egyenletes, mivel a tető egyes részein felhalmozódó hó mennyisége eltérő lehet (a szél hatásának következtében).
Ez függ a tájolástól, a tető formájától, a tetősíkok hajlásszögétől, a havazás közbeni széliránytól, szélsebességtől stb. Az egyes tetősíkokon kialakuló eltérő hórétegvastagság a teherhordó szerkezet elemeire eltérő mértékű terhelést (igénybevételt) idéz elő. Elsősorban tetőhajlatoknál (vápáknál) és ereszeknél halmozódhat fel nagyobb mennyiségű hó. Lapostetőknél általában a szegélyek (attikák) mentén alakulnak ki hózugok (1.6. ábra).
1.6. ábra. Egyenetlen hóteher
a) magastetőn; b) lapostetőn
A tetőszerkezetek esetében a hóterhet a vonatkozó szabvány alapján kell figyelembe venni, amely meghatározza a hóréteg mértékadó vastagságát a tengerszint feletti magasság és a tető hajlásszögének ismeretében.
A fent leírtakból is következik, hogy a csapadékhatások elleni védelem szempontjából a legfontosabb két tényező:
- a tető fajtájának megfelelő vízzáróságú, csapadék elleni szigetelés biztosítása’,
- a tető fajtájának megfelelő sebességű (gyors) vízelvezetés.
A csapadékhatások elleni védekezés módját mindig az adott tetőre vonatkozóan meghatározott követelményeknek megfelelően kell megválasztani és kialakítani. A különböző tetőtípusok csapadék elleni szigetelésének kialakítását a későbbiekben – az adott típusok ismertetésénél – tárgyaljuk részletesen.
Szélhatás
A tető a külső térrel érintkező, különböző méretű felületekből (tetősíkokból) álló szerkezet. Ebből adódóan fokozottan ki van téve a szél által keltett különböző hatásoknak, ami lehet szélnyomás, szélszívás, örvényhatás. Gyakori ezek együttes vagy gyorsan változó hatása is.
1.7. ábra. Szélhatások
a) magastetőn; b) lapostetőn
A tetőszerkezetet érő szélhatás fajtája és mértéke függ az épület helyétől, magasságától, védettségétől, a tájolástól, a tető típusától, formájától, méretétől és hajlásszögétől (1.7. ábra). A különböző szélhatások a tetőszerkezet egészére és a tető részét képező kisebb szerkezeti elemekre más-más veszélyt jelentenek.
A nagy felületet érő nyomó- illetve szívóhatást a teherhordó szerkezeti részek tervezése és méretezése során kell figyelembe venni. Az adott tetőtípusra vonatkozó mértékadó szélterheléseket szintén a vonatkozó szabvány szerinti számítások alapján lehet meghatározni. A tető kisebb elemeinek (tetőkibúvók, szegélyelemek, héjazati elemek stb.) szerkezeti kapcsolatát, rögzítését is ennek megfelelően kell megtervezni.
Magastetőknél a legnagyobb veszélyt az egyidejűleg fellépő szélnyomás és szélszívás esetén jelentkező (a két ellentétes szélhatás különbségéből adódó) jelentős mértékű igénybevétel okozhatja.
Lapostetőknél elsősorban a felületen egyenetlen mértékben jelentkező szélszívás okozhat fokozott igénybevételt.
Hőhatás
A tetőszerkezetet érő hőhatások (melyeket a napsugárzás és így a hőmérséklet-változás idéz elő) többféle módon jelentkezhetnek. Hatással vannak a belső tér klímájára, a tetőszerkezet elemeire, a szerkezet egészére.
A hőhatás szempontjából lényeges tényezők:
- a felületi hőmérsékletek szélső értékei;
- a tető külső és belső felületeinek hőmérséklet-különbsége.
A tető külső felületének hőmérséklete rendszerint eltér a levegő hőmérsékletétől. Nyáron a napsütés hatására (szélcsendben) 60-80 °C is lehet, vagyis akár 30-50 °C-kal meghaladhatja a levegő hőmérsékletét. Téli, szeles időszakban viszont a levegőnél 5-10 °C-kal is alacsonyabb lehet a tető külső felületének hőmérséklete (mivel az éjszakai lehűlés után nem melegszik fel, mint a levegő). A téli és nyári szélső értékeket tekintve a tető külső felületének egy adott, évben mért legnagyobb hőmérséklet-különbsége meghaladhatja a 100 °C-t!
