• hővezetés

Épületek hővesztesége

Bármilyen fűtési rendszer ajánlása előtt célszerű a fűtött épület hőveszteségét kiszámítani. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a téli időszakban mennyi hő távozik a külső falakon, a tetőn, a padlón keresztül, ül. az abla­kok és ajtók tömítetlen helyein. Ezt az eltávozott hőmennyiséget pótolni kell a fűtési rendszernek az egyes helyiségekben, hogy meglegyen az előírt hőmérséklet. A rendszernek szolgáltatnia kell azokat a hőmérsékleti érté­keket, amelyeket az előbbiekben ismertettünk. Az egyes épületszerkezeti elemek százalékos részesedése a ház hőveszteségében a 3. ábrán látható.

3. ábra. A szerkezeti elemek hőveszteségének százalékos elosztása egy szigetelt házban

A veszteségek százalékos eloszlását nem szabad állandónak és minden lakóházra így érvényesnek venni, hiszen pl. ha a tető szigetelésénél kevés­bé hatékony anyagot használunk, kisebb vastagságút, vagy a szigetelést nem a megfelelő módon helyezzük el, akkor a tetőn át több hő szökik el. Ennek a könyvnek nem az a célja, hogy fűtéselmélettel foglalkozzon, ezért csak nagyon röviden és leegyszerűsítve ismertetjük a hőveszteségre vonatkozó összefüggést:

Q_ö = Q_t + Q_f – Q_á

ahol: Q_ö az összes hőveszteség; Q_t transzmissziós hőveszteség (hőátbocsátás); Q_f  filtrációs hőveszteség (szellőztetés); Q_á állandó hőnyereség.

A hőátbocsátás (Q_t) járul hozzá legnagyobb mértékben a hőveszteséghez. A hőveszteség mértékét voltaképpen a hőátbocsátási tényező határozza meg. Függ a fal anyagától, annak vastagságától, a vakolat külső és belső vastagságától, ül. anyagától, a vakolt rétegek számától, a szigetelés minőségétől, vastagságától, kivitelezésétől stb.

Abban az esetben, ha a fűtött helyiségben gépi vagy más szerkezet állan­dó jelleggel (működik és) termeli a hőt, akkor a hőveszteségek számítása­kor ezt a hőmennyiséget le kell vonnunk. Ez a képletben Q_á-ként szerepel. Azonban a legtöbb lakóházban vagy víkendházban ilyen szerkezet nincs.

A hőveszteségek kiszámításánál az alábbiak szerint haladjunk:

• figyelembe kell venni a falak, padló és mennyezet hőátbocsátását;
• apaiak, padlók, mennyezet veszteségei összeadódnak és ezzel megkapjuk az egész helyiségre vonatkozó hőveszteséget, amelyet a hőátbocsátás okoz;
• egy fűtött épület minden egyes helyiségénél ugyanúgy kell kiszámítani a hőveszteséget. Az egyes helyiségek veszteségeinek összeadását köve­tően megkapjuk az épület hőveszteséget;
• az átbocsátással keletkezett hőveszteséghez hozzáadjuk az infiltráció (levegőcsere) és a szellőztetés következtében fellépő veszteséget, és ha nincs a helyiségben állandóan pótlólagos hőt termelő szerkezet, akkor megkapjuk a teljes hőveszteséget;
• szabványok alapján pontosan ki lehet számtani valamely épület hőveszteséget, de ez laikus számára igényes feladat. A következő táblázat alapján megközelítőleg mindenki otthon is kiszámíthatja lakóházának, lakásának vagy azok egyes helyiségeinek hőveszteséget.

Elég kiszámolni a helyiség belső felületét, és azt megszorozni az adott együtthatóval és így megkapjuk a körülbelüli hőveszteséget. A táblázat adatai tájékoztató értékek, a pontos számítás elvégzéséhez ismerni kell a fűtendő létesítmény adatait, amelyek alapján pontosan ki lehet számítani a várható hőveszteséget.

Az új épületeknél a hővédelmi előírások szigorítása miatt az értékek tovább csökkennek. Általában Magyarországon közepes minőségű épületeknél 200-280 kW • h/m² értékkel lehet számolni. Ez azt jelenti, hogy pl. egy 100 m²-es lakás 2000-2800 m³ földgázzal fűthető évente. Az ún. kis hőigényű lakóházaknál – amely komoly hőszigetelést igényel -50 kW • h/m²/év hőveszteség engedhető meg. Ezen feltétel megléte esetén az előbbi méretű lakás fűtéséhez évente 500 m³ földgáz szükséges.