• lazúrozás
• mázolás
• tapaszolás

Fafelületek olajozása, lazúrozása és mázolása, ajtók, ablakok

Fafelületek olajozása

Az olajok felhordásához a fa felülete legyen száraz, a nedvességtartalma pedig 8 és 16% közötti. Csak tiszta, egyenletes szívóképességű felületre hordható fel az olaj. A korábbi festékeket, lazúrokat és egyéb bevonatokat csiszolással, maratással vagy égetéssel távolítsuk el!Az olajokat merítéssel, ecseteléssel vagy bedörzsöléssel kell a telítésig felhordani. A felhordott réteget pamutronggyal töröljük át, hogy a felületen felesleges olaj ne maradjon. Az ugyanis lassan szárad meg, gyűrött, rücskös felületet eredményez.

Száradás után (gyártmánytól függően 3-12 óra) egy második, esetleg egy harmadik réteget is vigyünk fel. Ezeknek a rétegnek a fába szívódása lassabb, a felületre elegendő kisebb mennyiség felvitele is (de azt egyenletesen kell eldolgozni). A felület teljes vízzel és nedvességgel szembeni ellenálló képessége kb. 10 nap után alakul ki.

Fafelületek lazúrozása

A még kezeletlen natúr fának légszáraznak kell lennie. A kiálló göcsöket, felületi egyenetlenségeket a kívánt minőség függvényében le kell csiszolni. A fahiányokat színazonos folyékony fával kell eltüntetni. A fa felületén előforduló esetleges gyantakiválásokat lakkbenzinnel vagy észterhígítóval el kell távolítani. A fát mindig szálirányban, simára kell csiszolni. A portalanítás portalanító ecsettel, tiszta ronggyal történhet.

A portalanítást követheti a teljes felület alapozása és faanyagvédelme. A lazúrok egy részét alapozott felületre hordhatjuk fel. A felhasznált termékek egy rendszerből származzanak! Léteznek olyan lazúrok is, amelyek nem igényelnek alapozást, a faanyagvédőszert a lazúr tartalmazza. Vigyázzunk, a fa gyorsan magába szívja a lazúrt, így folyamatosan törekedni kell a gyors, egyenletes eldolgozásra. A felületre kerülő lazúrcseppek, megfolyások ugyanis a későbbiek során erősebb szín formájában látszani fognak.

Lazúrból rendszerint 2-3 réteg felhordása ajánlott. A felvitt rétegek között a munkadarabot finom (P240) csiszolóvászonnal át kell csiszolni, hogy a felhúzott szálak miatt ne legyen érdes a felület . A csiszolás egyben a következő réteg jobb tapadását is elősegíti. A további rétegeket a már bemutatottak szerint kell felvinni. Figyeljük meg, hogy a rétegek felhordásával a lazúrozott felület sötétebb lesz.

A vastaglazúroknál gyakori hiba, hogy az anyagot vastag rétegben hordják fel. így látványosabb felület alakul ki. A felvitt réteg a gyenge tapadás miatt idővel levelesen el fog válni a fától. A fedőlazúrok felhordása előtt ugyanazokat az előkészítő műveleteket kell végrehajtani, mint a vékony- és vastaglazúrok felhordása előtt. A lazúrt 2-3 rétegben kell felhordani.

A lazúrozást ne végezzük erős napsütésben, felmelegedett felületen (30° felett), mert ilyenkor a párolgás, illetve a lazúr anyagba szívódása lényegesen gyorsabb. Emiatt szinte lehetetlen a lazúr egyenletesen felhordani. Túl alacsony hőmérséklet (+10 C° alatt), nedves felület vagy magas páratartalom esetén a lazúr kötése, száradása lelassul, tehát ilyenkor szintén nem javasolt a munkavégzés.

Fafelületek mázolása

A mázolási munka első lépéseként a fa felületét meg kell tisztítani a szennyeződésektől. A meglazult rétegeket kefével vagy kaparóval kell eltávolítani.

Szükség lehet a fa felületén megjelenő gyanta letakarít ás ár a is. A gyantaüregeket kaparjuk ki, a magas gyantatartalmú fát nitrohígítóval mossuk át, kefével súroljuk le. Amennyiben szükséges, favédőszerekkel kezeljük a fa felületét. A beeresztéssel a fa pórusait töltjük ki, hogy a felületre kerülő festékből az alap ne szívja el a nedvességet és a kötőanyagot. Ehhez szükséges, hogy a beeresztő anyag kis molekulái beférjenek a fa pórusaiba. Hagyományosan lenolaj használható, illetve alkalmazhatjuk az alkidgyanták oldatait is. A diszperziós alapozók lezárják a pórusokat, ezért ezeket ne használjuk.

