Lakás a tetőtérben - 160. oldal

Tetőterek beépítésénél a felső úgy­nevezett zárófödém az esetek nagy hányadában együtt készül a tetővel, a ferde tetőfödémmel. A felső zárófödém szerkezete közel azonos a ferde tetőfödémmel, úgy a réteg felépítése, mint az épületfi­zikai működése tekintetében. Kü­lönbség csak az amúgy is szükséges tetőszellőző/tetőfólia vonatkozásá­ban van. Ha a zárófödém az épület teherhordó falaira terhelt, úgy­nevezett „szilárd födém”, amely álta­lában vasbeton hordozóvázú és arra képeznek rétegrendet, akkor ez nincs összefüggésben a tetőszerke­zettel.

Egy régi épület utólagos tetőtér-­beépítésénél az addig zárófödém­ként működő felső födémet mind statikai, mind épületfizikai szem­pontból ellenőrizni kell. Statikus tervezővel meg kell vizsgáltatni a födémet, az arra terhelt tetőkiváltá­sok és a beépítésből származó összes teher, illetve szerkezet figye­lembe vételével. Tetőtér-beépítések esetén – a gyors kivitelezés érdekében is – a szárazépítési módok a legmegfelelőbbek.

Ennek oka az, hogy

• gyorsan, kötési idő nélkül kivite­lezhető;
• nem kell technológiai szünetet tartani;
• nincs száradási idő;
• nincs technológiai víz okozta károsodás.

Ez utóbbi a legfőbb előny, mert utólagos beépítéseknél ez okozza a legtöbb gondot (a felső szint átázá­sa, a vízre érzékeny régi fa- és fal­szerkezetek átnedvesedése, gom­básodása és bűzölgő helyek kiala­kulása stb.).

A szerelt elemes padozat készülhet réteg elemekből; részei a helyszíni (száraz) kitöltés, a táblás hőszigete­lések, a panel aljzat és a ragasztott padozati réteg. Készülhet kapcsolt elemekből is, ahol az aljzat rétegei­nek eltolt táblái biztosítják a hornyos kapcsolást, a ragasztott hőszigetelés pedig a kompakt egységet.

Új épületek esetén a közbenső fö­démek kevesebb szakmai kívánalomnak kell eleget tegyenek, ha azok egy lakás egységen belül vannak. Különböző lakások között azonban igen szigorú szakmai előírásokat kell teljesíteniük akusztikai, tűzbiz­tonsági és konstrukció vonatkozásá­ban egyaránt. A lakáson, illetve a lakásegységen belül a közbenső fö­dém faanyagú szerkezetként is elké­szíthető.

(Kép fent) Táblás (kapcsolóhornyos) hőszigeteléssel egyesített padozati burkolat beépítése: 1 vízszintes födém kitöltése (vízszintes síkra) monolit és/vagy száraz anyaggal (pl. perlit); 2 táblák elhelyezése kötésben; 3 szintbeli terhelhetőség ellenőrzése az egyenletes alsó fekvésnél; 4 felső burkolat (pl. szőnyeg) takarása és élének lezárása.

(Kép fent) Táblás, szendvics rendszerű gipszkarton padozati elem ragasztott kiegészítő hőszigeteléssel: a) panel; b) összeépítés; 1 padozati elem; 2 soroló perem/horony; 3 ragasztott hőszigetelés; 4 ragasztó és horonykitöltő anyag.

(Kép fent) Régi épület faanyagú zárófödémre terhelt új tetőtéri rétegének kialakítása: 1 csapos (fa) gerendafödém; 2 légpórusos kiegyenlítő feltöltés; 3 zajszigetelő réteg (csak akkor kell, ha alul önálló lakás van); 4 fólia; 5 rugalmas fali dilatációs lemez; 6 kémény (járható) hőszigetelése; 7 zárófólia; 8 panel, mint burkolati aljzat; 9 ragasztott burkolat (szőnyeg, pvc, linóleum); 10 szegőléc.

(Kép fent) Hevederzáras padozati réteg készítése paneles – szárazépítésű – technológiával: 1 sík födém előkészítése száraz kitöltő anyaggal (pl. perlit); 2 tartóváz behelyezése és leszabása; 3 lépésálló hőszigetelés behelyezése faváz közé; 4 panelek lerakása a hevedervázra (kötésben).

(Kép fent) Szendvics rendszerű padozati réteg (a száraz építési rendszer egyik része, amely kiválóan alkalmas régi födémekre való beépítéshez).

(Kép fent) Közbenső fafödém rugalmas alátámasztású burkolati réteggel, alul sík felülettel: 1 hajópadló; 2 rugalmas szalag; 3 fagerenda; 4 kitöltő hőszigetelés; 5 keresztheveder; 6 rugalmasságot kiegyenlítő hőszigetelő réteg; 7 hordozó deszkateríték; 8 lécbordázat; 9 alsó deszkázat; 10 stukatúrvakolat.

(Kép fent) Közbenső fafödém vizes tetőtéri helyiségnél; a) rossz megoldás; b) jó megoldás, amely biztosítja a fal melletti stabilitást és a két szint közötti „vízmentes” kapcsolatot: 1 aljzat; 2 ragasztó réteg; 3 padlóburkolat; 4 ragasztó réteg; 5 falburkolat; 6 vízszigetelés; 7 hő- és hangszigetelés; 8 látszó deszkaburkolat (hordozóváz); 9 fagerenda; 10 rugalmas szigetelőgallér kapcsolat; 11 tőcsavar; 12 zár léc; 13 vakolat; 14 főfal.

(Kép fent) A gipszkartont a padlástér-beépítések 2/3 részénél használják egyszerű és praktikus voltuknak köszönhetően.

(Kép fent) Kombinált fa/vasbeton közbenső galéria födém: 1 szőnyegpadló; 2 esztrich; 3 acélháló; 4 aljzatbeton; 5 fólia; 6 lépésálló hőszigetelés; 7 pallóteríték látszó alsó felülettel; 8 sorolóhorony; 9 fagerenda; 10 szegezés; 11 natúr fafelület.

(Kép fent) Gipszkarton lemezburkolat, ferde födém, mellvédfal, zárófödém, válaszfal és padozati réteg esetén egyaránt alkalmazható.

Egy tető szerkezeti rendszeréhez megfelelő hőszigetelés kiválasztása, valamint bedolgozása függ az alkal­mazás, a terület épületfizikai terhei­től, a kémiai ellenálló képességtől, az adott hely műszaki feltételeitől. A különböző helyekhez különböző anyagok alkalmasak. Járható pad­lók alá a megfelelő terhelhetőségű, úgynevezett lépésálló és táblás szige­telők, zárófödémre a tekercses filc hőszigetelések használhatók. Lapostetők esetében hőszigetelő vakolatot, míg ferde tetőfödémhez megfelelőek a táblás és a tekercses filcszerű anyagok.

Utóbbinak hátránya a nehezebb be­dolgozás és rögzítés, míg a táblás anyag méretre szabva könnyen behelyezhető és rögzíthető.

Tetőtéri hőszigetelésként a leggyakrabban használt anyagok a kö­vetkezők:

• műanyag habok, ezen belül az ex­pandált és expandált polisztirol habok;
• ásványi gyapotok, a kőzet- és az üveggyapot;
• fagyapot, és ezek polisztirollal rétegzett (szendvics) elemei;
• kizárólag réskitöltésre a habosított PUR hab – míg táblás változatát tilos beépíteni!

(Kép fent) Tetőfödém/mellvédfal csatlakozása szerelt konstrukcióval: 1 gipszkarton lemez; 2 légrés; 3 keresztheveder; 4 rugalmas kitöltő szalag (csík); 5 párazáró réteg.

(Kép fent) Oromfal/tetőfödém csatlakozási rétegsora: 1 gipszkarton; 2 hevederléc; 3 keresztirányú hőszigetelés; 4 rugalmas kitöltő; 5 párazáró réteg (fólia).

(Kép fent) Tetőtér-beépítés végfal/tető csomóponti rétegeik: 1 homlokzati téglaburkolat; 2 falbekötés; 3 habarcsréteg; 4 habarcs kikenés; 5 YTONG téglafal; 6 koszorú előtétfal; 7 YTONG áthidaló; 8 vasbeton koszorú; 9 burkolati boltozat; 10 takaróléc; 11 ablak; 12 ablakbádog; 13 vízorr.

(Kép fent) Tetőfödém/fekvő tetőablak csomóponti kapcsolása: 1 kávabélés; 2 légrés; 3 párazáró fólia; 4 hőszigetelés; 5 tetőablak és párazáró réteg légmentes kapcsolása.

(Kép fent) Tetőfödém fix üvegezésű tetőfelépítmény csatlakozási csomópontja.

(Kép fent) Tetőfödém/tömör tetőfelépítmény csatlakozási csomópontjának kialakítása.

(Kép fent) Ásványgyapot hőszigetelés beépítése: 1 vágás; 2 behelyezés a szarufák közé; 3 a hőszigetelő felület kiegyenlítése; 4 a párazáró fóliatekercs feltűzése.

(Kép fent) Tetőfödém/fix üvegezésű belső bevilágító csomóponti részlete.

(Kép fent) Ferde tetőfödém és szerelt zárófödém csomóponti kapcsolása az alsó burkolati kialakítás szempontjából: 1 burkolat; 2 heveder; 3 rugalmas réskitöltés; 4 hőszigetelés; 5 kereszthevederezés; 6 párazáró réteg; 7 rugalmas légzáró ragasztás.

(Kép fent) Légmentesen záró páravédő fólia beépítése: 1 feltűzött, fali tapadást segítő védőszalag letépése; 2 légzáró ragasztás fólia toldásokban; 3 rugalmas ragasztás az oromfal és tetőfödém légmentes zárásánál; 4 hevederezés a gipszkarton burkoláshoz.

(Kép fent) Párhuzamos élű hőszigetelő lapok beépítése a szarufák közé, szorítással: a) behelyezés; b) helyreigazítás; c) végleges, beépített állapot.

(Kép fent) Ferdére vágott hőszigetelő lapok ékelő szorításos beépítése a szarufák közé.

(Kép fent) Jól szellőztetett padlás, komplett hőszigetelő rendszerrel épített háznál: 1 zárófödém; 2 rugalmas hőszigetelő (hullámkiegyenlítő) réteg; 3 rugalmas réskitöltés; 4 táblás, szendvicsszerkezetű hőszigetelés; 5 járóréteg (lemez vagy aljzat) vonala.

(Kép fent) Komplett hőszigetelő rendszer az épület falától a tetőfödémig: a) szaruzatok feletti, látszó szaruzattal; b) alsó gipszkarton burkolattal; c) alsó profilléc burkolattal; 1 alsó, látszó burkolat; 2 hőszigetelés; 3 légtér.

(Kép fent) Jól szellőztetett tetőtér, ferde tetőfödém és szerelt zárófödém csomópontja: 1 alsó burkolat; 2 kiegészítő szigetelés; 3 hevederezés; 4 lemez; 5 légrés; 6 keresztheveder; 7 párazáró fólia; 8 alsó hőszigetelés; 9 födémgerenda; 10 teherhordó deszkázat; 11 rugalmas rés kitöltés; 12 szendvics szerkezetű hőszigetelés; 13 járóréteg.

(Kép fent) Szendvics rendszerű hőszigetelés beépítése tetőtér külső határoló falánál.

(Kép fent) Szendvics rendszerű hőszigetelés szegezett kapcsolt beépítése tetőfödémbe és függőleges mellvédfalba.

