Festés, tapétázás - 203. oldal

A szivacsozás a lehető legegyszerűbb, ugyanakkor leghatásosabb technika. A különleges hatást természetes, ún. tengeri szivacs lenyomatával érhetjük el. A színárnyalatok és a textúra váltakozása mozgalmassá teszi a felületet.

Festékfelhordás szivaccsal

Erre a célra emulziós vagy lazúrfestéket használjunk. Utóbbi sokkal áttetszőbb (transzparens), ami általában hatásosabb. Amint a név is mutatja, itt a festéket a szivaccsal hordjuk fel a falra.

Lépések:

1. Öntsünk egy kevés lazúrfestéket egy régi festékesvödör fedelébe. Mártsuk a szivacsot a festékbe, majd a felesleget távolítsuk el a fedél karimáján vagy egy darab kartonon.
2. Különböző szögben tartva a szivacsot többször nyomjuk a fal felületére, és csak ezután mártsuk be újra a festékbe.
3. Újabb bemártás után az üres falfelületeken folytassuk a szivacsozást, amíg le nem fedtük az egész területet.
4. Amikor az egyik réteg felhordásával elkészültünk, vigyünk fel még egy réteget a falra, hogy kellő mélysége legyen a kompozíciónak.

Festékleszedés szivaccsal

Ez a módszer abban különbözik az előzőtől, hogy először egyenletesen fel kell hordani a lazúrfestéket a falra, és a szivaccsal a már lefedett területeken dolgozunk. Az előző technikához képest finomabb de hasonlóan plasztikus mintázat jön létre.

Lépések:

1. Szabálytalan, váltakozó irányú ecsetvonásokkal egyenletesen hordjuk fel a lazúrfestéket. Egyszerre csak körülbelül 1 m²-nyi területet fessünk le, különben még a szivacsozás előtt megszárad a festék.
2. Nyomjuk a megnedvesített szivacsot a festékkel bevont felületre. Igyekezzünk foltos, tört hatású felületet létrehozni. Az előző technikához hasonlóan mindig más és más szögben tartsuk a szivacsot, hogy szabálytalan mintázatú, de egyenletes felületet kapjunk.

Amikor már nagyjából elkészültünk a helyiségek festésével, vegyük szemügyre az ablakokat és ajtókat, amelyeket esetleg eddig nem is szándékoztunk felújítani. Ezek átfestése után már valóban teljes lesz a felújított szoba összképe!

Kisebb szerelvények festése

A kisebb szerelvényeket az eddigiektől eltérő technikával kell festeni; mivel ezek felülete egészen kicsi, a festőszerszámokkal is ehhez kell igazodnunk.

Aeroszolos festékszóró (bal oldali képen, lent): mivel ezekkel a nehezen hozzáférhető helyekre is bejuttathatjuk a festéket, ideális eszköz pl. ablakszerelvények festésére. Szereljük le ezeket az ablakról, és helyezzük egy deszkára. Két vagy három rétegben hordjuk fel a festéket, hogy mindenhol egyenletes bevonatot kapjunk. Inkább több vékony réteget vigyünk fel, mint egy vastagabbat, mert így nem folyik le a festék.

Festés a helyszínen (jobb oldali kép, fent): ha a régi ablak- vagy ajtószerelvényeket néha elég nehéz lenne leszerelni; akkor inkább hagyjuk őket a helyükön. Festésükhöz használjunk sörteecsetet.

Kisebb karcolások eltüntetése

A felület kisebb hibáit kis tűhegyes sörteecsettel tüntessük el. A nagyobb ecsettel felhordott festékfolt ugyanis elütne a felülettől, egy kis pontszerű javítás viszont sokkal kevésbé feltűnő.

Az elfröccsent festékfoltok eltüntetése

A felújított szoba akkor lesz az igazi, ha mindenhonnan eltávolítjuk az odafröccsent festékfoltokat. Az általános nagytakarítás mellett a kevésbé feltűnő helyekről is tüntessük el a festéket.

Képek leírása:

1. A padlószőnyegre csöppent festék eltávolítása: a festékfoltok néha még a fólia mellett is megjelennek. Várjuk meg, amíg megszárad a festék, majd a vágókéssel (snitzer) távolítsuk el.
2. Az ajtókilincsek letisztítása: a be nem festett ajtószerelvényekről is le kell szednünk a festéket. Ezeket tiszta pamutronggyal is eltávolíthatjuk; a makacsabb foltokat dörzsszivaccsal tüntessük el.
3. Az ablaküvegek megtisztítása: az ablak festése során sajnos elkerülhetetlen, hogy az üvegre ráfröccsenjen némi festék. Ennek eltávolítására használjunk üvegkaparót.
4. Villanykapcsolók: megtisztítására szintén az ablakkaparó az ideális szerszám. Ügyeljünk rá, hogy ne sértsük meg a kapcsoló felületét.

A festési hibák

Bármilyen profik legyünk is a falfestésben, időről időre szembetalálhatjuk magunkat kisebb-nagyobb problémákkal. A legtöbbet egyszerűen megoldhatjuk, és kis odafigyeléssel el is kerülhetjük.

Fenti képen:

1. A festék megfolyása: ez a probléma általában az olajfestékekre jellemző, de a nem megfelelően felhordott vizes alapú festékeknél is előfordulhat. A megfolyt festéket vakaróval távolítsuk el, csiszoljuk le, majd fessük újra a felületet.
2. Felhólyagosodás: általában a felületen maradt szennyeződések okozzák. Csiszoljuk le a felületet, és újrafestés előtt alapozzuk le.
3. Gyantacsomók: vakaróval tüntessük el a gyantakivérzést a felületről, majd csiszoljuk le a festéket. Speciális, erre a célra alkalmas szerrel kenjük le a csomó helyét, majd igény szerint újra alapozzuk és fessük le a felületet.

Fenti képen:

1. Foltos felület: ha a színező pác felhordásánál átfedik egymást az ecsetvonások, száradás után csúnya, foltos lesz a felület. A teljes fafelületet csiszoljuk le, majd újra hordjuk fel a pácot.
2. Egymást átfedő ecsetvonások: festés közben soha ne várjuk meg, hogy megszáradjon a bevonat, mert akkor látszani fog az átfedés a nedves és a már megszáradt részek között.
3. Por és szennyeződés: nem lesz szép a festett felület, ha festés előtt nem csiszoljuk le, vagy ha piszkos az ecset, mert a sörtékről a festékbe, majd a felületre kerül a szennyeződés.

Főleg a fapácokat kell jól bedörzsölni a fa rostjaiba, ami csak ecsettel lehetséges. A fakezelő anyagok felhordása előtt nincsen szükség alapozófestékre és a csomók kezelésére, bár sokszor itt is több réteget kell felhordani (mint pl. gomba-, rovarölő alapozószer, színezőpácok, vagy színező fakonzerváló festékek).

Színezőpácok

A színezőpácokkal megváltoztathatjuk a fa természetes színét. A kezeletlen fafelületeket érdemes pácolni, hogy a pác minél mélyebben beivódjon a rostokba. A világos színű faanyagot érdemes pácolni, mivel a sötétebb színét már úgysem tudjuk megváltoztatni.

Lépések:

1. A pác felhordása során kövessük a fa rostirányát. Ügyeljünk rá, hogy egyenletesen legyen felhordva, mert száradás után minden hiba (csorgás, túl sok pác felhordása) feltűnő lesz.
2. A faszerkezet minden egyes elemét kezeljük önálló egységként, az elemek csatlakozásánál szélezzük a bevonatot. Kerüljük az átfedéseket, mert száradás után meglátszanak!
3. A lyukak kitöltése: a természetes faanyag felületén lévő lyukakat pácolható glettel („műfa”) töltsük ki. Az is lehet egy megoldás, hogy egy kevés pácot összekeverünk univerzális glettel, így a felülettel megegyező színű hézagkitöltő anyagot kapunk.

Lakkozás

A lakkozott fafelületek nagyon szépek; és a lakk védi is a faanyagot. Ma már számtalan lakkféleség kapható, a matt felületűtől egészen a magas fényű változatokig. Felhordhatjuk közvetlenül a kezeletlen fafelületre, vagy pácolt felületekre védőbevonatként. A lakk hagyományosan színtelen, de manapság már színes változatai is kaphatók.

Lépések:

1. A lakk felhordása során az ecsetet a fa rostirányával megegyező irányba mozgassuk; igyekezzünk az anyagot minél jobban bejuttatni a fába.
2. Legalább három réteg lakkot kell felhordani. Az egyes réteget hagyjuk megszáradni, és az újabb felvitele előtt finoman csiszoljuk át az előzőt.

A színezőpác és a lakkozás kombinációja (lenti kép): ha pácolás után lelakkozzuk a felületet, meghosszabbíthatjuk a felületkezelés élettartamát, és az anyagok mélyebben behatolnak a fába.

Ecsetek

Az ecsethasználat technikája attól függ, hogy milyen felületet festünk, és milyen festéket használunk. Festés előtt ellenőrizzük, hogy jó állapotban van-e az ecset; ne legyenek benne kilazult sörték, mert ezek beleragadhatnak a felhordott festékbe.

Lépések:

1. Hordjuk fel szabálytalan foltokban, átlós ecsetvonásokkal a festéket a falra, a lehető legegyenletesebb vastagságban.
2. Miután egy kisebb felületre felhordtuk a festéket, anélkül, hogy újra bemártanánk az ecsetet, húzzuk át egy irányban finoman a sörtéket a felületen, hogy elsimítsunk minden látható ecsetnyomot.
3. A falsarkokban használjunk kisebb méretű ecsetet a festéshez; az ecset külső éle simuljon pontosan a fal széléhez.

