Építkezés - 99. oldal

A csempék a helyükön vannak, a fugát ki vannak töltve. Ilyenkor már a legtöbb barkácsoló türel­metlen.

De vigyázat: most aztán semmit se kapkodjunk el! Még mindig érvényes az az örök sza­bály, hogy a jó munkához idő kell. Addig ugyanis, amikor a szorgal­mas barkácsoló jól megérdemel­ten első ízben elnyújtózhat a kád­ban, néhány órát még munkával kell eltöltenie.

A szerelést a mosdóval kezdjük

Ha fém tartóvázas, takarófalas szerelést választottunk, a mos­dót a csempézett felületből kiálló két menetes orsóval erősítjük fel. Ha vi­szont a csempék alatt fal van, akkor ki kell fúrnunk a felerősítő dűbelek furatait (átmérőjük 14 mm). A furatok a kész padló felett 77 cm magasan legye­nek. A furatok egymástól való távol­sága általában 28 cm (a középvonaltól jobbra és balra 14-14 cm-t kell fel­mérni!). Csak a kisebb mosdóknak van ennél kisebb lyuktávolságuk. A csem­pékre az átfúrás előtt ragasszunk ra­gasztószalagot, így nem kell félni, hogy a fényes felületen megcsúszik a fúró.

A lyukak kifúrása után tegyük be a dűbeleket és csavarjuk be a tőcsavarokat. Ezután toljuk rá a mosdókagylót a két, mintegy 5 cm-nyire kiálló menetes szárra. Húzzunk fel egy-egy műanyag tárcsát, majd egy-egy fém alátétet, végül csavarjuk fel és húzzuk meg az anyákat. A mosdó és a csempézett felület közti hézagot töltsük ki szilikon­nal.

A nagy mosdókat inkább átmenő­szereléssel erősítsük fel a falra. A falat fúrjuk át, a furatba dugjunk menetes orsót, amit a fal túlsó oldalán alátéttel és anyával erősítünk a helyére. Ez a kialakítás megbízhatóan tartja a falon a mosdót. A hátoldali rögzítést a falba süllyesztve el is lehet tüntetni.

Amikor a sarokszelepek a helyükön vannak (lásd keretes szövegrész), akkor a csaptelep (keverő csaptelepnek vagy egylyukas szerelvénynek is nevezik) következik. A szerelvény menetes ré­szére még a szerelés előtt húzzunk fel egy alátétet. Ezután a csaptelepet dug­juk be a mosdón lévő nyílásba, alulról húzzunk fel még egy tömítést, majd egy alátétet, végül az egészet anyával rögzítsük.

Lépések:

1. A mosdó rögzítéséhez szükséges furatok a kész padló felett 77 cm magasan vannak
2. Fémvázas takarófal esetén a mosdó felerősítésének magasságát.
3. …a falból kiálló menetes orsók már meghatározzák Az ide kerülő csempék már ki vannak lyukasztva
4. Ha a rögzítéshez dűbeleket használunk, a csempét ki kell fúrni
5. A nagy mosdókat átmenőszereléssel nagyon megbízhatóan lehet a falra erősíteni
6. A mosdókat előfalas, dűbeles vagy átmenőszerelésnél egyaránt anyákkal erősítjük fel a menetes szárra
7. A rézvezetékeket óvatosan hajlítsuk meg. Hajlékony vezetékkel kényelmesebb a munka
8. Dugjuk át a szerelvényt a mosdó nyílásán. A tömítésről ne feledkezzünk el!
9. A szerelvényhez menő csövet óvatosan csavarozzuk rá a sarokszelepre

Zárjuk el a szintbeli elosztó szelepeit, majd vegyük ki a dugókat a falicsatla­kozókból. Vigyázat: a vezetékhálózat­ban még nagy a nyomás! Ha a dugó­kat túl gyorsan távolítjuk el, kisebb árvizet okozhatunk: a vödör és a fel­mosórongy legyen kéznél! Húzzuk fel a takarófedelet a sarok­szelepre, majd a menetet, a végétől előre haladva, egyenletesen tekerjük be kóccal. Csak annyi kócot használ­junk, hogy éppen eltakarja a menetet.



Ezután a kócot kenjük be tömítő pasztával. Vigyázat: az öntömítő menetek­hez ne használjunk kócot! A sarok­szelepet villáskulccsal csavarjuk be a falicsatlakozóba. A szerelés befeje­zése után csak néhány szál kóc ma­radhat kívül, ezeket fémfűrészlappal távolítjuk el. A sarokszelep kivezető-nyílása pontosan felfelé nézzen. Ide csatlakozunk a mosdószerelvényhez vezető cső kötésével.

A szivárgás ellenőrzése

Csavarjuk a sarokszelepek fogantyúit elzárt helyzetbe, majd helyezzük a vízvezeték-hálózatot újra nyomás alá. Most sorban óvatosan nyissuk ki a sarokszelepeket, míg fent meg nem jelenik a víz, majd azonnal zárjuk is el. Ha a falcsatlakozásnál és a saroksze­lepen egyetlen csepp víz sem jelenik meg, akkor minden víztömör (néhány órán keresztül többször nézzük meg). Ezután kössük össze a sarokszelepeket a csapteleppel.

Ezt kétféleképpen old­hatjuk meg:

• Merev (krómozott) rézcsövekkel fel­szerelt csaptelep. A rézcsöveket pontosan olyan hosszúra kell levágni, hogy feszítés nélkül elérjenek a sarokszelep nyílásáig. A levágáskor keletkezett fémforgácsot és a vágott élen maradt sorját gondosan távolítsuk el. Amikor a csövek pontosan a helyükön vannak, csavarjuk a helyére a hollandi anyát (a tömítésről se feledkezzünk meg). Ügyeljünk arra, hogy szerelés közben a vezetékek ne sérüljenek meg! A csöveket nagyon óvatosan kell hajlítani.
• A hajlékony tömlős csaptelepeket nagyon egyszerűen és gyorsan össze le­het kötni a sarokszelepekkel, hiszen itt nem kell a csövet méretre vágni és a tömlők meghajlítása is gyerekjáték.

Az elektromos melegvíz-tárolókhoz speciális szerelvények tartoznak, ame­lyeknek két bemenő és egy kimenő vezetékük van. A szerelvény hidegvíz ­csatlakozását közvetlenül a sarokszelep­pel kötjük össze. Egy második vezeték a szerelvénytől a tárolóhoz vezet (hideg­víz-bevezetés). A harmadik vezetéken át meleg víz folyik vissza a szerelvényhez.

Ezzel készen van a csaptelep vízol­dali bekötése. Vigyázat! Az első vizes próbáknál tegyünk egy vödröt a mosdó alá, hiszen a lefolyó még nincs készen.

Az excenteres, ill. az excenter nélküli lefolyó

Az excenteres lefolyónál a mosdókagy­ló záródugóját a csaptelepen elhelye­zett szerkezettel működtetjük. Ennek felszerelésénél a leeresztőszelep kehely alakú felsőrésze alá alátétet helyezünk és az egészet betesszük a mosdókagyló lefolyónyílásába. Ezután rácsavarjuk a szelep alsó részét és felszereljük az excenteres rudazatot. A dugóval elzár­ható lefolyóknál a szelep felső részét és alsó részét csavarral kötjük össze.

Mindkét lefolyótípus végén továb­bi menet található, erre lehet a bűz­elzárót (a mosdókagyló lefolyója és a falban lévő szifon közti átmeneti dara­bot) rácsavarni. Ennek működési elve egyszerű: az U alakban meghajlított csőben lévő vízzár elválasztja a mosdót a csatornahálózattól. Bűzelzárókat sze­relési egységcsomagban lehet kapni, részletes beépítési vázlatokkal együtt. A hollandi anyákat óvatosan húzzuk meg és a tömítésekről se feledkezzünk meg!

Lefolyó szerelése

Lépések:

1. Dugós lefolyó: a szelepkehely csavarral van felerősítve
2. A bűzelzáró első részét a szelep alsó részére csavarjuk fel
3. A lefolyócsövet betoljuk a szifon íves részébe (ne feledkezzünk meg a tömítésről és a takarófedélről)
4. Végül szereljük fel a csőkönyököt. Az egyes részeket óvatosan csavarozzuk össze!
5. Excenteres lefolyó: a mosdó záródugóját a csaptelepnél működtetjük
6. Excenteres lefolyóknál a szelepkehely és az alsó rész a csaptelep tartozéka

Minden előkészületet gondosan megtettünk, és a megfelelő anya­got vásároltuk meg (Hasznos: a megfelelő csempe mennyiséghez itt talál hasznos információt). Ha a most sorra kerülő munkát kapkodás nélkül végezzük és a részletekre is nagy gondot fordítunk, akkor nemsokára álmaink kiváló minő­séggel kivitelezett fürdőszobájá­ban gyönyörködhetünk.

Ha a fürdőszobában az esztrich még nincs a helyén, akkor a falakra erősítsünk faléceket, amelyek felső széle 3-5 mm-rel a maj­dani padlóburkolat fölött legyen. Ezek­hez a lécekhez állítjuk be a legalsó csempesort: a 3 mm elegendő ahhoz a rugalmas fugához, amely a padló és a falburkolat közé kerül. Ha a csempehálót meghatároztuk, kezdhetjük a munkát. A gyártó előírá­sainak megfelelően, tiszta vödörben, tiszta vízzel keverjük össze a csempera­gasztót, majd a fogazott simítólap sima oldalával vigyünk fel a falra egy haj­szálvékony filmréteget.

Ezután a foga­zott simítólap fogas oldalával húzzuk fel a tulajdonképpeni ragasztóágyat. A kenőlapot eközben a falhoz képest 45°-os szögben tartsuk. A ragasztót csak annyi csempéhez hordjuk fel, amennyit öt-tíz perc alatt fel tudunk rakni. Minél rövidebb ideig áll a ragasztó a szabad levegőn, annál jobb. Ha már megbőrösödött (próba: ha hozzányúlunk, az ujjunk tiszta marad), akkor a ragasztót toljuk le, és új anya­got húzzunk fel a falra. Ezután nyomjuk bele az első sor csempéit teljes felületükkel a friss anyagba és a lapokat a szintezőléccel állítsuk be.

A lapok egyenletes távolságát a közéjük rakott fugázókeresztek garan­tálják. A fugák szélessége egyrészt a csempe formátumától, másrészt egyéni ízlésünktől függ. 20 x 20 cm-es csem­pemérethez a fuga szokásos szélessége 2,5-4 mm. Ezután rakjunk le a fal közepén, felfelé, egy pontosan függőleges csem­pesort, így egy „koordináta-rendszert” kapunk, ebben helyezzük el az összes többi csempét is. Ha egy-egy csempe helyzetét kissé módosítani kell, nyom­juk a helyére, és apró szegekkel rögzít­sük.

