• fémek
• fémfelület

Fémfelületek előkészítése festéshez: rozsdátlanítás, zsírtalanítás

A leggyakoribb korrózióvédelmi módszer a bevonati rendszerek alkalmazása. A bevonatok meggátolják, hogy a korróziót okozó anyagok a fémfelülethez jussanak. A korrózióra hajlamos fém felületére kétféle védőréteg hordható fel: különböző festékek képezhetnek vékony védőbevonatot, és másik fémréteg is védheti a fémet.

A bevonatok tartósságának alapfeltétele, hogy az alapfelület „fémtiszta” legyen, és a védőbevonatot azonnal felhordjuk rá (a gyors újrakorrodálás miatt). A fémtiszta alapfelület rendkívül alapos felület-előkészítést igényel. Ezután összefüggő, sértetlen festékréteget kell készítenünk, amely védi a felületet. Az acél esetében a fémtiszta felület előállítása az oxidréteg mechanikai vagy kémiai eljárással való eltávolításával kezdődik. Ezután zsírtalanító felületi előkezelés következik.

A zsírtalanítás lehetővé teszi, hogy az alapozó bevonati réteg a fémfelülethez tapadjon, így nő a bevonati rendszer élettartama.

A különböző eljárásokkal rozsdától és revétől megtisztított fémfelületek tisztasági osztályai a következők lehetnek.

Ezek:

• K0 tisztasági fokozat. Fémtiszta felület; az acél felületéről a revét és a rozsdát teljesen eltávolították. Portalanítás után a felület egységesen fémes fényű.
• K1 tisztasági fokozat. Tiszta fémfelület; az acél felületéről a revét és a rozsdát oly mértékben eltávolították, hogy portalanítás után csak árnyalatban vagy a mély bemosódások alján marad nyomuk.
• K2 tisztasági fokozat. Mérsékelten tiszta fémfelület. Az acél felületéről a revét és a rozsdát gondosan eltávolították. Portalanítás után a matt vagy gyengén fémes fényű felületen rozsdaszínű foltok vannak.
• K3 tisztasági fokozat. Mérsékelten rozsdás felület. Az acél felületéről a laza revét és a rozsdát gondosan eltávolították. Portalanítás után a rozsdaszínű felületen matt vagy fémes fényű foltok vannak.

Zsírtalanítás

A vasfémek felületének előkészítésénél gyakran a felületen lévő olaj- vagy zsírréteget is el kell távolítani. Ezek az anyagok a gyártási folyamat során kerülnek a felületre, és gátolják a rákerülő rétegek tapadását. A zsír- és olajréteg könnyen kimutatható: a felületet vízzel benedvesítve a víz könnyen lepereg róla.

A zsírok, olajok eltávolításhoz leggyakrabban lakkbenzint használunk, mert jól oldja a zsírokat és az olajokat. Ecseteléssel hordható fel a felületre. Az eredményes eltávolítás érdekében a műveletet többször meg lehet ismételni. A felhordás és az oldás után a felületet ronggyal szárazra kell törölni. A lakkbenzin tűz- és robbanásveszélyes, oldóképessége korlátozott. A zsírtalanítás lúgok segítségével is elvégezhető, ekkor a zsírokkal és olajokkal reagálva szappan jön létre.

Tapaszolás vas és acél felületen

Az egyszerű felületek mázolásához nem alkalmazunk tapaszolást. Az igényesebb felületeknél folttapaszolással javítjuk a kisebb felületi hibákat, simítótapaszolással pedig a teljes felületet átvonjuk. A felületi hibák javítására általában a helytelen megmunkálás és az alaki hibák miatt kerülhet sor. Mindig a fémfelületek tapaszolására alkalmas anyagot használjunk. A tapaszolást a fafelületeknél tanultak szerint végezzük.

Közbenső és átvonórétegek felhordása

A rozsdagátló alapozókra közbenső, valamint zománcfesték réteget kell felhordani. A bevonatok kialakításánál számos tényezőt kell figyelembe venni. A felület színe olyan legyen, hogy a szerkezet harmonikusan illeszkedjen a környezetébe. A rozsdagátló alapozó színe lehetőleg ne nagyon térjen el a zománcfestékétől.