Fafelületek festése ecsettel

Célunk szintén az, hogy egyenletes, sima felületet kapjunk, de a festési mód eltér a falnál használatosaktól. Ha olajfestéket használunk, több ecsetvonással vigyük fel a festéket, hogy kellően beivódjon a felületbe, különben megfolyik vagy lepattogzik.

Lépések:

1. Fafelületeknél kisebb és finomabb szőrű ecsetet használjunk, mert itt finomabb munkára van szükség. Egyszerre kisebb területre hordjuk fel a festéket, függőleges csíkokban; az ecsetet minden ecsetvonás után emeljük fel. A képen látható ajtótokot három csíkkal le lehetett fedni. Anélkül, hogy újra bemártanánk az ecsetet, húzzuk össze a függőleges csíkokat vízszintes ecsetvonásokkal.
2. Végül, még mindig újabb bemártás nélkül, az ecset egyirányú lefelé mozgatásával simítsuk el a felhordott festéket, hogy eltüntessük az esetleges ecsetnyomokat.
3. Az ajtókeret és a fal találkozásánál kisebb ecsetet használjunk a szélezéshez; a két felület élesen váljon el egymástól.

Hengerek

A már nagyon sokféle méretű és anyagú henger kapható. Ezek mindegyikével hatékonyan és egyenletesen lehet lefesteni a nagyobb egybefüggő felületeket. Általában falfelületek és a mennyezet festésére használják, de a kisebb, finomabb bolyhos prémhengerekkel fafelületeket is festhetünk.

Falfestés hengerrel

A nagyméretű hengerrel hamar végzünk a falfelülettel. A henger szőrzetét aszerint válasszuk meg, hogy mennyire textúráit festékfelületet szeretnénk kialakítani. A nagyon egyenetlen felületű vagy hullámos falakon használjunk durvaszőrű hengert. A hengert mindig egyenletesen itassuk át festékkel, ügyelve rá, hogy azért túl sok se kerüljön rá.

Lépések:

1. Itassuk át a hengert festékkel, majd cikcakkvonalban hordjuk fel a festéket a falfelületre.
2. Újra mártsuk be a hengert, és a kimaradt részeket is kenjük le. Ezután bemártás nélkül függőlegesen egy irányban újra húzogassuk át a hengert a befestett felületen.

Falfelületek festése hengerrel

A fafelületeket a falakhoz hasonlóan kell lefesteni; manapság egyre gyakrabban használják a hengereket erre a célra, különösen az ajtólapok festésénél, mivel jelentősen felgyorsítják a munkát.

Paneles ajtók festése

Lépések:

1. Használjunk minifestő-hengert, amellyel a legkisebb síkfelületet is le tudjuk fedni.
2. A bonyolultabb szegélyek festésére használjunk ecsetet.

Sima felületű ajtólapok festése: ebben az esetben a henger az ideális festőszerszám, mivel az egész felület egyenletesen sík (kép lent).

További tanácsok festőhenger használatához>>

Festőpárnák

A hengerekhez hasonlóan a festőpárnákat is arra tervezték, hogy nagy felületeket lehessen velük befesteni a lehető legkönnyebben és leggyorsabban. A négyszögletes párnák lapos felületét sűrűn elhelyezkedő szálak fedik, ezért az ecsetekhez hasonlóan hordják fel a festéket a felületre. A festőpárnával azonban egy lehúzással nagyobb felületet lehet egyenletesen lefedni, szemben az ecsetvonásokkal. Sokféle méretben kaphatók; falfestéshez a nagyobb változatot használhatjuk. A festőpárnák szabályos négyszögletes formája lehetővé teszi, hogy a viszonylag nagy méretűekkel is pontosan tudjunk szélezni (sneidolás).

 Lépések:

1. Mártsuk a festőpárnát a festékbe, majd a festéktartó tálca recézett felületéhez ütögetve egyenletesen festékezzük be.
2. A felesleget úgy távolíthatjuk el, ha végighúzzuk a festőpárnát a tálca hátsó élén.
3. Hordjuk fel a festéket a felületre; egyenletesen húzzuk le a párnát a falon, a festékcsíkok kismértékben fedjék át egymást.
4. Szélezésnél a festőpárna hosszabbik élét tartsuk a falszegéllyel párhuzamosan, és pontosan a falsarokhoz illesztve húzzuk végig a felületen.

Fafelületek festése festőpárnával

A fafelületek festésének technikája nem sokban különbözik a falakétól; az egyetlen lényeges különbség, hogy itt kisebb méretű festőpárnákra van szükség. A tagolt fafelületeken a kisméretű párnák sokkal rugalmasabban használhatók, mint a mini festőhengerek, és a legnehezebben hozzáférhető sarkok kivételével az elemek teljes felületét be lehet velük festeni.

Lépések:

1. Az ablakszárny üvegszorító lécének festéséhez a kisméretű festő párna az ideális szerszám. A festőpárna tartófejét használjuk vezetőként, miközben végighúzzuk a lécen, így pontosan tudunk szélezni.
2. Ugyanazzal a párnával fessük be a keretet, és szélezzünk a keret és a fal találkozásánál.
3. A fal szegélylécét legkönnyebben egy közepes méretű festőpárnával festhetjük, kivéve, ha a felülete túlságosan tagolt, és a párna nem tudja a festéket mindenhová bejuttatni.

A színek és minták kiválasztása

Egyéniségünktől függ, hogy milyen stílusokat részesítünk előnyben; azonban a színek kiválasztásánál sokszor befolyásolhat bennünket, egy külső hatás is. Esetleg vonzódunk egy-egy adott színhez vagy mintához, de ezeket beilleszteni egy elkészült helyiség összképébe nem mindig egyszerű feladat. A legjobb módszer, ha többféle forrásból merítünk ihletet.

Forgassuk gyakran a lakberendezési magazinokat; jegyezzük meg, hogy mi tetszik nekünk leginkább mások otthonában. Figyeljük meg a színeket és mintákat, amelyekkel a mindennapi életben találkozunk, és gondoljuk át, hogy hogyan tudnánk őket a készülő otthonunkban is alkalmazni.

A tervezés folyamata

Az összes szobafestési és tapétázási munka legfontosabb fázisa a tervezés. Az ennek során befektetett többlet-energia kamatostul megtérül a pontosan elvégzett munkával. Az első fejezetben szó lesz az összes, a tervezéssel kapcsolatos tudnivalóról, és megismerhetjük azokat a módszereket, melyekkel megfelelően előkészíthetjük a különféle falfelületeket.

A szobafestéssel kapcsolatos alapvető tudnivalók

A tetszetős végeredményhez elengedhetetlen, hogy a megfelelő módon hordjuk fel a festéket a falakra vagy a fafelületre. A különböző szerszámok használata különböző módszert igényel. Egyéniségünktől függ viszont, hogy munkánkhoz milyen eszközt választunk.

Különleges módszerek

A különleges szobafestési módszerek alkalmazása kétségkívül a munka legszórakoztatóbb része, és itt kaphatjuk a leglátványosabb végeredményt is. A különböző módszereket nehézségi sorrendben mutatjuk be, így tanulási folyamatnak is tekinthetjük a cikket. A speciális szobafestési technikák mellett bemutatjuk néhány hagyományos módszer korszerű alkalmazását is. Ez a rész igazán izgalmas, és sok ötletet meríthetünk belőle.

A tapétázással kapcsolatos alapvető tudnivalók

A munka sikere ezen alapelvek betartásától függ, és csak akkor lehetünk igazán profik, ha ezeket teljesen megértettük és elsajátítottuk. Amellett, hogy megtudhatjuk, hogyan kell helyesen felrakni a tapétát, szó lesz a tapétázás során leggyakrabban előforduló hibákról és azok elkerülésének lehetőségeiről is.

Tapétázás problémás területeken

Sok helyiség nem teljesen szabályos téglalap alaprajzú, és szinte mindegyikben találkozhatunk néhány problémásabb területtel, ahol gondot okozhat a tapétázás.

Szó lesz azokról a helyzetekről, amelyekkel a leggyakrabban szembetalálhatjuk magunkat a munka során boltívektől egészen a lépcsőház tapétázásáig. Ha jól megértjük az alkalmazott módszereket, ezután már semmilyen probléma nem jelenthet akadályt!

Szobafestés és tapétázás kombinációja

A  beltéri festés és tapétázás kombinációjával izgalmas felületeket hozhatunk létre. Arról lesz szó, hogy hogyan párosítsuk össze a két eljárást; emellett megtudhatjuk, hogy hogyan rakjuk fel a festhető tapétákat, melyek további lehetőségeket adnak a lakásdíszítésben. A tapétázás és a szoba festés kombinálásával sok egyéni és izgalmas variációt kísérletezhetünk ki.

A legújabb ipari eredmények

Amellett, hogy tökéletesítjük a technikai tudásunkat, mindig érdemes tájékozódni a legújabb termékekről. A gyártók folyamatosan állnak elő újabb és újabb termékeikkel, és bár majdnem mindegyiket forradalmi újításként harangozzák be, jelentőségük azért általában nem ilyen nagy. Néha azonban tényleg nagymértékben megkönnyítik az életünket. Például a festőhengerek piacra dobása valóban korszakalkotó jelentőségű volt!

A vizes bázisú  beltéri festékek szintén nagyon népszerűbbek, mert az újabb változatok könnyen kezelhetők. Tehát mindig kövessük a változásokat, és igyekezzünk hasznunkra fordítani őket. Az új eszközök kipróbálása és technikánk tökéletesítése szintén szórakoztató része a munkának!

Az építési engedélyezéssel a tervezés első szakasza véget ér. A tervezés második szakasza a kiviteli tervek és a részlettervek elkészítése. Ez utóbbiak nem feltételei és nem mellékletei az építési engedélyezés dokumentumainak, ezeket csak a szakhatósági hozzájárulások és az építési engedély birtokában kell elkészíttetni.

