• faház
• lakóházszemlélet

A minőségi lakóház

Házépítéssel kapcsolatban a minő­ség szó hallatán száz emberből száz másra gondol. Ez így természetes, mert a fogalmat definiálni kell. A napos házról, a napos lakásról azon­ban már csaknem ugyanaz jut min­denki, főleg a szakemberek eszébe. Lényegük a gazdaságos megvalósí­tás melletti gazdaságos üzemeltet­hetőség, és ami ezen belül a legfon­tosabb, a kényelem.

Az emberiség az idők folyamán a külső hatások ellen védett, de nem túl komfortos föld alatti lakóterek­ből a felszínre költözött. Ezáltal a la­kás energetikai szempontból védte­lenné vált. A föld feletti épület minden külső hatásnak ki van téve, amelyek közömbösítése költséges művelet, különösen akkor, ha a di­vat diadalmaskodik a józan ész felett.

Napjainkban épülnek olyan házak is, amelyek egyetlen, déli homlokza­tuk kivételével a föld alatt vannak, vagy legalább a tetejüket növényzet­tel betelepített föld takarja. A bar­langlakások belső terének szellőzése valaha nem volt követelmény, a mos­taniakat azonban mesterségesen (gé­pi úton) szellőztetni kell. Nem vélet­len, hogy építésüket jelenleg szigorú előírások korlátozzák.

Mielőtt építkezésbe fognánk, ér­demes végiggondolni, hogy

• házunknak, lakásunknak meg kell felelnie a valós használati igé­nyeknek, és lehetőleg kellemes legyen benne az élet;
• energiafelhasználása – amely folyamatos költséggel jár – elfogad­ható szinten maradjon;
• a használhatóságnak ellent­mondó öncélú divatos megoldáso­kat célszerű elkerülni.
• Meg kell fontolni a lakás téli és nyári használatából fakadó követel­ményeket:
• a nappali tartózkodásra hasz­nált helyiség megvilágítására leg­jobb minél több természetes fényt hasznosítani, mert a mesterséges vi­lágítás költséges;
• ügyelni kell arra is, hogy ne nö­veljük feleslegesen a helyiségek üvegfelületeit, mivel azok hőszigete­lő képessége gyengébb a falakénál;
• az ablakok méreteinek megha­tározásakor azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mind télen, mind nyáron elengedhetetlen a szellőztetés;
• passzív napsugárzás hasznosítá­sa esetén vegyük figyelembe, hogy a sugárzás a fűtési időszakban a délkelettől délnyugatig terjedő irányok­ból érkezik, és csupán a besugárzott felülethez tartozó helyiségeket ké­pes temperálni.

Természetesen nem dönthetünk mindig szabadon, mert a telek adottságai a legtöbb esetben megkötik fantáziánkat.

Előfordul ugyanis, hogy

• az épület környezetében nagy kiterjedésű örökzöld növényzet van, amely télen és nyáron árnyékol;
• a környező épületek nemcsak a kilátást akadályozzák, de a téli nap­sütés érvényesülését is;
• a telek szintviszonyai csak egy­féle tájolást tesznek lehetővé.

Számoljunk minden esetben a növényzettel is. Ez akkor a legked­vezőbb, ha déli irányban lombhulla­tó fákból, bokrokból áll, mert így nem akadályozza a téli napsütés be­jutását az épületbe. Nyáron viszont árnyékot vet az üvegfelületekre, és ezzel elviselhetőbbé teszi a belső klí­mát, 2-3°C-kal csökkenti a hőmér­sékletet, és részben eltakarja az esz­tétikailag esetleg nem kifogástalan környezetet.

A szabadon álló, környezetével szemben védtelen épület jelentős külső hatásoknak kell ellenálljon:

• a külső levegő hőmérséklete -15 °C és a +35 °C között változik, ugyanakkor jó lenne a belső hőmér­sékletet + 20 °C környékén tartani;
• a napsütötte felületekre 100-1000 W/m² sugárzó energia érkezik, főként nyáron, amelyből a tömör fe­lület kb. 10%-ot, az üvegezés 80-90%-ot hasznosít;
• a szél nyáron enyhít ugyan a belső klímán, de télen növeli a hő veszteséget.