A külső és belső terekben eltérőek a korróziós viszonyok, ezért belső térbe egy réteg alapozó és két réteg zománcfesték ajánlható (kb. 100-120 Lim). Külső térben emeljük a rétegek számát (150 Lim vastagság), vagy a célnak megfelelő bevonati rendszert alkalmazzunk. Különleges igénybevételek (agresszív környezet stb.) esetén speciális anyagokat és felhordási módokat kell választani.

A nemesfafémek felületkezelése

A nemvasfémek közül a sárgaréz, a vörösréz és az ólom általában festetlenül marad. Ezek felületén egybefüggő oxidbevonat képződik, ami befolyásolja ugyan a fém külső megjelenését, azonban meg is védi azt. Amennyiben a vörösrezet vagy a sárgarezet festeni kell, közvetlenül egy réteg hígított, magasfényű festékkel kell lefesteni.

A galvanizált vas és acél cinkbevonatot kap, amit tűzi horganyzással és galvanizálással visznek fel. A bevonat bizonyos védelmet nyújt a rozsda ellen. Az alumínium és a cink a leginkább ellenállók a korrózióval szemben. A kémiai behatásokra azonban érzékenyek. A korrózió felléptével fehér sókat képeznek a felületen. Ezért az alumínium és a cink esetében festés előtt alapos előkészítésre van szükség.

Az új nemvasfémek felületét olaj- és zsíreltávolítóval kell zsírtalanítani, majd le kell mosni, és hagyni kell megszáradni. Ehhez gőzborotvás tisztítás is alkalmazható. Bizonyos előkezelésre azért a festés előtt is szükség van – az alapréteg kialakítása miatt. Az elmállott galvánrétegre közvetlenül fel lehet vinni az alapozóréteget, a felületen lévő sót azonban előzőleg erős szálú kefével el kell távolítani, majd a felületet vízzel le kell mosni. Fontos ellenőrizni, hogy a felület a gyártás során kapott-e előkezelést. Az alumíniumöntvény felülete durva, amire közvetlenül alapozófestéket vihetünk fel.

Oxidálódott felületre felhordható festékek

Több gyártó kínál már olyan összetételű festéket, melyet a bemutatottnál lényegesen kevesebb előkészítési munkával lehet a fémfelületre felhordani. A fémfelület függvényében a következő műveleteket kell elvégezni:

• Az új festendő felületet enyhén mosószeres vízzel meg kell tisztítani.
• Enyhén rozsdás acélfelület esetén a pergő, málló felülettől könnyen elváló rozsdát drótkefével el kell távolítani. A felületet mosószeres vízzel kell megtisztítani.
• Erősen rozsdás acélfelület esetén az előbbi előkészítést követően rozsdastabilizáló alapozót kell felhordani a felületre, még a festés előtt.
• Az alumínium-, króm-, rézfelületeket egy csiszolópapírral kell finoman átdörzsölni (így érdesebb lesz, jobban tapad a festék). Az elváló oxidálódott részeket mosószeres vízzel mossuk le, és hagyjuk megszáradni. A fedőréteg jobb tapadása érdekében az adott fémhez alkalmas alapozót hordjuk fel a felületre.

A mosószeres víz, illetve az alapozó száradását követően hordható fel a festék. A festéket használat előtt alaposan fel kell keverni. A festéket csak a gyártó által megadott anyaggal és arányban lehet hígítani. Más anyaggal az összetétel miatt ne keverjük.

Az anyagot két rétegben javasolt felhordani. Ügyelni kell arra, hogy a sarkokba, nehezen hozzáférhető részekre is egyenletes anyagvastagság jusson. Függőleges felületeken a festék megfolyását úgy lehet elkerülni, ha három vékonyabb réteget viszünk fel a felületre. A következő réteget csak a már felhordott réteg száradása után lehet elvégezni. Amennyiben az első réteg ráncos lett, teljes száradás után a felületet csiszolópapírral át kell csiszolni.