Az elkészült részfelületeket nedves szivaccsal azonnal töröljük tisztára. A falak kiugró sarkainál, amilyenek különösen a takarófalas szerelésnél gyakran előfordulnak, tegyünk a ha­barcságyba speciális sarokprofilokat, ezek eltakarják a csempék látható éleit.

Tört darabokat csempevágóval készítünk

A burkolt felület szélein és sarkain a csempelapokat rendszerint méretre kell vágni. Vigyázat! Amikor ezeknek a tört daraboknak a méretét kimérjük, ne feledkezzünk meg a lap két oldalán lévő fugákról! Ha a csempe méretét meghatároztuk, a vágási vonalat ceru­zával rajzoljuk rá a lap felső oldalára. A csempék darabolására legalkalma­sabb a csempevágógép: ezen megkar­coljuk a lap felületét, majd a berajzolt vonalnak megfelelő él mentén eltörjük. A vágógörgőt ide-oda mozgassuk a lapon.

A fal burkolásánál azt is tartsuk szem előtt, hogy a kapcsolók, dugaljak és szerelvények nyílásainak kivágása minél kevesebb munkával járjon, ezért ezek a kivágások lehetőleg a lapok széleire vagy sarkaira kerüljenek. Ezért már jó időben gondoljunk arra, hogy minél több szerelőnyílást a csempeháló figyelembevételével helyezzünk el.

A csempék széleire és sarkaira kerülő kivágásokat csempelyukasztó fogóval („papagájcsőrrel”) csipkedjük ki. Ezt nagyon gyorsan meg lehet tanul­ni és az eredmény általában semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Mindig csak kis darabokat törjünk le. Ha ugyanis egyszerre nagyobb darabot akarunk leválasztani, eltörhet az egész lap. A vágási élet esetleg igazítsuk ki reszelővel. A csempe közepére viszont nagyon nehéz lyukat készíteni. Ha van egy masszív fúróállványunk, a fúrógép­be befogott feltéttel, néhány csempe eltörésével megszerzett gyakorlattal elkészíthetjük a szükséges nyílásokat. A munkafolyamat a következő: rajzol­juk be a nyílást, a lapot felső oldalával lefelé tegyük a fúrógép alá, majd kis nyomással és nagy türelemmel hátol­dala felől fúrjuk be a lyukat a csem­pébe.

Alternatív megoldás: Normál kőzet­fúróval fúrjunk lyukat a csempébe, majd a hegyes csempézőkalapáccsal apránként ütögessük ki a szükséges kivágást.

Lépések:

1. Ha az esztrich még nincs a helyén, a későbbi padlófelület szintjét egy faléc jelöli ki
2. Először a kenőlap sima oldalával vékony fogőréteget húzunk fel, erre kerül a fogazott felületű ragasztóréteg
3. Az első csempesort a falécen helyezzük el. Ha az esztrich már készen van, akkor…
4. …a padlóburkoló lapok és a rugalmas fuga helyét kell kihagyni
5. Az egyenletes fugákat fugázókeresztekkel jelöljük
6. Fontos, hogy munkánkat folyamatosan ellenőrizzük a vízmértékkel
7. A csempevágó végigkarcolja a csempéket a felüle­tükön, majd él mentén eltöri
8. A kivágásokat a csempelyukasztó fogóval darabonként csipkedjük ki a csempéből
9. A csempe közepére kerülő nyílásokat a fúrógépbe fogott előtéttel vágjuk ki (a csempéket hátoldaluk felől munkáljuk meg)
10. A csempébe közönséges kőzetfúróval is fúrhatunk lyukat
11. A kivágást csempézőkalapáccsal kiütögetjük, amíg el nem érjük a berajzolt határvonalat

A fugázóhabarcsot a fugákra átlós irányban hordjuk fel

A csemperagasztó két-három nap alatt kikeményedik és hozzáláthatunk a fugázáshoz. A fugák lehetőleg mélyek legyenek és ne legyenek bennük laza darabok. A csemperagasztó maradvá­nyait kaparjuk ki. Ezután nedvesítsük be a fugákat. A masszát fugázógumival a fugahálóra átlósan oszlas­suk el a felületen és a réseket teljesen töltsük ki. Egyidejűleg ne dolgozzunk túl nagy felületen. A fugákat nedves szivaccsal egyenletesen simítsuk le. A résekből ne töröljünk ki túl sok fugá­zómasszát. Ezután szivaccsal tisztítsuk meg a felületet (a vízhez ne adjunk tisztítószert). Végezetül száraz ronggyal töröljük fényesre a csempéket.

A fürdőkád és a zuhany körüli nedves részeken az alapot szigetelni kell

A fürdőkád fölötti és a zuhanyfülke belsejében lévő csempékre állandóan fröcsköl a víz. Az alapot ezért a veszélyeztetett részeken szigetelni kell, ne­hogy nedvesség hatoljon bele.

A szige­telés elkészítése:

• Az alapot (pórusbetont, vakolatot, rosterősítésű gipszlapokat) a már leírt módon alapozzuk.
• A sarkokban vízzáró szalagot helye­zünk el. Ehhez a sarkokat „folyékony szigetelőfóliával” (kent vízszigetelés) kenjük be, és abba beleágyazzuk a sza­lagot. Végül az egészet átkenjük „fo­lyékony szigetelőfóliával”. O A vízcsatlakozásokat tömítőkarmantyúkkal szigeteljük.
• A szigetelés utolsó lépéseként a tel­jes veszélyeztetett rész egész felületét bekenjük „folyékony szigetelőfóliával”.

Az így előkészített alapon rugalmas ragasztóba ágyazzuk a csempéket, majd fugázzuk a felületet. Legkésőbb most kerül sor a fürdő­kád és zuhanytálca beépítésére. A keményhab kádtartóknak az az előnyük, hogy az alépítmény felülete egyben azonnal csempézhető alapot is képez.

A keményhab kádtartó fal mellé kerülő oldalai mentén helyezzünk el távtartókat. A kádtartót ugyanis a fal­tól a csempe vastagságának megfelelő távolságra kell felállítani. Csak így lehet majd később kicserélni a kádat. A tartó beépítése előtt vágjuk ki a szerelőnyílásokat, amelyeken át később is hozzá lehet férni a lefolyószerel­vényhez. A lefolyócső átvezető nyílá­sait szintén ki kell vágni.

A kádtartót vékonyágyazatú ha­barccsal vagy szerelőhabbal erősítjük a padlóhoz (vízmértékkel ellenőriz­zük). Ezután kössük be a lefolyószerel­vényt az ejtőcsőbe, ennek részletes leírása megtalálható a csomaghoz mel­lékelt ismertetőben. Helyezzük el a kádat a tartóban és töltsük meg vízzel (a kád még „helyezkedik”). Ezután csempézzük be a kádtartót. Ha a kádat tartóállványon helyezzük el, akkor azt a lefolyószerelvény fel­szerelése után pórusbeton lapokkal kö­rül kell falazni, A csempéket a szokásos módon kell felrakni. Az eljárás zuhany­tálcák esetén is ugyanez.

A csempeburkolás befejezése után a padló kerül sorra. A falakhoz hason­lóan először a padlót is tisztítsuk meg és alapozzuk (az esetleges egyenetlen­ségeket aljzatkiegyenlítő masszával tüntessük el). A burkolólapok lera­kását megkönnyíti, ha a hálót előre felrajzoljuk a padlóra. A fogazott simítólappal hordjuk fel a ragasztót (kontaktréteg, majd fogazott felület) és gumikapaláccsal ütögessük helyükre a burkolólapokat. Amikor egy-egy felületrész elkészült, azonnal tisztítsuk meg és utána már ne lépjünk rá.

Új épületeknél is alkalmazható, sokkal gyakrabban azonban felújításoknál fordul elő az a technika, amelynek az a lényege, hogy az új csempéket a meglévő régi csempeburkolatra ra­gasztjuk rá. A módszer előnye, hogy így sok időt megtakaríthatunk és az építési hulladékot sem kell elszállítani. Az eljárás a következő: A régi csem­péket tisztítsuk meg, zsírtalanítsuk, majd csiszolópapírral (esetleg a fúró­gépbe befogott csiszolótárcsával) érdesítsük fel. A vakolt részekhez való átmeneteket tapaszoljuk és betéthálóva! is erősítsük meg.



Ezután fogazott simítólappal hordjuk fel a használatra kész állapotban meg­vásárolt diszperziós csemperagasztót és a szokásos eljárásnak megfelelően ragasszuk fel a csempéket: rajzoljuk fel a csempehálót (a felrakást alul kezdjük), és használjunk fugázóke­reszteket.

Munka közben vízmértékkel rend­szeresen ellenőrizzük a csempék hely­zetét. A burkolat és a fürdőkád vagy zuhanytálca közötti, továbbá a padló és a fal közötti fugákat tartósan rugal­mas (szilikon-) masszával töltsük ki.

Burkolólapok lerakásának kezdete

Fon­tos, hogy a burkolólapok lerakását a leghátsó sarokban kezdjük, és onnan haladjunk az ajtó felé. 2-3 nap elteltével végezzük el a fugázást: A masszát dörzsöljük be, a felü­letet tisztítsuk meg és fényesítsük ki. Ha rugalmas csemperagasztót hasz­náltunk, a fugázást is rugalmas fugázó­masszával kell végezni! A csőátvezeté­sek, belső sarkok és falszegélyek mel­letti, és a falak és a padló közötti hézagok kitöltésére szilikont használ­junk.

Ezzel érjük el, hogy az épületben keletkező feszültségek a burkolatban nem okozhatnak károkat, egyben a hanghidakat is kiküszöböljük. Ha azt akarjuk, hogy szilikonos fugáink eszté­tikusak legyenek, a határolófelületeket gondosan ragasszuk le. A mély héza­gokba először tegyünk fugázóprofilt. A fugát a szilikon kinyomóhüvelyén található használati utasítás szerint nyomjuk be a hézagba Öt percen belül simítsuk el. Ehhez nedvesítsük be az ujjainkat mosogatószeres vízzel.

