• szellőztetés

Hogyan szellőztessünk helyesen?

Szellőztetés – mértékkel és káros következmények nélkül

Ha az előző fejezetben tárgyalt építészeti, épület­gépészeti és épületfizikai előfeltételekről a tervezés és a kivitelezés során egyaránt gondoskodtunk, a központi kérdés most már ez: hogyan lehet az elért, kellemes és egészséges belső mikroklímát meg­őrizni? A válasz egyszerűnek tűnik: szellőztetéssel. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a tapasztalanság és az összefüggések nem kellő ismerete költséges és bosszantó tévedéseket okozhat. Ezt a német szövetségi kormánynak épületkárokról szóló, 1996. évi jelentése is alátámasztja, amely új, hőszigetelt ablakok régi házakba történő beépítése után az esetek 13 %-ában penészesedéssel járó, nedvesség okozta károkról számol be. Ez a riasztóan nagy szám azt jelenti, hogy a belső leve­gőállapot, a mikroklíma sok házban egészségtelen és kellemetlen.

Szellőztetési alapelv:

Egyrészt annyi­szor, ahányszor csak szükséges, hogy a belső levegőben túlzottan megnövekedett nedvességtartalmat elvezessük, a vízpárának a belső falfelüle­tekre való lecsapódását, és az ezzel okozott károkat és a penészesedést elkerüljük. Nem utolsó­sorban pedig, hogy a belső levegő kifogástalan minőségű, higiénikus legyen.

Másrészt azonban: a lehető legkevesebbszer hogy minél kisebb legyen a szellőztetéssel járó hőveszteség, ami egy jól hőszigetelt épületnél akár a teljes hőszükséglet 50 %-át is elérheti. Ez a nagy szám azért lehetséges, mert a jó hőszigetelés a külső falon át bekövetkező, úgynevezett transzmissziós hőveszteségeket erő­sen leszorítja, következésképpen a hőigénynek a szellőztetési hőveszteségek fedezésére fordítandó része a ház teljes hőszükségletéhez viszonyítva megnő. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az ablakok ki­nyitásával végzett, szabad, természetes szellőzte­tés kevésbé előnyös, mint a ventilátoros, mestersé­ges szellőztetés. Mesterséges szellőztetéssel nem csak a friss levegő mennyiségét tudjuk ellenőrizni, hanem a felhasznált energia is akár 60 %-kal ke­vesebb lehet, mivel a szellőztetési hőveszteségek csökkentnek.

Ennek ellenére teljesen nyilvánvaló, hogy a ter­mészetes szellőztetés az elkövetkezendő évtize­dekben, elsősorban a már meglévő házakban, megőrzi pozícióit. Az ember évszázadok alatt meg­szokta, hogy szellőztetni az ablakok kinyitásával kell, de az a szabadságérzet sem lebecsülendő, hogy az ablakot ki lehet nyitni és azon át ki lehet nézni.

Szellőztetés az ablakon át, de helyesen

Amikor tehát a lakás szellőztetéséről beszélünk, az első helyen mindig az ablakon át való szellőztetés optimálissá tétele, a célszerű magatartásra vonat­kozó ajánlások kerülnek szóba. Csak másodsor­ban merül fel az a kérdés, vajon lehet-e és, ha igen, hol kiegészítő vagy helyettesítő mesterséges szellőztető berendezéseket alkalmazni. Ezen a sorren­den az sem változtat, hogy a kis energiaigényű, sőt, energiát egyáltalán nem igénylő (nullaenergiás) házak minden esetben fel vannak szerelve vezé­relhető, ráadásul hővisszanyeréssel kombinált mesterséges szellőztetéssel. Ráadásul az idősebb és ódon házak hőszigetelését hatásosan meg lehet ugyan javítani, korszerű fűtőberendezések alkalma­zásával az energiafogyasztást is jelentősen csök­kenteni lehet, a tervszerűen kifejlesztett kis energia­igényű házak színvonalát mégis nehezen lehetne elérni. Már csak a költségek miatt sem.

Minden ember­nek óránként legalább 10- 25 m³ friss levegőre van szük­sége.

Mielőtt a természetes és mesterséges szellőztetési móddal részletesen foglalkoznánk, nézzük meg a szellőztetés főcélját. Tudott, hogy minden ember­nek óránként 10…25 m³ friss levegőre van szük­sége. Azokban a helyiségekben, amelyekben dohányoznak, a frisslevegő-szükséglet óránként kb. 30 nf-re növekszik. Egy ilyen nagyságrendű levegőcsere általában garantálja azt, hogy a helyiség levegőjében a szag a küszöbérték alatt marad. Ennek megítélése egyébként az orrunkra van bízva.

Kivételek a konyhák, amelyekben főzés közben általában nem elégséges az ablakon át való szellőztetés, mivel az erősen függ az időjárás és a hőmérséklet ingadozásaitól. Itt tehát szellőzőberen­dezésre van szükség. Az ilyen ventilátoros pára­elszívó óránként 150…350 m³ elszívását tegye lehetővé. Kivételt képeznek a körbezárt fürdőszobák és WC-helyiségek is, amelyekben nélkülözhe­tetlen a ventilátoros szellőztetés. A ventilátor tel­jesítménye fürdőszobákban óránként 60 m³, WC-kben óránként 30 m³ legyen. Amikor a mester­séges szellőzőberendezés levegőbevezető és -el­vezető nyílásait tervezzük, a fenti mennyiségekből adódó térfogatáramokat kell figyelembe vennünk.

Ahhoz tehát, hogy egy helyiségbe a higiéniai okok­ból megkívánt frisslevegő-mennyiséget be tudjuk juttatni, meghatározott óránkénti levegőcserére van szükség. A légcsereszám azt adja meg, hogy órán­ként hányszor kell egy helyiség levegőjét kicserélni.

Példa: Helyiségünk térfogata legyen 50 m³ és használja azt két személy. A frisslevegő-igény személyenként 25 m³/h, két személyre tehát összesen 50 m³/h. Helyiségünk alapterülete 4 x 5 m², magassága pedig 2,5 m, térfogata tehát pontosan ugyanakkora. Ennek megfelelően tehát, normál tevékenységet és a belső levegő átlagos szennyezését feltételezve, a helyiség teljes levegőtar­talmát óránként egyszer friss levegőre kellene ki­cserélni. Ebben az esetben a légcsereszám 1. Ha ebben az 50 m³-es helyiségben hat személy tartózkodna és óránként 150 m³/h friss levegőt vezetnénk be, akkor a légcsereszám 3 lenne. Ez a légcsereszám a természetes szellőztetésnek már csak azért is hasznos irányértéke, mert a helyiség adott térfogatához köti a friss levegő arányát. Megjegyzendő, hogy 0 °C alatti hőmérsékletek ese­tén a friss levegő aránya kisebb lehet, ha viszont kint meleg van, az arányt növelni célszerű.