Az emberek számára belső lakókörnyezetük az, ahol leginkább ki vannak téve a leggyakoribb allergiás megbetegedéseknek, például az asztmát, náthát és az ekcémát okozó allergéneknek. Az allergének egy része a levegőben lebeg (ilyenek az állatok hámpikkelyei és a penészgomba spórái); mások (például az atkaürülékek) a szőnyegeken és ágyakon telepszenek meg, és akkor kerülnek a levegőbe, ha felkavarják őket.
Ezenkívül az épületek levegője más szennyező anyagokat is tartalmaz, például a fűtőanyagok égéstermékét, a kén-dioxidot, amely önmagában nem okoz allergiát, ám súlyosbíthatja az allergiás betegségek tüneteit
Az épületek légszennyezettségének vizsgálatai az alábbi anyagok jelenlétét mutatták ki:
- házi poratkaallergén
- csótányallergén
- penészgombaspórák
- háziállatok hámpikkelyei
- virágpor
- égési melléktermékek, mint a szénmonoxid, nitrogén-oxidok és kéndioxid
- dohányfüst
- vegyi anyagok, melyek a lakásfelújításnál, illetve a háztartási cikkekből kerülnek a levegőbe
- baktériumok és vírusok
- fémek nyomelemei;
- rovarirtók.
Szennyező anyagok – allergén vagy irritáns?
Egyes beltéri szennyező anyagok, mint a macska hámpikkelye, allergének; s ezek allergiát okoznak. A macska hámpikkelye igen makacs, még évekkel azután is, hogy a macska már nem ott él, megtalálható a lakásokban. Más benti szennyező anyagok, például a festékek oldószerei, irritánsok, ezek kiválthatják vagy súlyosbíthatják az allergiás tüneteket olyan embereknél, akik allergiájuk miatt már eleve alacsonyabb tűréshatárral rendelkeznek a levegőben lebegő anyagokkal szemben.
A beltéri légszennyezettség okai
Az épületek légszennyezettségének oka részben a rossz szellőzés, ami lehetővé teszi, hogy a levegő szennyező anyagai nagymértékben felhalmozódjanak. Otthonaink az évek során egyre inkább energiatakarékossá váltak a dupla üvegezésű ablakok, a nyílászárók és a falak szigetelése révén.
A kandallókat és kályhákat felváltotta a központi fűtés, így a kémények nagy részét lebontották vagy eltömítették. Igaz, hogy ezáltal az otthonok mára melegebbekké váltak, de régen a nyílt tüzek friss levegőt áramoltattak át a házon fel a kéményekbe, így az állott benti levegő állandóan cserélődött.
A modern otthonokat ellepik a vegyszerekkel:
Tisztítószerek, hobby vagy lakásfelújítási kellékek, avagy a szőnyegekbe, ruhákba és bútorokba a gyártási eljárás során bekerült anyagok Ezeknek jó része apránként bekerül a levegőbe (kipárolog), néha hónapok vagy évek alatt, széles skáláját teremtve meg a belső légszennyező anyagoknak, melyekkel meg kell birkóznunk.
Az 1980-as években épült házakban például valószínűleg magasabb a formaldehid gáz szintje, mint a régebbi lakásokban, ahol ritkábban találkozhatunk modern, bútorlapokból készült bútorokkal. A belső szennyező anyagok másik jelentős csoportja az illékony szerves vegyületek, amelyek sok háztartási cikk és takarítószer melléktermékei.
Hogyan javíthatjuk a lakás levegőjének minőségét?
A szobalevegő minőségének javításához elengedhetetlen a szellőztetés. Ez megoldható szellőztetéssel vagy páraelszívó beszerelésével a fürdőszobába és a konyhába, avagy a légkondicionáló szűrőberendezésének kicserélése révén. Nagyobb szabású munka az egész házra vagy egy részére kiterjedő szellőzőrendszer kiépítése. Az is befolyásolja a levegő minőségét, hogy hogyan dekoráljuk, illetve mivel takarítjuk otthonunkat.
Hogyan függ össze a szellőzés és páratartalom?
A jó szellőzés a ház áporodott, szennyezett levegőjét kinti, kevésbé szennyezett levegővel cseréli fel. A szellőztetés egyik legfőbb célja az, hogy eltávolítsuk a felesleges páratartalmat (a levegőben lévő vízpárát), amelyből egy átlagos család meglepően nagy mennyiséget termel. További feladatai a belső (például főzés alatt keletkezett) légszennyező anyagok eltávolítása; a belégzéssel elhasznált oxigén cseréje; valamint az általunk kilélegzett szén-dioxid eltávolítása.
A helytelen szellőzésből adódó gondok akkor jelentkeznek, amikor az energiatakarékosság jegyében olyan „helyes” lépésekre szánjuk magunkat, mint a kettős üvegezés, illetve a szigetelés. Ezzel lezárjuk a levegő ki-be áramlásának megszokott útját, csökkentve a szellőzést. Ezzel együtt nő a levegő páratartalma és a szennyező anyagok mennyisége.
Mi a páratartalom?
A levegő mindig tartalmaz vizet a szemnek láthatatlan apró pára formájában. A hőmérséklet emelkedésével nő a levegő páramegtartó képessége, azaz a meleg levegő több vízpárát képes megtartani, mint a hideg. Akármilyen meleg is a levegő hőmérséklete, van egy pont, melyen túl nem képes több párát felszívni, és telítődik.
Relatív páratartalom
A relatív páratartalom azt jelzi, hogy mennyire telített a levegő az adott hőmérsékleten, azaz hogy mennyi vizet képes még felvenni. A százszázalékos relatív páratartalmú levegő teljesen telített, tehát nem képes több víz felvételére, míg az ötvenszázalékos relatív páratartalmú levegő még kétszer annyi vizet képes felvenni a telítettség eléréséig.
Az alacsony relatív páratartalmú levegő száraznak tűnik, és jóval több vízpárát képes felvenni, mint a magasabb relatív páratartalmú levegő. A száraz levegő rosszat jelent a házi poratkának, mert nehezebb számára a levegőből megszerezni a létfenntartásához szükséges nedvességet. Az atkák tehát, a penészgombákhoz hasonlóan, gyorsabban szaporodnak magasabb relatív páratartalmú levegőn.
Magas páratartalom
Magas relatív páratartalomnál a nedvesség könnyebben kicsapódik a hideg felületeken, mint például az ablakpárkányokon, ahol megindul a penészesedés, ha nem töröljük le a vizet Az állandó magas relatív páratartalom elősegíti számos kémiai anyag felszabadulását is otthonunk különböző termékeiből.
A magas relatív páratartalmat kellemetlenül fülledtnek érezzük. Az ember számára a komfortzóna negyven-hetven százalék között van, a házi poratkák szaporodási aránya viszont csökken, ha a levegő relatív páratartalma hetven százalék alá süllyed.
A legfontosabb lépések
Az alábbi tanácsok megfogadásával minden, a jobb szellőzés érdekében tett erőfeszítés, hatékonyabb lesz.
A nedvesség visszaszorítása
Keressük meg és kezeljük a nedvesség forrásait. A fő okok a beázás, a felszivárgás és a páralecsapódás. Nem mindig könnyű megtalálni az okot, néha még a szakemberek is tévedhetnek. Kérjük ki tehát több társaság szakértői véleményét is!
A szigetelés javítása
Az alapvető szigetelés elvégzése otthonunkat melegebbé, kényelmesebbé és olcsóbbá varázsolja. A szigetelés abban is segít, hogy megszüntessük vagy lecsökkentsük a hideg helyeket, ami viszont a páralecsapódást és penészesedést fogja visszaszorítani.
Nyílászárók szigetelése
Szorosabban záró nyílászárókkal kényelmesebbé tesszük otthonunkat és energiát takarítunk meg. Jó kiindulópont a jól szigetelt nyílászáró, ám más módon is befolyásolhatjuk az otthonunkban ki-bejáró levegő mennyiségét:
- A ház szépítgetésekor tömítsük el a réseket a szegélylécek alatt, az ablakrámák körül és az ablakpárkányok alatt!
- Ellenőrizzük, hogy nincsenek-e rések ott, ahol a különböző csövek lejönnek a padlásról, és szigeteljük le a padláslejárót is!
- Javítsuk ki a külső fal repedéseit is szigetelőanyaggal, hogy csökkentsük a huzatot és a hőveszteséget!
Mindezek elvégzése után azonban jobban oda kell figyelni otthonunk szellőztetésére, hogy megfelelő helyen és megfelelő időben, megfelelő mennyiségű levegő legyen.
A természetes szellőzés
Minden otthonnak van bizonyos természetes szellőzése. A szél keresztülfúj az épületszerkezet résein – a falakon és az ablakréseken, az ajtók alatt stb. Ráadásnak a meleg levegő természetes felfelé áramlása és távozása az épület tetején át, friss levegőt szippant be kívülről – ez a kéményszellőzés.
A mérsékelt éghajlati övben (enyhe, csapadékos tél, forró, száraz nyár) a természetes szellőzés gyakran elég ahhoz, hogy csökkentse a páratartalmat és a benti szennyező anyagok szintjét elviselhető szintre szorítsa. Helyes tehát, ha résnyire nyitott hálószobaablak mellett alszunk, vagy legalábbis reggel első dolgunk legyen, hogy kinyissuk az ablakot! A friss, hideg levegő beáramlása csökkenti a páratartalmat, s ezzel az atkák számát is, amelyeknek magas páratartalom szükséges a szaporodáshoz.
Asztmás tünetek
Ha azonban a hideg levegő asztmás tüneteket vált ki, ne hagyjuk nyitva az ablakokat éjszakára. Ebben az esetben a nap valamely más szakában szellőztessük jól ki a hálót. A pollenallergiában szenvedőknek szintén zárva kell tartaniuk az ablakot a pollenidény alatt. Szellőztessük a szobát délután, amikor a legalacsonyabb a pollenszint!
Továbbá, fürdés után a fürdőszobában, főzés közben pedig a konyhában mindig nyissunk ablakot, hogy a páradús levegő eltávozhasson a lakásból! Az ajtókat viszont tartsuk ilyenkor csukva, hogy a többi helyiségbe ne szökhessen be a nedvesség!
A természetes szellőzésnek megvan a maga hátránya: a szélmentes napokon a ház egyes részei rosszul szellőznek, a hideg napokon a beáramló levegő túl hűvös lehet komfortérzetünknek; avagy a szénanáthában szenvedők kénytelenek zárva tartani ablakukat a pollenidény alatt. A rossz szellőzés eredménye többek között a benti levegő megemelkedett páratartalma, illetve szennyezőanyag-szintje lesz.
Tehetünk azonban lépéseket a szellőzés javítására. Szellőzőket helyezhetünk el például az ablakokon a háttérszellőzés fokozására, valamint páraelszívót a konyhában és a fürdőszobában a nedvesség eltávolítására. További lehetőség egy mechanikus szellőzőrendszer beépítése.
