Elveszett háziállat! Hogyan keressük?
Az elkóborolt kutya rendszerint igen hamar előkerül, de a kalandvágyóbb macskák sem maradnak ki néhány napnál tovább. Ha hosszabb ideig nem bukkannak fel, bajuk történhetett: megbetegedtek, elütötték, esetleg ellopták vagy megmérgezték őket. Induljunk a keresésükre, mozgósítsuk a környéket.
Csak óvatosan! Értékes vagy szemrevaló háziállatunkat el is lophatják. Ez bűncselekmény, amit be kell jelenteni a rendőrségen, hogy a nyomozás megindulhasson.
Jobb félni
- Rögzítsünk kis bilétát a kutya, macska nyakörvére a nevünkkel, címünkkel, telefonszámunkkal.
- Mivel a nyakörv elveszhet, vagy leszedhetik, a bilétánál jobb megoldás a beültetett mikrocsip. A parányi, rizsszem méretű jeladó, amit fájdalommentesen, fecskendővel juttatnak a bőr alá, egy számot tartalmaz, melyet egy adatbázisban tartanak nyilván. Így ha megtalálják elkódorgott kedvencünket, a szám alapján kikereshetik a gazdát az adatbázisból.
Teendők:
- Fésüljük át a házat és a kertet! A macska vagy a kis testű kutya a leglehetetlenebb helyekre bebújhat. Alaposan nézzünk szét a lakásban, házban, kertben. Kutakodjunk a háztartási gépek és bútorok mögött, a gardróbban, a padláson, a pincében, a garázsban, a szerszámos kamrában, a fészerben, a mellékhelyiségben, a farakás mögött, a komposztgödörben, a kukoricagóréban, a galambdúcban, az istállóban, a tyúk- és disznóólban, a fóliasátorban, a kútaknában. A legkisebb zugokat se hagyjuk ki. Bár előfordulhat, de inkább ne bízzunk abban, hogy kétségbeesett hívogatásunkra az állat előbújik.
- Fésüljük át a környéket! Kérdezzünk meg minél több szomszédot és környékbelit. Gyakran szolgálhatnak hasznos útmutatással a helyi gyerekek és a postás, írjuk le pontosan az állatot, és adjuk meg mindenkinek a telefonszámunkat. Kérjük meg a szomszédságot, hogy nézzenek alaposan körül a kertjükben. A kutatásnál jól jöhet egy erős fényű zseblámpa!
- Keltsünk zajt! Próbáljuk meg ismerős zajok keltésével előcsalogatni kedvencünket: hívogassuk, rázogassuk egy dobozban kedvenc nyalánkságát, nyomogassuk sípoló játékát, vagy használjunk ultrahangos sípot, ami kutyánál, macskánál egyaránt beválhat. Néha tartsunk szünetet, és füleljünk, nem hallunk-e valahonnan ismerős nyivákolást, kaparászást, ugatást, szuszogást, szűkölést, vonítást.
- Csalogassuk ismerős illatokkal! Az állatok szaglása igen kifinomult, ami sokat segít nekik a tájékozódásban. Rakjunk ki olyan tárgyat, melynek szaga az állat számára ismerős lehet (pl. Egy rongyot az alomból, kedvenc játékát, sőt akár a saját holminkat, hogy a gazdi szagát elvigye a szél).
- Várjunk rá az utolsó ismert helyen! Ha a kutya sétáltatás közben tűnt el, amikor szabadon engedve szaladgált, menjünk vissza oda, ahol még megvolt. Ha hosszasan a nyomát se látjuk, telefonáljunk haza, hogy nem ment-e ösztönösen vissza. Aztán várjunk még egy darabig, és csak utána indítsuk meg a kutatást.
- Jelentsük be! Ha az eltűnt eb, macska nem akar előkerülni, értesítsük a rendőrséget, és tájékozódjunk a gyepmesteri telepeken, menhelyeken. Az állatorvosnak is jelentsük az eltűnést.
- Kérjünk segítséget! Ha az állat mikrocsipet hord,lényegesen nagyobb az esélye annak, hogy megkerül. Az állatvédő szervezetektől, menhelyektől, befogadóállomásoktól értékes segítséget kaphatunk.
- Plakátoljuk ki! Írjuk le pontosan, hogy néz ki az állat, tüntessük fel a fajtáját, korát, nemét, színét, mintázatát, méretét. Ha van róla fényképünk, mellékeljük. Adjuk meg az eltűnés helyét és idejét. Ne felejtsük le a nevet, címet, telefonszámot se, különben a megtaláló nem tud értesíteni. Esetleg jutalmat is kilátásba helyezhetünk. Sokszorosítsuk a hirdetményt, majd tegyük ki hirdetőtáblákra a posta és az ábécé mellé, helyezzük el az újságosnál, vigyük be az önkormányzatra, sportlétesítményekbe stb., bárhová, ahol sokan megfordulnak.
- Adjunk fel hirdetést! Hogy kedvencünk eltűnésének híre minél több emberhez eljusson, tegyünk közzé hirdetményt a helyi lapokban, televízióban, rádióban. Ha még az esetet követő héten feladjuk a hirdetést, jobbak az esélyeink.