Az építési engedélyezési eljárás

Az építési engedély az az okirat, melynek birtokában a tervezett építési munka a határozat szerinti módon elvégezhető. Maga az engedély tehát az építésügyi hatóság határozatba foglalt döntése arról, hogy a tervezett munka elvégezhető-e, és ha igen, milyen feltételekkel. Az építésügyi hatósági engedély egyúttal – az engedélybe foglalt szakhatósági előírások vonatkozásában – szakhatósági engedély is, ez azonban nem mentesít egyéb szakhatósági engedélyek (pl. közterület-használati, közműbekötési, vízjogi stb.) beszerzése alól. Az engedély ugyanakkor az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönt el!

Az első fokon eljáró építésügyi hatóságok

A beadott építési vagy a lakótelekkel kapcsolatos egyéb engedélyezések ügyében a hatósági jogkört első fokon:

• nagyközségben és építésügyi hatósági jogkörrel felruházott községben a községi szakigazgatási szerv;
• önkormányzat (a fővárosban kerületi) végrehajtó bizottságának építésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve;
• megyei városi hivatal ugyanilyen szerve;
• építésügyi hatósági jogkörrel nem rendelkező községekben pedig a báziskörzeti városi tanács hivatala látja el.

Építési engedélyhez kötött munkák

A csak építési engedély alapján végezhető építési munkák a következők:

• a) főépület építése, bővítése (toldaléképítés , tetőtér-beépítés, emeletráépítés stb.);
• b) főépület olyan felújítása, helyreállítása vagy átalakítása, amely a teherhordó szerkezetek, a tetőzet, a közterületről látható homlokzat, ill. az egyes önálló rendeltetési egységek számának, rendeltetésének vagy alaprajzi elrendezésének megváltoztatásával jár.
• c) lakótelken elhelyezhető melléképületek közül:
• kisipari vagy barkácsműhely, műterem, kereskedelmi üzlet, árusítópavilon építése és bővítése;
• állattartási épület;
• járműtároló (gépkocsi, motorkerékpár, munkagép stb.);
• d) bármely építési telken a meglévő melléképületnek főépületté vagy a c) pontban felsorolt melléképületek bármelyikévé való átalakítása ;
• e) 20 m²-nél nagyobb nettó összes szintterületű felvonulási épületek építése, bővítése, ill. az előzőek c) pontban felsoroltakká átalakítása;
• f) 200 lm³-nél nagyobb térfogatú, állandó jellegű épület, továbbá lakás célú épület vagy épületrész elbontása ;
• g) épület közterületről látható homlokzatán, tetőzetén, a kerítésen vagy a támfalon üzlethomlokzat, kirakatszekrény, védő- vagy előtető, árnyékoló (ernyő) szerkezet, hirdetőberendezés, fényreklám vagy 1 m²-nél nagyobb cég-vagy reklámtábla létesítése és átalakítása ;
• h) 5 m²-nél nagyobb űrtartalmú fürdő- vagy egyéb medence építése, továbbá épülettől különálló kémény és a megengedett legnagyobb utcai homlokzatmagasságnál magasabb antenna, szélmotor tartószerkezetének létesítése, magasítása ;
• i) építési telken, ill. építési területen a terep szintjének olyan megváltoztatása, amely a szomszédos ingatlanok használatát korlátozza vagy azok állékonyságát veszélyeztetheti ;
• j) építési telek vagy építési terület homlokvonalának kerítése, továbbá annak határvonalaitól számított 3,00 m-en belül 1,0 m-nél, azontúl pedig 1,50 m-nél magasabb támfal építése;
• k) üzemi jellegű siló, hulladékgyűjtő, komposztáló; 1) építési telken keletkezett szennyvíz telekhatáron belüli elhelyezésére készülő zárt szennyvíztároló, valamint trágya-, vagy zárt trágyalétároló létesítése (az ülepítő-szikkasztó létesítéséhez, bővítéséhez nem építési, hanem vízügyi hatósági engedély szükséges!);
• m) épülettől különálló vagy azzal nem együtt épülő pince létesítése, bővítése;
• n) minden egyéb olyan építési munka, amelyet helyi tanácsrendeletben kötelezően előírtak.

Építési engedély nélkül végezhető munkák

Az engedély beszerzése nélkül végezhető munkák építésére és üzemére a vonatkozó előírásokat ugyanúgy be kell tartani, mint az engedélyhez kötött munkáknál.

Engedély nélkül végezhető munkák a következők:

• lakások belső átalakítása és korszerűsítése, ha azok műszaki állapota, szerkezeti rendszere, komfortfokozata és szobáinak száma változatlan marad. Ilyenek pl.: a belső burkolatok, ajtók, vakolatok felújítása, az utólagos padlószigetelés ;
• tetőhéjazat és tetőszerkezet cseréje, a forma és a szín változatlanul hagyása mellett;
• kémény átrakása (ugyanazon a helyen és formában);
• melléképületek: a kerti szer-számtárolók; terménytárolók; ill. nyárikonyha és mosókonyha;
• szint alatti műtárgyak létesítése (vízmérő, tisztítóakna stb.).

A szakhatóság közreműködése

A közreműködés alapvető szabályai egyben a tervező ki-emelkedő szerepére és az ebből adódó fokozott felelősségre is utalnak. Nem magánszemély építtető esetében a szakhatóságok engedélyét – ha szükséges – a tervezőnek kell beszereznie az engedélyezési eljárás előtt, akkor is, ha a tervező olyan nyilatkozatot tett, hogy a vonatkozó szabályokat és előírásokat betartotta. Magánszemély építtető esetében – ha arra szükség van – a szakhatósági hozzájárulások beszerzése az építésügyi hatóság kötelessége. Minden esetben a tervezőnek kell beszereznie azonban a közmű-nyilatkozatokat arról, hogy a hálózatokat és más üzemi építményeket érintő bekötések, ill. a tervezett építési munkák szakszerűek-e (víz, csatornázási művek, gáz, áramszolgáltató, posta, távhő stb.). Az elektromosenergia- és ivóvízellátás, szennyvízelvezetés biztosítása ugyanis a telek beépíthetőségének feltétele!

A szakhatósági hozzájárulást rendszerint egyszerű megkereséssel, vagy szükség esetén – az érdekelt szakhatóságok és az építtető bevonásával tartott – helyszíni szemlén kell beszerezni. Ahhoz, hogy a szakhatóság megalapozott véleményt és nyilatkozatot adhasson, a rendelkezésére kell bocsátani a (kért) terveket, a műleírást és a helyszínrajzot, esetleg a területi földmérési vázlatot is, továbbá kereskedelmi, vendéglátó vagy üzemi funkció esetén a tervezett üzemelés technológiát is! (Ez a műhely-melléképület esetére is igaz!)

Építési engedély iránti kérelem és mellékletei

Az építési engedélyezési eljárás a tervezői tevékenység befejező szakasza. Ekkor dől el, hogy a tervezett létesítmény a tervezett módon és helyre megépíthető-e vagy esetleg nem is engedélyezhető. Az építési engedély iránti kérelmet a tulajdonos mint építtető vagy annak megbízottja (tervező) nyújthatja be a területileg illetékes elsőfokú építésügyi szakhatósághoz.

Az elsőfokú építésügyi szakhatóság megvizsgálja, hogy

• az építtető rendelkezik-e építési jogosultsággal;
• a dokumentáció és mellékletei megfelelnek-e az általános hatósági követelményeknek;
• szükséges-e szakhatósági egyeztetés;
• a helyszín megfelel-e a rajznak;

Amennyiben hiányosságokat észlel, hiánypótlási kötelezettségre szólítja fel a kérelmezőt. Az építési engedély megadásáról vagy megtagadásáról az építésügyi hatóságnak a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül határozatot kell hoznia. Az építési engedélyezési eljárásban az építési engedély iránti kérelmet az e célra rendszeresített nyomtatványon kell kérni. Vannak olyan községek, amelyek nem rendelkeznek építésügyi hatósági jogkörrel, azaz a tanács vb. szakigazgatási szerve nem jogosult az építési engedély kiadására. Az építési engedély iránti kérelmet ennek ellenére a községi szakigazgatási szervnél kell benyújtani, amely köteles azt az illetékes elsőfokú építésügyi hatósághoz – véleményével ellátva – nyolc napon belül felterjeszteni.

Az építési engedélyt az elvégezni kívánt munka egészére kell kérni. Ha azonos rendeltetésű, összefüggő területen (telken) egyidejűleg, ill. folyamatosan több építményt kívánnak építeni vagy építési engedélyhez kötött többfajta építési munkát akarnak végezni, ezekre egyszerre kell kérni az építési engedélyt. Több megvalósulási szakaszra bontott építkezés esetében az egyes szakaszokban megépítendő építményekre, ill. rendeltetésszerű és biztonságos használatra önmagukban alkalmas épületrészekre szakaszonként külön-külön is kérhető építési engedély.