Segít-e a mechanikus szellőzőrendszer?
A válasz erre a kérdésre talán „igen”. Egy hatékony, jól beépített mechanikus szellőzőrendszer sok előnnyel jár, többek között: az állott, belső levegő folyamatos cseréje friss, kinti levegőre; csökkent mennyiségű szennyező anyag az otthonunkban; lehetőség, hogy csúcs pollenidényben, illetve magas légszennyezettség idején bezárkózzunk. A rendszert esetleg már akkor is érdemes megfontolni, ha tudjuk, hogy milyen allergének és irritánsok váltják ki allergiás tüneteinket.
Ahhoz, hogy átlássuk, hogy egy mechanikus szellőzőrendszer mennyire tudja csökkenteni az allergiás tünetek súlyosságát vagy gyakoriságát, azt kell jobban megvizsgálnunk, hogy mit is tud ez a rendszer. Ésszerű elvárás, hogy folyamatosan frissen tartsa otthonunk levegőjét azáltal, hogy az elhasznált benti levegőt kiszívja, friss kinti levegővel pótolja. Ezenkívül télen a szellőzőrendszer valószínűleg visszaszorítja a házi poratkák számát, mivel kintről hűvös levegőt szív be, s ezzel csökkenti a lakás relatív páratartalmát.
Kutatások
A kutatások azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol több hónapig hideg az idő, a mechanikus szellőzés már önmagában nagymértékben lecsökkenti a házi poratkák számát. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a téli alacsony relatív páratartalom annyira lecsökkenti az atkapopulációt, hogy még a melegebb, párásabb nyári hónapban sem tudnak teljesen magukhoz térni.
Azoknak, akik érzékenyek az atkákra nem szabad elfelejteniük, hogy a mechanikus szellőzőrendszer csak akkor segíthet, ha egy átfogó poratka-kezelési program része, ami magába foglalja az atkavédő huzatot az ágyakon, valamint olyan bútorokat és padlóburkolatokat, amelyek taszítják az atkákat.
Jobb szellőzés
Első lépés
- Szereljünk fel páraelszívót a fürdőszobában és a konyhában, szellőzőt a hálószoba és nappali ablakkeretére, vagy biztonsági zárakat, amelyek lehetővé teszik, hogy résnyire nyitva hagyjuk az ablakokat!
- A nagyon hideg, szeles idők kivételével mindig hagyjuk nyitva a hálószoba szellőzőablakát, hogy a levegő páratartalmát csökkentsük!
- Kössünk időzítő kapcsolót a fürdőszobai ventilátorhoz, és minden fürdés vagy zuhanyozás alkalmával használjuk! Mindig a csap megnyitása előtt kapcsoljuk be a ventilátort!
Második lépés
- A kritikus szobákba, például az asztmás betegek hálószobájába, építsünk be szellőztetőt!
Harmadik lépés
- Fontoljuk meg egy hővisszanyerő mechanikus szellőzőrendszer beépítését!
A szellőzés követelményei
Ha lakásunk szellőzését vizsgáljuk, minden lépésünket azokhoz a modern építészeti szabályozásokhoz kell igazítanunk, melyek célja a megfelelő szellőzés biztosítása és a párakicsapódásból adódó károk csökkentése, ezáltal a levegőminőség javulásának előmozdítása a lakásban. Ha valaki allergiás a családban, elhelyezhetünk egy egyszobás szellőzőrendszert a hálószobájában (második lépés), míg a harmadik lépés rendszerint csak átépítésnél kivitelezhető.
Otthonunk minden helyiségének kellene lennie egy „gyors” és egy természetes, „háttér” szellőzésének. Gyors szellőzést biztosíthatunk például egy nyitható ablakkal. Ez a legtöbb szobában nem okoz gondot, ám vannak olyan WC-k és fürdőszobák, amelyekben az ablak nem nyitható vagy teljesen hiányzik. Ilyen esetben páraelszívót kell beszereltetni.
Háttérszellőzésnek megfelel egy kis nyílás, amely nyitva hagyható, de nem esik be rajta az eső, és a betörők sem juthatnak át rajta. Azokban az otthonokban, ahol már modern ablakokat építettek be, ez általában egy szellőzőrács, egy apró rács, melyet beépítenek az ablakkeretbe. Más otthonokban esetleg be kell szerelni ilyen szellőzőket vagy biztonsági zárat kell feltenni az ablakokra, hogy résnyire nyitva lehessen hagyni őket.
„Páraelszívó” szellőzés
A „vizes” helyiségekben – azokban, ahol sok nedvesség termelődik: konyha, fürdőszoba, mosókonyha – kell valamilyen módszer, ami kivonja a nedvességgel telített levegőt, esetleg egy páraelszívó ventilátor, vagy mint ahogy néhány országban használatos, egy passzív szellőzőrendszer.
Páraelszívó ventilátorok
A modern páraelszívókat csendességük és hatékonyságuk teszi vonzóvá. Fontos azonban, hogy a párás levegőt a házon kívülre fújják, ne pedig befelé vagy egy hozzáépített garázsba, mert azzal páralecsapódás, sőt akár penészesedés és rothadás is megindulhat.
A legjobb hely a ventilátor számára egy külső fal, távol az ajtótól és az ablakoktól, melyeket a páraelszívó működése alatt csukva kell tartani, máskülönben az ablakon vagy ajtón beáramló levegő egyenesen átmenne a ventilátoron, ezzel gyakorlatilag szellőzetlenül hagyva a szobát. Vannak olyan automatikával felszerelt ventilátorok, melyek egy adott páratartalom fölött magasabb sebességre kapcsolnak. Alacsony páratartalomnál a ventilátor kikapcsol vagy kisebb teljesítményre áll be. Forgalmaznak kisfeszültségű, nedvességálló ventilátorokat is vizes helyiségekbe, például zuhanyfülkékbe. Garázsba, dolgozószobába vagy műhelybe is szerelhetünk be elszívót a pára eltávolítására.
Bojlerek és fűtőeszközök
A nyílt kürtös készülék a szükséges levegőt a lakásból szívja be. A levegőhiány elégtelen, égést eredményez, azaz a szén-monoxid-mennyiség megnövekedését, valamint nagyobb kockázatát az égésmelléktermékek szobába való beszivárgásának.
Ezek a melléktermékek a légzőszervi allergiában szenvedőknél tüsszögést, köhögést és ehhez hasonló tüneteket provokálnak, de jelenlétükkel a szénmonoxid-mérgezés veszélye is fennáll. A zárt rendszerű kürtővel rendelkező készülékeknél a fenti veszélyek nem merülnek fel, mert ezek a levegőt közvetlenül kívülről szívják be, és égési melléktermékeiket is kiengedik a szabadba.
Nyílt kürtőjű készülékkel egy helyiségben ne használjunk páraelszívó ventilátort vagy szagelszívóval ellátott tűzhelyet, mert az elszívón keresztül kiáramló levegő visszaszippanthatja az égési melléktermékekkel vegyült levegőt a készülék kürtőjébe, és onnan a szobába.
Szellőzőrendszerek működése
Szellőzőrendszerek
A mechanikus szellőzés legátfogóbb formája a „hővisszanyerő mechanikus szellőzés”. Könnyen beépíthető félkész házakba vagy a már kész, egyszintes épületekbe. A már kész, többszintes épületekbe egy házrészre kiterjedő rendszert építhetünk be. A legjobb eredmény eléréséhez fontos, hogy otthonunk jól szigetelt és jól tömített (légmentes) legyen. Fölösleges kifizetni egy bonyolult rendszert, ha a házon átfúj a szél. A rendszer beszerelését végző társaságnak a nyílászárók szigetelését is el kell végeznie, a beépítési munka részeként.
Hogyan működik a hővisszanyerő mechanikus szellőzőrendszer?
A rendszerhez egy központi egység tartozik, ami egy ki- és egy befújó ventilátort és egy hőcserélőt tartalmaz. A központi egység a csöveken és bevezető nyílásokon keresztül friss levegőt szállít minden hálószobába és nappaliba, miközben elszívja a fürdőszoba és konyha elhasználódott levegőjét, melyet aztán a szabadba juttat ki.
Az egység része egy hőcserélő készülék, amelynek feladata, hogy a kiáramló meleg levegő hőjének nagy részét átadja a beáramló levegőnek. A beáramló levegőt megszűri, mielőtt szétfújná a lakásban. Így a hálószobák és a nappali állandóan friss, megtisztított és felmelegített levegőhöz jut, miközben a konyhából és a fürdőszobából távozik a nedvesség és a kellemetlen szag.
Szűrőválasztás
A szűrők lehetnek szemcsések, amelyek olyan részecskéket szűrnek ki, mint a penész, pollen, por, baktériumok és vírusok, vagy gázneműek, amelyek a gázokat és gőzöket szűrik ki, például a szén-monoxidot és a formaldehidet. A jobb szűrők nagyobb segítséget nyújtanak ahhoz, hogy otthonunkban minél alacsonyabb legyen az allergénszint. Légszűrőket használnak a légfűtésnél, a légkondicionáló rendszerekben, a légszűrő szerkezetekben és a porszívókban. A baktérium- és penészszennyezés elkerülése érdekében mindig a használati útmutatóknak megfelelően tartsuk tisztán és cseréljük a szűrőket.
Részleges rendszerek
A már kész, többemeletes házban egy részleges szellőzőrendszer lehet a megoldás a benti levegőminőség javítására, feltéve, hogy az épület megfelelően szigetelt. A részleges rendszerek friss levegőt szállítanak az emeleti hálószobákba és kiszívják a levegőt a fürdőszobából.
A rendszer kiegészítője egy konyhai szagelszívó a földszintre és egy egyszobás, hővisszanyerő szellőzőegység vagy légbevezető nyílás a nappalikba.
Egyszobás egységek
Ez a rendszer egy-egy bevezető és kivezető ventilátorból, valamint egy hő-átadó készülékből álló, könnyen beszerelhető egység. Abban segít, hogy egyetlen szoba páratartalmát és levegőjének minőségét szabályozhassuk.
Passzív, kürtös szellőzés
Ebben a rendszerben a fürdőszoba és a konyha mennyezetéről kiinduló kürtőkön keresztül a meleg, nedves levegő kiáramlik a tetőn nyitott ki vezetőkön keresztül. Az elhasználódott, párás levegőt a nappali és hálószobák szellőzőin beáramló friss levegő váltja fel. A kürtös szellőzőrendszerben nincsenek ventilátorok. Leginkább újonnan épített házaknál építhető be.
