• zajvédelem

Zajvédelem nélkül ma már nem megy! Zajvédelem az otthonunkban!

A zaj komoly környezetvédelmi és egészséget veszélyeztető probléma. Vannak külső- és belső zajok. Egy lakás vagy ház lakóértékének megítélésénél ma meghatározó, hogy zajos-e vagy csendes. Ennek jelentőségét azonban még mindig alábecsülik.

Aki valami újat épít, úgy gondolja, hogy az építési szerződés záradékában álló „Hangvéde­lem a DIN szerint” kikötés minden problémát megold. Azonban a DIN 4109 szabvány csupán a minimális követelmé­nyeket írja elő, amely koránt­sem elegendő. A már meglévő házakban gyakran utólagosan vetődik fel a hangvédelem problémája. Probléma azért, mert a sikereket ígérő beavat­kozások nagyon behatároltak. Sok, házát maga építő ügyes embernek volt keserű tapasz­talata, hogy a sok munkával nemhogy javított, hanem inkább rontott a helyzeten. Ennek oka egy komplikált fizikai probléma: a hangok mellékútjai.

A zaj elleni harc társadalma megmutatja, hogy mit tud tenni az állandó zajterhelés ellen.

Általában még a szakembe­reknek és építészeknek is nehéz kérdés a zajvédelem. Végül is, csak az építés-akusztikai szakmérnök tanácsaira hagyat­kozhatunk. A zajártalom külső és a ház többi lakójától származó belső eredetű lehet. Külső zajártalomnál egy ház hangtechnikailag gyenge pontjainak bizonyulhatnak a külső falak, ablakok és ajtók, a tető, a szellőzőnyílások, a kéménykürtők. A házon belüli gyenge pontok: a falak, a födémek, ajtók, gépészeti vezetékek. A zaj szempontjából kritikus helyeken az építési gyakorlat megoldásai a hang­szigetelés, hangcsillapítás, hangelnyelés, azaz a hanghul­lámok terjedésének csillapítása vagy meggátolása.

Alapvetően kétfajta hangot ismerünk: a léghangot és a testhangot. A léghang hang­forrásból származik, például egy sztereo készülékből és a levegőben tovaterjedve testekben, például falakban és födémekben rezgéseket kelt (zajátvitel).

A hang gyakran sértő zajjá változik

A falra ütő kalapács testhangot produkál. Az emeleti födémek testhangrezgéseit lépéshangnak is nevezzük. Az egyes hang­fajták megkülönböztetése már csak azért is fontos, mert azok különböző védelmi intézkedéseket követelnek meg. Meg kell különböztetnünk a hangot a zajtól: a hang egy mérhető fizikai fogalom, amely az emberekre sértő zajként hat; de az emberek zaj érzékenysége jelentősen különbözik egymás­tól. Maguk a mérési értékek tehát semmit sem mondanak az emberek zaj érzékenységéről. Sem pedig az elszenvedett zavarokról.

Decibel

Egy hang hangerősségének mértékegysége a decibel (dB). A decibel egy adott frekven­ciájú hangintenzitást viszonyít, annak hallásküszöbéhez. A decibelt – mint aránymuta­tót – logaritmus értékként építették fel, mert a hangintenzitás hallható alsó értékétől (hallásküszöb) a 10 billiós értékig (fájdalomküszöb) terjedő óriási intervallumát másképpen nem lehetne befogni. Tehát a 0 és 130 dB közötti értékeket vették alapul.

A logaritmikus felépítés egyéb­ként olyan számítási szabályt jelent, amely gyakran okoz felháborodást. Ha például egy hangszintet 10 dB-el meg­emelünk, az a hangintenzitás tízszeresének felel meg. Ha összeadjuk a hangszinteket, akkor 50 dB + 50 dB nem 100 dB-t eredményez, hanem 53 dB-t. A hangszint 3 dB-es emelése vagy csökkentése a hangintenzitás duplájának vagy felének felel meg.

Az, hogy az emberi fül nem minden frekvenciára, hangmagasságra egyformán érzékeny, az a hang mérésekor a kiértékelő görbéből kitűnik. Nemzetközileg az A görbe alkalmazása, tehát dB (A), elfogadott. Mindezt csak azért említettük, hogy a félreértések­nek és hibás megítéléseknek elejét vegyük. Ezeket alkal­mazni – a szakember dolga.

Hangtechnikailag kényes helyek

A külső falaknál: A léghang­szigetelés egyhéjú épület­elemeknél annál jobb, minél nehezebb a szigetelőanyag. A többhéjas építési mód kisebb súllyal ugyanazt a hangszigete­lést biztosítja. A szigetelési érték javítása annál jobb, minél hajlíthatóbbak az egyes héjak, minél szabadabban és egymástól függetlenebbül tudnak mozogni és minél nagyobb a köztük lévő távolság.

