Felületképzések - 103. oldal

Az építőanyagok erősen nedvszívóak, a védelemmel el nem látott épületek esőben igen sok nedvességet vesznek fel.

A vízfelvétel eredményeképpen károsodás keletkezhet:

• a fal átnedvesedése,
• fagykár,
• sókivirágzás,
• piszkolódás,
• penész és mohabenövés,
• vegyi korrózió (agresszív esővíz) esetén.

A felsorolt károk nemcsak optikailag rontják az épület külsejét, de mecha­nikai károsodáshoz is vezetnek. Jelentős hátrány, hogy az átnedvesedett fal­nak igen rossz a hőszigetelő képessége. Ennek következtében növekednek az épület fűtésére fordított energiaköltségek. Számítások szerint egy épület szárazon tartása 25% fűtési költségmegtakarításhoz is vezethet.

A víz a falba kerülhet

• az épület homlokzatának kapillárisain keresztül esőben,
• az alapfal (pincefal) vízszintes szigetelésének hibája vagy teljes hiánya miatt, a talajvíz felszívódása révén,
• épülethibákon keresztül repedések, hibás ablak, ajtó és tetőcsatlako­zási helyeken, hibás tetőcsatornák vagy rosszul szigetelt tető miatt.
• Az épületek homlokzatának kapilláris jelenség általi vízfelvétele impregnálással megakadályozható.

Elvileg a homlokzatok védelmére két lehetőség van:

• a falfelületet festékfilmmel bevonni
• a felületet impregnálással hidrofobizálni.

A 11. ábra azt a megoldást szemlélteti, amikor az építőanyag felületére egy többé-kevésbé vízzáró filmet viszünk fel. Ennek a megoldásnak nagy hátránya, hogy a film csak igen kevéssé vízpára áteresztő, ezáltal negatívan befolyásolja a fal kiszáradását. A hidrofobizálás esetén a fal jó vízgőzát­eresztő marad, itt szeleptevékenységről beszélhetünk, a folyékony vízre zár a réteg, a vízgőz átmegy rajta (12. ábra).

11. ábra
Az impregnálás és festés eltérő felületkezelés eredménye

12. ábra
Folyékony víz és a vízgőz útja hidrofobizálás esetén

A következőkben az impregnálással és az impregnáló anyagokkal kívá­nunk foglalkozni. A hidrofobizáló anyagok szinte kizárólag szilikon termékek, amelyek a szerves gyantákhoz képest (festékek) kis molekulasúlyúak és ezért igen jó a behatoló képességük az építőanyagba.

Rendszerint 5%-os szilikonoldátok kerülnek alkalmazásra. Ezeket az olda­tokat az építőanyag felszívja, így néhány mm-re behatolnak az anyagba. Az oldószerek elpárolgása után az építőanyagok felületén a pórusok és a kapil­lárisok falán egy mérhetetlenül vékony víztaszító szilikonbevonat keletke­zik. Ez az impregnált építőanyag réteg nem tud vizet felszívni.

Amint azt a gyakorlati tapasztalatok mutatják, egy jó szilikon impregnálás olyan hatékony, hogy a fal az időjárásnak kitett felületen is mindig száraz marad. A szilikon impregnálás vízlepergető hatása egy idő után megszűnik. Ezt gyakran annak tulajdonítják, hogy az impregnálás hatása leépült, pedig ez csak a porlerakódás miatt következik be.

A szilikonok már igen kis koncentrációban alkalmazva is jó víztaszító ha­tást eredményeznek, kiváló U V sugárzás és időjárás-állóságuk, ez azt jelenti, hogy igen tartósak. A homlokzatok kezelésére, amivel itt közelebbről foglalkozunk, szilikongyanták, sziloxán oligomerek és pigmentált festékek állnak rendelkezésünk­re, ez utóbbiak a szilikongyantát mint kötőanyagot tartalmaznak.

Felhasználásra kerülő anyagok

SZILIKOFOB W-190
Átlátszó, kissé sárgás folyadék. Szilikongyanta szerves oldószeres oldata. Szilárdanyagtartalma 5 ±0,5%, sűrűség 0,8 g/cm³, pH semleges.

Az oldatból készült felületimpregnálás fagyálló, U V álló, alkáliálló. A szennyeződés alig rakódik rá és azt az eső képes a felületről lemosni. Függőleges és közel függőleges felületen alkalmazható, vízszintes vagy nyomás alatt ál­ló felületen pl. medenceoldalon a nedvességtől nem véd.

SZILOR C. I.
Színtelen, legfeljebb enyhén sárgás árnyalatú víztiszta üledékmentes, nátrium-metilszilikonát oldata, lúgos kémhatású (pH = 12-13). Mindenfajta szili­kátanyaghoz használható. A víz elpárolgása után a levegő széndioxidjának hatására alakul ki a védőfilm, miközben nátriumkarbonát keletkezik, ame­lyet szükség esetén vízzel le kell mosni. Felhasználás előtt 1: 5 és 1: 30 kö­zötti hígítást igényel, a hígítás mértékét helyszíni próbával állapítják meg.

Kivitelezés

Hibátlan kő, beton, gázbeton vagy vakolt felületeken lehet csak a munkát megkezdeni alapos portalanítás után. A víz- vagy gőzsugár tisztítás a pórusokat kapillárisokat jól kinyitja, így az impregnálás mélysége növelhető. Ajánlatos mintafelületeket készíteni, ezzel a színárnyalat, az anyagfelhasználás és a végső minőség megfelelősége is megállapítható. Üveg- és műanyag tárgyakat a festés idejére le kell takarni.

Száraz felületre lehet csak az anyagot felhordani és ezután 4-5 óra eső nélküli időjárásra van szükség. Az anyagot szórással viszik fel (szilikonálló géppel), igen kis nyomással, nagy cseppképződéssel. Úgy kell irányítani a folyadékot, hogy 30-40 cm-t lefolyjon. Amikor a felület a fényét az első fel­hordás után elveszti, a másodszori műveletet is végrehajtják. A munkát fo­lyamatosan, megszakítás nélkül készítik, hogy optikailag kedvezőtlen találkozási vonalak, átfolyások ne keletkezzenek. A berendezéseket oldószerrel azonnal ki kell mosni.

Munkavédelem

Az aromás oldószerek tartós belélegzésétől tartózkodni kell. Gumikesz­tyű, szemüveg alkalmazása szükséges. A bőrre került anyagot vegyszeres azonnali lemosás után krémezni kell.

Minőségi követelmények

A felület nem lehet ragacsos tapintású. Az egyenletes optikai megjelenést, foltmentességet jó vízlepergetési tu­lajdonságot meg lehet követelni.

Kivitelezési hibák, javítás

A hígításból származhat hiba, a túl híg anyag nem hatékony, a sűrű nem ha­tol kellő mélységig. Sarkoknál, zugoknál egyenetlenségek fordulhatnak elő. Javítani a felületet nehéz, de kis esztétikai hibával lehetséges.

Műszaki-gazdasági adatok

A SZILIKOFOB W-190-ből négyzetméterenként 250-400 g szükséges.

Meghatározás

Egyes esetekben kezeléssel érik el, hogy a felület alkalmas legyen a festésre. Az eljárások közös jellemzője, hogy nem képeznek végleges felületet, csak a homlokzatfestések feltételeinek javítására szolgálnak.

Csoportosítás

A kezelés célja lehet:

• kémiai semlegesítés,
• a mechanikai tulajdonságok javítása,
• a porozitás csökkentése,
• a felületi hiányosságok megszüntetése, tapasztassál, simítással.

Kémiai semlegesítés

A fluátoldatok pl. a hidrogén-szilikofluorid a szilikátanyagok felületén lévő kalcium-hidroxid vagy kalcium-karbonáttal vegyi reakcióba lépnek és víz­ben oldhatatlan, kristályos, nagyszilárdságú vegyületet képeznek, ezzel le­kötik a lúgos kémhatást. Előnyös, hogy a fluátozott felületen a penész, a gomba, az alga, a moha képződmények nem telepszenek meg. Csökkenti a fluátozás a porozitást, erősíti a felület mechanikai tulajdonságait, megszün­teti a kivirágzásokat.

A vegyi folyamat a következő:

3Ca(OH)₂ + H₂SiF₆ = 3 CaF₂ + Si(OH)₄ + H₂0

vagy

3CaC0₃ + H₂SiF_b + H₂0 = 3 CaF₂ +Si(OH)₄ +3 C0₂

Vízoldhatatlan vegyületek keletkeznek. A második esetben a pezsgés for­májában észlelhető széndioxid gázfejlődés jelentős lehet. Ilyenkor előbb híg oldattal kezelik a felületet. Az alkáli-fluátokat nem célszerű alkalmazni, mert a mellékreakció során keletkező sóvirágzás alapos vizes lemosást tesz szükségessé, valamint a pórustömítő hatása is kisebb. A gipsz mintarészeket nem fluátozzák, mivel azt roncsolja. Kohósalakcementből készült építőanyagokon a fluátozás bizonytala­nabb, mint a tiszta portlandcementeseken.

Felhasznált anyagok

• Sziliko-fluorsav. Színtelen, szúrós szagú, erősen maró hatású, a levegőn füs­tölgő, víztiszta folyadék.
• Sűrűsége 1,29-1,31 g/cm³, 25-30% savat tartalmaz. Az üveget is megtá­madja, ezért kizárólag műanyag edényben tárolható. Az EVM Ipari Robban-tóanyaggyár gyártja, ezenkívül nátrium-szilikofluoridot MSZ 3298 szerint, és kálium-szilikofluoridot is előállít.
• Az említett anyagok nem kimondottan építőipari célra gyártott termé­kek, csak ezen területen is alkalmazhatók. A VEGYTEK illetékes külföldi ké­szítmények importjára. Említést érdemel, hogy a cink-szilikofluoridok a pó­rusokat jól tömítik és gomba-, csíra-, alga- és penészgátlók. Kaphatók külföl­dön színezőfluátok, többcélú kombinált fluátok, amelyek egyben semlegesí­tésre, rozsda-, füst-, korom-, nikotin- stb. foltok elszigetelésére, vakolatszi­lárdítására, pórustömítésre, vízfelvétel csökkentésére, szilárdság növelésére és biológiai semlegesítésre egyaránt használhatók.

Kivitelezés

A felületet letisztítás után az első fluátolást vízzel hígítva kefével vagy ecset­tel juttatják a falfelületre. A hígítás arányát a gyári utasítás és az építéshelyi próba szerint határozzák meg. A második vagy további felviteli műveletet csak gyári előírás esetén szükséges elvégezni.

Munkavédelmi előírások

A fluátozást hiányos öltözetben és szemüveg nélkül nem szabad végezni. A fluát az ablaküvegeken, mázas kerámiákon marási foltokat okoz, ezért az ilyen anyagú felületeket védeni kell.

Minőségi követelmények

A felületen a fluátozásnak egyenletesnek kell lennie.

Műszaki-gazdasági adatok

A vizes hígítású fluátok 1 kg anyagából 20-30 m² felület vonható be. A rá­fordítási időérték az építéshelyi körülményektől, a költségek az alkalmazott anyagtípustól függően igen eltérőek.

A mechanikai tulajdonságok javítása

Olyan esetben, amikor a vakolat lazább felületei csak kis felületre terjednek ki, vagy a vakolat teljes felülete a megkövetelt felületi tulajdonságoktól csak igen kis mértékben tér el, és az újravakolásra nincs idő, kidolgozott és be­vált felületerősítő eljárásokat alkalmaznak. Abban az esetben is a vakolat­erősítés mellett döntenek, ha az újravakolás tetemes költséget tenne ki, vagy ha ahhoz kőműves kapacitást se lehetne szerezni.

A készítmények 10-15 mm mélyen, sőt egyesek a vastagabb vakolat tel­jes keresztmetszetén áthatolnak és minőségüknek megfelelő hatást fejte­nek ki.

Felhasználásra kerülő anyagok

Vliesin fixatív

Oldószermentes műanyagbázisú vízzel hígítható fehér folyadék. Sűrűsége 1,00-1,05 g/cm³. Szárazanyagtartalma 30%. Száradási ideje +15 °C és 65% relatív légnedvességi állapoton 70 percen belüli. A KEMIKÁL az MF 94-71 szerinti minőségben szállítja. EMI MAB száma: A-23/a/1971. A szilárdságnövelő tulajdonságán kívül pórustömítő hatása is van.

Vakolaterősítő (Putzhárter)

Víztiszta, legfeljebb enyhén sárgás árnyalatú üledékmentes, bódító szagú folyadék. Hatóanyaga poliészter műgyanta, alifás és aromás szénhidrogé­nek elegyében oldott formában. Sűrűsége 0,90 g/cm³. Viszkozitása 4-es Ford pohárral mérve 10-15 másodperc. Lakkbenzin és toluol 1:1 arányú elegyével kicsapódás nélkül hígítható. Száradási ideje 15 °C és 80% relatív légnedvességi állapoton 24 órán belüli.

A vakolat mechanikai tulajdonságán túlmenően fokozza a vízállóságot, pórustömítő, a kivirágzásokat hátráltatja, a kikrétásodott festékréteget is köti. A KEMIKÁL az MF 92-71 szerinti minőségben szállítja. ÉMI Szakvélemény száma M-2171/1970.

Falfix 001

Vinilkopolimer – műgyanta alapú termék.

Színtelen vagy enyhén sárgás folyadék. Nem illóanyagtartalma legalább 14%. Száradási ideje 20 °C-on 3 óra. Vakolaterősítésen túl az elkrétásodott festék megkötésére is alkalmas. A BUDALAKK gyártja. ÉMI MAB száma: A-97/94.

CEHALIN mélyalapozó K 330/003 lakkbenzinnel hígítható készítmény. PLEXOLITE – TG mélyalapozó

Akrilát műgyanta bázisú lakkbenzin oldószeres színtelen átlátszó folyadék. Sűrűsége 0,80±10% g/cm³. Szárazanyagtartalma legalább 15%. Kifolyási ideje 4-es Ford pohárból 14 másodperc. Lakkbenzinnel 1:1 arányban hígít­ható. Átfesthető 3 óra eltelte után. Kiadóssága 400 g/m².

Kivitelezés

A felületet minden esetben alaposan le kell tisztítani és portalanítani. Ecset­tel, festőhengerrel és fúvással is felhordható. VLIESIN FIXATIV szükség szerint legfeljebb 1: 3 arányban vízzel hígítható és kétszer is felhordható.

A VAKOLATERŐSÍTŐ (PUTZHÁRTER) 1,5 mm átmérőjű fúvókával 3-4 bar nyomási értéken levegő nélküli berendezéssel hordható fel a legtermeléke­nyebben. Egyszeri felhordással megfelelő eredmény érhető el. Kétszer is fel­hordható, de a műveletek között 24 óra szünetet kell tartani. A munkát + 5-+ 35 °C között legfeljebb 80% relatív légnedvességig végzik.

FALFIX 001 oldószeres készítmény, ezért a teljesen száraz felület a köve­telmény. Felhordásra kész konzisztenciájú, nyáron előfordulhat, hogy kis­mértékben FALFIX ECSETMOSÓ-val hígítják. Előnyös, ha a pórusokba ecset­tel bedörzsölik. Gyorsan szárad, 3 óra eltelte után az esetleg szükséges má­sodszori felhordást vagy a további műveletet meg lehet kezdeni.

A CEHALIN mélyalapozó K 330/003-at 1:0,5-1 arányban lakkbenzinnel hígítva tanácsos alkalmazni, így jól beszívódik és nem képez fényes filmet.

PLEXOLITE-TG mélyalapozó 1:1 arányban lakkbenzinnel hígítható. A tel­jes száradási ideje 48-72 óra, de 25 °C környezeti hőmérsékleten már 3 óra elteltével átfesthető.

Munkavédelmi előírások

A VLIESIN FIXATÍV veszélytelen. Egyes készítmények oldószeresek, ezért a nyílt láng használata és a do­hányzás ezeknél tilos. A VAKOLATERŐSÍTŐ (PUTZHÁRTER) oldószere mérgező hatású is.

Minőségi követelmények

A felület teljes területén egyenletes hatást kell elérni, kihagyások, túlzott mennyiség felhordásából származó laza, fényes film a felületen nem kép­ződhet. A felületnek jellegében inkább mattnak és kevésbé fényesnek kell maradnia.

Kivitelezési hibák, javítás

A hígítással kapcsolatosan fordulnak elő hibák. A sűrű anyag nem szívódik be a mélyebb helyekre, a túlhígított viszont nem alkot megfelelő szilárd fe­lületet és a folytonosság sem biztosítható. Másodszori felhordással a hiányos előkészítő munka a festés előtt javítható. Simítás vagy alapozás után már vakolaterősítésre nincs lehetőség.

A porozitás csökkentése

Eltérő porozitású felületre felhordott festékek fénye, tapadása is eltérő lehet, továbbá egyes festéktípusok túlzottan pórusos felületre szakszerűen fel sem hordhatók, ezért a felület porozitását – arra alkalmas készítményekkel – fes­tésre alkalmassá teszik.

A korábbiakban ismertetett sziliko-fluorsav, nátrium-szilikofluorid, kálium-szilikofluorid és néhány külföldi fluátozó készítmény, valamint a VLIESIN FIXATÍV, a VAKOLATERŐSÍTŐ (PUTZHÁRTER) anyagok egyben pórustömítő tulajdonságúak is.