A hővisszanyerő mechanikus szellőzőrendszer beépítése
A hővisszanyerő szellőzőegység elhelyezése:
- A ház közepe táján, lehetőség szerint a padláson válasszunk helyet! Ez a lehető legrövidebb (és legolcsóbb) csővezetékrendszer kiépítését teszi lehetővé.
- Győződjünk meg arról, hogy a választott helyen hozzáférhető-e a hővisszanyerő egység! A ventilátorok, szűrők és a hővisszanyerő rendszeres tisztítást igényelnek azért, hogy maximális hatásfokkal működhessenek.
- Fontoljuk meg egy olyan típusnak a beszerzését, amelynél a hővisszanyerő egységet a tűzhely fölé. szagelszívóval egybeépítve, helyezhetünk el! így a ventilátor és a szűrők könnyen hozzáférhetőek.
- A ki- és bevezetőnyílásokat ne helyezzük az uralkodó széljárással szembeni falra, amennyiben a ház szeles helyen áll!
Csővezetékek elhelyezése:
- csővezetékeknél kerüljük az éles szögeket, melyek csökkentenék a hatékonyságot!
- vezetékeket egy beépített szekrényen vagy bepolcozott sarkokon keresztül vezessük át!
- Ha a hővisszanyerő egységet a padláson helyezzük el, szigeteljük le a vezetékeket a készülék és a között a pont között, ahol a csővezetékek beérnek a meleg lakásba! Amennyiben a készülék bent van a házban, a készülék és a szabad tér közti vezetéket szigeteljük!
A be- és kivezető nyílások elhelyezése:
- Építsünk be minden „száraz” helyiségbe bevezető nyílást, ezzel biztosítva a helyes, mindenhova kiterjedő szellőzést!
- Ne helyezzünk ki- és bevezető nyílásokat az előszobákba és lépcsőházakba, mert az megzavarhatja a légáramlást!
- Helyezzük a bevezető nyílásokat az ajtókkal szembe, így az egész szobát átjárja a levegő!
- Ha nagy szobák vannak otthonunkban, az a legjobb megoldás, ha a szoba mindegyik végében elhelyezünk egy-egy bevezető nyílást.
A megfelelő levegőcsere biztosítása:
- A levegőcsere aránya az ott lakó személyek számától és életstílusától függ.
- Minél hermetikusabban zárható otthonunk, annál jobb eredményt érhetünk el.
- A belső ajtók alatt hagyjunk rést a levegő megfelelő áramlásához!
- Vegyük fontolóra a szellőzőrendszer folyamatos működtetését, különösen éjszaka, ami a páralecsapódás szempontjából a legrosszabb időszak!
- Ha valamilyen kétség merülne fel, forduljunk szakemberhez vagy egy tanácsadó céghez!
Karbantartás:
- Nagyon gondosan tartsuk karban a szellőzőrendszert azért, hogy megakadályozzuk, hogy eldugult szűrők vagy csövek miatt a szennyező anyagok és mikroorganizmusok kerülhessenek vissza a levegőbe!
A légszűrők jellemzői
- Aktív faszén: Különlegesen kezelt, nagyon porózus faszén. Gázszűrő, amely a legtöbb illékony szerves vegyületet eltávolítja, a formaldehid kivételével; ezért időnként kiegészítik aktív alumíniumoxiddal, ami képes megkötni a formaldehidet is.
- Kiterjesztett felület: Szemcsés szűrő, melyet üveggyapotból vagy poliészterszálakból készítenek, és szintetikus gyanta tart össze. Sokféle levegőben lebegő részecskét és pollent képes kiszűrni.
- HEPA (nagy hatékonyságú, szemcsés légszűrő): Nagy teljesítményű, kiterjesztett felületű, szemcsés szűrő, amely képes a részecskék legalább kilencvenhét százalékát kiszűrni, akár a 0,3 mikron nagyságúakat is. Nélkülözhetetlen a füst levegőből való kiszűrésénél. Miután a füst mind részecskéket, mind gázokat tartalmaz, szükséges egy aktív szénszűrő is.
- Elektrosztatika: Műanyag, szemcsés szűrő, amely a statikus elektromosságra épülve köti meg a részecskéket. Van tisztítható, újrahasznosítható fajtája is, más típusokat azonban ki kell cserélni, ha elszennyeződnek. Elég hatékony a nagyobb részecskék, például a virágpor és a penészgomba spórák megkötésében, de a hat mikronnál kisebb részecskék eltávolításában nem túl hatékony.
- Elektrosztatikus kicsapó rendszer: Szigorú értelemben véve ez nem is igazi szűrő, minthogy a levegő itt nem áramlik át semmiféle szűrőanyagon. A lakás elektromos rendszeréhez van kötve, és negatív töltést ad át a részecskéknek, mint például a levegőben lebegő pornak, penészgomba spóráknak és virágporszemcséknek, így azok a pozitív töltésű gyűjtőlemezekre tapadnak. A lemezeket rendszeresen kell mosni, hogy műkö
Az allergiában szenvedőknek időnként ajánlják a légszűrők és ionizálók használatát. Míg azonban a kutatások kimutatták, hogy a HEPA-val (nagy hatékonyságú, szemcsés légszűrővel) felszerelt szerkezetek enyhíthetik az asztma tüneteit, ha atkatávoltartó ágyhuzatokkal együtt használják, arra semmi bizonyíték sincs, hogy az ionizálók segítenének. A páracsökkentő szerkezetek és légkondicionálók bizonyos esetekben segíthetnek, de a párásító készülékek sokszor inkább csak rontják az allergiások állapotát.
Légszűrő készülékek
Ezek a készülékek felfogják a szennyező anyagokat, miközben egy ventilátor speciális szűrőkön fújja át a levegőt. Eredetileg azért tervezték, hogy kisebb, zárt helyekről, ahol a háttérzaj elnyomja a készülék hangját – mint egy hivatali váró -, eltávolítsák a szennyező anyagokat, például a dohányfüstöt.
Az atkaallergént csökkentik?
Vannak kétségek afelől, hogy a légszűrők eltávolítják-e az atkaallergént, ám ez valószínűleg a szűrő típusától függ. A kutatások azt bizonyítják, hogy a HEPA-szűrővel felszerelt készülékek enyhítik az atkaérzékenyek asztmás tüneteit, amennyiben atkavédő huzattal felszerelt ágyakkal együtt használják. Létfontosságú azonban, hogy az atkák ellen folytatott harcot a szőnyegek eltávolításával és a szellőzés javításával kezdve tegyük, és megtegyük mindazokat a lépéseket, amelyek biztosítják, hogy kevesebb por legyen a levegőben.
Páracsökkentő készülékek
A páracsökkentő készülékek működésének alapja a levegő lehűtése, miáltal a felesleges páratartalom lecsapódik egy tartályban, amely vagy automatikusan ürül, vagy ki kell üríteni. Kaphatók olyan egész házra kiterjedő páracsökkentő készülékek, amelyek állítólag az egész lakásban ötven százalék alá csökkentik a relatív páratartalmat. Amennyiben ez igaz, valószínű, hogy kihatnak a penészesedésre és az atkák számára is.
Nyáron azonban a páracsökkentő által kibocsátott hő túlságosan felmelegítheti a házat, így szükségessé teszi a légkondicionáló beszerelését is. Kisebb készülékek segíthetnek egy beázott vagy újonnan vakolt helyiség kiszáradásában, de a levegő minőségének javításában nagy valószínűséggel nem játszanak jelentős szerepet.
Párásító készülékek
Ezek a készülékek növelik a levegő nedvességtartalmát. Miután a hétköznapi emberi tevékenység eleve sok vízpárát termel, általában nem tesz jót, ha még tovább növeljük a levegő páratartalmát. Egészségügyi szempontból a túl, száraz levegő általában jobb, mint a túl párás. Időnként panaszkodnak az emberek, hogy a központi fűtés kiszárítja a levegőt.
Ennek oka azonban az, hogy a relatív páratartalom csökkent, nem pedig a központi fűtés vont ki nedvességet a levegőből. A párásító készülék használata komfortosabb érzést nyújthat, de a penészesedésnek és a poratkáknak is kedvezőbb körülményeket biztosít. Használatuk helyett próbáljuk meg inkább alacsonyabb fokozatra állítani a központi fűtést!
Mi több, a párásító készülékek víztartállyal működnek; ez pedig melegágya lehet a baktériumoknak és penészgombáknak. Az elpusztult penészallergén még akkor is bekerülhet a párásított levegőbe, ha a készülék elpusztítja ezeket a mikroorganizmusokat.
Légkondicionáló készülékek
A legtöbb otthoni légkondicionáló készülék- beleértve az önálló szerkezeteket is – egyszerűen csak hűti és újraforgatja a levegőt a működési területén belül; nem hoz be szükségszerűen friss kinti levegőt. Ezt nem lehet mindig észrevenni – mivel az önálló légkondicionáló szerkezeteket általában egy ablakba építik be, s az emberek azt feltételezik, hogy működésük része, hogy a benti levegőt kintire cseréljék. Valójában az ablakban való elhelyezés a legkézenfekvőbb módja a bentről elvett hő leadásának.
Önálló és központi légkondicionálók
Az önálló szerkezetek rendszerint semmilyen szűrővel nem rendelkeznek, míg a központi légkondicionáló rendszerek szűrőit általában a hűtőrendszer védelmére tervezték, és át kell szerelni, ha azt akarjuk, hogy az allergiában szenvedőknek is hasznára legyenek.
Az önálló szerkezetek (és a központi rendszerek kürtőjének) rendszeres karbantartása megakadályozza a porlerakódást, valamint a penészgomba és baktériumszennyeződés kialakulását; ha a hűtés lekapcsolása után még harminc percig járatjuk a szerkezetet, az segít a szerkezet kiszárításában és megakadályozza penészesedését.
A légkondicionálás előnyös lehet a virágpor-allergiában szenvedőknek, mert a poilenszezon csúcsidejében zárva lehet tartani az ablakokat. Segíthet a relatív páratartalom lecsökkentésében is, s ezáltal visszaszorítja az atkák számát és a penészesedést
Az ionizálók hasznosítása
Ha az ionizáló kipróbálása mellett dönt, az alábbi tippek segíthetnek, hogy a készülék hatékonyabban tisztítsa a levegőt:
- Az ionizálót közvetlenül egy könnyen tisztítható, nem fém felület széle előtt helyezzük el, távol a padlótól és a falaktól!
- Fordítsuk az ionizálót a szoba felé, és a különböző tárgyakat tartsuk távol az elejétől és oldalaitól!
- Soha ne tisztítsuk bútorfényezővel, mert ez befolyásolhatja a működését, ehelyett használjunk egy nedves (nem vizes) ruhát!
