• talaj
• talajnedvesség

A talajjal érintkező épületrészek nedvességszigetelő szerkezeteiről

A nedvességszigetelő szerkezetek rendeltetése, hogy a talajjal érintkező épületszerkezeteket (a falakat és padlókat) megvédjük az előbbi részben tárgyalt különböző vízhatásoktól.

A teljes és viszonylagos szárazság kérdése. Nyilvánvaló, hogy azok a helyiségek, amelyeket talajból származó nedvességhatásoknak kitett szer­kezetek határolnak el, nem egyforma mértékű szárazságra tartanak igényt. Ennek megfelelően a nedvességszigetelés mérve (biztonsága) sem kell, hogy egyforma legyen.

Teljes szárazságot igényelnek:

2. A lakás céljára és az állandó emberi tartóz­kodásra, valamint az állandó munka végzésére szolgáló helyiségek, kivéve bizonyos, az alábbi a) pontban szereplő munkahelyiségeket.
3. A bizonyos anyagok (pl. só, liszt, cukor, csokoládé, papír, vegyszerek stb.) tárolására szolgáló helyiségek.

Viszonylagos szárazságot igényelnek:

1. Általában az olyan üzemi rendeltetésű helyiségek, ahol a falakon, illetőleg a padozaton átjutó kismértékű nedvesség – amely rögtön elpárolog – nem árt az ott dolgozók egészségének, valamint az ott levő üzemi berendezéseknek (gépeknek, műszereknek stb.-nek).
2. Az olyan anyagokat tároló helyiségek, amelyekben a raktározott anyagnak bizonyos mértékű nedvesség nem árt (pl. a tüzelőanyagoknak), sőt bizonyos tekintetben még használ is (mint pl. a zöldségraktárak stb. esetében).

A teljes szárazságot kizárólag vízhatlan, a viszonylagos szárazságot pedig vízzáró szigeteléssel is elérhetjük. A talajjal érintkező épületrészek nedvességszige­telésére alkalmas szerkezetek csoportosítása.

Ilyen szempontból a következő lehetőségek állnak fenn:

1. A víz távoltartása drenarzsirozással azaz a víz mozgását megkönnyítő szivárgók, kavicsterítések vagy -töltések alkalmazásával.
2. A nedvesség útját akadályozó szerkezetek, mint pl. aknák, légcsatornák, üreges falak létesítése.
3. A védendő szerkezet egész tömegében vízzáró kialakítása, erre a célra tömeges betonszigetelés alkalmazása.
4. Vízhatlan vagy esetleg csak vízzáró anyagokból álló rétegnek a víz útjába történő állítása (közbeiktatása). Ilyen vonatkozásban általános szem­pont legyen az, hogy a nedvességszigetelő réteget a víz támadása felőli, és nem az ellentétes oldalon alkalmazzuk, abból a meggondolásból kifolyólag, hogy a szigetelő réteget a víz rászorítsa, és ne lefeszíteni igyekezzék a védendő szerkezetről.

Az 1. és 2. pontban foglaltak kisebb eredménnyel járnak, rendszerint a nagyobb biztonság elérése céljából és egyéb okok folytán a 3. és 4. jelű megoldásokkal együttesen kerülnek alkal­mazásra. A legnagyobb fokú biztonságot a külön­böző anyagú és szerkezetű szigetelő rétegek nyújtják.

A víz távoltartása a talajjal érintkező épületszerkezetektől

A talajjal érintkező szerkezetek vízhatásoktól való megvédésének legegyszerűbb módja az, ha valamilyen úton igyekszünk távol tartani egy­részt a felszíni vizet, másrészt a talajnedvességet a nedvességhatástól megvédendő szerkezetektől (az alap- és pincefalaktól, padlóktól). Ennek több­féle lehetősége van

1. Kavics- vagy zúzottkő-töltés és -terítés

Ezek jelentősége, hogy a talajnedvesség – a kavics vagy a zúzott kő nagy hézagtérfogata következtében – nem tud hajszálcsöves úton behatolni a töltésbe vagy a terítésbe; ugyanezen okból kifolyólag a töltés és terítés nem tud lekötve tartani (tárolni) – mint egyébként az eredeti altalaj – nedvességet. A kavics- vagy zúzottkő-töltés és -terítés a vizet magukba sűrítő agyagtala­joknál nélkülözhetetlen.