Lépések:

1. Zuhanyfülke szigetelésének előkészítése: a vízcsatlakozásokat karmantyúkkal, a sarkokat…
2. …vízzáró szalaggal szigeteljük. A karmantyúkat és vízzáró szalagot ágyazzuk „folyékony szigetelő-fóliába”
3. A teljes felületre kiterjedő bevonattal az egész alapot vízzáróvá tesszük
4. Az így szigetelt alapra rugalmas ragasztóval rakjuk fel a csempéket
5. Állítsuk fel a zuhanytálcát, szereljük fel a lefolyó­szerelvényt és kössük be a földelőkábelt
6. Rugalmas átmenet: a kád széle és a fal közé habanyag csík kerül
7. Ezután pórusbeton lapokkal falazzuk el a zuhanytálcát
8. Végül rakjuk fel a pórusbeton alapra a csempéket és fugázzuk a felületet
9. A fürdőkádat ugyanúgy állítjuk fel. A földelőkábelről ne feledkezzünk meg!
10. A fürdőkádat keskeny pórusbeton lapokkal falazzuk körül
11. A csempeburkolat elrejti a fürdőkád alépítményét alapot vízzáróvá tesszük
12. A csempeburkolat és a kád széle közti átmeneteket szilikonnal tömítjük

A szerelőnyílás teszi lehetővé, hogy a zuhany és a fürdőkád lefolyószerel­vényéhez bármikor hozzá lehessen férni. Erre a célra előre gyártott kere­tek is kaphatók, ezekre szilikonnal lehet a csempét felerősíteni (középső kép). A felületet összefüggően fugáz­zuk be. Ha később hozzá kell férni a lefolyóhoz, távolítsuk el a mozgó fedelet körülvevő fugát és egy dug-pumpával emeljük ki a csempetartó lapot a keretéből. A munka után a fugát újra töltsük ki.

Padlóburkolás a fürdőszobában

Lépések:

1. A padló burkolása előtt tisztítsuk meg az alapot
2. Az alapra húzzunk vékony fogóréteget, majd foga­zott simítólappal hordjuk fel a csemperagasztőt
3. A burkolólapot nyomjuk bele a habarcsba, majd gumikalapáccsal óvatosan kopogtassuk a helyére azokat
4. A lerakás után két-három nappal fugázzuk ki a burkolólapok közti hézagokat. Ezután…
5. …az egész felületet hintsük be száraz anyaggal, majd kissé később nagyjából tisztítsuk meg
6. A végső tisztításhoz szivacsos deszkát használunk
7. A fal és a padló közti résben ne maradjanak habarcsmaradványok (hanghidak!)
8. A megfelelő hézagokat töltsük ki tartósan rugalmas fugázómasszával. Ezzel a fürdőszoba burkolási munkái készen vannak
9. Amikor a felületet tisztítjuk, majd száraz ronggyal fényesre töröljük, vigyázzunk, nehogy a fugákból kisodorjuk a fugázómasszát

A zuhanyozó, a fürdőkád és a mosdó elhelyezését a vízve­zetékek szerelésénél alaposan végiggondoltuk. A fürdőszoba befejező munkáinak következő lépését, a csempeburkolást is gondosan elő kell készíteni.

A vékonyágyazatú ragasztó lehetővé teszi, hogy a fürdőszoba falburkolatát szakember bevo­nása nélkül is szakszerűen készítsük el. Ennek első feltétele, hogy az alap abszolút sík legyen. A vékony ragasztó­réteg ugyanis egyáltalán semmilyen felületi egyenetlenség kijavítására nem alkalmas. A sík csempefelületek alapja azonban a legtöbb esetben már eleve adott: azok a gipszkarton vagy rost­erősítésű gipsz építőlapok, amelyekkel például a takarófalas szereléshez szükséges teherviselő vázat beborítottuk, erre a célra kiválóan megfelelnek.

Általában a pórusbeton falakat is elegendő a csempeburkolás előtt csak kissé átcsiszolni, ha azok építését különös gonddal végezték. Csak a zsaluzótéglákat és a „szokásos” fala­zatot kell tapaszolni vagy vékony (1 cm vastagságú) vakolatréteggel ellátni. Feltétlenül nedves helyiségekben is használható mészcement vakolatot alkalmazzunk. Az alap most már megvan. Ez a legkésőbbi időpont, amikor a csempét meg kell vásárolnunk.

A témával fog­lalkozó sokféle tanácsadóból egy kis­okost állítottunk össze:

Szín

A fehér csempék időtállók és többnyire nagyon olcsók is. A fehér csempe adja a későbbi berendezéshez a legnagyobb szabadságot: Tarka törül­közőkkel és egyéb felszerelési tárgyak­kal, a törülközőtartótól a fogmosópo­hárig, később is pillanatok alatt meg­változtathatjuk a fürdőszoba jellegét.

A színes tárgyak nagyon jól illenek a fehér csempéhez. A világos burkolatok optikailag megnövelik a teret, a sötét színárnya­latok hatása éppen fordított. A színes fugák kiemelik a csempehálót. Legyünk óvatosak, ha azt akarjuk, hogy a csempék színe illeszkedjen a színes szaniter berendezési tárgyakhoz. Régi bölcsesség, hogy „az azonos szí­nek szinte sohasem azonosak”. Jobb, ha tudatosan kontrasztokra törekszünk. Az extravagáns megoldások hatása sokszor nem tartós. Erre már a kivá­lasztásnál is gondoljunk.

Méret

Minél kisebb a helyiség, annál kisebbek legyenek a csempék is. 8 m²-nél kisebb fürdőszobákhoz 15 x 15 cm-es csempéket válasszunk, nagyobb fürdőszobákban 20 x 20 cm-es lapokat alkalmazzunk.

Formátum

A padlóra mindig négy­zetes burkolólapokat tegyünk. így nem okoz nehézséget, hogy a falon meg­kezdett csempehálót a padlón is foly­tassuk. Az álló alakú hosszúkás fal­csempék az alacsony helyiségeket mag­asabbnak mutatják, függőleges bordű­rök hatására a hosszú fürdőszoba rövidebbnek látszik.

Anyag

A burkolólapok anyaga lehet terméskő (gránit, márvány, porfír), il­letve finom- és durvakerámia (kőagyag, fajansz). A termésköveket csiszolják, políroz­zák, védőbevonattal látják el, a kerámia lehet mázas (könnyen tisztán tartható) vagy mázatlan. A kőagyag jobban ter­helhető, mint a fajansz. Ezért a padló­burkolatok anyaga inkább kőagyag, a falakra viszont inkább fajanszot hasz­nálnak.

Kedveltek (elsősorban a lakóhelyi­ségekben) a máznélküli téglaagyag („cotto”) burkolólapok. A vörös lapok későbbi utókezelése (viaszolás, políro­zás) azonban nagyon fáradságos. Ezért inkább cotto-hoz hasonló (mázas) kerámialapokat alkalmazzunk.

Kopásállósági csoportok

A mázas burkolólapok kiválasztásának egyik fontos kritériuma a felület kopásálló­sága, amelyet az I-től V-ig terjedő kopásállósági csoportokba sorolással jellemeznek. A kopás mértékének is­merete elsősorban padlóburkoló lapok esetén fontos: a legtartósabbak az V és IV csoportba sorolt lapok (közösségi helyiségek, nagyon sűrűn használt lakóhelyiségek, bejáratok, lépcsők).

Az átlagosan használt lakóhelyiségek­ben a III. kategóriájú burkolólapok is megfelelnek. A II. és I. csoportba tar­tozó lapok csak magánlakás fürdőszo­báiban és nagyon kis igénybevételű helyiségekben alkalmazhatók, ott, ahol általában csak mezítláb vagy házicipő­ben közlekedünk. Falcsempék esetén viszont ezeknek a kopásállósági fokozatoknak nincs jelentőségük.

Alapozó és ragasztó

Fontos, hogy amikor a csempét megvásároljuk, azonnal vegyük meg a csemperagasztót és megfelelő alapozót is.

A szerelési munkák befejeztével a für­dőszoba építészeti kialakítása ugyan lényegében már adottnak tekinthető, különböző válaszfalak és dobogók be­építésével azonban főleg a nagyobb fürdőszobák megjelenését most még tetszetős módon befolyásolhatjuk. Ehhez a következőképpen járjunk el: Rajzoljuk fel a nyers padlóra a falak vonalát, majd normál habarcsba fek­tetve rakjuk le a pórusbeton építőele­mek első sorát. A készülő díszletfalat falhorgonyokkal kössük a helyiség falaihoz.



A pórusbeton elemek kézi fűrésszel könnyen méretre vághatok. A fürdőkád vagy a zuhanyozó a köréje húzott fallal és egy eléje épített dobogó­val együtt tetszetős fürdősarkot alkot. Az építéshez P2 szilárdsági osztályba tartozó (kis sűrűségű) pórusbeton falazóelemeket használjunk. Ez csökkenti a tömör építmény össztömegét. Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy pórusbetonból való építkezésünk szándékát feltétlenül egyeztessük egy statikussal. A csempeburkolás előtt a felületet kissé csiszoljuk meg és alapozzuk is.

A mennyiség meghatározása: zegzugos fürdőszobáknál számít­sunk 30 % vágási veszteségre

A szükséges mennyiség meghatározá­sát legjobb a csempézendő felületnek egy papírlapra való felrajzolásával kez­deni. Ezután minden részfelülethez számítsuk ki annak m²-ben meghatáro­zott kiterjedését. Figyelem! Kisebb, zegzugos fürdőszobák esetén a vágási veszteség akár 30 % is lehet, ezt itt figyelembe kell venni. Például, ha a csempefelület 26 m², vágási veszteség (0,3 x 26) 7,8 m², a vásárolandó mennyiség tehát 33,8 m².

A csemperagasztó és az alapozó mennyisége ezzel szemben a csempé­zendő felület tényleges nagyságához igazodik. A csemperagasztók és az alapozók kiadósságát (az alkalmazott csempefajta és az adott alap függ­vényében) a csomagoláson megadják.

Most pedig lássunk néhány jó taná­csot, amelyeket a burkolás megkezdése előtt hasznos megismernünk:

• Először rajzoljunk fel a falakra és a padlóra egy hozzávetőleges csempe­hálót. A padló „száraz” kirakása is meg­felel erre a célra. így a fugák egyenletes hálózatot fognak alkotni.
• A falakon először középen rakjunk fel egy függőleges csempesort, onnan haladjunk a sarkok felé. Különösen harmonikus lesz a felület megjelenése, ha a szélső csempék egy fél csempénél szélesebbek. Ha nem vagyunk biztosak a dologban, papírra léptékhelyesen raj­zoljuk fel a csempekiosztást.
• Az átlós falakra, ferde síkokra és a derékszögtől eltérő többi felületre kerülő csempék helyzetét különösen gondosan tervezzük meg. A fal külső szélénél lehetőleg egész csempével kezdjük a burkolást és kövessük a padló fugáinak menetét.
• A fogazott simítólap fogazatát a burkolólapok méretétől függően kell megválasztani. Irányértékek: 10 cm-nél kisebb élhosszak: a fogazat mélysége 4 mm, 20 cm-nél kisebb élhosszak: a fogazat mélysége 6 mm, 20 cm-nél nagyobb élhosszak: a fogazat mélysége 8 mm. Kezdődhet a munka: A jól elő­készített, tiszta, száraz, por- és zsír­mentes alapra festőkefével hordjuk fel az alapozót.