A beeresztés behatolási mélysége a következőktől függ:

• A fa pórusainak mérete, a fa fajtája.
• A beeresztő anyag molekuláinak mérete.
• A hígítás mértéke.
• A száradás gyorsasága.

A felhordás után meg kell várni, hogy a beeresztő anyag beszívódjon, megszáradjon. Amennyiben ez kb. 3 óra eltelte után nem történik meg, úgy a felesleget száraz ruhával le kell törölni. A beeresztő anyag nem képezhet filmréteget a felületen. A beeresztést akkor is el kell végezni, ha a faanyagot 3 hónapnál hosszabb ideig tárolták.

A felület előkezelése és beeresztése után a fa felületét finom szemcséjű csiszolópapírral meg kell csiszolni azért, hogy a rajta lévő finom, felérdesedett szálak eltűnjenek. A folttapaszolással a felületi mélyedéseket javíthatjuk ki. Ezek a fa megmunkálási hibáiból, sérülésekből, felületi hibákból (pl. ágkinövés) adódnak.

Tapaszolás folyamata

A folttapaszolásnál a spatulára helyezzük a vaj sűrűségű anyagot, majd erősen az üregekbe dolgozzuk. A spatula 45°-os tartásával a felületről a felesleget lehúzzuk. A műveletekhez egy szélesebb és egy keskenyebb spatulát használjunk. A szélesebbel fogjuk kezünkbe a tapaszt, a másikkal pedig a felhordást végezzük.

A folttapasz felső síkja mindig egy kissé a fa síkja fölé emelkedjen. így csiszoláskor a javítás egy síkba hozható a végleges felülettel. Vigyázzunk azonban, a túl sok tapasz miatt csiszoláskor pluszmunkát kell végeznünk. Kevesebb tapasz esetén síkbeli eltérés lesz a tapaszolt rész és a fafelület között. Ilyen esetekben újbóli tapaszolással kell a hibát kijavítani.

A teljes felületű tapaszolásnál (telibe tapaszolás, simító tapaszolás) az egész mázolásra kerülő felületet tapaszréteggel vonjuk be. Ezzel a művelettel a teljes felület simára dolgozható. Igényes, mázolt felületek esetén válasszuk ezt a megoldást. A simító tapaszolással előkészített felület színe megváltozik, elfedi a fa rajzolatát. A simítótapasz vaj sűrűségű, könnyen eldolgozható, jól tapad a felülethez. A simítótapaszolást acél spatulával, simító acéllappal, gumi- vagy celluloidlappal végezzük a felület profiljának, nagyságának megfelelően. Ezt a tapaszolási módot elsősorban a felújítási munkáknál alkalmazzuk.

A simító tapaszolást levehető ajtólapokon és ablakkereteken lehetőleg vízszintes helyzetben, mázolóbakokon végezzük. A hornyolt részeken kezdjük a munkát, lehetőleg keskeny (max. 2 cm széles) spatulával. Ezután következik a teljes felület tapaszolása. Először felvisszük a tapaszanyagot, majd többszöri áthúzással terítjük a felületen úgy, hogy egyenletes vastagságú (max. 0,5 mm) legyen. A többszöri átdolgozás közben a felesleget távolítsuk el. A simító segítségével a tapaszréteg kellően tömörre dolgozható. Befejezésként az élekről és hornyokból távolítsuk el a felesleget.

A folt- és simítótapaszokkal szemben követelmény, hogy jól alakíthatóak legyenek, jól tapadjanak, könnyen lehessen csiszolni a felületüket. Vannak olyan tapaszok, amelyeket vastagabb rétegben is fel lehet hordani, és teljes keresztmetszetükben átkeményednek. A vastag rétegben repedésre hajlamos tapaszoknál több rétegben vigyük fel a felületjavító, kiegyenlítő anyagot. A kétkomponensű tapaszoknál ügyelni kell a pontos keverési arány betartására és a komponensek egyenletes bekeverésére.

A tapaszolások után a felületeket csiszolni kell a minél simább felület elérése érdekében). A csiszolást kézi munkával és gépek segítségével is végezhetjük. A mázoláshoz a fa nedvességtartalma külső nyílászárók esetén 11-14%-nál, a belsőknél pedig 6-8%-nál nagyobb ne legyen.