Fokozza az igénybevételt, hogy az évszaktól, a napjárástól és az időjárástól függően, rövid időn (néhány órán) belül jelentős (akár több tíz fokos) hőmérsékletváltozás is bekövetkezhet a tető külső felületén (pl. egy nyári jégeső miatt).
A tető belső felületének hőmérséklete már kevésbé szélsőséges értékek között mozog. Ezt elsősorban a tetőszerkezet rétegfelépítése és a tető által határolt belső tér funkciója határozza meg. Az állandó emberi tartózkodásra szolgáló tér a hőhatásokkal szemben fokozottan védett (hőszigetelt), télen fűtött (klimatizált). A hőmérséklet az ember hőérzetének megfelelő (18-26 °C).
Hőfokesés
A külső és belső tér között folyamatos a hőmérséklet-kiegyenlítődés, az ún. hőfokesés. Mértéke a tető különböző rétegeinek hővezetési képességétől függ. Állandó emberi tartózkodásra szolgáló tereket (pl. beépített tetőteret) határoló tetőknél a hőhatásokkal szembeni védelmet biztosító szerkezeti rétegek (hőszigetelés, hőtükör) következtében a hőfokesés jelentős. Az ilyen többrétegű tetőszerkezetek hőfokesése nem egyenletes. Padlásterek esetén a hőfokesés mértéke kisebb, vagyis itt a külső és belső tér hőmérséklete közötti különbség kisebb. Ezt a kevés és kedvezőtlen hő-vezetésű szerkezeti réteg okozza. (A hőszigetelés a födém felső felületén helyezkedik el.)
A tetőszerkezet egészére és az egyes elemekre vonatkozóan a hőmérséklet-változás következtében jelentkező hőhatások a hőmozgások és hőfeszültségek. Hőmérséklet-változás hatására a különböző anyagú szerkezeti elemek alakja és mérete eltérő módon és mértékben változik. A deformációk és a méretváltozások a szorosan egymásra épülő rétegekben káros feszültségeket okozhatnak. Ezt az egyes rétegek kialakításánál figyelembe kell venni.
Napsugárzás
Tetőszerkezeteknél a hőhatáson kívül a Nap ibolyántúli (UV) sugárzását is figyelembe kell venni. Ez elsősorban a tető legfelső rétegére, főleg a műanyag és bitumen anyagú szerkezetekre veszélyes. Az UV sugárzás hatására ezen anyagoknak csökken a szilárdsága és rugalmassága, elváltozik a színe (kifakulnak).
Az UV sugárzással szemben védőrétegekkel, bevonatokkal lehet védekezni. Az erre érzékeny szerkezeti elemeket gyakran már a gyártás során ellátják a megfelelő védelemmel.
Fagyhatás
A korábban tárgyalt csapadékhatásokhoz és hőhatásokhoz közvetlenül kapcsolható a fagyhatás. Okozója a csapadékból származó nedvesség és az alacsony (fagypont alatti) hőmérséklet.
A tetőt érő fagyhatás a külső felületen megmaradó, illetve a szerkezetben lévő csapadék, nedvesség eljegesedése. A jegesedés térfogat-növekedéssel jár, az ebből adódó feszítő hatás pedig minden érintkező szerkezetet roncsolhat, károsíthat. A vízelvezető szerkezetekben megrekedt víz fagyásával jégdugók keletkezhetnek, amelyek a feltorlódó további csapadék megfagyásával újabb károsodást okozhatnak.
Jegesedés tehát csak úgy jöhet létre, ha megmaradó víz keletkezik, vagyis ha nem megfelelő a tető csapadékvíz-elvezetése. (Ez főként lapostetőknél fordulhat elő.)
A fagyálló anyagok alkalmazása mellett a csapadékvízelvezetés megfelelő kialakítása is elengedhetetlen a tetőt károsító fagyhatások megelőzése érdekében.
