Építési ismeretek

Az öntöttfalú építési mód, alagútzsaluzás és köpenybeton falazatok

Az öntöttfalú építési mód jellegzetessége, hogy az építmények teherhordó falszerkezetei betonból öntve teljes falmagasságban, zsaluzat segítségével készülnek. Az öntöttfalas épüle­teket normál, vagy könnyű adalékos betonból készítik el. A folyamkavics mellett a könnyű­beton adalékanyaga a kohósalak, illetve a téglatörmelék. Ezekkel az adalékanyagokkal megfelelő szilárdság érhető el. A nagyobb igénybevételek esetén a szilárdság növelése vasbe­tonnal oldható meg. Lehetőség van a terhelés függvényében történő méretezésre. Ez elsősor­ban az ipari létesítményeknél fontos.

Az öntöttfalas eljárásnál külön ki kell emelni a kezdeti szilárdulás fontosságát. Az öntött technológiával készült fal- és födémszerkezeteknél a zsaluforduló gyorsaságát az határozza meg, hogy mennyi idő után lehet a zsaluzatot elbontani. Ezért ezeknél az építményeknél nagy kezdeti szilárdulást eredményező cementeket kell alkalmazni.

A monolit épületeknél különös figyelmet kell fordítani a repedésmentességre. A repedés származhat zsugorodásból, illetve nem kívánatos süllyedések, vagy terhelések következmé­nye lehet. A zsugorodásból származó repedések elkerülésére dilatációs hézagot kell kialakí­tani. A szakszerűen elkészített vasalás megakadályozza a terhelésből származó repedések kialakulását.

A falszerkezetek vastagsága kisebb, mint a normál szerkezetű épületeknél. A falazatok ké­szítését nagymértékben lehet gépesíteni, ez elsősorban a betonozásra vonatkozik. A zsaluza­tok elkészítésének módja sokat változott az elmúlt időben. A nagytáblás rendszerek összeszerelése rendkívül egyszerűvé vált, a hegesztett hálók alkalmazása igen elterjedt.

Az öntött falak kétféle típusa ismert:

  1. Az egyrétegű öntött falszerkezet betonból, vagy vasbetonból készül úgy, hogy a falazatot egyetlen réteg alkotja. Ennél a megoldásnál a falszerkezet hőtechnikai tulajdonsága – a beton kedvezőtlen hővezetése miatt – rossz. Ezért ezeket a falszerkezeteket olyan helyen alkalmazzák, ahol nincs jelentősége a kedvezőtlen hőtechnikának. Víztározók, gabonatá­rolók, támfalak készülnek ilyen falszerkezettel. Az egyrétegű falszerkezetek hőtechnikai tulajdonságait az adalékanyag megválasztásával lehet megváltoztatni. A könnyű adalé­kok közül elsősorban a kohósalakot és a téglatörmeléket alkalmazzák.
  2. A többrétegű falszerkezeteknél két, vagy három rétegből alakul ki a keresztmetszet. A több réteg alkalmazása lehetővé teszi a hőszigetelő réteg beépítését. A monolit eljárások­nál két réteggel készülő falszerkezet egyik rétege a teherhordó rész, a másik réteg pedig a hőszigetelés. Az ilyen szerkezeteknél a hőszigetelést olyan kéregbevonattal kell ellátni, amely véd a mechanikai sérülésekkel szemben. Megjegyezzük, hogy a hőszigetelő réteget mindig a külső oldalra kell elhelyezni, így a fal hőtároló képessége megmarad.

Az előregyártott technológiáknál szendvicsszerűen alakul ki a fal keresztmetszete. A külső és a belső oldalon egy-egy vasbeton fal található. A két réteg között helyezkedik el a hőszi­getelés. A belső oldalra helyezett vasbeton fal a vastagabb, teherhordó mag. A külső oldalon elhelyezkedő réteg tulajdonképpen egy vékony kéreg. Ennek a kéregrétegnek az a feladata, hogy védje a hőszigetelést, másrészt díszítse a homlokzatot. A két réteget acélbetétek kötik össze. Ez a falpanel rendszer terjedt el a paneles épületeknél, és ezt alkalmazzák a vázas épületek homlokzati falainál is.

Hazai megoldások régen

A hazai építőipari gyakorlatban az öntött falas kivitelezés a 60-as és 70-es években volt jellemző, a 80-as évek elejéig. A panelgyártás, és a házgyári lakásépítés meghatározó volt ebben az időszakban. A házgyári technológia mellett az alagútzsalus építés is jellemző volt. Öntöttfalas építési technológiával készült az ipari létesítmények nagy része is. A 90-es évek elejére az iparosított technológiák háttérbe szorultak, és a hagyományos családi ház nagy­ságrendű építkezések kerültek előtérbe.