A pórusokat azáltal kisebbítik, hogy mélyebben behatolva az üregfalakra tapadnak vagy azokat részben, ritkán teljesen kitöltik. A pórustömítők be-szívódási mélysége a tömítendő anyag hajszálcsövességétől, a pórusok méretétől, alakjától függ. Lényeges tényező a pórusok nedvességviszonya, a vegyi reakció során keletkező csapadék vagy gáz, amely a kitöltést hátrál­tatja. Szerepet játszik a kitöltő anyag felületi feszültsége és viszkozitása is.

A felületi hiányosságok megszüntetése:

• tapasztassál,
• simítással.

Festeni egyenletes hiánytalan felületre szoktak. A vakolaton viszont a ké­szítés hiányosságai és későbbi sérülés nyomai a gyakorlatban szintén elkerül­hetetlenek. Van olyan hiba, amit vakolással, vakolatcserével javítanak, a tel­jes felület simaságát viszont simítással érik el. A vakolás és a simítás művele­te között a lyukakat, élhiányokat és alaki hibákat tapaszolással szüntetik meg.

A homlokzatfelületen alkalmazott tapaszoknak és simítóanyagoknak a kültéri igénybevételeket viselniök kell és a rájuk kerülő simító- vagy festék­anyaggal összeférhetőnek kell lenniök.

Felhasználásra kerülő anyagok

Meszes finomhabarcs

Homlokzati mészfestés esetében csak élesszemű szennyeződést és iszapot nem tartalmazó igen kevés cementadagolású habarccsal tapaszolnak, ezzel végzik a simítást is.

Kivitelezés

A tapasztást kézzel készítik. A simítás anyagát nagyobb összefüggő felüle­tek esetén géppel hordják fel és kézzel elsimítják.

Munkavédelem

A homlokzati állványon végzett kézi- és gépi munkavégzésre vonatkozó előírásokat kell betartani.

A külső falszerkezetek anyaga kő, beton, tégla vagy gázbeton. Egyre gyakoribbak a vegyes külső falak. A falaknak kellően szilárdnak kell lenniök, a homlokzatfestés a legkisebb elmozdulást sem képes elviselni. Annak a be­tonnak, amelyre közvetlenül ráfestenek, a szilárdsága legalább B140 legyen, ugyanis ennek van meg az a felületi tulajdonsága, amely a festéshez megfe­lelő.

A fal és födém, valamint a fal és nyílászárók csatlakozását úgy kell épü­letszerkezetiig megoldani, hogy a homlokzatfestés a bekövetkező mozgá­soktól ne károsodjék. Nagyobb tömegű festett épületeknél a mozgási héza­got a szükséges helyeken a festési jelleg figyelembevételével kell kialakítani.

Napsütés és hideg hatásai, attika

A homlokzatoknál az attikafalak a többi faltól eltérően mindkét oldalról kaphatnak napsütést, illetve két oldalról erős hidegnek lehetnek kitéve. Az attikánál az ebből származó mozgások jelentősen nagyobbak, mint az alat­ta lévő falaknál, ezért az eddig épített attikák túlnyomó részénél a homlok­zatok repedtek, felülethibásak.

Az attikát lehetőleg kerülni kell, vagy megfelelően kell megszerkeszteni. A különböző vastagságú egymás feletti falak, a lizénák oszlopok, díszíté­sek a homlokzatfestés hibaforrásai lehetnek. Legfőképpen a vízszintes tago­zatoknak kell minden szempontból megfelelő szerkezetűnek lenni.

Vízelvezetés

A homlokzat jó vízelvezetése a fő követelmények közé tartozik. Azzal számolni kell, hogy a szél a vizet torlónyomásával a résekbe belenyomja, si­ma felületeken közel egy métert felfelé „hajtja”. Tagozott felületeken aláfolyás fordulhat elő. Egyes helyeken összegyűlhet annyi víz, amely a homlok­zatfestésen „kimosást” okozhat. Elsősorban a szennyeződés itt nem tud lera­kódni és a homlokzat foltos lesz.

Hőszigetelés

A különböző hőszigetelő, páraáthatoló és hőtároló képességű falakon a homlokzatfestés eltérő hő- és páraterhelést kap, különösen a hőhidak előnytelenek.

Szellőző és fűtőberendezések homlokzatra vezetett áttöréseinél a falat különleges hatások érik. A külső falnak a homlokzatfestés előtt száraznak kell lennie. Építésből vagy használatból származó szennyeződés a felületen nem lehet.

Homlokzatvakolatokkal szemben támasztott követelmények

A falakra vonatkozó – előző fejezetben leírt – követelményeken túlmenően a vakolatra további igényeket kell támasztani. A vakolatnak a falfelületén megfelelően kell tapadnia, úgy, hogy lehetőleg a teljes homlokzaton közel azonos vastagságú legyen. A szilárdsági és felületkeménységi követelményeket az adott helyzetnek megfelelően határozzák meg. Kiírás hiányában legalább Hv h 10 minőségű legyen.

Nedvesség

A vakolat a higroszkopikus egyensúlyi nedvességtartalomnál magasabb nedvességű nem lehet. A vakolat porozitása elsősorban egyenletes legyen. Kis porozitású felület megfelelő festéktípussal festhető, a nagyon pórusos felületet előkezelik és ezután szintén festhető.

A vakolat nem lehet repedezett, mivel ez a kész homlokzatfestés minősé­gére kedvezőtlen. Az építőanyagokba, illetve a külső falba az esőbehatolás összefüggésben áll a hajszálcsövek, repedések és hézagok méreteivel. Az ezzel kapcsolatos ismereteket foglalja össze a 19. táblázat.

19. ábra. Hajszálcsövek, repedések, hézagok méretei és az esőbehatolás összefüggései

[table id=185 /]

Rabicháló

Az eltérő anyagú külső falfelületek találkozásánál mindkét anyagra kellő­en rányúló rabichálót helyeznek el, hogy a repedések keletkezését megaka­dályozzák. A felületfolytonossági hiányosságok – a repedéseken kívül – lehetnek még szabálytalan lyukak, gömb alakú kavernák. Ezek közül azok megjelené­si formája kedvezőtlen, amelyeknek a felületén csak kis nyílások jelennek meg és ezért az előkezelő anyag nem tud behatolni. A későbbi meghibáso­dások gyakran innen indulnak el.

A vakolatok felületét illetően legjobb a semleges kémhatású. E követel­ményt gondos munkával megközelítően ki lehet elégíteni. A cement és mészkötésű anyagok erősen bázikusak, amelyek idővel – széndioxid felvétele mellett – veszítenek lúgosságukból. A mészhabar­csok gyorsabban, a betonok lassabban. A lúgosság kimutathatóságának fel­tétele, hogy nedvesség legyen jelen. Például tízéves vakolat alapos átnedve­sedés esetén 10 percen belül is lúgos reakciót mutathat. Új vakolatnál nedvesség hatására 1 percen belül a fenolftalein indikátor lúgos kémhatásra jel­lemző elszíneződést mutat.

A lúgosságot azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a homlokzat­festékek esetleg nem lúgálló pigmentjeit színárnyalatát megváltoztathatja, a kötőanyagok egyes típusait „elszappanosítja” és ezáltal a festékbevonat vízoldhatóvá válhat. A vakolat készítéséhez használt víz pH-értékére is ér­demes figyelemmel lenni.

A homlokzatfestés alá készülő vakolatokba csak portlandcementet cél­szerű használni, így a zsugorodás mértéke alacsonyabb és a klinkeren kívüli egyéb anyagok (pl. kohósalak vagy annak szennyeződései) a kémiai tulaj­donságot nem befolyásolják.

A homlokzaton alkalmazott fém rozsdaszennyezést okozhat, a szigetelés­ből bitumen juthat a vakolatra, a zsaluról a falra majd a vakolatba kerülhet az olaj. Ezeket legcélszerűbb mechanikai úton eltávolítani és új vakolatot készíteni. Ez a megoldás olcsóbbnak bizonyulhat, mint az oldószeres lemo­sás és a szigetelőlakkal való bevonás, annál is inkább, mivel az említett szennyeződések általában jól elhatárolt és kis felületen fordulnak elő.

Ked­vezőtlenebbek az ún. „kivirágzásos” felületszennyeződések, amelyekre homlokzatfestések nem készíthetők, ilyenek:

• magnéziumszulfát és kalciumszulfát szennyeződések, amely talajvízből vagy esővízből az építőanyagok felületén feldúsulnak, majd a víz elpárolgása után fehér sók formájában maradnak a felületen,
• a hiányos falszigetelés következtében vagy más módon a talajvízből vagy használati vízből a falon keresztül felszívódott felületi elpárolgásból visszamaradt szennyeződések, amelyek főleg nitrogéntartalmú anyagból származnak (kalcium-nitrát vagy más néven mészsalétrom, kálium-nitrát, ammónium-nitrát stb.). Ezek nedvszívók, így a falazatok felületét nedvesen tartják, ebből következően ilyen felületre homlok­zatfestés nem készülhet,
• a tetőről vagy ablakpárkányról kiinduló erős vízsugár az vasoxid tartal­mú sókat mos ki, amelyek sárga v. barna foltban maradnak vissza, erre nem szabad festeni,
• a levegő széndioxidjából és nedvességéből szénsav keletkezik, nagyvá­rosok szennyeződéséből kénsav és ezek hatására egyes építőanyagok felületén kalcium-hidrogén-karbonát, illetve kalcium-hidrogén-szulfit keletkezhet, amelyek vízoldhatók, ezért a festést hátráltatják.

A homlokzaton szerves szennyeződések nem lehetnek, növényi és állati maradványoktól meg kell tisztítani, mikroorganizmus, penész, gomba nyo­mokban se maradjon.

Meghatározás

A tapétázás ragasztási eljárással papír, illetve más anyagú tekercsekből sza­bott lapokból készült belső falfelületképzés.

Csoportosítás

Anyaga szerint:

• papírtapéta (könnyű, félnehéz, nehéz),
• papíralapú műanyag,
• papíralapú textil,
• textilalapú műanyag,
• textil,
• műanyag,
• üvegfátyol, -fa, parafa,
• bőr,
• fémfólia anyagú.

Az anyag megjelenése szerint:

• egyrétegű sima,
• egyrétegű strukturált,
• kétrétegű kasírozott,
• fátyolkiképzésű,
• hordozórétegre kenéssel készült,
• hordozórétegre szálvagdalékkal vagy rosttal készült.

Az anyag felülete szerint:

• természetes színű és mintázatú,
• egyszínű festett,
• egyszínnel mintázott,
• többszínnel mintázott,
• képkompozíciós.

A tapéta készülhet:

• mészhabarcsból készült vakolatra,
• beton felületre,
• gipsz felületre,
• építőlemezekre, mint gipszkarton, műfa, azbesztcement stb. felületre.

Feldolgozásra kerülő tapéták alapján megkülönböztetnek:

• tapétázást könnyű tapétával,
• tapétázást középnehéz tapétával,
• tapétázást nehéz tapétával.

Kivitelezési mód szerint megkülönböztetnek:

• tapétázást átfedéssel (átlapolással);
• tapétázást illesztett szélekkel.

Alkalmazott ragasztó szerint megkülönböztetnek:

• lisztcsiriz
• folyékony metilcellulóz készítményű,
• por alakú metilcellulóz készítményű ragasztóval valamint
• öntapadós ragasztóréteggel még a gyárban ellátott és az építéshelyszí­nen a védőpapír eltávolítása után ragasztó nélküli tapétázást.

A tervezési döntés elvei

A tapéta anyagának, színének és mintázatának, kiválasztásának szempont­jai közül az esztétikai az egyik legfontosabb. A nagy választék ellenére az egy adott helyre megfelelő tapétafajta már lényegesen kevesebb. Ugyanis egy kevésbé megvilágított alacsony kisebb helyiségbe a világos tónusú, függőleges kismintázatú előnyös, így a többi fajta már kiesik. A he­lyiség rendeltetése, a bútorok típusa és színe, a berendezés további tapéta­típusokat zár ki. Ennek ellenére a tervező végül is elhatározását ízlése, isme­retanyaga szerint hozza.

Amennyiben lehetősége van dönteni a tapétaválasztás kérdésében, úgy igénybe veheti a helyszíni beazonosítást, esetleg a próbaragasztást is. A technikai tulajdonságok tekintetében a választás szempontjai sokkal exaktabbak: a tisztántarthatóságot, kopásállóságot, a páraáthatoló képességét és a gazdaságosságot figyelembe véve a döntés így is körültekintést igényel.

Általában a papírtapétát célszerű alkalmazni, részben ára, részben jó fel­újíthatósága miatt. A többi típus speciális esetekben bizonyulhat legmegfe­lelőbbnek.

Felhasznált anyagok

• Papírtapéta
• Különböző anyagú tapéták (szabványuk, illetve Műszaki Átvételi Feltéte­lük nincs) Csontenyv Liszt Gipsz
• Csiszolópapír Makulatúra (alappapír) Molinó vászon
• Tapétaragasztó készítmények pl: TENAX
• TENAX Szuper TIVEBOND
• Simítóanyag készítmény pl: BREPLASTA 65 Hagyományos anyagok előkészítése tapétázáshoz

Enyv: a forgalomban lévő csont-, illetően bőrenyv 10%-os vizes oldatát használják. Forró állapotban (70°-80 °C) hordják fel a falra duplafalú edény­ben melegítik fel, ahol az anyag leégése nem következhet be. Amennyiben ilyen nem biztosítható és normál edényben melegítik fel állandó keverés mellett kell főzni.

Liszt: ebből főzik a ragasztót, köznyelven a csirizt, továbbá a pórustömí­tést szolgáló gipszglett kötéskésleltető savanyúcsirizt. A munkáknál időren­di sorrendben előbb a savanyúcsirizre van szükség. Készítéskor a száraz lisz­tet keverés közben forrásban lévő vízzel leforrázzák, kb. tejfölsűrűségig hí­gítják, majd meleg helyen tárolva savanyodni, erjedni hagyják. Ez a folya­mat 1-2 napon belül végbemegy.

A ragasztócsiriz – édes csiriznek is nevezik – lényegében ugyanilyen mód­szerrel készül, azzal a különbséggel, hogy főzéskor az anyagot keményebb­re hagyják és hideg helyen hűtik le, meggátolva így az erjedést. A későbbiek során hideg vízzel hígítják, a bedolgozásra kerülő tapétaanyag minőségének megfelelően.

Simítómassza (glettmassza) készítés. Alabástrom gipszből és savanyúcsirizből keverik össze. Kisebb lyukak javítására és pórustömítésre használ­ják. A gipsz és savanyúcsiriz keverési arányát a feladatok szabják meg. A kigipszelő anyag sűrűbb, magasabb víztartalmú, kevesebb kötéskésleltető sa­vanyúcsirizt tartalmaz. A simítómassza, jobban késleltetett, több savanyú-csirizt tartalmaz. Sűrűségére támpontul az szolgál, hogy olyan tömörségű legyen, amely mellett munka közben a simítóról már nem csurog le.

Ragasztó és alapozó anyagok fejlődése

A megnövekedett tapétázó feladatok, a forró vizes technológiát továbbá magasabb szaktudást igénylő hagyományos alapozó és ragasztó anyagok (lisztcsiriz, enyv) használatát kiszorították, s áttértek a korszerűbb cellulóz, illetve műgyanta alapú anyagokra.

A cellulóz származékok világviszonylatban elterjedt ragasztóanyagok. Sokfajta ragasztó készül belőlük, különböző megnevezés alatt, amelyek csak molekulasúly, tisztaság és módosító adalék anyagok terén térnek el egymástól. Használatukhoz a gyárak által közölt keverési arányok táblázata elengedhetetlen, mivel csak ennek ismeretében lehet a beépítésre szánt ta­pétaanyagokhoz szükséges ragasztót elkészíteni. Az ilyen táblázat, illetve használati utasítás közli ugyanis, hogy könnyű, középnehéz, nehéz tapétá­hoz, hány liter vízhez, hány súlyegység ragasztó szükséges s ez a mennyiség kb. hány m² tapéta felragasztásához elegendő.

A hagyományos ragasztó (csiriz) és alapozó (enyv) anyagokkal szemben a cellulóz származékok előnyei:

• a por alakú ragasztót hideg vízzel is fel lehet oldani – a csiriz és enyv ta­pétázáshoz való előkészítése forró vizes technológiát igényel,
• a ragasztóoldat korróziómentes edényben szinte korlátlan ideig tárol­ható – a ragasztó csiriz felhasználási ideje rövid, függvénye a hőmérsék­letnek, meleg időben szinte órákon belül bomlásnak indulhat,
• a ragasztóoldat mészálló tulajdonságú, tehát a tapétázandó felületen előforduló mész a ragasztó tartósságát nem befolyásolja – a csiriz és enyv ragasztóképességét meszes felületen rövid idő alatt elveszti.

A cellulóz alapú ragasztók közül a leggyakrabban előfordulók: a metilcel-lulóz alapú (MC) és a karboxi-metil-cellulóz (CMC) alapú ragasztók.

