• garzon

Egyterű lakás berendezése – Fölszabdalt terek

Nem csak az apró lakás berendezése te­szi próbára az ember képzeletét (és ide­geit). Az üresen kongó teret legalább olyan nehéz lakhatóvá tenni, mint a 6×6 méte­res garzont. Az mindenesetre segítséget jelent, hogy az életmód kötetlenebbé vá­lik, és mind a családtagok, mind a család és a vendégek között egyre közvetlenebb az érintkezés.

Azok a szerencsések, akik egyterű la­kásukban nem ütköznek lépten-nyomon falakba, szabadabbnak és vidámabbnak érezhetik magukat.

Barbara Ross és Barbara Schwartz a garzonlakások specialistája. A halványzöld szín­árnyalatoktól, az okosan elhelyezett tükröktől és lámpáktól levegőssé válik a szoba.

A tágas tetőtér vagy a magas mennye­zetű hajdani raktárhelyiség varázsa sok lakástulajdonost olyan lépésre ösztönzött, amelyről néhány éve még nem is hallot­tunk: eltávolították a falakat, hogy a hagyományos beosztású házat vagy lakást egyterű lakássá alakítsák át.

Eltűnt az előszoba, száműzték a nappa­lit és az ebédlőt elválasztó ajtót. A konyha beköltözött a szobába, az ágy egy sarok­ba. Sokszor a fürdőszoba az egyetlen zárt helyiség. De az egyterű lakást éppen a szokatlan, nagyszabású megoldások miatt kedvelik.

A tágas terek falain rendszerint nagy ablakok vannak. A beözönlő fény kedvez a többszintes elrendezésnek. Ebben a helyiségben az ágy a galériára került; a kis konyha, illetve étkező szoba a szobában.

Az „egylaki” életmód azoknak felel meg leginkább, akik egyedül élnek. Ha a tágas térben egy egész család lakik együtt, a legteljesebb harmónia ellenére is előfor­dul, hogy az ember legszívesebben megszökne otthonról. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben az egyterű lakások leglelke­sebb hívei is a magányt, a saját kuckót kezdik emlegetni.

A kamaszok szobájára kiragasztott „Tes­sék kopogni!” feliratot a szülők rendszerint tiszteletben tartják. A testvérek – legalábbis az első években – közös szobában laknak ugyan, de a saját szoba, ahová senki nem teheti be hívatlanul a lábát, szinte általá­nos és érthető kívánság.

Az 1920-as évek­beli, sydneyi gyárat munka- és lakóhellyé alakították át. A szerkezeti elemek a lakás díszei lettek.

Tagadhatatlanul jó érzéssel tölti el az embert, ha magáénak mondhat egy apró teret – legyen az egy kis dolgozósarok, egy félreeső zug, ahol nyugodtan olvas­hat, vagy egy szoba, hallótávolságnyira a kisbabától. A nyitottság és a zártság ellentétes kö­vetelménye szellemes megoldásokra ser­kenti a belsőépítészeket.

Barbara Ross és Barbara Schwartz New York-i cége eredeti ötleteivel hívja fel ma­gára a figyelmet. Az iroda összerakós já­tékra emlékeztető terveket készít: beépí­tett szekrényekből, átalakítható kanapékból, több célt szolgáló felületekből hihetet­lenül jól működő, mutatós lakótereket állí­tanak össze.

– Senki se mondja, hogy egy helyiséget nem lehet több célra felhasználni csak azért, mert kicsi – mondja Barbara Ross. Egy L alakú kis manhattani lakást például úgy tervezett át, hogy hétvégén pihenő­helynek, hét közben irodának használ­hassák.

A tetőtér eredeti, vas tartóoszlopa térplasztikaként kel életre ebben a milánói lakásban.

Tükrös szekrénnyel beugrót alakítottak ki: az így keletkezett hálószobát rolóval lehet elválasztani a nappalitól. A gyerek ággyá alakítható kanapén alszik. Az étke­zés és a tárgyalás ugyanannál a szabály­talan alakú asztalnál zajlik. Az anyagok kiválasztása – a márvány-és a tükörborítás, a többször is felbukka­nó, kellemes halványzöld árnyalat – hoz­zájárul ahhoz a fényűző atmoszférához, amely áthatja a kicsi, de több célra is használható enteriőrt.

A hajók belső tere – az óceánjárótól a vitorlásig – mindig megihleti azokat a belső­építészeket, akik kis lakások berendezé­sével foglalkoznak. A tengeralattjárók és más hadihajók nagy leleménnyel kialakított kajütjei, a repülőgépek, sőt az űrrepü­lőgépek utasterei szintén sok hasznos öt­lettel szolgálnak mindazok számára, akik a rendelkezésükre álló kis teret minél ere­detibben, mégis praktikusan kívánják be­rendezni.

A fagerendák és a tükröző felületek különleges kontraszt­ja London egyik kikö­tői raktárlakásában.

A hatalmas tetőtér gazdájának, egy New York- fényképésznek esze ágában sincs telezsúfolni a lakást. Az ágy a beugró galériájára került. Alatta elférnek a min­dennapi élet kellékei – köztük az iratszekrény és a diavetítő. A mozgatható bútor­darabok segítségével a szabadon maradt tér tetszés szerint ala­kítható.

A fürdőszoba fénypontja az alumíniumfal, amely elrejti a csöveket és a fürdőszobában tárolt dolgokat. A piperepolcot és a fürdőszobai kellékeket is a lapra szerelték fel. A gumi­padló könnyen tisztítható.

A konyhasziget, amelyben elfér a mosogató, a tűzhely, a mosogatógép és néhány fiók is, megrendelésre készült. A kis lakásban szinte létkérdés, hogy megnyissuk a teret, minél keve­sebb, sallangmentes bútort használjunk, és csak azt hagyjuk elöl, amire föltétlenül szükség van.