A gazdasági szempontok és a kom­fortigények miatt a hőszigetelések ma már elengedhetetlen részei az épületeknek. Az egyre növekvő energiaárak rákényszerítenek az ener­giatakarékosságra, és ha már takarékoskodunk, tegyük ezt célszerűen és tudatosan. Az ötvenes évek nagy lakásépítési hajráját követő hatvanas évek panelprogramjáról mára egy­értelműen bebizonyosodott, hogy az abban a három évtizedben kelet­kezett hibák kijavításához fél évszá­zad szükséges, legalábbis az energiai hibák vonatkozásában. A mai épüle­tek szerencsére már olyanok, amelyek hosszú távon biztosítani képesek mind a nyári, mind a téli komfortot.

Hőszigetelés feladata

A hőszigetelésnek csak egyik fel­adata az energiaveszteség csökken­tése. Nagyon fontos az is, hogy a fű­tött oldalon a fal- és födémfelületek hőmérséklete ne legyen túl alacsony,mert ez egészségkárosodást okoz, és rossz közérzetet teremt.

A hőszigetelés további feladata, hogy az épület határoló- és tartó­szerkezeteit megvédje a szélsőséges hőhatások által okozott túlzott mér­tékű hőmozgásoktól, valamint a fagy és napsütés hatásaitól. A hőszi­getelő réteg azonban csak csökkenti, lassítja a hőáramlást, a hideg vagy a meleg eltávozását, kiegyenlítődését, tehát nem akadályozza azt meg. A hőszigetelésekkel kapcsolatban viszonylag sok olyan ismertető anyag áll rendelkezésre, amelyek általában egy-egy terület hőszigetelésével fog­lalkoznak.

Az épületszerkezetek hőszigetelé­se során sajnos sok esetben nem a legalkalmasabb hőszigetelő anyagot építik be, emiatt páralecsapódá­sok és penészesedések keletkeznek, az épületszerkezetben különböző károsodások (repedés, mozgás, va­kolatleválás stb.) következnek be, és nem megfelelő a hőcsillapítás sem. Az épületek tetőtér-beépítésé­nél felmerülő problémák megol­dására a táblázat ad választ, hogy milyen anyagot válasszunk, vagy ép­pen kerüljünk el.

Az épületek megfelelő hőszigete­lése igen változatos megoldásokkal elkészíthető, kezdve a hőszigetelő vakolatoktól egészen az öntött réte­geken keresztül a kapcsolható (vagy ragasztható) táblás műanyag vagy ásványgyapot lemezekig.

A tetők, tetőfödémek szaruzatához kapcsolt hőszigeteléseknek másik fontossági lépése a helyes szerkezeti rétegrend megválasztása. Míg a ha­gyományos padlás esetén a szaru­fa, a tetőlécek és az erre kapcsolt fedőelemek elegendőek, addig a be­épített padlásterek esetén különleges rétegrend szükséges az épületfizikai hatások és ellenhatások kiegyensú­lyozása miatt. A tetőfedő elemek között télen a porhó bejut a tetőzet ré­tegeibe, alul pedig – az eltérő hőmér­sékleti és páraviszonyoktól függően -párakicsapódás jön létre.

Hőszigetelő képesség

Ha a hőszigetelés rétegeiben a ned­vesség vagy pára kicsapódik, az nagy­mértékben rontja a hőszigetelő képességet, a szerkezeti rétegekbe ju­tott pára vagy nedvesség pedig né­hány év alatt tönkreteszi a tetőzet szerkezetét (gombásodás, rothadás, oxidáció stb.).

(Kép fent) A tetőtér-beépítések „dobozszerű” körülszigetelése: a) teljes tetőmagasságnál; b) csökkentett padlástéri belmagasság esetén.

(Kép fent) Tetőtér-beépítés torokgerendás fedélszék esetén: a) fedélszék; b) hőszigetelés a szaruzat alatt, teljes magasságban; c) hőszigetelés a szaruzat és torokgerenda alatt; d) hőszigetelés szarufa alatt, a torokgerenda-közöknél; e) hőszigetelés a szaruzat és torokgerenda között; f) hőszigetelés a szarufa alatt és torokgerenda felett.

Mindez elkerülésére olyan szerke­zeti rétegeket kell összeállítani, ahol azt a légrések kiszellőztetik, a porhó olvadékát pedig az épületen kívülre vezetik. A hanyagul elkészített szer­kezetek minden esetben megbosszulják magukat.

A rétegekben alkalmazott hőszi­getelések a fenti táblázat szerintiek lehetnek. Itt hívjuk fel a figyelmet a gyakran használt PUR hab hátrá­nyos tulajdonságára, ami különö­sen a fára nézve veszélyes: a PUR hab nem páraáteresztő, azaz nem léleg­zik. A PUR táblák alkalmazásával a tetőzet élettartama csupán néhány évre tehető, és egy-két év elteltével a lakótér szellőztetésekor – vagy már a rétegeken keresztül – bűzt áraszt,ami azt jelenti, hogy megindult a szerves anyagok bomlása.

Kritikus pontok

Kritikus pontot jelent a ferde tető­födém és a zárófödém, valamint a tetőfelépítmények, a tető kapcsola­ta, mind a műszaki, mind az épület­fizikai kérdések vonatkozásában.

(Kép fent) Padlástér-beépítés fa hordozóvázú födém feletti tetőtér-hasznosítással, metszet és csomóponti részlet; 1 szarufa; 2 tetőléc; 3 torokgerenda; 4 szelemen; 5 csavaros kötés; 6 párazáró fólia; 7 szellőztető légjárat; 8 szellőztetett padlástér; 9 keresztheveder; 10 hőszigetelés (helye); 11 keresztirányú táblás hőszigetelés (helye); 12 alsó burkolat, mint felületi réteg.

(Kép fent) Padlásfödém hőszigetelt szellőztetett tetőtér határolással: a) egyszeres; b) kettőzött légjárattal (a hőszigetelés csak szellőztetett réteggel építhető össze, ellenkező esetben a szerkezet rövid idő alatt tönkremegy és a hőszigetelés hatásfoka a párakicsapódások miatt nagy mértékben csökken).

(Kép fent) Padlástér-beépítés vasbeton hordozóvázú födém feletti tetőtér hasznosítással, metszet és csomóponti részlet: 1 szarufa; 2 tetőléc; 3 légrés, légjárat; 4 hőszigetelés; 5 párazáró fólia; 6 szellőztetett légrés; 7 kötőcsavar; 8 vállfa; 9 keresztheveder; 10 légrés; 11 kereszttáblás hőszigetelés (polisztirol lemez); 12 üvegszövet; 13 vakolatréteg; 14 hordozó váz.

(Kép fent) Tetőfödém rétegei és a hőtechnikai működés iránya: A. napsugárzás; B. épület hővesztesége és/vagy a visszavert sugárzás; C. fűtött padlástér felőli hősugárzás iránya; D. hősugárzás visszaverődése és/vagy a külső sugárzás hő-terhelése; 1 tetőfedés; 2 tetőlécek; 3 ellenléc; 4 tetőfólia-üvegszövet­tel; 5 szaruzat közötti hőszigetelés; 6 szarufa; 7 keresztheveder; 8 keresztirányú hőszigetelés; 9 párazáró réteg (fólia vagy lemez); 10 hevederezés; 11 alsó burkolat (táblás vagy lécprofilos); 12 szelemenezés; 13 mellvédfal.

(Kép fent) Tetőfödém légjáratai a szerkezeten belül: a) felső kiszellőztetett gerincképzéssel; b) légjárat(ok) a tetőfödémben, a hőszigetelés és a tetőfedő réteg között.

(Kép fent) Tetőfödém rétegei kettőzött hőszigeteléssel: a) metszet; b) csomópont (keresztmetszet); 1 szarufa; 2 ellenléc; 3 gipszkarton; 4 légrés; 5 szaruzat közötti kőszigetelés; 6 alsó légrés; 7 tetőfólia; 8 felső légrés; 9 tetőléc; 10 tetőfedés; 11 hevederezés; 12 keresztirányú hőszigetelés.

(Kép fent) Ferde tetőfödém szaruzat között elhelyezett egyrétegű hőszigeteléssel: a) metszet; b) csomópont (keresztmetszet); 1 szarufa; 2 ellenléc; 3 gipszkarton; 4 légrés; 5 hőszigetelés; 6 alsó légrés; 7 üvegszövetes tetőfólia; 8 felső légrés; 9 tetőlécezet; 10 tetőfedés; 11 hevederezés közötti légrés.

(Kép fent) Hagyományos tető padlástér-szellőztetése: a) részlet; b) metszet; 1 padlástér; 2 beszellőzés; 3 kiszellőztetés.

Rossz példa: hagyományos tető, normál „rogyasztott” tetőfólia, szellőző réssel: a) részlet; b) metszet; 1 szellőztető légrés; 2 szellőztetett padlástér; 3 beszellőzés; 4 kiszellőzés (sajnos, gyakori megoldás, de legalább a fólialéc távolságnak minimum 5 cm-nek kellene lennie).

(Kép fent) Korszerű tetőréteg minimum 200 cm²/m keresztmetszetű szellőztető légréssel, ellenlécezett megoldással: a) részlet; b) metszet; 1 szellőztető légrés; 2 szellőztetett padlástér; 3 beszellőzés; 4 kiszellőzés.

(Kép fent) Korszerű tetőfödém (vagy tetőfal) kettőzött szellőztető légréssel, szarufák közötti hőszigeteléssel: a) részlet; b) metszet; 1 felső szellőztető légrés; 2 alsó szellőztető légrés; 3 beszellőzés; 4 kiszellőzés.

(Kép fent) Korszerű tetőfödém (vagy tetőfal) fix támasztású, kettőzött szellőztető légréssel, szarufák közötti hőszigeteléssel: a) részlet; b) metszet; 1 felső szellőző légrés; 2 alsó szellőző légrés; 3 beszellőzés; 4 kiszellőzés.

(Kép fent) Korszerű tetőfödém (vagy tetőfal) kettőzött szellőztető légréssel, szaruzat alatti átfutó hőszigeteléssel: a) részlet; b) metszet; 1 felső szellőző légrés; 2 alsó szaruzat közötti légrés; 3 beszellőzés; 4 kiszellőzés.

(Kép fent) Korszerű tetőfödém (vagy tetőfal) fix támaszú, kettőzött szellőztető légréssel, szaruzat alatti átfutó hőszigeteléssel: a) részlet; b) metszet; 1 felső szellőztető légrés; 2 alsó szaruzat közötti légrés; 3 beszellőzés; 4 kiszellőzés.

A lakások tetőtereinek fűtése az ese­tek nagy hányadában azonos bár­mely egyéb épület, lakás fűtésével. Fontos tudni, hogy a fűtéshez (többnyire) elengedhetetlen a kémény, nagyobb hatásfokú fűtés esetén pe­dig a minőségi kémény. Egy kémény működését – sok más tényező mellett – magassága, vagyis a kürtő hossza befolyásolja leginkább. A padlástéri lakások esetén gyakran már nem elegendő a kürtő magassága, ami meg­határozza a használható fűtőberen­dezések körét.

Az épületek használatával, illetve használhatóságával kapcsolatosan több olyan szempont is felmerül, amelyeket már a tervezéskor figye­lembe kell venni. A használathoz nélkülözhetetlenek a helyiségek fű­tését, szellőztetését biztosító kémé­nyek és szellőzők.

Égéstermék-elvezetők

Minden hagyományos technológiá­val épülő lakóépület tervezésekor gondolni kell a helyiségek egyedi vagy a lakás központi fűtési lehető­ségét biztosító kémény, illetve füst­csatorna elhelyezésére, amelyek biz­tonságosan ki kell vezessék az égés­terméket a tető fölé.