A minőségi tapétázás ragasztója az MC ragasztó, kizárólagosan felület­portalanításra és ragasztásra alkalmas. Az előkészítő munkák során szüksé­ges kigipszelésnél, illetve esetleges felületsimításoknál gipszkötés késleltető­ként nem használható. Két típusát használják: az MC és MC „extra”. E kettő közötti különbség abban áll, hogy az „extra” minőség metilcellulózon kívül még műgyanta adalékot is tartalmaz és ezáltal a legnehezebb tapétaanya­gok fel ragasztására is alkalmas.

A CMC ragasztót minden területen alkalmazzák mint az előkészítő mun­kák során szükséges kigipszelés és felületsimítások gipszkötés késleltetőjét. Ragasztásnál, könnyű és középnehéz tapétaanyagokkal kapcsolatban a házgyári termékek és lakások beépítésénél kerül nagy mértékben felhaszná­lásra.

Kivitelezés

A munkavégzés feltételei

• A munkavégzés és száradás ideje alatt a léghőmérséklet legalább 14 °C legyen és a léghőmérséklet ingadozása ne haladja meg a ± 5 °C-ot.
• Tapétaragasztást csak zárt, léghuzatmentes helyiségben szabad vé­gezni.
• A tapétázás alatt legalább olyan fényerejű világítást kell biztosítania a megrendelőnek, mint amilyet a helyiségben az üzemelés alatt működ­tetni óhajt.

Az alapfelületekkel szemben támasztott követelmények

• A tapétázandó felület átvételekor a teljes tapétázandó felületet tüzete­sen át kell nézni és a nagyobb vakolat, illetve felületi hiányosságokat kőművessel vagy építőlemezek esetében a szerkezet készítővel ki kell javíttatni.
• Falkárpitozás csak légszáraz, illetve legfeljebb 8% felületi nedvességet tartalmazó, kellő szilárdságú vakolatra készíthető. A beton nedvességtartalma 6%-nál nagyobb ne legyen. Az építőleme­zeknél a megengedett nedvességtartalom változó, ezeknél a légszáraz állapot alsó határa a követelmény.
• A felületek kémiailag lehetőleg semlegesek legyenek. Amennyiben ez nem érhető el, úgy a tapétázás előtt ezt a kedvezőtlen állapotot megfe­lelő kezeléssel meg kell szüntetni. Speciális kezelést igényelnek a 10 pH értéket túllépő felületek.

Szükséges szerszámok

Festőlétra, létratoldóléc, létracsavar, állvány, tapéta tábla (lehetőleg összecsukható és lábakkal is ellátott) mázoló bak, műanyag vödör festőkefe előkenő ecset radiátor ecset, radiátor kefe, festékkaparó (spahtli) 12 cm-es festékkaparó (spahtli) 8 cm-es simítóvas (glettvas) simítókefe (spalir kefe) olló, mérőléc 1 m-es, függőzsinór (csapózsinór), vágókés (cserélhető zsilettekkel), tapéta szélnyomó henger (rádli), tapéta kenő berendezés („tapétázó gép”).

A tapétázással szemben támasztott mennyiségi igények növekedése mi­att került sor a tapétázó gépek alkalmazására. A kifejezés „tapétázó gép” ta­lán nem elég szabatos, mivel ezzel nem a tapétázást magát, hanem csupán a ragasztás műveletének egyes fázisait próbálták meggyorsítani. Mint tud­juk a ragasztás kézi műveletei minden lapnál: szabás, kenés, szélezés, ra­gasztás, tehát négy művelet. A géppel végzett munkánál: a laponkénti sza­bás, kenés, szélezés helyett marad: a tapétatekercs gépbe helyezése, továb­bá a gép hengerein keresztülvezetett lap méretre lehúzása.

Az előbbi műve­letek során a lap kenése és szélezése automatikusan végbemegy. Itt tehát azáltal, hogy a tapétalapot húzzák, majd a kívánt méretnél megállva a gép keresztkésén a leszabóhengert átgörgetve levágják, megtörténik a tapéta szabás, kenés és szélezésének művelete. A három művelet egyre redukáló­dik. Ennél egyedüli időigényesebb ténykedés a tapétatekercs behelyezése, hengereken keresztüli átvezetése és ezzel együtt a szélezőkések pontos be­állítása. Ezt minden tekercsnél meg kell csinálni. Ennél a műveletnél még időt nyerhetnek, ha a hagyományos 5 m² (10 m-es) tekercsek helyett lehe­tőség nyílik 10, illetve 15 m²-es (20-30 m) tekercsek használatára.

A tapétakenő és szélvágó berendezések a termelékenységet fokozó esz­közök, de alkalmazásuk csak olyan területen lehetséges és gazdaságos, ahol a mennyiségi munka fontossága háttérbe szorítja a minőségi kivitelezés igé­nyeit. A gép alkalmazhatóságának első feltétele az akadálymentes folyama­tos munkavégzés lehetősége, lehetőleg minél kevesebb átállással. Napjaink­ban leginkább a lakásépítésnél használják, főleg a házgyári épületek tapétá­zásánál.

A berendezés használata során jelentkezhet a tapéta felületein ragasztó nyom és szabálytalan szélvágás miatti mintaegyeztetési pontatlanság. Az el­ső a munkát végző gondatlanságából a második pedig a tapéta tekercsek szabálytalan gyári feltekercseléséből adódhat.

A kivitelezés műveletei

Tapéta ragasztással kapcsolatos, minden esetben érvényes általános isme­retek:

Tapéta szükséglet megállapításnál mindig figyelembe kell venni a beépí­tésre kerülő tapétaminta (dessin, rapport) méreteit, továbbá a tekercsek hosszúságát is. A pontos anyagmennyiség megállapításához, a kivitelezési előírások betartása mellett, a helyiségek méretein kívül, ezek is elengedhe­tetlenül szükségesek.

Ennek alapján megállapított számú tekercset, a színhomogenitás biztosí­tása érdekében, szabás előtt, gyártási széria szám tekintetében mindig egyeztetni kell. Ezek szám szerinti megegyezése sem nélkülözheti azonban a tekercsek tényleges összenézését. Ha esetleg árnyalati színeltérés mutat­kozna és tapétatekercs cseréjére lehetőség nem nyílna, akkor ügyelni kell arra, hogy az azonos tónusúak egy falrészre kerüljenek és az átmenetek he­lye mindig sarokban legyen.

A betervezett mennyezet, hajlat és oldalfal anyagának leszabása előtt a helyiség több pontján kell méretet venni és mindig a legnagyobb méret szolgál alapul.

A leszabott és ragasztásra kerülő lapokat egyenként ragasztóval kenik meg úgy, hogy eközben a többi kenésre váró lapot ne érje ragasztó. Majd a megkent lapot a pihentetéshez (puhuláshoz) és az esetlegesen szükséges szélvágáshoz kettőharmad, egyharmados elosztásban szabályosan, ügyelve a tapétalapszélek pontos egyeztetésére, összehajtják, különös figyelemmel arra, hogy eközben a tapéta színe ragasztóval ne szennyeződjék. Az így összehajtott lap kettőharmados része általában a tapétalap fel ragasztásának kezdőpontját is jelenti. A pihentetés (puhulás) időtartama nagyon változó, merev szabályt evvel kapcsolatban felállítani nem lehet, függvénye ez: a tapétapapírnak, az alkalmazott ragasztónak, a betapétázandó felületnek, a hőmérsékleti viszonyoknak. A helyes időértéket minden alkalommal próbá­val határozzák meg.

Tapétaragasztás kezdete: mennyezet

A tapétaragasztást rendes körülmények között, a mennyezettel kezdik, de rendkívüli esetekben előfordulhat, hogy avval fejezik be. A tapétalapok ragasztását mennyezeteken az ablakokra merőleges irányban kell végrehaj­tani, a főbejárati iránytól távolabb eső oldaltól indulva. Kivételt képez, ha az ablakokkal párhuzamos méret tapétaanyag hulladékot (kálót) tekintve lé­nyegesen kedvezőbb, vagy ha ez a méret a tapéta anyag feldolgozhatósága miatt jobb. Ilyenkor a tapéta fel ragasztását az ablak felől indítják.

Falak tapétázása

A falak tapétázását – külön előírás hiányában – függőleges irányú tapéta­lapokkal kell végezni. A függőleges irányban történő ragasztásnál, ha a beé­pítésre kerülő tapétaanyag mintás, a mintatartás kötelező. A mintatartással kapcsolatban veszik figyelembe, hogy a mintás tapéták mintája (dessin, rap-port) a tervezői elképzelés függvényében különböző méretű lehet. A gyár­tás során, ez az ismétlődő, elvben megegyező méretű minta, valóságban el­térést mutat, rendszerint néhány mm, de előfordulhat cm-es nagyságrend­ben is. Ezen mérettolódás miatt kivitelezéskor a tapétamintát mindig szem­magasságban kell egyeztetni és így az esetleges mintaeltérés (amely nem ki­vitelezési hiba) ettől a vonaltól felfelé, illetve lefelé helyezkedik el.

Tapéták ragasztása, enyvezése

Ezáltal csökkenthető a mintatolódás esztétikailag zavaró hatása. A tapétaragasztás kezdőpontját úgy választják meg, hogy onnan indítva a ragasztást az átla­polt élek a főfényforrás felé, a főbejárati iránytól viszont ellentétesen esse­nek. Amennyiben a tapétaanyag mintája vízszintes irányú ragasztást köve­tel meg, úgy a kivitelezés körülményei változnak. A vízszintes irányú ragasz­tás kivitelezésénél – ha átfedéses ragasztást alkalmaznak – a ragasztást fe­lülről indítják. A következő lapokat átlapolással teszik fel egészen addig, amíg szemmagasságig nem érnek. Ettől kezdve a fel ragasztásra kerülő lapok éleit már nem lapolják át, hanem az előzően felragasztott lapok alsó éle alá bújtatják. így érik el, hogy a tapéta élek nem látszódnak.

Új munkán végzett tapétázás könnyű vagy középnehéz tapétával, vako­latra, hagyományos anyagokkal, átfedéses ragasztással: A teljes tapétázandó felületet átkaparják, átnézik, majd ennek során ész­lelt hibákat (lyukakat, dudorokat) grafit ceruzával bejelölik, cirokseprővel leseprik, portalanítják.

A felületet ezután forró enyves oldattal beeresztik. A kőműves javítás utáni esetleges kisebb vakolati hibákat simítással kijavítják. A teljes felületet egyszeri vagy kétszeresen savanyúcsirizes gipsszel átsi­mítják. A kiszáradt átsimított felületet átcsiszolják, majd portalanító enyvezést ké­szítenek. A felragasztásra kerülő tapétaanyagot leszabják.

Közvetlen ragasztás előtt, hajlatokat, sarkokat hígított csirizzel előkenik. A tapétalapokat csirizzel megkenik, majd kenés után pihentetik, hogy az anyag puhuljon. A tapétaragasztás mennyezeten, oldalfalon a főbejárat és fényviszonyok figyelembevételével történik.

Tapétázás hagyományos vakolaton, hagyományos ragasztóval, nehéz tapé­tával, illesztett szélű ragasztással:

• A teljes tapétázandó felületet átkaparják, átnézés során észlelt durva hibákat grafit ceruzával bejelölik, majd cirokseprővel leseprik, portala­nítják.
• A felületet forró enyves oldattal beeresztik. A kisebb vakolati hibákat kigipszelik.
• A teljes felületet egyszeri pórustömítő savanyúcsirizzel simítják. A tapétaalapok illesztésének vonalát pontosan kijelölik.
• A kijelölt csatlakozásoknál 10 cm-es molinó csíkokat előragasztanak, majd száradásuk után ezek széleit elgipszelik, majd az alappapírt (ma­kulatúrát) leszabják, és illesztéssel felragasztják.
• Az illesztéseket, az esetleg még észlelt hibás felületeket és makulatúra alatti molinó széleit teljesen elgipszelik.
• Az így előkészített felületet száradás után átcsiszolják, portalanítják. A tapétaanyagot leszabják, szükség esetén leszélezik.
• A tapétalapokat egyenkénti csirizzel megkenik, majd kenés után az anyag puhulásáig pihentetik. Amikor a tapétalapok már ragasztásra megfelelők, akkor azokat illesztéssel a falra helyezik. Az illesztéseket szikkadás után széllenyomó hengerrel lehengerezik. Ezután szerelik fel a tapétalécet.

A tapétázás új munkán, beton felületen hagyományos anyagokkal, könnyű, középnehéz vagy nehéz tapétával:

Napjainkban leggyakrabban az ilyen felületek fordulnak elő, mivel a nagyarányú építkezés keretein belül épülő házgyári lakások, beton panelok aránya megnőtt. Az átállás időszakában, amikor a hagyományos építkezés­ről fokozatosan a házgyári elemek beépítésére tértek át, a hagyományos anyagokkal dolgoztak. Műszaki szempontból az eredmények semmi elté­rést nem mutattak a hagyományos felületekhez viszonyítva.

A tapétázandó betonfelület előkészítésével kapcsolatban azonban figye­lembe kell venni, hogy a panelok sablon felőli oldala általában sima, de a sablon felületének fogyatékosságából adódó öntési beton-kitüremkedések eltávolítása, a vakolt felületen alkalmazott hagyományos felületátkaparással nem lehetséges. Ezek megszüntetése az alapfelület szolgáltató feladata.

A kitüremkedésen túlmenően szinte állandó jellegűek az apró lyukak, ka­vicsfészkek jellegzetessége, hogy a lyuk belső átmérője nagyobb, mint a külső felületen jelentkező nyílásé. A kigipszelés, illetőleg glettelés kivitelezé­sét ez a jelenség megnehezíti és meglassítja, de ennek ellenére is ki kell tölteni.

Gyakori a betonfelületeken mutatkozó szabadon maradt betonacél. Eze­ket korróziógátló bevonattal el kell látni. Tapétaragasztás előtt ezeket a rozsdafoltokat szigetelni kell, a tapétafoltosodás elkerülése céljából. A simí­tás után, ragasztás után újabb rozsdafoltosodás a leszigetelés ellenére is fel­léphet, amely a már előbbiekben említett okra vezethető vissza. Ilyenkor bontással korrózióvédő és szigetelő munkával a kifogástalan minőséget biz­tosítani kell.

A panel másik oldalának felülete annyira durva, hogy ezeken sok esetben csak úgy lehet tapétázni, ha előzően teljes egészében levakolják.

Az előregyártott elemek csoportjába tartoznak az ÜGP gipsz panelek, amelyekből válaszfalakat építenek. Az ilyen típusú falaknál probléma lehet az egyes elemek közötti szintkülönbségből fellépő falhullámosság, egyenet­lenség. Ezek kiküszöbölése, illetve kijavítása a felület szolgáltató feladata. A munkaterület átvételkor erre különös gondot kell fordítani. A tapétázási munkák egyébként azonosnak tekinthetők az előzőekben tárgyalt hagyományos felületeken alkalmazottakkal.

Tapétázás új munkán, hagyományos anyagokkal, könnyű, középnehéz vagy nehéz tapétával építőlemezeken.

Középületek válaszfalai gipszkarton borítással készülhetnek. A gipszkar­tonlapok illesztési hézagait, továbbá a csavarfejeket a gipszkartonlappal egy síkba kitöltik, így teljesen összefüggő falfelületet alakítanak ki. Ritkáb­ban gipszkarton illesztési hézagaiba a tapétázás befejezése után rugalmas tömítő csíkot helyeznek.

Mindkét esetben a felület-előkészítési eljárás megegyezik. A munkaterü­let átvételekor első feladat a teljes felület átvizsgálása, ellenőrizve, hogy a gipszkarton lapok rögzítése tökéletes-e. A stabil rögzítés, monolitikus felü­letnél szinte elengedhetetlen, mivel ha labilis lapokra ragasztják a tapétát, az illesztési hézagoknál hurkásodások jelentkeznek. Ezen felületátvizsgálás­sal egy időben megállapítják az egyéb gipszkarton hibákat is. Mindezek fel­számolása a szerkezet készítők kötelessége.

A gipszkarton felületet először idegen anyagoktól eredő szennyeződések­től meg kell tisztázni, le kell porolni, kisebb hibákat ki kell gipszelni, majd át-csiszolás után a ragasztás megkezdése előtt a tapétázandó felületet, erősen kicsapott kefével, át kell enyvezni. Az ezután következő műveletek meg­egyeznek az előzőekben tárgyalt munkákkal.

A műfa felületeknél megkülönböztetünk: farostlemezeket és faforgács la­pokat. Beépítésük, hasonlóan a már előzőekben említett gipszkarton leme­zekhez – történik.

A farostlemezeket ugyanúgy tapétázzák, mint a gipszkarton lemezeket. A faforgácslapok felületét viszont tapétázás előtt lényeges munkaráfordítás­sal lehet csak előkészíteni. Ugyanis a lapok vízszívó képessége igen nagy, ezért ezen felületeket, lehetőleg még beépítés előtt impregnálni kell. Az elő­készítő és ragasztó munkák különben az eddig ismertetettekkel azonosak.

Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az ilyen felületek rendszerint durvák és szinte minden alkalommal kétszeres simítás szükséges ahhoz, hogy kifogás­talan munkát lehessen végezni. Az azbesztcement lemez felületén sem a felület-előkészítő sem a tapéta­ragasztó munkák nem térnek el a már ezideig ismertetett műveletektől.