E rövid áttekintés azért lényeges, mert felmerülhet esetleg az a kérdés, hogy miért kell olyan építési módokkal foglalkozni, amelyeket ma már nem, vagy csak ritkán alkalmaznak. A hazai építős tevékenységről rendkívül nehéz ma hiteles képet kapni. Egyes területeken még élnek a régi technológiák, más területeken viszont az évtizedekkel ezelőtt félretett módszere­ket alkalmazzák újra.

A hazai épületállomány jelentős részét képezik az öntött technológiával készült épületek. A 60-as évek elején épült első panelépületek már elmúltak 30 évesek. Az eltelt idő miatt ezeket az épületeket lassan fel kell újítani. Ki kell cserélni a tönkrement tetőszigeteléseket, a belső burkolatokat, a gépészeti vezetékeket, a nyílászáró szerkezeteket. Az épületekről készült speciális felvételeken jól látható az, hogy az elemek illesztésénél és az ablakoknál jelentős mennyiségű meleg távozik a külső térbe. Ezért szükség van az épületek külső homlokzatá­nak utólagos hőszigetelésére is. A fenti munkákat viszont csak úgy lehet elvégezni, ha a szakemberek ismerik az adott építéstechnológiát.

Az alagútzsalus építési mód

Az alagútzsalus építés iparosított monolit (233. ábra) építési eljárás. Az építés során a teherhordó falak és födémek adott építési ütemen belül, szintenként egyszerre készülnek. Ezt az építési eljárást a lakásépítés megvalósításához használták, illetve használják napjainkban is.

233. Ábra: Alagútzsalus épület felépítése.

233. Ábra: Alagútzsalus épület felépítése.

Az építés alapvető eszköze a zsaluzat. A zsaluzatok különböző felületnagysággal és konst­rukcióval készülnek, melyek haránt-, vagy hosszirányban összeállítva és mechanikusan összekapcsolva betonozás után sejtrendszerű szerkezetet eredményeznek.

A zsaluzatok anyaga az acél, melynek bordákkal erősített zsaluzó felülete 3-5 mm-es acéllemez. A zsaluzat csereszabatos elemekből áll és pontosságuk olyan mértékű, hogy összeszerelésük és szétbontásuk egyszerű eszközökkel és könnyen elvégezhető. A zsaluzatok tömege a falközméret függvényében 0,7-2 t között változik. Az építési mód egyértelmű elő­nye az, hogy a zsaluzatok elbontása után a szerkezet nem igényel vakolatot. A sima vasbe­tonfelületre csak egy glettréteg kerül, mely után következhet a végső felületképzés.

Az építésmód a helyszíni előregyártáshoz hasonló eljárásnak tekinthető, mivel a zsaluzatot közvetlenül az épületen használják. A kizsaluzás után teljes épületszélességű födém- és falpanelokat kapunk, melyek sarokmerev kapcsolattal egységes monolit szerkezetet, valójá­ban összefüggő térelemek sorát alkotják. A kialakult szerkezeti rendszer további sajátossá­gokkal is rendelkezik. Egyedi módon lehet megoldani a nyílások kialakítását, a homlokzati falak lezárását, a villamos vezetékek elhelyezését és a falszerkezet hőszigetelését.

Az alagútzsalus épületek sajátosságai

Az alagútzsalus épületek sajátos építési technológiával készültek, illetve készülnek el. A zsaluzati rendszer többféle típusú épülő: elkészítését teszi lehetővé. Többlakásos (234. ábra) társasházakat, sorházakat, családi házakat, esetleg középületeket lehet építeni ezzel a tech­nológiával. A többlakásos épületeknél a többszintes fogatolt elrendezés a gyakori. Ezeknél az épületeknél a homlokzatokon gyakoriak az egymás fölé sorolt loggiák és az így kialakuló kazettás elrendezések. A sorházaknál és a családi házaknál nagyobbak a lehetőségek.

234. Ábra: Alagútzsalus épület alaprajza.

234. Ábra: Alagútzsalus épület alaprajza.