Az égéstermék-elvezetők építésekor be kell tartani a következő előírásokat:

• az égéstermék-elvezetést úgy kell megoldani, hogy gyulladásve­szély vagy egyéb épületszerkezeti károsodás ne léphessen fel;
• gázüzemű tüzelőberendezés égés­termék-elvezetője csak egyféle hasz­nálatú lehet, más fűtőanyaggal – szilárd tüzelőanyaggal vagy fűtőolajjal – üzemelő fűtőberendezés abba nem köthető be;
• az égéstermék-elvezető kürtője és csatornája a kivezetés irányában nem szűkíthető.

Kémények

Az épület fűtésekor keletkező égés­termékek többnyire kéményen át tá­voznak.

A kémények helyével, mére­tével, magasságával és kitorkolásával kapcsolatos előírások a következők:

• Szintenként, valamint minden önálló rendeltetésszerű egységen belül külön-külön egyedi kéménykürtőt kell építeni. Ebből követke­zik, hogy ugyanazon kéménykürtő­be a lakáson belül sem köthetők a felsőbb szintek fűtőberendezései. (Kivétel ez alól a gyűjtőkémény.)
• A kéménykürtő oldalainak ará­nya max. 1:1,5 lehet, de legmegfele­lőbb a négyzet vagy a kör alakú ke­resztmetszet. Vigyázat: a kőműves szívesebben falaz 14×25 cm-es kür­tőt, ami azonban tilos!
• A kéménykürtő a függőlegestől oldalirányban 30°-kal húzható el, egyazon kürtő többször is, de csakis azonos irányba. Az elhúzások víz­szintes vetületének összege nem ha­ladhatja meg a 2,00 m-t.
• Külső határoló falban kémény­kürtő csak megfelelő hővédelemmel (hőszigeteléssel) ellátva építhető.
• A kémény kitorkolása a tetősík fölé:
  – magastetőknél: legalább 0,80 m;
  – lapostetőknél: legalább 1,20 m, de legalább olyan magas legyen, hogy a kéményfej kürtőjének tenge­lyére illeszkedő függőleges tenge­lyű, fejjel lefelé álló, 60° félnyílású kúpot a tengelytől mért 15,00 m tá­volságon belül semmi ne közelítse meg 80 cm-nél jobban.
• Falazott kémények falazata csak akkor vehető igénybe teherviselésre, ha az 25 cm-nél vastagabb.
• Gáztüzelésű egycsatornás gyűjtő­kéményben csak huzatmegszakítóval ellátott, kizárólag rövid idejű, szaka­szos üzemelésű, átfolyó rendszerű ház­tartási vízmelegítő és fali hősugárzó ké­szülék égésterméke vezethető el.

Schiedel kémények

Az Európában élvonalba tartozó Schiedel kéményrendszerek sokéves tapasztalat és állandó továbbfejlesztés eredményeként jöttek létre. A gyakorlati alkalmazásban kipróbált konstrukciók minden alkalmazáshoz nagy biztonságot kínálnak.

A Schiedel kéményrendszerek szé­leskörű fűtéstechnikai felhasználá­sához a cég a következő termékeket gyártja:

• Schiedel samottcső-rendszer;
• Schiedel egyszerűsített hőszigetelésű kémény;
• Schiedel hátsószellőzésű szige­telt kémény;
• SchiedelQuadro levegő-füstgáz kémény;

A kéménykonstrukciók széles vá­lasztéka, a minden tüzelőanyaghoz alkalmas samottcső-rendszer, a téglafalnál olcsóbb könnyűbeton köpeny­téglák, valamint a szükségletnek megfelelően kiválasztott hőszigete­lési megoldás sok lehetőséget kínál az optimális kéményberendezések tervezéséhez és elkészítéséhez.

A fűtéstechnikában elért fejleszté­sek a kéménnyel szemben azt a köve­telményt támasztják, hogy alacsony égéstermék-gáz-hőmérsékleteknél is, valamint az abból következő harmat­pont-hőmérséklet túllépése mellett is megbízhatóan működjön. Ebben a vonatkozásban a Schiedel hátsószellőzé­sű szigetelt kéménye tág lehetőségeket kínál a kémény technika továbbfej­lesztésében. A Schiedel hátsószellőzé­sű szigetelt kémény Európában első­ként kapta meg a bizonyítványt arról, hogy nedvességre érzéketlen.

A Schiedel kéményrendszeren be­lül az RR samott béléscső-rendszer lehe­tővé teszi a legegyszerűbb kémény­építési technológia alkalmazását. Legfőbb vonzereje abban van, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés viszonylag egyszerű. Falazattal együtt készülő kémény­bélés-rendszer építése esetén a tég­lafal vagy a fél tégla köpenyfal építé­sével együtt kerül beépítésre a sa­mott béléscső és a hőszigetelés.

Az egyszerűsített hőszigetelésű Schiedel kéményrendszer abban különbözik az előzőekben röviden ismertetett tégla köpeny falazatú kéményektől, hogy a hő- és saválló kéménybélésen kívüli, a kémény stabilitását és a műszaki tér kiképzését biztosító palást 33 cm ma­gasságú betonelemekből, falazva ké­szül. Tüzeléstechnikai és egyéb szem­pontból csak annyi a különbség, hogy egy önhordó kéménytest akár 30 m magasságig is megépíthető (de az ol­dalirányú mozgás megelőzésére 3 m-enként, dilatációs hézaggal a födém­hez kell kapcsolni).

A kéményépítő szakmában csúcs­minőségnek minősülő hátsó szellő­zésű Schiedel SIH kéményrendszer sorozatban előregyártott, egymás­hoz pontosan illeszkedő elemekből áll.

Részei a következők:

• samottból készült Schiedel belső cső;
• Schiedel szigetelőlap;
• Schiedel köpenytégla;
• Schiedel tartozékok.

(Kép fent) A padlástéren keresztülvezetett hagyományos falazatú kémény alkalmatlan a tetőtér-beépítésben elhelyezett további tüzelő készülék bekötésére: a) hagyományos falazatú kémény; b) utólagos hőszigeteléssel javított füstelvezetés.

(Kép fent) Sarokban elhelyezett kandalló a lakás tetőterében.

(Kép fent) Hagyományos falazatú nyitott tűzterű kandalló tetőtéri lakásban: a) nézet; b) metszet/működési séma; 1 kandallóbetét; 2 füstcsappantyú; 3 füstcső; 4 kéménycsatlakozás; 5 kéménykürtő; 6 Schiedel (samott) kémény béléscső; 7 hőszigetelés; 8 belső köpeny; 9 tisztítóajtó; 10 vízzsák vagy koromzsák; 11 kültéri (fagyálló) körülfalazás; 12 kémény fej; 13 vízorr.

(Kép fent) Tetőtér fűtése légfűtő járatokkal az alsó szintről hevített kályhacsempe burkolatú hőleadóval.

(Kép fent) Áramoltatott légfűtés a lakás két szintjén, központi kályhával.

(Kép fent) Hordozható fémkandallós fűtés a lakás tetőterében, Schiedel kéményhez kapcsoltan: 1 fémlemez kandalló; 2 csappantyú; 3 füstcső; 4 kéménycsatlakozás; 5 kéménykürtő; 6 kéménytisztító ajtó; 7 vízzsák vagy hamugyűjtő; 8 samott csatlakozóidom; 9 samott kéménybélés; 10 hőszigetelés; 11 előregyártott beton köpenyelem; 12 körül falazás; 13 kémény tető feletti burkolata; 14 fedkő; 15 tárcsás kürtő lezárás; f min. 1,2 m; h_k kandallón belüli fűtőjárat esetén bukójárattal min. 6 m; egyenes kivezetéssel min. 3 m.

(Kép fent) Légfűtéses járatú hőleadó fűtőtest padlástéri lakószobában.

(Kép fent) Kéménybe kötött bukó füstjáratú cserépkályha a lakás tetőterének fűtéséhez: 1 tűztér; 2 égéstér, égőkosár; 3 lángtér; 4 samottfal; 5 bukó füstjárat; 6 bukó járat; 7 fekvő füstjárat; 8 kéménycsatlakozás; 9 tisztítódugó; 10 hamuzó; 11 kémény; 12 kémény fal; 13 tisztítóajtó; 14 koromzsákajtó; 15 koromzsák; 16 vízorral ellátott fedkő; 17 ferde tetőfödém; 18 födém: f = min. 1,2 m; = min. 6 m.

(Kép fent) Padlástérben elhelyezett különleges építésű cserépkályha (kéményigénye megegyezik a hagyományos kályhafűtéssel; a belső térben nagy hatásfokú konvekciós fűtést biztosít).

(Kép fent) Kémény nélküli gázüzemű kazán tetőkivezetéssel.

Füstcsatornák

A füstcsatorna a lakáson belüli, a fű­tőkészüléket és a kéménykürtőt összekötő épített szerkezet, azaz ál­talában a lakás egyéb helyiségein is áthaladó kéménybekötés.

A füstcsatorna a lakáshoz tartozó helyiségen keresztülvezetve, a ké­ményhez képest legalább 10% emel­kedővel és max. 2,00 m hosszig ké­szíthető, úgy, hogy anyaga ne okoz­zon gyulladásveszélyt. A füstcsator­na – keresztmetszetétől függetlenül – csak egy tüzelőberendezés égés­termék-elvezetéséhez használható. A füstcsatorna nem haladhat át a lakás­hoz nem tartozó helyiségen!

Homlokzati égéstermék-kivezetések

Homlokzaton (külső térelhatároló fa­lon) égéstermék-kivezetési hely csak a helyiség légterétől elzárt égésterű gázüzemű tüzelőberendezés céljára alakítható ki abban az esetben, ha:

• az égéstermék tető fölé, a sza­badba történő kivezetésére alkalmas kémény nincs, illetőleg a meglévő a tartalékfűtés céljára szükséges;
• a tervezett homlokzati égéster­mék-kivezetés az épület állékonysá­gát nem veszélyezteti, és az épített környezet értékeinek védelmére vo­natkozó (településkép-, építészeti érték- vagy műemlékvédelmi) érde­ket nem sért;
• a tervezett homlokzati égéster­mék-kivezetés az egészségvédelmi követelményeknek megfelel.

Új épület építése, meglévő épület bővítése esetén minden esetben ké­ményt (égéstermék-elvezetőt) kell lé­tesíteni, a szükségszerűen keletkező füstgázok tető fölé, illetve a szabadba való kivezetéséhez. Az égéstermék-el­vezető rendszert (az égési levegő-hozzávezetést, a tüzelőberendezés és az égéstermék-elvezető együttesét) a vo­natkozó előírások (szabványok) sze­rint tervezni és méretezni kell!

Ilyen esetekben tehát homlokzati égéstermék-kivezetéses megoldás nem alkalmazható! Amikor egyéb­ként alkalmazható, akkor ahhoz nemcsak építési engedélyt kell kér­ni, hanem a kéményseprő igazolását is mellékelni kell arról, hogy a füst­gáz kivezetésére alkalmas vagy alkal­massá tehető kémény nincs, illetőleg a meglévő kémény a már rákötött cserépkályhával, kemencével tarta­lékfűtés céljára szükséges. Tartalékfűtés céljára egyébként a gázkészülék kéménye is megfelel, ha nincs fémlemezzel kibélelve, azaz szükség esetén a gázkészülék helyett egy szilárd tüze­léses kályha csatlakoztatható rá.

Szellőzők

A lakások azon helyiségeit, amelye­ket természetes szellőzéssel vagy szellőztetési lehetőséggel kell ellátni, már az előzőekben fölsoroltuk. Alig van tulajdonképpen olyan helyiség, ahol ez nem szükséges, pl. kisebb közlekedők, járható szekrény, stb. Ezeket is össze kell azonban kapcsol­ni szellőztetett helyiségek terével.