Tapétázás felújítási munkán

Felújítási munkákon végzett tapétázás előtt a legfontosabb a régi felület gondos előkészítése. Ezen előkészítés a tapétázandó felületet borító régi ré­tegtől függően más és más.

Régi meszelt felületen a meszet festékkaparóval vagy durva csiszolópa­pírral a falfelületig le kell csiszolni. Arra kell törekedni, hogy a lehetőséghez mérten a mész jelenléte a felületen a minimumra csökkenjen. Az új, korsze­rű ragasztók ezt nem követelnék meg, mert mészállóak, de a tapéta alatt maradó mész a tapétán magán foltosodást eredményezhet. A mész eltávo­lítása után a további munkálatok megegyeznek az előzőekben már ismerte­tett előkészítő, illetőleg ragasztási műveletekkel.

A régi, enyves festéssel készült felületen lévő enyves festést, s az esetleg alatta található gyenge meszes simítást le kell mosni és kaparni. Ebben az esetben is hasonlóan a meszes felülethez arra kell törekedni, hogy a felra­gasztásra kerülő tapéta alatt a lehetőség szerint minél kevesebb idegen anyag maradjon. A régi festőrétegek eltávolítása után a munkaműveletek abban a sorrendben folytatódnak, mint az új munkáknál.

Tapétázás diszperziós festéssel készült felületen abban az esetben egy­szerű, ha a festék tapadása a felülethez kifogástalan. Amennyiben ez az álla­pot fennáll, úgy felületportalanítás után a tapétázás elvégezhető. Ha pattogzik a festék, feltáskásodások fordulnak elő, akkor a teljes felületen található régi rétegeket le kell kaparni, el kell távolítani. A lekaparás helyett makula­túrával is lehet bontani. Ehhez makulatúra-papírt és nagyon erős csirizt használnak. Az alappapírt (makulatúra) vastagon megkenik az erős ragasz­tócsirizzel, majd a megázott, magas ragasztótartalmú lapokat felragasztják a lebontásra váró felületre, egymás mellé kb. 1-2 mm-es távolságra.

A felü­let beragasztása után gyors száradás szükséges (ezt legegyszerűbben úgy érik el, hogy a helyiségben léghuzatot csinálnak). A hirtelen száradás miatt zsugorodó papír, a le nem ragasztott, át nem lapolt széleknél a lazán tapadó diszperzió filmréteget megbontja és önsúlyával szinte lehúzza. A leszedett diszperzió alatt, sokszor található még régi festék-, illetve mészréteg is, ame­lyeket még a tapétázás előtt szintén el kell távolítani. A tapétázás csak ez­után kezdhető meg.

Tapétázás mázolt falfelületen

Lényegében megegyezik az előzőekben leírtakkal, ha a mázolt falfelület ki­fogástalan minőségű, sima, akkor portalanítás után, a felület tapétázható. Ha ellenben rossz minőségű vagy felülete nem sima, akkor a teljes kárpito­zandó területről a mázolt rétegeket – a mázoló szakmában ismert módon (maratás, égetés) el kell távolítani. Utána kezdhető csak a tapétázás.

Tapétázás felújítás

Tapétázás felújítása, régi papír tapétával tapétázott felületen készülhet a régi tapéta teljes lebontásával vagy száraz előkészítéssel. Amikor csak a ha­gyományos ragasztót és alapozó anyagokat ismerték, a száraz előkészítés volt a gyakoribb. Száraz előkészítésen értik a falon maradó régi tapéta elő­készítő munkálatait új tapéta felragasztása előtt. Ma is készülhet, ilyenkor a teljes felületet átcsiszolják, a hólyagos, lazán tapadó részeket eltávolítják. Különösen a hajlatokra és élekre, átlapolásokra fordítanak gondot, ezeket éles spatulával simára alakítják. Ilyenkor a régi tapéta is megsérül, ezért a keletkezett tapéta hiányosságokat gipszeléssel, majd száradás utáni átcsiszolással, portalanító enyvezéssel (nagyon enyhén nedves kefével), javítják. A tapétázási műveletek a továbbiakban teljesen megegyeznek az előzőek­ben már ismertetett munkálatokkal.

A száraz előkészítést csak abban az esetekben alkalmazzák, ha a falon lévő régi tapéta felülete sima, tehát az új anyagon a felragasz­tás után semmi nem utal az alatta maradt régi tapétára. Amennyiben a régi tapéta tapadása a falon kifogástalan, tehát megbízha­tó alapot ad. Csak könnyű és középnehéz tapéták esetében, tehát olyan anyagoknál, amelyek kivitelezése átfedéses ragasztással készül.

Felújítás

A felújításra váró felületen a régi tapétát mindig le kell bontani, ha a régi tapéta csak gyengén ragad a falfelületre, tehát a következő réteget már nem bírja el. Általában a napjainkban használatban lévő (MC, CMC) ragasz­tók alkalmazásánál majdnem minden alkalommal ezzel a jelenséggel talál­kozunk. Amennyiben a régi tapéta felülete nem sima, hanem rücskös vagy dombornyomásos, alapul nem felel meg. Továbbá, ha a régi tapéta felület­kezelt, helyesebben, ha olyan a felülete, hogy arra ráragasztani nem lehet, feltétlenül bontani kell. Vannak olyan tapéták, amelyeknek feldolgozási uta­sítása előírja a felületen lévő régi tapéta eltávolítását.

A régi papírtapéta áztatással bontható. Teljesen zárt helyiségben a régi le­bontásra kerülő tapétát vízzel átitatják, és festékkaparóval átpuhulás, fella­zulás után acélspatulával letolják. Ha a leáztatásra váró tapéta felületkezelt, tehát a nedvességet csak nehe­zen engedi át és így leáztatásához hosszabb idő lenne szükséges, ilyenkor még a leáztatás megkezdése előtt durva csiszolópapírral a teljes felületet át­csiszolják ezzel utat nyitva a víz behatolásának.

A textil és fatapéták leáztatását két ütemben végzik el. Az első ütem a textilanyag, helyesebben a vékony faréteg lebontása. Ezeket általában szá­raz állapotban bontják le, míg az alatta lévő hordozópapír réteget, ha szük­séges áztatással. A fatapéta, ha felülete nem viaszolt és jól tart, száraz előké­szítéssel könnyű és középnehéz tapétával átfedéses ragasztással átragaszt­ható.

A műanyag – mint sok más területen úgy a tapéták sorába is betört és na­gyon széles körű érdeklődésre talált. A tapétázó szakmában két fajtájával találkozunk: a papírhordozós és textilhordozós vinil tapétával. Mindkettőt a nehéztapéták kategóriájába kell sorolni és csak illesztéses kivitelezéssel ké­szíthető. A papírhordozós vinil tapéta alá alappapír feltétlenül szükséges. A textilhordozós vinil tapéták közvetlenül a falra is ragaszthatók. Sőt ezen utóbbinál előfordulhat (ami a papírtapétáknál nem lehetséges), hogy nem a tapétát kenjük meg ragasztóval, hanem a falra hordjuk fel a ragasztót és er­re simítjuk fel a tapéta-lapot.

A felújítási munkáknál az ilyen jellegű anyagok közül a papíralátétes mű­anyag (vinil) tapéta lebontása – hasonlóan a fa és textiltapétákhoz – úgy­szintén két ütemben történik. Első fázis a műanyag réteg lehúzása a hordo­zó papírról, majd a papír eltávolítása következik. Amennyiben a papír kifo­gástalanul tapad a falhoz, erre száraz előkészítés után az új tapéta felra­gasztható.

A textilalátétes műanyagtapétát szárazon bontják le. A felragasztott és le­bontásra szánt tapétalapokat egyik végén megbontják és az anyagot a fal­ról lehúzzák. Ez az egyik legkönnyebben felújítható tapétatípus.

Üvegszálból gyártott tapéta

Új anyagként jelent meg a tapétaanyagok sorában az üvegszálból gyár­tott tapéta. Szinte ugyanolyan mintákban gyártják, mint a hagyományos ta­pétákat, feldolgozásuk sem különbözik, az eddig ismertetettektől. Felragasz­tás után hasonlóan a textilalátétes műanyag tapétához az esetlegesen fellé­pő kisebb felületi repedéseket ez is képes áthidalni. Még abban is hasonlít ezen anyaghoz, hogy csak a falat kell kenni ragasztóval és a tapétát erre a ragasztós felületre lehet felsimítani. Az üvegszálas tapéta minden felületre (beton, üvegbeton, gipsz, farostlemez, rétegeltlemez, vakolat stb.) ragaszt­ható és ezen felületeken lakályos, meleg felületstruktúrát nyújt. Tulajdonsá­gai: nehezen éghető, magas szakítószilárdságú, repedéseket áthidaló, szö­gezhető, ütésálló, mosható és tágulásszilárd, élesre vágott szélű.

Szívesen alkalmazzák még a durva rostszálú tapétákat (Raufaser). Tekin­tettel arra, hogy gyártásához többek között falisztet és fűrészport is alkal­maznak, fűrészporos tapétának is hívják. Különböző durvaságú felülettel gyártják, egyszínű és mintás kivitellel egyaránt. Elterjedt formája a nyers (tört fehér) alapú anyag, amelyet ennek kiszáradása után diszperziós festékkel a kívánt színre lehet festeni. A diszperziós festékek festőhengerrel vagy festékszóróval is felhordhatok.

Felújítása újrafestéssel oldható meg. Ha más anyaggal óhajtják áttapétázni, a rücskös felületet le kell csiszolni, majd szá­raz előkészítéssel újratapétázni, vagy ha a felülethez tapadása nem kielégí­tő, úgy le kell áztatni. Kivitelezésénél ügyelni kell arra, hogy bár a középne­héz tapéták kategóriájába tartozik, fel ragasztását lehetőleg illesztéssel vé­gezzék. A régi tapéták gőzölő berendezéssel is eltávolíthatók, de ez az eljárás még Magyarországon nem terjedt el.

Munkavédelmi előírások

A lisztcsirizhez kiszállított liszt szennyezett, étkezésre nem használható. A tapétázásnál az egyetlen balesetveszélyt a létráról végzett munka je­lenti, ezért az erre vonatkozó szabályokat kell betartani.

A létrán csak egy dolgozó tartózkodhat és 10 kg-nál nagyobb tömeggel nem szabad terhelni. A ragasztótároló edényt biztonságosan kell a létrához erősíteni. Kétágú létráról legfeljebb 5 m fal magasságig szabad munkát vé­gezni. Tapétázási munkánál a létra toldására általában nincs szükség, de ha spe­ciális eset adódik, úgy a létratoldásra vonatkozó szabályokat kell betartani.

Minőségi követelmények

A felragasztott tapétalapok szemcse-, gyűrődés- és szakadásmentesek, szi­lárdan tapadók legyenek. A tapétán foltosodás, színeltérés, színátütés nem engedhető meg. A tapétamintának folytonosnak kell lennie. A függőleges és vízszintes irányok betartása a tapétalapoknál kötelező. A tapétalapoknál a vízszintes toldás – a nyílászárók körüli munkákat kivéve – nem megenge­dett.

A tapétalapoknál az átfedések – a helyiség bejárati és fényviszonyait figyelembe véve – szabályosak, hézagmentesek legyenek, az átfedések szé­lessége legfeljebb 10 mm lehet.

A nyílászáró szerkezetek borításait, illetve takaróléceket, a lábazatok sze­gélyeit, valamint egyéb díszítéseket vagy kereteket tapétával leragasztani nem szabad. Az előírásnak megfelelően a tapétát a borítás, takaróléc stb. mellett éles elhatárolással kell leragasztani. A kapcsolókat, dugaszolókat, ta­karóléceket csak tapétázás után lehet elhelyezni. Ezeknek a tapétát kell takarniuk.

Kivitelezési hibák, javítás

A ragasztás hiányosságaiból adódik a hólyagosodás és a gyűrődés, amely a kész tapétafelületen nem megengedett. Hiányos szétragasztás is többször előfordul, de a szélek egyenetlen takarása a ragasztó kitüremlése is hibának számít. Az előmunkálatok simítási és csiszolási hibái olykor a tapétán meg­látszanak és ezek javíthatatlan hibának számítanak. Erősen rücskös tapéták esetében előfordul a túlzottan erős felsimításnál, hogy a falfelület egyes ré­szein sima foltok jelentkeznek. A mintás tapétáknál a mintaillesztés függőle­ges és vízszintes irányú helytelen elhelyezése is hiba.

A tapétázás után észlelt hibát teljes tapétalap ismételt fel ragasztásával vagy cseréjével lehet javítani. Foltokkal javítani legfeljebb eltakart helyen vagy berendezési tárgyak felerősítő tartói körül szabad, ahol nem feltűnő. Szakszerű javítást többnyire csak a teljes falfelület újratapétázásával lehet elérni.

Műszaki-gazdasági adatok

A tapétázás tartós megbízhatósága a tapéta anyagától és az igénybevé­teltől nagy mértékben függ. Az egyszerű, általánosan alkalmazott papírta­pétát erősen szennyező levegőjű közösségi helyiségekben már két-három év után fel kell újítani. Lakásban 6-8 évig is megfelelhet. Vannak olyan tapé­ták (fa, műanyag), amelyek tíz-húsz évig megfelelően szép és tartós felületet biztosítanak. Száz-kétszáz évvel ezelőtt készült bőrtapéták ma is kifogásta­lanok.

A tapétánál a tiszta felületet „radírozással” is el lehet érni, ezzel élettarta­ma meghosszabbítható. A tapéták többsége mintás és ezzel egy kor ízlésével kapcsolódik össze. Az igényváltozás vagy éppen a megunt felület megszüntetése érdekében gyakran előfordul, hogy még műszakilag megfelelő felületképzést esztétikai okokból újra cserélnek. Ebből adódik, hogy a szép és jól tisztítható tapéták egyben gazdaságo­sak is.

Meghatározás

A belső falfestés egyszerűsítésére olyan készítmény kerül forgalomba, amelyből csupán víz hozzáadásával kész falfesték állítható elő. Ezzel az elő­készítő műveletek száma csökken és a festési munka is meggyorsítható.

Felhasználásra kerülő anyagok

PRAKTICOLOR falfesték

Cellulózszármazék alapú falfesték. Fehér, szürke, sárga, zöld, kék és piros színben gyártják. Vízben szuszpenzálható. Semleges kémhatású. Nem pára­záró, szagtalan, penészálló. Az alapszínek egymással keverhetők, sőt EMFIX SZÍNEZŐPASZTA felhasználásával a kívánt színárnyalat is beállítható.

Sűrűsége 2,5-2,8 g/cm³. A festék felfestve 15-20 °C körülmények között 3 órán belül megszárad és ezután át is festhető. Száraz raktárban 12 hónapig tárolható.

Kivitelezés

A korábbi festékrétegeket a szilárd felületig eltávolítják. A hibákat kijavítják. (Használható pl. 25-30% hegyikréta- vagy mészkőliszttel kevert gipszes simítóanyag is.) Az így előkészített falat szappanoldattal lemossák. Három óra száradás után a festési művelet elkezdhető.

A PRAKTICOLOR por alakú készítményhez azonos mennyiségű kb. 20 °C hőmérsékletű vizet adnak. A víz mennyisége valamivel több is lehet, de nem haladhatja meg az 1:1,5 arányt.

A keverés után 3-4 órát a festéket pihentetik, majd szitán átszűrik. A fes­téket kefével felhordják. Két réteg is felhordható, sötétebb árnyalatoknál er­re szükség is van. Minta hengerezést is elbír a felület.

Munkavédelmi előírások

Nem tűzveszélyes, mérgező anyagot nem tartalmaz és az egészségre nem káros. A festésnél előírt óvórendszabályokat kell betartani.

Minőségi követelmények:

• A festék csomós, a felület csíkos, foltos nem lehet. Kivitelezési hibák, javítás
• Különösen az alapelőkészítésnél fordulnak elő hibák.
• A festés helyileg, vagy a teljes oldal átfestésével javítható.
• Felújításnál a PRAKTICOLOR falfestést eltávolítják majd újrafestik.

Műszaki-gazdasági adatok

A por alakú készítmény 1 kg-jából 8-10 m² festés készíthető.

Meghatározás

Mosásálló falfelületek készítése, vizes helyiségekben (WC, fürdő, konyha stb.) vagy ipari üzemek, lépcsőházak, folyosók erősen szennyeződő falain, száradó olaj vagy műgyanta kötőanyagú festékekkel.

Felhasználásra kerülő anyagok

Építési fehér mészpép (oltott mész) MSZ 108.
Építési gipsz MSZ 57.
Festékipari késtapaszok MSZ 21 100.
Olajfestékek MSZ 9069.
Szintetikus (alkidgyantás) fényes zománc MSZ 21 129.
Szintetikus (alkidgyantás) matt zománc MSZ 21 130.
Lenolajkence MSZ 998.
Terpentinolaj MSZ 996.
Lakkbenzin MSZ 1623.
Aceton MSZ 1661.
Nitrohígító MSZ 7480.
Szintetikus hígító NIMSZ-V. 6015.
Csiszolópapír, -vászon MSZ 4541, 4542.
Habkő MSZ 21148.