Az építési engedély iránti kérelemhez a következő mellékleteket kell csatolni:

• az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot 1 példányban (telekkönyvi tulajdoni lap, ill. ráépítést engedélyező tulajdonosi engedély);
• a helyszínrajzot és az építési munka műszaki terveit, általában 2 (műemléket, műemlék jellegű vagy városképi jelentőségű épületet, továbbá műemléki jelentőségű területet vagy műemléki környezetet érintő építési munka esetében azonban 3) példányban, magánszemély építtető esetében pedig a szakhatóságok hozzájárulásának beszerzéséhez szükséges, az építésügyi hatóság által előírt számban (figyelem: a helyszínrajzon valamennyi szomszédos és szemben lévő – összesen 9 db -telket és azok valamennyi építményét – a tényleges helyzetnek megfelelően – fel kell tüntetni!);
• a tervező nyilatkozatát (1 példányban) arról, hogy a helyszínrajzot és a műszaki terveket az érdekelt közművállatokkal és – ha az építtető nem magánszemély – a szakhatóságokkal egyeztette, és hogy a választott műszaki megoldás kielégíti az általános érvényű, kötelező és az eseti hatósági előírásokat ;
• a tervezői egyeztetés során beszerzett közműnyilatkozatokat és -nem magánszemély építtető esetében – a szakhatósági hozzájárulásokat, ill. az ezeket tartalmazó jegyzőkönyveket, 1-1 példányban;
• az általános érvényű kötelező hatósági előírástól való eltérési engedélyt, 1 példányban (ha az szükségessé vált).

A helyszínrajzot a földhivatal, ill. a fővárosban a Fővárosi Ingatlan-rendezési Iroda által kiadott, hat hónapnál nem régebbi térképmásolat alapján – 1 : 1000 méretarányban – a vonatkozó állami szabvány – (MSZ 1228/1-84) szerint kell elkészíteni, és ahhoz a térképmásolatot is csatolni kell .

Nem kell a kérelemhez helyszínrajzot csatolni, ha az építési munkákat már fennálló építményen belül kívánják végezni, feltéve, hogy a munka nem változtatja meg a homlokzat méreteit és a tetőzet alakját. Ha az építkezést több megvalósulási szakaszra bontották, a helyszínrajzot csupán az első szakasz engedélyezése iránti kérelemhez kell csatolni, és a későbbiek során csak utalni kell, a helyszínrajzban megjelölve, hogy az azon feltüntetettek közül melyik rész épül. Ha azonban a későbbi szakaszban az építményt a korábban becsatolt helyszínrajztól eltérően kívánják elhelyezni, a kérelemhez módosított helyszínrajzot is mellékelni kell.

Az építési engedélyhez kötött építési munkák esetében az engedély iránti kérelemhez műszaki tervként – általában – a következőket kell csatolni.

Ezek:

• a helyszínrajz alapján készített elrendezési (beépítési) tervet, 1 : 200 méretarányban, ha az építési telken az építmény elhelyezése miatt fákat kell kivágni vagy az építési telek lejtése 10%-nál nagyobb. Ebben az esetben rétegvonalas terep- és kertrendezési rajzot kell készíteni, és minden esetben fel kell tüntetni a közterülethez (közúthoz stb.) való csatlakozást, a szomszédos telkeket és építményeiket, azok méreteit és távolságait is;
• az építmény, ill. annak építési munkával érintett részét, továbbá az ez alatti és feletti szintek alaprajzi elrendezését, a teherhordó szerkezeti rendszer megoldását, valamint a külső megjelenését mutató műszaki terveket: alaprajzokat, metszeteket és homlokzatokat, 1 : 100 méretarányban;
• az építési munka műszaki leírását, ismertetve a telek beépítettségének mértékét, az építmény rendeltetését, és az abban folytatni kívánt tevékenységet (technológiát stb.), a hőtechnikai követelmények kielégítését bizonyító számítást, továbbá a tervezett energiaellátás módját és lehetőségét is, a tervezett fűtési és melegvíz-termelési módot és berendezéseit;

A helyszínrajzot a földhivatal, ill. a fővárosban a Fővárosi Ingatlanrendezési Iroda által kiadott, hat hónapnál nem régebbi térképmásolat alapján – 1 : 1000 méretarányban – a vonatkozó állami szabvány – (MSZ 1228/1-84) szerint kell elkészíteni, és ahhoz a térképmásolatot is csatolni kell. Nem kell a kérelemhez helyszínrajzot csatolni, ha az építési munkákat már fennálló építményen belül kívánják végezni, feltéve, hogy a munka nem változtatja meg a homlokzat méreteit és a tetőzet alakját.

Ha az építkezést több megvalósulási szakaszra bontották, a helyszínrajzot csupán az első szakasz engedélyezése iránti kérelemhez kell csatolni, és a későbbiek során csak utalni kell, a helyszínrajzban megjelölve, hogy az azon feltüntetettek közül melyik rész épül. Ha azonban a későbbi szakaszban az építményt a korábban becsatolt helyszínrajztól eltérően kívánják elhelyezni, a kérelemhez módosított helyszínrajzot is mellékelni kell. Az építési engedélyhez kötött építési munkák esetében az engedély iránti kérelemhez műszaki tervként…

…a következőket kell (általában) csatolni:

• a helyszínrajz alapján készített elrendezési (beépítési) tervet, 1 : 200 méretarányban, ha az építési telken az építmény elhelyezése miatt fákat kell kivágni vagy az építési telek lejtése 10%-nál nagyobb. Ebben az esetben rétegvonalas terep- és kertrendezési rajzot kell készíteni, és minden esetben fel kell tüntetni a közterülethez (közúthoz stb.) való csatlakozást, a szomszédos telkeket és építményeiket, azok méreteit és távolságait is;
• az építmény, ill. annak építési munkával érintett részét, továbbá az ez alatti és feletti szintek alaprajzi elrendezését, a teherhordó szerkezeti rendszer megoldását, valamint a külső megjelenését mutató műszaki terveket: alaprajzokat, metszeteket és homlokzatokat, 1 : 100 méretarányban;
• az építési munka műszaki leírását, ismertetve a telek beépítettségének mértékét, az építmény rendeltetését, és az abban folytatni kívánt tevékenységet (technológiát stb.), a hőtechnikai követelmények kielégítését bizonyító számítást, továbbá a tervezett energiaellátás módját és lehetőségét is, a tervezett fűtési és melegvíz-termelési módot és berendezéseit;
• a szilárdságtani számításokat, a monolit vasbeton szerkezetek esetében szükséges kiviteli tervekkel együtt a 6,60 m-nél nagyobb belső fesztávolságú vagy 7,50 m-nél nagyobb homlokzatmagasságú épületek egyedi műszaki tervek alapján való építése, ill. épületek olyan átalakítása, helyreállítása, bővítése esetében, ami a teherhordó szerkezetek eddiginél nagyobb igénybevételét okozza;
• a talajmechanikai véleményt a mélyalapozással (közvetett teherátadással) épülő vagy 7,50 m-nél nagyobb homlokzatmagasságú épület egyedi műszaki tervek alapján való építése, ill. épület olyan átalakítása, helyreállítása, bővítése esetében, amely a teherhordó szerkezeteket az eddigi terheléshez képest jobban igénybe veszi;
• az esetleges terület-előkészítési (tereprendezési, bontási és más előkészítő) munkák műszaki terveit;
• az esetleges támfalak, valamint egyéb terepbiztosítási építmények, ezenkívül az építési telek vagy építési terület homlokvonalára kerülő kerítés műszaki terveit.

Ezen általános előírásoktól eltérő műszaki tervként esetenként mellékelni kell a következőket:

• az épület közterületről látható homlokzatán, tetőzetén, a kerítésen vagy a támfalon üzlethomlokzat (portál), kirakatszekrény, védőtető (előtető), üzleti ernyőszerkezet, hirdetőberendezés, fényreklám, 1 m²-nél nagyobb cég vagy címtábla létesítése, átalakítása esetén fényképet (fotómontázst), az építési munka műszaki tervét, műszaki leírását, szükség esetén szilárdságtani számításokat;
• 200 m³-nél nagyobb légtérfogatú, állandó jellegű épület, továbbá lakás céljára szolgáló épület (épületrész) lebontása esetében a rendeltetést és az alaprajzi, magassági méreteket is feltüntető műszaki tervet, ill. leírást az épületről, anyagairól, szerkezeteiről és a bontás módjáról;
• ha az épület műemléki jelentőségű területen vagy műemléki környezetben van, az épület valamennyi homlokzatáról készített fényképet; valamint
• műemlék, műemlék jellegű vagy városképi jelentőségű épületet érintő bontás esetében a homlokzatokról készített fényképen kívül az épület valamennyi alaprajzát és teljes metszetrajzát (1 : 100 méretarányban) műszaki tervként mellékelni kell.

Az építési engedély megtagadása

Az építési engedélyt az elsőfokú építésügyi hatóság akkor tagadja meg – vagy köti feltételekhez -, ha a tervezett munka:

• a helyi településrendezési tervvel és szabályokkal ellentétes;
• a tervezett rendezést lényegesen költségesebbé tenné vagy egyéb módon megnehezítené;
• nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a kérelem elbírálása során a hatóságnak kötelezően vizsgálnia kell (pl. az Országos Építésügyi Szabályzat szerint a környezet és a szomszédok egymásra hatásának biztonsági feltételeit).

Bizonyos építési munkák esetében, ha az építési engedély iránti kérelem előterjesztésekor a kivitelező még nem ismert, a jogszabály kötelező jelleggel előírja, hogy az építési engedély csak azzal a feltétellel adható meg, hogy az építtető köteles a kivitelező (házilagos kivitelezés esetén a felelős műszaki vezető) nevét, címét és képesítését – az építési munka megkezdése előtt nyolc nappal – bejelenteni az elsőfokú hatósághoz. Erről sohase feledkezzünk meg, mivel ez az építési engedély megadásának a feltétele volt, és elmulasztása az engedély nélküli építkezés igen szigorú – és költséges – jogi következményeit vonja maga után. Az építési engedély megadását követően, a lakóépület építésével és a jogszerű használatbavétellel sorozatunk következő kötetében foglalkozunk majd.

Minden hagyományos technológiával épülő lakóépület alaprajzi rendszerébe a helyiségek egyedi vagy a lakás központi fűtési lehetőségét biztosító kéményt, ill. füstcsatornát kell tervezni. Ezek biztonságosan kell, hogy kivezessék az égésterméket a tető fölé.