Az egyedi zsaluzatelrendezés, a szabadon választott kirekesztés lehetősége teljesen egyedi arcu­latot eredményezhet. Ezeknél az épületeknél a magastető alkalmazása lehetővé teszi a tető­tér hasznosítását. A középületek közül azokat lehet alagútzsalus eljárással megépíteni, ahol ezt az alaprajz méretrendje lehetővé teszi. A zsaluelemek nagyságának ugyanis határt szab a mozgatás lehetősége. Ezért az említésre kerülő méretrendtől, illetve nagyságrendektől nem lehet eltérni.

Az egyedi zsaluzati rendszerhez egyedi épületszerkezetek tartoznak. Az épületszerkezetek kialakításánál arra kell törekedni, hogy azok jól illeszkedjenek a monolit részekhez.

Az építési módhoz olyan gépészeti megoldásokat ajánlatos alkalmazni, amelyeknél megva­lósítható a típusszerkezetek alkalmazása. A gépészeti vezetékeket lehetőleg egy szerelőakná­ban kell elhelyezni. A szerelőaknákat szerelt falazatokkal lehet elzárni

Az alagútzsalus épületek zsaluzatai

Az alagútzsalus építési módhoz többféle rendszer terjedt el. Ezeknek a rendszereknek a közös tulajdonságait foglaljuk össze. A zsaluzat héjazata, mint már említettük 3-5 mm vastag acéllemez. Az acéllemez egy szintén acél anyagú keretvázra van erősítve. A táblákból lehet kialakítani a rendszer zsa­luelemeit (235. ábra). A szükséges térzsalu fordított “U” alakú elemekből alakítható ki. Az “U” alak természetesen nem lehet telje­sen merev, hiszen a kizsaluzásnál szükség van az elemek mozgatására.

235. Ábra: Zsaluelem.

235. Ábra: Zsaluelem.

Ezért az eleme­ket úgy alakítják ki, hogy a sarkokon, vagy a vízszintes táblák közepén oldható csuklós kapcsolat legyen. A táblák alsó részén kerekek és szintbeállító csavarok vannak elhe­lyezve. A kerekek segítségével lehet a sablonokat mozgatni. A kizsaluzásnál például a kész alagútból kigurítják az elemeket. A szintbeállító csavarok segítségével történik az elemek pontos magassági beállítása. A zsaluzathoz ferde merevítő rudak is tartoznak. Az “U” alakú táblákból kialakuló zsaluzati rendszerhez végfal elemek tartoznak. Ezek segítségével lehet az utolsó elem utáni végfalat lezárni.

A zsaluzatokat csavarozással rögzítik egymáshoz. A csavarok távtartós (méretre vágott csöves) kialakításúak, tehát a táblák közötti távolságot is beállítják. A rendszerekhez általá­ban acél, vagy faanyagú keretek is tartoznak, amelyekkel a nyílásokat lehet kialakítani. Ezeket a kirekesztéseket a zsaluzat szerelése közben kell elhelyezni.

236. Ábra: Ideiglenes konzolos munkaszint.

236. Ábra: Ideiglenes konzolos munkaszint.

237. Ábra: Zsaluemelő himba.

237. Ábra: Zsaluemelő himba.

A szereléshez különböző segédeszközöket és segédszerkezeteket (236. ábra) kell alkalmaz­ni. Az emeléshez például speciális himbát (237. ábra) alkalmaznak. A daru emelő horgára akasztott segédeszközzel a zsaluelemeket vízszintes helyzetben lehet emelni. A szereléshez konzol elemeket szerelnek a már meglévő vasbeton falazatra. A tervezés fázisában meg kell határozni az építéshez szükséges zsaluelemek számát. A szereléshez részletes tervet és leírást kell készíteni. Egy zsalu­készlet körülbelül 300-500 alkalommal hasz­nálható fel.

Az ala­pozás és a fo­gadószint el­készítése

Az alagútzsalus épü­leteket sík- és mély­ alapozással lehet elkészíteni. A sík­alapozás általános alapozási megol­dás, míg a mélyalapozást kedvezőtlen talajviszonyok esetén alkalmazzák. A mélyalapozás módjának kiválasztásá­nál a technológiai és gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell ven­ni. Síkalapozás alkalmazása esetén az alagútzsalus épületekhez sávalapot kell készíteni. A sávalap hagyomá­nyos módon készül el. Méreteit az épület terhelésének és szintszámának függvényében a tervező határozza meg.