Kivitelezés

A munkavégzés feltételei:

• falmázolási munkát – külön előírás hiányában – csak +10 °C fölötti léghőmérsékleten szabad végezni, és a napi munkát harmatképződés előtt be kell fejezni,
• nedves, párás, esős, ködös időben bevonatot nem szabad készíteni,
• a bevonat száradásának gyorsítására kokszkosaras fűtés nem alkalmaz­ható,
• poros helyiségekben a bevonás 0,5 mg/m³ légtér portartalom fölött nem végezhető.

Az alapfelülettel szemben támasztott követelmények:

• megfelelő előkészítés után mázolhatok a vakolatlan kő-, tégla- és be­tonfalak, valamint a mész, cement és gipsz kötőanyagú vakolattal ké­szített falfelületek.
• nyersbeton felületet csak a bedolgozástól számított kb. 2 év után sza­bad mázolni, ha a felület sókivirágzástól mentes és teljesen száraz. Acélsimítóval simított betonfelület mázolásra nem előnyös,
• a meszes és cementes vakolatok kb. 1 éves korban válnak alkalmassá mázolásra, mivel lúgosságuk az olaj kötőanyagot nedves környezetben elszappanosítja. A vakolat nedvességtartalmát mázolás előtt fenolftalein oldattal, zselatin lemez felszögezésével, vagy nedvességmérő mű­szerrel ellenőrzik,
• csak teljesen kifehéredett, száraz gipszvakolaton szabad mázolást vé­gezni,
• az alapfelület málló, laza részeit a mázolás előtt száraz csiszolással vagy lekaparással el kell távolítani,
• korábban olaj vagy műgyanta festékkel bevont alapfelületekről a régi bevonatot el kell távolítani mechanikus úton, égetéssel, hideg oldósze­res vagy meleg lúgos tisztítószeres lemosással. Gipszes vakolaton le­égetni nem szabad, és kaparáskor ügyelni kell a vakolat kis ellenálló képességére,
• mázolásra kerülő, előzőleg meszelt vagy enyves festékkel bevont felüle­teken csak száraz csiszolást lehet végezni, vagy lemosás után az alapfe­lületet teljesen ki kell szárítani,
• az alapfelület repedéseit, lyukait és egyenetlenségeit csak nedves igénybevételnek ellenálló olaj vagy műgyanta kötőanyagú tapaszokkal szabad javítani.

A kivitelezés szerszámai, gépei

Acél festékkaparók (spatulyák), kaparóvasak (rasketták), csiszolóvászon (MSZ 4541), csiszolópapír (MSZ 4542), korongecset, festőkefe (MSZ 10301), falfestő henger, kompresszoros és airless festékszóró gépek, kétágú létra (MSZ 11363), vedrek, keverőedények (MSZ 10754), keverőfák, mintázó szerszámok, acélvonalzó.

Előkészítés

Felület előkészítésként a kellően száraz és letisztított alapfelületet minden esetben csiszolópapírral (-vászonnal) vagy habkővel át kell dörzsölni, majd portalanítani. Az alapfelület hibáit gipszes, olajos vagy műgyantás tapaszolással kell ki­javítani, ezután simító tapaszolást végezni azonos anyaggal. A tapaszolt fe­lületet ismét csiszolják és portalanítják.

A simítótapaszolt felületet olajmázolás esetén meleg lenolajkencével vagy kövér hígítóval kell beereszteni a pórusok szívóképességének csök­kentése érdekében. A kence legfeljebb 30% lakkbenzinnel hígítható. Jobb a póruszárás, ha a kencéhez kevés (legfeljebb 10%) átvonó festéket is kever­nek. Nem simított alapfelületen előkezelésként alapmeszelést, gipszelést, majd szintén beeresztést végeznek. Műgyanta kötőanyagú mázolóanyag felhordása előtt az alapfelületet a gyártó által javasolt oldószeres mélyala­pozó termék, vagy a 20-30%-os hígítású átvonó festék egyszeri felhordásá­val kellősítik. Az alapozó vagy beeresztő anyag felvitelére a korongecsetes bedörzsölés a legalkalmasabb.

Alapozás, csiszolás és porolás

Alapozás után, és minden egyes mázolási réteg felhordása előtt újabb olaj- vagy műgyanta-tapaszolást végeznek, majd csiszolják és porolják. Olajmázolás esetében az első réteg legfeljebb 15% hígítóval, a második réteg legfeljebb 5% hígítóval keverhető. A hígító javasolt összetétele 70% lenolajkence, 30% lakkbenzin. Műgyanta kötésű mázolóanyag felhordásánál is az első réteg hígabb legyen, mint a második. Az egyenletes, kihagyásmentes bevonat érdekében az egyes rétegeket színárnyalati eltéréssel célszerű fel­hordani. A mázolt és egyéb bevonatos falrészek elhatárolásánál elütő színű záróvonalat festenek fel.

A mázolóanyag konzisztenciától és gyártói előírás­tól függően ecseteléssel, hengerezéssel vagy szórással hordható fel. A záró­réteg felülete a legkülönfélébb hagyományos festőmódszerekkel strukturál­ható (szemcsézés, nyomkodás, cuppantás, tupfolás stb.), de ez esetben 3 ré­teg felhordása szükséges, vagy a második réteget litopon és lakkbenzinben oldott méhviasz adagolással kell vastagítani.

A kész felület száradás után azonos kötőanyagú matt vagy fényes, színtelen lakkal átvonható. Külső fal­felületek olajmázolását csak tartósan száraz időjárásban (május és szeptem­ber között) lehet végezni. Ez esetben az olajfestéket iszapolt kréta adagolás­sal keményítik, és vízhatlanságát legfeljebb 30% mennyiségben 1 rész pa­raffin, 2 rész terpenollal készült oldatával javítják. A paraffinoldat kültérben zárórétegként is jó eredménnyel alkalmazható.

Munkavédelmi előírások

A falmázolás kivitelezésénél kiemelt fontosságúak:

• oldószerrel vagy oldószeres festékkel végzett munkánál, illetve festék­szórásnál az egész helyiségre ki kell terjeszteni a tűz-, robbanás- és mér­gezésveszély elhárítására kötelező intézkedéseket,
• szabadban vagy épületben végzett festékszórásnál a munkaterületet el kell határolni,
• a szórófej kezel őt védőszemüveggel és védőkesztyűvel kell ellátni,
• a zárt térben végzett száraz falkaparás, csiszolás, portalanítás idejére hatásos szellőzést kell biztosítani.

Minőségi követelmények

A falmázolás minőségének kiemelt követelményei:

• a bevonat az előírt száradási időn túl ragadós, tapadós nem lehet,
• a kész felületen sávosság, foltosodás, krétásodás, kráteresség, fakulás, mattulás, kivérzés, ráncosság nem megengedett,
• a bevonat egyes rétegei nem válhatnak szét, leveles leválás, pattogzás, repedezés és morzsolódás nem megengedett,
• a záróvonalak vízszintestől vagy függőlegestől legfeljebb 0,1%-ra tér­hetnek el.

Kivitelezési hibák, javítás

Falmázoláskor a legtöbb hiba oka az alapfelület hiányos vagy helytelen elő­készítése, ami a réteg részleges vagy teljes leválását okozza. Lúgos alapfelü­leten, nem kellőképpen száraz betonon vagy vakolaton nemcsak az olajfes­tékek, hanem az alkidgyantás festékek is elszappanosodnak. Kötőanyagban szegény, túlhígított festékrétegek krétásodnak, és nedves igénybevételre idő előtt tönkremennek.

A falmázolás javítása és felújítása a régi laza bevonat lekaparását vagy lú­gos tisztítószeres lemosását igényli. Lúgos lemosás után bő vizes öblítést, 1:10 hígítású savas vagy fluátos semlegesítést alkalmaznak, majd a felületet teljesen kiszárítják. Jó állapotban levő olajmázolást újramázolás előtt csak csiszolják, portalanítják és olajtapaszolják. Kis teherbírású alapfelület (pl. gipsz) esetében legfeljebb 2 rétegben lehet mázolni. Vizes, párás helyiség­ben végzett mázolásfelújításnál a munka alatt hatásos, állandó szellőzést kell biztosítani.

Meghatározás

Reprezentatív középületek belső terében, vakolt falfelületeken, gipszstukkó és faragott fa tagozatokon, külső térben emlékművek, sírkövek vésett vagy domborbetűin, különböző fémfelületeken (rácsok, fémcsillárok stb.), vala­mint fatárgyakon alkalmazott nemesfém, réz vagy alumíniumfólia bevonat, melynek elsődleges célja a kedvező esztétikai hatás kialakítása. Az aranyozás önmagában korrózió és mechanikus sérülés elleni védelmet nem biztosít.

Felhasználásra kerülő anyagok

Felület előkészítés anyagai

Bőrenyv vagy francia-enyv, amelyet felfőzve, megfelelő hígításban az ara­nyozandó fa, vagy gipszstukkó felület szívóképességének csökkentésére használnak. Hegyikréta, enyvvel alkalmazva a fafelület szívóképességének csökkentését és a kisebb hiányok tömítését szolgálja.

Felület előkezelés anyagai

Bolognai kréta jó minőségű iszapolt bányatermék, amely enyvvel alkalmaz­va a felületek többszöri átvonását követően a magasfényű polírozott ara­nyozás alapját képezi. Kína kréta v. kaolin hasonló szerepet tölt be, mint a bolognai kréta, csak keményebb, ezért nehezebben megmunkálható.

Sellakk: két változata ismert, denaturált szeszben oldva a por lekötésére, a fal és fafelületek szívóképességének csökkentésére szolgál. Világosabb változatát a rézfóliával (metall) bevont felületek átvonására, az oxidálási fo­lyamat késleltetésére használják.

Polament vagy boluszföld: általában vörös, sárga és szürke színben kap­ható bányatermék, amely megfelelően elkészítve a magasfényű aranyozás alapfelületét adja.

Mixtion: lassan száradó különleges olajlakk, a matt aranyozás kötő­anyaga.

Valódi aranylap: arany ezüsttel, vagy rézzel ötvözött változata, karátérté­ke 18-24 között változik. Általában 80 x 80 mm élhosszúságú, 0,00014 mm vastagságú lapokban hozzák forgalomba, selyempapírból készült vékony könyvecskékben.

Valódi ezüstlap: anyaga ezüst, forgalmazása az aranyhoz hasonló.

Metall érclemez (Slagmetall): kb. 180 x 180 mm élhosszúságú lapokra ki­alakított hengerelt rézfólia.

Alumínium fólia: hasonló méretű mint a metall, a lemezek valamivel vas­tagabbra hengereltek.

Különböző segédanyagok is szükségesek, mint alkohol vizes oldata, de­naturált szesz, kadmium sárga porfesték, ipari zselatin, gipsz, tojásfehérje, szárító.

Kivitelezés

Belső terekben a vakolt, valamint a stukkó felületek aranyozási munkái álta­lában díszítő festő munkával kombináltan készülnek. A pormentes, gondo­san kitakarított, akadálymentes munkaterület biztosítása alapfeltétel.

Az optimális hőmérséklet +18-+ 26 °C

A relatív légnedvesség az egyéb festő munkákkal megegyezően 65 °C alatt a legkedvezőbb. Az aranyozás alapvető munkafeltétele a teljes huzat­mentesség, mivel erős légmozgás esetén a vékony lemezek felületre felfek­tetése lehetetlen.

Az anyagveszteség megakadályozása, valamint a páralecsapódás és por elleni védelem érdekében külső térben végzett munkáknál jól záró fóliát vagy ponyvasátrat építenek.

Az állványok kialakításánál a díszítőfestő munkáknál már elmondottak szerinti gondossággal kell eljárni. Az aranyozás munkafolyamata során mindkét kéz egyidejű igénybevétele miatt a felületek jó megközelíthetősé­ge alapvető követelmény. A munkahelyi világítást a munkavédelmi előírásoknak megfelelő kisfe­szültségű hálózattal célszerű kialakítani.

Az alapfelület tökéletes simasága általános követelmény. A falfelületeknek kellően szilárdnak, beázás- és salétromtól mentesnek, teljes száraznak kell lenni. A fafelületeken gomba és gyantásodás nem lehet, azonkívül száraznak kell lennie. Kőanyagoknál a száraz állapotú felület megmunkálása követelmény azon kívül, hogy jó állagmegtartású kőre lehet csak aranyozni. A fémfelületek előzetes rozsdamentesítését és korrózióvédelmét biztosí­tani kell.

A kivitelezés szerszámai, kéziszerszámok

Felület előkészítés és felület előkezelés szerszámai:

• festékkaparó,
• különböző szélességű lioner ecsetek,
• formázó vasak,
• sörte ecsetek.

Aranyozás szerszámai:

• aranyozó párna (kb. 25 x 15 cm nagyságú borjúbőrrel bevont alápárná­zott kőrisfadeszka),
• aranyozó kés,
• mókusfarok, alsó végén hajecsettel,
• kétvégű kis hajecset,
• libbentő (ansieszer),
• besöprő ecsetek,
• achát kő.

A kivitelezés a belső terekben általában díszítőfestő munkákkal kombinál­tan készül. Célszerű ezért a két munkanem előzetes összehangolása.

Felület előkészítés minden esetben szükséges. Első műveletként eltávolít­ják a felpattogzott aranyozást és az alapozó, többnyire krétarétegeket. Fal és fafelületeken enyvoldatos átitatást végeznek, falfelületen alkalmazható a vékony sellakk itatás is. Kijavítják a felületi hiányosságokat, majd csiszolás­sal elérik a megfelelő simaságú alapfelületet. Felületkezelés során további sellakk vagy enyv itatással biztosítják a szívásmentességet.

Valódi aranyozás fényes és matt kivitelben készül

Matt aranyozás készítésekor az előzőekben ismertetett előkészítő mun­kák után a felületre mixtion bevonatot hordanak fel melynek száradását a munkaterület hőmérsékleti, és nedvesség viszonyainak figyelembevételével úgy szabályozzák, hogy az 24 óra elteltével következzen be. A bevonatot a napi teljesítménynek megfelelően szakaszosan készítik. A kellően kiszáradt mixtionba rakják be a valódi aranylapot, melyet az aranyozó párnán hozzá­vetőleges méretre felvágnak és mókusfarok ecset segítségével juttatnak a felületre. A felesleges anyagot puhaszőrű ecsettel eltávolítják, majd a felüle­tet simára söprik.

Magasfényű, polírozott aranyozást fa- és falfelületen végeznek, a már ko­rábban ismertetett előkészítést és felület előkezelést követően a felületre bolognai kréta alapot készítenek, melybe a tagozatok rajzait formázó vassal bevágják. A krétaalapot enyv- vagy sellakk oldattal átitatják, polament réte­get hordanak fel, melyet alkoholos oldattal átfuttatva tesznek tapadóképes­sé. Ebbe a felületbe rakják be az aranylapokat. A lemezeket puha ecsettel besöprik, majd achátkő segítségével felpolírozzák.

Fa csillárok és egyéb tárgyak megmunkálásához értelemszerűen szükséges azoknak elemekre történő szétbontása. Magasfényű polírozott aranyozást csak belső, a környezeti ártalmaktól védett, temperált térben célszerű készíteni, mert az alkalmazott krétaalapo­zás nedvszívó. Nedvesség felvétel esetén duzzad, repedezik, a fa felületről elválik.

A valódi ezüstözést ezüstlapokból az előzőekkel megegyező módon ké­szítik matt, illetve polírozott kivitelben. Rézfólia (metáll) csak matt kivitelben készíthető. A felület előkészítése és előkezelése megegyezik a matt kivitelű aranyozás munkálataival. A metall-lemezt azonban a mixtionba való besöprés után az oxidálás megakadályo­zása érdekében két-három réteg világos színű sellakkal kell bevonni.

Az alumínium fóliát a rézfóliával megegyező módon alkalmazzák külső és belső térben is. Kő felületek külső térben csak valódi aranylappal aranyozhatok, belső térben használható más fólia is. A kőanyagot 3-4 rétegben mixtionnal itat­ják át, majd ha már a kő nem szívja el az anyagot, 24 órás száradás után be­vonják a megfelelő fóliaanyaggal.

Fém felületeknél minden típusú fémfólia bevonat alkalmazható, alapfelté­tel azonban a korrózióvédelem előzetes biztosítása, amely megakadályoz­za, hogy a fémtárgy felülete és a fóliabevonat érintkezzen egymással.

Téli munkavégzés során törekszenek a folyamatos fűtés biztosítására, a felületre lecsapódó nedvesség csökkenti a mixtion rétegre rakott fémfóliák tapadását, átáztatja a krétaalapozásokat.

Munkavédelmi előírások

Az aranyozásnál a hamis arany, a krómbronz, az alumíníumbronz, az anilinbronz pora izgatja a nyálkahártyát és mélyen a légzőszervbe juthat. Az alumíniumbronz lúgos hatásra heves hidrogénfejlődés mellett hajlamos az öngyulladásra. A kötő- és ragasztószerek benzolhomológot, ciklohexanont és más egészségre ártalmas anyagot tartalmazhatnak.

Minőségi követelmények

Az aranyozási munkák minőségi követelményeit előírás nem szabályozza.