Építésükkor be kell tartani a következő előírásokat:

• az égéstermék-elvezetést úgy kell megoldani, hogy gyulladás veszély vagy egyéb épületszerkezeti károsodás ne léphessen fel;
• gázüzemű tüzelőberendezés égéstermék-elvezetője csak egyféle használatú lehet, más fűtőanyaggal – szilárd tüzelőanyaggal vagy fűtőolajjal – üzemelő fűtőberendezés abba nem köthető be;
• az égéstermék-elvezető kürtője és csatornája a kivezetés irányába nem szűkíthető.

Kémények

Az épületek fűtésekor keletkező égéstermékeket többnyire kéményen keresztül vezetik el.

A kémények helyével, méretével, magasságával és kitorkollásával kapcsolatos előírások a következők:

• Szintenként és minden önálló rendeltetésű egységen belül külön-külön egyedi kéménykürtőt kell építeni. Ebből következik, hogy ugyanazon kéménykürtőbe a lakáson belül sem köthetők a felsőbb szintek fűtőberendezései. Ez alól kivétel a gyűjtőkémény.
• Gázüzemű fűtőberendezések gyűjtőkéménybe nem köthetők be.
• A kéménykürtő oldalainak aránya max. 1 : 1,5 lehet, de legmegfelelőbb a négyzet vagy a kör alakú keresztmetszet.
• A kéménykürtő a függőlegestől 30°-kal húzható el oldalirányban, egyazon kürtő többször is elhúzható, de csakis azonos irányba, és az elhúzások vízszintes vetületének összege a 2,00m-t nem haladhatja meg.
• Külső határoló falban kéménykürtő csak megfelelő hővédelemmel (hőszigeteléssel) építhető.

A kémény kitorkollása a tetősík fölé legalább:

• magastetőknél: 0,80m;
• lapostetőknél: 1,20m, ezeken túl a kémény kitorkollása legalább olyan magas legyen, hogy a kéményfej kürtőjének tengelyére illeszkedő függőleges tengelyű, fejjel lefelé álló, 60° félnyílású kúpot a tengelytől mért 15,00m távolságon belül semmi ne közelítse meg 80cm-nél közelebbre.
• Falazott kémények falazata csak akkor vehető igénybe teherhordásra, ha az 25cm-nél vastagabb.
• Gáztüzelés egycsatornás gyűjtőkéményében csak huzatmegszakítóval ellátott és kizárólag rövid idejű, szakaszos üzemelésű, átfolyó rendszerű háztartási vízmelegítő és fali hősugárzó készülék égésterméke vezethető el.

Homlokzati égéstermék-kivezetés

A különböző gázüzemű, a helyiség légterétől elzárt rendszerű és legfeljebb 6 kW hőteljesítményű konvektorok égéstermékei kémény hiányában – és ha új kémény nem építhető – kivezethetők az épület homlokzatára.

Ennek feltételei a következők:

• ha a kicsatlakozás felett építményszint vagy egyéb épületszerkezet (függőfolyosó, erkély stb.) nem akadályozza a füst távozását, ill. ha a kivezetés az épület legfelső szintjén létesül;
• a kivezetés közterületre vagy legalább 3,00m széles saját telekrészre, ill. olyan légudvarra néző homlokzatra kerüljön, amelynek alaprajzi mérete legalább 50,00m²;
• abban az esetben, amikor a kivezetés falsíkja és a szomszédos telekhatár között nincs 3,00m távolság, de legalább 1,50m van, akkor legfeljebb 2 db, 6 kW-ot meg nem haladó hőteljesítményű tüzelőberendezés égésterméke vezethető ki, de csak ha a telekhatáron kerítés is van (vagy majd épül). A homlokzati égéstermék kivezetés tehát olyan szükségmegoldás, ami csak kémény építési akadály esetén kerülhet szóba! A 6 kW hőteljesítménynél nagyobb teljesítményű gázkazánok (a cirko- és az autogejzír-készülékek) égéstermékének füstkivezetése csak kivételes esetben és szigorú feltételekkel engedhető meg a homlokzaton át.

Szellőzők

A lakások azon helyiségeit, amelyeket természetes szellőzéssel vagy szellőztetési lehetőséggel kell ellátni, már az előzőekben fölsoroltuk. Alig van tulajdonképpen olyan helyiség, ahol ez nem szükséges, pl. kisebb közlekedők, járható szekrény stb. Ezeket is össze kell azonban kapcsolni a szellőztetett helyiség terével.

• Ablak nélküli helyiségek szellőzőnyílásokon, szellőzőkürtőkön és szellőzőcsatornákon keresztül szellőztethetők.
• Szellőzőnyílás csak közvetlenül külső falon vagy födémen át létesíthető.
• Belső téri helyiségeknél szellőzőkürtők tervezhetők. Anyaguk tekintetében lehetnek falazott szellőzőkémények és szerelt szellőzőcsövek, valamint készülhetnek előre gyártott elemekből. A szellőzőkürtő hasonlóan működik, mint a kémény, tehát a létesítés előírásai is ugyanazok.

Gravitációs szellőzőkürtők esetén:

• az elhasznált levegő egyedi vagy mellékcsatornás gyűjtőszellőzőben vezethető a tető fölé, a szabadba;
• a szellőzőkürtőt mindig függőlegesen kell vezetni;
• szellőzőkürtő falazott épületszerkezetben nem kerülhet 24cm-nél közelebb kéménykürtőhöz;

Gravitációs szellőzőcsatorna

Szellőzőcsatornák létesítésénél a következőket kell betartani:

• a szellőzőcsatorna vízszintes vetületi hossza a ki- és betorkollás között max. 2,00m lehet (a falvas-tagságokkal együtt);
• egy szellőzőcsatorna csak egy helyiséget szellőztethet;

A legkisebb szabad keresztmetszete a helyiség méretétől függ:

• 5m³ légtérfogatig 200m²;
• 10m³ légtérfogatig 400cm²;
• 10m³ légtérfogat felett gravitációs szellőzőcsatorna nem építhető;
• a szellőzőcsatorna mindkét végére éghetetlen rácsot (és rovarhálót) kell felszerelni.

Az épületek külső falainak nemcsak teherhordási, hanem hő- és hangszigetelési, valamint csapadék elleni védelmi feladataik is vannak.  Hőtechnikai szempontból az építőanyagoknak legalapvetőbb tulajdonságuk hőszigetelő képességük, amely a hő vezetési tényezővel jellemezhető.

A X hővezetési tényező megadja azt a hőmennyiséget (joule, J), amely az anyag vagy szerkezet két, egymással párhuzamos, egymástól 1,00m távolságra lévő sík rétege között, 1 K hőmérsékletkülönbség esetén, a réteg felületének 1,00m²-én 1 s idő alatt átáramlik.

A hővezetési tényező mértékegysége: W/(m • K)

Az épületek határoló szerkezetei ritkán épülnek teljes vastagságukban egyetlen anyagból. Rétegeik vastagsága más és más, ezért szükséges egy olyan értéket találni, amely a több anyagból összetett szerkezetet jellemzi. Ez a jellemző a hőátbocsátási tényező.

A k hőátbocsátási tényező megadja azt a hőmennyiséget (joule, J), amit a határoló szerkezet 1,00 m2 felületén keresztül, az általa elválasztott két légtér közötti 1 K hőmérséklet-különbség hatására, 1 s idő alatt átbocsát. Mértékegysége: W/(m2 • K).

A hő a légtérből a határoló szerkezet felületére, ill. a felületéről a légtérbe hőátadással adódik át. E folyamat intenzitása a hőátadási tényezővel jellemezhető. Az a hőátadási tényező megadja azt a hőmennyiséget (hőáramsűrűséget), amely a felületről a környezetnek vagy a környezetből a felületnek – a kettő közötti 1 K hőmérséklet-különbség hatására – 1 s alatt, 1,00m² felületre átadódik. Mértékegysége: W/(m2 • K).

A k hőátbocsátási tényező megengedett értékei

A hőtechnikai szabvány szigorúsága miatt a hőátbocsátási tényező értéke:

• külső falakra: k_i = 0,70W / (m² • K);
• tetőre, ill. padlásfödémre: k_f = 0,40W / (m² • K);
• külső nyílászárókra: k_f = 2,00W / (m² • K).

Az épület minden egyes homlokzatára (falak és nyílászárók együttesen) vonatkozó átlagos hő-átbocsátási tényező, hőhidakkal együtt: k_mf = 1,50 W/(m² • K).

A szabvány szerinti külső nyílászárókra vonatkozó érték a hazai gyártóbázis ismeretében módosulhat, de csak egyedekre vetítve, azaz típustermékre vonatkoztatva.

Épületek határoló szerkezetei

Épületekhez csak olyan anyag, ill. szerkezet építhető be, amely megfelel a szabványok alapvető követelményeinek. Egészségre káros mértékű sugár- vagy egyéb hatást kifejtő anyagot építési célra felhasználni nem szabad.

Határoló falak, főfalak

A főfalak elsődleges rendeltetése, hogy viseljék az építmény rendeltetésszerű használatából eredő hatásokat és terheket. A falakban a rendeltetésszerű használatból eredő különleges hatások nem okozhatnak élettartam, teherhordó képesség, hang- vagy hőszigetelő képesség csökkenését előidéző változást. Faanyagú épületváz és falszerkezet csak szellőztetési lehetőségként építhető be.

Épületek határoló falainak lábazatai tömör (tégla, kő, beton stb.), a nedvesség elleni szigetelés fölötti részek pedig porózus anyagból tervezhetők és építhetők. A porózus anyagok – a mikrocellák miatt – hővezetési tényezője alacsony, tehát belőlük jó hőszigetelő képességű falazatok építhetők.

