• felület

A felületek előkészítése – Optikai fogások

A fal és a mennyezet a bútorzattal egyen­értékű szerepet játszik a helyiségek hangu­latának és jellegének kialakításában. Óriási a választék a különféleképp megmunkált, különböző textúrájú felületek között – a kevert színeket utánzó festékhatásoktól a gyárilag készült felületekig (amilyen a ne­mez, a fólia és a csúszásgátló gumi). A ré­gen exkluzívnak számító kendervásznat papírral alábélelve is árulják: ezt ugyan­olyan könnyű felrakni, mint a tapétát.

A szín, a textúra és a mintázat ügyes megválasztásával könnyű és légies, meleg és kényelmes, méltóságteljes vagy izgalmas atmoszférát is teremthetünk. Kiemelhetjük a szoba építészeti erényeit, vagy elkendőz­hetjük a hibákat. Alkalmazhatunk trompe l’oeil hatást nem létező formák megje­lenítésére, vagy az arányok megváltozta­tására: például „megemelhetjük” vagy „lejjebb hozhatjuk” a mennyezetet. A fes­tés életre kelthet egy unalmas szobát, sem­leges hátteret adhat egy műgyűjteménynek, és összehangolhatja a meglévő búto­rok színeit.

A fal megtisztítása­kor előbukkant régi repedéseket és hibákat sraffozással hangsúlyozták.

Győződjünk meg róla, hogy valóban szeretjük a kiválasztott burkolatot vagy fe­lületet: a végső döntés előtt tűzzünk fel egy tapétacsíkot vagy egy kelmedarabot, próbáljuk ki a festékeket egy eldugott sa­rokban. Várjuk meg, míg megszárad, és nézzük meg az eredményt nappali és mes­terséges megvilágítás mellett is.

A felületek előkészítése

Mielőtt festéshez vagy tapétázáshoz fog­nánk, a felületeket a lehető legjobb álla­potba kell hoznunk. Foglalkozzunk először a beázásokkal és más komoly bajokkal. Az előkészítés valóban unalmas, időigényes, és néha fölöslegesnek látszik, de a vég­eredmény ezen áll vagy bukik.

A kidudorodó, lemállott vagy üresen ko­pogó részeket leverjük és újravakoljuk, a haj­szálrepedéseket és a kisebb lyukakat cellu­lózzal kitöltjük, és száradás után simára csi­szoljuk. A falak felületét „szárazon”, például gipszkarton borítással is felújíthatjuk.

A csupasz vakolat festés és tapétázás számára megfelelő, de ha piszkos, poros, zsíros vagy nedves, a felvitt rétegek nem tapadnak rá. A korábbi festést vagy tapétát kémiai vagy gőzös maratással távolíthatjuk el. Ezután egy csöpp ammóniát tartalmazó mosószeres vízzel mossuk le a felületet, majd leöblítés után hagyjuk megszáradni.

A szép végeredményhez elsőrangú felü­let kell: erre szolgál az alaptapéta vagy a kasírozópapír. Ha a falra tapétát szánunk, az alaptapétát vízszintes csíkokban ra­gasszuk fel. Ha régi tapétára akarunk fes­teni, nézzük meg, erősen tart-e, mert kü­lönben a festés még jobban fellazítja majd.

A felülettípusok magabiztos keveréke mozgalmas és stílusos hatást kelt ebben a fürdőszobá­ban. A fényes fekete kiemeli a fehér üveg-zománcot és a fal márványburkolatát. A tükrös mennyezet és az üvegtárgyak fokozzák a csillogást. A színeket a festés és a szőnyeg képviseli.

Az új vakolatot alaposan ki kell szárítani, mielőtt festenénk vagy tapétát helyeznénk rá. Ha alapozunk, használjunk vízzel felhí­gított diszperziós festéket. Ha tapétázni fogunk, speciális enyvezővel vagy hígított tapétaragasztóval kenjük át. A jó állapotú téglaburkolatot legjobb csupaszon hagyni és újrafugázni. Alkal­mas védőréteggel vagy festékkel elérhet­jük, hogy ne gyűjtse a piszkot.