Általános követelmények az alábbiak:

• az aranyozott felületen a fóliaréteg összefüggő felületet adjon,
• a felületi hiányosságok, repedések, törések nyomai nem látszódhatnak,
• a védőbevonatrendszer melyet a rézfóliával bevont (metallozott) felü­letre hordanak fel teljesen átlátszó és összefüggő legyen.

Kivitelezési hibák, javítás

Külső térben csak valódi aranylap vagy alumínium fólia alkalmazható. Belső térben erős párásodásnak kitett helyeken (pl. kapualj, lépcsőház földszinti szakasza) ugyancsak valódi aranylap használható, mert a rézfólia (metall) a védősellakk rétegek ellenére is oxidálódik, feketedik. A sellakk réteg elmara­dása még az időjárás viszontagságaitól védett belső terekben is a metall megfeketedését okozza, amit csak az oxidált rész újbóli bevonásával lehet javítani.

A fémlemez bevonatok a felület tartós védelmét nem biztosítják, mecha­nikus sérülésre – elsősorban a valódi aranylap – rendkívül érzékenyek. Lá­bazati felületeken, kézzel könnyen elérhető tagozatokon nem célszerű al­kalmazni, mert rövid időn belül lekopik. Javítás a sérülések, kitörések ki­egészítését követően a teljes összefüggő felület, vagy a domború léc ta­gozatok saroktól-sarokig történő újbóli aranyozásával lehetséges. Számolni kell azonban azzal, hogy az elkerülhetetlen oxidáció miatt eltérés mutatkoz­hat a régi és javított felület színe között. A színeltérés kismértékű patinázással mérsékelhető.

Fontos!

Fontos tudnivaló, hogy az aranyozott felületek bármilyen lakkal történő átvonása idő előtti meghibásodást okoz. Az aranyozás könnyű pormentesítéssel (puha ruhával vagy esetleg por­szívóval) tisztítható. Vegyszeres vagy dörzsöléses tisztítás káros hatású. A helyiségek téli egyenletes temperálása célszerű. Falfelületeknél a beázás elleni védelem szükségszerű. Az említett feltételek betartása mellett az élet­tartam 25-30 év, célszerű azonban az 5-10 évenkénti karbantartást elvé­geztetni.

Kerülendő az idegen anyagú javítás pl. aranyozás javítása metállal vagy bronzzal, mert a két eltérő tulajdonságú fém idő előtti oxidációs folyamata elkerülhetetlen.

Meghatározás

Belső terek mennyezet és falfelületeinek felületképzése többnyire vízoldha­tó kötőanyagok alkalmazásával készített egyedi előállítású festékanyagok­kal. A bevonatrendszer a tartósságon túlmenően fokozott esztétikai igé­nyek kielégítésére gyakran műemlékek belső ornamentális festését és felújí­tását szolgálja.

Felhasználásra kerülő anyagok

Pigmentek, melyeket kötőanyaggal és töltőanyagokkal együttesen, a várha­tó igénybevétel, a bevonandó felület anyagának és az egyes műveleteknek megfelelően kevernek és a megfelelő anyagok felhasználásával előkészített és előkezelt felületekre visznek fel. A festék keveréseknél használt anyagok részben megegyeznek a hagyományos szobafestésnél használtakkal. Nagy részük, elsősorban a pigmentek és a kötőanyagok attól eltérőek, jobb minő­ségűek, összetettebb igények kielégítésére alkalmasak.

Felület előkészítés anyagai: a tejsűrűségű oltott mész, melyet elsősorban csak vakolt felületen célszerű alkalmazni. A falfelület egyenetlenségének megszüntetésére kétféle anyagot használnak; a nagyobb lyukak, repedések javítására gipszet, kisebb sérülések javítására oltott mész és gipsz megfelelő arányú keverékét (glettet). Simítás céljára a gipszfajták közül legjobb az alabástromgipsz. Erős páralecsapódásnak kitett helyen azonban célszerűbb a felületi egyenetlenségeket a vakolat anyagával megegyező habarcsanyag­gal kijavítani.

Felület előkezelés anyagai:

A hagyományosan alkalmazott kenőszappan, timsó és kazein, valamint a PLEXTOL B 500-as kötőanyag megfelelő oldata. A felületkezelő anyag kiválasztása minden esetben függ a teljes bevonat­rendszer kialakításától, elsődlegesen a pigmentek lekötésére alkalmazott kötőanyagtól. A hígítás mértékét befolyásolja a fal anyaga, szívóképessége, valamint a festés, díszítés során végzendő műveletek száma és a munkate­rület hőmérséklete is.

Keverés

A festékek minden esetben egyedi keveréssel készülnek, anyagösszetéte­lüket befolyásolja a bevonandó felület anyaga, a kialakítandó színek tónus­értéke, a megfestendő motívumok jellege, valamint a felhordás módja és a kapcsolódó technológiák pl. az aranyozás.

Töltőanyag

Töltőanyagként leggyakrabban, a hagyományos festéshez használt anya­gokat alkalmazzák. Budai föld, bécsi fehér, hegyi kréta használata azonban csak az egyszerűbb, egyrétegű, vagy kevés rétegből álló festésnél célszerű, mert nedvszívó bevonatot képeznek, további rétegek pl. motívumok felhor­dását nehezítik, a gipszstukkó felületek tagozatain lévő formákat eltömítik. A díszítő eljárásoknál titánfehér, horganyfehér és litophon kerül alkalmazás­ra, ezen anyagok egyidejűleg pigment szerepét is betölthetik.

Kötőanyag

A kötőanyagok közül elsősorban az őrölt csontenyvet alkalmazzák, igé­nyesebb kivitelű munkáknál azonban nem célszerű használni, mert gombá­sodásra hajlamos. Különösen veszélyes időszakosan fűtött, nagy közönség­forgalmú reprezentatív belső terek festésénél, ahol a páralecsapódás a hatá­roló felületeken elkerülhetetlen.

Általánosan elterjedt a gazdagon díszített felületek festékanyagának lekötésére a többnyire házilagosan előállított, de kereskedelmi forgalomban is kapható kazeinenyv. Alkalmazása egyedül gipszstukkó felületeken hátrányos, ahol nehezen eltávolítható réteget alkot. Újabban a cellulózszármazékok is elterjedtek, a Glutolin, karboxi-metil-cellulóz (CMC). Elsődleges alkalmazási területük a stukkófelületek igényesebb kivitelű festése.

PLEXTOL B 500-as műgyanta diszperziós kötőanyag a legjobban alkal­mazható gazdagon díszített felületek festékanyagának lekötésére. Hígítási aránya az igényeknek és a festékanyag tulajdonságainak megfelelően tet­szőlegesen változtatható, alkalmazásával időálló jó esztétikai megjelenésű bevonatrendszer alakítható ki. Túlenyvezés esetén a bevonatrendszer fény­lik, ezáltal esztétikailag kifogásolhatóvá válik. A pigmentek általában por alakú anyagok, amelyeknek megfelelő arányú keverésével alakítható ki a festés színe.

Az alkalmazott pigmenteknek több alapvető követelményt kell kielégíteniük, ezek közül a legfontosabbak:

• lúgállóság,
• fényállóság,
• jó köthetőség,
• vízállóság, fedőképesség.

A festékanyagot általában vakolt, többnyire alapmeszelt felületre hordják fel, ezért csak a mész lúgos kémhatásának jól ellenálló pigmentek alkalmaz­hatók. A festékek nagy része fény hatására elveszti, vagy megváltoztatja szí­nét, ezek a pigmentek nem alkalmazhatók, hiszen a bonyolult színegyensú­lyokra épített díszítőfestett felületeken a színek megváltozása jóvátehetet­len károsodást jelentene. Néhány porfesték nem, vagy csak nagyon nehe­zen keverhető kötőanyaggal, ezért egyéb kedvező tulajdonságaik ellenére alkalmatlanok. Ezek a pigmentek a már megkevert festékanyag felületére felúsznak, vagy leülepednek és ezáltal az ecsetelés után színváltozás követ­kezik be.

Ugyanilyen károsodást okoznak a nem vízálló pigmentek, melyek vízben történő jó oldódásuk következtében ún. „kivérzést” okozhatnak. Az alkalmazott pigmentek kiválasztásánál ügyelni kell arra is, hogy nem minden pigment keverhető egymással, mert a pigmentek között vegyi fo­lyamatok jöhetnek létre, ami ugyancsak a bevonatrendszer károsodását, el­sődlegesen színtorzulását okozhatja.

A pigmentek fedőképessége eltérő. Nagy részük jól takar, néhány anyag azonban alig, ezek a lazúros tulajdonságú anyagok azonban megfelelő célra jól használhatók. Gyakori a pótanyagok kereskedelmi forgalmazása, ezért felhasználás előtt minden esetben célszerű a pigmentek tulajdonságáról meggyőződni. Végezetül nem elhanyagolható, hogy a pigmentek egy része mérgező hatású, az emberi szervezetre is ártalmas lehet, ezért ezen anya­gok keverésénél a munkavédelmi előírások fokozott betartása kötelező.

Kivitelezés

A díszítőfestő munkák igényességük, nagy értékük, valamint az elkészült festés megvédhetőségének költséges volta miatt csak az építőmesteri mun­kák elkészülte után végezhetők. Alapfeltétel a pormentes, gondosan kitakarított munkaterület biztosítása. Az optimális hőmérséklet +18- + 26°C A relatív légnedvesség az egyéb festő munkákkal megegyező (65 °C relatív légnedvesség). Különös gondossággal építendők meg a munka végzéséhez szükséges állványzatok.

A kivitelezés során előfordulhat, hogy egy-egy rész­letrajz felhordásához, két, esetleg három dolgozó együttes munkája szüksé­ges, ehhez biztosítandó az olyan állványzat építése, amelynél minden meg­munkálandó felület jól megközelíthető. Az egyes járószintek, valamint a mennyezet és a pallóterítés távolsága a motívumok felhordásának módjától függően 1,80 m és 1,95 m között alakítandó ki. Ezért az állványzatok kiépí­tése előtt minden esetben célszerű azt a kivitelező vállalattal egyeztetni. Nagy magasságú állványzatoknál, különösen abban az esetben, ha a régi festékréteg eltávolításánál mosás szükséges, úgy felvonócsiga építendő ki.

A közvetlen munkahelyi világítást kisfeszültségű hálózatról üzemeltetik, oly módon, hogy az általános munkahelyi világítás mellett minden dolgozó egy mobil kb. 20 m-es kábelen mozgatható fényforrással rendelkezik. Szükséges, hogy a munkahelyi világítás intenzitása és a fény színe megkö­zelítse a végleges belső világítást, mert az eltérő jellegű munkaközi világítás­nál kikevert színek a végleges világításnál legtöbbször eltorzulnak.

Díszítőfestő

A díszítőfestő munka nagy részben műemléki védettség alatt álló, vagy egyéb jelentős középület reprezentatív jellegű belső felületkialakításának megtartását, vagy felújítását célozza. Ezért mindenképpen szükséges, hogy a tervezés időszakában, vagy a kivitelezési munkák megkezdése előtt az ér­dekelt kivitelező vállalat is részt vegyen a festés támpontjául szolgáló tanú­részek kijelölésében, az esetlegesen elbontásra kerülő, vagy az építőmesteri munkák során veszélyeztetett felületek rajzi anyagának rögzítésében.

Amennyiben erre nincs lehetőség úgy a munkák megkezdéséig fotódo­kumentáció készítése és az eredeti festékanyag lehető legépebb megtartása szükséges.

Régi épületekben általános gyakorlat a régi vakolt, illetőleg gipszstukkó felületek megtartása. Ilyen esetben a vakolt felületeket azonos anyagú ha­barccsal, a stukkó felületeket pedig szobrászmunkával javítják ki. Mindkét alapfelület javítását a díszítőfestő munkák megindulásával párhuzamosan végzik, így lehetőség nyílik a régi festés rajzi anyagának szakszerű levételé­re. A meglazult festés eltávolítása során keletkezett hiányosságok a meglé­vőkkel egyidejűleg javíthatók, biztosítható az alapvakolat és a javítás azo­nos síkja és azonos felületi kialakítása (textúrája). Az új vakolást lehető­ség szerint hároméves, vermelt, oltott mész és szerves szennyeződésektől mentes folyami homok felhasználásával kevert mészhabarcsból készítik.

Cement és gipsz adagolása, valamint a vakolat felületének simítás előtti homokbeszórását kerülik. Gipszstukkó felületeknél megfelelő szilárdságú és kellően kiszáradt felületet biztosítanak. Az új szobrász munkára a csak egy hónappal később festenek. Törekednek azonos anyagú és felületű falsíkok biztosítására. A kivitelezés módja minden egyes esetben eltér az általános sémától, hiszen a díszítés, az alkalmazott kötőanyagok, a megmunkálandó felületek befolyásolják a műveletek sorrendjét.

Rajzi előkészítés

Régi rajzok és színminták levétele csak abban az esetben szükséges, ha a fe­lületeken motívumos festést alkalmaztak, és a munka során követelmény a motívumok visszafestése. Minden eltérő motívumot a falfelületre terített pauszpapírra rajzolnak át, egyidejűleg kijelölik az alkalmazott színek határ­vonalait és jeleit. Ezt követően a rajzokat a motívumok felhordása szerint átdolgozzák „pauzálás”-hoz vagy „sablonálás”-hoz.

Szabadkézi megfestéshez a rajzok felhordása „pauzálás”-sal készül, ilyen esetben az átdolgozott rajzot hegyes tűvel a vonalak helyén perforálásszerűen végigszurkálják, hogy a lyukakon áthatoló szénpor a felületen a végle­ges rajzot kiadja. Sablon alkalmazásakor a rajzokat impregnált kartonokra másolják, a festendő felületekből a papíranyagot eltávolítják, és az így ki­alakult lyukakon átjuttatott festékanyag adja ki a kívánt rajzot.

A rajzi anyag átmásolásával egyidejűleg fénykép-dokumentáció, valamint a felületek megfelelő letisztítását követően a színminták is elkészülnek.

Felület előkészítés:

A régi festékrétegek gondos lemosását, a fellazult va­kolat, illetőleg stukkódarabok eltávolítását jelenti. Ezt a műveletet követően a kőműves és díszítőszobrász munkákat végzik el. Amennyiben csak kisebb hiányosságok mutatkoznak előmeszelést, stukkó felületen a kötőanyag híg oldatával bevonást készítenek, majd gipszelést, kisebb hibák esetén simítást végeznek.

Vakolt felületen kisebb hiányosságok esetén saját habarcsanyag­gal javítják a felületet, mert a gipszes javítóanyagok nedvesség hatására duzzadó réteget képezhetnek. A további munkák csak abban az esetben végezhetők, ha a teljes kiszáradás megtörtént. A nedves javítási foltok a végleges festés elszíneződését, elmaródását esetleg leválását is okozhatják.

Felület előkezelés:

Célja a fal szívóképességének csökkentése, a szennye­ződések elszigetelése, megfelelő alapfelület kialakítása. Hagyományos eny­ves kötőanyag alkalmazása esetén kétszeri kenőszappan oldat, majd egyré­tegű timsó oldat felhordását jelenti. Korszerű kötőanyagok – CMC és PLEX-TOL B 500-as – alkalmazása esetén két réteg megfelelő hígítású kötőanya­got ecsetelnek fel. Az anyagokat kihagyás és megfolyás mentesen ecsetelik a felületre, hogy a további festési munkához megfelelő feltételek legyenek.

A felület előkezelést követően előfestést végeznek. Célja a még meglévő felületi hibák, esetleges átnedvesedések megszüntetése – különösen a sötét színek kialakításánál – egyenletesebb festési lehetőség biztosítása. A végle­ges felületet oszlatásos festéssel készítik. A festésre felszerkesztik a rajzok felhordásához szükséges segédvonalakat, majd ezt követően elvégzik a fe­lület díszítését.

A díszítés módozatai az alábbiak:

• fácsnikeretezés, záróvonalzás,
• szivacshengerezés,
• színfröcskölés,
• plasztikus vonalzás,
• síkornamentika,
• plasztikus ornamentika festése,
• a fenti díszítési módozatok kombinációs megoldásai, szükség szerint aranyozással is kiegészítve,
• gipszstukkó felületek többszínű festése,
• egyes tagozatok patinázott festése
• márványutánzatú festés.

A rajzokat a felületre „pauzálás”-sal juttatják. A már korábban elkészített és kiszurkált rajzok lyukain keresztül „pauza”-zacskó segítségével szénport, vagy más festékanyagot juttatnak a felületre, majd a rajzokat a megfelelő színekkel alapfestéssel látják el. Plasztikus festés alkalmazásakor felfestik az árnyékokat és fényeket, a vetett árnyékokat, majd szabadkézi festéssel kontúrozzák a motívumokat. Ismétlődő motívumok felfestését sablonnal vég­zik. Több színű minta felfestéséhez színenként legalább egy, de általában két sablont használnak. A mintákat patronecsettel, nagyobb mintáknál pat­ronkefével festik.

Tartósság

Általános elvként elmondható, hogy a tartósság érde­kében törekednek az egymásra kerülő festési rétegek minimális számára. Hiszen a rétegek számának felesleges növelése a végleges festés élettarta­mának csökkenését eredményezheti. A bonyolult, nagy munkaigényességű díszítő festés csak a technológiai fegyelem legszigorúbb betartása mellett eredményezhet megfelelő esztétikai megjelenésű, 25-30 évig jó állapotban megmaradó felületképzést. Ezért egy-egy művelet elhagyása, vagy szaksze­rűtlen elkészítése végzetes hatású hiba lehet.