Lépések:

1. A falicsempéket a középtől a sarkok felé haladva rakjuk. Különösen harmonikus lesz az eredmény, ha a két szélső’ sor azonos szélességű, a fél csem­pénél szélesebb lapokból áll
2. Ha a helyiség kialakítása a vízszintes vonalvezetést valamilyen módon nem határozza meg (például az ajtó felső szélével, amely egyben a csempeburkolat felső széle is), akkor a burkolást a kész padlónál, egész csempével kezdjük
3. Kiugró falsarkoknál mindig egész csempével kezdünk. A tört méretű darabok a sarkokba kerül­nek. Mindig kövessük a padlófuga hálóját
4. A padló fugahálóját még a falak burkolása előtt meg kell határozni. Nagyon bosszantó, ha a szemben lévő falak nem illenek össze a padlóval
5. Mindez így néz ki a gyakorlatban: Először egy festőkefével a teljes felületre felhordjuk az adott minőségű falnak megfelelő alapozót.
6. Ezután segédvonalakat rajzolunk a falra. Fontos, hogy ha az esztrich még nincs a helyén, a későbbi (kész!) padló magasságát jelölő vonalat is rajzoljuk be
7. Megfelel a kenőlap fogazata a csempe méretének? Példa: ha a burkolólap élhossza 20 cm – a fogazat mélysége 6 mm, ha a burkolólap élhossza kisebb, mint 10 cm – a fogazat mélysége 4 mm.

A fával burkolt ferde tetősík mindig szép. A következőkben a faburkolat készítésének különböző módszereit mutatjuk be. A tető faburkolatához a gipszlapos burkoláshoz hasonlóan tartószerkezetre van szükség.

Ezt többféle módon is kialakíthatjuk:

• A szarufákra tetőléceket erősítünk, ezek lesznek a vízszintes lambéria­deszkák tartólécei.
• Ha a lambériaelemeket függőle­gesen akarjuk elhelyezni, akkor a tartólécezetet vízszintesen kell kialakí­tani. Ekkor a szokásos tetőlécek he­lyett, a szarufák távolságától függetle­nül, 4 x 6 cm keresztmetszetű faléceket használjunk.
• Aki különösen igényes faburkolatot szeretne, burkolja a szarufákat vízálló (22 mm-es) V-100-as forgácslapokkal vagy rosterősítésű gipszlapokkal (tűz­védelem).

Győződjünk meg arról, hogy a fedél­szék elviseli-e a forgácslap burkolat tömegét. Erre különösen régi épületek felújításakor kell odafigyelni. Kétely esetén konzultáljunk statikussal vagy építésszel.

A fát felhasználás előtt pihentessük

Lambériákat és paneleket nagyon sok­féle változatban lehet kapni. Van fehér, színes vagy nyers színű: mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt. Példáinkban lucfenyő lambériát válasz­tottunk (nyers vagy softline kiala­kítású változat).

A fa kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy szinte alig van még egy anyag, amely ennyire természetes atmoszférát és kellemes melegséget adna. Nem csoda tehát, hogy a belső terek kialakításánál annyira kedvelik a fát. Mielőtt a tervezéshez hozzálátnánk, vegyük figyelembe, hogy a sötét fafelü­let a kis helyiségeket még kisebbnek mutatja.

A fa egyik nagy problémája a zsu­gorodás

A kellemetlen meglepetések (a fa elvetemedik, az elemek között nemkívánatos hézagok keletkeznek) megelőzésére a lambériát néhány nap­ig pihentessük a rendeltetési helyén, hogy akklimatizálódjon. Kivétel a fe­lületkezelt, végső kikészítésben része­sített fa, amelyet már a vásárlás utáni napon fel lehet szerelni.

A következő kérdés: Milyen véde­lemben részesítsük a belső térben al­kalmazott fát? Erre még a szakértők sem adnak egyértelmű választ. így a favédelem ügyében saját véleményünk­re vagyunk utalva: Ha sok kezeletlen fából készített régi épület a szabad ég alatt évszázadokat kibírt, akkor jogo­san elvárhatjuk, hogy famennyezetünk is eltartson mindenféle kezelés nélkül néhány évtizedig.

A kezeletlen lambériadeszkák ere­zetének és színárnyalatának hangsú­lyozására elegendő egy méhviaszos vagy környezetbarát lazúros bevonás. Hogy egészen világosan fogalmazzunk: beltéri alkalmazás esetén a favédő sze­rek használata túl drasztikus megoldás lenne, azokra egyáltalán nincs szükség.

Mindezt megfontolva kezdjük el a lambériadeszkák szerelését. Az első deszkáról fűrészeljük le a csapot és a vágási élet csiszoljuk le a megfelelő szögben, hogy az pontosan hozzásimul­jon a térdfalhoz. Ha a csatlakozó térd­falnak egyenetlen a felülete, akkor ezt bizony az első deszkára, még annak méretre vágása előtt, át kell másolni.

Az első deszkát hozzácsavarozzuk a tartólécezethez, de speciális kapocs segítségével láthatatlanul is felerősít­hetjük. Az összes többi deszkát lam­bériakapcsokkal szereljük fel. Jó, ha tudjuk: a „C3″ jelölésű kapcsok olyan deszkákhoz alkalmasak, amelyek ho­ronyfalának vastagsága 3 mm (horony­fal: a horony alsó élszalagja). A „C4″-kapcsok 4 mm-es horonyfalhoz valók.

A lambériadeszkák lehetőleg olyan hosszúak legyenek, hogy a helyiség egyik oldalától a másikig egy darabból lehessen elkészíteni a burkolatot. Ha mégis előfordul, hogy deszkákat illesz­teni kell egymáshoz, az illesztés mindig tartólécre kerüljön. Fontos, hogy a két deszka vágott felülete pontosan illeszkedjen egymáshoz; a pontatlan találko­zások később nagyon csúnyán néznek ki. A lécen mindkét deszkavéget rög­zítsük lambériakapcsokkal.

V-100-as forgácslapokra való fel­erősítés esetén a lambériakapcsokat tetszőleges helyen, egyszerűen rászegezzük a forgácslapokra. A szegek hegyei azonban hátul nem állhatnak ki a forgácslapból, mert megsértik a fóliát.

Az oldalak mentén látszik meg, hogy milyen pontosan dolgoztunk

• A faburkolat és a falak csatlakozásának kialakítása nem egyszerű feladat.
• A legegyszerűbb, egyben azonban a legkevésbé szakszerű az a megoldás, amelynél ezeket a részeket lambéria­deszkával takarjuk le.
• Ha nem sajnáljuk a fáradságot, a faburkolat elemeit úgy is méretre vág­hatjuk, hogy azok pontosan oldalfaltól oldalfalig érjenek. Ha viszont valame­lyik deszka kissé rövidebbre sikerült (ez pedig könnyen előfordulhat), akkor azt nem tudjuk felhasználni.
• A legjobb megoldások egyike az árnyékfuga. Először szorosan az oldal­fal mellé egy tartólécet szerelünk fel, és azt feketére festjük. A faburkolatot úgy erősítjük fel, hogy annak széle a faltól néhány mm-re legyen. A tiszta csatlakozást réselőfűrésszel érjük el.

Ha nincs réselőfűrészünk, a deszká­kat a műhelyben is levághatjuk pon­tosan egyenlő hosszúra, az árnyékfugát ebben az esetben a helyszínen nem kell utánmunkálni. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy amennyiben a szem­ben lévő falak távolsága nem minden­hol pontosan egyforma, ez az árnyék-fuga szabálytalan szélességén nagyon gyorsan megmutatkozik.

A faburkolat utolsó deszkáját pon­tosan be kell illeszteni. Itt ne sajnáljuk az időt és csak apró lépésekben halad­junk: csiszolás, bepróbálás, újra csiszo­lás, megint bepróbálás és így tovább. Az utolsó deszkát csavarokkal erősít­jük a helyére.

Lépések:

1. Első példánkban felületkezelt lambériát alkalmaztunk
2. A lambériát gyalulatlan tetőlécekre erősítettük, amelyet a szarufákhoz…
3. .. .vagy a ferdefödém (tömör tető vagy koporsófödém) alsó oldalára csavaroztunk
4. Az első lambériadeszkáról vágjuk le a csapot és a vágott oldalt csiszoljuk meg, hogy az illeszkedjen a tető hajlásához
5. A megmunkált első deszkát csavarozzuk az alaplécezethez
6. Az összes többi lambériadeszkát „láthatatlan” kapcsokkal szereljük fel
7. A burkolat csaknem készen van. Az utolsó deszka beillesztését több lépésben kell elvégeznünk: csiszolunk, bepróbáljuk, megint csiszolunk, újra bepróbáljuk és így tovább, amíg pontosan illeszkedik
8. Az olyan burkolatokat, amelyeknek nincs tetőgerinc alatti csúcsuk, felülről kezdjük el rakni. így az utolsó deszkánál sem lesz problémánk

A nagy fafelületek érdekes tagolása

A fa ugyan mindig szép, a túl nagy fafelületek azonban, éppen méretük miatt, nagyon unalmasak. Ismerjünk meg két egyszerű ötletet, amivel ezt a monoton felületet meg lehet törni.  Ahol a burkolat mögött szarufa helyezkedik el, szereljünk a burkolat befelé néző oldalára egy-egy deszkát. Ez a felületet nagyon egyszerű módon, mégis érdekesen tagolja. Ez a változat ferdefödémes tetők alatt is alkalmazható, ami egyben azt is bizonyítja, hogy az ilyen tetőszerkezet sem zárja ki a ter­mészetes megjelenés megteremtését.

Ha a fenti megoldást még tovább akarjuk finomítani, szarufás fedélszé­kek esetén a szarufákat is láthatóvá tehetjük azzal, hogy csak a köztük lévő mezőket burkoljuk be. A gerendák menti árnyékfugákkal együtt az ered­mény osztályon felüli. Ennek ára azon­ban a gondos munka.

Ha a mennyezetet lambériával kívánjuk burkolni, pontosan ugyanúgy járjunk el, mint a ferde tetősíkok burkolásánál. Először egymástól mintegy 50 cm-es távolságban dűbelekkel erősítsük fel a mennyezetre a tartóléceket. Ha be­épített sugárvetőket is el akarunk he­lyezni a burkolatban, akkor a faborítás és a nyers födém közötti távolságot nagyobbra kell választani.