Ebből a célból a falak mellett utólag kiásott árokba (203 a ábra) vagy az alap kiszélesítés miatt szükséges földkitermelésből adódó munka­gödörbe (204. ábra) homokszegény kavics vagy zúzottkő anyagú töltést készítünk. A padlók alatt pedig 10-15 cm vastagságú terítést alkalmazunk (204. ábra).

203. ábra. Utólagos alagcsövezés; a) egy szintben, b) a csövek találkozása, c) két szintben

204. ábra. 1 – fal melletti kavicstöltés; 2 – fal- és padlóburkolat alatti kavicsterítés

2. Szivárgó rendszerek, alagcsövezés (drenazsirozás)

Ezek rendeltetése, hogy a víz bennük könnyen találjon utat, és ily módon elvezetődjék a veszélyeztetett szerkezetektől. Ebből a célból a falak mellett (főleg a hegy felőli és a lejtéssel párhuzamos oldalakon) szivárgó árkokat létesíthetünk (205. ábra). Ezenkívül a pincepadló alatt is kavicságyas szivárgó rendszert képez­hetünk ki (206. ábra). A szivárgókat kb. 2%-os lejtéssel készítve, a bennük összegyűlő vizet az épületen kívül létesített ún. gyűjtő kutakba vezetjük.

205. ábra. Szivárgó árok; a) kavicsággyal, b) kavicságyba helyezett alagcsövekkel ; 1 – kavicságy vagy zúzott kő; 2 – agyagréteg; 3 – alagcső

206. ábra. Kavicságyas szivárgó rendszer; a) alaprajzi elrendezés, b)-c) szivárgó metszetek

A szivárgó árok alját folyókaszerűen kell elkészíteni és kaviccsal kitölteni; a durva kavicsréteg fölé finomabb kavics, fölé nagy szemű homok kerüljön. A kavicságy fölé vastagabb, döngölt agyagréteget alkalmazhatunk, ezáltal meg­akadályozzuk a szivárgónak a felülről beszivárgó víz által történő eliszaposodását, eltömítését (205. ábra).

A szivárgó kavicságyába egy, esetleg két darab alagcsövet is helyezhetünk (205 b ábra), ami a víz eredményesebb elvezetését biztosítja.

Az alagcső az észlelt vízmennyiség függvényében 3-4-5″ (7-10-13 cm) átmérőjű lehet és az alap-, illetőleg pincefalaktól kb. 1,0 m távolságban helyezkedjék el, hogy az alapnál a talaj ne mozdulhasson el  (203 a ábra). Nagy pincemélység esetében két magasságban célszerű az alagcsövet elhelyezni (203 c ábra). Az alagcsövet a közmű vagy a nyílt árok felé, illetőleg a gyűjtő kutak felé kellő esésében kell fektetni.

Az alagcsövezés meglevő és szigeteléssel el nem látott épületek pincéinek vízmentesítésére is sikerrel felhasznál­ható. Ilyenkor az alagcsövet a pincepadló szint alatt legalább 20-30 cm-nyire, ha pedig lehet, úgy az alapo­zás szintjének mélységében (feltéve, hogy az nincs túl­ságosan mélyen) kell alkalmazni.

Gyűjtő kutak

Mint már az előzőkben is meg­állapítottuk, a szivárgókban összegyűlt vizet közönséges beton kútgyűrűkből készült gyűjtő kutakba vezetjük. A gyűjtő kutakra abból a szempontból van szükség, hogy az esetleg maga­sabban fekvő közműbe történő átemelésig vagy túlfolyásig a víz ezekben gyűlhessen össze.

Az alagcsövezés irányának 90°-os és annál kisebb szögű töréspontjaira is vízgyűjtő kutakat célszerű létesíteni, mert azok nélkül az össze-gyülemlett víz itt a talajt túlságosan eláztatja.

A pincepadló alatt létesített szivárgó rendszer főszivárgói részére az alaptestben megfelelően áthi­dalt nyílást kell hagyni. A főszivárgók az épületen kívül létesített gyűjtő kutakba torkolljanak. A kutakat az építmény azon oldalára kell létesíteni, amely oldal felől a talajvíz az épülethez érkezik. A gyűjtő kutakból a vizet a) természetes esés útján vagy b) szivattyúval történő átemeléssel az adott esetnek megfelelően nyílt csatornába vagy közműhálózatba juttatjuk.