A szobanövénykérdés
Az utóbbi években számos kiemelkedő, növény alapú lég- és szennyvíztisztító rendszert terveztek és helyeztek el középületekben. Azonban gyerekcipőben járunk még annak terén, hogy növényeket használjunk fel ökológiailag megtervezett rendszerek részeként az egészséges beltéri környezet kialakításához. További kutatásokra van szükség, hogy megtudjuk, hogyan használhatnánk a növényeket otthoni környezetünk javítására. Addig sem szabad elfelejtenünk, hogy bármilyen fokú is a növények légtisztító hatása, növelik a levegő páratartalmát és talajuk tápot adhat a penészgombáknak.
Mindössze egy generációval ezelőtt a konyhai tűzhely vagy a nappali kandallója biztosította az otthon melegét, míg a többi helyiség jóval hűvösebb volt. A mai modern fűtéstechnikák lehetővé teszik, hogy kényelmes és könnyű viseletben lehessünk az egész lakásban.
Nagyobb árat kell azonban fizetnünk fűtésrendszerünkért, mint a kifizetett pénz – a megteremtett környezet ideális a házi poratkák számára. A melegebb házak megemelkedett páratartalmukkal, szőnyegeikkel és kárpitjukkal igazi melegágyat teremtett az atkapopulációnak – különösen a hálószobákban, ahol életünk egyharmad részét töltjük.
Lecsökkent szellőzés
Ugyanakkor a nyílászárók és a lakás szigetelése – az extra hő benntartására – nagyon lecsökkentette a szellőzést, aminek eredményeként megemelkedett a belső szennyező anyagok szintje. Ezek közé tartoznak a fűtőanyagok elégetéséből származó szennyeződések, amelyeket általában az égés melléktermékeinek hívunk. E gázok, például a kén-dioxid, magas szintje súlyosbíthatja az asztmás állapotokat.
Az égés forrásai és melléktermékei
Gyakori források
- széntüzelésű kályhák
- fatüzelésű kályhák vagy kandallók
- gáztűzhelyek
- gázüzemű ruhaszárítók
- gáz- és olajtüzelésű vízmelegítők, kazánok és bojlerek
- propán-bután gázkályhák
- petróleum kályhák
- olajlámpák
- gyertyák és aromaterápiás lámpák
- dohányfüst
- víz
- nitrogén – dioxid
- nitrogén – oxidok
- kén – dioxid
- kéksav v.cián – hidrogén (HCN)
- szén- mononxid
- szén – dioxid
- formaldehid
- szénhidrogének, például propán, bután, benzol
- szemcsés anyagok
Tüzelőeszközök
A tüzelés elkerülhetetlen melléktermékeket is eredményez, azaz vizet, szilárd (szemcsés) anyagokat és a fűtőanyagtól függően többféle gázt. Ez minden tüzelőeszköz esetében így van. Ha ezek a melléktermékek bekerülnek az épület légterébe, légzőszervi tüneteket, például tüsszögést, köhögést, sőt asztmás rohamot is okozhatnak a náthában vagy asztmában szenvedőknél. A nitrogén-oxidok megemelkedett szintje megnövelheti a légúti fertőzések számát is a gyermekeknél.
Az alábbi tanácsok betartása segíthet az égési melléktermékek minimális szinten tartásában:
- A lehető legkevesebb tüzelőeszközt tartsunk otthonunkban!
- Rendszeresen – évente egyszer – ellenőriztessük a tüzelőeszközöket szakemberrel!
- Ügyeljünk arra, hogy a kémények és a kürtők megfelelően működjenek!
- Szellőztessük otthonunkat megfelelően!
Bojlerek és kazánok
A zárt rendszerű bojlerek és kazánok elszigeteltek lakásunktól. Az égéshez szükséges levegőt kívülről szerzik be, és oda is ürítik égési melléktermékeiket. Ez a fajta rendszer, kedvező azokban az otthonokban, ahol alacsony szinten kívánják tartani az allergéneket.
A bojlerek és kazánok másik csoportja nyílt rendszerű. Ezeknél a rendszereknél a kürtő abból a helyiségből nyílik, ahonnan a levegőt felveszi, ami azt jelenti, hogy az égési gázok visszajuthatnak a helyiségbe.
Kürtő nélküli fűtőeszközök
A folyékony propángázzal, petróleummal vagy butángázzal működő hordozható kályháknak nincs helyük az alacsony allergiaszintre törekedő otthonokban. Mivel nincs kürtőjük, égési Melléktermékeiket egyenesen a lakás légterébe ürítik. Ráadásul az égés által termelt víz miatt növelik a levegő páratartalmát. Ugyanígy kerülni kell a kürtő nélküli gázkonvektorokat.
Fűtési módszerek
Bár sokféle hőközvetítő rendszer van forgalomban, működésüktől függően mindegyik vagy konvektor, vagy hősugárzó típusú. A konvektoros fűtőrendszerek a felmelegített levegőt – s vele együtt az allergéneket tartalmazó porszemcséket – áramoltatják körbe a helyiségben.
Hősugárzó előnye
A hősugárzók azonban közvetlenül a levegőt melegítik fel, így nem kavarják fel a port. A hősugárzó – fűtés azért is jobb, mert kiküszöböli a „hideg pontokat”, ezzel korlátozva a penészesedést és az atkák számát.
Légfűtéses rendszerek
Ezeknek a rendszereknek rossz hírük van, mert felkavarják a port. Ha azonban rendszeresen porszívózunk, kevesebb lesz a gondot okozó por. Nem szabad elfelejteni, hogy a légfűtő rendszert rendszeresen karban kell tartani, különösen a csővezetékeket, hogy megakadályozzuk a por-, penész- és baktérium-lerakódást.
Hagyományos radiátorok Amennyiben a porlerakódás megakadályozására rendszeresen porszívózunk a készülékek alatt és mögött, a hagyományos radiátorok – melyek főként légáramlásos hőközléssel fűtenek – megfelelnek az alacsony allergénszintű otthonokban.
Padlófűtés
A padlófűtésnél a padló alatt vezetett csövekben áramlik a felmelegített víz. A hő leginkább sugárzik, így nem kavarja fel a port.
A padlófűtés kellemesebbé teszi a kemény burkolatok, például a parketta használatát, és lehetséges, hogy a szőnyegeket túlságosan kiszárítja ahhoz, hogy a házi poratkák (és a penészgombák) elszaporodhassanak. Legkönnyebben új építkezésnél vagy egy felújítás során, például egy bővítés idején, új padlóburkoló letételénél lehet beépíteni.
Szegélyfűtés
Ezt a fajta hősugárzó – fűtést már kész otthonunkba is beépíthetjük. A közönséges, tömör szegélylécet egy üreges szerkezetűvel cserélik ki, melyben vagy bojlerhez kötött vízmelegítésű csövek, vagy elektromos fűtőcsövek futnak. A fűtött szegélyléc egyenletesen melegíti fel a helyiséget, és nem kavarja fel a port.
Az égési melléktermékek minimalizálsa
- Ne dohányozzunk! Gyermekeknél a passzív dohányzás megnöveli az elkapott légúti fertőzések számát, és súlyosbítja az asztmás tüneteket. Ha nem tudjuk abbahagyni, jelöljünk ki egy jól szellőző „dohányzót”, amiben esetleg el lehet helyezni egy légszűrőt vagy egy páraelszívót.
- Fontoljuk meg a nyílt lángú kandallók lecserélését olyan elektromos típusúra, amelyben műszén vagy műfa ég! Kerüljük a gázfűtéses típusokat!
- Ügyeljünk a kémények helyes működésére – fontos, hogy az égés során elhasznált levegő helyett megfelelő mennyiségű utánpótlás legyen.
- Ha a gáztűzhely cseréjére kerül sor, vegyük fontolóra egy elektromos típus vásárlását!
- Ha gázzal főzünk, ügyeljünk arra, hogy szagelszívónk megfelelő teljesítményű legyen a melléktermékek eltávolításához, és a megfelelő magasságra építsék be az optimális hatás eléréséhez.
- Vegyük fontolóra egy nagy teljesítményű, zárt robbanó terű, gáz vagy olajbojler, vagy kazán beépítését, amely egy zárt kivezető csövön kifújja a melléktermékeket.
- Évente egyszer vizsgáltassuk át a bojlereket és tüzelőeszközöket!
- Ne használjunk palackos gázfűtést (propán-butánt) vagy olajfűtést, mert ezek az égés során nagy mennyiségű vízpárát termelnek, valamint égéstermékeket, amelyeket a benti levegőbe engednek ki.
- A gázzal működő ruhaszárítók szellőzését vezessük ki a szabadba, vagy – ha lehet – szárítsuk kint a ruhákat!
- Illatosított füstölőket, gyertyákat és aromaterápiás olajakat csak megfelelően szellőző helyiségekben égessünk!
A padlószőnyeg napjaink legnépszerűbb és talán legegészségtelenebb, padlóburkolója. Egy mikroszkópba vetett pillantás megmutatja a minden egyes szálat és rostot beborító mikroorganizmusokat Bár ezeknek a mikroorganizmusoknak nagy része nem jelent veszélyt az emberi egészségre, némelyiket – különösen a házi poratkákat és a penészgomba spórákat – az allergia főbb okozóiként tartjuk számon.
Szőnyeg „hátrányai”
Nem sokkal egy új szőnyeg lefektetése után a házi poratkák már igyekeznek is befészkelni magukat. Az olyan mikroorganizmusok is, mint a baktériumok és penészgombák, burjánzanak a szőnyegben, ami meleg, nedves és tápanyagban gazdag környezetet biztosít számukra.
A szőnyegekre elkerülhetetlenül is behordjuk a koszt a szabadból, talaj, virágpor, állati hámpikkelyek, állati hulladékok, rovarirtó maradványok, penészgomba spórák és hasonlók formájában. Mindez jó okot szolgáltat arra, hogy bevezessük otthon azt a szabályt, hogy érkezéskor, mind a vendégnek, mind a családtagnak le kell vennie a cipőt.
Tisztítatlan szőnyeg veszélyei
A szennyezett szőnyeg a gyerekekre jelenti a legnagyobb veszélyt. A felnőttek általában székekre vagy heverőkre ülnek, ritkán kerülnek közvetlen kapcsolatba a szőnyeggel, és az orruk is jóval magasabban van a padló szintjéhez képest. A gyermekek azonban a szőnyegen ülve szoktak játszani, s így sokkal inkább ki vannak téve az azokon található allergéneknek és koszoknak.
Szőnyeg kiválasztása
Ostobaság lenne letagadni, hogy a szőnyegeknek sok előnyük is van otthonunkban; kényelmesek, hang- és hőszigetelők. Ha mégis szőnyeget akarunk, a rövidebb bolyhúakat könnyebb tisztán tartani, mint a hosszabbakat, s érdemes megfontolni az antiatkaszőnyeg vásárlását. Milyen legyen a szőnyeg hátoldala? A szintetikus szőnyegpadlók, különösen a poliésztertartalmúak, formaldehiddel kezeltek, és ez az anyag a lefektetést követő néhány hónapig elég nagy mennyiségben szabadul fel a levegőbe.