Mélyalapozás alkalmazása esetén az alapokra vasbeton gerendarácsot kell készíteni. A gerendarács méretrendjé­nek meg kell egyeznie a fal- és fö­démszerkezetet alkotó zsaluzati ele­mek méretrendjével. A sávalap és a gerendarács elkészítésénél ügyelni kell a pontos kivitelező munkára. A további felmenő falszerkezetek építésének előkészítéséhez az alapbetonozásakor acéltüskéket kell elhelyezni. A szintek beállítását szintezőműszer segítségével kell elvégezni!

Az alagútzsalus épületek fogadószintje az a sík, amelyről a zsaluelemek szerelését meg le­het kezdeni. Ehhez a művelethez egy 15 cm magas lábazatot kell készíteni A lábazat zsaluzatát általában sínszerű fémelemekből állítják össze, az alaprajzi elrendezésnek megfe­lelően.

A zsaluzatok szerelése, betonozási munkák

A szerelési munkát mindig a zsalutáblák előkészítésével kell elkezdeni. A zsalu felületéről először el kell távolítani az előző zsalufordulóból rákötött betondarabokat. A további előké­szítés során az egész felületet el kell látni egy vékony filmszerű réteggel, amely akadályozza a beton zsaluzathoz kötését.

El kell helyezni a nyílások kirekesztéséhez szükséges kereteket is. Ezeket a kereteket csavarozással lehet rögzíteni. A csavarok számára lyukakat kell fúrni a zsaluzatba. Ekkor kell felszerelni azokat a dobozokat is, amelyek az elektromos szerelvé­nyek elhelyezését teszik lehetővé. Ezekhez csatlakoztatni kell azt a gégecső rendszert, amely­be később behúzhatják az elektromos vezetékeket.

A zsaluelemeket daru segítségével lehet beemelni. Az emeléshez futómacskás darut alkal­maznak. Ez a darutípus könnyen tudja mozgatni az előzőekben említett himbát, így az ele­meket vízszintes irányban lehet mozgatni. A beemelés után a pontos beállítás következik. A beállításhoz szintezőműszert kell alkalmazni. A műszer és a szintbeállító csavarok lehetővé teszik, hogy a méretpontatlanság 1 cm-en belül legyen.

A beállítás után a rögzítés követke­zik. A zsaluelemeket elmozdulásmentesen csavarozással erősítik egymáshoz. A falakhoz tartozó vasalást mindig a következő elem elhelyezése előtt kell rögzíteni. Ehhez különböző típusú távolságtartókat lehet alkalmazni. A vasalás általában hegesztett hálóból készül.

A zsaluzható méretek a következőképpen alakulnak:

  • Vízszintes értelemben a falközméret általában a 30 cm többszöröse. A leggyakrabban alkalmazott méretek: 2,70-3,00-3,60-4,20 m. A középfolyosók szélességi mérete 1,50 és 1,80 m.
  • Az épület mélységbeli méreteit a 0,90-1,25-1,80-2,50 m-es méretekből lehet kialakítani.
  • A magassági méreteknél a felső födém alsó síkja és az alsó födém felső síkja közötti méretet kell értelmezni. Ez a méret a zsaluelem magassági méretéből és a leengedési mé­retből alakítható ki. Leggyakrabban a következő méreteket alkalmazzák: 2,65-2,70-3,30 m.
  • A falazat vastagsági mérete többszintes, középmagas épületeknél általában 15 cm, de 12 cm-nél kevesebb nem lehet. Különleges igénybevételeknél, vagy magas házaknál mindig a statikai számítás függvényében kell meghatározni ezt a méretet.

Az egész szint zsaluzatának elhelyezése után következik a födémek vasalásának elkészíté­se. A hegesztett hálókat távtartókra helyezik és hagyományos kötözéssel rögzítik egymás­hoz. A betonozás megkezdése előtt el kell helyezni a vízszintes födémszerkezetbe kerülő elektromos vezetékek gégecsöveit is. A betonozás után nincs mód a csőrendszerek horonyba történő besüllyesztésére

Az alagútzsalus épületek kivitelezéséhez ajánlatos munkahelyi betonkeverő telepet létesí­teni. A keverőtelep nagyságát és teljesítményét úgy kell megválasztani, hogy a szintenkénti betonozás anyagszükségletét biztosítani lehessen. Elvileg a betontechnológiai (mixerkocsi, betonpumpa) géplánc is alkalmazható, de ennek folyamatos működtetését biztosítani kell.