A szabadon álló épületnek ugyan­akkor nagy előnye, hogy a helyisé­gek elhelyezése kötetlenebb, és a friss levegő is könnyebben eljut mindenhová. A fűtés hő fogyasztását az épület külső határoló szerkezetei és felüle­tük befolyásolja a legnagyobb mér­tékben.

Ezért:

• törekedni kell arra, hogy a szá­munkra szükséges alapterületet mi­nél kisebb felület határolja; az egy­szerű idomú, tömör épület a legelőnyösebb;
• mivel a hőveszteség nagyobb része az üvegfelületeken keletkezik, feleslegesen nem célszerű ajtót, ab­lakot tervezni oda, ahol azt a hasz­nálat nem indokolja;
• a napi hőmérséklet-ingadozás miatt az átmeneti időszakban (ta­vasszal, ősszel) a nappali magasabb hőmérséklet kiegyenlítheti az éjsza­kai lehűlést, ezért fontos, hogy ezt a hőenergiát az épület szerkezetei tö­megüknél fogva tárolni tudják;
• ha az épületet a kitüntetett irá­nyokból (dél és mellékégtájai) télen zavartalan napsütés éri, az üvegfe­lületeknél számolhatunk ennek fű­tési energiát csökkentő hatásával.

Tudomásul kell venni azonban, hogy a megtakarítás csupán a teljes idény fűtési költségeiben mutatkozik. A felsoroltakat már az építéskor érdemes figyelembe venni, mert az elkészült épületen alig, vagy csak nagy áldozatok árán lehet javítani. Lényeges, hogy a kézenfekvő téli megtakarításon túl ne tévesszük szem elől a nyári időszakot sem, hisz az épületet egész évben hasz­náljuk.

Elsőrendű feladat tehát, hogy az épület napos és árnyékos külső felü­letein a szükséges hőmérséklet-kü­lönbséget viszonylag kis energiafel­használással hozzuk létre:

• a tömör felületek hőszigetelé­sének javítása csupán technikai kér­dés, többrétegű szerkezetekkel elér­hető a ma már elfogadottnak tartott k = 0,3-0,4 W/(m² K) hőátbocsátási tényező;
• az üvegezett szerkezetek a fény­áteresztés követelménye miatt szük­ségszerűen rosszabb hőszigetelők, mint a tömör szerkezetek, ezért az üvegezés nagyságát a tájolás figyelembevételével, a természetes vilá­gítás igényei szerint kell meghatá­roznunk;
• a déli oldalon, ahol a hő-veszteséget az időszakosan jelentke­ző napsütés csökkentheti, nagyobb felületekkel is számolhatunk, de ez a többlet ne legyen nagyobb a teljes falfelület 50%-ánál;
• a megnövelt üvegfelület szüksé­gessé teszi, hogy amikor nincs szük­ség az átlátszóságra (éjjel), a nagy hő veszteséget valamilyen járulékos szerkezettel mérsékeljük. Ezek a szerkezetek megfelelő kialakítással alkalmasak a nyári felesleges hősu­gárzás kizárására is.

A passzív napsugárzás-hasznosí­tás a télen déli irányból érkező nap­energia bevezetése az épületbe a fű­tési energia felhasználásának csökkentésére:

• a déli tájolású üvegfelületen át érkező sugárzás nyereség, ha süt a nap, de a nagy üvegfelület fokozott hővesztesége a borult órákban nö­veli a fűtési teljesítményigényt;
• a közvetlen passzív hasznosítású tér létesítésekor ne feledkezzünk meg ezért az éjszakai hő védelemről, amelynek általánosan használt esz­köze a redőny, de alkalmazhatók ennél jobb hőszigetelő képességű szerkezetek is;
• gondot kell fordítani a nyári in­tenzív napsugárzás távol tartására is;
• a nehezen szabályozható, köz­vetlen hasznosító tereknél könnyeb­ben kezelhető az üvegezett hasznosító tér, amelyet a temperálandó helyiség elé illesztenek, ezt a teret ugyanis nyílászárókkal elválaszthat­juk tőle, vagy összeköthetjük vele;
• az előtétüvegház az év nagyobb részében használható helyiség, egyetlen hátránya a jelentős költség;
• mivel nem növénytermesztő épületről van szó, gondosan meg kell vizsgálni, mely felületeit érdemes üvegből készíteni: ahonnan a fűtési időszakban nem remélhetünk napsugárzást, azt a falat olcsóbb tö­mör szerkezetből megépíteni;
• az üvegből épült térben foko­zottan érvényesül a nyári napsütés, amelynek közömbösítése nem egy­szerű: nagy felületű mozgatható ár­nyékolót, alsó-felső szellőzőnyíláso­kat vagy eltávolítható üvegtáblákat tesz szükségessé.

(Kép fent) Az épület bejárati, egyben déli homlokzatára futtatott növényzet a nyári belső felmelegedést 10-30%-kal képes csökkenteni.

(Kép fent) Hatékony hőszigetelő képességű lakóépület kétoldali (keleti és nyu­gati) kapcsolt télikerttel. Lejtős te­repen sorház kapcsolással is töké­letes benapozást biztosíthatunk.

(Kép fent) A szükségesnél nagyobb vagy többszörös üvegfelület a passzív napsugárzás által nagymértékben hozzájárul az épület fűtéséhez, míg nyáron a megfelelő klimatikus és funkcionális tervezésnek köszönhetően a belső tér szabá­lyozható fényterhelésén túl a hőmérséklet is optimális lehet.

(Kép fent) A hagyományos szerkezeti rend­szerben épült egyszintes lakóház átlagosnál nagyobb üvegfelülete a nappali tartózkodás helyiségeit tö­kéletes benapozásban részesítheti reggeltől estig. Az erős nyári bena­pozást (valamelyest) csökkenti a rácsozatra felfuttatott növényzet.

(Kép fent) Hatékonyság vonatkozásában rendkívül kedvező a – lehetőleg családi telken – két épület közé kapcsolt télikert a) külső kép; b) kapcsolt épületek alaprajza; A, B lakások; C közös té­likert; D közös kerti terasz.

(Kép fent) Változatok télikertre

Panoráma – a természetes fény

Egy épület minőség meghatározója a lakás ablakozottsága: a kilátás korlátozottsága vagy teljes szabad­sága. A minősítésnél a természetes fény alapvető, a természetes benapozottság minőségi tényező, az ehhez kapcsolódó panoráma, a kincset érő kilátás pedig már a luxuskategóriá­ba sorolható.

Vizsgálódásunknak három alap­pontja van:

• az épület előtti természetes és mesterséges árnyék telken belül;
• a szomszédos telken szabályosan megépített ház vagy épületcsoport kilátásra gyakorolt zavaró hatása;
• a házunkból, lakásunkból ko­rábban élvezhető kilátást akadályozó szemközti házsor, lakótelep, toronyház stb. megépítése

A kilátásnak, a panorámának, eszmei értékén túl gazdasági jelen­tősége is van, ugyanis egy ingatlan értékesítésekor a panoráma pozití­van, míg a magas akadállyal (pl. tűzfallal) takart kilátás negatívan befolyásolhatja az árat. A kilátást saját telkünkön belül zavaró tényezőket az esetek nagy hányadában tulajdonosként könnyen elháríthatjuk a minőségjavítá­sa érdekében.

Sajnos, a szomszédos telken fenn­álló ilyen jellegű problémák megol­dása jóval bonyolultabb, mert az öröklési és a kötelező jog szabályait el kell ismernünk. Öröklés esetén tudomásul kell vennünk, hogy in­gatlanunk birtokbavételekor már ott áll a szomszéd háza vagy magas kerítése, a kötelező jog belterületi ingatlanokra vonatkozó előírásait pedig a területrendezési terv és a beépítettségi besorolás tartalmazza. Legrosszabb a helyzet az oldalhatá­ron álló és a zárt sorú beépítésnél, mert a telekhatárra épült ház ár­nyékot vető és a panorámát erősen meghatározó fala sokunknak okoz bosszúságot.