Ablak nélküli helyiségek szellőző­nyílásokon, szellőzőkürtökön és szellőző­csatornákon keresztül szellőztethetők. Szellőzőnyílás csak közvetlen külső falon vagy födémen át létesíthető. Belső téri helyiségekhez szellőző­kürtők tervezhetők. Anyaguk tekintetében lehetnek falazott szellőzőké­mények és szerelt szellőzőcsövek, va­lamint készülhetnek előregyártott elemekből. A szellőzőkürtő hasonló­an működik, mint a kémény, tehát a létesítés előírásai is ugyanazok.

Gravitációs szellőzőkürtők esetén: az elhasznált levegő egyedi vagy mellékcsatornás gyűjtőszellőzőben vezethető a tető fölé, a szabadba. A szellőzőkürtőt mindig függőlege­sen kell vezetni, és falazott épület­szerkezetben nem kerülhet 24 cm-nél közelebb kémény kürtőhöz.

A lakások, belső terek természetes megvilágítása legalább annyira fon­tos, mint az, hogy további élettérhez jussunk a lakás tetőtér felé való bőví­tésével. Igen fontos tényező azon­ban a mesterséges megvilágítás is.

Az elmúlt időszakban jelentősen megváltoztak a belsőépítészet eszközei a mesterséges megvilágítás tekinteté­ben is. A fényforrások száma a lakások helyiségeiben általában megduplázó­dott, egyes esetekben pedig megtöbb­szöröződött. E tény a tudatos tervezés­nek és a világítástechnikai kínálat bővü­lésének köszönhető, és jelentősége leg­főképpen abban áll, hogy bár egy dol­gozó család tagjai napjuk nagy részé­ben távol vannak, a fennmaradó ide­jük 80%-át azonban a lakás falain be­lül, és ennek 3/4-ét pedig mestersége­sen megvilágított környezetben töltik.

Kapcsolódó tartalom:

Mesterséges megvilágítás a lakásban

Míg a ’60-as években a lakások kü­lönféle helyiségeiben általában csak egyetlen lámpatestet használtak, mára a technikai fejlődés eredmé­nyei lehetővé tették a megvilágítási értékek megsokszorozását – hasonló áramfogyasztás mellett.

A modern lakások belső megvilá­gítását a pontszerű, főként a halo­gén fényforrások kiválóan biztosítják, akár 90-180°-os szögű fénypásztával is. A halogénizzók a törpefe­szültség és kis teljesítmény-felhasználás ellenére fehéren és nagy hatás­fokkal világítják be környezetüket, teszik színesebbé hétköznapjainkat.

Lakószoba megvilágítása függesztett középső és pontszerű halogénlámpákkal.

A napsugárzás által előidézett hőterhelés – aránylag egyszerű módon – az ablak, illetve az üvegezett felüle­tek megfelelő tájolásával kedvezően befolyásolható.

E tekintetben a leg­kedvezőbb a déli tájolás, mivel:

• a napsugárzás okozta hőterhelés nyáron viszonylag kisebb (ami csök­kenti a túlmelegedés veszélyét), a tavaszi-őszi hónapokban pedig nagy (csúcsértékeit márciusban és szeptemberben éri el, ami az átmeneti időszak mérlegét számottevően ja­vítja), de még a téli hónapokban is igen jelentős;
• a fűtési, a hűtési és a világítási szempontok közötti ellentmondá­sok viszonylag kicsik.

Kedvezőtlenebbnek mondható a ke­leti és a nyugati tájolás, mert a nap­sugárzási hőterhelés éves „menet­rendje” korántsem olyan előnyös, mint déli tájolás esetén.

Az árnyékvetés

A napsugárzási hőterhelés értéke az üvegezett felületre eső (az épület valamely része, eleme, a szomszédos épületek, a környező növényzet által vetett) árnyékkal számottevően be­folyásolható, csökkenthető. E kérdés elemzése, az ebben rejlő lehetősé­gek számításba vétele a település- és az építészeti tervezés feladata. A kör­nyezet hatása – a körülményektől függően – egyaránt lehet kedvező és kedvezőtlen.

Az üvegezések

A napsugárzás okozta hőterhelés mérsékelhető olyan üvegek alkal­mazásával, amelyek sugárzás-átbocsátó és egyéb hőtechnikai tulaj­donságai előnyösebbek, mint az ál­talánosan használt közönséges ab­laküvegeké.

Igen lényeges az üvegfelületek színének helyes kiválasztása (szürke, sötétszürke, kék, zöld, bronz, arany stb.) mint építészeti szempontból (hiszen az üvegfelületek számottevő­en befolyásolják a homlokzat megjelenését), mind a belső terek haszná­lati értéke szempontjából (hiszen be­folyásolják a látásértéket, az ott tar­tózkodók hőérzetét, idegállapotát, munkakészségét, hangulatát). Az üveg sugárátbocsátó képessége elvileg kétféleképpen csökkenthető: vagy az elnyelő képesség fokozásával, vagy a visszaverő képesség növelésével.

(Kép fent) A kedvező tájolású tetőtéri lakószoba könnyen mobilizálható árnyékolóval védhető az intenzív nyári napsugárzástól.

(Kép fent) Egyszerűen szerelhető belső árnyékoló a ferde tetősík ablak alatt.

(Kép fent) Tetősíkablak külső árnyékolása a fix kerethez kapcsolt redőnnyel.

Külső árnyékolók

A külső árnyékvető szerkezetek az üvegezés síkjára merőleges (vagy közel merőleges) helyzetük követ­keztében gátolják a közvetlen nap­sugárzás üvegfelületre jutását. Az ár­nyékvető szerkezet más síkú, sőt az üveg síkjával párhuzamos helyze­tű elemeket is tartalmazhat.

Anyaguk és kialakításuk szerint az árnyékvetők lehetnek:

• tömör lemezes szerkezetek: eny­hén kifelé lejtő, a homlokzati csatla­kozás mentén levegőátöblítésre szol­gáló légréssel kialakított, déli, délke­leti és délnyugati tájolás esetén haté­kony szerkezetek;
• fix lamellasorok: állandó levegőátöblítést megengedő, öntisztu­lásra alkalmas szelvénnyel és sorolással készített (fém-, fa- vagy vasbe­ton anyagú) szerkezetek. Ez utóbbi­ak déli, délkeleti és délnyugati tájo­lás esetén célszerűek.

Árnyékvetők használata esetén a napsugárzás a következő módokon juthat az üvegfelülethez:

1. Az árnyékvető szerkezet geo­metriai méretei és az üvegezéshez vi­szonyított térbeli helyzete folytán az árnyékvető által nyitva hagyott térrész felől az üvegezés teljes felüle­tét vagy egy részét közvetlen napsu­gárzás éri.
2. Az árnyékvető szerkezet helyzete olyan, hogy a közvetlen napsugárzás behatolását ugyan meggátolja, de:
   több árnyékvető felület közötti egyszeres vagy többszörös visszave­rődést követően visszavert, közvet­len és szórt sugárzás éri az üvegfelü­letet vagy
   egy árnyékvető elemei közötti egyszeres vagy többszörös visszave­rődés után visszavert, közvetlen és szórt sugárzás esik az üvegezésre.
3. A sugárzást átbocsátó anyagú árnyékvető csökkent mértékű sugár­zást enged az üvegfelülethez.

Az árnyékvetőkkel jelentősen csök­kenthető a napsugárzás okozta hőter­helés, ez azonban – magától értetődő­en – arányosan csökkenti a természetes megvilágítást is. A téli fűtési és a nyári hűtési igényekből adódó – egymásnak ellentmondó – költségarányok (ame­lyek elsősorban az árnyékvető és az üve­gezett felület geometriai viszonyaitól függenek) meghatározása a geometri­ai viszonyok alapos elemzését követeli meg, mégpedig nemcsak a nyári mére­tezési állapotok, hanem az átmeneti és a téli hónapok tekintetében is.

Bizonyos esetekben az árnyékve­tők a téli hónapokban – amikor egyébként feleslegesnek, sőt esetleg hátrányosak is – hatékonyabb védel­met jelenthetnek, mint a nyári hó­napokban. Ez is bizonyítja, hogy az árnyékvetők alkalmazhatóságának, geometriai méreteinek, tájolási összefüggéseinek vizsgálatához egyál­talán nem elegendőek a nyári ada­tok.

(Kép fent) Külső árnyékolás zsalus táblákkal (a tetőtéri és az alatta levő szint harmonikus egységet alkot).

Közbenső árnyékolók

A közbenső árnyékolók a nyílászáró szerkezetek üvegrétegei között he­lyezkednek el. A napsugárzási hőter­helés szempontjából (hasonlóan a belső árnyékoló szerkezetekhez) hatásosabbak a jó visszaverő képes­ségű anyagból készült árnyékolók.

Az árnyékolók által elnyelt hő az üvegtáblákat és a közöttük levő levegőt melegíti, így használatuk vala­mivel előnyösebb, mint a belső olda­li árnyékolóké.

Belső árnyékolók

A belső árnyékolók jellegzetesen többfunkciós szerkezetek, hiszen a napsugárzási hőterhelés csökkentése mel­lett a betekintés megakadályozása, a védettség érzetének megteremté­se, egyes esetekben pedig a belső tér belsőépítészeti értékének növelése, hangulati hatásának fokozása is feladatuk. E szerkezetek jellegük és hasz­nálati módjuk következtében csak mozgatható kivitelben készíthetők.

A belső árnyékolók közül a napsu­gárzási hőterhelés szempontjából a nagy visszaverő képességűek a ha­tásosabbak, mivel a visszavert sugár­zás nagy része az üvegezésen keresz­tül ismét a környezetbe jut. Az el­nyelt napsugárzás által felmelegített árnyékoló viszont hőt ad át a helyi­ség levegőjének, és a helyiséget határoló szerkezetek felületeivel is sugárzásos hőcserébe lép.

Anyaguk, szerkezetük és működ­tetési módjaik szerint a belső árnyé­kolók lehetnek:

• elhúzható – függőleges esésű -egy- vagy kétrétegű függönyök;
• ferde üveg- és ablakfelületek fer­de függönyözéssel;
• függőleges és ferde, kétpontos függesztésű, sávos szalagfüggönyök;
• leereszthető, illetve felhúzható gördülő vászonredőnyök;
• gyűjtő-, vezetősínes (vagy huzalos) keresztredőzött függönyök;
• fém- vagy műanyag zsalugáterek, reluxák;
• redőnyszerű, papír anyagú vagy műanyag árnyékolók;
• táblás árnyékolók.

A vászonredőnyök fényzáró képessége és megjelenése a színtől és a kezelési módtól (szabad vagy horonyban csúszó) függ. A zsalugáterek fényzáró képessége (a kitekintést, a külvilággal való kapcsolat lehetőségét is figyelembe vevő) és megjelenése a lamellák színétől, állíthatóságától, azaz egymásra takartatásától, illetve párhuzamosra állításától függ.

A függönyök építészeti és épületfizikai értékelése jóval nehezebb, hiszen ebben az esetben (a belső oldali elhelyezés miatt amúgy is erősen korlátozott mértékű) az épületfizikai funkció mellett a tér színesítése, élénkítése, hangulatosabbá, meghittebbé vagy akár éppen védettebbé tétele egyaránt komoly szempontot jelent.

Függönyök használata esetén:

• az építészeti és az épületfizikai igények nem mindig és nem könnyen egyeztethetők,
• sokszor kétféle függöny-együttes alkalmazása szükséges,
• a kétféle követelmény kielégítésé­nek feltételeit külön is vizsgálni kell.