A betonozás során a megfelelő konzisztenciájú betont a megfelelő szintre kell juttatni. A helyi betonkeverő-telep esetén betonozó konténerrel történik a betonozás. Ügyelni kell arra, hogy a bedolgozás során ne következzen be a szétosztályozódás. A betont az ismert eszkö­zökkel, elsősorban hagyományos vibrálással kell tömöríteni. A betonozás után az utókeze­lést az ismert módszerekkel kell elvégezni. Az alagútzsalus épületek sablonfordulóját a daru teljesítménye, a rendelkezésre álló zsaluzóelemek száma, a betontechnológia határozza meg.

Egyéb épületszerkezetek

A fentiekben leírt módszerrel az épületek teherhordó falszerkezetét és a födémeket lehet elkészíteni. A többi épületszerkezet elkészítését is meg kell oldani, részben hagyományos, részben pedig a rendszerhez igazodó korszerűbb módszerekkel.

  • A különböző szintek közötti közlekedéshez a lépcsőket monolit, vagy előregyártott kivi­telben lehet elkészíteni. A monolitikus lépcső elkészítését a zsaluforduló utánra lehet ütemezni. Lényeges, hogy a födémek vasszerelésénél és a betonozásánál a lépcső kapcso­lásához szükséges acélszerelvényeket elhelyezzék. A lépcső elkészítése egyébként hely­színi zsaluzással, vasszereléssel, és betonozással oldható meg. Előregyártott lépcső esetén az elemet száraz-nedves kapcsolattal kell rögzíteni. A betonozáskor ezért a kap­csolat helyén acélbetéteket kell elhelyezni. A előregyártott lépcsők alkalmazásánál méret­pontos munkát kell végezni!
  • Az alagút homlokzat felöli lezárását hagyományos falazattal, és homlokzati falpanellel (238. ábra) lehet elkészíteni. A hagyományos falazatnál a falnak csak térelhatároló funkciója van. Ezért a vázkitöltő falakhoz hasonlóan jó hőszigetelő képességű falazó-anyagot kell alkalmazni. A hagyományos falazat tüskékkel kapcsolódhat az alagút vasbe­ton falaihoz. A homlokzati falpanelek esetén szerelő munkával lehet elkészíteni a falszer­kezetet. A falpanel kapcsolásához acélelemeket kell a zsaluzatba elhelyezni. Az előregyártott elemeket hegesztéssel lehet rögzíteni. A homlokzati falpanelok vagy a fö­démre támaszkodnak, vagy a haránt falakra vannak felfüggesztve. Az elhelyezésnél a szintbeállítás szintbeállító csavarok segítségével történik. Az attika falakat is a homlok­zati falakhoz hasonlóan lehet elkészíteni.
  • Az épület belső válaszfalait hagyományos válaszfallapokból lehet felfalazni, vagy szerelt jelleggel lehet összeállítani. A szerelt jellegű válaszfalak fa-, vagy fémkereteit a vasbeton falakhoz lehet rögzíteni.
  • A nyílászáró szerkezeteket csavarozással lehet a vasbetonfalakhoz rögzíteni. A külső nyílászárók elhelyezésénél a hézagok tömítésére bituráncsíkot, vagy műanyaghabokat le­het alkalmazni.
  • A belső padlóburkolatok készítésénél ragasztott kerámialapokat lehet használni. A melegpadló burkolatok alá esztrich réteget ajánlatos készíteni. Erre lehet aztán elkészíteni a PVC- és szőnyegpadló burkolatokat ragasztással, vagy kiterítéssel. A falra kerülő csempeburkolatokat ragasztással lehet rögzíteni.
  • A falazatokon a vasbeton sima felülete miatt nincs szükség hagyományos vakolatra. A kizsaluzás után szükség lehet kisebb kőműves javításokra, de a felületek gletteléssel si­mává tehetők. A glettelésre hagyományos falfestés, vagy tapéta kerülhet.
  • A vasbeton falszerkezetek a külső tér irányában utólagos hőszigetelést igényelnek. Ez a hőszigetelés általában ragasztott jellegű. A vasbeton sima felülete lehetővé teszi a habosí­tott műanyag táblák közvetlen ragasztását, nincs szükség kiegyenlítő vakolatra. A mű­anyag táblákra egy glettréteg kerül, amelybe a műanyag rabicháló beágyazható. Ez akadályozza meg a műanyag táblák későbbi sérülését. A végleges külső felületképzés színezett gletteléssel történik. A homlokzati felületekre elkészített teljes felületű hőszige­telés egységes réteget képez és a homlokzaton, így nem alakul ki hőhíd.

238. Ábra: Homlokzati falpanelek részletei.

238. Ábra: Homlokzati falpanelek részletei.