Általában elég, ha egymásra merőlegesen két tetőlécsort szerelünk a mennyezetre. A mennyezet szélét a majdani árnyék­fuga fölött fessük feketére. Ezután ta­pétázzuk be a falat és szegezzük fel az első lambériadeszkát. Az összes többi deszkát lambériakapcsokkal, „láthatatlanul” erősítjük fel. Az árnyék­fuga egyenletes szélességét úgy ér­hetjük el, hogy a deszkák végét egy falécnek ütköztetjük; a lécet a munka végén eltávolítjuk.

Amikor a fedélszéket gipsz építő­lapokkal borítjuk, felülről lefelé haladva dolgozunk. Ha fenn víz­szintes felület is van, először azt borítjuk be. Ezután következnek a ferde tetősíkok.

A ferde tetősíkok burkolásánál arra kell vigyázni, hogy meg ne sértsük a párazáró vagy párafékező fóliát csavarokkal vagy sze­gekkel. A munkafolyamat egyébként – az alaplécezettől eltekintve – gyakor­latilag ugyanaz, mint egy szokványos lakószoba mennyezetének burkolása­kor. A szarufákat ugyanis többnyire egyben alapléceknek is lehet használni, így a kiegészítő tartószerkezet tulaj­donképpen csak a vízszintesen felerő­sített tartólécezetből áll.

Ezeknek a tartóléceknek a távolsága példánkban (rosterősítésű gipszlapok esetén) a mennyezeten és a ferde tetősíkon pon­tosan 33,5 cm, a függőleges térdfalakon vagy oldalfalakon 50,25 cm (mindig a lécek középvonalai között mérve), így a lapok szélei mindig lécre feksze­nek fel. A lécek távolsága az oldal­falaktól kereken 5 mm. A lécek kereszt­metszete 24 x 48 mm. A burkolás megkezdése előtt olvassuk el a lapok szállítójának előírásait és az itt meg­adott méreteket (léckeresztmetszet, léctávolság stb.) pontosan tartsuk be.

Burkoláskor kerüljük a keresztfugákat

Ezután hozzáláthatunk a lapok felsze­reléséhez. Nagy segítséget jelent, ha a csavarokat még akkor elhelyezzük a lapokban, amikor azok a földön fek­szenek. A csavartávolság 10 mm vastag rosterősítésű gipszlapoknál 15 cm (ha a lapvastagság 12,5 mm, akkor 20 cm is elegendő). Ezután másodmagunkkal tegyük fel a lapot a megfelelő hely­zetbe és csavarjuk be a csavarokat. A munkát a lap közepén kezdjük és onnan haladjunk kifelé, ezzel elkerül­jük a lap befeszülését.

A lapok egy­mástól 5-7 mm távolságban legyenek (vagy a fugáknál ragasszuk össze azo­kat). Ebből a szempontból nincs jelen­tősége annak, hogy a lapokat vízszinte­sen vagy függőlegesen helyeztük-e el. A keresztfugákat kerüljük. A lapok pontos méretre vágásához legjobb a körfűrész vagy a lapkarcoló. A lapokat tűzőgéppel is fel lehet erősíteni.

Most a mennyezet tapaszolása következik. Először csiszoljuk le a la­pok szélein és a csavarfejeknél esetleg keletkezett egyenetlenségeket. Söpör­jük le a port, majd egy tiszta edényben keverjük meg a fugázótapaszt (tartsuk be a gyártó használati utasítását). Az első tapaszolást célszerű finoman átcsiszolni, majd egy második, vékony tapaszréteget is felhordani. Az oldal­falak melletti fugákat később rugalmas akrilmasszával töltjük majd ki.

Végezetül tapétázzuk be és fessük át a felületet. A tapétacserét megkönnyítő alapozásra csak a gipszkarton felületeken van szükség, ezzel érjük el, hogy egy későbbi felújítás során a tapétát a felület megsértése nélkül el lehet majd távolítani.

Lépések:

1. A vízszintes tartóléceket közvetlenül a szarufákra erősítjük fel
2. Gyorsépítő csavarokkal felszereljük az első lapot a tartószerkezetre
3. Speciális ragasztószalag gondoskodik arról, hogy a lécek és a fal között ne legyen merev kapcsolat
4. Egy másik szerelési technika: tűzőgéppel gyorsan megy a felerősítés
5. A példaként bemutatott esetben ragasztott fugákat alkalmaztunk. A ragasztót felkenjük, majd…
6. …a megfelelő helyzetben feltesszük a következő lapot. Ezt azután csavarokkal vagy tűzőgéppel fel is erősítjük
7. A beillesztendő darabokat körfűrésszel vágjuk mé­retre. A lapok azonban lapkarcolóval megkarcolva pontosan törhetők is
8. A csavarfejeket tapaszoljuk el. A tapaszt tiszta edényben keverjük meg
9. Amikor a fugaragasztó kikeményedett, a kinyomó­dott ragasztómaradványokat egyszerűen toljuk le
10. A finomcsiszolás befejezése után a felület tapétázható és festhető

A ferde tetősíkok burkolása a szarufák közötti szigetelés beépítésével vagy cseréjével kezdődik. A tető szigetelése nemcsak azért könnyű munka, mert a szigetelőanyagok szó szerint könnyűek. Dolgunk átvitt értelemben sem nehéz, mert csak néhány szabályt kell betartanunk ahhoz, hogy a szigetelés tartósan ellássa feladatát.

Mielőtt azonban a munkához hozzálátnánk, el kell döntenünk, hogy a szigetelés melyik módszerét, a hidegtetőt vagy a melegtetőt választjuk. Ne ijedjünk meg az elnevezéstől: a lakótér mindkét esetben ugyanolyan meleg lesz. A különbség mindössze a szigetelés felépítésében mutatkozik meg.

Hidegtető

A szigetelés fölött a hátsó szellőzéshez egy 4-10 cm széles tér szabadon marad. Ez lehetőséget ad a szigetelés környezetében időről időre kicsapódó kondenzvíz elpárolgására, A szigetelőanyagnak a belső tér felé eső oldalát párazáró réteggel (alumí­nium vagy műanyag fóliával) borítjuk, nehogy onnan további nedvesség ha­toljon be a szigetelésbe. Fontos, hogy a szigetelés fölötti légtérnek az eresznél levegőbevezető nyílása, a tetőgerincnél pedig kilépőnyílása legyen. Tetősík­ablakoknál, tetőfelépítményes ablakok­nál és kéményeknél ezt a levegőáramot mindenképpen kifelé kell irányítani.

Melegtető

Régebben a 10-12 cm vastag szigetelést elegendőnek tartot­ták. A szarufák szokásos, 18 vagy 20 cm-es magassága tehát elég helyet hagyott a hátsó szellőzés kialakítására. A szigetelőanyagok ma használatos vastagságai viszont a szarufaközök tel­jes magasságát igénybe veszik, ezért ki kellett fejleszteni a szarufák közét teljesen kitöltő szigetelést. Ebben az esetben azonban meg kell oldani, hogy a szigetelőanyagban keletkező nedvesség (kondenzvíz) egy páradiffúziót lehetővé tevő alátétfólián át felfelé el tudjon távozni.

A belső tér felőli oldalon egy párazáró réteg gondos­kodik arról, hogy nedvesség ne tudjon a szigetelésbe behatolni. Sok építésznek és az építtetők egy részének is fenntartásai vannak azonban a szarufák közét teljesen kitöltő szigeteléssel szemben. Ok attól félnek, hogy a légtér hiánya miatt a pára lecsapódásából keletkező kondenzvíz nem tud kiszáradni. Ezek az aggályok megalapozatlanok, ha a szigetelőréteget alul és felül a megfe­lelő fóliákkal határoljuk.

A szigetelőanyagok fajtái

A szarufák között elhelyezett szige­telést, akár van annak hátsó szellőzése, akár nincs, különféleképpen lehet el­helyezni. Gyakran használják a tekercs­ben kapható filcpaplant, amely a szaru­fák szokásos távolságának megfelelő szélességekben kerül forgalomba. A szigetelőanyag körülbelül 2 cm-rel szélesebb legyen, mint a szarufák közti tényleges távolság, így a szigetelőanya­got hézagmentesen be lehet préselni a rendelkezésre álló térbe. A paplan berakásának műveletét fent, a gerinc­nél kezdjük.

A hidegtetőt az jellemzi, hogy a szigetelés felett légrés marad

Melegtetőnél a szigetelőanyag a szarufák közét teljes magasságban kitölti

Különböző szarufatávolságokkal ké­szített tetőhöz olyan beszorítható fil­ceket lehet kapni, amelyeket tekercsből kell a kívánt szélességűre levágni. Egy másik megoldás lehet a szigetelőékek alkalmazása, ezeket párosan a padlóra fektetve addig toljuk el egymáson, amíg a kívánt szélességet el nem érjük. A túlnyúló kis háromszögeket levágjuk. A beszorítható filceket és ékeket még egyenletes szarufatávolságoknál is ér­demes alkalmazni, mert így aránylag kisméretű darabokat kell mozgatnunk.

Alumíniumfóliával (mint párazáró réteggel) kasírozott üveggyapot paplanokat a hidegtetőknél alkalmazunk

Ha a szarufák kis magassága miatt a szükséges vastagságú szigetelési nem lehet elhelyezni, alkalmazzunk kiegészítő szigetelést

Van azután még három szabály, amelyeket feltétlenül be kell tartani:

• Hidegtetőknél a szigetelést ne pré­seljük bele túl mélyen a szarufák közti mezőkbe.
• Ha hidegtetők esetén a szarufák magassága a szigetelőanyag szükséges vastagságához nem elegendő, akkor a szarufák alá folytonos, kiegészítő szi­getelést helyezzünk el.
• A szarufák és a szigetelés közti réseken át nagyon sok energia tud veszendőbe menni; ennek elkerülésére a belső tér felé eső fóliát feltétlenül légtömören helyezzük el. Az egyes fóliasávokat az erre a célra alkalmas, speciális ragasztószalaggal lehet hézag­mentesen, azaz légtömören összeerő­síteni.

Az előre gyártott födémelemek alkalmazásával nemcsak az építkezés során, hanem a belső­építészeti kialakításnál is időt lehet megtakarítani. A legtöbb előre gyártott elem alsó oldala „tapétázható” kivitelben készül. Ez azt jelenti, hogy a tapéta fel­ragasztása előtt csak a lapok közti hézagokat kell kitapaszolni.