Téli munkavégzés?

Téli munkavégzés során biztosítandó a munkaterület állandó +18 C° fe­letti hőmérséklete. A fűtésre olyan berendezést kell használni, amely nem juttat a munkaterületre égésteírrjéket, ami a festést elszennyezheti. Az időszakos fűtés következtében gyakori, hogy az áthűlt falakra a fűtés ismételt beindításakor az építési nedvesség lecsapódik és így jóvátehetetlen károkat okoz az elkészült festésen, gyakran kivirágzást, átmaródást, a kötőanyag megbomlását eredményezve.

A munka sajátosságaiból adódik, hogy az általános építőipari gyakorlattól eltérő, gondosabban kialakított járófelületű állványzat kiépítése szükséges. A védőkorlátok, lábdeszkák, a munkavédelmi előírásoknak megfelelően mindenhová elhelyezendők, hiszen a nagy figyelmet igénylő munka mellett értelemszerűen kisebb figyelem jut az állványon történő mozgásra.

Munkavédelmi előírások

A porfesték kikeverésénél minden esetben védőálarcot kell használni. A brémai kék, a horganyszürke, a nápolyi sárga, az ólomfehér, a schweinfurti zöld, a sulfó* ólomfehér, a citrom-krómsárga, a krómvö­rös, az újsárga mérgező pigmentek alkalmazását az érvényben lévő előírás falfestés céljára tiltja mennyezeten végzett festésnél. A szemet szemüveggel kell védeni.

Minőségi követelmények

Értelemszerűen érvényesek a festési munkák vonatkozó előírásai.

Általános, a funkciókból eredő követelmények az alábbiak:

• a festésen felületi egyenetlenségek nem lehetnek,
• repedés, pattogzás nem jelentkezhet,
• a festés nem kophat,
• átnedvesedés, foltosodás, kivirágzás nem lehet,
• színtartónak kell lennie.

Kivitelezési hibák, javítás

Kötőanyag túladagolásnál, a régi festékrétegek nem kellő eltávolítása ese­tén a festés megpattanhat. A hibás szakaszon a bevonat teljes eltávolításá­val és ismételt festéssel javítható. A nedves folt kiszáradását, a nedvesedés okának megszüntetését követően hasonló módon javítható az átnedvese­dés, vagy átmaródás miatti elszíneződés és kivirágzás.

Mechanikus sérülés következményei a hiányok pótlását követően több­nyire helyi javítással megszüntethetők. A festék elégtelen lekötése, nem kellő mennyiségű kötőanyag használata, a festési réteg kopását eredményezi, enyhébb esetben a hiba megfelelő hí­gításban kötőanyag felpermetezésével megszüntethető, de számolni kell azzal, hogy az átvont részen a festés kismértékben megsötétedhet.

Az elkészült festés megóvása érdekében biztosítani kell a belső terek ki-festés utáni megfelelő egyenletes temperálását. Célszerű a kormozásmentes gáz, vagy radiátoros fűtés alkalmazása. A beázás és felszívódó talajvíz ellen kellő védelmet kell nyújtani. Célszerű már a tervezés során hőhídmentes fe­lületeket kialakítani, mert a hőhidakra lecsapódó nedvességbe tapadó szennyeződések a festés elszíneződését eredményezik. A felületek kismér­tékű elszennyeződéstől radírozással még megtisztíthatók.

Meghatározás

Beltéri falfelületek nedves dörzsálló minőségű, fokozott mechanikai igény­bevételre tervezett bevonása, különféle műgyanta kötőanyagú, diszperziós beltéri falfestékek felhasználásával.

Felhasználásra kerülő anyagok

Építési fehér mészpép (oltott mész) MSZ 108.
Építési gipsz MSZ 57.
Bécsi fehér.
Műanyagdiszperzióval javított mészglett.
Műgyanta diszperziós kötésű simítótapasz.
Lenolajkence MSZ 998.
Oldószeres műgyanta mélyalapozó.
Vizes diszperziós műgyanta falfesték.
Színezőpaszták.

Kivitelezés

A munkavégzés feltételei:

• műanyagfestés egyéb gyártói előírás hiányában csak +10 °C feletti szerkezet- és léghőmérsékleten végezhető, és ezt a festékrendszer szá­radásáig biztosítani kell,
• a vizes diszperziós festékek tárolása, színezőpasztás kikeverése is tem­perált helyiségben történjen,
• tűző nap vagy erős léghuzat a bevonat egyenetlen száradását okozza, ezért ezt kerülni kell,
• magas páratartalmú vagy vizes helyiségekben a festés előtt szellőzte­téssel kell biztosítani a légtér, illetve alapfelület normál értékre kiszárítá­sát.

Az alapfelülettel szemben támasztott követelmények:

• műanyagfestésre alkalmasak a beton-, a legalább Hvh 10 minőségű fes­tetlen új, vagy korábbi mészfestés, enyves festés rétegek eltávolítása utáni régi vakolat-, gipszperlit-, azbesztcement-, műgyanta kötésű fa­forgácslap anyagú felületek,
• az alapfelület szilárd, tiszta és légszáraz legyen, a laza részeket kaparás­sal eltávolítják és a felületet nedves lemosással portalanítják,
• műanyagfestés alá alapmeszelést és tiszta gipszes glettelést nem sza­bad készíteni, az alapfelület egyenetlenségeit műgyanta kötőanyagú simítóanyagokkal javítják ki,
• beton alapfelületek esetében lényeges a zsaluolaj vagy viasz maradvá­nyainak vizes mosószeroldatos vagy benzines eltávolítása,
• egyenetlen vagy erős szívóképességű, nedvességre érzékeny alapfelüle­teket minden esetben mélyalapozzák.

A kivitelezés szerszámai, gépei:

Acélspatulyák, kaparóvasak (rasketták). Csiszolóvászon (MSZ 4541) csiszolópapír (MSZ 4542). Korongecset, laposecset, festőkefe. Természetes, vagy műszőrme borítású festőhenger. Mintázó falfestő henger. Levegős porlasztású kis- és középnyomású, vagy airless nagynyomású fes­tékszóró gépek. Glett-, illetve tapaszszóró berendezések. Kétágú létra (MSZ 11363). Vedrek, keverőedények (MSZ 10754). Sziták, keverőfák.

A kivitelezés műveletei:

Anyagelőkészítés

A műanyagfestés anyagai többségükben felhasználásra kész kereskedelmi termékek. Az alapozót a gyártó által előírt oldószerrel, a festéket tiszta csap­vízzel csak a felhordási konzisztenciához szükséges mértékben hígítják. A fehér műanyagfestékek színezéséhez 0,5-3,0 tömeg% színezőpasztát ke­vernek. Ügyelni kell arra, hogy a színezőpasztával kevert bevonat színe szá­radáskor mélyül! Szórásos felhordási technológiánál – ha szükséges – a fes­tékeket átszűrik.

Alapozás

A régi festéktől letisztított, olaj mentesített, spatulyázással vagy szórással si­mított alapfelület szívóképességének kiegyenlítésére, illetve csökkentésére, egyben vakolatfelületek szilárdítására és a festés számára tapadóhíd képzé­se érdekében beszívódó alapozás szükséges. E célra legjobban a festék erő­sen hígított (1: 0,3-0,4) vizes keveréke felel meg. Ezt festőkefével vagy ecset­tel jól bedörzsölik.

Festés

Az alapozás száradása után a diszperziós festékeket ecseteléssel, hengerezéssel vagy szórógéppel hordják fel. Ecseteléssel és szórással teljesen sima, hengerezéssel enyhén mintázott felület készíthető. A még nedves záróréteg poliuretán habszivacs hengerrel sajátos struktúrájúvá tehető. A festéket ál­talában 2-3 rétegben hordják föl, az első réteg 15-20% vizes hígítású, a má­sodik és harmadik réteg anyagát már csak a feldolgozási konzisztencia beál­lítására, legfeljebb 5-10%-ig hígítják.

A rétegszám és felhordási ütem szem­pontjából a gyártó által előírt száradási időt, kiadósságot és fedőképességet kell figyelembe venni. A festést mindig a mennyezeten kell kezdeni és az ol­dalfalakon folytatni. A felhordott bevonati rendszer anyagától függően 12-48 óra után teljesértékűen igénybevehető.

Munkavédelmi előírások

A műanyagfestés kivitelezésénél kiemelt fontosságú előírások:

• zárttérben a falfelületek lekaparásánál, csiszolásánál, porolásánál hatá­sos szellőzést kell biztosítani,
• épületben végzett festékszórásnál a szórási munkaterületet el keJJ hatá­rolni, a szórófejkezelőt védőszemüveggel és védőkesztyűvel, a közel­ben dolgozókat szintén védőszemüveggel kell ellátni,
• oldószeres mélyalapozásnál és hígításnál a robbanás- és mérgezésve­szély elhárítására megfelelő intézkedéseket az egész munkaterületre ki kell terjeszteni.

Minőségi követelmények

A műanyagfestés minőségi követelményei:

• a bevonat egyenletes vastagságú, fedőképességű és színárnyalatú le­gyen,
• a kész felületen leveles felválás, lepergés, porlás, hólyagosodás nem megengedett,
• mintázott felületen kihagyás, hengerezési hiba nem megengedett,
• a bevonat teljes száradása után a fal nedves dörzsállóságú legyen, por- és vízoldható szennyeződései vizes szivaccsal vagy ronggyal károsodás nélkül lemoshatok legyenek,
• a műanyagfesték rétegvastagságát úgy kell méretezni és kivitelezni, hogy a bevonat – különösen vizes helyiséggel vagy kültérrel határos fa­lak esetében – ne zárja le a páradiffúzió útját.

Kivitelezési hibák, javítás

Laza, nem előírt módon előkészített, illetve alapozott felületre felhordott; száradás közben megfagyott; vagy folytonossági hiánnyal felfestett rétegek levelesen leválnak. Túl vastag, az alap mozgásait rugalmasan követni nem tudó, alacsony hőmérsékleten felfestett rétegek megrepedeznek. 20% ned­vességtartalom fölötti alapfelületre felvitt és (vagy) túl nagy páradiffúziós el­lenállású rétegek felhólyagosodnak, majd leválnak.

A bevonat sávos, foltos, inhomogén megjelenésű, ha erős szívóképességű; sókivirágzással, korom­mal, régi festékfolttal, zsaluolajjal, rozsdafolttal szennyezett alapfelületre festik fel; vagy a munkát sok megszakítással, erős napsütésben végzik. Krétásodás és porlódás rosszul kikevert, túlzott pigment- és töltőanyagtartalmú festékek felhasználásakor fordul elő. Rosszul szellőztetett, nedves-meleg klímájú helyiségekben, vagy eleve gombával fertőzött alapfelületeken egyes műanyagbevonatok penészesedésre hajlamosak.

A műanyagfestés részleges javítása, illetve teljes felújítása a felület vizes lemosásával, a laza és porló részek eltávolításával, majd a sérülések tapaszolásos kijavításával kezdődik. Teljesen ép és szilárd diszperziós festésre az új réteg lemosás után azonnal felhordható. A javítási foltokat az egyenletes szívóképesség érdekében mélyalapozzák, azután átfestik lehetőség szerint azonos típusú, illetve kötőanyagbázisú festékkel – az alapfelület teherbíró­ képességét figyelembe vevő rétegszámban. A műanyaggal festett falak erős szennyezés esetén MAVEBIT P35 tisztítószerrel készült oldattal dörzsölve, majd tiszta vizes lemosással tisztíthatók.

Meghatározás

Száraz, páralecsapódásnak ki nem tett helyiségek belső falain készített felületképzés.

Felhasználásra kerülő anyagok

Építési fehér mészpép (oltott mész) MSZ 108.
Építési gipsz MSZ 57.
Bőr-, króm-, csont- vagy kevertenyv MSZ 9622.
Ipari savkazein MSZ 3694.
Kenőszappan MSZ 3665.
Krómtimsó MSZ 3673.
Ipari K-AI timsó MSZ 6062. Bécsi fehér.
Budai föld (piktortégla).
Iszapolt kréta.
Színes porpigmentek (kivéve ólom- és rézpigmentek).
Növényi (keményítő) enyvek.
Cellulóz (glutolin) enyvek.
Habkő MSZ 21148.
Lenolaj MSZ 997.

Kivitelezés

A munkavégzés feltételei:

• enyves festést csak 10 °C fölötti alapfelületen, illetve léghőmérsékleten szabad végezni, és ezt a festés száradásáig biztosítani kell,
• téli időszakban az enyves festék anyagainak előkészítése csak fűtött helyiségben végezhető,
• a festett falakat teljes száradásig fagytól és páralecsapódástól védeni szükséges,

Az alapfelülettel szemben támasztott követelmények:

• enyves festésre csak száraz, szilárd, korábbi festékrétegtől mentes va­kolt alapfelület alkalmas,
• az alapfelület laza részeit, tapadásrontó szilárd szennyeződéseit spatulyával lekaparják, fa- vagy tégladarabbal átdörzsölik, majd portalanít­ják,
• tiszta, de porló és lágy vakolaton felületszilárdító és kivirágzást gátló alapozás szükséges fluát oldattal, vagy hidrofób nátrium-metil-szilikonát oldattal,
• repedéseket, lyukakat, a felület egyenetlenségeit acélsimítóval felhor­dott, enyvoldat tartalmú gipszes tapasszal tömítik.

A kivitelezés szerszámai:

Acélspatulyák, kaparóvasak (rasketták). Csiszolóvászon (MSZ 4541), csiszolópapír (MSZ 4542). Korongecset, festőkefe (MSZ 10301). Keverőedények, vedrek (MSZ 10754). Kétágú létra (MSZ 11363). Sziták, keverőfák, mintázó szerszámok, acélvonalzó.

A kivitelezés műveletei:

Alapfelület előkészítés

A régi festékmaradványokat, laza felületi szennyeződéseket lekaparják, il­letve lemossák, a tiszta felületet átdörzsölik, majd portalanítják. Vakolatszilárdító-semlegesítő előkezelés igénye esetén egymást követő 3 napon, há­romszori fluátozást végeznek, egyre töményebb (átlagosan 150 g/m² kristá­lyos fluátot tartalmazó) oldattal.

Hidrofób alapozás esetén ecseteléssel vagy szórással, egyszeri műveletként 0,25-1,00 l/m² 3-5% Na-metilszilikonát tar­talmú vizes oldatot hordanak fel. A felületi hibákat (repedések, lyukak) enyv-oldattal késleltetett gipszhabarccsal tömítik. A teljes felület gipszes simítása csak oszlatott sima falfestés esetében szükséges, ezt acélsimítóval legfeljebb 0,5 mm rétegvastagságban készítik. A felületelőkészítés utolsó művelete az alapmeszelés; lenolaj tartalmú híg mészpép 1 rétegben történő felecsete­lése.

Festék előkészítés

Az enyves festékek anyagait felhasználás előtt 1-2 nappal beáztatják: külön a töltőanyagokat és a pigmentet. Közben többször átkeverik, végül megszű­rik. Az enyvet mindig frissen készítik, mert hosszabb állás után, különösen magasabb hőmérsékleten gombásodásra hajlamos. A növényi enyveket szintén beáztatják és átszűrik, hogy a csomósodási veszélyt elkerüljék. A szí­nezésre ólom- és rézpigmentek nem használhatók, mert száradás után meg­feketednek. A festékkomponenseket csak a próbafestés kezdése előtt sza­bad összekeverni.

Előfestés

Jó minőségű enyves festés előtt színezés nélküli, budaiföld (piktortégla) töl­tésű keverékkel 1 rétegű előfestést készítenek, melyet száradás után átcsi­szolnak és leporolnak.

Szappanozás

1 kg kenőszappan 10-12 I vízzel készült oldatát egyenletesen, korongecset­tel hordják föl a falfelületre. A szappanozás hatására a felületen zsírsavas mész képződik, ami a fal pórusait tömíti. Száradása után 24 órán belül a fes­tést folytatni kell, mert hatása idővel csökken. Többszöri szappanozás vi­szont túl zsírossá teszi az alapot, ami a tapadást és fedőképességet rontja.

Timsózás

A zsírsavas mész pórustömítés keménységének és záró hatásának fokozásá­ra szappanozás után 1 kg timsó kb. 10 liter vízzel készült oldatával ecsetelik át a felületet. Az oldatba az erős kristályosodás (gyöngyözés) visszafogására 0,5 I enyvoldatot is adagolnak. A felhordott timsóréteget nem hagyják ki­száradni, hanem még nedvesen ráfestik a következő réteget. (Enyves festék vagy újabb szappanozás).

Második szappanozás

Gipszes alapfelületen timsózás után még egy szappanozás szükséges a fent leírt módon, ekkor vízben oldhatatlan alumíniumszappan képződik a felüle­ten, ami kizárja a timsó foltosodását.

Enyves festés

Az előkészített komponenseket olyan konzisztenciájúra kell keverni, hogy az ecsetből könnyen kicsurogjon. Minden esetben próbafestést kell végezni a falon, vagy papírlapon a száradás utáni szín, keménység és dörzsállóság ellenőrzésére. Az enyves festések színe száradáskor mindig világosodik!