Üvegezett fafelületek

Lakóházak nagyobb, fix üvegezésű ablakaihoz és üvegfalakhoz (pl. télikert, napház stb.) az üvegezett falfelületek fix beépítése óriási előnyökkel jár a nyitható szárnyú ablakokkal szemben.

Ilyen előnyök például a következők:

• a fajlagos befoglaló (keret) méretbe 10-20%-kal nagyobb átvilágítási üvegméret építhető be, mint egymás után sorolt ablakoknál;
• hőtechnikai szempontból 10-30%-kal jobb, mint az ablakok, ugyanis az üvegezett falfelületeknél csak áttételes hőátbocsátás van, elmaradnak a rések és a hozzájuk társuló negatív jelenségek;
• kisebb a felületekből adódó terhelés;
• esztétikailag könnyed épület-külsőt és lakásbelsőt kölcsönöz.

Az üvegfalak takarékos jellege bizonyítható – szemben a konzervatív szemlélettel -, csak jól kell megtervezni, ill. elkészíteni. A keret anyaga természetesen minden esetben valamely ablakhoz hasonló keret, mely igazodik az épület architektúrájához (a többi ablakhoz). A hőszigetelés 2 vagy 3 rétegű üvegfalak beépítésével ugrásszerűen javul.

 Ablakok

A lakás határoló falaiban elhelyezett nyílászáró szerkezetek, a megvilágítást és légcserét biztosító ablakok, az épület megjelenésének fontos alkotóelemei. A hazai kereskedelmi forgalomban kapható ablakok összekapcsolásával és megfelelően tervezett rendszerbe foglalásával – függetlenül attól, hogy azok típusablakok – gyakorlatilag korlátlan számú egyedi homlokzatfelületek alakíthatók ki. A típusablakok méretrendszere szélességben 60 cm-től indul, 30 cm-es lépcsőkkel, 2,40 m-ig, magasságban pedig 1,80 m-ig tart. Erkélyajtók magassági határa 2,40 m.

Az ablakok hőtechnikai jellemzői elsősorban az üvegezéstől, másodsorban a nyílószárnyak záródásának mértékétől és a vasalati pontok zárhatásától függ. Az üvegfelületek hővezetési képessége a rétegek vastagságától és a közbezárt légrétegek számától függ. A kereskedelemben kaphatók egyesített szárnyú, kettős üvegezésű, hőszigetelt üvegezésű ablakok és üvegfalak, valamint műanyag ablakok egyaránt. Az egyesített szárnyú ablakok ma gyártott típusai már sokkal jobb hőszigetelő képességűek és légzárásúak, mint régebbi, tömítőprofil nélküli változatuk.

Ajtók

Az ajtók szerepe az épületek külső formálásában kisebb, mint az ablakoké. A belső ajtók a belső tér hangsúlyozásában, a közlekedési kapcsolatban nagy jelentőségűek, ez azonban ma már egyre kevésbé igaz, ugyanis egyre több a szabad nyílásos térkapcsolás. Az erkélyajtók hőtechnikai jellemzői azonosak a hasonló méretű ablakok jellemzőivel.

A lakóház tervezésénél igen lényeges a megfelelő födémszerkezet és kitöltő rendszere megválasztása, mivel az építési technológia és az épületfizikai, ill. a költségjellemzők igen erős egymásra hatást mutatnak. A lakások födéméi általában azonos szerkezetűek, vagy – gazdasági okok miatt – részlegesen változhatnak.

A leggyakrabban beépített födémszerkezetek a következők:

• előre gyártott vasbeton födém;
• előre gyártott vasbeton gerendák közötti béléstestes födém.

A hazai típusú födémgerendákat és -paneleket 2,40m-től 60cm-enként 6,60m-ig gyártják. A béléstestek lehetnek beton- és kerámiaanyagúak. A födémgerendák tengelytávolsága – az alkalmazott béléstesttől függően – 60, ill. 100 cm.

Hőtechnikai szempontból a legkritikusabb a lakás padlástér felőli födémé. Ennek a szigorúságnak nem a téli fűtés, hanem a nyári padlástéri magas hőmérséklet az oka, ugyanis nyáron a padlások hőmérséklete (pl. barna cserépfedés esetén) 60-80 °C is lehet.

A közbenső födémek az épület hasznos terhei mellett az állandó terheket (válaszfalak) is el kell viseljék. A falakat mindig közvetlenül a teher­hordó szerkezetre – födémgeren­da, -panel – kell építeni, a bélés­testekre kerülő falaknál alájuk vas­beton gerendakiváltást kell készí­teni. Válaszfal nem építhető a pad­lóra! A hőszigetelő réteget a padlózat alatti konstruk­cióra – a válaszfalak közé – kell elhelyezni. A táblázatokban látható hőszigetelő anyagok ajánlott vas­tagságát padlófűtés esetén 2-3 cm-rel meg kell növelni, ezt pontosan meg kell határoztatni. A közbenső födémek tehát szer­kezetüket tekintve azonosak a pin­ce-, ill. padlásfödémekkel.

A teherhordó szerkezet fölött:

• zaj csillapító réteggel és
• a szükséges hőszigeteléssel egészül ki.

Talajon fekvő padlókat teherbí­rás szempontjából nem kell mére­tezni, de az épület lábazati falai kö­zötti feltöltést úgy kell elkészíteni, hogy az legalább 90-95 %-os tö­mörségű legyen. A 100%-osnak nevezhető termett talajt nem sza­bad túltömöríteni, ugyanis ez több veszéllyel járhat, mint haszonnal.

Ezek a veszélyek a következők:

• ha a talaj későbbi zsugorodását (további tömörödését) tömörítés­sel meggátoljuk, akkor az épület törvényszerűen bekövetkező, megengedett mértékű süllyedésé­nél a faltő lejjebb lesz, mint a kö­zéprész, vagyis a padozat felpúpo­sodik ;
• a túl tömör talaj hőszigetelése rosszabb;
• az építés alatti gépi túltömörítésnél a lábazati falak kinyomód­hatnak stb.

A jó légzárás elengedhetetlen feltétel, ugyanis télen – ha a tervezett szerkezet hőtechnikailag egyébként megfelelne – a hőszigetelés gyakorlatilag elégtelenné válhat. Ennek magyarázata az, hogy a háztetőt érő szél nyomó- és szívóhatása a héjazaton keresztül a magastetők alsó burkolatának vagy a hőszigetelő táblák elemeinek hézagain keresztül légvándorlást okozhat. Padlástér-beépítésnél a födém-és a falszerkezet keresztmetszetei esetenként azonosak a már ismertetett falakkal vagy padlástéri födémekkel. Ahol ez nem lehetséges, ott a helyszínen szerelt (szegezett) tetőszerkezettel összeépített megoldás jöhet számításba.

Padlástéri falként legkedvezőbb az egy- vagy kétoldali téglafal közötti hőszigetelés beépítése. A tetőszerkezettel egybeépített konstrukció műszakilag ugyan egyszerűbb és olcsóbb is, de nem annyira kedvelt az építtetők körében. Ez az idegenkedés a faházjelleg miatt részben érthető is. A nádazott vakolat ugyan külsőleg a hagyományos falazatú tetőtér-beépítés képét adja, sok hátrányos tulajdonsága miatt azonban kerülendő.

Ilyen hátrányok például:

• a nagy hőmérséklet- és páratartalom-változások miatti deszka-mozgások előbb-utóbb a vakolat erős repedezettségét okozzák;
• a rossz légzárás;
• a kiviteli költség többszöröse a táblás lemezekének.

Gépkocsitároló

A gépkocsitároló ma már a lakóház szerves részének tekinthető, hiszen az autó nélkülözhetetlen kelléke létünknek. A gépkocsitároló elhelyezhető az épület tömegén belül vagy külön melléképületben. Tervezését elsődlegesen a járművel való biztonságos beállás és közlekedéskapcsolat határozza meg. A lakáskapcsolat másodlagos, de minden esetben önálló szellőzéssel ellátott közlekedőn keresztül kell megoldani.

A gépjárműtároló tervezésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni:

• legkisebb oldalméret: egy gépkocsi min. esetén: 2,40-2,50m;
• két gépkocsi min. 4,80m; esetén
• mélységméret 5,00m;
• belmagasság: 2,00m;
• kapuméret (belméret):
• szélesség min. 1,80m;
• magasság min. 1,96m;
• a természetes szellőzésről gondoskodni kell.
• a helyiséghez vízvételi (mosó-) hely szükséges. Csak homok- és olajfogóval ellátott padlóösszefolyó készíthető.

A gépjárműtárolók kapui lehetnek: felnyíló, harmonika, toló-, göngyölített, teleszkópos vagy billenő kapuk. A kapuszárnyak a közterület személyforgalmi részéből a járdának max. felét foglalhatják el (a működtetés időtartamára), és azokat a falhoz vagy a padozathoz időszakosan rögzíteni kell, nehogy becsapódjanak.

Gyerekkocsi tároló

Csakis többlakásos és többszintes lakóházaknál lehet indokolt, egy- és két-lakásos házaknál a tervezésnél elhagyható.

Kazántér

A lakások etázs-, ill. a többlakásos épületek központi fűtéséhez a szilárd vagy olajtüzelésű kazán számára lehetőleg olyan, a lakástól elkülönített helyiség szükséges, amely

• a közlekedőn keresztül közelíthető meg (lehetőleg);
• önálló külső bejárati ajtóval és szellőzőablakkal épült;
• az üzeméhez megfelelő légtérfogatú ;
• vízvételi és csatornacsatlakozási lehetőséggel ellátott (pl. falikút, légbeszívós hollanderes kifolyóval);
• határoló szerkezetei biztosítják a megfelelő fagyvédelmet;
• a szükséges keresztmetszetű és magasságú kémény megépíthető.