Ablak:

A szigeteletlen ablakok egyszerű vagy szigetelt üvegezéssel gyakran csak 25 dB körüli hangszigetelési értéket mutatnak, ez 1000-szer kisebb, mint az 55 dB értékű, jó külső fal. Az ablakokat a hangszigete­lési követelmények vonatkozá­sában hangvédelmi osztályokba sorolták. A legmagasabb fokozat 50 dB-es (a nagyvárosi főutcák épületei). A hangszigetelt ablakok követelményei: lehetőleg nagy üvegtávolság (pl. szekrényablak), lehetőleg vastag üvegtáblák, külön keret és vaktok legyen, többszörös fugatömítés készüljön, az ablakszerkezet üregmentesen, légtömören, esetleg hangel­nyelővel épüljön be.

A két helyiség közötti zajátviteli utak között megkülönböztetjük: 1 az elválasztó felületen keresztül, 2 az oldalfalon vagy födémen keresztül, 3 az oldalfalból az elvá­lasztó felületen át, 4 az elválasztó felületből a falazaton keresztül.

A speciális hangszigetelésű ablak szellőzési megoldása páraszellőzővel legyen kialakítva, az ablak rendszeres karbantartása fontos.

Például, ha a járműterhelés óránként 10-50 jármű, és az úttest közepétől 25 m-nél kisebb a távolság a háztól, akkor a szakemberek szerint legalább 35 dB hangszigetelési értéket kell biztosítani.

10 m alatt ennek az értéknek 40 dB-nek kell lennie, óránkénti több, mint 50 járműforgalom esetén 45 dB-nek. Ezeket az értékeket el lehet érni gipszkarton lapok­kal, cementkötésű forgács­lapokkal, például habarcságyba helyezett vastag héjazattál, lécezéssel, ásványgyapot ­paplannal és fóliákkal szak­szerűen kivitelezve. Lépéshang: A lépéshang okozta zajok csökkentésére alkalmas az úszta­tott esztrich, amelyet nedves vagy száraz esztrichként lehet kivitelezni.

Egy helyiség a körülötte fekvő lakásokból származó zajok elleni hangszigetelése: 1 pót­lólagos, lágyelhelyezésű, úsztatott esztrich (pl. 40 mm forgácslap 25 mm ásványgyapot­ lapokon), 2 rugalmasan elhelyezett belső falburkolat, 3 rugalmasan felfüggesztett alsó mennyezetborítás (pl. gipszkarton lapokból legalább 25 mm ásványgyapot-lapokkal kitöltve).

Aki felújít, annak az utólagos hangszigetelés lehetőségeit meg kell vizsgálni. Példa a vízcső: 1 hőszigetelő bandázs, 2 gumitárcsa, 3 ásványgyapot, 4 vakolat.

A leglényegesebb:

A teljes padlószerkezetet a környező falaktól hangszigetelő szél­csíkokkal, a nyers födémtől pedig szigetelőpaplannal válasszuk el úgy, hogy a hang-hidakat elkerüljük. A fafödé­meknél szükséges további teendők: padlóüreget kitöltő ásvány gyapot és hajlékony alsó fedés gipszkarton lapokból lécezésre helyezve.

A csendes szomszédú lakásban a hangszínt 70-80 dB (A), hangos szomszéd esetén 80-95 dB (A). Ezzel szemben hálószobánkban a hangszínt a 25-30 dB (A)-t, lakóhelyi­ségeinkben a 30-35 dB (A)-t nem haladhatja meg. Intézke­dések a mindenkori helyzetnek megfelelően: hangelnyelő, süppedő szőnyegek, hangel­nyelő tapéták, hangszigetelő héjak, például gipszkarton ­lapokból, hangszigetelő és hangelnyelő függesztett mennyezetek. A szakmérnök tanácsa ezekben az esetekben a csalódásoktól megvédhet bennünket. A zajártalmak csökkentése hatásos intézke­désekkel – a legnehezebb épületfizikai feladatok közé tartozik. Minden eset más. Ez mindenekelőtt az utólagos intézkedésekre vonatkozóan érvényes. Végül: Nem minden probléma oldható meg – sajnos.

Lépéshanggátló úsztatott esztrich betonfödémen: 1 lágy padló­burkolat, 2 lábléc (fa-, vagy PVC), kemény padlóburkolatnál légrésre ügyeljünk!, 3 esztrich, 4 alátét­lemez vagy fólia, 5 lépéshanggátló ­paplan, 6 szélcsíkok.