• benapozás

Helyiségek benapozottságának szerkesztése

Lakások, házak, új lakóparkok komplex tervezésekor elengedhetet­len szükséglet a benapozottság alap- és szélsőértékeinek lehető legponto­sabb kiszámítása szerkesztéssel. Az épületek napfényigényes he­lyiségeit illetően nem csupán a nap­fénytartamot, azaz a napsütötte órák számát szeretnénk megállapí­tani, hanem a napfénynek a belső felületeken való, illetve időbeli eloszlásáról is.

A benapozottság meghatározása alapján a helyiségeken belüli nap­fénytartam is analizálható. Diagramban ábrázolható a helyiségek benapozatlan és egymástól eltérő benapozottságú padlófelületeire ju­tó fénymennyiség, ugyanis a padló­felület benapozási időtartam szem­pontjából egymástól elhatárolható zónákra oszlik. Ezt a vizsgálatot cél­szerűen nem a padlófelületre, ha­nem az ablak parapet magasságában vagy a munkaasztal magasságában fekvő (fiktív) felületre vonatkoztatva helyes elvégezni. A zónásítás által kimutathatóvá válnak a benapozat­lan vagy az 1, 2, 3 stb. óránál kevesebb benapozású felületek. Ez ter­vezés szempontjából a helyiség ren­deltetésétől függő lényeges körül­ményekre vethet fényt.

Benapozási tervezés

Cikkünk ábrái (lentebb) jól szemléltetik a házak tájolástól függő benapozottságát, s ennek figyelembevételével, ha lehetséges – mint például lakó­parkoknál -, a megvalósítandó épü­letek tervezésekor törekedjünk hely színrajzilag legkedvezőbb hely­zetbe „forgatásukra”. A nappályaadatokból az árnyék­szögmérő segítségével meghatároz­ható az ablaknyílás kontúrjának a parapet magasságában fekvő képze­letbeli munkasíkra vetődő óránkénti árnyéka. Az egymásra vetülő árnyék­kontúrokról leolvashatók az átfedetlen, az egyszeresen vagy többszörö­sen átfedett metszőpontok.

Így pl. az átfedetlen sarokpontok összekötésével létrehozható a bena­pozási kontúrvonal, melyen túl az adott esetben soha nem éri napsü­tés a felületet. Hasonlóképpen az egyszeresen átfedett pontok össze­kötése adja – némileg egyszerűsítet­ten – a legalább egy órán át benapo­zott felület határvonalát.

Tehát a „0″ és az „1″ órás kontúr­vonal közötti zóna azt a felületet jelö­li, melyen belül a benapozás időtarta­ma kevesebb mint egy óra, a „2″, valamint az „1″ között található felü­let pedig 1 óránál több, de 2 óránál kevesebb benapozást kap stb.

A benapozási diagram alakja a homlokzat tájolásától, valamint a vizsgált időszaktól (napszögektől), a helyiséghez viszonyított terjedelme a nyílás méretétől függ. Egy helyi­ségre nyíló több, de azonos helyze­tű, tájolású, arányú ablak esetén a diagramok az ablakok valós helyzete szerint szuperponálhatók. Hasonló­képpen több hónap vagy akár az egész évi benapozási diagram előál­lítható szuperponálással. Szerkesz­téssel az eljárás időigényes és sokszor túl bonyolult, ezért ilyenkor a számítógépes eljárás kerül előtérbe.

A tervezés sajnos nem fordít kellő figyelmet a belső terek benapozás vizsgálatára

A kérdés napjainkban, a foghíj telkes lakásépítkezés, az új lakóparkok kialakítása idején kü­lönösen lényeges, de megoldása a tervezés során az építész gondossá­gától függően általában másképpen történik. Az idevonatkozó rendele­tek előírják ugyan a természetes megvilágításon túli benapozottság minimális értékeit, ezek azonban gyakran figyelmen kívül maradnak. Bár az OTEK ennek fontosságát enyhítette, az EU-ban a szakmai kö­vetelményeket a minősítés vonatko­zásában szigorították. Összegezve tehát: kedvezőtlen benapozottságú házakat – főként foghíjtelkeken – szabad építeni, de minősítésüket kívánatos lenne feltüntetni.

Míg előb­biek értékesítésekor az említett hát­rányt nemigen említik, a jól benapozott (panorámás) házak a la­káspiacon túlságosan is nagy előnyt élveznek. Az elmondottakat alátá­masztandó, például egy belvárosi foghíjtelek két oldalán álló (meglé­vő) többemeletes oldalszárnyak ár­nyéka oly mértékben vetül az újon­nan épült házra, hogy a napfény csak néhány órára merészkedhet be az ablakain. Egy másik, szintén bel­városi telken épülő háznál gondot okoz, hogy a keskeny utca túloldalán lévő szemközti épület miatt csak a felső emeletek lakásaiba tud rövid időre besütni a nap.