Amennyiben allergiánk egyik kiváltó tényezője a formaldehid, olyan szőnyeget válasszunk, amelynek zsákvászon vagy filc a fonákja, nem pedig szivacs. Minden frissen lefektetett szivacsos hátú szőnyegpadlót alaposan ki kell szellőztetni. Az ablakok lehető leggyakoribb nyitva tartása megakadályozza a formaldehid gáz felhalmozódását.
Szőnyegek és gyékényszőnyegek
A pamutszőnyegek – a zsenília, dhurrie (lapos, szőtt, nem bolyhos szőnyegek) és a rongyszőnyegek is – melegséget és egyéniséget vihetnek otthonunkba, miközben még a zajokat is tompítják. Jobbak, mint a padlószőnyegek, mert kimoshatok belőlük a poratkák és az allergének.
Fontos azonban, hogy csúszásgátlókkal vagy kétoldalú tapaszokkal rögzítsük a biztonságos használat érdekében. Ideális esetben a pamutszőnyegek színtartóak és moshatóak 56°C-on vagy melegebben – ez a hőmérséklet már képes elpusztítani a házi poratkákat.
Használhatunk gyapjúszőnyegeket is, de rendszeresen kell őket vegytisztítani, hogy eltávolítsuk a poratkákat és allergéneket. A keleti gyapjú szőnyegek akár generációról generációra szállhatnak családi örökségként. A vegytisztítás helyett választhatjuk a szárazgőztisztítást is.
Atkaveszély!
A szizálkender-, a tengerifű vagy afrik-és a kókuszháncs-szőnyegeket tartósságuk hasznos padlóburkolókká teszi. Mivel azonban a házi poratkák jól beléjük fészkelik magukat, néhány havonta alapos takarítást igényelnek.
Azt is megtehetjük, hogy használatukat a közlekedőkre és otthonunk egyéb, forgalmasabb helyeire korlátozzuk, így anélkül használhatjuk ki tartósságukat, hogy túlságosan sokat engednénk az atka ellen vívott harcban. A mosások és száraztisztítások között a szőnyegeket és gyékényszőnyegeket rendszeresen (a forgalomtól függően naponta vagy hetente) kell porszívózni, lehetőleg HEPA-szűrős porszívóval vagy központi porszívóval.
Antiallergén szőnyeg
Ez a fajta szőnyeg drágább, mint a kezeletlen fajta, és a gyapjú-szintetikus keverékek egész sora kapható. Az antiatka hatásnak életre szólónak kell lennie, ám követni kell a gyártó tisztítási és gondozási utasításait Bár a szőnyeg a házi poratka populációt nagymértékben lecsökkenti, rendszeresen kell HEPA-szűrős porszívóval vagy központi porszívóval tisztítani, hogy maximális védelmet nyújtson a házi poratka allergénekkel szemben.
Az 1960-as évek előtt a hosszú munkahét és a kevés szabadnap volt a megszokott a legtöbb ember életében. A szabadidő és szabadidős tevékenységek korlátozottak voltak. Ez egyetlen generáció alatt megváltozott. A modern családok több szabadidőt és pénzt költhetnek. Az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység az otthonunk lett: annak karbantartása, dekorálása, javítgatása.
Számos terméket fejlesztettek ki a lakásfelújítás terén, hogy az igényeket kiszolgálják. Újfajta festékeket, ragasztókat, lakkokat – melyek nagy részének a szerves oldószerek, például a lakkbenzin vagy nehézbenzin, fontos alkotórészük. Ezek az oldószerek, ha levegőre kerülnek, rendszerint gyorsan elpárolognak, ezért hívjuk őket illékony szerves vegyületeknek.
Festékek és lakkok
A festékek és lakkok oldószereiből felszabaduló gőzök irritáló hatásúak lehetnek – különösen a náthában és asztmában szenvedőknek -, olyan tüneteket okozva, mint könnyezés, tüsszögés vagy köhögés. Esetenként még asztmás rohamot is kiválthatnak. Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél magasabb egy termék illékony szervesvegyület-tartalma, annál erősebb a szaga.
Oldószertartalom
A festékek lehetnek olaj- vagy vízbázisúak. A legtöbb falfesték vízbázisú, míg a fára vannak víz- és olaj alapú festékek is. Az olaj alapú festékek azonban nagyobb valószínűséggel okoznak gondot az allergiásoknak, mivel nagyobb arányban tartalmaznak oldószereket. Az oldószer feladata, hogy az olajat felhígítsa, így könnyebb felhordani.
Alternatív festékek
Vannak olyan allergiás betegek, akiknél még a vízbázisú festékek is kiváltanak bizonyos tüneteket; mások egyszerűen csak minimalizálni szeretnék a környezetükben előforduló illékony szerves vegyületek hatását. Bár nem olyan könnyen hozzáférhetőek, mint a főbb gyártók árucikkei, de vannak arra szakosodott vállalatok, akik széles választékát kínálják az allergiakímélő termékeknek.
Fakonzerváló szerek
Számos termék kapható rovarok és gombák ellen a fa megóvására. Ezek nagy része azonban oldószer alapú, és így veszélyt jelenthetnek az allergiában szenvedőknek. Óvatosan kezeljük ezeket a vegyi anyagokat, kerüljük érintkezésüket a bőrünkkel, illetve gőzeik belégzését. A fakonzerváló szerek irritálhatják a bőrt és a nyálkahártyát, valamint fejfájást, szédülést és hányingert válthatnak ki.
Vásároljunk vízbázisú fakonzerváló szereket. Ezek jóval kevesebb illékony szerves vegyületet tartalmaznak, mint az átlagos szerek, szaguk sem olyan erős, s kisebb a valószínűsége, hogy a légúti problémákkal küszködőknél irritációt váltsanak ki.
Falburkolatok és ablakok, tippek allergiások számára
A falburkolatnak számos formája van a tapétától a falambériáig, azonban egyik másik előnyösebb az alacsony allergén-szintű otthonok számára.
Tapéta
Nagyon népszerű módja a fal díszítésének. Azonnal megváltoztatja a szoba hangulatát, és szó szerint elfedi a kevésbé tökéletes falak kisebb felületi hibáit. A sima, mosható tapéta előnyösebb, mivel a struktúráit tapéta könnyen porcsapdává válik. A nedvesség nemigen jelenthet gondot a tapéta mögött, hacsak nem elég hideg ahhoz a fal, hogy meginduljon rajta a páralecsapódás.
A legtöbb tapétaragasztóban van gombaölő, ami megakadályozza a penészesedést. Ha penészallergiánk van, ügyeljünk a penészes foltokra és a gomba spórák szétszóródására, amikor eltávolítjuk a régi tapétát. Van, akinél allergiás bőrgyulladást okoz (ekcémát) a karboximetil-cellulóz, amely egyes tapétaragasztók alkotóanyaga, ezért ha érzékenyek vagyunk rá, viseljünk védőkesztyűt.
Festék
Az allergénszegény környezetben a festés a legajánlatosabb falburkolás. A festékek olyan gazdag skálája kapható, hogy biztosan mindenki ráakad a megfelelő árnyalatra, s ha az egyszínű fal nem az esetünk, kipróbálhatjuk a sablonozást, az erezést, vagy bármely más dekoratív festési módszert. Érdemes azonban végiggondolnunk, hogy milyen fajta festékkel dolgozzunk, mert bizonyos festékek oldószerei allergiás tüneteket provokálhatnak.
Lambériázás
Az amerikai Shaker stílusú és a viktoriánus kori dekoráció iránti érdeklődés újraéledése fellendítette a (fa)lambériázási kedvet. Sajnálatos módon a lambéria általában fűrészpor, furnér vagy keménylemez- alapra ragasztott burkolatból áll, és általában olyan ragasztóval készítik, amely formaldehidet bocsát ki, így nem alkalmas az alacsony allergénszintre törekvő otthonok díszítésére.
Ablakok
Az ablak díszítése is kihat az allergének mennyiségére. A nehéz drapériák nem ajánlatosak, mert összegyűjtik a port és nehéz őket tisztán tartani. Jó szaporodó helyei a poratkáknak is. A könnyen tisztítható redőnyök előnyösebbek, különösen a műanyag vagy farácsos fajták. A szalagfüggönyök kevesebb port gyűjtenek és könnyebben tisztíthatók, mint a vízszintes redőnyök, de a könnyen tisztítható, felcsavarható redőnyök is jól beválnak.
A dupla üvegezés megakadályozza vagy lecsökkenti a páralecsapódást, s ezzel a penészesedés esélyét. Az újfajta ablakokba szellőzőket is beépítenek – egy kis állítható rácsot, ami akkor is beenged egy kis levegőt, ha az ablak zárva van – a háttérszellőzés és a pára csökkentése érdekében, ami az atkapopulációt és penészesedést is gátolja.
Kemény felületű padlók – Választási tippek allergiások számára
Bár néhányan megkérdőjelezik, hogy bölcs dolog-e eltávolítani a szőnyegeket, hiszen nagy mennyiségű port fognak fel, melyek egyébként szabadon köröznének a levegőben, a szakemberek általában a kemény felületű padlóburkolókat tartják egészségesebbnek. Egy egyszerű rutin takarítás megakadályozza a por felgyülemlését a padlón.
Ha mégis úgy döntünk, hogy kényelmünk érdekében szőnyegpadlót rakunk a nappaliba vagy a családi szobába, akkor is fontoljuk meg a szőnyegpadló és a nem mosható kisebb szőnyegek eltávolítását a gyerekszobából, hiszen a gyermekek sok időt töltenek a szobájukban alvással vagy játékkal.
Anyagválasztás
Nagy választékban kaphatók a különböző kemény felületű burkolók, a kemény, fától a linóleumon és a PVC-n keresztül, egészen a kerámiacsempékig.
Kerámia a vizes helyiségekbe
A kerámia padlócsempék különösen a „vizes” helyiségekben – a konyhában és a fürdőszobában – hasznosak, míg a linóleum és a PVC, melyek fantasztikus minta- és színválasztékban kaphatók, sikeresen lefektethetőek bármely helyiségben. Ha azonban a fürdőszobában vagy a konyhában használunk linóleumot vagy PVC-t, azonnal fel kell törölni a kifröccsenő vizet, mielőtt átszivárogna a burkolat alá. Választhatjuk a parafát is, ám megtelepedhetnek benne az atkák. Kisebb ennek a veszélye, ha szigetelőréteggel ellátott parafát használunk.
Keményfa
A modern keményfa padlók gyakran kaphatók laminált formában: egy vékony keményfa réteget ragasztanak furnér vagy más mesterséges faalapra. Szinte kivétel nélkül előfestettek és lakkozottak.
