• szobanövény

Szobanövények a lakásban, erkélyek és virágládák

Annak sem kell nélkülöznie a virágokat, akinek nincs kertje. Egyre több szobanö­vény kapható; az igénytelen és a sok tö­rődést igénylő fajtákból is bőséges a kí­nálat. Olyan növényt válasszunk, amely várhatóan egészséges marad, hiszen a virágokat a szépségük miatt tartjuk. Álta­lában érdemesebb egy nagy, dús nö­vényre költeni, semmint különböző fajták együttesét összeszedni. Ezeket roppant nehéz elrendezni, egyszerre mindegyiket „jó formában” tartani.

Ha van kertünk, a növények kint tölthe­tik az év egy részét, és csak télen kell be­vinnünk őket, amikor hidegre fordul az idő. Kellemes nyári emlékeket eleveníthe­tünk fel, ha a szobába, az egyik napos ablak elé egyszerű, fehér, lécekből összeál­lított padot teszünk. A nagy cserép mus­kátlik zöld kordont vonnak a szoba és a külvilág közé. A nyári virágokat, pl. a bú­zavirágot és a violát kint nevelhetjük, amíg nem jön el a virágzás ideje.

Egy francia divat­tervező fehér-arany szobájában domináns színfolt a nagy kamélia sötét lombja. Egyetlen dús növény mindig sokkal mutatósabb, mint több egymással versengő virág együt­tese. A kamélia más különleges tárgyak, például a zaire-i totem mellett is hang­súlyos.

A hatalmas cserép orgona- és jázminbokor vagy az állványra „ültetett” téli jázmin, amely sárga szökőkútként omlik alá, a szabadban maradhat, és elég, ha csak a virágzás kezde­tén visszük be. De ezek a növények rend­szeres öntözést igényelnek, és egyes faj­ták talaját évente cserélni kell, csak akkor hoznak virágot. Ünnepélyes alkalmakkor mirtusz- és rozmaringfácskát is vihetünk a szobába (kérdezzük meg, hogyan kell fa formájúra metszeni a növényt). De az a legfontosabb, hogy a növények ne a re­pülőtéri váró, hanem a kert hangulatát idézzék.

A palánták olcsók, és cserépben is könnyen nevelhetők. Érdemes olyan fajtá­kat választani, amelyek ritkán fordulnak elő a lakásban. Ha kevés az időnk, olyan palántát vegyünk a kertészetben, amely gyorsan kihajt, és ültessük el porcelán­tálba. A műanyag cserépben virágzó já­cint már unalmas. Sokkal érdekesebb, ha többedmagával pompázik egy régi edény­ben. Egyetlen szál virág is lehet mutatós. Meglepő hatást kelt a cserépbe ültetett dohánylevél, fodros káposztafej vagy li­liom.

Virágokkal ékesített szoba. Az asztal közepére kék színű, tavasszal nyíló palántákat tettek: fürtös gyöngyikét és íriszeket. Az egyik sarokban pálma, a másikban füge, az ablakban vízipálma zöldell.

Mivel a szobanövényeket többet látjuk, mint a kerti virágokat, érdemes néhány különleges fajtát felkutatni. A szép törpefa, vagy a hatalmas orchidea nagyon ele­gáns, de ne felejtsük el, hogy a törpefa a szabadban érzi jól magát. A téli hónapok­ban virágzó cymidium talán a leglátványo­sabb orchideafajta; legjobb helye a délre és nyugatra néző ablakban van. A kényel­mesebb fajtákat terráriumban kell tartanunk. Az orchideák általában nem kedvelik a nyitott égésterű gázkészülékekből kiáram­ló égéstermékeket és a huzatot, de több árnyéktűrő változat is létezik.

A családias hangulathoz nem mindig il­lenek a különleges növények, de a napos párkányon sorakozó muskátlikkal úgysem vehetnék fel a versenyt. A világos konyhá­ban gyógy- és fűszernövényeket nevelhe­tünk. A „konyhakert” egész évben nekünk nyílik.

Tavaszi virágok az ablakban: fehér amarillisz, nárcisz, jácint és krókusz.

Az orchideát és a pálmát az egzotikus dísztárgyakhoz választották. A szoba különlegessége az egyiptomi szobor, a két klasszikus urna és a márvány berakásos asztal.

Primulatál. Szín kavalkád a cserépben és a terítőn.