A függöny belsőépítészeti hatása elsősorban anyagának minőségétől (színétől, fényétől, esetleges rajzola­tától, mintázottságától stb.) függ. A fényzárás (és ezzel összefüggésben az átlátszóság) mértékét a készítésé­hez felhasznált fonalak színe (vilá­gos, közepes vagy sötét) és szövésének-hurkolásának szálvezetése hatá­rozza meg. A napsugárzási hőterhelés világos fonalból, sűrű szövéssel előállított függönnyel csökkenthető. Kitekintési szempontból, a sötét fo­nalból, ritka szövéssel készített füg­göny, a belátás szempontjából, a vilá­gos fonalból, sűrűn szövött függöny az előnyösebb. Az utóbbinál a tár­gyak kevésbé láthatók, közepes sű­rűségű textília esetén a kontrasztosan megvilágított tárgyak körvonala jól felismerhető.

A belső árnyékoló szerkezetekkel felszerelt nyílászáró szerkezet napté­nyezője 0,5-0,18 közé esik, ami jól érzékelteti, hogy a belső oldali ár­nyékolók a napsugárzási hőter­helés csökkentésének nem éppen hatékony eszközei. Használatuk azon­ban – egyszerű szerkezetük, könnyű kezelhetőségük, a változó igényekhez mindig igazodni tudó mozgathatóságuk és több feladat egyidejű ellátására való alkalmasságuk miatt – igen elter­jedt.

(Kép fent) Függönyvezetések ferde tetőablakok esetén: a) süllyesztett, duplasínes; b) duplasínes; c) rudazatkonzollal; d) dupla rúddal, kettős konzollal; e) kombinált kapcsolással; f) táblás vagy keretes függönnyel.

(Kép fent) Feszített pályás függönykapcsolás függőleges és ferde síkú árnyékoló esetén.

(Kép fent) Függönytartó rudazat függőleges és ferde árnyékolókhoz: 1 talp; 2 menetszár; 3 konzol; 4 toldó csavarozás; 5 kötőelem; 6 rúd; 7 biztosító csavar vagy szeg.

(Kép fent) Vízszintes és ferde sínvezetési módok függönyökhöz, illetve szalagfüggönyökhöz: a) egyoldali; b) kétoldalt működtetett árnyékoló mezővel.

(Kép fent) Ferde szalagfüggönyözési lehetőségek: a) középen csúcsos; b) vízszintes, egyoldali ferde; c) vízszintes, kétoldali ferde; (A, B méretfelvételi adatok).

(Kép fent) Szalagfüggönyözés, ferde és vízszintes sínkapcsolat: a) egyenes pontcsatlakozással; b) külön-külön működtetővel; 1 sín; 2 ferde sín; 3 geometriai pont függőleges irányú „ütköztetése”; 4 vízszintes csúszka; 5 ferde csúszka közbenső csuklós elemmel; 6 konzol; 7 csörlő; 8 lánc; 9 zsinór.

(Kép fent) Szalagfüggönyök működtetési helyei, illetve beépítési lehetőségeik: a) sínezés; b) szalagfüggöny árnyékoló felület; 1 vízszintes; 2 ferde függönymezők.

(Kép fent) Tetőablakhoz kapcsolható, nyílókeretbe szerelt, lépcsős szabályozású belső roló: 1 roló; 2 tengelycsap; 3 rögzítőcsap; 4 automata gördítő-tengely; 5 kapocs; 6 keresztborda.

(Kép fent) Belső roló felszerelése VELUX tetőablakhoz: a) a rollhenger két végpapuccsal való bekapcsolása; b) biztosító villák bepattintása; c) árnyékolási szakaszok kijelölése és a horgonyelemek felcsavarozása.

(Kép fent) VELUX tetőablak nyíló szárnykeretének belső oldalára csavarozott horgonyelemek javasolt elrendezése.

(Kép fent) Belső árnyékoló működtetése: a) nyáron napfényt visszaverő; b) télen belső hősugárzás visszaverő helyzetben.

Rovarhálók

Az ablakok rovarhálóval való ellátása:

• a területi adottságokhoz igazodva
• van, ahol nélkülözhetetlen, van, ahol nincs is rá szükség. Tavak, fo­lyók környékén mindenképpen szá­molni kell a szúnyoginvázióval.

Függőleges ablakoknál a hálók kí­vülről, ferde tetőablakoknál pedig csak belülről kapcsolhatók.

(Kép fent) Tépőzáras rögzítésű VELUX belső rovarháló rendszer, keretbéléshez szerelt tapadó szalaggal.

(Kép fent) Pattintott keretbe szerelt, táblás rovarháló ferde tetőablakhoz.

(Kép fent) Tetőablak belső kávabélésére szerelt, keretes rollszerű rovarháló (VELUX).

(Kép fent) VELUX típusú keretes, rollműködésű rovarháló felszerelése: a) keretelemek felszerelése a kávabélésre; b) felszerelt keretelemek; c) roll-szerű rovarháló behelyezése a működtető „dobozba” és vezető sínkeretbe.

(Kép fent) Táblás szúnyogháló emelkedő szárnyú tetőablakhoz: a) nézet; b) beépítés ablakkeretbe és belső kávabélés közé; 1 tetőablak nyíló keret; 2 kávabélés; 3 fix hálókeret; 4 nyitható keretelem; 5 külső helyzet; 6 belső béléskeret.

Lakások tetőtér-beépítéseinél a he­lyiségek természetes megvilágításá­hoz szükséges ablak-, illetve üvegfe­lület a felmérések alapján 50%-ban tetősík ablak, 50%-ban pedig ki­emelt, illetve homlokzati ablak. A homlokzati ablakok 1/3 része tetőfelépítménybe, a 2/3 része orom­falakba (az épület homlokzati falá­nak folytatásába) kerül. Ezek az ab­lakok a ferde tetőzáradékok és egyéb építészeti igények miatt álta­lában a négyzetestől eltérőek, gya­koriak a háromszög, sokszög vagy kör alakú ablakok.

A négyszög alakból a különböző mértani alakzatokig gyártott abla­kok szerkezeti rendszere közel azonos, üvegezésük viszont más a ré­tegrend és a hőszigetelést növelő té­nyezők elhagyása vagy alkalmazása miatt. Az ablakszerkezetek túlnyomó­részt minőségi fából és műanyag szelvényekből készülnek. Üvegezé­sük és vasalati rendszerük azonos a fa szerkezetű ablakokéval.

Fontos tudni, hogy a különböző katalógusok, illetve ismertetők jelö­léseit hogyan kell értelmezni:

• a nyílászárók méretjelölésénél az első szám a szélesség, második a ma­gasság (90×120 cm vagy 90/120 cm);
• Sz = szélesség; H (vagy M) ma­gasság;
• nyitásmódok: ny = nyíló; b = bu­kó; b-ny = bukó-nyíló; f = fix.

A különlegességnek ma már nem számító (4-16-4 mm) hőszigetelő (float) üveg eltérő hőátbocsátási té­nyezőkkel készül, az ablakok műkö­désétől és légzárásától függően. Kü­lönlegesség viszont a LOX-E PLUSZ gáztöltés, amelynek (illetve megfele­lő hőtechnikai keresztmetszetnek) köszönhetően az üvegezés hőszige­telő képessége közel megduplázó­dik [k = 1,1xW/(m²xk)].

A tetősík ablakok általában a tetőfelü­let síkjával egybeeső, illetve abból 10-12 cm-t kiemelkedő, párhuza­mos üvegfelülettel biztosítják a pad­lástér belsőjének természetes megvi­lágítását és benapozását. A tetősík ablakok készülnek billenő, emelkedő és csuklósan emelkedő szárnyakkal, Európában és hazánkban egyaránt.

A tetősík ablakokat függetlenül a tetősík hajlásszögétől – függőleges és vízszintes (alsó-felső) káva kimetsződéssel kell elhelyezni. Az alsó ká­va alakítását befolyásolja a mellvéd­fal törése és/vagy az alatta elhelye­zett fűtőtest beépítési módja. A felső káva vízszintes kimetsződését úgy kell megoldani, hogy a kialakuló legkisebb vastagsági méret, illetve a tetőrétegekben helyezett hőszigete­lés megakadályozza a belső felületen a párakicsapódást.

A tetősík ablakok típusait, illetve azok alkalmazását – beépítésükkel együtt – a VELUX ablakcsaládon ke­resztül mutatjuk be. A tetősíkba helyezhető tetőabla­kok között a hazai gyártású VELUX alaptípusok között a GZL, a GGL és a GHL kapható kereskedelmi for­galomban.

Az anyacég (külföldön) gyárt elté­rő rendszerű, alakú és funkciójú ab­lakokat is, ezek azonban még nem igazán kerültek be a hazai piacra, legfeljebb az előbbi alaptípusnak számító ablakok soroló kereteiként fordulnak elő.

A hazai forgalomban kapható ab­lakokjellemzői a következők:

• a tok- és a szárnykeret minőségi lucfenyőből, impregnált, színtelen kivitelben készül;
• az üvegezés 3 mm és 4 mm vas­tagságú minőségi síküvegből készí­tett, gáztöltéses hőszigetelő üveg;
• a billenőszerkezet dörzsfékes forgópontjai több állásban is lehető­vé teszik a billenő szárny rögzítését;
• az eloxált felületű alumínium ki­lincsrudazatot azzal összeépített zár­szerkezet működteti, amely vagyonvé­delmi szempontból tökéletes, a zárás biztonságát a szárny- és tokkeretbe épí­tett rögzítő retesz biztosítja. A retesz el­térő beállításával a billenő szárny spe­ciális szellőző állapotba is hozható.

A tetősík ablakok mögötti helyisé­gek benapozása a homlokzati ablakokkal ellátott helyiségekhez képest legalább 10-20%-kal jobb. Érdekes­ségként említjük, hogy vannak or­szágok, ahol bizonyos tetőhajlás­szögnél a benapozásra előírt norma 20%-kal csökkenthető tetősík ablakok beépítése esetén.

A tetőablakok beépítéséhez a mé­rettáblázatokban meghatározott fo­gadószerkezeten kívül és felül, a tető héjalásának megfelelő EDH és EDS jelű burkolókeret, illetve -keretek szükségesek. A burkolókeretek bizto­sítják a vízhatlan csatlakozást a tető­fedéshez.

A burkolókeretek közül

• az EDH nagyhullámú;
• az EDS pedig síkelemes tetőfe­déshez használható.

A szegőlemez megakadályozza a csa­padék bejutását, valamint véd a mada­rak és rovarok ellen is. Az alsó elem a tetőhéjalásra takar, az oldalsó elemet pedig a héjalás alá kell elhelyezni, úgy, hogy a felső keretrész a fölötte levő te­tőfelület csapadékvizét két oldalra ve­zesse el, továbbítva azt a tető felületére.

Sorolt ablakok esetén néhány év­vel ezelőtt még egyedi bádogszerke­zetet kellett készíteni. Ennek több hátránya is volt, például az esztétikai összhang hiánya, a vízmentesség nem volt tökéletes, de felmerültek egyéb problémák is. Ez mára szeren­csére már a múlté, mivel a VELUX cég kifejlesztette a komplett, úgyne­vezett „KOMBI” burkolókeretet.

A KOMBI burkolókeretek elhelyezé­séhez a GZL és GHL ablaktípus egy­más mellé sorolásánál a keretek közötti távolságnak 120 mm-nek kell lennie, de 100, 140 vagy 160 mm is, ezt azonban megrendelésnél külön közölni kell. 120 mm általában ele­gendő a tetőablak tokkeretének alsó része alatti 10-12 cm széles szarufa beépítéséhez és körülburkolásához. A felső, 10 cm széles csatorna (mint vízgyűjtő) 40-50 m² tetőfelület vizét képes levezetni. Az egymás fölötti sorolásnál ugyancsak 100 mm szük­séges, amely elegendő a szarufák kö­zötti keresztborda beépítéséhez. E keresztborda elsősorban a szarufák távtartó szerepét tölti be, és az ablakke­ret terheit átadja a tetőszerkezetnek.