Mechanikai hatások
A tetőszerkezetet érő mechanikai hatások sokfélék lehetnek. A meteorológiai jellegű mechanikai hatásokat (hóteher, szélteher, fagyhatás) már ismertettük. Ezek olyan ideiglenes jellegű hatások, amelyek az ide vonatkozó követelményeknek megfelelő szerkezeti kialakítással közömbösíthetők (méretezett teherhordó szerkezet, fagyálló anyagok alkalmazása stb.).
Szintén ideiglenes jellegű hatásoknak tekinthetők a rendeltetésszerű használatból (hasznos terhekből) adódó igénybevételek. Ilyenek a terasztetőn elhelyezett bútorok, valamint a járható tetőkön történő, közlekedésből származó igénybevételek.
A legnagyobb veszélyt a tetőszerkezetekre a nem rendeltetésszerű használatból adódó mechanikai hatások jelentik. Elsősorban lapostetőknél a csapadékvíz elleni szigetelések fokozottan sérülékenyek. Viszonylag kis mértékű igénybevételek is már a tetőszerkezet egészre kiható károsodást okozhatnak. Ugyanilyen veszélyes mechanikai hatások azok az igénybevételek, amelyek a nem járható tetőkön (tetőrészeken) való közlekedés során jelentkeznek. Ezek előre nem tervezett mechanikai hatások, így a velük szembeni védekezés sem megfelelő.
Tetőszerkezetet érő mechanikai hatások jelentkezhetnek már a tető építése során is a nem megfelelő (szakszerűtlen) munkavégzés következtében.
Vegyi hatások
A tetőszerkezetet érő vegyi hatások elsősorban fémeket megtámadó korrózió formájában jelentkeznek. A levegő szennyezőanyag-tartalma önmagában vagy (a csapadékból és páralecsapódásból adódó) nedvességgel keveredve támadja meg a tetőszerkezet elemeit. A fémek korróziója lehet kémiai vagy elektrokémiai folyamat.
E kétféle korrózió gyakran egyszerre jelentkezik:
- A kémiai korrózió oxidációs folyamat, mely során a levegő oxigénje reakcióba lép az anyag külső rétegével. Az így keletkező korróziótermék egyes fémek (pl. alumínium) esetében védőréteget képez, és megakadályozza a további korrodálódást. Más fémek (vas, acél) esetében viszont ez a réteg inkább fokozza a korrózió ütemét.
- Az elektrokémiai korrózió során elektronáramlás lép fel két eltérő potenciálú anyagok között (galvánelem-hatás). Ilyen hatás jön létre eltérő potenciálú fémek érintkezésekor, vagy azonos fémek különböző feszültségű részei között. A feszültségkülönbség hatására nedvesség jelenlétében elektromos áram keletkezik, hidrogén fejlődik, miközben a kevésbé nemes fém feloldódik.
A tetőszerkezetbe épített, szorosan egymáshoz kapcsolódó elemek egymásra gyakorolt kémiai hatása is vegyi hatás. Ilyen pl. a különböző műanyagok és oldószeres anyagok kedvezőtlen kémiai reakciója.
Biológiai hatások
A tetőt a következő biológiai hatások érhetik: algaképződés, mohásodás, gombásodás, gyomnövények megtelepedése, rovartenyészetek.
A gombásodást, algaképződést és mohásodást a helytelen vízelevezetés és szellőztetés következtében a különböző szerkezeti elemekbe jutó és onnan eltávozni nem tudó nedvesség idézi elő. Ezek (esztétikai hiba mellett) az építőanyagokra gyakorolt bomlasztó hatásuk következtében a tetőszerkezet egészét is jelentősen károsíthatják.
A gyomnövények megtelepedése a tetőn szintén a nem megfelelő vízelvezetés következménye. A tetőn megmaradó csapadékban a különböző szennyeződések, hordalékok leülepednek, így a növényi magvaknak megfelelő táptalaj alakul ki (elsősorban lapostetők lefolyástalan részein és magastetők ereszrészein). A növények növekedésével a gyökerek feszítő hatása jelentős károkat okozhat a tetőszerkezetben (pl. kilyukaszthatja a csapadékvíz elleni szigetelést), valamint a vízelvezetésben.
A különböző rovartenyészetek kialakulása nehezen kivédhető. A leghatékonyabb védelmet a szerkezeti elemek pontos, hézagmentes kapcsolatai, valamint a szellőzőnyílások rovarráccsal (hálóval) való lezárása jelenthetik.