Lejtős telek

Lejtős telken létesülő építmények vízmentesítésénél különös jelentősége van a szivárgóknak. Például a csúszó rétegbe lenyúló szivárgó árok igen eredményesen fogja el (tereli el) a magasabbról érkező vízmennyiséget (207. ábra).

207. ábra. Lejtős telken levő épület vízmentesítése; 1 – kavicstöltés; 2 – a csúszórétegbe leérő szivárgóárok; 3 – csúszóréteg

Lejtős telken egyébként a felszíni vizeket nyílt árokkal kell felfogni (208. ábra).

208. ábra. Lejtős telken a felszíni vizeket nyílt árokkal kell felfogni

A lejtés irányával párhuzamos utcák zártsorú épít­ményeméi az alacsonyabban fekvő épület határfalainak alapját homokszegény, ún. szűrő betonból célszerű készí­teni; azonkívül az alapfal mellé szivárgó árkot kívánatos létesíteni, amelyen keresztül a magasabb irányból érkező talajvizet kétfelé ki lehet vezetni (209. ábra).

209. ábra. Zártsorú épület határfalánál levő víztelenítés; 1 – beton folyóka ; 2 – kavicstöltés ; 3 – szűrőbeton; 4 – szigetelés-tartó fai; 5 – ragasztott szigetelés

3. Szivárgó akna

A víz távoltartása végett a falak mellett téglából falazott vagy beton anyagú – esetleg járható – szivárgó aknát lehet készíteni (210. ábra). Az aknafal a föld- és víznyomásnak ellenálló, tehát kitámasztott vagy pedig támfalszerűen kialakított legyen.

210. ábra. Betonból épített szivárgóakna; 1 – folyóka; 2 – szivárgó rés; 3 – kavicstöltés ; 4 – szellőző csatorna

Az aknafalon – a támfalakhoz hasonlóan – a víz bejutása végett lyukakat kell kihagyni. Az akna fenekén a csatornaszemek felé megfelelő lejtésű vízel­vezető csatornát kell alkalmazni. Azonkívül gondoskodni kell az aknafalon átjutó vízből származó párák eltávozá­sának lehetőségéről is; ez megoldható a falban léte­sített szellőző kürtőkkel vagy az akna fedlapján létesített nyílásokkal.

A fedett akna erőteljes szellőzését áramló levegővel biztosíthatjuk; ebben az esetben a falban kétféle szellőzőcsatornát létesítünk, Az egyik csatorna a talaj­szinthez közelebb eső felső és az akna fenékszintjéhez közel eső alsó nyílással a friss levegőt juttatja az aknába; a másik az aknába magasabban torkollik be, és a falból is magasabban torkollik ki, ez az elszívó kürtő. A kétféle kürtő az aknában levő levegőt állandó áramlásban tartja.

Szó lehet olyan megoldásról is, hogy az aknát nem tömören, hanem aknafedő ráccsal fedjük le. Kívánatos az aknafal mellett kavicstöltést is készíteni.

4. Az épület körüli járda

Az épület körüli járda rendeltetése a fel­színi vizek távoltartása, a falon összegyűlt víz minél távolabbi elvezetése. Az épület körüli járda 60-80 cm széles és legalább 2-3%-os lejtésű legyen, sőt a falcsatlakozásnál kívánatos 20cm széles sávot 5%-os eséssel készíteni azért, hogy a vizet mennél biztonságosabban eltereljük a faltól. A járda és a lábazat közti hézagot bitumennel kell tömíteni. A járda különböző anyagból ké­szülhet:

A simított betonburkolatból való járda 8-10 cm vastagsággal készül a/200 n jelű betonból, 2 cm vastag, s/350 ö vagy s/400 n jelű cementhabarcs simítással, a csúszást gátló recés hengerléssel, 2 m-enként kiosztott, bitumenragaccsal kiöntött zsugorodási hézagokkal (211. ábra). A járda külső szélén esetleg 10 cm szélességű szegélybordát; hosszirányban lejtő járda esetében pedig víz­gyűjtő folyókát lehet alkalmazni (211 b ábra).

