• árnyékolók
• benapozás
• nap

A helyiségek benapozása, árnyékolók szerepe

A hazai követelmények szerint a la­kás legalább egy lakószobájának – vagy két félszobájának -, három­ vagy ennél több szobás lakás esetén pedig legalább két szobájának, vala­mint a csecsemők, gyermekek, ta­nulók oktató-nevelő helyiségeinek közvetlen természetes megvilágítá­sára szolgáló szabad felületek (abla­kok) és a helyiségek alapterületének előírt aránya:

• általában legalább 1:8,
• csecsemők és gyermekek tartóz­kodására szolgáló helyiségek esetén legalább 1:6.

A megvilágítandó helyiség vizs­gált területének meghatározásakor számításba kell venni az építmény árnyékvető szerkezetei (lodzsák és erkélyek vagy kiugratott épületré­szek) vízszintes vetületének árnyé­kolandó helyiség előtti területét is.

Árnyékoló építése vagy szerelése – az alaprendeletek szerint – kötelező az olyan DNy-Ny-i irányból napsu­gárzást kapó terek esetén, ahol vagy a tevékenység helyhez kötött, vagy a helyiség csecsemők és gyermekek huzamos tartózkodására szolgál.

Épületek belső tereinek benapozását a helyiség alaprajzi vetületére vonatkozóan kell az első lépésben vizsgálni, a padozatra vetett árnyék és fénypászta képében, ezt követi a magassági vetületi vizsgálat.

A benapozási vizsgálatokat a kö­vetkezőkben leírt szempontok alap­ján kell elemezni, ül. azok szerint ablakozni a belső teret. Különösen a tetősík ablakok alapvető fontosságúak, úgy a befogadó tetőnyílás káva­bélésének milyensége, mint a tető hajlásszöge, és nem utolsósorban a padozat/üvegezés megfelelő terület­arányának biztosításához szükséges ablakszám vonatkozásában. Utóbbit a helyiségbe juttatandó fénymennyiség áteresztéséhez minimálisan szükséges össz üvegfelület (m²) alap­ján határozzuk meg. Lényeges, hogy egy ablak hatásfokát 100%-nak tekintve oldalirányú kettős so­rolásnál 110, magassági kettős soro­lásnál 113-115, négyes sorolás esetén pedig már 130-135%-os több­lethatásfokkal számolhatunk mint szorzóval.

A tetőt azért említjük külön is, mert az OTEK szerint az épület­homlokzat a homlokzati és a tetősík metsződésénél helyezkedik el, a be-napozást azonban a tetősíkba épí­tett ablak ugyanúgy biztosítja, sőt kedvező tetőhajlás esetén még ked­vezőbb is lehet.

Benapozottnak minősülnek a homlokzat vagy tetőfelület olyan ol­dalai, amelyek mögötti helyiségeknél a benapozás február 15-én mér­ve legalább 60 percen át biztosítható. Ezt a meghatározást persze érdemes pontosítani, hiszen éveken át lehetne várni, hogy éppen február 15-én ép­pen ennyi ideig süssön be a nap. Er­re természetesen nincs szükség, mert a mértékadó a számított szélsőérték, függetlenül attól, hogy február 15-én süt-e a nap, vagy sem. Az orszá­gos átlag szerint ezen a napon a nap 2,9 órán át süt a nappal 10 órájából. Ez az érték december vége és január eleje között ennél kisebb.

Új lakóépület tervezésekor a be-napozást a mértékadó február 15-ére a tervezőnek kell szerkesztéssel, illetve számítással percekben meg­határozni.

A következőket figyelem­be véve:

• a tervezett új épület fekvéséből adódó benapozási értékek, illetve idők meghatározása;
• a benapozás vizsgálata a nap egyes időszakaiban; telken belüli vagy kívüli épületek árnyékolóhatá­sának megállapítása;
• a benapozási érték meghatáro­zása a helyiség természetes megvilá­gítását biztosító ablak-, illetve üveg­felületre;
• a tervezett épület által a már meglévő épületekre vetett árnyék elemzése, mert azok helyiségeinek benapozása is az előírás szerinti kell, hogy maradjon.