A gázüzemű etázsfűtés kazánja a lakás közlekedőjében, előszobájában, konyhájában, fürdőszobájában, barkácshelyiségében és szárítójában is elhelyezhető, a következő feltételek mellett:

• kéménye van;
• a helyiség megfelelő szellőző-ablakkal (vagy ajtóval) rendelkezik és olyan légtérfogatú, amely garantálja a biztonságos üzemet;
• gázkazánhoz 50cm-nél közelebb nem lehet éghető anyagú (fogas, szekrényajtó stb.) szerkezet.

Tüzelőtároló

Csak szilárd és olajtüzelésű fűtés esetén szükséges. Méretigénye függ a tárolandó anyag tulajdonságától (szén, fa, olaj), de legalább 4,00 m² nagyságú és kívülről megközelíthető legyen. Tüzelőtároló a kazántérre szilárd anyagú fűtésnél közvetlenül nyílhat (vasajtóval), míg olaj üzemnél közvetve (közlekedőn) csatlakozhat. Itt jegyezzük meg, hogy lakóépületen belül fűtőolaj max. 200 1 tárolható egy tételben, egyidejűleg. Ennél nagyobb tárolási igény esetén külön tárolótartályt kell létesíteni, a tűzvédelmi követelmények betartásával.

Barkácsszoba

A legszélesebben a barkácshelyiségek használhatók ki, alkalmasak vasaló-, szárító-, kazán-, dolgozóhelyiségként is. A barkácsolás olyannyira szerteágazó, hogy sokan még fémöntéssel vagy műanyagfröccsöntéssel is foglalkoznak hobbiszerűen. Magát a tevékenységet minden esetben kellő óvatossággal kell űzni, ugyanis a szomorú statisztika azt mutatja, hogy az egyik legveszélyesebb üzem a háztartás és ezen belül is a barkácsolás. Ennek oka a nem megfelelő technológiához kialakított tér és elektromos szerelés, valamint a hozzá nem értés.

 Fotószoba

A már több évtizede egyik kedvelt amatőr foglalkozás, a fotózás helyigény szempontjából a legegyszerűbb, hiszen a lakás bármely ablak nélküli (de szellőztetett) helyisége megfelel. Alapkövetelmény az egy- vagy kétmedencés mosogató és a fűthetőség. Kialakítható fülkeszerűen is, de legalább 2,00 m² nagyságban.

Kondícionálóhelyiség

A testkultúra iránti igényt a legújabb idők hozták meg. A kondicionálóhelyiség nagysága, belmagassága és burkolata a benne végzendő sporttevékenységtől függően a következő:

• bordásfal esetén 1,50 x 2,00m-es helyiségigény + rács, főfalhoz való kikötéssel;
• aerobichoz min. 2,50 x 2,50m-es alapterület, szivacsos (2,00-4,00m²) padozattal;
• kerékpár esetén 2,00m² alapterület és függesztési lehetőség, 3,00 x 3,00m-es vetületi helyigény;
• asztaliteniszhez 3,00 x 4,50m helyigény, legalább 2,40m belmagassággal ;
• szoláriumhoz 2,00-4,00m² helyigény.

Együttes használat esetén a közlekedőtér lehet közös. A helyiségekhez természetes szellőzés, valamint fűtés szükséges.

Szauna

A szauna használata az északi államokban a legelterjedtebb. Legősibb a finn szauna, de már hazánkban is van százéves múltja, igaz, csak nagyon kevés számban található meg. A szaunát a lakás kondicionálójához vagy fürdőszobájához célszerű kapcsolni. Helyigénye a használati létszámtól függően 3,00-6,00 m², belmagassága 1,90-2,10 m.

A szauna egészségi és testkultúra vonatkozásban is különleges lehetőségeket nyújt. Egy szauna az egész család életét megváltoztathatja, közelítheti őket a naturista életmódhoz. (Szaunázni ugyanis a megfelelő egészségi követelmények betartásával, megfelelő időtartamban és sűrűségben, de minden esetben ruházat nélkül kell.)

Szauna célja

A szaunázás lényegét a magas hőmérsékletű és nagy páratartalmú levegőn való tartózkodás jelenti. A bentlét időtartamát, és a hőmérsékleti zónák használhatóságát a különböző hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok határozzák meg. A szauna fekvőhelyei eltérő magasságuk miatt eltérő hőmérsékleti és légcserezónákba esnek. Ennek következtében a fölső fekvőhely jelenti a nagyobb, az alsó pedig az alacsonyabb szervezeti terhelést, ill. igénybevételt.

A szauna sohasem „épített helyiség”, hanem egy helyiségben külön elhelyezett, faanyagú, speciális térelem-szekrény! Hagyományos falazatú épületben a szerkezeteket utólagosan hőszigetelve és burkolva megépíteni tilos! Csak készen kapható, előre gyártott (vagy egyedileg, önállóan elkészített) szaunaszekrény helyezhető el, pl. a fürdőszobában.

Egy jó szauna fűtőkészüléke az áramlási körben helyezkedik el

A jól szigetelt fülke megfelelő szellőztetőnyílással van ellátva. A fűtéshez elektromos szaunakályha vagy hagyományos fűtésű kályha szükséges. A levegő a kályha fölső kosarában elhelyezett és átforrósodott porózus kövek locsolásával párásítható. A szauna összes belső burkolata és pihenőpadjai puha, göcsmentes fenyőből készüljön. Gyantajáratos fenyő a gyanta kiolvadasával, a göcs pedig égési sérülésekkel bosszulhatja meg magát. A csupasz test érintkezési területén a szeghelyeket is süllyeszteni kell. Ajtaja kifelé nyitható legyen, és azon – biztonsági okok miatt – semmiféle zárszerkezet nem lehet.

A szauna tartozéka a mártózókád vagy a többpontos zuhanyozófülke, a szaunázás utáni hideg vizes mártózáshoz vagy zuhanyozáshoz.

Télikert

A télikert nem más, mint egy növényház vagy üvegház, amely kapcsolódik a lakóépülethez, vagy szervesen beleépítették abba. A kapcsolt megoldás toldalékjellegű, az egybeépítés a tervszerű együttlétet, ill. annak hangulatát kelti a külső szemlélőben is. A télikert üvegezett fal-, ill. tetőfelülete egy-vagy kétrétegű, a mindenkori igények szerint. Közvetlen lakáskapcsolat esetén természetesen a kétrétegű, hőszigetelt változatot kell készíteni. Az egyrétegű változat csak időszakosan használható, ahonnan hideg, téli napokban a növényzetet át kell telepíteni, vagy erős – hőpocsékoló – fűtéssel kell védekezni a kifagyás ellen.

A télikertek épületre vagy a lakásra gyakorolt hőhatásai télen kedvezőek, nyáron viszont kedvezőtlenek. A télikert tudatosan hasznosítható a téli előnyök kihasználásában, nyáron pedig a szakszerű hővédelemben. A télikertet tehát az épület napos homlokzata elé úgy kell telepíteni, hogy a téli, alacsony napállásnál árnyékmentes legyen. A nyári hővédelem a télikert üvegfelülete elé és fölé épített rácsozaton futtatott lombhullató növényzettel vagy épített árnyékolókkal oldható meg. A szellőztethetőséget és a feltárulkozást nyitható ablakokkal és ajtókkal mindenképpen meg kell oldani, az árnyékolóktól függetlenül.

Télikertek gyakran épülnek minden lakáskapcsolat nélkül, épülethez vagy lakásbejárathoz, szélfogóként, de minden esetben betöltik védelmi alapfunkciójukat, ami ez esetben a lakás gyors lehűlése elleni védelmet jelenti. Nyáron ezek is teljesen nyitottak, föltárulkozóak.

A közlekedők a lakás helyiségeit egymástól részint elválasztják, de közlekedési szempontból azokat össze is kapcsolják. A lakások közlekedői a tornác, a szélfogó, a belépő, az előszoba vagy az alternatív belső közlekedőfolyosók, amelyek a nagyobb lakások egyes helyiségei között helyezkednek el. Közlekedőhelyiség a lakás lakóelőtere is, csak többletfunkciókkal, ilyenek például a dohányzó, az étkező, esetleg a váró stb.

A tornác a mai értelemben vett új lakóházaknál teraszként, míg a régi építésű épületeknél (a külső lakáskapcsolatoknál) közlekedőként funkcionál, sok helyen még ma is. A tornác szabad szélessége min. 1,10m. A tornácra a mögötte lévő helyiségek ablakai nyithatók, természetesen a helyiségek szempontjából a vetett árnyékot figyelembe kell venni.

A belépő vagy szélfogó a lakások közlekedője, ill. lakóelőtere előtti tér. Bútorozhatóságánál előszobai fogast vagy beépített szekrényt kell figyelembe venni. Szélfogó létesítése esetén a lakás helyiségei a kapcsolódó lakóelőtérre nyílhatnak. Szélfogóra (mint közlekedőre) a lakás gépkocsitárolója, WC-je vagy a kazántér helyisége kapcsolódhat.

Javasolt méretei:

• alapterület: min. 2,20m²;
• legkisebb oldalméret: 1,10m.

A legkisebb alapterületbe csak egy ajtószárny nyílhat, ebben az esetben a szélesség min. 1,30m. Az előszoba a lakás főbejáratul szolgáló helyisége, amely a közlekedés és a helyiségek kapcsolatának gerince. Térigénye nagyobb, mint a szélfogóé. Az előszoba legyen közvetlen kapcsolatban a gazdasági és egyéb kiszolgálóhelyiségekkel, hogy az élelmiszerek, esetleg a tüzelőanyag, hulladék szállítása ne okozzon rendetlenséget.

