• építés
• fakötések

Szegezett kapcsolás (fakötések)

A szegezett kötés lényege

A szegezett kötések­nél a teherátadás két vagy három (ritkán több) faelemen keresztül szegezett, egymástól bizonyos távolságban elhelyezkedő sodronyszegekkel történik. A szegezett kötést – eltekintve a szélesebb középfától – általában a deszka- és pallóelemek összekapcsolására használják.

A szegezett kötés előállítása minden más kötés­nél egyszerűbb, ennek megfelelően gazdaságosabb is. A kötés elmozdulási ábrája is kedvező. A szegezett kötésektől régebben azzal a megokolás­sal, hogyha szeg roncsolja és repeszti a fát, idegen­kedtek. Újabban, könnyű kivitelezhetőségük miatt, mind nagyobb jelentőségre tesznek szert.

A szegezett kötések kiviteli módjai:

1. Egy-, két-, három- és többnyírású szegezett kötés (145 ábra). Megjegyezzük azonban, hogy szegezett kötésekkel általában csak két vagy há­rom faelemet szokás összekapcsolni.
2. Egy- vagy kétoldali szegezés (146. ábra). Az egyoldali szegezéssel. készült kötés az egyik elemet oldalról érő erőhatás következtében – mint azt a 146 b ábrából láthatjuk – előnytelenül viselkedik (szétválik), ezzel szemben a kétoldali szegezéssel készült kötés jobban működik.

145. ábra. Szegezett kötés; a) egynyírású, b) kétnyírású, c) négynyílású szegek

146. ábra. Szegezési lehetőségek; a) kétoldali, b)-c) egyoldali szegezés

A szegezett kötés teherátadása hasonló a csavaréhoz. A szegek határigénybevételét a 22. táblázat tünteti fel. A szeg kis átmérője miatt – a kísérletek szerint – a rostok, valamint az erőátadás iránya közti hajlásszöget nem kell fi­gyelembe venni akkor, ha a táblázat szerinti faméreteket betartjuk.

A szegeknek a kihúzás elleni tapadó feszültsége igen jelentékeny, háromszoros biztonság mellett kereken 7kg/cm²-re vehető.

A szegezett kötések előállítása

A faszerkezetek kötéseihez sodronysze­get kell alkalmazni. Nedves vagy ritka év-gyűrűs fánál lehetőleg vastagabb, a száraz vagy sűrű évgyűrűs fánál vékonyabb szege­ket kell alkalmazni. Az állandó jellegű épít­ményeknél a szegeket a rozsdásodástól hor­gany, ólom vagy kad­mium bevonattal kell védeni.

147. ábra. Szegek célszerű kiosztása

Egy kötés legalább négy szegből álljon. A szegek célszerű kiosz­tását és elrendezését mutatja a 147. ábra. Ilyen kiosztás mellett a szegátmérőt d-vel jelölve a legkisebb szegtávol­ságok a következők legyenek:

Az erőátadás irányában

• a) a terhelt széltől ≥ 10 d,
• b) egymástól t = 25 d – a_1’ ahol a₁ a szeg­benyúlást jelenti a kapcsolandó fába (a₁ ≥ 5 d),
• c) a terheletlen széltől 5.

Az erőátadás irányára merőlegesen

• a) a szélektől 5 d,
• b) egymástól 4 d.

Eltolt szegezés esetében a szélektől 4 d, egymástól 3,5 d.

A szegeket az elméleti tengelyvonaltól 0,5 d távolságra el kell tolni, hogy két egymás után, következő szeg ne kerüljön ugyanazon rost vona­lába. Ívesen hajlított, szegezett szerkezeteknél a görbületi sugár a legvastagabb hajlított elem vastagságának 300-szorosánál kisebb nem lehet. Több rétegből készített szerkezeteknél a szegezést oly módon kell kialakítani, hogy minden szeg­fej a szerkezet elkészülte után is ellenőrizhető legyen.

Az 5 mm-nél vastagabb szegek helyét 0,9 d lyukbőséggel ajánlatos előfúrni, hogy a lyukakba a szegek csak kalapáccsal legyenek beverhetők. Ezáltal kiküszöböljük a fa esetleges berepedését, másrészt azt, hogy a szeg ferdén hatoljon, be a fába, vagy hogy esetleg beverés közben elgörbüljön.

A szegek kiosztását – ismétlődő csomópontok esetén – ajánlatos papír- vagy bádoglemezre felrajzolni és a szegek helyét ezen sablonok segítségével kijelölni.