• stukkó restaurálás

Stukkó biztosítás és rögzítés és hibajavítás – stukkó restaurálás

Általában miután megtisztították és feltárták a stuk­kót, csak akkor mutatkoznak meg teljes mértékben a károk, és válnak láthatóvá a lehetséges problémák. Beltérben nem egyszer előfordul, hogy a stukkót már csak az azt fedő festékrétegek tartják. Erre természetesen a feltárás során is kellő figyelmet kell fordítani. Ezért mindenképpen ellenőrizni kell mind előre gyártott, mind helyszínen felhordott stukkódíszek esetében, hogy szilárdan vannak-e az aljzathoz rögzítve. Kültérben ez az aljzat általá­ban falazott szerkezet és vakolat, beltérben pedig gyékény, deszka, drótháló, esetleg agyag és szalma, vagy adott esetben akár rabicháló hátszerkezet.

Korrodálódások vizsgálata

Ha beltérben a rögzítés drótozás vagy szegelés, minden fém alkatrészt meg kell vizsgálni, hogy mennyire korrodálódott. Rozsdásodásra utalhat, ha a stukkó szét van feszülve. 17. és 18. századi, stukkódíszítéses mennyezetek gyakran olyan erősen szét vannak repedezve és feszülve, hogy az egészet újra kell csavarozni a hátszerkezethez. Csak ezután lehet a repedéseket, réseket kitölteni. Ilyen esetekben gyakran fölülről, az egész födémet átcsavarozva történik a rögzítés.

A történeti stukkók felújítási, helyreállítási, ál­lagmegóvási és/vagy restaurálási munkálatait értelemszerűen csak akkor szabad megkezdeni, ha az előkészítő munkálatokat (bel- és kültérben egyaránt) már elvégezték. Teljesen szakszerűtlen munkamenet, ha például egy stukkóval díszített mennyezet fölött, egy szinttel feljebb még bonta­nak vagy kőművesmunkát végeznek, miközben a stukkódíszeket már helyreállították. A felső szinti munkálatokból adódó rezgések miatt újabb repedé­sek keletkeznek, teljesen tönkretéve a restaurátorok által már elvégzett munkát. A gyakorlatban bevett módszer, hogy először endoszkóppal felderítik az esetleges repedések és rések helyét, befúrnak és injektálóanyagot juttatnak be.

Injektálásra sok régi és újabb ragasztó- és tö­mítőanyag alkalmas

Mészkazeinhez például márványlisztet, oltott mészhez vizet és csontenyvet kevernek, nagyobb üregek kitöltésére pedig megfelelő mészhabarcsot használnak. A korszerű agyagok közül elsősorban a speciális akrilátokat és akrilgyanta-keverékeket kell megemlítenünk.

Néhány éve újra használnak és a mai igényekhez alakítanak egy történeti habarcsot – ez fehérmész alapú injektálóanyag. A diszpergált fehérmésznek, fehérmész vizes szuszpenziójának az oltott mészhez hasonlóan 50 tömeg% a szárazanyag-tartalma. A diszpergált fehérmésszel készülő injektálóanyag fizikai/mechanikai és kémiai viselkedésében óriási különbségek mutatkoznak a közönséges fehérmész­hez képest, amelyek a fehérmészben diszpergálás közben végbemenő változásokkal magyarázha­tók.

A mechanikai diszpergálás során a kalcium­hidroxid-halmazok igen kicsi elemi részecskékre esnek szét a diszpergáló közegben. Ezt a festék- és pigmentgyártás területéről átvett technológiát úgy kell elképzelnünk, mintha valamit nagyon gyorsan kevernének egy fogazott tárcsával. Az eljárás amel­lett, hogy felaprítja a halmazokat, biztosítja azok egyenletes eloszlását a vízben.

Ez az injektálóanyag jól folyik, magas adalék­anyagtartalma ellenére akár 0,1 mm-es résekbe is be lehet injektálni. Megfelelő mértékben hidrofil, és megfelelő a kapillaritása. Porózus és homogén struktúrájának köszönhetően nemcsak kitölti a réseket, hanem emellett „kapilláris hidat” képez a héj vagy a pikkelyesen leváló részek és az aljzat között. Ké­szítéséhez a diszpergált fehérmészhez kvarclisztet, márványlisztet, diszpergálóközeget, védőkolloidot és ioncserélt vizet kevernek. Az eddigi publikációk alapján az ilyen injektálóhabarcsoknak hidraulikus kötőanyag hozzáadása nélkül is rendkívül nagy a szilárdsága (a történeti habarcsokhoz képest).

Az anyag tisztasága

Ahhoz, hogy egy anyagot állagmegóvásra és restaurálásra lehessen használni, olyan tulajdonságokkal kell bírnia az adott konzerváló- és restaurálóanyagnak, amelyek kizárják, hogy káro­síthassa a védendő objektumot. Az egyik legfon­tosabb paraméter az anyagok tisztasága. Nem tartalmazhatnak vagy képezhetnek káros sókat, ill. nem léphetnek káros hatású reakcióra az előtalált sókkal. Éppen ez jelenthet problémát olyan esetek­ben, amikor cementkötésű kitöltőhabarcsok alkal­mazásának a lehetősége is felmerül.