(Kép fent) Átmenő tetőfedés tetősík feletti ablakozásnál: a) hornyolt cserép; b) hódfarkú cserép.

(Kép fent) Tetőablakok működése: A. billenő; B. emelkedő; C. csuklósan emelkedő szárnyú.

(Kép fent) Tetőablak-tetőzet tökéletesen hőszigetelt kapcsolata.

(Kép fent) Az optimális magasságban beépített tetőablak a megfelelő benapozáson túl biztosítja a kilátást és az ablak egyszerű kezelhetőségét.

(Kép fent) Sorolt tetősík ablakok: a) egyetemes, egymás mellé sorolt; b) egymás feletti, egy-, kettő- stb. sorolású.

(Kép fent) Eltérő típusú és magassági méretű tetőablakok („B”) álló ember (1,90 m) szemöldök magasságú esetben eltérő („A”) alsó mellvéd magassággal akadályozhatják a kilátást, viszont növelik a bevilágított helyiségek intimitását.

Tetősík ablakok beépítése

Tetősík ablakok beépítéséhez részlete­sen ismerni kell minden méretet. Lé­nyeges és elsődleges a szarufaközök méreteinek pontos megállapítása. A szarufák között szükséges belső mé­retet a belső burkolat vagy burkolati keretbélés határozza meg. Megfelelő a szarufaköz mérete, ha egyenlő az ablakok szélességi méretével vagy annál néhány cm-rel bővebb, az ennél na­gyobb méreteltérést azonban kerülni kell, mert ez esetben a lécezés alatt úgynevezett alsó teherelosztó-kiváltó keretheveder is szükséges, a rögzítő vasak kapcsolhatósága érdekében.

Sorolt ablakok esetén a mérettűrés legfeljebb 1-1 cm lehet a szarufák és a keresztbordázat kiosztásakor. A so­rolásnál a szarufák – mint teherhordó hosszbordák – tengelytávolsága (100 mm szaruközméret esetén) az ablak­szélesség + 10 cm, a keresztbordázat tengelymérete pedig az ablakkeret magassági mérete + 10 cm. Ebbe a „hálóba” helyezhetők be az ablakke­retek, majd a megfelelő burkolókere­tek. Az elhelyezést vagy beépítést mindig alulról kell kezdeni.

(Kép fent) Fekvő VELUX ablak beépítése EDH jelű burkolókerettel, hullámos profilú cserépfedéshez: 1 tetőab­lak; 2 burkolókeret alsó ólomlemez gallérral; 3 oldalkeret; 4 felső víz­terelő keretelem; 5 cserép alátét; 6 vízelvezető csatorna; 7 szivacssáv; 8 fölső lezáró szivacs; 9 kiegészítő tetőfóliacsík; 10 alátétfólia; 11 cserépfedés; 12 légrés.

Tetősík ablakok szerelése

A tetősík ablakok szerelése előtt vé­gig kell gondolni, illetve ellenőrizni kell bizonyos dolgokat.

Az ablakke­retek beépítését, valamint a próba­üzemet a következők szerint kell el­végezni:

• ki kell választani a tetőhéjalásnak megfelelő típusú burkolókere­tet és tetőablakot;
• ellenőrizni kell a tetőszerkezet szaruzatát;
• ha a szarufák köze tágabb az ab­lak szélességénél, akkor vagy a sza­rufát kell megszélesíteni egy rásze­gezett deszkával, vagy a lécezés alá hevedert kell szegezni, és az ablak szélességi méretének megfelelő sza­rufakiváltást kell készíteni
• ha a tetőablak terv szerinti he­lyén szarufa halad át, szarufakivál­tást kell készíteni;

Ezután elő kell készíteni a tokkere­tet és a szárnyat kell levenni a tokról. A rögzítővasakat a tok megfelelő ol­dalsó horonyrészéhez kell helyezni, úgy, hogy a tokkereten lévő hornyok közül a piros színű a mindenkori tetőhéjazat alatti tetőléc síkjával egy magasságban tartsa az ablakot. A rögzítővasak helyét úgy kell meg­határozni, hogy a tetőlécek közé es­sen, ablakoldalanként 2-2, illetve 3-3 db-ot számítva. A vasakat facsa­varokkal kell a tokkerethez erősíteni.

A rögzítővasakkal felszerelt ablakke­retet a tetősík fölé helyezzük, úgy, hogy annak alsó éle az alatta lévő tetőléccel felhelyezett tetőfedő elem sorától a kö­vetkező távolságra legyen.

Távolságok:

• nagyhullámú cserépnél 7-10 cm-re;
• közepes hullámú cserépnél 6-8 cm-re;
• kishullámú cserépnél 4-6 cm-re;
• hódfarkú cserépnél 2-4 cm-re;
• síkpalánál (zsindely- és bádogfedésnél) 0-2 cm-re.

Sorolásnál az elhelyezést a közép-rész felől kezdve, haladjunk jobb, illetve bal oldalra. A keretközök 10 cm-esek legyenek. Egymás feletti sorolásnál alulról felfelé haladva végezzük a műveleteket, ugyancsak 10 cm keretközzel.

A felhelyezett és zsinórral vonalba állított ablaknál a 4 vagy 6 rögzítő­vasat – mint talpat – a szarufához szegezzük, úgy, hogy abban csavaro­dás és a tokkeret-átlóban 1 mm-nél több eltérés ne legyen. Amennyiben valamelyik talp nem éri el a szaruzatot, ne feszítsük, hanem a talp és szaruzat közötti részt rétegelt lemez-alátétekkel töltsük ki, majd így sze­gezzük le. A szárny felhelyezése után elvégez­zük az ablak működési próbáját. Kor­rekció esetén nem szabad a szárnyat feszíteni, hanem csak a tokkeretet.

(Kép fent) Sorolt tetősík ablakok csomópontja EDS keretelemekkel: 1 VELUX tetőablak; 2 fekvő belső (100 vagy 250 mm) csatornaszegő; 3 felső, sorolt vízterelő elem; 4 alsó sorolt kezdőelem; 5 piros színezetű horony; 6 keresztbordázat; 7 támasztó-kiegyenlítő-magasító célprofil; 8 hőszigetelés; 9 belső keretburkolat; 10 párazáró fólia; 11 burkolati váz; 12 szarufa; 13 kiegyenlítő sarokléc (* lehet 100, és akár 250 is).

(Kép fent) Tetőablak beépítése elemes fedésű tetőhöz, szegletes kávabéléssel.

(Kép fent) Tetősík ablak alá helyezett fűtőtest esetén célszerű, ha a fűtési légjáratot az ablakozás – mint intenzív lehűlő felület – elé vezetni egy terelőlemezzel, kiemelt ablakkönyöklővel.

(Kép fent) Tetőablak beépítése szegletes kávabéléssel: a) keresztmetszet; b) magassági metszet; c) tetőzet, szarufa kiváltással.

(Kép fent) Tetőablak beépítése elemes fedésű tetőhöz „kimetszett” kávabéléssel (a benapozás tökéletesebb).

Burkolókeretek elhelyezése

A beépített tetősík ablak keretei kö­zül el kell készíteni a héjaláshoz való csatlakozást; a következők szerint:

• a rétegelt határoló szerkezet fólia­rétegét helyre kell állítani, ha szüksé­ges, kiegészítő sávot kell beépíteni, hogy a belső csurgalékvíz tökéletes el­vezetése biztosítható legyen az ablak „okozta”nyílás körül. A felső vízelvezetőcsatornával a vizet az ablak mel­letti szarufaközhöz kell vezetni;
• az alsó burkolókerettel (vagy an­nak ólomlemez gallérjával) takart nagyhullámú cseréprész hullámcsú­csait vágókoronggal le kell vágni;
• az alsó burkolókeret beépítése és lemezkapcsokkal való rögzítése után a redőzött ólomlemez gallért gumikalapáccsal a hullámmérethez alakítjuk, majd a tokkeret alsó sze­gőelemét is felcsavarozzuk;
• becsúsztatjuk az oldalsó szegőt, majd lemezkapcsokkal a tetőhöz rögzítjük, felülről pedig a tokkerethez szegezzük;
• oldalirányú sorolásnál a szarufa feletti csatornaelemet előkészítjük és behelyezzük úgy, hogy a kezdő­elem kiálló „fül” elemrészei ráhajt­hatók legyenek;
• egymás feletti sorolásnál az alsó három oldal kereteinek rögzítése után a fekvő csatornaelemet úgy kell behelyezni, hogy a vizet teljes biz­tonsággal elvezesse;
• el kell készíteni a sorolt ablakok felső lezárását és ellenőrizni kell a tömítettséget;
• fel kell helyezni a tetősík ablakok nyílószárnyait;
• végül el kell készíteni a tetőfedés körüldolgozását (figyelem: hullámos fedés esetén a tetőfedő elemeket oldalirányban 2-4 cm réssel kell a burkolókerethez képest elhelyezni, hogy a téli hóolvadék akadálytalanul lecsúszhasson).

(Kép fent) Tetőablak beépítése ferde kávabéléssel: a) keresztmetszet; b) magassági metszet; c) tetőzet, szarufa kiváltással.

Míg az épületek homlokzati falában az ablakok beépítése általában év­százados hagyományokat követ, a padlástér-beépítések ablakai az utóbbi félszáz évben érték el mai for­máikat. A tetőtéri ablakok sokfélesé­géhez természetesen a padlásterek hasznosításának sokszínűsége veze­tett. Benapozási, használhatósági és gazdaságossági okok miatt ma már kevésbé készítenek kiemelt ablako­kat, mert a széles körben ismertté vált tetősík ablakok bevilágítási szem­pontból kedvezőek, de vannak eleve olyan esetek is, amikor másféle ablak szóba sem jöhet.

A tetőablakok, tetősíkból kiemelt tetőfelépítmények formalehetősé­gei óriásiak. Az új technikai megoldásoknak köszönhetően egész sor különleges megoldás létezik, például készülnek oldalra gördíthető, felfelé gördülő, nyitható üvegtetők és tetőablakok egyaránt.

A tetőterekben, padlásterekben kialakított lakás bővítésénél, illetve új lakások, esetleg közcélú helyisé­gek megvalósítási – fajlagos – költsé­ge általában feleannyi, mint egy nor­mál szint építési költsége. A kész magastetőknél adott a padlástér,amelynek beépítésével az egyéb épületszerkezetek, például a falak, a mennyezetek és az alapok elrendezése alig vagy egyáltalán nem változik.

Padlástér hasznosítása

Elmondhatjuk tehát, hogy a pad­lásteret mindenképpen megéri hasz­nosítani. A padlástér-beépítés készül­het az épület szerkezeti rendszerének megfelelően vagy könnyűszerkezetes technikával, a ház építésével egy idő­ben, de utólag is. Természetesen a padlástér-beépítéseknél is biztosítani kell -jobb hatásfokkal – a benapozást. A kellő benapozáshoz igen célszerűen használhatók a fekvő, úgynevezett tetősík ablakok.

A tetősík ablakokat a tetőfelületen, a tetőszerkezettel összeépítve kell el­helyezni, úgy, hogy ne rontsa az épü­let megjelenését és a mögöttük levő helyiségek hasznosíthatóságát. Egy­szerűsége melletti sokoldalúságát ta­núsítja, hogy szerte a világon igen népszerűek. Hazai felmérésekből is kitűnik, hogy amíg húsz évvel ez­előtt 100 lakóházból max. 1-2 ké­szült tetősík ablakokkal, ma ez a szám már az összes épülő ház 2/3 ré­szét adja. A ma épülő házak kb. 90%-a padlástér-beépítéses, és a padlás­téri ablakokból kb. minden második ablak tetősíkablak. Hazánkban a be­épített tetősík ablakok több mint 90%-a VELUX ablak.