Vannak, akik nem akarnak beletörődni ebbe, mond­ván, „mikor megvettük a telkünket, csodálatos kilátás volt a több telket magában foglaló területre, ám ez mára semmivé lett”. Ebből származik a legtöbb vitás ügy, de csak kevés városlakó hajlandó elfogadni, hogy szomszédjuk jogai (és lehetőségei) megegyeznek az övéikkel, és hogy alkalmazkodniuk kell a hely, a telek negatív adottságaihoz is, hisz a sa­játjukon kívüli telkeken mások ugyanúgy építkezhetnek, mint ők. Hasonló gondok előfordulhatnak az általunk birtokolt lakás, terasz, kert benapozottságával kapcsolat­ban is.

Mitől egészséges egy lakás?

Lakásunk térelhatároló szerkezetei­nek – beleértve a falakat és ablako­kat – „harmadik bőrként” kell visel­kedniük, vagyis lélegezniük kell, hővel, párával kell gazdálkodniuk, megfelelő felületi hőmérséklettel és hőtároló képességgel kell rendel­kezniük, továbbá át kell engedniük a biológiailag hasznos sugárzáso­kat. Nem bocsáthatnak ki mérgező anyagokat, de ki kell zárniuk a za­jokat.

Egyszóval kommunikálniuk kell a külső és belső térrel. A belső légtér­nek nem egyenletesen klimatizáltnak kellene lennie, hanem iga­zodnia különböző tevékenysége­inkhez. Az igazán jó a természetes világí­tás és szellőzés, és nem szerencsés, ha napvédő üvegekkel zárjuk ki a fényt. Miért ne használhatnánk természetes alapú építőanyagokat, festékeket?

Először is ne higgyünk feltétel nél­kül a reklámoknak! Ne felejtsük el, hogy a bevétel és a haszon a gyártó­ké, de a kockázatot mi viseljük. El­lenőrizzük, hogy milyen összetevő­ket tartalmaznak a megvásárolni szándékozott áruk. Érdemes lenne inkább természetes vagy független minősítő intézetek (és nem a gyártó) által ellenőrzött építőanyagokat, bú­torokat vásárolni. Ilyenek már ná­lunk is kaphatók.

Olvassuk a környezetvédő szerve­zetek kiadványait, gyakran szellőz­tessünk, és tartsunk élő növényeket. Teljesen úgysem kerülhetjük el a káros anyagok használatát, ha azon­ban megpróbálunk természetesebben élni, csökkenthetjük a ránk ne­hezedő terhelést, így több esélyünk lesz egészségünk megőrzésére.

Összegezve egy egészséges lakás ismérveit: a környezet, „melyben élünk”,

• legyen mentes az előzőekben felsorolt negatívumok zömétől;
• természetes szellőzését a határoló szerkezetek + nyílászárók + ki­egészítők biztosítsák;
• természetes megvilágítása a le­hető legnagyobb mértékű legyen;
• a benapozottság mértéke és idő­tartama a lehető legmagasabb le­gyen, ám ez utóbbi tényező az előző­ek nélkül csak „félkarú óriás” marad, ha azokat nem összefüggésükben ér­tékeljük és hozzuk létre zárt környe­zetünkben, a lakótérben.

(Kép fent) Kedvező tájolású épület abszolút déli fekvésű (lakó­térhez kapcsolt) télikerttel a) alaprajz(ok); b) benapozási szög; c) metszet direkt benapozással; d) metszet felülről árnyékolt benapozással; e)épület vég­metszete direkt benapozással; f) épületvég metszete felülről árnyékolt benapo­zással; 1 nyári napállásnál; 2 őszi és tavaszi napállásnál; 3 téli teljes benapozás lehetősége.