A fafelületet csiszolni és alapozni kell festés előtt. A festett fát lemossuk és csi­szoljuk: lekaparni csak akkor kell, ha repe­dezett vagy hólyagos, és ha az új festékré­teg miatt az ablak vagy az ajtó szorul. A ré­gi festéket forrasztólámpával vagy kémiai festékoldóval távolítsuk el.

Optikai fogások

A színek, minták és textúrák kiválasztása sokszor nehéz, de munkánk legélvezetesebb mozzanata is lehet.

Ha a szobának nincs jellegzetes karaktere, valamely határozott mintával megteremthetjük. Egyetlen merész minta azonban elegendő: ettől csak akkor térjünk el, ha jó szemünk és sok önbizalmunk van. Alapvetően fontos, hogy az előnyös voná­sokra figyeljünk. Próbáljuk a gyenge pon­tokat elrejteni, és tartsuk észben, milyen összbenyomást szeretnénk elérni.

Ha kissé zavaros a helyiség – a sarkok nem derékszögűek, ferde a mennyezet, sok a lépcső – egyetlen mintával vagy fogással összefoghatjuk a részleteket. Hangsúlyoz­hatjuk is a szabálytalanságokat, például úgy, hogy a különféle síkokat egyetlen szín más-más árnyalatával különböztetjük meg, vagy úgy, hogy ugyanazt a színt más­más textúrával vagy technikával visszük föl. A nagy festők (Bonnard, Matisse) ké­pei inspirálhatnak bennünket.

A képléc vagy zárópárkány jól jöhet, ha különböző felületeket akarunk elválaszta­ni. Ha nincs, megteszi a sablonnal festett perem vagy egy egyszerű festett csík is.

Ha a mennyezet mintáját vagy színét a képlécig lehozzuk, a túl magas mennyezet alacsonyabbnak tűnik. Hasonló a hatás, ha a mennyezet sötétebb, mint a falak. Világosabb mennyezettel ugyanakkor ma­gasíthatjuk a szobát. Kifinomult megoldás, ha a falak színe felfelé sötétedik, ahogy a sötétebb mennyezethez közeledünk, de ezt nehéz jól megcsinálni.

Ennek a konyhának a falát és mennyezetét mutatta. A matt hatás a gondos csepegtetés, márványozás és más festési eljárás eredménye. Gazdag, aranyló színeket és patinázó keveréket használtak, óvatosan csöpögtetve a lezáró vonal alatt. A fafelületeket zsályazöldre festették és szálazták.

A függőleges csíkoktól a szoba maga­sabbnak látszik (a vízszintestől meg ala­csonyabbnak), de a csíkok a fal esetleges görbületeit hangsúlyozzák. A mennyezetet egyáltalán nem ajánlatos csíkozni, ha nem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy sá­torban lakunk. A mennyezetpárkány színkontrasztos kiemelése érdekesebbé teheti a felsőbb falfelületet, különösen akkor, ha a fal és a mennyezet színe egyforma.

A gondosan elhelyezett barna festék foltok és finoman rajzolt fekete „repedések” a sima felületeknek napszítta jelleget adnak. A hatást a sötét szőnyeg, a terrakottavázák és a fényt megszűrő kék redő­nyök fokozzák.

Bizonyos festési technikák – mint pél­dául a szivacsozás, a sraffozás vagy a szálazás – mélységet adnak a lapos falsíknak, és segítenek a hibákat (a rossz vakolatot vagy a felület egyenetlenségét) álcázni. A tükrök nagyítják a teret, és ha az ablak mellé vagy azzal szemben helyezzük el őket, világosítják is a szobát.

Vizuálisan izgalmas hatást kelt az ágytakaróhoz hasonló, fekete-fehér kelméből készült baldachin. A falak, a padló és a tároló­helyek semleges színei nagyszerű hát­térként szolgálnak.

A nagymintás tapétához nagy falfelület kell. Az apró minta közelről elbűvölő lehet, de a túlsó sarokból esetleg csak pár elmo­sódott folt látszik belőle.

Ebédlő egy New York-i lakásban. Az ornamentika lineáris, a színek visszafogottak, a végeredmény mégis nagyon emberközeli. A csupasz vakolatot a falba illesztett, savval maratott rézsín felett sraffozták. A mennyezetre a meglévő gerendák mellé álgerendák is kerültek.