A magastetők szerkezeti kialakításának és csomóponti megoldásainak ugyanolyan kötöttségei vannak, mint az egyéb épületszerkezeteknek és épületrészeknek, és ugyanolyan szigorúak a velük szemben támasztott követelmények is. Nagyon nehéz ezeket a szempontokat valamiféle fontossági sorrendbe állítani, mert sorolásuk, összetételük jelentős mértékben függ az adott feladattól. A magastető formai kialakítása mindig szorosan összefügg a lefedni kívánt épület alaprajzi méreteivel, formájával és tömegével. Függ továbbá a tervező építész által elérni kívánt építészeti hatástól és a tetőfedés módjától, mivel ez utóbbi meghatározza a tető lejtését.

Egy magastető formai és szerkezeti kialakítását – az előzőeken túl – az is befolyásolja, hogy mire kívánjuk használni az épület padlásfödémjét, padlásterét. Egyszerű tárolásra elég a kis belmagasságú, és a széleinél közlekedésre alkalmatlan magasságú fedélszék, lakás céljára viszont olyan geometriát és szerkezeti rendszert kell választani, hogy a padlás minél nagyobb területe hasznosítható legyen.

A magastetővel lefedni kívánt épület szerkezeti rendszerét össze kell hangolni a fedélszék szerkezeti megoldásaival, mert így a tetőszerkezet nemcsak egyszerűbb lesz, hanem gazdaságosabb is. Elég csak arra gondolnunk, hogy ha egy épület középső főfala a magastető gerincével párhuzamos, egészen más tetőszerkezet alkalmazható, mint ha a középső főfal a tetőgerincre merőleges. Megfelelően összehangolt rendszerekkel mintegy 15-20%-os megtakarítást lehet elérni. A sokféle fedélszékrendszer közül mindig ki lehet választani a hasznosításnak, az épület geometriájának és a fedési módjának leginkább megfelelő, vagy ha úgy tetszik: a leginkább gazdaságos megoldást.

A felépítendő épület környezetét mindenkor vegyük figyelembe, ez akár meghatározhatja a tető szerkezetének kialakítását, sőt, fedési módját is. Ilyen esetekben fordított gondolatmenetet kell követni. Ha környezeti-esztétikai okokból csak nagy padlásterű magastető jöhet szóba, akkor a kialakuló padlásteret kell megfelelően hasznosítani. Ha pedig fordított a helyzet, alacsony hajlásszögű tető építhető, akkor az épületet kell úgy kialakítani -pl. megemelve a fedélszerkezetet -, hogy a beépítéshez szükséges padlástér méretei megfelelőek legyenek, de az épület is arányos maradjon.

Kiegészítő elemek

Az épületek tetőszerkezetet és fedést befolyásoló lényeges eleme a kémény, mert a kéményektől függetleníteni kell a teljes fedélszerkezetet. Ha a fedélszerkezet éghető anyagból készül, gondoskodni kell a kémény és a tetőszerkezeti elemek közötti hőszigetelésről és a tűzvédelmi előírásokban meghatározott távolságról is. A fedést áttörő kémények környezetét mindig nagyon gondosan kell kialakítani, mert ennek a csomópontnak nemcsak a beázást kell megakadá­lyoznia, hanem a kémények és tető­szerkezet közötti mozgáskülönbsé­geket is sérülés nélkül fel kell vennie.

Ma már ritka az olyan magastetős ház, amelyre nem kerül antenna. Az egyik elhelyezési mód szerint az antenna tartószerkezetét a fedé­sen átvezetve, a fedélszék szerkezeti elemeihez rögzítik, és a csatlakozást is az áttörési ponton vezetik le. A másik esetben az antenna tartószer­kezetét a fedélszerkezetre állítják és kikötésekkel teszik állékonnyá a szerkezetet. Ez a megoldás az előző­nél több hibaforrást jelent, mert a tető nemcsak a letámasztási, hanem valamennyi kikötési pontnál beáz­hat. A beázások mindkét esetben csak igen gondos munkával kerülhetők el.

Villámhárító

Csaknem azonos a helyzet a vil­lámhárítók elhelyezésével is. Az árbocos villámhárító elhelyezése azonos az antennánál leírtakkal. A ve­zetékes villámhárítóhoz – amely rendszerint a fedélszék taréján ha­lad végig – olyan speciális tetőfedő elemeket kell alkalmazni, amelyek beázás mentesen rögzítik a tartó­szerkezetet.

Külön meg kell említenünk, hogy ha a fedélszerkezet vagy a tető héjalása fémlemezből készül, akkor – a tűzvédelmi előírásoktól függetlenül – a szerkezet, illetve héjalás védőföl­deléséről feltétlenül gondoskodni kell.

Hófogók

Hófogók elhelyezése kötelező a 25-75°-os hajlásszögű tetősíkokon, ha az eresz élvonala közlekedési területtel határos (vagy ilyen fölé nyúlik), és az épület homlokzatmagassága 7,50 m-nél nagyobb. Ha a tetősík esésvona­la 10,00 m-nél hosszabb, más szóval, ha az azonos irányban lejtő tetősík lej­tőirányú szélessége 10,00 m-nél na­gyobb, akkor egymás felett több hófo­gósort kell kialakítani.

Ez elsősorban hófogó rács vagy hófogó horog lehet, mert a hófogó cserepek kiálló részei csak felületi fé­kezőhatást fejtenek ki, a havat nem képesek megtartani. Hófogó csere­pek hazánkban csak kisebb hajlás­szögű tetőkhöz alkalmazhatók. Olyan országokban, ahol általánosak a hó­ban gazdag telek, az egész tetőfelü­leten egyenletesen elhelyezett hófo­gó cserepekkel fogják meg a havat, így az nem csúszhat le.

Mászólétrák, kémény, kollektorok

A fedések javítására, a kémények megközelítésére, a padlásterek szel­lőztetésére és természetes megvilá­gítására tetőkibúvók, mászólétrák és üvegezett tetőablakok kerülnek a fedés­re vagy fedésbe. A tetőkibúvók és az üvegezett tetőkibúvók, azaz a padlásvilágító ablakok beépítése sokban hasonlít a tetősík ablakokéhoz.

A napenergia hőjét hasznosító kol­lektorok hazánkban még nem terjed­tek el széles körben. Magastetőn elhelyezhetők a fedés fölött, elemen­ként általában négy ponton alátá­masztva. Az alátámasztásokat a fix fedélszerkezethez rögzítik és – a hó­fogó horgokhoz hasonlóan – beázásmentesen vezetik át a rögzítő lábakat. Másik megoldás, hogy a kollek­tort a fedésbe építik be, a tetőabla­kokhoz hasonlóan. Harmadik meg­oldás, hogy a kollektort saját tartó­szerkezettel, a tetősík alatt helyezik el, és felette légzáró műanyag vagy üvegfedést készítenek, amely meg­akadályozza a kollektor feletti lég­áramlást.

A tetőterek és hasznosításuk

A magastetők sokoldalú hasznossága többé-kevésbé mindenki előtt ismert, ennek ellenére, ha hazánk építészeti szokásait vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a házak padlásterének általában nagyon kevés szerepe volt századunk legnagyobb részében. A polgári házak padlásait legfeljebb a ruhaszárításra használták, a falusi és a tanyasi gazdaságok padlásait a termény tárolásához alkalmas kialakítással készítették el. A mezőgazdasági termények, ezeken belül is a takarmányszéna, sok vidéken élő család lakó-és gazdasági épületeinek padlásán megtalálhatók még ma is.

A ma épülő lakóházak padlásterei ma már többnyire igényesebb kialakításúak, még a külterületi épületeknél is, sőt, a falvak és városok lakóépületeinek szinte 99%-ában a tetőtérbe kerülnek a lakás egyes kiegészítő helyiségei, sőt, gyakran önálló lakások is.

A nyugat-európai országokban ezek a szokások természetesen mások. Az épületek általában az ott élők mesterségének megfelelően készülnek, alulra a műhely vagy az istálló kerül, a lakás pedig az emeletre vagy a tetőtérbe, megfelelő funkcionális kapcsolatokkal. Egy feketeerdei gazdaságban a gazdasági épület padlástere az idénymunkások vagy kisállatok szálláshelyéül is szolgál évszázadok óta.

Magyarországon a tetőtér hasznosítása a hatvanas-hetvenes években sok helyen státusszimbólumnak számított, gazdasági vagy egyéb gyakorlati érdek nélkül. A változás az olaj- és energiaválsághoz kötődik, ekkor kezdték felismerni, hogy egy padlástéri lakrész kialakítása sokkal olcsóbb, sőt, az épület üzemeltetési költségei is csökkennek az egymás fölé helyezett lakószinteknek köszönhetően. Az épületek tetőtere mint felépítmény két fő szempont alapján minősíthető, egyrészt a tető, másrészt a beépített tér funkciója a hasznosítás szempontjából.

A tetőzet

A tetőzet tulajdonképpen a ház, az épület lezáró szerkezete, így alapfunkciója az, hogy az időjárás hatásaitól megvédje az alatta levő szinteket, épületfalakkal körülvett tömegét. Második, de nem kevésbé fontos feladata, hogy esztétikus módon lezárja az építészeti egységet.

Tetőzet alatt általánosságban magastetőket értünk. A leggyakrabban előforduló magastetők szerkezeti elemeinek áttekintő vázlata látható a következő ábrákon. Az elemek részletes ismertetésére a későbbiekben kerül sor. Ugyancsak az ábrákon láthatók a magastetők fő részeinek elnevezései, amelyek alapján könnyen el lehet igazodni a továbbiak szöveg- és ábraanyagában.

Szerkezeti elemek és anyagok

A magastetők alapvetően két fő részből állnak. Az egyik a tartószerkezet vagy fedélszék, ezek feladata a fedés héjazat tartása. A fedés anyaga és fajtája jelentős mértékben befolyásolja a fedélszék által meghatározott tetősíkok lejtését, általában azonban más, funkcionális vagy formai megfontolások alapján döntünk a fedélszék formájáról. Ehhez kell azután olyan fedési módot választani, amely megfelel a tető hajlásszögének. A fedélszék tehát az a tartószerkezet, amelynek szerkezeti rendszere, megoldásai alapvetően meghatározzák a magastető formáját, és képviseli az építész elképzeléseit.

A magastetők másik fő része a fedés (héjazás), amely a fedélszék tetősíkjaira helyezve megóvja a fedélszék alatti padlásteret, valamint az épületet a csapadék és a szél káros hatásaitól. A fedélszékek anyaga lehet fa, fém vagy vasbeton.

A fedélszék anyagai

A legősibb, egyben ma is legelterjedtebb tetőszerkezetek a fa fedélszékek, amelyek anyaga többnyire valamilyen fenyőfajta.

A fém anyagú tetőszerkezetek lehetnek egyedi vagy tipizált kialakítású, acélszerkezetű magastetők, hidegen hajlított vagy melegen hengerelt acél profilokból, a rendelkezésre álló anyagoktól függően. A korrózió miatt élettartamuk általában rövidebb a faanyagú tetőszerkezetek élettartamánál, még akkor is, ha gondosan ügyelünk a megfelelő felületvédelemre.

Az alumíniumanyagú magastetők az acélszerkezetek korróziós problémái miatt kerültek előtérbe. Elterjedésüket azonban az acélnál kisebb szilárdsági tulajdonságai, a fajlagosan magas alumíniumárak és a beszerzési nehézségek megakadályozták. Az alumínium tetőszerkezeteket az acélprofilokénál lényegesen nagyobb alumíniumprofil-választék miatt, leginkább üvegtetőkhöz, napházakhoz és üvegházakhoz alkalmazzák.