211. ábra. Épület körüli betonjárda; a)-b) metszet; e) vízgyűjtő folyóka, d) szegélyborda: 1-kavicságy; 2 – beton; 3 – cementsimítás; 4 – bitumen kiöntés

A terméskőlapból való járda 3-5%-os lejtéssel, szárazon homokba rakott, szabályos vagy szabálytalan alakú, palásán hasadó (pl. ürömi) kövekből készül (212. ábra). A hézagkiöntésre s/400 n jelű cement­habarcsot kell használni.

A betonlapokból való járda 3%-os lejtéssel, 40 x 40 cm méretű, 5-6 cm vastagságú, huzalháló betétes, a/250 n jelű betonból előállított lapokból készül, szárazon homokba rakva. A hézagkiöntésre s/400 n jelű cement­habarcsot kell használni. (Lehet a lapok kéregrétegét bazalt adalékanyaggal készíteni.)

A keramitlapokból való járda 2-3%-os lejtéssel 8 cm vastagságú, a/225 h jelű aljzatbetonra, a/250 h jelű fektető cementhabarcsba rakva készül; a széleken erősítő betonbordával, álló helyzetű keramittégla szegély­sorral (213. ábra). Készülnek azonkívül vastagabb terméskő, tégla és aszfalt anyagú épület körüli járdák is.

212. ábra. Épület körüli járda terméskőlapokból; 1 – homokos kavicságy; 2 – terméskő lapok; 3 – élére állított szegélykő; 4 – bitumen kiöntés; 5 – hézagkitöltő növényzet vagy cement­habarcs

213. ábra. Épület körüli keramit járda; 1 – kavicságy; 2 -aljzatbeton; 3 – fektető habarcs; 4 – keramit lap; 5 – keramit tégla; 6 – bitumen kiöntés

A 211-213. ábrák szerinti épület körüli járdák metszetei felerészben alternatív megoldást tüntetnek fel, mégpedig azt, hogy a járda alá bizonyos esetekben kavicságy készül. Erre a kavics-vagy zúzottkő-ágyra főleg a vizet magukba sűrítő agyagos vagy humuszos talajok esetében van szük­ség azért, hogy a talajból haj csöves úton felszívódó víz útját elvágjuk, illetőleg a járda alatt a víz tárolódását megakadályozzuk. Ilyen módon elér­jük, hogy a járda mentesül a fagyhatás következ­ményétől (a megemelkedéstől és repedéstől).

Az épület körüli járdák igen gyakori meghibá­sodásánál az a helyzet áll elő, hogy a járda az épület felé lejt. Ennek oka lehet az, hogy a járda külső felületét az ismétlődő fagyhatás megemeli, vagy pedig az, hogy a süllyedő épület a járda fal felőli részét magával húzza. Ilyen esetben a járdát haladéktalanul ki kell javítani, mert az épület felé lejtő járda nemhogy elterelné a vizet, hanem éppen ellentétes szerepet tölt be.

5. Épület körüli tereprendezés

Az épület körüli tereprendezés is közre-játszik a víz távoltartásánál; ebből kifolyólag olyan legyen, hogy alkalmat adjon a víz elvezetésére. Alaprajzilag nagy kiterjedésű épületeknél, ahol a környező terepszint legtöbbször igen változó, meg­lehetős nehézségekbe ütközik ennek a kívánalom­nak megvalósítása.

Az épület körüli járda magasab­ban legyen, mint a környező terepszint. Ezt a körülményt pontos szintezéssel kell biztosítani, a nívókat a járda megépítése előtt még egyszer taná­csos ellenőrizni, és szükség esetén a járdaszintet meg kell emelni. Maga a terep is az épület körüli járdától kb. 2-3 m távolságban szintén 3-5 %-os lejtéssel legyen kiképezve.

A telek tereprendezésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a felszíni vizet ne vezessük rá a szomszéd telekre, ezt a hatóságok tilalmazzák is. A vízszintes, gyepesített (kertészetileg művelt) felületek a vizet elnyelik, azonban lejtős terepnél még gyepesített felületek esetén is vízelvezető árokkal vagy csatornázással kell a szomszéd telket mentesíteni á felszíni víztől. Burkolattal ellátott udvarok esetében a vizet folyókával vagy csator­názással kell eltávolítani.