A kúszózsalus eljárás

A kúszózsalus építési eljáráshoz a nagytáblás zsaluzati rendszerek tartoznak. A nagy táb­laméret miatt ez az eljárás gyors kivitelezést tesz lehetővé. Az eljárást főleg magas falak, víztorony-törzsek, silók, és más vízépítési műtárgyak építésénél használják. Ez az építési eljárás alkalmas arra, hogy változó keresztmetszetű falat készítsenek a zsaluzat segítségével. Lakóépületek általában nem készülnek ilyen eljárással.

Az eljárás lényege, hogy az alaprajznak megfelelően függőleges irányban egyszerre egy egész szint zsaluzatát elkészítik. A vasszerelés elkészülte után a betonozás következik. A kellő szilárdulás és a kizsaluzás után jöhet a következő szint elkészítése. A következő szint zsaluzatát a meglévő, vagy már az elkészült szintre kell támasztani, illetve ahhoz kell me­revíteni (az átállás előtt a zsaluzatot meg kell tisztítani).

A sok átállás és átszerelés könnyen mozgatható zsaluparkot igényel. Előnyös az is, ha a zsaluelemek kötéseit egyszerűen lehet kialakítani. A kivitelezés szempontjából fontos, hogy a szintek szereléséhez megfelelő állványzat álljon rendelkezésre. Ezt úgy oldják meg, hogy a konzolos munkaszint együtt mozgatható a zsaluzattal (239. ábra).

239. Ábra: Kúszózsaluzat munkaszintje.

239. Ábra: Kúszózsaluzat munkaszintje.

A megfelelő rögzítést a távtartók visszamaradt henger alakú üregein keresztül lehet elkészíteni, csavarozott kötéssel. Az elemek szintbe és függőbe állítása csavaros támaszok segítségével történik. A kúszózsa­lus eljárásnál a nyílások kialakítása kirekesztő keretek segítségével oldható meg. Ezeket a zsaluzat elkészítésekor kell felcsavarozni. Az építési eljárás­hoz monolit lemez, vagy alul bordás födémszerkezet tartozik. A födém zsaluzatát szintén nagy táblákkal lehet elkészíteni. Ehhez megfelelő alátámasztó rendszerre van szükség.

Köpenybeton falazatok

A köpenybetonos falazat készítésénél a betont egy végleges bentmaradó zsaluzat közé öntik. A “bentmaradó zsaluzat” azt jelenti, hogy a zsaluzat a falazat készítésekor öntőformát képez és a végleges szerkezet részévé válik. A köpeny anyaga lehet a HERAKLITH (240. ábra) néven forgalomban lévő faforgács lemez. A falazat készítéséhez ezeket a lemezeket távolságtartók segítségével kell elhelyezni. Az elhelyezésnél a falazat kitűzéséhez hasonló műveletekkel kell beállítani a táblákból kialakított zsaluzatot.

240. Ábra: Köpenybeton falazat HERKLITH táblákból.

240. Ábra: Köpenybeton falazat HERKLITH táblákból.

A falazatot rétegenként kell betonozni C8, C10, vagy C12-es minőségű betonnal. A be­tont vibrálással, vagy hagyományos kézi munkával lehet tömöríteni. A betonozáskor vigyázni kell arra, hogy a táblák ne mozduljanak el. Szükség esetén oldalirányú megtámasztá­sokat kell alkalmazni. Egy réteg bebetonozása után újabb táblákat kell beállítani a már meglévő falazatra. A rétegenkénti elkészítésnél az ablakok magasságában ki kell hagyni a nyílások helyét. A nyílások felett kialakított zsaluzatba el kell  helyezni a szükséges mennyiségű és alakú vasalatot. Ehhez az építési módhoz hagyományos gerendás, vagy monolit vasbeton födém kapcsolódhat.

241. Ábra: Nikecellből készült Isoraszt zsaluzóelemek.

241. Ábra: Nikecellből készült Isoraszt zsaluzóelemek.

Az előzőekhez nagyon hasonló rendszer alakítható ki nikecellből elkészített zsaluzóelemek (241. ábra) segítségével. Az elemek külső héjazatát képező lemezeket belső bordák kötik össze. Az egymás mellé és egymás fölé sorolását segíti elő, hogy az elemeket LEGO szerű­en lehet egymáshoz pattintani. A falazat elkészítése rétegenkénti betonozással történik. En­nél az eljárásnál is hagyományos épületszerkezetek kapcsolódnak a falazathoz.