Festés közben a helyiség huzatmentes legyen. Állati enyves festésnél a kisebb rétegvastagság miatt 2 réteg, növényi enyveseknél 1 réteg biztosít jó fedőképességet. A fal- és mennyezetfestésnél a végső réteget a beeső fény irányával párhuzamosan ecsetelik, másképpen csíkos lesz. A nedves össze dolgozhatóság érdekében egyszerre csak kartávolságnyi felületsávot célszerű festeni, különben a munkahézagok meglátszanak. Többszínű falfestés, vagy színes fal- és fehér mennyezetfestés esetén eltérő színű záróvonalat festenek fel. Hengermintázás esetén az első réteg az alapszín, második az eltérő színű mintázat.

A frissen felhordott festék lágy kefével tupfolható, így szemcsés felületstruktúra alakítható ki. Sima, világos tónusú felületeken fénylő enyves festés készíthető, ha a festékbe pipaföldet (nagy tisztaságú agyag, földpát) kevernek. A fényhatás végső talkumos átdörzsöléssel fokozható. Bágyadt fényhatás érhető el, ha a száraz enyves festékréteget terpenolban vagy benzinben oldott viasszal szórják át, majd ennek száradása után átkefélik.

Munkavédelmi előírások

Szobafestésnél mérgező hatású pigmentet színezésre használni nem sza­bad. Épületben enyvet, timsót csak szabadba kivezetett, vagy kéménybe be­kötött füstcsővel ellátott tűzhelyen szabad főzni. Zárt térben a falfelületek száraz lekaparásánál, csiszolásánál, porolásánál hatásos szellőzést kell biztosítani.

Minőségi követelmények

A bevonat egyenletes vastagságú legyen, a kész felületen leveles mállás, lepergés, elporlás nem engedhető meg. A bevonat sávos, ecsethúzásos, meg­folyt nem lehet. Színes festésnél árnyalati eltérés nem megengedett. Mintázott felületen kihagyás, hengerezési hiba nem lehet, a záróvonalak vízszintestől vagy függőlegestől való eltérése legfeljebb 0,1% lehet.

Kivitelezési hibák, javítás

Az alapfelület hiányos előkészítése miatt visszamaradó laza felületrészek és szennyeződések a festékréteg tapadását rontják, leválását okozzák. A bevonat foltosodását okozhatja az alapfelület eltérő szívóképességű minősége, a túlzott szappanozás, a timsózás gyors kiszáradása, a színezőanyag nem kellő elkeverése, az ecsetelési sávok nedves összedolgozási igényének figyelmen kívül hagyása. Több nappal felhordás előtt készített enyvoldattal kevert festék kötőképessége csökken, kellemetlen szagú, a bevonat gombásodik.

Az enyves festések javítását, felújítását a felület lemosásával kezdik. Azo­nos anyagú új festés esetén az állati enyves rétegeket nem mossák le teljesen. A növényi enyves festékréteget viszont teljesen eltávolítják, vizes duzzasz­tás után spatulyával lekaparják. Előzőleg olaj mázolt festékréteget enyves festés előtt lúgos, szódás vagy szalmiákszeszes oldattal lemossák, vagy ho­mokszórással érdesítik. Minden átfestés előtt a pormegkötés és szívóképes­ség csökkentés érdekében szappanoznak.

Még megfelelő szilárdságú, de erősen porszennyezett enyves festésű falak tisztító gyurmájának készítésé­hez 1 liter vízben 4 dkg rézgálicot és 1 dkg timsót oldanak, majd ehhez 1 kg rozslisztet keverve kb. ökölnyi gombócokká gyúrják, a szennyezett felületet ezzel dörzsölik át. Dohányfüstös, kormos falak foltmentesítését vasgálic-cal kevert mészpép bedörzsölésével végzik. Majd egy rész kenőszappan és négy rész mészpép keverékével záró alapozást készítenek, végül a fenti mű­veleti sorrend szerint az enyves festést felújítják.

Meghatározás

Új épületek első falfestésére, háztartási gáz égéstermékeinek kitett, erősen párás, gőzös helyiségek (pl. konyha, fürdőszoba) falfelületeinek nem pené­szedő festésére szolgáló hagyományos eljárás.

Felhasználásra kerülő anyagok

Építési fehér mészpép (oltott mész) MSZ 108. A mész legalább 6 hónapon át vermelt, 1,25-1,33 kg/l sűrűségű, 30-48% Ca(OH)₂ tartalmú legyen. Oldásá­ra, hígítására célszerűbbek a lágy víztípusok (esővíz, hólé, folyóvíz stb.).

Mikromész v. dezaggregált oltott mész. Minőséget Műszaki Átvételi Felté­tel szabályozza. Szabad mésztartalma 11-23%, sűrűsége 1,20-1,50 kg/l, szemcsefinomsága 80 mikron alatti. Gépi felszóráshoz célszerűen lágy vizes hígításban alkalmazható.

• Ipari savkazein: MSZ 3694.
• Lenolaj MSZ: 997.
• Lenolajkence: MSZ 998.
• Kenőszappan: MSZ 3665.
• Építési gipsz: MSZ 57.

Mészálló pigmentek színes meszeléshez:

• krómoxidzöld: MSZ 3299,
• vasoxidvörös : MSZ 10962,
• vasoxidsárga: MSZ 10963,
• vasoxidfekete: MSZ 10964,
• ultramarinkék „C”: MSZ 21199,
• cementsárga „M”: MSZ 21191,
• cementvörös „M”: MSZ 21193,
• cementbarna „M”: MSZ 21195,
• cementzöld „M”: MSZ 21197,
• cementfekete „J”: MSZ 21200.

Kivitelezés

A munkavégzés feltételei:

• meszelés csak 10 °C feletti szerkezet- és léghőmérsékleten végezhető, és ezt a festék száradásáig biztosítani szükséges,
• a meszelés anyagainak előkészítését fűtött helyiségben kell végezni,
• a meszelt falakat teljes száradásig fagytól és páralecsapódástól védni szükséges, kokszkosaras fűtés alkalmazása azonban nem megengedett.

Az alapfelülettel szemben támasztott követelmények:

• meszelésre legalkalmasabb a mészhabarcs vakolat, akár csak részben kötött állapotban is megfelel. Végezhető meszelés durván pacsekolt nyerstégla, vagy beton felületeken,
• az alapfelület laza részeit, tapadásrontó sziláru szennyeződéseit spatulyával lekaparják, fa- vagy tégladarabbal átdörzsölik, majd portalanít­ják. Nyersbeton felületek zsaluolaj foltjait a későbbi átütés veszélye mi­att letisztítják,
• az alapfelületek repedéseit, hiányosságait mész vagy gipszhabarccsal javítják,
• a javított felület finom simítására mész és lenolaj tartalmú gipszpépet acélsimítóval hordanak fel, majd száradás után csiszolják és portalanít­ják,
• erősen nedvszívó alapfelületeket alapmeszelés előtt vízzel nedvesítik.

A kivitelezés szerszámai, gépei:

• Acélspatulyák, kaparóvasak (rasketták).
• Csiszolóvászon (MSZ 4541), csiszolópapír (MSZ 4542).
• Korongecset, négyszögletes festőkefe (MSZ 10301).
• Alacsony nyomású (2-4 bar) meszelőgép.
• Kétágú létra (MSZ 11363).
• Vödrök (MSZ 10754).
• Sziták, keverőfák, mintázó szerszámok.
• Mikromész szóráshoz Wagner-Airless 7000 tip. nagynyomású szórógép, „0,021″ lyukméretű, 60° szórási kúpszögű fúvókával.

A kivitelezés műveletei

Anyagelőkészítés

A mészfestés anyagait felhasználás előtt 1-2 nappal beáztatják, többször át­keverik és megszűrik. Az oltott mészpépet lágy vízzel hígfolyós, tejszerű konzisztenciára hígítják, majd 1 mm lyukbőségű szitán átszűrve elválasztják a nyersanyag oltatlan mész és agyagszemcséit a víz szilárd szennyezéseitől.

A hígított, szűrt mésztejhez a feldolgozhatóság javítására 5-10% kazein vagy tej; kötésének erősítésére 1-2% lenolaj vagy lenolajkence; rétegke­ménységének növelésére és nedves állapotának meghosszabbítására 5% konyhasó adagolható. A szükséges adalékfajtát és mennyiségét a helyszíni körülmények ismeretében próbával határozzák meg.

Színes mészfestés készítésére csak lúgálló minősítésű oxidpigmentek alkal­mazhatók. A porpigmenteket felhasználás előtt legalább 1 nappal tiszta víz­ben duzzasztani, beáztatni szükséges. A színezőanyag mennyisége a teljes keveréktömeg 10%-át nem lépheti túl.

Alapmeszelés

Az előbbiekben leírt alapfelület- és anyagelőkészítés után a falfelületet len­olaj tartalmú híg mészpép felecsetelésével, 1 rétegben előmeszelik.

Gipszelés

Sima felületigényű fehér vagy színes meszelés esetén az alapmeszelés után gipszes gletteléssel simítják az alapfelület egyenetlenségeit.

Meszelés

A gipszes simítás után következik a mészfesték felhordása, általában 2 ré­tegben. A felhordás végezhető kézi ecseteléssel vagy meszelőgépes szórás­sal. A mikromész nagynyomású gépi felszórásához a pépet 5:1 arányban vízzel hígítják. Az egy műveletben felhordott, száradt mészréteg vastagsága 0,2 mm-nél több nem lehet. A 10. táblázat különféle fehér és színes mészfes­tékek gyakorlatban bevált összetételét ismerteti, 10 liter festékkeverékre vonatkoztatva. Fehér mészfestésnél az utolsó réteghez a fedőképesség nö­velése érdekében festőtéglával kevert mészpépet is használnak.

10. táblázat – Fehér és színes mészfestékek összetétele:

[table id=184 /]

Munkavédelmi előírások

Ha a szembe mész kerül, vízzel kimosni tilos, e célra híg táblaolajat kell ké­szenlétben tartani! Mész szórásnál a szórófejkezelőt védőszemüveggel és védőkesztyűvel kell ellátni! Mészfesték színezésére mérgező hatású pigmenteket nem szabad hasz­nálni !

Minőségi követelmények

Kiemelt követelmények:

• a bevonat egyenletes vastagságú legyen,
• a kész felületen leveles mállás, lepergés, elporlás nem engedhető meg,
• a bevonat sávos, ecsethúzásos, megfolyt nem lehet,
• színes mészfestésnél árnyalati eltérés nem megengedett,
• mintázott felületen kihagyás, hengerezési hiba nem lehet, a záróvona­lak vízszintestől vagy függőlegestől való eltérése legfeljebb 0,1% lehet.

Kivitelezési hibák, javítás

Az alapfelület hiányos előkészítése miatt visszamaradó laza felületrészek vagy szennyeződések a mészfesték réteg tapadását rontják, leválását okoz­hatják. A mészfesték száradásához elég időt kell hagyni, mert túl gyors szá­radás esetén a festék leporlik az alapról. Túl vastag réteg felhordásakor a le­vegő C0₂ tartalma nem képes a kötőanyagot mélységében is karbonáttá alakítani.

Nem előírt minőségű, vagy helytelenül előkészített anyagok-alkal­mazásakor á festés foltos, szemcsés, csökkent tapadóképességű lösz. A mészfestés felújítását hideg vagy langyos vizes lemosással kezdik. A ned­vesített felületről minden tapadáscsökkentő régi festést spatulyával lekaparnak, az átütésveszélyt jelentő zsír- és olajfoltokat eltávolítják. Részleges vagy teljes felújítás csak a letisztított alapfelületen kezdhető el, a fentiekben előírt műveleti sorrend betartásával.

Meghatározás

A belső falfelületek folytonossági hiányait, felületi egyenetlenségeit, egyéb felületi hibáit rendszerint felületkiegyenlítő simítással (gletteléssel) lehet ki­küszöbölni.

Felhasználásra kerülő anyagok

A simító tapaszok (glettanyagok) viszonylag nagy számban terjedtek el a belső felületképzésnél. Ezek közül az építéshelyen készülnek: a meszes, enyves, gipszes simítóanyagok, az előregyártott gyári készítmények mű­anyagot is tartalmazó kötőanyagból és töltőanyagból készülnek.

A meszes és enyves simítóanyagot meszes és enyves falfestés esetén, a gipszes simítóanyagot pedig tapétázás esetén csökkenő mértékben hasz­nálják. A különböző műgyanta kötőanyagú falfestékek esetén legmegfelelőbb a hasonló kötőanyag felépítésű kész gyári simító tapasz. A BREPLASTA belső felületképző gyári készítmény átmenetet képez a simítótapasz- és vakolatréteg között mind rétegvastagságban, mind alkalma­zási technikában.

A belső falfelületek egyenetlenségeinek kiküszöbölésére legelterjedteb­ben alkalmazott simító anyagok a következők:

• meszes simítóanyag, amely oltott mészpéphez adalékolt kb. 10-15% alabástromgipsz keverékéből áll, víz alatt több hétig is tárolható. Me­szes és enyves festés alá egyaránt alkalmazható;
• enyves simítóanyag, 2-3% alatti enyvoldattal kötéserősített meszes si­mító, tartalmaz még 10-15% budai földet is. Felhasználás előtt készítik, mivel 2 órán belül a keveréket fel kell dolgozni. A simítóanyagból a simítóréteg keményebb és kevésbé szívóképes, mint a mészsimítás;
• kötéskésleltetett gipsz simítóanyagot elsősorban tapétázás esetén al­kalmaznak. Kötéskésleltetésre a tapétázásnál alkalmazott karboxil-metilcellulóz (CMC) 4-6%-os oldata is alkalmas;
• BREPLASTA-65 simítóanyag, szervetlen kötőanyagú (mészhidrát) és ás­ványi töltőanyagot tartalmazó, gyári felhasználásra kész termék, amely érdekesebb, de sík felület kialakítására alkalmas. ÉMI Műszaki Alkalmassági Bizonyítvány száma: A-481/1971.
• DEKO simítótapasz,diszperziós műgyanta kötőanyagú késztermék. Bel- és kültéri felületek simítására alkalmas. ÉMI Műszaki Alkalmassági Bizo­nyítvány száma: A-85/1974.

Kivitelezés

A falfelületek simítását impregnálás, mélyalapozás után végzik el. A simító tapaszolás feltételeinek jellemzőit elsősorban a tapasz kötőanyag típusa (ol­dószeres, vizes diszperziós) határozza meg. Az oldószeres kötőanyagú tapa­szok általában +5 °C-ig, míg a vizes rendszerűek +10 °C léghőmérsékletig alkalmazhatók.

9. táblázat – Különböző típusú csavarszivattyús szóróberendezések főbb műszaki adatai:

A simítást kézi simítóval készítik nagy egybefüggő felületek esetén a fel­hordást gépi szórással végzik. Gépi szórásra alkalmazható a kézi tölcséres PUTZMEISTER pisztoly, amely szakaszos üzemeltetésű. Termelékenyebb felhordást biztosítanak a folya­matos üzemű csavarszivattyús finomvakoló berendezések. A glettszórásra alkalmas készülékek típusait, főbb műszaki jellemzőit a 9. táblázat foglalja össze, a különböző rendszerű szóróberendezések a 7., 8., 9. és 10. ábrán láthatók.

7. ábra
WAGNER 35 típusjelű csavarszivattyús szóróberendezés

8. ábra
Szótógép

9. ábra
Kézi szórótölcsér

10. ábra
Függőleges elrendezésű csavarszivattyú szórógép (PUTZ – O – MAT) A) Szórópisztoly díszítő hatású műgyanta kötőanyagú vakolatok legfeljebb 6 mm szemcseátmérőig, finom rostos anyagú masszák, durván töltött diszperziós festékek és mészfesték szórásához
B) Szórópisztoly különlegesen durva, rostos szálú masszák (azbesztszálas), illetve hasonló nagyon durva anyagok szórásához
C) Szórópisztoly különböző összetételű sűrű glettmasszák, sűrű anyagok szórásához

A felhordott simítótapasz rétegvastagsága csak olyan lehet, hogy az zsu­gorodás és repedésmentesen száradjon. Erre vonatkozó adatok anyagtípu­sonként a gyártmányismertetőkben, vagy az ÉMI-MÜAB-ban találhatók.

Többrétegű simítás esetén csak az előző réteg átszáradása, kötése után simítják a további rétegeket. Az ismételt simítótapaszolás előtt az egész fe­lületet csiszolópapírral át kell csiszolni és portalanítani. Száraz technológiával készült belső felületek (szerelt válaszfalak, szerke­zetek) képzésénél a csatlakozási hézagokat speciális hézagoló és simító anyaggal képzik ki, melynek anyagaival kapcsolatos tulajdonságok a szer­kezetépítésre vonatkozó alkalmazástechnikai dokumentációkban találha­tók meg.

Minőségi követelmények

A simító rétegnek összefüggően a vakolat felületén lévő pórusokat teljes egészében ki kell töltenie úgy, hogy sima felületet képezzen. A simaságot természetesen a simító tapasz töltőanyag szemcsefinomságának mértéke határozza meg. A simított felületeknek csiszolás után sima és elmentésnek kell lenniük.