Homokos agyag és agyag mint kötőanyag, kaolin vakolóhabarcsokban
A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.
A homokos agyag az egyik legősibb olyan kötőanyag, amelyet egyaránt alkalmaztak vakoló- és falazóhabarcsként. Technikai értelemben a homokos agyag olyan habarcs, amelyben az agyag a kötőanyag, és a homok az adalékanyag és ezzel együtt az ásványi váz is. Az agyag a földkéreg megszilárdulásával keletkezett kőzetek mállási terméke.
Az elmállás kiindulási anyagai főként földpátok, tehát az ősi kőzetek ásványai. A földpátok a kovasav (Si02), az alumínium-oxid (Al203) és egy második fém oxidjának vegyületei. A geológiai folyamatok során a könnyebben oldódó kálium-vegyületek már kioldódtak, és ami maradt, az az alumínium-szilikát vagy kovasavas agyag, ill. kaolin* (kaolinit) a kémiailag kötött vízzel együtt (tehát hidrátról van szó).
Ahogyan már a képletből is látszik (alul), a kaolin a kémiai átalakulás során két molekula kémiailag kötött vizet (kristályvizet) kötött meg. Míg az agyaghoz a téglakészítés során mechanikusan hozzáadott víz a tégla kiégetésekor már 100 °C-on elpárolog, a kristályvíz csak 600-700 °C-os hőmérsékleten távozik. Ha ez bekövetkezik, megváltozik az agyag színe (a vastartalmú agyag vörös lesz, a mésztartalmú sárga stb.).
Miben más az agyag és a homok agyag?
Ennek értelmében az agyag és a homokos agyag abban különböznek egymástól, hogy az agyag tisztán agyagkristályokból áll, és csak kismértékben tartalmaz szennyeződéseket, amelyek legfeljebb elszíneződést okozhatnak, ezzel szemben a homokos agyag lényegesen több szennyeződést tartalmaz. Többnyire a fehér, tiszta kaolin az idők során egyéb vegyületekkel keveredett, közülük is a vas-oxidhidrátok és egyéb vasvegyületek játszanak döntő szerepet.
Jellemzőik
Ezek mennyiségüktől függően sárgára, vörösesre vagy barnára színezik az agyagot. Ezenkívül az agyag tartalmazhat egyéb szervetlen vegyületeket, mint például mész-, magnézium- vagy mangánvegyületeket, de előfordulhatnak benne akár szerves anyagok is. Ha az agyag nagyobb mértékben tartalmaz mangánt, akkor az csokoládészínt kölcsönöz neki. A mész- vagy magnéziumtartalmú agyagoknak világos vagy fehér a színük.
A zöldes elszíneződést a klorit (csillámhoz hasonló anyag) okozza, míg a szerves vegyületek felelősek a sötétebb, akár fekete színért. Sok agyagban megtalálható finom kőzetőrlemény (iszap), amelynek anyaga lehet szét nem roncsolódott kvarc, földpát, csillám stb., ilyenkor a keveréket nem nevezhetjük többé kaolinnak. Ha az agyag érezhetően, már nagyítóüveg alatt is látható mértékben tartalmaz homokot, akkor a keverék neve nem agyag, hanem homokos agyag, jóllehet az agyag és a homokos agyag közötti határvonal nem húzható meg élesen.
Agyag zsíros szerkezetének oka
A kaolin fehér, földes és a legfinomabb lemezes-pikkelyes kristályokból felépülő massza. A finom kristályok legtöbbje csak elektronmikroszkóp alatt vehető ki. Ha az agyagot vízzel keverjük, akkor a víz bejut a kristálylapocskák közé és az agyag megduzzadását okozza. Ilyenkor a kristályok nem szorosan egymás mellett állnak, hanem egy hártyavékony vízréteg választja el őket egymástól, ami lehetővé teszi, hogy a kristálylapkák dörzsölés vagy formázás hatására egymáson elcsússzanak. Ez az oka annak, hogy az agyag zsíros érzetű.
Kaolin név eredete
Víz hatására az agyag további kristályvizet képes megkötni, aminek hatására képlékeny és feldolgozható állagú lesz. Ez a folyamat megfordítható, így az agyag levegőn kiszárad és képes megkötni, majd víz hatására újra képes fellágyulni. így azokat az épületeket vagy épületrészeket, amelyek agyagból készült téglából épültek, vagy amelyeket agyagos vakolattal vakoltak be, állandóan védeni kell a nedvességtől és a csapadéktól.
Agyag keletkezése földpátból:
A kötőerő/tapadóképesség tekintetében döntő jelentőségű az agyag összetétele. Azok az agyagok, amelyek túl sok nátriumot vagy káliumot tartalmaznak, kimondottan jó kötőerővel rendelkeznek, ezek az agyagtípusok enyves-ragacsosak. Ezzel ellentétben a sok kalciumot (vagy más, többértékű elemet) tartalmazó agyagok lényegesen rosszabb a tapadóképességük.
Ennek az oka abban keresendő, hogy a kálium és/vagy a nátrium nem változtatja meg az agyag egyenletes szerkezetét, míg a kalcium és a többi elem megzavarja a szerkezetet, külön szemcsék alakulnak ki, ezzel pedig csökken a szilárdság. Tehát – az általános felfogással ellentétben – az agyagot és a meszet nem célszerű egymással keverni, mert egymás tulajdonságait kölcsönösen negatívan befolyásolják, mivel flokkulálódnak (koagulálódnak). Éppen ezért nem célszerű a soványabb agyagokat mésszel feljavítani.
Agyag felhasználása vakolóhabarcsban
Ennek ellenére az agyagos vakolóhabarcs használatakor az utolsó vakolatrétegbe szoktak keverni némi meszet, tudatosan kihasználva a szilárdság csökkenését annak érdekében, hogy ezeken a felületeken egy későbbi mészbevonat jobban megtapadjon.
Ez fontos felismerés, és megmagyarázza, hogy az agyagos vakolatalap és az utólagos mész- vagy mészcement vakolat között miért nem alakul ki kémiai kötés, és hogy ilyenkor csupán mechanikai kötésről/tapadásról beszélhetünk.