Az előre gyártott födémelemek fugái különösen alkalmasak a mennyezeti világítótestek ká­beleinek elhelyezésére. Természetesen ezek a vezetékutak a kábelezés vonal­vezetését meglehetősen korlátozzák, a munka viszont lényegesen gyorsabban megy, mint egy álmennyezet esetén. Amikor az összes kábel a helyén van, a fugákat töltsük ki tapasszal.

A kis hézagokat két lépésben töltsük ki. Igaz, hogy az üregek már az első lépés során is teljesen kitöltődnek, az anyag azonban zsugorodik és ezért egy második finomtapaszolásra is szükség van.

Pórusbeton födémek esetén ezen túlmenően az egész felületet át kell vonni egy hajszálvékony vakolatréteg­gel. Ehhez az anyagot nagyon hígítsuk fel. Ez a tapaszolás egyfajta alapozás­nak tekinthető, egyben a tapéta alá sima felületet hoz létre. A pórusbeton födémeket előzetes tapaszolás nélkül nem lehet tapétázni, mivel a födém anyaga túl gyorsan elvonná a vizet a ragasztóból.

Lépések:

1. A zsalupaneles vasbeton födémlapok között keskeny rések maradnak, amelyeket ki kell tapaszolnunk
2. A pórusbeton födémekre a fugák tapaszolása után még egy hajszálvékony vakolatréteget is fel kell hordani

Lépések:

A mennyezet tapétázása egyedül is elvégezhető

A mennyezet tapétázásához kőműves­bakokból és pallókból készítsünk magunknak állványt. Ennek magassá­gát úgy állítsuk be, hogy a fejünk fölött, a mennyezetig még 10 cm-nyi hely ma­radjon. A mennyezetet a helyiség rövidebb oldalával párhuzamosan tapétáz­zuk. Az előmunkálatok ugyanazok, mint a falak tapétázásánál: a tapétákat méretre vágjuk, beragasztózzuk, össze­hajtogatjuk és néhány percre félretesszük puhulni.

Ezután másszunk fel az állványra és tartsuk a tapéta egy kihaj­tott kis részét, ragasztós oldalával fel­felé az arcunk elé. A tapétasáv többi része, mint egy fátyol, a fejünk mögött lefelé lóg. Ragasszuk fel a tapéta csücs­két, majd a sáv mintegy 50 cm-es kezdő szakaszát igazítsuk be a megfelelő irányba.

Amikor a tapétasáv elejét rásimítot­tuk a mennyezetre, forduljunk meg, és apránként haladva hajtogassuk ki a tapétacsíkok, közben azonban legalább az egyik kezünkkel mindig szorítsuk hozzá a tapétát a mennyezethez. Lassan menjünk végig az állványon, a helyiség túlsó oldala felé. Ha karjaink a művelet közben idővel már kibír­hatatlanul elfáradnának, hívjuk segít­ségül a támasztókeretet (ez nem más, mint egy élfából és rácsavarozott lécek­ből összeácsolt keret). így közben kisebb szüneteket tarthatunk és meg­vizsgálhatjuk (esetleg javíthatjuk) a már tapétázott felületet.

A mennyezet festéséhez ne válasszunk olcsó festéket. Ha egyenletes eredményt akarunk elérni, a felületet kétszer-háromszor át kell festenünk. Ha a mennyezetet még a falak tapé­tázása és az esztrich leterítése előtt festjük, csak az ablakok leragasztásáról kell gondoskodnunk. A padlót és a fa­lakat ilyenkor még nem kell védeni.

A festőhengerhez teleszkópos nyelet használjunk. Ilyen szerszámmal állvány nélkül, a padlóról is tudunk festeni.

Lépések:

1. A fugákban azok kitöltése előtt kényelmesen elhelyezhetjük a lámpákhoz menő kábeleket
2. A mennyezeti fugák tapaszolása nem nehéz munka. Ha karjaink elfáradtak,…
3. …tartsunk szünetet. Célszerű egy befejező finomtapaszolást is elvégezni
4. Ha egyedül vállalkozunk a mennyezet tapétázására, készítsünk támasztőkeretei és bakállást
5. Vágjuk méretre a tapétasávot, és vastagon kenjük be tapétaragasztóval
6. Amíg a tapéta elejét beállítjuk, a többi része a fejünk mögött függönyként lefelé lóg
7. Amikor a mennyezetet festjük, a festőhengerre szereljünk teleszkópos nyelet

Függetlenül attól, hogy fugaragasztót használtunk-e vagy sem, a lapok szé­lein és a csavarok körül esetleg előfor­duló egyenetlenségeket csiszoljuk le. A port söpörjük össze, majd egy tiszta edényben keverjük meg a fugázóta­paszt (kövessük a zsákon található használati utasítást!).

Lépések:

1. A falhoz való csatlakozást rugalmasra képezzük ki, nehogy az épületben keletkező feszültségek repedéseket okozzanak a gipszlapokkal borított mennyezeten. Használjunk átfesthető akrilmasszát
2. A finomcsiszolás után a mennyezet készen áll a festésre vagy tapétázásra. Az alkalmazott festéktől függően a felületet először esetleg alapozni is kell
3. Példánkban a mennyezetet „folyékony fűrészporos tapétával” festettük le. Ezzel elmarad a fej fölötti tapétázás fáradságos művelete. Hosszú szőrű fes­tőhengerrel egyenletes struktúrát lehet elérni
4. A legutolsó feladat a lámpák felszerelése. Először a tartógyűrűt tegyük be, majd válasszuk szét egy­mástól a kábel ereit és erősítsük rá azokra az „áramszedőket”
5. Az áramszedőkre kössük rá a lámpafoglalatot. Utána tegyük be a foglalatba az izzót. A kábelezés eltűnik a mennyezet üregében, a tartógyűrű pedig szorosan tartja a halogénlámpát
6. A metszeten jól látható, hogyan helyezkedik el a törpefeszültségű lámpa a gipszlapokkal burkolt mennyezeten. Fontos, hogy betartsuk a mennye­zettől való, előírt távolságot

Amikor a mennyezetet tapaszoljuk, a fal menti hézagokat hagyjuk szaba­don. Ezeket később (átfesthető) rugal­mas akrilmasszával fogjuk kitölteni. A tapaszolt részeket szükség esetén csiszoljuk meg, majd hordjuk fel a finomtapaszt. Ezt megint csiszoljuk meg. Egyébként a fugák erősítő átfe­désére nincs szükség.

Minden barkácsolónak áldás a „fo­lyékony fűrészporos tapéta”. Ezzel egyetlen átfestéssel elérhető a jól is­mert tapétastruktúra. Különösen egyen­letes eredményt kapunk, ha hosszú szőrű festőhengerrel dolgozunk, amely mindig bőven telítve van festékkel.

A mennyezetborítás készítésének utolsó lépése a lámpák beszerelése. Először a tartógyűrűket pattintsuk be a nyílásokba (rugós mechanizmus). A kábelhurkoknál válasszuk szét a két eret, de a szigetelést ne sértsük meg. Ezután mindegyik éren nyomjuk át a szigetelésen az „áramszedő” fényes peckét. Szereljük rá az áramszedőkre a lámpa foglalatát, majd dugjuk rá erre magát a lámpát. A kábelek és „áram­szedők” eltűnnek a gipszlap és a mennyezet között, a lámpa pedig be­pattan a tartógyűrűbe.

Miután elkészültünk, kapcsoljuk vissza a biztosítót.

Egy fehérre festett, egyszerű mennyezet sohasem hat nyo­masztóan és hosszú távon is szabad kezet ad a bútorozáshoz és a téralkotáshoz. Ez éppen ele­gendő ok arra, hogy a szokásos fehér mennyezetet minden más változattal szemben előnyben részesítsük.

Az olcsó, beépített halogén fényvetők a fehér mennyezetet modernné teszik, a kívánt egyszerűség mégis megmarad.

Mielőtt azonban munkához látnánk, tudnunk kell a következőket:

• Egy 20 W-os halogénláma 2-3 m²-nyi alapterülethez elegendő, egy 35 W-os lámpával 3-4 m²-t lehet megvilágítani (világos falú és mennye­zetű szobára vonatkozó tapasztalati szabály).
• A lámpa típusát már a mennyezet burkolása előtt el kell dönteni. A lámpa fajtájától függ ugyanis a tar­tószerkezet vastagsága.

Ezzel pedig máris a témánál va­gyunk. A mennyezetet tartószerkezet és gipsz építőlapokból álló burkolat alkotja. A beépített lámpatestek ká­belei a teherviselő tartószerkezet bel­sejében futnak. A teherviselő tartószerkezet fémprofilokból is készíthető, sokkal elter­jedtebbek azonban a fa tartószerke­zetek. Ennek oka egyrészt az árban rejlik, másrészt abban, hogy a szüksé­ges lécek bármelyik barkácsáruházban vagy építőanyag-kereskedésben, elő­rendelés nélkül, korlátlan mennyiség­ben kaphatók.

Példánkban a rosterősítésű gipsz­lapok széleinek legalább 15 mm-nyi szélességben fel kell feküdniük. Ha a fuga szélességét 5-7 mm-re (a lap­vastagság felére) veszünk fel, akkor legalább 35-37 mm széles léceket kell alkalmaznunk. A (gyalulatlanul) 24 x 48 mm-es, szokásos tetőlécek tehát kiválóan megfelelnek.

Először az alaplécezetet csavarozzuk fel, arra kerülnek a lapok tartólécei

A mennyezetborítás építése az alap-lécezet felszerelésével kezdődik. Egy­rétegű borítás esetén legalább 75 cm-énként kell egy dűbelt a mennyezetben elhelyezni. A ténylegesen alkalmazott távolságot esetünkben a pórusbeton födémlapok szélessége (62,5 cm) szab­ta meg. így lehetett megoldani, hogy egyetlen dűbel sem került a födém­lapok közti hézagba. A munkát meg­könnyíti, ha a szerelés előtt a lécekben minden furatot kifúrunk.

Az előkészületekhez tartozik az is, hogy mindegyik keretdűbelbe bele­tesszük a hozzá tartozó csavart, hogy azzal a szerelés közben már ne kelljen vesződni. Most már gyorsan megy a munka: Nyomjuk neki az első lécet a falnak, fúrjunk ki egy furatot, dugjuk be a dűbelt a csavarral együtt és húzzuk meg a csavart. Ezután állítsuk be a lécet a helyiség hossztengelyének irányába, fúrjuk ki az összes többi fu­ratot és tegyük be a dűbeleket. Az alaplécek egymástól való távolsága (a lécek középvonalai között mérve) ne legyen több, mint 70 cm.