Nagy általánosságban a vízbázisú ragasztóknak, festékeknek és lakkoknak kevesebb szaga és kigőzölgése van, mint az oldószer alapú lakkoknak. A laminált padlók olcsóbbak, mint a tömörfa, de a valóditól eltérően nem csiszolható vagy lakkozható újra. A tömörfa lehet hajópadló vagy parketta.
Linóleum vagy PVC
Alacsony költségének, könnyű felrakhatóságának és a minták és színek széles skálájának köszönhetően a PVC és linóleumpadlók nagyon népszerűek. A PVC-padló alapanyaga elsősorban polivinil-klorid. Frissen lerakva nagy mennyiségű vegyi anyagot bocsát ki, különösen plasztikálló (lágyító) szereket.
Annak ellenére, hogy a linóleum természetes alapanyagokból készül, mégis okozhat légzőszervi irritációt, mert az alapjául szolgáló lenmagolaj újonnan erős szagot áraszt. Ha a fenti anyagok bármelyikét kívánjuk lefektetni, nyissunk ablakot és alaposan szellőztessünk egészen addig, amíg teljesen meg nem szűnik a szag. Ez néhány napon belül megtörténik.
Kerámialapok
Különböző fajta padlólapok vannak forgalomban, divatosak a mozaik-, kő-, mázas és palalapok. Ezek szinte minden ízlésnek és helyzetnek megfelelő méretben, színben és felületi mintázattal kaphatók. A mázas vagy üvegszerű csempék felülete vízhatlan, nincs szükségük szigetelésre.
A porózus, szigeteletlen lapokon megtelepedhetnek a baktériumok és egyéb mikroorganizmusok, s könnyen be is szennyeződnek. A tisztíthatóság érdekében a porózuslapokat mindig szigetelőréteggel kell ellátni, ha konyhát vagy fürdőszobát padlózunk vele.
Ezek az általában illékony szerves vegyületeknek hívott vegyületek otthonunk egyik legfőbb szennyező anyagai. Szénvegyületek, ezért hívjuk őket szervesnek, és mivel szobahőmérsékleten könnyen elpárolognak: „illékonyak”.
Egészségügyi kockázatok
Sokat vitatott kérdés az otthonunkban számos termékben előforduló illékony szerves vegyületek egészségre gyakorolt hatása. Bár a legtöbb szakember azt javasolja, hogy az illékony szerves vegyületszintet alacsonyan kell tartani lakásunkban, máig is vitatják, hogy mi a még biztonságos szint. Az illékony szerves vegyületek nem allergének, de irritáló hatásúak lehetnek néhány allergiás betegre, és tüsszögést, könnyezést, szorító mellkasi fájdalmat, valamint zihálásos tüneteket válthatnak ki. A legtöbb embernek azonban az illékony szerves vegyületek nemigen okoznak gondot.
Az illékony szerves vegyületek forrásai
A legtöbb illékony szerves vegyület petrolkémiai anyagokból származó szintetikus anyag. Sok lakásfelújításhoz és tisztításhoz használt termékben megtalálhatóak. Előfordulnak azonban a természetben is, ilyen a narancs citrus illata vagy a felvágott hagyma szemet csípő permete.
Az illékony szerves vegyületek kipárolgása történhet gyorsan és szét is oszolhat gyorsan, mint amikor felvágjuk a narancsot; vagy lassan, hosszú hónapok alatt, mint a bútorlapok esetében. Ez a lassú kiszivárgás hozzájárul az átlagos otthonra jellemző háttér illékony szerves vegyületszint kialakulásához.
Az illékony szerves vegyületszint csökkentése
Az első és legfontosabb lépés a megfelelő szellőzés biztosítása, mert ezzel megakadályozzuk az illékony szervesvegyület-szint megemelkedését a belélegzett levegőben. Ha még mindig úgy érezzük, hogy bizonyos termékek illékony szerves vegyületei irritáló hatást fejtenek ki allergiás tüneteinkre, próbáljuk meg elkerülni ezeket a cikkeket, vagy helyettesítsük őket valami mással.
Formaldehid az otthonunkban
Ez az anyag gyakori illékony szerves vegyület. Az utóbbi időben elég sok figyelmet szenteltek neki az egészségre gyakorolt vitás szerepe miatt. Jelenléte a levegőben már kis mennyiségben is irritálhatja a szemet, az orrot és a torkot, különösen a krónikus náthában vagy asztmában szenvedőknél, s könnyezést, tüsszögést és köhögést válthat ki.
A formaldehid kis mennyiségben számos háztartási termékben előfordul, de legtöbbjük túlságosan is keveset tartalmaz ahhoz, hogy az allergiás emberek nagy részének gondot okozzon. Néhány háztartási termék azonban nagy mennyiségű formaldehidet tartalmaz.
Az alábbi termékek hónapokig, néha évekig bocsátják ki a formaldehidet:
- farostból készült termékek, melyek széleskörűen elterjedtek, mint padlóburkolók, polclapok és különösen, mint összerakható bútorok;
- szivacsos hátú szőnyegek és alátétek;
- festékek tartósító anyaga;
- ne feledjük, hogy mindenféle termék formaldehid kibocsátása idővel rendkívül alacsonyra csökken, és néhány héten vagy hónapon belül a legtöbb allergiásnak – nagy valószínűséggel – nem okoz gondot.
A bútoraink és berendezési tárgyaink megválasztása egyéniségünket tükrözi; többről van azonban szó, mint az ízlésünk – választásunk az otthonunkban fellelhető allergének és irritánsok szintjét is befolyásolja.
Kárpitozott bútorok
A kárpit anyagának a bőr vagy a műbőr a legmegfelelőbb, mert ezeket nem szeretik a poratkák, míg a textíliával behúzott bútorok ideális lakóteret biztosítanak számukra. Vegyük fontolóra a textil kárpitok bőrre vagy műbőrre cserélését, vagy valamilyen más, kemény felületre, mint a fa vagy a műanyag – de legalábbis csökkentsük le otthonunk kárpitozott bútorainak számát.
A bőrt vagy műbőrt mindössze egy nedves ronggyal le kell törölnünk hetente egyszer, hogy megtisztítsuk az atkáktól, míg textilkárpit esetében ugyanez a feladat sokkal nehézkesebb. Sokféle módon próbálkoznak ezzel, vagy az allergének semlegesítésével, illetve eltávolításával, ugyanúgy, mint más atkagyűjtő helyek, például a szőnyegek esetében.
Akaricidák (atkaölők)
Ezek az atkaölő szerek az anyagnak csak a legfelső rétegét járják át, így a lejjebb megbújó atkák túlélik – a kezelést követően még porszívózással el kell távolítani az atkaallergéneket. A legtöbbet kutatott atkaölő, a benzil-benzoát, még alkalmazása után egy évvel is kifejtheti hatását, bár a legtöbb tanulmány szerint évente több alkalommal meg kell ismételni a használatát.
Denaturáló szerek
A csersav megváltoztatja az allergének – köztük a virágpor, a hámpikkely és az atkaallergén – szerkezetét (denaturálja őket), így már nem váltanak ki allergiás reakciót. Évente három-négy alkalommal kell használni, de a halvány textíliákat és szőnyegeket kifakíthatja. Valószínűleg emberre és állatokra nem ártalmas.
Gőzkezelés
A felszín közeli atkákat elpusztítja a gőz, ám a kárpit (és matrac) mélyebb rétegeiben meghúzódó atkákat valószínűleg nem érinti. Kérjünk pártatlan véleményt arról, hogy a gőzkezelés megfelelő ideig elég forró, hogy denaturálja az atkaallergéneket, mivel nem minden gőzkezelés éri ezt el. Az elpusztult atkákat és allergéneket aztán porszívózással eltávolítják. A gőzkezelést nagyjából háromhavonta kell elvégezni.
Porszívózás
A házi porszívók teljesítménye nem elég nagy, még a HEPA-szűrővel ellátottaké sem, hogy eltávolítsa a textíliaborítású bútorokról a beléjük kapaszkodó atkákat és atkaallergéneket olyan mértékben, hogy a belefektetett erőfeszítés megtérüljön.
Hőkezelés
Ez a fajta, kezelés elpusztítja az atkákat és denaturálja az atkaallergéneket. Az egész heverőt, kanapét vagy széket nedvesítik be egy enyhén csersavas oldattal, és egy sátorszerű huzatban körülbelül 100 °C-ra melegítik. A vállalkozók évente ismétlődő kezelést javasolnak. Alkalmazható matracok, ágyak, párnák és függönyök tisztítására is.
Folyékony nitrogén
Megfagyasztja az atkákat és fellazítja az allergént tartalmazó koszt, amit aztán porszívóval eltávolíthatunk. Évente egy-két alkalommal kell elvégeztetni egy vállalkozóval. Nem hagy maga után vegyi anyagokat és biztonságos.
Bútorlapokból készült bútorok
A különféle bútorlapok – egy drága, fa alapú termék – fajtái a laminált lap, a forgácslap, a préselt falemez és a középfajsúlyú farostlemez. Gyakran használják padlóburkolók, tetőzet, polcok és bútorok készítésére. Formaldehiddel készült csirizzel vagy gyantával összeragasztott faanyagból áll. Egyik-másik, például a farost, jóval nagyobb mennyiségű formaldehidet tartalmaz, mint a többi.
A csiriz vagy a ragasztó formaldehidet bocsát ki magából, ami színtelen, szúrós szagú gáz. Néhány allergiában vagy náthában szenvedőnek a formaldehid súlyosbítja az allergiás tüneteit. A formaldehid kibocsátás a lap elkészülésének első néhány hetében vagy hónapjában a legerősebb, később fokozatosan csökken.
Tanács
Új bútorok választása
Szinte minden modern, sorozatgyártott bútor tartalmaz bútorlapot, még az is, amit „tömör fa”- ként árulnak. Ilyen a furnérbútor, ahol egy jó minőségű falemez borítja az olcsóbb bútorlap vázat.
Új bútorlapból készült bútorok vásárlásánál, például a konyhába vagy a fürdőszobába, próbáljunk olyat választani, ami műanyag borítású, mert ez korlátozza a formaldehid kipárolgását. Megfontolandó az új termékek egy-két hetes szellőztetése egy száraz, fedett helyen, hogy el ne vetemedjenek, így kikerülhetjük a formaldehid kiszivárgásának csúcsidőszakát.
Formaldehid
Figyeljük meg, hogy van-e a bútorlapnak olyan része, ahol nincs fedőréteg a bútorvázon, hiszen ezeken a helyeken a legerősebb a formaldehid kipárolgás. Egyesek szerint lecsökkenti a szivárgást, ha több réteg festékkel vagy lakkal lekenjük ezeket a részeket.