Az ajtólapoknál a mázolást a hornyoknál kezdjük, ezután következhet a lap sík felülete hosszirányú ecsetmozgatással. A teljes felület bemázolása után az egyenletes festékvastagság érdekében üres ecsettel is átdolgozzuk az ajtólapot keresztirányban, majd hosszában.

Olajfesték esetén oszlatással tüntetjük el az esetleges ecsetnyomokat. Ezt a műveletet borzecsettel végezzük addig, amíg a mázréteg meg nem húz. Üvegezett ajtóknál először az üveg melletti falfelületét mázoljuk be úgy, hogy ne szennyezze be az üveget. Az ajtólap másik oldalának mázolását hasonlóképpen végezzük. A kész lapokat tároló állványra helyezhetjük, illetve ferde helyzetben a falnak is támaszthatjuk .

Az ablakszárnyak mázolását az előzőekhez hasonlóan végezzük. Itt először az üveg melletti falcot mázoljuk le úgy, hogy a szárnyat a mázolás idejére függőleges helyzetben tartjuk. Ezután a hornyokat, majd a kereszt- és hosszirányú síkokat mázoljuk be. A festék elterítését itt is hossz- és keresztirányú ecsetmozgatással végezzük. A tagolt profilok miatt ügyeljünk arra, hogy felesleges mennyiségű festék ne maradjon a felületeken. A szárnyakat az ajtólapokhoz hasonlóan kell tárolni.

Ajtó és ablaktokok festése

Az ajtó- és ablaktokok mázolását mindig fentről lefelé kezdjük. Először a bélés vízszintes, felső horonyrészét és a tokborítást mázoljuk. Ezután a vízszintes rész sima felülete következik. A függőleges tokszárakon is hasonlóan végezzük a felhordás műveleteit. A vízszintes bélés és a könyöklő deszka mázolásával fejezzük be a tok mázolását. A részfelületek mázolásának befejezése után az oszlatást mindig végezzük el. Az első alapozóréteget egyszerűbb minőségi igények esetén felhordhatjuk a folttapaszolt, megfelelően csiszolt felületre. Igényesebb kivitel esetén a teljes felületű tapaszolásra kerül a réteg.

A második, közbenső réteg felhordása csak az előző réteg teljes száradása után kezdhető meg. A munka előtt az egész felületet finom szemcséjű csiszolópapírral csiszoljuk át. Ügyeljünk arra, hogy a sarkokról, az élekről és a felületről a kelleténél több mázréteget ne távolítsunk el. Ez ronthatja a munka végeredményét. A felület esetleges hibái (síktól való eltérés, vastagabb máz vagy tapaszréteg, felületi hibák stb.) az első közbenső réteg felhordása után jól kirajzolódnak. Ennek kijavítását újabb tapaszréteg felhordásával végezhetjük el. A második közbenső festékbevonat felhordását az első réteghez hasonlóan végezzük el.

A zománcfestéket először egy kis felületen ki kell próbálni. Ekkor megtapasztalhatjuk a terülés mértékét, a fedőképességet, a bevonat fényét. Szükség szerint hígítással módosíthatunk a zománcfesték sűrűségén. Vigyázzunk arra, hogy a túlságosan híg anyag áttetsző, gyenge fényű bevonatot képez a felületen. A sűrű anyag viszont nehezen terül, és ráncosodásra hajlamos. A különböző termékek maximális hígíthatósága 5-10%-nál több nem lehet. Az átvonó zománcfesték felhordása hasonló módon történik, mint a közbenső bevonatoké .

A bevonatot mázolóbakokon készítsük el. Fontos, hogy azok szilárdan és pontosan vízszintesen álljanak, különben megfolyások lehetnek. A zománcozást az alapozásnál bemutatott műveleti sorrendben végezzük. Az ecseteléssel felvitt anyagot először keresztirányban, majd hosszirányban dolgozzuk el.

A műveletet rövid sörtére kötött marokecsettel, kisecsettel vagy szivacshengerrel végezzük. Felhordás közben és befejezéskor ellenőrizni kell a felületet, hogy nem került-e rá por, ecsetszál vagy más szennyeződés. Amennyiben találunk ilyeneket, úgy azokat lehetőleg finom eszközökkel távolítsuk el.