Az alaplécezet szerelésének befe­jezése után szintezővel ellenőrizzük, hogy a faszerkezet pontosan egy síkban helyezkedik-e el. A szabálytalanságo­kat kis fa alátétek elhelyezésével na­gyon egyszerűen ki lehet javítani.

A következőkben az alaplécekre keresztben a tartóléceket csavarozzuk fel. Minden kereszteződésben egy csa­vart helyezzünk el (csavarméret pél­dául 4 x 50 mm). A tartólécek közötti egyenletes távolság fenntartásához készítsünk távtartót, így nem kell foly­ton méregetnünk. Vigyázat: a lapok illeszkedő éleinek mindig lécekre kell kerülniük, ezért gondosan dolgozzunk. Példánkban (Formacell rosterősítésű gipszlapok esetén) a tartólécek közötti legnagyobb távolságra (ismét a lécek középvonalai között mérve) a gyártó cég 33,5 cm-t engedélyez.

Lépések:

1. A tartószerkezet előkészítése: lyukakat fúrunk a gyalulatlan tetőlécekbe
2. Dugjuk be a csavarokat a dűbelekbe, hogy később ne kelljen kapkodni
3. Az alaplécezet szerelése: Nyomjuk neki a falécet a mennyezetnek és fúrjuk ki az első furatot
4. Tegyük be a keretdűbelt a csavarral együtt, majd húzzuk meg a csavart
5. A lécet már egy csavar is megtartja. Fúrjuk ki a többi furatot és az összes dűbelt tegyük a helyére
6. Szintezővel ellenőrizzük, hogy a mennyezetre szerelt tartószerkezet lécei egy síkban vannak-e
7. Az egyenetlenségeket lapos fa alátétekkel egyenlítsük ki
8. A teherviselő keresztléceket (tartólécezést) egymástól 33,5 cm-es távolságban helyezzük el
9. Készítsük elő a kábelezést: Rajzoljuk be a kábel nyomvonalát, majd a kellő távolságokban helyezzük el a védőcsövek tartóit
10. A védőcső pontosan a tartólécezés síkjában húzódik

A halogénlámpák vezetékeit védőcsőben helyezzük el

A következő lépést nagyon megkönnyíti, ha pontos vázlatunk van. Rajzol­juk fel léptékhelyesen a helyiség mére­teit, helyezzük el a lámpákat és rögzít­sük a kábelek nyomvonalát. Vigyázat! Lámpák ne kerüljenek a lécek köze­lébe!

Ezután rajzoljuk fel a lámpák helyét és a vezetékek vonalvezetését a mennyezetre, majd készítsük elő a védőcső­hálózatot, amely a tartókból és merev szigetelőcsövekből áll. A keresztben elhelyezett rögzítőbi­lincs nagyon jól használható aljzatnak, így a védőcső a tartólécek síkjába kerül és az alaplécezet nem akadályozza a kábelezést. Amikor a kábelt befűzzük a védőcsövekbe, minden lámpahelynél alakítsunk ki egy hurkot.

A szükséges trafó teljesítményét a lámpák számából és teljesítményéből lehet kiszámítani. Például 10 darab, egyenként 20 W-os lámpa esetén a trafó szükséges teljesítménye 200 W (10 x 20). A trafó megfelelő helyét (jó szellőzésre van szükség) minden­képpen villanyszerelő bevonásával állapítsuk meg.

Ha különböző (például a helyiség különböző sarkaiból érkező) kábelsza­kaszok futnak össze egy pontba, ott elosztószekrényre van szükség. Innen közös kábel megy tovább a trafóhoz. A kötésekhez szorítókapcsokat használjunk. A 230 V-os hálózatra való rá­kötést azonban bízzuk szakemberre. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a biztosítót neki is ki kell kapcsolnia!

Most már végre hozzáláthatunk a burkoláshoz. A fej fölött végzendő munka idejének csökkentéséhez te­gyük be a lapokba az összes csavart, amikor azok még a földön fekszenek (a csavarok távolsága legfeljebb 15 cm legyen). A lámpák nyílásait szintén még a földön vágjuk ki (a szükséges át­mérőt a lámpa csomagolásán tüntetik fel).

Lépések:

1. Példánkban a törpefeszültségű halogénlámpák trafóját kívül helyeztük el
2. A kábelek először szétvágás nélkül vezessük a legszélső ponttól a védőcsöveken át
3. …a többi lámpatesthez (a lámpák helyén alakítsunk ki hurkokat), majd tovább, egészen…
4. …a trafóig. Csupaszítsuk le a kábelvégeket, a trafóval való összekötéshez…
5. használjunk szorítókapcsokat
6. A 230V os hálózatra való rákötést bízzuk szakemberre. A biztosítót ki kell kapcsolni!
7. A lapok felrakása előtt készítsünk lapkiosztási tervet, amelyen a lámpák helyét is feltüntetjük

A mennyezet burkolásához feltétlenül segítőre van szükség

A mennyezet burkolásához még akkor is segítőre van szükségünk, ha könnyen kezelhető, „egyemberes” lapokat hasz­nálunk. Aki semmiképpen sem tud segítséget keríteni, csináljon néhány lécdarabból ügyes támasztókeretet. Emeljük fel az első gipszlapot a mennyezetig és tegyük alá a támasztó­keretet. A csavarozást a belső csava­roknál kezdjük, nehogy a lap befeszül­jön, és innen haladjunk kifelé.

A második sort az első sor ma­radékával kezdjük, így elkerülhető a fugák kereszteződése. A maradék azonban nem lehet 25 cm-nél rövidebb.

A fal mentén és a gipszlapok között hagyjunk 5-7 mm széles hézagot. Kivétel, ha a rosterősítésű gipszlapokat speciális fugaragasztóval összeerősít­jük; ilyenkor csak a faltól való távol­ságra ügyeljünk. Magukat a lapokat ilyenkor a ragasztó felhordása után szorosan összenyomjuk. A kinyomódó ragasztót annak megkeményedése után toljuk le. Figyelem! Ha a szerelést ra­gasztással is egybekötjük, mindig szük­ségünk van segítőre, a támasztó fakeret erre a célra nem alkalmas.

Lépések

1. Megkönnyíti a munkát, ha a csavarokat még a földön fekvő lapba behajtjuk
2. A hiányzó segítőtársat egy lécdarabokból gyorsan összeüthető támasztőkeret helyettesítheti
3. A csavarozást a belső csavaroknál kezdjük, nehogy a lap befeszüljön, és innen haladjunk kifelé. Amikor a lap középső részét már felerősítettük, elvehetjük a támasztókeretet
4. A fal mellett hagyjunk hézagot, ezt később rugalmas akrilmasszával töltjük majd ki
5. A lapok között hagyott 5 mm-es fugát speciális fugázó masszával fogjuk kitölteni
6. A lámpák nyílásait szintén a lapok felszerelése előtt, még a földön készítjük el
7. A munka első része készen van. A felületet már csak tapaszolni és festeni kell

A belsőépítészeti munkák során nagyon sok csavarkötést alkal­mazunk. A sokféle építőanyag, amelyek között kemény és puha, porózus vagy üreges egyaránt előfordul, speciális dűbelek ki­fejlesztését tette szükségessé.

A nyers falra falécet erősítünk. Erre a falécre rostkötésű gipsz­lapot csavarozunk, amely majd egy függesztett szekrényelemet fog tar­tani. A belsőépítészeti munkák első kérdése ezzel kapcsolatban: milyen dűbelek alkalmasak az adott falhoz?

Normál dűbel

Alkalmazási területe: mindenféle falanyag, a téglától a pórus­betonon át a mészhomok tégláig, „normális” terhelések (polcok, lám­pák). A nehéz szekrényekhez speciális dűbelek kaphatók.

Fém keretdűbel

Alkalmazási terü­lete: ajtó- és ablaktokok beépítése.

Nagy teherbírású dűbel.

Különösen nagy terhelésre alkalmas szerkezetek­hez (például előtetőkhöz). Alternatív lehetőség: átmenőszerelés (menetes orsó, amelyet a fal hátsó oldalán elhe­lyezett anyával rögzítünk).

Pórusbeton-dűbel

A pórusbeton-dűbel pórusbetonban háromszor olyan erősen terhelhető, mint a normál dűbel. Másképpen fogalmazva ez azt is jelenti, hogy pórus­beton falaknál a normál dűbel is elég nagy terhelést elbír. Ez azért előnyös, mert a normál dűbelek lényegesen ol­csóbbak és a falban is összehason­líthatatlanul könnyebben lehet elhe­lyezni őket. Különösen a P4 téglaszilárdsági osztályba tartozó pórusbetonba nehéz a pórusbeton-dűbeleket elhelyezni. Célszerű, ha ilyen anyagú falra például a mosdókat átmenőszereléssel erősítjük fel.

Kifejezetten barkácsolóknak való ötlet: a falfuratba nyomjunk egy kevés szilikont és utána használjunk normál dűbelt. Ez így még pórusbetonban is megbízhatóan tart.

Keretdűbel falécekből álló tartósz­erkezetekhez.

A munka különösen gyorsan megy, mert a falécet egysze­rűen hozzá kell szorítani a falhoz, a fát és a falat együtt kifúrni, majd a dűbelt mindkét anyagon átdugni. Üreges tég­lákhoz olyan keretdűbelt alkalmazzunk, amelynek terpesztőrésze (a dűbel pro­filos része) az átlagosnál hosszabb.

Üreges rögzítődűbel

Üreges rögzítődűbel gipsz építő­lapokkal burkolt könnyűszerkezetes falakhoz és hasonló szerkezetekhez. Az ilyen kötések terhelhetőségét az építőlapok szállítójának termékismer­tetőiből lehet megállapítani.

Billenőhorog és rugós billenőhorog

Elsősorban lámpák és függönysínek álmennyezetre való felerősítésére használjuk

Dűbelek kisebb terhekre

Univerzális és többcélú dűbelek kis terhek (polcok, lámpák, képkeretek és hasonlók) felszereléséhez tetszőleges alapra (fal, beton, gipszlapok).

Lépések:

1. A normál dűbelek bármilyen anyagú falhoz alkalmasak, ha átlagos terhet kell tartaniuk
2. A pórusbeton-dűbelek háromszor akkora terhelést bírnak el, mint az azonos átmérőjű normái dűbelek
3. Takarékoskodjunk! Nyomjunk a furatba szilikont, így a normál dűbelek pórusbetonban is jól tartanak
4. A fém keretdűbeleket ajtó- és ablaktokok beszereléséhez használjuk
5. A nagy teherbírású dúbelek helyett átmenőszerelés alkalmazható (a menetes orsó a fal másik oldalán
6. A hátsó oldalon elhelyezett anyát a falba süllyesztjük, a bemélyedési később beltéri vakolattal töltjük ki
7. Fa tartószerkezetek rögzítésére a keretdűbel a legjobb megoldás
8. Üreges téglákhoz hosszú terpesztőrésszel ellátott keretdűbelt használjunk
9. Az üreges rögzítődűbelek könnyűszerkezetes is falakban is megbízhatóan tartanak van rögzítve
10. Billenőhorog és rugós billenőhorog lámpák álmennyezetre való felszereléséhez
11. Az univerzális és többcélú dűbelek tetszőleges alapon jól megtartják a könnyebb terheket
12. Ha a fal anyaga kemény, a fúrógépet állítsuk ütvefúró állásba. A fúrót a faira merőlegesen tartsuk

Fontos tudnivalók!