A formaldehid okozta probléma miatt meggondolandó a tömörfa bútorok vásárlása, még a többletkiadás mellett is. Polcokhoz használhatunk puha, fát, fémet vagy üveget is. Egyesek szerint a puha fák által kibocsátott terpentin kipárolgás esetenként súlyosbítja az allergiás tüneteket.
Ha a lakás átalakításhoz bútorlapot használunk, ügyeljünk rá, hogy jól szellőző helyen dolgozzunk vele. Ha lehet, dolgozzunk a szabadban és viseljünk porvédő maszkot fűrészeléshez. Megfontolandó a lap legalább egyhetes szellőztetése a szabadban, fedett helyen, mielőtt megkezdenénk vele a munkát. Fessük le festékkel vagy lakkal a szükséges felületeket, hogy amennyire lehet, megakadályozzuk a formaldehid kiszivárgását.
Húzzuk végig ujjunkat otthon egy poros felületen, és a szürke porréteg az ujjunk hegyén főképp elhalt bőrpikkelyekből fog állni. Ezek az emberi testről hullnak le, mert a bőr újra és újra megújítja önmagát. A bőrpikkelyek mellett a porban vannak még rostok, szennyezőanyag részecskék, állati hámpikkelyek (bőrpikkelyek és nyál) és mikroorganizmusok, mint a penészgomba spórák, baktériumok és persze a mindenütt jelenlévő házi poratka allergén ürüléke.
Mivel a por legnagyobb részt bőrpikkelyekből áll (a házi poratkák kedvenc eledeléből), leginkább a lakás leggyakrabban használt területein hajlamos összegyűlni, különösen az ágyakon, szőnyegeken és a bútorok textil kárpitján. Ezeken a helyeken a nedvesség és a meleg is meggyűlik, ezzel ideális szaporodási körülményeket teremtve ezeknek az aprócska lényeknek.
Por = allergia?
A por tehát jelentős forrása az allergéneknek, különösen az atkáknak, és ugyan kisebb mértékben, de a virágpornak, penésznek és állati allergéneknek is.
Atkaallergén környezet
Az atkaallergiában szenvedőknek a poros otthon, jelentős tényező lehet a tünetek kiváltásában. Bár valószínű, hogy minél erősebb az atkaallergén által kiváltott érzékenység, annál jobb eredményt hozhat a por kerülése és az atkamegsemmisítés, nem csak az atkaallergének válthatnak ki allergiás tüneteket. Nagyon fontos tehát, hogy előbb kikérjük orvosunk tanácsát, mielőtt kifejezetten az atkaallergén lecsökkentésére irányuló cikkeket bevásárolnánk.
Hogy milyen erőfeszítéseket kell tennünk a por-e távolítására otthonunkból, attól függ, hogy allergiás tüneteink mennyire súlyosak. Ha azonban őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy legtöbbünknek ugyancsak behatárolt az, az ideje, amit takarításra fordíthat, így a leghelyesebb, ha erőfeszítéseinket azokra a szobákra összpontosítjuk, amelyeket az allergiában szenvedő leggyakrabban használ. Általában véve a hálószoba az a helyiség, amelyet por- és atka- és penészmentesen kell tartanunk.
Csökkentsük a zsúfoltságot!
Az egyik legfontosabb lépés az allergének csökkentésében, hogy megszabaduljunk a zsúfoltságtól. A valóság az, hogy a zsúfoltság gyűjti a port. Szakítsunk rá időt és menjünk végig a házon szobáról szobára. Az legyen a célunk, hogy a felületek ne legyenek tele mindenfélével, s így könnyen letörölhessük a leülepedő port.
Azokat a tárgyakat, amelyeket meg akarunk tartani, üvegszekrényekbe helyezhetjük – még a könyveket is tarthatjuk üvegajtós könyvespolcokon. Szabaduljunk meg a nem kívánt nagyobb tárgyaktól is, például az olyan könnyű kis székektől, melyeket soha sem szerettünk, vagy az olyan párnáktól a heverőn, melyeket úgyis mindig félre söprünk, mielőtt leülnénk.
Portörlés
Ne használjunk tollsöprűt. Ahelyett, hogy eltávolítaná a port, csak szétszórja a levegőben, ahonnan belélegezhetjük, vagy a szem, illetve az orr nyálkahártyáján lerakódva okoz gondot. A por akár még több óráig is ott lebeghet a levegőben, mielőtt újra leülepedik, s mindaddig fenyegetést jelent a házi porallergénre érzékenyeknek. Jobb, ha inkább nedvesen törölgetünk egy enyhén nedves – nem vizes – ronggyal. Kaphatók elektrosztatikus (a port magukhoz vonzó) törlőkendők, de használhatjuk a porszívót is a megfelelő kellékekkel a különféle felületek takarítására.
A szobák átrendezése
- Könnyen lehet-e majd port törölni a szobában? Az egyszerű, nem agyonzsúfolt bútorokon nem gyűlik úgy meg a por, és könnyebb őket tisztán tartani, mint a bonyolult, túldíszítetteket. Igaz ez az ágy fejlapjától és a függönytől a polcokig, díszekig és világításig mindenre
- A padlószőnyegek a poratkák és néha a penész legfőbb gyűjtői
- Nem csak a vízszintes felületek gyűjtik a port – a falakon is lerakódik. Ennek tükrében válasszunk inkább mosható festéket vagy nem strukturált tapétát
- Kerüljük a díszített párkányokat, szegélyeket és lámpatesteket
- A szekrények és polcok notórius porcsapdák, építsük ezért a szekrényeket egészen a plafonig, és tegyünk ajtót a polcokra
Penészmentesítés? Igen nagyon fontos!
Nagyon fontos a hálószoba penészmentesítése. Ha lépésről lépésre szeretné a hálószoba penészmentesítését megismerni, akkor itt megismerheti a végleges penészmentesítés titkát: hálószoba penészmentesítés lépésről, lépésre >>
A porszívózás fontos, de csak egy átgondolt atka-visszaszorító program keretein belül segíthet. Ha a szőnyegek és kárpitozott bútorok, valamint a függönyök, drapériák és védőborító nélküli ágybetétek megtartása mellett döntünk, naponta kell porszívóznunk, hogy kordában tartsuk az atkákat. De még ez sem elég ahhoz, hogy a porszívózás egymaga csökkentse az allergiás tüneteket. Más lépések, például az ágyak felszerelése atkavédő huzattal, szintén szükségesek.
Sok családban inkább minden szőnyeget eltávolítanak, és olyan bútorokat használnak, amelyeken az atkák nem tudnak megtelepedni, például fából, bőrből vagy műanyagból készülteket. Ezek a lépések a rendszeres porszívózással együtt határozott változást hozhatnak.
Két fő csoportja kapható a porszívóknak:
A hordozható készülékek, illetve a központi porszívórendszerek. Egyes porszívók porzsákba gyűjtik a port, míg más fajták egy dobozba, melyet rendszeresen üríteni kell. A porszívózás felkavarhat egy kis port, ezért ha allergiás tünetek jelentkeznek (például tüsszögés vagy szorító mellkas), célszerű lehet egy pormaszk viselése.
Hagyományos porszívók
A porszívók általában átszűrik a beszívott levegőt egy szabványszűrőn, mielőtt visszapumpálnák a szobába. A zsákban csak a por nagyobb szemcséit gyűjtik, a többit – köztük az allergéneket – visszaengedik a levegőbe.
A szabványszűrők helyett használhatunk jobb minőségűeket. Ezek sokfajta porszívóhoz kaphatók, és jóval hatékonyabban szűrik ki az apró porszemcséket. Ha azonban nem HEPA-szűrők, melyek képesek kiszűrni az atkaallergéneket és a macskahám pikkelyt, allergiás betegeknek nemigen segítenek. Első lépésként ellenőrizzük le, hogy porszívónk képes-e átszívni a levegőt a HEPA-szűrő sűrűn szőtt rostjain.
HEPA-szűrős porszívók
Sok modern porszívót felszerelnek ma már HEPA-szűrővel – olyan különleges filterrel, amely szinte száz százalékát kiszűri az atkaallergéneknek, virágporoknak és macska-hámpikkelyeknek – s ezek nagy része használható az allergiások számára. Ezek egy része drága, ezért kérjük ki orvos, allergiás szervezet vagy valamilyen fogyasztóvédelmi szervezet tanácsát, mielőtt eldöntenénk, hogy melyik számunkra a legmegfelelőbb modell.
Még a HEPA-szűrős porszívók is felkavarnak használat közben egy kis port, de a kefe pereme körüli szívóerő jóval kevesebb lebegő részecskét enged a levegőbe, mint a hétköznapi porszívók. Mi több, a („turbófejben” található) forgó kefe sokkal hatékonyabban távolítja el az allergéneket a bolyhos szőnyegekből.
A ciklon porszívók
Ezek a porzsák nélküli készülékek centrifugális légáramlattal gyűjtik össze a port és tárolják el egy dobozban. Ezek is HEPA-szűrővel működnek, ami megakadályozza, hogy a por visszajusson a szobába. Mivel azonban nem zárják el a port, mint a porzsákos modellek, nehéz úgy kiüríteni a tároló dobozt, hogy ne lélegeznénk be vagy, hogy ne kerülne valamennyi por a ruhánkra vagy bőrünkre.
Vízszűrős porszívók
Ezek a készülékek egy víztárolón szívják keresztül a levegőt, amelyben visszamarad a vízben oldódó por az allergénekkel együtt. Nyugtalanító azonban, hogy néhány vizes porszívó aeroszolos permet formájában porszemeket bocsát ki, s hogy maga a víztároló is penésszel szennyeződhet, hacsak nem ürítjük és szárítjuk ki alaposan minden használat után.
Központi porszívók
Ez a fajta, takarító rendszer, amely nagyon népszerű néhány országban, egy szívó részből és egy porgyűjtő zsákból vagy edényből áll, amelyet az alagsorban, egy kamrában, garázsban vagy lépcső alatti fülkében helyeznek el. Használatához egy hosszú, hajlékony csövet kell bedugni a stratégiai pontokon elhelyezett kivezető nyílásokba, és az épület szerkezetében elrejtett keskeny csőrendszeren át a port elszállítja a gyűjtőzsákba vagy edénybe. Mivel a motor és a porgyűjtő rögzítettek, jóval nagyobbak lehetnek és erősebb szívóteljesítményre képesek, mint a hordozható készülékek.
A központi porszívók könnyen karbantarthatok és kezelhetők, különösen hogy mindössze egy könnyű csövet kell hurcolásznunk otthonunkban. A családi házas készülékek gyűjtőzsákját vagy – edényét nagyjából fél – egy évente kell üríteni – bár ezt jobb, ha nem végzi allergiás személy.
Szabadba ürülő porelszívók
A legtöbb központi porszívó a szabadba vezeti ki a beszívott levegőt. Az allergiás betegeknek jobban megfelelnek a szabadba ürítő modellek, mert így a porszívóba beszívott levegő egyenesen a szabadba megy, és nem fordulhat elő, hogy a nem kívánatos allergének esetleg visszakerülnek a szobákba.