A monolit és előregyártott vasbeton fedélszékek a felületvédelem költségeinek megtakarítása végett születtek. A monolit szerkezetek – munkaigényességük és magas költségük miatt – nem terjedtek el igazán, legfeljebb olyan helyeken, ahol a padlástér funkciója vagy a tetőidom formája folytán a hagyományos szerkezetek csak nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazhatók.

Előregyártott vasbeton

Az előregyártott vasbeton anyagú fedélszékek használata csak akkor kifizetődő, ha elemei tipizálhatóak, vagyis ha az ugyanolyan méretű és kialakítású szerkezetekből nagyobb mennyiség szükséges. Ma már nem jelent előnyt, hogy az acél, az alumínium és az előregyártott vasbeton szerkezetű tetők elemei előre elkészíthetők, és a helyszínen csak össze kell azokat szerelni, mert számos faanyagú, tipizált kész fedélszerkezeti elem kapható hazánkban is.

Az előbbieket összefoglalva tehát: nem faanyagú fedélszerkezeteket általában csak ott alkalmaznak, ahol a fa nem használható, pl. környezet-szennyező hatás miatt vagy tűzvédelmi okokból. Magastetők padlásterének beépítésénél meghatározó jelentőségű a tetőhéjazatot hordozó váz-, illetve egyéb szerkezet kialakítása. Régi építésű házak utólagos padlástér-beépítésénél a fedélszerkezet váza, szakmai elnevezéssel a székváz minden eleme (székoszlopok, fogófák, könyökfák) belsőépítészeti elemmé válhat. Új padlástér-beépítéseknél a szerkezeti rendszert gyakran a középső főfalak irányát is a padlástér kialakításának figyelembe vételével határozzák meg.

A kedvezőbb alaprajzi kialakítás, valamint a költségek csökkentése érdekében a középfőfal padlástérben is jól kihasználható, függetlenül a zárófödém anyagától, és a helyiségek kialakításának lehetőségei azonosak az emeletes lakásoknál megszokottakkal.

(Kép fent) Az épület karakterét nagymértékben befolyásolja – általában pozitív irányban – az erkély megjelenése és illeszkedése a környezetéhez.

(Kép fent) Tetőtér-beépítéses családi házak: oldalsó tetőfelépítményes, háromszög alakú ablakozással, az oromzaton erkélyes természetkapcsolattal.

(Kép fent) Tetők szerkezeti és fedési elemei: 1 tetőfedés; 2 szegély; 3 szellőzőelem; 4 gerincelem; 5 szaruzat; 6 kiegészítő szerkezeti elemek; 7 ellenléc; 8 tetőlécezés; 9 biztonsági védőlemez; 10 ereszcsatorna; 11 falszegély; 12 hajlat vagy vápa; 13 lefolyócső; 14 hófogó rács; 15 páraszellőzők; 16 járólap; illetve kezelőelem; 17 kihorgonyzó talplemez; 18 átvezető elem; 19 villámhárító; 20 szolárberendezés csatlakozásai; 21 légjárat; 22 tetőkibúvó; 23 fekvő tetőablak; 24 álló tetőablak; 25 kémény; 26 ferde tetőfödém; 27 padlásfödém; 28 padlástéri válaszfal; 29 hőszigetelés.

(Kép fent) Hagyományos, faanyagú fedélszék padlástér-beépítési lehetőséggel.

(Kép fent) Korrekciós belső vázszerkezetű tető, süllyesztett székoszlop rendszerrel egyszerűbb a belső téri hasznosítás.

(Kép fent) Az épületet határoló és belső főfalára terhelt, nagyobb stabilitású födém segít eltüntetni a belső tér hasznosítását gátló fedélszerkezet oszlopait és támaszait.

(Kép fent) Meglévő padlások szabad belső tereinél a lakótér egyszerűen bővíthető.

(Kép fent) Határoló és belső falakra terhelt tetőzetű padlástér-beépítéses családi ház.

A fedések (héjalások) anyagai

A fedések készülhetnek szerves vagy szervetlen anyagokból. A szerves fedőanyagok növényi eredetűek. Ősi, nagy hagyományokra visszatekintő fedés a rozsszalmából készülő zsúpfedés, a nádfedés, a kis falapocskákból készített zsindelyfedés, valamint a különböző deszkafedések.

A természetes eredetű szervetlen anyagból készült fedések viszonylag ritkábbak. Számos fajtájuk ismert, de csak kettőt érdemes megemlíteni: egyik a réteges kőzetekből hasított kőlap, a másik a természetes pala. Mindkettő rendkívül szép és rusztikus fedés, de igen nehezek, és beszerzésük körülményes, ezért hazánkban ritkán, inkább csak műemléki környezetben fordulnak elő.

A mesterséges szervetlen anyagú égetett agyagcserép a legelterjedtebb fedőanyagok egyike. Szerte a vilá­gon, így hazánkban is rendkívül sok­féle égetett agyagcserepet gyárta­nak. Léteznek felületkezelés nélküli, víztaszító anyaggal impregnált és festékkel felületkezelt cserépfajták. Az impregnálás és a felületkezelés jelentősen gátolja az agyagcserepek vízfelvételét, ezáltal megfelelően fagyállóak lesznek, ami a fedésekkel szemben alapkövetelmény.

A betoncserepek osztályozott és mo­sott kvarchomokból, valamint ce­mentből, színezőanyag hozzákeve­résével készülnek. A műpala elemeket azbeszt- és mű­szálakból, valamint cementből ke­vert pépből sajtolják vagy hengerlik. Az elemek sík, hullámos vagy egyéb módon formázott felületűek, lehet­nek anyagukban színezettek vagy látszó felületükön színezettek. A fémlemez fedések készülhetnek sík fedésként, horganylemezből, hor­ganyzott acéllemezből, valamint acél, horganyzott acél és alumínium trapézlemezből is. Műanyag, illetve üvegelemekből sok­kal ritkábban, általában speciális igényekhez készülnek fedések.

A bitumenes zsindelyfedés (az ősi fa­zsindellyel semmiképpen sem té­veszthető össze) nevét az anyagától kapta. A lemez szerkezetét ugyanis különleges mellékanyagokkal kevert bitumen és a hálós hordozó váz együt­tese adja. A megfelelő méretű és alakú fedési elem felületét természetes anyagú kőzúzalékokkal vagy fémle­mezzel strukturálják. Elterjedése elsősorban a skandináv országok­ban, de hazánkban is igen dinamikus.

A magastetők bádogos munkáival, -szer­kezeteivel nem foglalkozunk részlete­sen, mert az külön cikksorozatot igényelne. Itt csak azokra az általános szabályokra té­rünk ki, amelyek visszahatnak a tető­idom, a tető szerkezetének kialakítására. A 9-1. ábrán láthatók az ereszcsatornák leggyakoribb változatai. Az a)-d) ábrán lévő ún. függő ereszcsatornák lejtésének 0,2-0,3%-osnak kell lennie.

9-1. ábra. Ereszcsatornák változatai és méretjellemzői a) – d) függő ereszcsatornák.

9-1. ábra folytatása. Ereszcsatornák változatai és méretjellemzői e) fekvő; f) – h) rejtett ereszcsatornák.

Lejtés nél­kül csak max. 2,00 m hosszú csatorna készíthető. Minimális keresztmetszetük 50 cm² lehet, de szükséges keresztmet­szetüket a tetőfelületek nagysága alap­ján számítással kell meghatározni, a tetősíkok tájolásától függő korrekciós té­nyezők alkalmazásával. Az e) ábrán lévő ún. fekvő ereszcsatorna kialakításának elvei azonosak az előbbiekkel. Az f)-h) ábrán levő ún. rejtett ereszcsatornák lej­tése 0,3-0,5%-os.

Minimális keresztmetszetük 100 cm² lehet, de szükséges keresztmetszetüket mindig számítással kell meghatározni úgy, hogy a tetőfelület minden négyzetméterére 1,5 cm² csator­na-keresztmetszet jusson. Az így kapott értékeket északi tetősík esetén 1,2, déli tetősík esetén 0,9 korrekciós tényezővel kell megszorozni.

A 9-2. ábrán ún. attika csatornák láthatók, amelyek a legkevésbé biztonságos víz­gyűjtők. Lejtésük 1,0-1,5%-os. Min. ke­resztmetszetük 500 cm² lehet, északi ol­dalon pedig 750 cm². A szükséges keresztmetszet számításakor a hozzájuk tartozó tetőfelület minden négyzetméte­rére 3 cm² keresztmetszetet kell számíta­ni. Az attika csatorna fenékszélessége 5,00 m-es hossz esetén min. 12 cm, 5-10,00 m-es hossz esetén min. 15 cm, 10,00 m-es hosszúság felett pedig min. 20 cm.

9-2. ábra. Attika csatornák és méretjellemzői a) – b).

A 9-3. ábrán hajlatbádogozás és vápa­csatorna látható. Lejtésüket az össze-metsződő síkok geometriája határozza meg. Minimális keresztmetszetük az in­dulórészen 100 cm² és az érkező részen 200 cm². Szükséges keresztmetszetük meghatározásakor minden tetőfelületi négyzetméterre 1,2 cm²-t kell számításba venni. Az így számított keresztmetszetet északi oldali tetőfelületek esetén 1,3, ke­leti és nyugati esetén 1,1-1,2 korrekciós szorzóval kell növelni.

9-3. ábra. Vápacsatornák változatai és méretjellemzői a) normál; b) süllyesztett.

A 9-4. ábrán ún. közbenső vagy belső vápacsatornák láthatók, min. lejtésük 1-1,5%-os, min. keresztmetszetük indu­lásnál 400 cm² és érkezésnél 600 cm². Szükséges keresztmetszetük számításakor fűtött épület esetén 3 cm²-t, fűtetlen épület esetén pedig 2 cm²-t kell tetőfelü­leti négyzetméterenként számításba venni.

9-4. ábra. Közbenső vagy belső csatornák változatai és méretjellemzői a), b) derékszögű; c), d), trapéz keresztmetszetű.

A 9-5. ábrán a fedésekhez csatlakozó tűzfalak változatait és kialakítási módjait, míg a 9-6. ábrán a tetőfedésekbe eső dilatációs hézagok kialakítási lehetősé­geit mutatjuk be. Ezeket nem kell külön méretezni.

9-5. ábra. Tűzfalszegély-megoldások a) macskalépcsős tűzfalnál; b) beton fedköves tűzfalnál; c) beton fedköves tűzfalnál; d) horganyzott acéllemez fedésű tűzfalnál; e) dilatált tűzfalaknál; 1 macskalépcső nagy szilárdságú téglából; 2 tűzfal; 3 fedkő; 4 vízorrszegő; 5 kibetonozás; 6 tipli; 7 kikenés; 8 horganyzott acéllemez szegély; 9 rögzítőszegély; 10 falfedés; 11 csupaszlemez; 12 dilatációs rés; 13 szarufa; 14 alátétfa; 15 tetőléc; 16 héjalás.

A cikksorozat egyéb részeiben a magastetők egyes csomóponti kialakításainak bemu­tatásánál további bádogozási részletek is láthatók. Amennyiben olyan problémát kell a kedves Olvasónak megoldania, amellyel nem foglalkoztunk, akkor szá­mos, nagyon jól szerkesztett és gazdag ábraanyagú szakkönyv áll rendelkezé­sére.

9-6. ábra. Héjalások dilatációs csomópontjainak változatai a) normálcseréppel, süllyesztett horganyzott acéllemezzel; b) szegélycserepekkel; c) kiemelt horganyzott acéllemezzel; 1 dilatációs vályú; 2 normálcserép; 3 szegélycserép; 4 hódfarkú cserép; 5 peremszegély horganyzott acéllemezből; 6 kalapszegély; 7 zárléc; 8 tetőléc; 9 dilatációs horony; 10 szarufa.