Fordított esetek is léteznek, amelyekben az újonnan épülő ház a régi épület lakásait fosztja meg az addigi benapozottságtól. A vonatkozó rendeletek elő­írják a lakások, óvodák stb. benapozottságának tervező általi iga­zolását. Az építési hatóságnak gyakran magánjogi peres eljárás során kell bizonyítania, hogy a kibocsátott építési engedély nem sérti a szom­szédos épület lakóinak előírásokban szavatolt jogát. Ezért a tervező épí­tész nem nélkülözheti a benapozás tervezés alapos ismeretét.

(Kép fent) Sorolt tetőtéri ablakok maximális benapozása érhető el a kávabélések árnyékirányainak kimetszésével a) oldalirányú sorolás metszete; b) magassági sorolás metszete.

(Kép fent) Az épületbe érkező napfényt a su­gárzással szemközti falak és a pa­dozat reflektálja a sötétebb belső terek irányába A) homlokzati ablakon; B) tetőabla­kon; C) tető-felülvilágítón át beeső napfény; a) két légterű lakás met­szete; b) kapcsolt légterű lakás metszete.

(Kép fent) Ez az egylakásos, emeletes lakóház hagyományos határoló szerkezetével az ezredforduló építészetét reprezentálja.

(Kép fent) Az előbb, fenti képen bemutatott lakóház a tökéletes benapozás példája. A déli fekvésű főhomlokzatra nyíló lakóhelyiségek az év minden napján (10-16 óráig) teljes benapozással vannak megoldva a) téli benapozás; b) őszi és tavaszi benapozás; c) nyári benapozás szabályozhatósága árnyékolóval; A direkt benapozás; B szakaszos benapozás; C nyári napállás.

(Kép fent) Épület elé épített fix és mobil fény­vető hatása a belső térre A teraszpadozatról; B nyitott árnyé­kolóval létrehozott reflétait sugár­zással.

(Kép fent) Az épület tetőablakához kapcsolt tükröző felület javítja a belső tér fényviszonyait A földszinti; B tetőtéri lakrész; 1 di­rekt; 2 tükröző felületre eső; 3 ref­lektált sugárzás.

(Kép fent) Az ablakzsaluhoz kapcsolt reflexiós felület javítja a belső tér fényviszo­nyait egy kedvezőtlen tájolású zárt sorú épületnél a) utcakép; b) alaprajzi részlet; 1 di­rekt; 2 tükröző felületre eső; 3 ref­lektált napsugárzás.

Áttételes benapozás

A belső terek kívánt mértékű benapozását főleg az épület – már sokat emlegetett – megfelelő tájolásával érhetjük el. A benapozottságtól je­lentősen függő természetes megvi­lágítás is ezen múlik, hisz ennek is meghatározó tényezője a napfény, valamint annak az évek, az évszakok és a nappali időpontok változását követő erőssége.

Az OTEK szerint a természetes megvilágítás egy lichthofban (vagyis világítóudvarban) ugyanakkora kell, hogy legyen, mint egy szabad, ár­nyékmentes homlokzaton. Az ennek megvalósulását lehetővé tevő segéd­eszközt „tükrözésnek” nevezzük, melynek erőssége sokféle módon befolyásolható, pl. az alábbiakkal.

Ezek:

• a helyiségek méreteinek ará­nyával;
• a padozatok színével és textúrá­jával;
• a falak színével (főként az ablak­kal szemköztiekével) és bútorozottságával;
• a mennyezet színével és struktúrá­jával;
• a belső tér konstrukciós és átté­teles funkciójának kialakításával, illetve kapcsolásával;
• az erkélyek és lodzsák bekap­csolásával a fény akadálymentes út­jának biztosítása érdekében;
• az épület ablakához kapcsolt (árnyékoló jellegű) fényvető tükrök alkalmazásával;
• a hátrányos helyzetű épületol­dallal közel szemben épített tükröző ­transzparens elhelyezésével a szem­közti épületen vagy az e célra épült traverzeken, állványokon stb.;
• a kerti természetes vagy mester­séges vízfelületek mint fényvisszave­rők jól felhasználhatók a belső terek világosabbá, naposabbá varázsolásának érdekében.

