Csapvíz mennyire lehet ártalmas?
Egészségünk érdekében naponta 6-8 pohár vizet kell meginnunk. Kérdés azonban, hogy a csapvíz egészséges-e.
A csapvíz minősége országonként és vidékenként változik
Magyarországon az előírások megfelelnek az EU irányelveinek, azonban jelenleg csak a lakosság 58%-a él olyan településen, ahol az ivóvíz minősége megfelel az új közösségi előírásoknak. Az irányelvek 12 csoportba sorolják a fő szennyező anyagokat, és meghatározzák a megengedett határértékeket. A legtöbb településen klórozzák a vezetékes vizet, hogy elpusztítsák az ártalmas mikroorganizmusokat, és van, ahol fluort adnak a vízhez a fogszuvasodás megelőzésére (e módszert hazánkban nem alkalmazzák).
Bármely vízvezetékrendszer könnyen szennyeződhet, ha veszélyes hulladékokból, a környező gazdaságokból vagy az emésztő-gödrökből vegyi anyagok szivárognak bele. Egy gyakran használt gyomirtó szer, a 2,4-D egyetlen grammja 10 millió liter vizet tehet ihatatlanná.
Lágyabban!
Lehetséges szennyezések
A vezetékes víznek két fő forrása van: a felszín alatti (kutak), és a felszíni vizek (tavak, folyók, víztározók). Magyarországon, ahol a vezetékes ivóvíz a lakosság 98%-a számára biztosított, alapvetően a felszín alatti vízkészletek szolgálnak az ivóvízellátás alapjául. A szennyvízelvezetés és -tisztítás terén a helyzet ennél rosszabb, és csak jövőbeli célkitűzés, hogy a lakosság 65-67%-a éljen közcsatornába bekötött lakásokban. Jelenleg a csatornázott településekről elfolyó szennyvíznek csak 45%-át tisztítják.
Ez jóval rosszabb arány, mint mondjuk Kanadában (57%), az USA-ban (74%), Németországban (86,5%) vagy Svédországban (99%). Az ivóvíz klórozással való fertőtlenítése nem azonos a tisztítással. A klórozás nem pusztítja el pl. a Cryptosporidium parvum nevű élősködőt, amely – ha kis számban is -szinte minden felszíni vízben megtalálható. Nagy mennyiségben emésztési panaszokat és meghűlésszerű tüneteket okozhat.
Szintén ártalmasak az alábbi szennyező anyagok is:
- Klór. Paradox módon a víz tisztítására használt klór olyan vegyi melléktermékeket hoz létre, amelyek maguk is ártalmasak. A vízszolgáltatók maguk szabályozzák klórfelhasználásukat. Előfordulhat, hogy nagyobb esőzések után a vízmű különösen nagy adag klórt ad a vízhez, hogy a megáradó emésztőgödrökből a vízbe kerülő ártalmas anyagok biztosan megsemmisüljenek. Amikor a klór a vízbe hulló és ott lebomló levelekkel, gallyakkal és egyéb növényi anyagokkal érintkezik, trihalometánok (THM-ek) képződhetnek, amelyek nagy koncentrációban, hosszabb idő alatt húgyhólyag- vagy vastagbélrákot okozhatnak. A klórozás előnyei azonban jóval meghaladják az esetleges THM-ek jelentette egészségügyi kockázatokat.
- Nitrátok. A nitrátok főleg a mezőgazdasági területek településein okoznak gondot, ahol elsősorban a földeken használt műtrágyákból, ill. állati és emberi eredetű szennyvizekből kerülnek az ivóvízbe. Ha sok nitrát kerül a szervezetünkbe, az csökkenti a vér oxigénszállító kapacitását. A nitrát különösen veszélyes a csecsemőkre.
- Ólom. Ez a mérgező ásványi anyag a vesét, az idegeket és az agyat károsítja, s főként a magzatokra, a csecsemőkre és a kisgyermekekre nézve veszélyes. Egyetlen g ólom 20 000 1 vizet tehet ihatatlanná. Ma már nem használnak ólom vízvezetékcsöveket, ám mivel az anyag a korábbi csövekből, a forrasztott kötésekből, sőt a csaptelepekben használt ötvözetekből is a vízbe kerülhet, gondot jelenthet. A vezetékben lévő esetleges ólomszennyezés eltávolításához folyassuk a csapot pár percig minden reggel, ill. mielőtt innánk belőle.
Egy csepp megelőzés
- A csapvízben lévő ólmot úgy moshatjuk ki, ha addig folyatjuk a vizát, amíg az hideg nem lesz. Iváshoz és főzéshez csak ilyen hideg vizet használjunk.
- Töltsünk tele egy tiszta edényt vízzel, és hagyjuk állni egy éjszakán át a hűtőszekrényben. A klór és származékai igen illékonyak, így néhány óra alatt elpárolognak – s velük az esetleges kellemetlen szag vagy íz is eltűnik.
- A csapvíz egyperces intenzív forralással fertőtleníthető; ezután adjunk hozzá egy csipetnyi sót, hogy megszüntessük szokatlan íztelenségét.
- A helyi vízközműveknek szigorúan előírják a vízminőség rendszeres ellenőrzését, ha kétségeink támadnak, náluk kaphatunk felvilágosítást.
Kút-kutatás
Ha saját kutunkból nyerjük ivóvizünket, annak biztonságosságáról magunknak kell gondoskodnunk. Ne használjunk peszticideket és műtrágyákat a kút környékén (ez a szomszédok kútjaira is érvényes). Rendszeresen ellenőrizzük a szivattyúkat és a csőrendszert, és ha a vízminőség megváltozik, járjunk utána, mi az oka.
A vízminőség ellenőrzését legjobb a tavaszi hóolvadás után, ill. nyár végén elvégezni, amikor a vízszint a legalacsonyabb. A helyi közegészségügyi hatóságnál kérhetünk tanácsot a mintavétellel és a teszteléssel kapcsolatosan. A kutakat évente egy-két alkalommal fertőtleníteni kell hipóval vagy hipokloritgranulátummal.
Házi víztisztító-készülékek
Tudnunk kell, mely szennyező anyagokat kell eltávolítani. A részecskeszűrők kiszűrik az üledéket, de a mikroorganizmusokat nem; az oxidáló szűrökkel a vas és más szennyezőanyagok kezelhetőd; az aktívszenes szűrők számos vegyületet távolítanak el, míg a fordított ozmózis elvén működők a túl sok oldott vas, só es kalcium eseten használha-tok. A desztilláló készülékek a baktériumok eltávolítására valók.