Építkezés

A keringetett melegvíz-fűtés elve

Arra a célra, hogy a fűtési időszak alatt egy épület helyiségeit mintegy 20 °C-os szobahőmérsékletre melegítsük, a keringetett melegvíz-fűtési rendszer terjedt el. Ennél zárt körforgásos rendszerről van szó, amelyben a víz szállítási és tárolási funkciót lát el. A víz nagy hőkapacitása miatt nagymértékben alkalmas erre a feladatra.

Szivattyú nélkül

A nehézségi erőn alapuló fűtés volt a keringetett fűtési rendszer előde. Ebben a rendszerben nem alkalmaztak szivattyút, mivel a csővezetékek átmérője sokkal nagyobb volt. A nagy tömegű meleg víz így „magától” (a nehézségi erő elvén: a meleg víz könnyebb, mint a hideg, ezért felfelé halad) jutott el a fűtőtestekhez, akár a ház legfelsőbb emeleteire is. Ez a rendszer azonban lassú és nehezen szabályozható volt. Ezért, mindenekelőtt azonban gazdaságossági okokból (helyigény és költségek) a csővezetékeket elvékonyították, hogy az immár sokkal csekélyebb mennyiségű meleg víz (gyors) szállításának szerepét a keringető szivattyú vette át.

A felhasznált fűtőanyag fajtájától függetlenül valamennyi keringetett melegvíz-fűtés a következő elv szerint működik: a kazán forró vizet termel, amelyet a csővezetékek a (keringető) szivattyú segítségével elszállítanak és elosztanak a felhasználók (a fűtőtestek és -felületek) között. A forró víz által átjárt fűtőtestek a hőt a hőfokszabályozó szelepek által vezérelt módon adják át a fűtendő helyiségnek. Közben a fűtővíz kihűl, és a csővezetékeken keresztül (visszatérő víz) visszakerül a kazánhoz. A kazán a vizet újra felforrósítja, és a folyamat kezdődik elölről.

Egy körforgásban csak akkor lehet szó energia szállításáról, ha a termikus szint a kazánnál magas, a felhasználóknál azonban alacsony. A folyamat közben megfigyelhető  hőmérsékletkülönbség a hőszállítás hatékonyságának mértéke. A szokványos hőfoklépcső (az előremenő és a visszatérő víz hőmérséklete közötti különbség) a fűtéstechnika területén 20 K(Kelvin).

Csak a kis hőmérsékleten dolgozó rendszerek esetében (55/45 °C az előremenő, ill. a visszatérő víz esetében), így többek között padlófűtések és falfűtések esetében érhető el a hőfoklépcső mintegy felére, tehát 10 K-re csökkentése, azonban a keringető szivattyú elektromos áramfelhasználásának többlete miatt ez nem ajánlatos.

A teljes fűtési rendszernek automatikusan képesnek kell lennie a gyorsan változó külső és belső viszonyokhoz való alkalmazkodásra. Ehhez olyan vezérlésre van szükség, amely minimum egy, az időjárástól függő kazánvezérlésből és a hőleadás (a hőfokszabályozó szelepek által elért) helyiségenkénti alkalmazkodásából épül fel.

Ennyit az elméletről. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakorlatban a fűtési rendszert csak ritkán tervezik meg teljes körűen a kazántól az egyes helyiségekben elvárt hőleadásig. Az energiahatékonyság és a lakók kényelme pedig gyakran az utolsó helyen áll a szempontok között.

Jegyezzük meg! Ahogyan az épület külső borítására, úgy a fűtési rendszerre is igaz: jól integrált tervezés, pontos méretezés, egymással egyeztetett szerkezeti elemek – ez minden!

Minél jobb az épület hőszigetelése, annál kevesebb hőigénnyel számolhatunk az elkövetkezendő évtizedekben. Ennek köszönhetően a fűtéstechnika valamennyi eleme a kazántól a hőelosztáson át a fűtőfelületekig kisebbre, hatékonyabbra, és ennek megfelelően olcsóbbra is tervezhető.