Ha az előírt benapozás műszaki okok miatt semmiképpen nem biz­tosítható, akkor a helyiség funkcióját kell úgy megválasztani, hogy a természetes megvilágítási értékek is elegendőek legyenek. A szomszédos épületek között elő­írt távolságokat, szakmai néven a vé­dőtávolságokat, az érvényes OTEK és az MSZ előírásai határozzák meg.

(Kép fent) A többemeletes házakat, illetve azok lakásait érő napfény mértéke és hatékonysága belső térben, téli benapozásban (december 21-én) a) sík homlokzat ablakain keresztül; b) erkélyes homlokzat ablakain ke­resztül (az „a” jelű sáv szélessége arányos a bejutó napfénymennyi­séggel).

(Kép fent) Lakótér évi átlagos benapozottságának kiszámítása az ablaküveg (f) és a padozati felület (F) hányado­sának figyelembevételével, március 21-ére és szeptember 23-ára vo­natkoztatva a) optimális; b) még megfelelő; c) túlzott mélységű szobához.

Természetes fény

A bevilágítást bel térben a következő kritériumok szerint értékelhetjük:

• megfelelő bevilágítás erősség és világosság;
• egyenletesség;
• káprázás mentesség;
• jó árnyékhatás.

A bevilágítás értékelésének alap­jául bel térben mindig a fedett ég melletti bevilágítás erősség (tehát a diffúz sugárzás) szolgál. Az oldalfali ablakon beeső napfényt a bel térben a D nappali világossági tényezővel jellemezzük.

A nappali világossági tényező mindig állandó. A belső bevilágí­tás erősség csak a kinti napsugárzás erősségével egyidejűleg, a külső napsugárzás-erősség pedig fedett égbolt esetén a nap- és évszakoknak megfelelően – a téli 5000 és a nyári 20 000 lux között – változik.

A (P) pontban jellemző nappali világossági tényező képlettel számítható ki: D = (DH + DV+DR) X t X R, X R₂ X R₃₎ ahol:

• DH az égbolt közvetlen fénye (beeső természetes fény);
• DV a külső közvetett fény (épü­letek reflektáló felületéről);
• DR a belső visszavert fény (a he­lyiség felületeiről);
• Csökkentő tényezők:

t   az üvegezés fényáteresztési foka

K₁ ablakszerkezet és osztás felüle­ti részaránya

K₂ az üvegezés szennyezettsége

K₃ a természetes fény beesési szög­tényezője

A természetes fény horizontális bevilágítás erősségének vonatkozta­tási síkját bel térben a DIN 5034 sze­rint határozhatjuk meg. A D pont padlószint feletti magassága 0,85 m, a helyiség határoló falaitól való távolsága 1 m. Ezen a síkon jelöljük ki a horizontális bevilágítás erősség vizsgálatához kinevezett pontokat (Ep). A megfelelő (számítandó) nappali világossági tényezőket az­tán benapozási görbeként ábrázol­hatjuk. A görbe vonala a metszetben tájékoztatást nyújt a horizontális bevilágítás erősségről a vonatkozta­tási síkon (a megfelelő pontokban), valamint mindezekkel D_min és D_max megállapításához. A benapozási görbe tehát a napfény bel térben va­ló eloszlásáról ad tájékoztatást.

(Kép fent) Természetes fényerősség és a bel­ső tér megvilágításának intenzitása a vizsgált (P) pontban.

(Kép fent) A természetes fény megvilágí­tás erőssége horizontális vonatkoz­tatási síkjának szerkesztése a fali bútorozási sávon belüli zónára a) metszeti; b) alaprajzi részlet; 1 D_max.;2D_min.;3D(%);4 parapet vonal.

(Kép fent) Az ablak melletti falak bútorozási alternatívái az érkező természetes fény erősségének ismeretében a) rossz példa; b) elfogadható megoldás; c) tökéletes bútorelhe­lyezés – főként nappali tartózkodási tereknél.

(Kép fent) Adott ablakfelületű lakótér benapozási alternatívái a) közepes „szórású”; b) tökéletes benapozással, egybefüggő ablak­felületekkel.

(Kép fent) Sarokszoba ablakozása és benapo­zása a beeső fénymennyiség elosz­lásával a) ritkán alkalmazott – rossz; b) gyak­ran alkalmazott – közepes; c) ritkán alkalmazott – tökéletes megoldás.

(Kép fent) Erkélyajtós lodzsa benapozásának szerkesztése délkeleti tájolású épü­letvéghez.