Ezért történeti födémeken és/vagy homlokzatokon kerülni kell a cementkötésű injektálóhabarcsok alkalmazását. Minden esetben a restaurátor a felelős a műem­lékvédelmi szakemberrel történő egyeztetésért, és ő koordinálja az ilyen jellegű munkákat. Ettől függetlenül a beinjektált anyag nem duzzadhat az injektálás után, ill. más módon sem fejthet ki nyomást a meglévő anyagokra. A nagyobb kiterjedésű hibák esetében általában ki kell egészíteni a meglévő stukkót. Bizonyos mérettől ezeket a helyeket V2A rozsdamentes acéldrót vasalattal kell ellátni. A stukkó anyagát aszerint kell megválasztani, hogy szabad kézzel felhordott, húzott vagy öntött stukkóról van-e szó.

Ezenkívül a kiegészítésre és javításra használt ha­barcsnak színben, összetételben és az adalékanyag szemcseszerkezétben illeszkednie kell az eredeti stukkó felületi struktúrájához. Az illeszkedéshez általában elegendő, ha a kiegészítéseket a régi ré­szekkel megegyező módon egyszerűen „al fresco” lemeszelik.

Hibajavítás, pótlás

Ha a tagozatok és stukkódíszek teljesen tönkre­mentek, kiegészítésükre/pótlásukra van szükség. Az új tagozatok és stukkóelemek elhelyezése előtt le kell vakolni az alapfelületet. Az alapfelületet először cementhabarccsal vagy magas hidraulikus kötőanyagtartalmú mészhabarccsal gúzolják. Azután két réteg mészvakolatot hordanak fel, közülük az első speciálisan erre a célra, téglapor és oltott mész hozzáadásával készül. A második réteget viszonylag vékonyan, 2-A mm vastagságban kell felvinni, és simítóval lehúzni.

Erre az alapra aztán speciális, sima felületű habarcsot visznek fel, amely általában fehér (kivételes esetekben színezett). Oltott mészből és finom, szitált márványlisztből áll. Ha az eredetihez igazodva színes lesz a stukkó felülete, a mészpéphez kell hozzáadni a kívánt oxid­festéket vagy mészálló festéket. A színes mészpép kb. egyharmadát félreteszik a stukkó felületének későbbi gletteléséhez. A maradék kétharmadhoz azonos mennyiségű márványlisztet kevernek, fel­hordják a falra és/vagy mennyezetre, majd kemény filcsimítóval lesimítják. Végül a korábban félretett mészpéppel glettelik.

Ha az alapstukkóra díszek is kerülnek, először mintát kell venni az eredetiről. Az eredetiről minta­rajzot készítenek 1:1 léptékben. Nagyobb díszeknél először rajzszénnel vázlatot készítenek, majd ezt grafitceruzával finomítják. Apapírra csak gyengén tapadó szénrajzot ronggyal letörlik, hogy meg lehes­sen rajzolni az apróbb részleteket is. A mintarajzot azután perforálják, azaz a kontúrok mentén vékony dróttal vagy hasonlóval átszurkálják.

Mintarajz felvitele

Következő lépésként a mintarajzot a még friss stukkó felületére teszik, és a papírt a perforáció mentén rajzszénnel kenik be, majd átviszik a minta körvonalait. Mivel a habarcs még friss, a mintát egy ronggyal kell „át­dörzsölni”, azaz a papíron lévő lyukakon keresztül a szenet a friss vakolatra átvinni. A stukkó felületén így kapott pontokat grafitceruzával összekötik, át­rajzolják, majd érdesítik azokat a felületeket, ahová a díszítés kerül.

Szabad kézzel felhordott stukkó készítéséhez finomra őrölt márványt és oltott meszet kevernek össze 1:1 arányban, majd vizet adnak hozzá. Ha a stukkót 1 cm-nél vastagabb rétegekben hordják fel, a rétegvastagság növekedésének megfelelően ke­vesebb kötőanyagot vagy több márványlisztet kell a habarcshoz adni, hogy a repedések képződésével járó zsugorodást megakadályozzák. Ha a stukkódísz színes lesz, az oltott mészhez először a festékanya­got keverik hozzá, és csak azután a márványlisztet. Ezt a habarcsot speciális vakolókanállal viszik fel a grafittal körberajzolt felületre úgy, hogy teljesen kitöltse a mintát, és kb. 1 mm-rel túlnyúljon a kör­vonalakon.

Utolsó lépés…

Végül a habarcsból megformázzák a kívánt alakot, majd körbevágják a rajzolt kontúrok mentén. Nagyobb rétegvastagság esetén repedések képződnek, ezeket utólag mindenképpen el kell tüntetni.