Erkélyek, virágládák

A sarkokat, kiszögelléseket szerte a vilá­gon szívesen élénkítik virágokkal. Szám­talan ötletet kínálnak a mediterrán váro­sok, ahol a kiürült konzervdobozokban is szegfűk illatoznak, a párkányokat, erkélyeket és udvarokat bazsalikom és mus­kátli árasztja el.

A virágládák és virágcserepek akkor szépek igazán, ha dúsak és állandóan te­le vannak virággal. De ehhez naponta egyszer vagy akár többször is foglalkoz­nunk kell velük. A növényeket öntözzük rendszeresen, az elszáradt virágokat tá­volítsuk el! A hajtás idején legalább heten­te egyszer tápoldatot kell adnunk a talaj­hoz. Akinek nincs elég ideje a növények­re, legalább ültessen tele egy keskeny vi­rágládát vagy futtasson föl borostyánt.

A városi tetőkerttel sokat kell törődni, hogy szép legyen. El kell távolítani a hervadt virágokat, és gyakran kell locsolni. Ezt a londoni teraszt fukszia, begónia, petúnia, hortenzia borítja el. A képet egy-egy cserép bársonyvirág tarkítja.

A növények és a ládák, cserepek nem üthetnek el a ház jellegétől. A régimódi ur­nák, dézsák a klasszikus homlokzatok előtt mutatnak a legjobban. Rendezzük el őket szabályosan. A különleges formájú épület közelében bármi megbonthatja a szimmet­riát: a romantikus kúszónövények elmoshatják a körvonalat. Még a rózsa is eset­len, ha nem metsszük meg tökéletesen. A szokatlan formák, a burjánzó kúszónövények inkább a kevésbé érdekes épüle­tekhez illenek, melyeken segítenek elrejte­ni a takargatnivalókat. Mielőtt hozzálát­nánk az ültetéshez, nézzük meg alaposan a ház homlokzatát, és döntsük el, milyen hatást akarunk elérni, hiszen a ház előtt vi­ruló növényektől függ, hogy jó benyomást kelt-e házunk a látogatókban és bennünk is, amikor hazatérünk.

A London bel­városára néző lakás külső falaira futóbabot és szagosbükkönyt futtattak fel. Itt-ott ezüstlevelű cinerária ékelődik a zöld zuhatagba. Az ágya­sokba egynyári virágokat ültettek.

Erős, biztonságos virágládákat válasszunk. Levegősen állítsuk őket az ablak­ba, nehogy a keret és a párkány rothadának induljon. A legjobb ládák könnyű anyag­ból, például üvegszálas műanyagból vagy fából készülnek és tégla alakúak. A ka­nyarok, csipkék zavaróan hatnak, és a nö­vényektől rendszerint nem is látszanak. De ha a ládába olyan örökzöldet ültetünk, amely csak felfelé terjeszkedik, kellemes, a ház stílusához illeszkedő ládaformát vá­lasszunk inkább.

Az erkélyre szívünk szerint választha­tunk virágot, mert általában bentről és nem az utcáról látjuk. Mielőtt az erkélyt teleül­tetnénk, derítsük ki, hogy mekkora terhelést bír el. A ládák, cserepek általában nem le­hetnek 40 cm-nél sokkal mélyebbek, de ek­kora terhelést sem bír ki minden erkély.

A virágtartókhoz általában a természetes színek illenek, de az erőteljes színhatású szép cserép az azonos és különböző árnyalatú növényt is kiemeli a környezetéből.

Az ablakok és erkélyajtók körüli kúszó­növények olyan hatást keltenek, mintha minden zöldellne, és nem foglalnak el sok helyet. A loggián az árnyékkedvelő fajták, például a lonc- és borostyánfélék érzik jól magukat. A kovácsoltvas erkélyt ne díszít­sük túl, és ne engedjük, hogy az ágak-bogak elfedjek az építészeti szempontból ér­dekes részleteket. Kitűnő megoldás a fu­tóbab – ráadásul ehető. A nagy erkélyre igazi kertet telepíthetünk. A növényeket helyezzük el több szintben.

Ha a ládákat, dézsákat azonos színűre festjük, egységbe foglaljuk a képet. Az erős színű, például párizsi kék cserépben nevelt zöld és fehér növények ínyencek­nek valók, a zöld dézsában pompázó virá­gok rusztikus hangulatot árasztanak. A lá­dák színe a benti színharmóniához is iga­zodhat.