Hasznos - Ártalmas

Csapvíz mennyire lehet ártalmas?

Egészségünk érdekében naponta 6-8 po­hár vizet kell meginnunk. Kérdés azon­ban, hogy a csapvíz egészséges-e.

A csapvíz minősége országonként és vidé­kenként változik

Magyarországon az előírá­sok megfelelnek az EU irányelveinek, azon­ban jelenleg csak a lakosság 58%-a él olyan településen, ahol az ivóvíz minősége megfelel az új közösségi előírásoknak. Az irányelvek 12 csoportba sorolják a fő szennyező anyago­kat, és meghatározzák a megengedett határ­értékeket. A legtöbb településen klórozzák a vezetékes vizet, hogy elpusztítsák az ártalmas mikroorganizmusokat, és van, ahol fluort ad­nak a vízhez a fogszuvasodás megelőzésére (e módszert hazánkban nem alkalmazzák).

Bármely vízvezetékrendszer könnyen szennyeződhet, ha veszélyes hulladékokból, a környező gazdaságokból vagy az emésztő-gödrökből vegyi anyagok szivárognak bele. Egy gyakran használt gyomirtó szer, a 2,4-D egyetlen grammja 10 millió liter vizet tehet ihatatlanná.

Lágyabban!

Sok helyen kemény a veze­tékes víz, vagyis olyan sok kalciumot és magnéziumot tartalmaz, hogy a szappan nem habzik benne, az edé­nyek oldalán pedig lerakó­dás képződik. A vízlágyító készülékek többsége nátriumra cseréli ezeket az anyagokat. Egy liter ilyen módon kezelt víz átlagosan 278 mg nátriumot tartalmaz. Ez a szint már magasnak számít, ha amúgy is jelentős az étrendi sófogyasztásunk.

Lehetséges szennyezések

A vezetékes víznek két fő forrása van: a fel­szín alatti (kutak), és a felszíni vizek (tavak, folyók, víztározók). Magyarországon, ahol a vezetékes ivóvíz a lakosság 98%-a számára biztosított, alapvetően a felszín alatti vízkész­letek szolgálnak az ivóvízellátás alapjául. A szennyvízelvezetés és -tisztítás terén a hely­zet ennél rosszabb, és csak jövőbeli célki­tűzés, hogy a lakosság 65-67%-a éljen köz­csatornába bekötött lakásokban. Jelenleg a csatornázott településekről elfolyó szenny­víznek csak 45%-át tisztítják.

Ez jóval rosszabb arány, mint mondjuk Kanadában (57%), az USA-ban (74%), Németországban (86,5%) vagy Svédországban (99%). Az ivóvíz klórozással való fertőtlenítése nem azonos a tisztítással. A klórozás nem pusztítja el pl. a Cryptosporidium parvum nevű élősködőt, amely – ha kis számban is -szinte minden felszíni vízben megtalálható. Nagy mennyiségben emésztési panaszokat és meghűlésszerű tüneteket okozhat.

Szintén ártalmasak az alábbi szennyező anyagok is:

  • Klór. Paradox módon a víz tisztítására használt klór olyan vegyi mellékterméke­ket hoz létre, amelyek maguk is ártalma­sak. A vízszolgáltatók maguk szabályozzák klórfelhasználásukat. Előfordulhat, hogy nagyobb esőzések után a vízmű különö­sen nagy adag klórt ad a vízhez, hogy a megáradó emésztőgödrökből a vízbe kerülő ártalmas anyagok biztosan meg­semmisüljenek. Amikor a klór a vízbe hulló és ott lebomló levelekkel, gallyakkal és egyéb növényi anyagokkal érintkezik, trihalometánok (THM-ek) képződhetnek, amelyek nagy koncentrációban, hosszabb idő alatt húgyhólyag- vagy vastagbélrákot okozhatnak. A klórozás előnyei azonban jóval meghaladják az esetleges THM-ek jelentette egészségügyi kockázatokat.
  • Nitrátok. A nitrátok főleg a mezőgazdasági területek településein okoznak gondot, ahol elsősorban a földeken használt műtrágyák­ból, ill. állati és emberi eredetű szennyvi­zekből kerülnek az ivóvízbe. Ha sok nitrát kerül a szervezetünkbe, az csökkenti a vér oxigénszállító kapacitását. A nitrát különö­sen veszélyes a csecsemőkre.
  • Ólom. Ez a mérgező ásványi anyag a ve­sét, az idegeket és az agyat károsítja, s fő­ként a magzatokra, a csecsemőkre és a kisgyermekekre nézve veszélyes. Egyetlen g ólom 20 000 1 vizet tehet ihatatlanná. Ma már nem használnak ólom vízvezeték­csöveket, ám mivel az anyag a korábbi csövekből, a forrasztott kötésekből, sőt a csaptelepekben használt ötvözetekből is a vízbe kerülhet, gondot jelenthet. A veze­tékben lévő esetleges ólomszennyezés el­távolításához folyassuk a csapot pár percig minden reggel, ill. mielőtt innánk belőle.

Egy csepp megelőzés

Az ivóvizünket az alábbi módsze­rekkel tehetjük a lehető legbiztonságosabbá.

  • A csapvízben lévő ólmot úgy moshatjuk ki, ha addig folyatjuk a vizát, amíg az hideg nem lesz. Iváshoz és főzéshez csak ilyen hideg vizet használjunk.
  • Töltsünk tele egy tiszta edényt vízzel, és hagyjuk állni egy éjszakán át a hűtőszekrényben. A klór és származékai igen illékonyak, így néhány óra alatt elpárolognak – s velük az esetleges kellemetlen szag vagy íz is eltűnik.
  • A csapvíz egyperces intenzív forra­lással fertőtleníthető; ezután adjunk hozzá egy csipetnyi sót, hogy megszüntessük szokatlan íztelenségét.
  • A helyi vízközműveknek szigorúan előírják a vízminőség rendszeres ellenőrzését, ha kétségeink támadnak, náluk kaphatunk felvilágosítást.

Kút-kutatás

Ha saját kutunkból nyerjük ivóvizünket, an­nak biztonságosságáról magunknak kell gon­doskodnunk. Ne használjunk peszticideket és műtrágyákat a kút környékén (ez a szomszé­dok kútjaira is érvényes). Rendszeresen ellenőrizzük a szivattyúkat és a csőrendszert, és ha a vízminőség megváltozik, járjunk utá­na, mi az oka.

A vízminőség ellenőrzését leg­jobb a tavaszi hóolvadás után, ill. nyár végén elvégezni, amikor a vízszint a legalacsonyabb. A helyi közegészségügyi hatóságnál kérhe­tünk tanácsot a mintavétellel és a teszteléssel kapcsolatosan. A kutakat évente egy-két al­kalommal fertőtleníteni kell hipóval vagy hipokloritgranulátummal.

Házi víztisztító-készülékek

A házi víztisztító-készülékek csak korlátozottan alkalmasak a szennyező anyagok eltávolítására. A beérkező vizet szűrő berendezések az egész lakás vízrendszerét tisztítják, míg az egy csapra szerelt készülékek csak az adott csap vizét. Hatékonyságuk változó; karbantartás nélkül többet árthatnak.

Tudnunk kell, mely szennyező anyagokat kell eltávolítani. A részecske­szűrők kiszűrik az üledéket, de a mikroorganizmusokat nem; az oxidáló szűrökkel a vas és más szennyezőanyagok kezelhetőd; az aktívszenes szűrők számos vegyületet távolítanak el, míg a fordított ozmózis elvén működők a túl sok oldott vas, só es kalcium eseten használha-tok. A desztilláló készülékek a baktériumok eltávolítására valók.