A központi porszívó rendszert elég könnyen be lehet építeni kész házakba is. A kivezető nyílásokat összekötő csőrendszert a falak helyett a faliszekrényekben szokták felvezetni (gyakran a lépcső alatti fülkén keresztül). A legtöbb házban elég két kivezető nyílás (egy az emeleten, egy pedig a földszinten) a cső hossza miatt (körülbelül harminc méter), ami rendszerint végigér a házon, ha a kivezető nyílásokat a lakás közepe táján helyezik el.
A porszívó kiválasztása és használata
- Sohase porszívózzunk közvetlenül lefekvés előtt – a felkavart port belélegezzük alvás közben!
- Hallgassunk meg pártatlan véleményeket arról, hogy a porszívó mekkora mennyiségű por felszívására és tárolására képes anélkül, hogy egy részét visszaeregetné a szobába!
- Olyan porgyűjtős porszívót válasszunk, amelyet nehézség nélkül üríthet az allergiában szenvedő is!
- Győződjünk meg róla, hogy a készülék könnyen hordozható és felemelhető!
- Kérdezzünk meg pártatlan vevőszolgálatok, illetve allergiás szervezetek véleményét a különböző típusokról!
- Ne felejtsük ki költségvetésünkből a pótszűrőket!
- Győződjünk meg róla, hogy a készülék elég erős-e ahhoz, hogy eltávolítsa a szennyeződést a kárpitokból! Minél több wattos, annál erősebben szív és annál több koszt tud összeszedni. Az atkákat azonban erős porszívóval is nehéz eltávolítani a textíliákról.
- Hasznos jellemzők: automatikus padlóválasztás (beállítja a különböző szőnyegvastagsághoz és padlótípushoz a kefefejet), cserélhető fejek, változtatható szíváserősség a különböző anyagokhoz (függönyökhöz és szőnyegekhez) és turbófej (bolyhos szőnyegekhez).
Sok hétköznapi tisztítószer – különösen az olyan aeroszolos termékek, mint a bútortisztító spray-k, melyek finom permetet szórnak szét a levegőben – olyan oldószereket vagy más irritánsokat, bocsát ki a levegőbe, amelyek a légúti allergiában szenvedőknél kiválthat tüneteket. Az érzékenyebbek jobb, ha sok terméknek még az illatát is kerülik.
A kontakt-allergiás betegek bőrét számos termék irritálhatja, s bármilyen tisztítószer használatakor ügyelniük kell kezük védelmére. Ugyan nagyobb valószínűséggel alakul ki irritációs ekcéma a kézen azoknál, akik gyermekkori ekcémában szenvedtek, ám bárkinél előfordulhat, aki elég hosszú ideig ki van téve egyes anyagok hatásának.
Háztartási tisztítószerek
Ne gondoljuk, hogy az olyan feliratok, hogy „környezetkímélő” vagy „környezetbarát” azt jelentik, hogy a termék szükségszerűen megfelel az allergiásoknak is. Lehet, hogy ezek a kifejezések mindössze, annyit jelentenek, hogy a csomagolás újrafelhasználható vagy biológiailag lebontható, avagy hogy a tartalma sűrítmény, azaz kevesebb csomagolásra van szükség.
A vegyi anyagokból készülő háztartási termékekkel szemben egyre nagyobb az érdeklődés a hagyományos tisztítási eljárások iránt, melyek során olyan anyagokat használnak, mint a szódabikarbóna, az asztali só vagy az ecet. Biztonságos módja például a sütő tisztításának, ha vizet fröcskölünk a szennyeződésekre, majd meghintjük szódabikarbónával, majd újra vízzel. Éjszakára így hagyjuk, majd másnap reggel letöröljük, ha szükséges nem túl durva dörzsszivaccsal. Ezután mossuk le valamilyen folyékony szappannal és öblítsük le!
Ruhatisztítás
Az allergiában szenvedőknek két fő szempontra kell ügyelniük a szennyessel kapcsolatban. Az első az atkák által súlyosbított tünetek (légúti vagy bőr), a második az egyes mosószerek által kiváltott vagy súlyosbított ekcéma, bőrgyulladás vagy csalánkiütés.
A házi poratkák 56 °C-ig kibírják a mosást
Bár az atkaallergén már alacsonyabb hőmérsékleten is kijön, maguk az atkák a lábukon lévő tapadókkal belekapaszkodnak a ruhákba. Ezért fontos, hogy minden ágyneműnk pamutból készüljön (lepedők, párnahuzatok, paplanhuzatok, stb.), és olyan hőmérsékleten moshassuk, ami biztosan elpusztítja az atkákat.
Azt is megtehetjük, hogy az alacsonyabb hőmérsékleten mosott ágynemű mosóvizéhez hígított benzil-benzoát oldatot teszünk. A benzil-benzoát elpusztítja az atkákat, melyeket aztán az allergénekkel együtt kimosunk. Ügyeljünk a gyártók által előírt adagok betartására!
A benzil-benzoátot általában biztonságosnak tartják, de nem igazán ismert a hatása hosszú távú atkaölőként. Ha ezt használjuk az ágyneműk és a ruhák tisztításához, ajánlatos a mosógépet meghosszabbított öblítésre állítani. Ehelyett persze lecserélhetjük ágyneműnket pamutra, és a benzil-benzoátot olyan anyagokhoz használhatjuk (pl. függönyök), melyek nincsenek állandó kontaktusban bőrünkkel.
Allergén mosószerek
Sok próbálkozás után a legtöbb allergiás rájön, hogy milyen mosószerek a legjobbak a bőrének. Bármelyik is, ne használjunk belőle túl sokat és alaposan öblítsünk, hogy minden potenciálisan irritáló maradványt kimossunk! Ha még próbálkozunk a megfelelő termékek megtalálásával, ne felejtsük el alaposan kiöblíteni a mosógépet, hogy az előző fajta maradványait eltávolítsuk. Jó ötlet lehet egy-egy új terméket csak néhány ruhadarabon kipróbálni, különösen, ha az allergiában szenvedőnek nagyon érzékeny a bőre.
A bioaktív mosószerek olyan enzimeket tartalmaznak, melyek képesek a foltot hagyó fehérjék – mint a tej vagy a vér – lebontására. Az ekcémában szenvedők bőrtünetei súlyosbodhatnak ezektől az enzimektől (melyek légúti tüneteket is okozhatnak), s gyakran a nem bioaktív termékek sokkal jobban megfelelnek.
Ha azonban ezek is imitációt váltanak ki, kipróbálhatjuk az „érzékeny bőrre” ajánlott termékeket, sőt még a régimódi szappanpelyhet is. Nagyon ritka, hogy valaki minden mosószerre allergiás legyen, de ha mégis előfordulna, próbáljuk ki egy evőkanál mosószóda, nátrium-bikarbonát vagy bórax használatát egy adag ruhához. A másik lehetőség a mosógolyó, egy vegyszermentes mosási alternatíva a mosószerekkel szemben.
Sok folteltávolító tartalmaz oldó-szerjellegű irritáló vegyi anyagokat, ezekre a gyártók gyakran fel is hívják a figyelmet a termékismertetőben. Emellett sokszor erősen illatosítottak. Az egyszerű, házilag elkészíthető folteltávolítók ecetből, szódavízből vagy kukoricakeményítőből ugyanolyan hatékonyak lehetnek, mint az erős, kereskedelmi forgalomban lévő márkák.
Védőkesztyű
Páran allergiásak a kesztyű anyagában a latexre vagy a hintőporra, amit azért tesznek a kesztyűbe, hogy könnyebb legyen felhúzni. Lehet kapni különleges kesztyűket latex érzékenyeknek. Az érzékeny bőrűeknek olyan vékony műanyag kesztyűt kell viselni, amilyet a fodrászok viselnek a hajmosáshoz.
Az ekcémás és bőrgyulladásos betegeknek leginkább a keze érintett. Az alábbiakban felsoroljuk néhány egyszerű módját, hogyan óvhatjuk kezünket az irritánsoktól.
Kézmosás
- Csak akkor mossunk kezet, ha szükséges – a túl sok kézmosás káros a bőrnek!
- Langyos vizet használjunk valamilyen szappanpótlékkal! Kérjük meg orvosunkat, hogy írjon fel valamit, vagy kérjük a gyógyszerész tanácsát!
- Mindig öblítsük le alaposan a kezünket, hogy ne maradjon rajta semmilyen irritáló anyagmaradvány!
- Szárítsuk meg az ujjaink közti részeket, mert itt szárad és repedezik be leggyakrabban a bőr!
- Mosogatáshoz használjunk háztartási gumikesztyűt pamutbéléssel!
- Oldószerek és folteltávolítók
- Kerüljük a bőrkontaktust lakkbenzinnel (nehézbenzinnel), trikolór-etilénnel, benzinnel, terpentinnel és hígítóval!
- Ha mégis hozzáértünk, mossuk meg kezünket langyos vízzel és kevés szappannal!
Mosó- és tisztítószerek
- Kerüljük a közvetlen kapcsolatot ezekkel az anyagokkal! A flakonok külsejéről töröljük le mindig a kiloccsanó szereket!
- Ha kapcsolatba kerülünk velük, folyóvízzel mossunk kezet!
- Ne használjunk bioaktív mosószereket!
- Sohase használjunk túl sok mosószert!
- Kerüljük az illatosított ruhaöblítőket!
Fényezők
- Kerüljük a közvetlen kapcsolatot a fém-, viasz-, cipő-, padló-, bútor és ablakfényekkel!
- Használjunk gumikesztyűt – szükség esetén latexmenteset – vagy pamutkesztyűt!
Oldószerek és folteltávolítók
- Kerüljük a bőrkontaktust lakkbenzinnel (nehézbenzinnel), triklór-etilénnel, benzinnel,
Zöldségek és gyümölcsök
- Ne hámozzuk csupasz kézzel a citrusfélék gyümölcseit, a hagymát és a fokhagymát!
- Óvatosan bánjunk az étellel – vannak ekcémások, akiknek ég és viszket a bőrük, ha olyan étellel bánnak, amire allergiásak! A különböző zöldségek és gyümölcsök leve is kiválthat allergiás vagy irritációs reakciót. Van például, aki tüsszög, amikor krumplit hámoz, pedig főve minden gond nélkül elfogyasztja.
Gyűrűk
- A gyűrűk gyakran váltanak ki kontakt dermatitist (bőrgyulladást), különösen, ha nikkelt is tartalmaznak.
- Ha elkoszolódik a gyűrűnk, tisztítsuk meg egy kefével és éjszakára hagyjuk gyenge ammóniaoldatban! Reggel alaposan öblítsük le!