Fontos, hogy minden esetben csak a dűbelhez való fúrót használjuk (ezt a gyártó a csomagoláson megadja). Általában a fúró átmérője megegyezik a dűbel átmérőjével. Pórusbeton esetén azonban célszerű, ha a furatot 1 mm-rel kisebb átmérőjűre készítjük. A fúrógépet a falra merőlegesen tart­suk. Ha a fal anyaga kemény (például beton vagy mészhomok tégla), akkor a fúrógépet állítsuk ütvefúró helyzetbe. Pórusbetonba és gipszkartonba viszont „ütés nélkül” fúrjunk.

Olcsó lambériával még a hideg pincét is hangulatos barkács- vagy hobbiszobává lehet vará­zsolni. Az azonban sehol sincs előírva, hogy a deszkákat csak függőlegesen vagy vízszintesen lehet feltenni. Az átlósan felsze­relt lambéria, amelyet még szí­nesre is lazúrozhatunk, a faburko­latot messze kiemeli a szokványos deszkázatok közül.

A bemutatott példát tekintsük kedvcsinálónak saját kompozícióinkhoz

A fa falburkolatot tetőlécekből készített tartószerkezet tartja, amelyre speciális kapcsokkal, „láthatatlanul” erősítjük fel a lambé­riadeszkákat. Függőlegesen elhelyezett deszkákhoz vízszintes tartólécekre van szükség, a vízszintesen futó deszkákat viszont függőleges lécekre szereljük. Az átlós deszkák tartólécei szintén víz­szintesek.

A tartóléceket keretdűbelekkel erő­sítjük fel a falra. A dűbelek távolsága kereken 50 cm. A lécek egymástól szin­tén 50 cm távolságra legyenek. A lécek alá egyes helyeken esetleg alátéteket kell tenni, hogy a faburkolat felülete később pontosan sík legyen. Ellenőr­zésre használjuk a szintezőlécet.

A lambériát (csaphornyos deszká­kat) felhasználás előtt akklimatizálódás céljából legalább egy-két napig tartsuk abban a helyiségben, ahol fel fogjuk használni. Ezután vágjuk méret­re az anyagot. Fontos, hogy a deszkát hátulról munkáljuk meg. Így elérhető, hogy a vágott élek nem szakadnak ki. A nyers fát a felszerelés előtt viasszal vagy lazúrral kezeljük.

Most már kezdhetjük a szerelést

Függőlegesen elhelyezett deszkáknál az egyik sarokban, vízszintes deszkázat esetén a padlónál kezdjük a munkát. A csap a sarok vagy a padló felé néz­zen. Az első deszkát vízmértékkel ál­lítjuk be, majd kis szegekkel vagy csavarokkal rögzítjük. Ha valamelyik falat átlósan elhelyezett deszkákkal kívánjuk borítani, a munkát ezzel a fal­lal kezdjük. A csatlakozó függőleges vagy vízszintes deszkák gondoskodnak a tiszta lezárásról.

A deszkák rögzítéséhez használt kapcsoknak pontosan illeszkedniük kell a lambériák horonyfalainak vastag­ságához. A szegezéshez praktikus a mágneses szegtartó (alkalmas vasrudacska) használata. Egyes kapcsokat tűzőgépei is be lehet erősíteni, ezzel időt takarítunk meg.

Lépések:

1. A lambériát felszerelés előtt egy-két napig tároljuk az adott helyiségben, hogy akklimatizálódni tudjon
2. Függőleges deszkázat: vízszintes lécezés. Vízszintesen futó deszkák: függőleges lécek
3. Ha a deszkákat átlósan helyezzük el, a fal szélén egy függőleges tartólécet kell elhelyezni
4. A lambériadeszkákat szerelés előtt viaszoljuk vagy lazúrozzuk (átlátszó vagy színes lazúrral)
5. Szegezzük fel az első deszkaelemet. A deszkát úgy helyezzük el, hogy a szeget a lábazati léc eltakarja
6. Az összes többi deszkát „láthatatlanul”, speciális kapcsokkal szereljük fel
7. A színesre lazúrozott lambériaelemek érdekes hangulatot adnak a deszkaburkolatnak
8. Először az átlós irányú deszkákat szereljük fel. így szép lesz a másik oldalhoz való átmenet
9. A merőlegesen levágott lambériadeszkákat egészen a mennyezetig fel lehet tolni
10. A deszkák felerősítésekor a deszkát ütőfa használa­tával beütjük az előzőleg beszereli deszka hornyába, elhelyezzük a lambériakapcsokat, odaszegezzük
11. A faburkolat alsó, egyenetlen szegélyét lábazati léc takarja el
12. Ha árnyékfugát akarunk kialakítani, a mennyezet alá tegyünk egy lécet, amelyet azután később leveszünk

Az egyes deszkák felerősítését azonos „ritmusban” végezzük: a deszkát ütőfá­val beütjük az előzőleg beszerelt desz­ka hornyába, elhelyezzük a lambéria­kapcsokat, majd odaszegezzük. A bur­kolatnak rendszeresen ismétlődő, a többitől eltérő színűre lazúrozott desz­kákkal érdekes hangulatot adhatunk.

Ha a deszkák függőlegesek, a mennye­zethez való csatlakozás általában sem­milyen gondot nem okoz. A deszkának a mennyezet felé eső végét pontosan merőlegesre vágjuk és szorosan neki­toljuk a mennyezetnek. Alul a burkolat nyugodtan „rojtos” maradhat, mert ide egy lábazati léc kerül majd, amely min­dent eltakar. Jól mutat a mennyezet alatti „árnyékfuga”. Ez nagyon egysze­rűen elkészíthető, ha a mennyezet alá ideiglenesen egy vízszintes lécet te­szünk, a deszkákat ennek szorítjuk neki, majd kivesszük a lécet.

A fűrészporos tapéta alternatívá­ja az érdes vakolat. Ha az alap tökéletesen sík (előre gyártott falak, pórusbeton), a strukturált vakolat felhordása előtt csak egy vékony tapaszolásra van szükség, nehogy a falazat fugái kirajzolódjanak a fedőrétegen. A strukturált vakolatok közé tartozik többek között a dörzsölt, a hengerezett és az antikolt vakolat.

A struktúra vakolatokat két csoportba osztjuk:

• A műgyanta vakolatokat használat­kész állapotban, vödrökben árusítják.
• A zsákokban kapható ásványi va­kolatokat a helyszínen kell víz hozzá­adásával megkeverni. Az ásványi vako­latok olcsóbbak, mint a műgyanta vakolatok.

A jól sikerült strukturált vakolatú felület előfeltétele a tökéletesen sík alap. A falazatban lévő sérült helyeket és réseket tapaszoljuk ki. Erre jön egy sima vakolatréteg, amely legalább olyan vastag legyen, hogy a falazat fugáinak hálózata ne üssön át rajta. Ha fehér vakolatot hordunk fel sötét falra, cél­szerű, ha előtte fehéren pigmentált alapozót alkalmazunk. A választott vakolattól függően arra is szükség lehet, hogy az erősen nedvszívó alapot (pl. pórusbeton, gipszlap) mélyalapo­zóval kezeljük (nézzük meg a gyártó előírásait).

A friss vakolatot a simítóval, alulról felfelé (azaz mindig a kész felület felé), egyetlen kézmozdulattal húzzuk fel, majd azonnal egyenletesen elosztjuk és elősimítjuk. A használatra kész műgyanta vakolatot alkalmazás előtt alaposan keverjük meg; az ásványi vakolatot a csomagoláson lévő utasí­tásnak megfelelően, tiszta edényben keverjük meg. A vakolatot mindig a simítóval, egyetlen kézmozdulattal húzzuk fel, majd azonnal elősimítjuk. Nagyobb falfelületekhez szerezzünk segítőtársat.

A munkával mindig felül­ről lefelé haladunk. A dörzsölt vakolat felületi struktúrá­ját a szemcsézet határozza meg. Van­nak finom (a legnagyobb szemcsék mé­rete 1,5 mm), középdurva (2-3 mm) és durvaszemcsés (4-5 mm) vakola­tok. A kívánt (vízszintes vagy függő­leges) struktúra erőteljes, körkörös mozdulatokkal hozható létre. OA szabadon strukturálható dísz­vakolatokhoz sokféle struktúrhengert lehet kapni.

Az antikolt vakolatok, díszvakola­tok, mestervakolatok és a sokféle más néven kínált masszák a fantázia szárnyalásának tág teret adnak. Lapáttal, ecsettel, szivaccsal vagy akár puszta kézzel bármi elkészíthető.

Lépések:

1. A jól sikerült strukturált vakolatú felület előfeltétele a tökéletesen sík alap
2. Normál falazatra az érdes vakolat előtt egy alapvakolat-réteget kell felhordani
3. A műgyanta vakolatokat használatkész állapotban, vödrökben árusítják. Felhordás előtt ezeket jól meg kell keverni
4. Az ásványi vakolatokat a helyszínen keverjük meg. Először vizet öntünk a keverőedénybe…
5. …majd hozzáöntjük a száraz vakolatport és az anyagot egy nagy teljesítményű…
6. …fúrógéppel keverjük meg. A vakolat zsákján megadott használhatósági időt tartsuk be
7. Az érdes vakolatot a simítóval húzzuk fel, és azonnal elősimítjuk
8. A felületnek egyetlen lendülettel adjuk meg a kívánt struktúrát
9. Nagyobb falfelületeken legalább ketten dolgozzunk. A munkát felülről kezdjük
10. A részleteket gondosan dolgozzuk ki, hogy a vakolat mindenhol azonos struktúrájú legyen

Felületek strukturálása

A struktúrvakolatokban rejlő dekorá­ciós lehetőségek éppoly sokrétűek, mint készítőjük fantáziája. Néhány kedvcsináló példa (felülről lefelé): dörzsölt vakolat, hengerezett vakolat, vakolókanállal készített dekoráció, fogazott spatulyával előállított felület, ecsetelt mintázat.