Az előszobába kerüljön a lakók napi utcai ruháinak tárolója (szekrény vagy fogas), cipő- és esernyőtartóval, valamint egy legalább középméretű tükör. Az előszoba mozgási űrszelvényébe a bejárati ajtón kívül lehetőleg egyéb ajtószárny ne nyíljon, vagy ha nyílik, annak méretét a szélesség meghatározásánál figyelembe kell venni. Előnyös – a kedvezőbb használhatóság miatt – ha a fogas, ugyanúgy, mint az előszobafal, falmélyedésbe kerülhet. Gázmérő vagy elektromos fogyasztásmérő előszobában a megfelelő védőtávolságok szerint helyezhető el.

A lakás bejárati és lakótéri ajtóinak minimális belső mérete 0,85 m legyen. Az előszoba minimális szélessége   1,30 m,   ahol  beépített szekrény van, ez a méret (max. 1,50 m hosszan) 1,00 m-re csökkenthető. Nagyobb lakásoknál a javasolt szélességi méret: 80-100 m2-nél:   1,40 m; 100-120 m2-nél:   1,60 m; 120-140 m2-nél: 1,60-2,00 m, főként ha a térhez oldalról még lépcső is kapcsolódik.

Belsőlépcsők

A többlakásos lakóházak közösségi lépcsői általában külön lépcsőházba kerülnek. Az egy-két lakásos házaknál külső lépcső ritkán készül, kivéve az elő-, a teraszos kerti lépcsőket. A lakások belső lépcsői, általában a lakás funkcionális kapcsolatának megfelelően, az előtérhez vagy a nappali teréhez kapcsolódnak. Legkedvezőbb az előszobából vagy külön közlekedőből való lépcsőindítás, ill. -fogadás.

A nappali terében elhelyezendő lépcső ugyan esztétikailag tetszetős, mint belsőépítészeti tér- és formaelem ezzel szemben nem annyira praktikus, ami alatt a közlekedési zóna és a használati intimitás elválasztásának igényét értjük. A fölső szintre minden esetben a nappali téren át lehet feljutni, az intimitást viszont a lépcsőn haladva, az oldalról való föllátás, a helyiségek egymásba tárulkozása stb. szempontjából kell vizsgálni.

A lakások belső lépcsőinél a különböző alakú, vagyis különböző alaprajzú lépcsők egyszerűen alkalmazhatók. A lépcsők szintek közötti áthidalásként általában egykarú lépcsőként, de két- vagy ritkán háromkarú lépcsőként is készülnek. Az egykarú lépcsők készülhetnek íves karral vagy sugaras lépcsőfokokkal. A csigalépcső kisebb, az ívelt karú nagyobb helyigényű. Egykarú lépcső csak 3,00m szintkülönbségig létesíthető.

A lépcsőkar az egy összefüggő lépcsőfoksor (pihenő nélküli rész), melynek kialakításánál a következőket kell betartani.

Ezek:

• Lépcső forgalmi űrszelvényébe ajtószárny nem nyílhat, ajtók előtt min. 0,85m, előlépcsőnél 0,60m szükséges.
• A lépcsőkar hosszmérete a lépcsőfokok sorából adódik. Egy lépcsőfok mérete kiszámításának alapja a felnőtt ember lépéstávolsága, mely 62-64cm. A lépcsőfok belépője (sz) a vízszintes vetületi sík, a föllépője (m) á két belépősík közötti távolság különbsége.

A föllépő magassági méretei a következők:

• lakáson belüli: max. 20cm;
• lépcsőházakban: max. 15-17cm.

A föllépések pontos magasságát a két szint közötti egész számmal (fokok száma) osztott szintkülönbség (szm) hányadosa adja meg.

A lépcsők anyaga elsősorban acél és fa (kombináltan is), valamint vasbeton. Az anyag elsődlegesen az építészeti megjelenés miatt meghatározó. Falak között lehet egyszerű vasbeton, az alatta lévő tér egyéb célokra (lomtároló, WC stb.) kihasználható. Egy könnyed és légies lépcső anyaga acél és fa. A belső térből fakadó adottságok miatt elsősorban a fa dominál, mivel ez inkább harmonizál a lakás bútorzatával. Különleges anyagok még a plexi, az üveg, de ezek csak korlátként jöhetnek szóba. A járó-felületek anyaga – függetlenül a váztól – fa, kő, műkő, szőnyeg, gumi stb. A járófelület lakáson belül azonos az indítószint burkolatának anyagával.

Kiszolgálóhelyiségek

A lakások üzemével kapcsolatos kiszolgálóhelyiségek a lakó-, a gazdasági és az egészségügyi helyiségeken kívül, közlekedővel kapcsoltan vagy csak épületen kívülről megközelíthetően helyezhetők el. Ilyen kiszolgálóhelyiségek a gépkocsi-, a kerékpár-, a gyerekkocsi-tárolók, a kazántér, a tüzelőtároló, a barkácsműhely stb.

Lakásokban egészségügyi helyiségeket akkor is kötelező építeni, ha közműves víz- és csatornaellátás még nincs, ill. ha emiatt kerti árnyékszék építése is szükséges.

Régen a mosdó a lakás konyhájába, a WC pedig az udvar valamely szegletébe került, ez ma már a higiéniai követelmények miatt elképzelhetetlen. Egészségügyi helyiségek a WC, a mosdó, a fürdőszoba. Mindegyik mosható padló-és falburkolattal készül, vízcsatorna hálózattal és melegvíz-vezetékkel ellátott. E helyiségek természetes megvilágítása nem feltétlenül, de szellőzése – főként természetes – mindenképpen szükséges.

WC helyiség

A lakásokhoz a WC-berendezés vagy külön helyiségbe, vagy a fürdőbe, vagy mindkettőbe kerül. Külön WC-helyiség szükséges minden két-szobásnál nagyobb lakásnál, közvetlen vagy közvetett kézmosási lehetőséggel. A mai lakásokhoz árnyékszék (külön udvari WC) csak ideiglenes jelleggel létesíthető. Méretigény:

• alapterület: min. 0,90m²;
• szélesség: min. 0,80m;
• mélység: min. 1,10m, befelé nyíló ajtó esetén min. 1,40m;
• átlagbelmagasság min. 2,20m.

A legkisebb méretű térbe ajtószárny nem nyílhat. Az elhelyezendő kézmosó növeli a helyigényt. A WC-helyiség lehetőleg ajtóval elkülönített közlekedőtérből nyíljon. Ablak nélküli WC-helyiségek – szellőzőkürtő hiányában – szellőztethetők a helyiség világítási áramkörére kötött, a szellőzőnyílásra vagy kürtőre szerelt ventilátorral is, így a világítás bekapcsolásakor a gépi szellőzés üzemel.

Fürdőszoba WC-vel

Abban az esetben készül, ha a lakás kétszobás vagy annál kisebb, vagy ha háromszobásnál nagyobb és a lakásban van külön WC-helyiség is. Tartalmaznia kell a fürdőkádat, a mosdót, a WC-csészét, valamint helyet kell biztosítani a mosáshoz (mosógép), és a fűtést is meg kell oldani. A fürdőkád minimális mérete 1,10 x 0,70m, és mosdóval közös csapteleppel is létesülhet úgy, hogy zuhanyozáshoz is megfeleljen.

A helyiség javasolt méretei:

• alapterület: 3,20m²;
• oldalméret: 1,40m. Ajtaja nem nyílhat főző-, étkező- és élelmiszer-tároló helyiségre.

Fürdőszoba

A legelterjedtebb megoldás a fürdőszoba, amelyben csakis a tisztálkodás és a mosás lehetséges. Elsősorban előszobára, közlekedőre és gardróbra nyílhat. Kivételt jelentenek az olyan egy-vagy másfél szobás lakások, ahol a fürdőszobának önálló, közvetlen természetes szellőzése van és nincs benne WC-csésze, ez esetben kivételesen a szobából is nyílhat.

Javasolt méretek:

• alapterület: 2,50m²;
• oldalméret: 1,40m.

Zuhanyfülke

A legkisebb alapterületű vagy többszintes lakások második vagy kiegészítő tisztálkodási helyiségéül szolgál. Ha a lakótérben van külön fürdőszoba, a zuhanyfülkében nem feltétlenül szükséges mosdót elhelyezni. Külső padlóösszefolyóval készül.

Mosdó nélküli zuhanyfülke javasolt méretei:

• alapterület: 1,40 m2;
• oldalméret: 0,85 m. Közvetlen természetes szellőzése szükséges.

Mosdófülke

Bármely helyiséghez kapcsoltan létesíthető ott, ahol erre szükség van. Elsősorban olyan háló-, vagy dolgozószobánál hasznos, ahol a külön fürdőszoba csak az előtéren keresztül érhető el, vagy a lakás eltérő szintjén van. Mosdófülke beépített szekrényben is elhelyezhető, ha önálló mesterséges megvilágítással rendelkezik. Padozata a kapcsolt tér anyagáéval azonos anyagú.

A tisztálkodó helyiségek ablak-mellvédjének magassága (parapetmagasság) fürdőkád esetén 1,40m-nél, zuhanytálca esetén pedig 1,80 m-nél alacsonyabb nem lehet. Külső határoló falra (vagy falba) vízvezeték csak külön hőszigeteléssel ellátva szerelhető, csaptelep pedig csak különösen indokolt esetben kerülhet. A tisztálkodó helyiségben elhelyezendő víz-‘ melegítőnél nem szabad megfeledkezni a szükséges hely betervezéséről, és hogy – az elektromos üzemű kivételével – számára kéményt kell építeni, és a megfelelő légtérfogatot biztosítani kell.