(Kép fent) Áttételes, vagyis reflexiós benapo­zás – beépített – fényvisszaverő fe­lületről  a) a szomszédos épület falára szerelt tükörfelülettel; b) az épület mö­götti állványra szerelt tükröző felülettel; 1 Nap; 2 napsugár; 3 reflexiós sugárzás; 4 épületbelső; 5 tükörfelület; 6 szomszédos ház.

(Kép fent) Épület és az előt­te lévő víztükör kapcsolata a la­kásbelső benapozásának javítására 1 Nap; 2 napsu­gár; 3 reflexió; 4 a tó víztükre; 5 épület.

A helyiségek ablakainak, oldalai­nak, valamint mélységi méreteinek aránya pozitíve vagy negatíve befo­lyásolhatja a természetes megvilágí­tás vagy benapozás intenzitását. El­sődleges szempont minden esetben a padozat milyensége: ha színe vilá­gos, hatása tükröző; ha sötét vagy mély színű, elnyeli a fényt. A beltéri (szórt) össz fénymennyiséget a mély szín 20%-kal is csökkentheti, a vilá­gos akár 20%-kal növelheti. A pado­zat textúrája tovább ronthatja, de javíthatja is a belső tér természetes megvilágítottságát. Egy fényes (és világos színű) kerámialap 5-15%-kal emelheti, míg egy bolyhos (sötét felületű) szőnyegpadló ugyancsak 5-15%-kal leszállíthatja a belső tér dimenzionális értékét.

A belső terek falainak színe és struktúrája szintén jelentős tényező

A legjobbnak számító világos (akár fehér) fallal és a mély színű velúrta­péta alkalmazásával elérhető fény­mennyiség értékek között 20% diffe­rencia is lehet. A mennyezetek szerepe ugyancsak fontos, de a prob­léma tekintetében a legutolsó szem­pontot jelentik, mivel a természetes fény visszaverődésében nem működ­nek közre, csak a „szórást” javíthat­ják világos színükkel és – lehető leg­kevesebb – tagozati árnyékvetőikkel (pl. gipszstukkóikkal).

A belső terek konstrukciós kiala­kításánál sokat számít, hogy a nap­sugárzás útjába eső – egyébként nem árnyékoló – szerkezetek fény-visszaverése segít a beltéri környe­zet formálásában, ezek általában csak belsőépítészeti elemekként vannak jelen.

Az erkélyeknél, de még a tera­szoknál is lényeges a padozati struk­túra és a szín. Fényvisszaverő szerepük óriási: világos burkolatuk 5-20%-nyi többletfényt közvetíthet a belső tér felé. Figyelem! A kültéri fényes felületű burkolatok remekül tükrözik a fényt a lakótérbe, de struktúrájuk miatt esős időben és té­len nagymértékben növelik a bal­esetveszélyt, ezért létesítésük foko­zott figyelmet igényel. Az ablakokhoz kapcsolt fix és mo­bil árnyékvetők is hatással vannak a benapozásra, főleg a természetes fénytöbblet bejutására.

Az épülettel szemközti épületré­szen (pl. tűzfalon) alkalmazott fény­visszaverők közül legegyszerűbb a világos színű meszelés, mert már egy azonos színű, de erősebb struk­túrájú dörzsölt nemes vakolat is sok­kal rosszabb reflexiós tényezővel bír. A falakon alkalmazott tükröző felü­letek jól ismertek az építészetben – főként a XX. század világvárosainak fejlődésében. A szűk utcácskákban épült üvegfelületű épületekkel szemközti, azelőtt napot soha nem látott lakások egyből napfényessé váltak. Az oldalsó és szemközti ref­lexiós igények kielégítését termé­szetesen a lehetőségek határozzák meg, de tudatos építészeti tervezés­sel a legtöbb esetben kedvező meg­oldás található.

A kertben kialakított tó vagy úszómedence megfelelő épületkap­csolással – azonkívül, hogy funkcionális szerepét használóinak igényei szabják meg – nagyban fokozhatja a lakás belső komfortját.

(Kép fent) Áttételesen is benapozott kétszintes lakóház Közép-Európában. Az épület előtti kerti tó víztükre – a közvetlen benapozást kiegészítve – ősztől tavaszig reflektálja az éltető napsugarakat a lakótér felé.

(Kép fent) Az előző képen bemutatott ház szoláris működését a képek és vonalas vázlatok jól szemléltetik, illetve magyarázzák a) benapozás ősztől tavaszig; b) nyári benapozás tetőárnyékolóval; 1 téli napállás; 2 őszi és tavaszi benapozás; 3 nyári napállás; 4 üvegtető; 5 tetőárnyékolás.