A napos ház

Helyiségek benapozottságának szerkesztése

Lakások, házak, új lakóparkok komplex tervezésekor elengedhetet­len szükséglet a benapozottság alap- és szélsőértékeinek lehető legponto­sabb kiszámítása szerkesztéssel. Az épületek napfényigényes he­lyiségeit illetően nem csupán a nap­fénytartamot, azaz a napsütötte órák számát szeretnénk megállapí­tani, hanem a napfénynek a belső felületeken való, illetve időbeli eloszlásáról is.

A benapozottság meghatározása alapján a helyiségeken belüli nap­fénytartam is analizálható. Diagramban ábrázolható a helyiségek benapozatlan és egymástól eltérő benapozottságú padlófelületeire ju­tó fénymennyiség, ugyanis a padló­felület benapozási időtartam szem­pontjából egymástól elhatárolható zónákra oszlik. Ezt a vizsgálatot cél­szerűen nem a padlófelületre, ha­nem az ablak parapet magasságában vagy a munkaasztal magasságában fekvő (fiktív) felületre vonatkoztatva helyes elvégezni. A zónásítás által kimutathatóvá válnak a benapozat­lan vagy az 1, 2, 3 stb. óránál kevesebb benapozású felületek. Ez ter­vezés szempontjából a helyiség ren­deltetésétől függő lényeges körül­ményekre vethet fényt.

Benapozási tervezés

Cikkünk ábrái (lentebb) jól szemléltetik a házak tájolástól függő benapozottságát, s ennek figyelembevételével, ha lehetséges – mint például lakó­parkoknál -, a megvalósítandó épü­letek tervezésekor törekedjünk hely színrajzilag legkedvezőbb hely­zetbe „forgatásukra”. A nappályaadatokból az árnyék­szögmérő segítségével meghatároz­ható az ablaknyílás kontúrjának a parapet magasságában fekvő képze­letbeli munkasíkra vetődő óránkénti árnyéka. Az egymásra vetülő árnyék­kontúrokról leolvashatók az átfedetlen, az egyszeresen vagy többszörö­sen átfedett metszőpontok.

Így pl. az átfedetlen sarokpontok összekötésével létrehozható a bena­pozási kontúrvonal, melyen túl az adott esetben soha nem éri napsü­tés a felületet. Hasonlóképpen az egyszeresen átfedett pontok össze­kötése adja – némileg egyszerűsítet­ten – a legalább egy órán át benapo­zott felület határvonalát.

Tehát a „0″ és az „1″ órás kontúr­vonal közötti zóna azt a felületet jelö­li, melyen belül a benapozás időtarta­ma kevesebb mint egy óra, a „2″, valamint az „1″ között található felü­let pedig 1 óránál több, de 2 óránál kevesebb benapozást kap stb.

A benapozási diagram alakja a homlokzat tájolásától, valamint a vizsgált időszaktól (napszögektől), a helyiséghez viszonyított terjedelme a nyílás méretétől függ. Egy helyi­ségre nyíló több, de azonos helyze­tű, tájolású, arányú ablak esetén a diagramok az ablakok valós helyzete szerint szuperponálhatók. Hasonló­képpen több hónap vagy akár az egész évi benapozási diagram előál­lítható szuperponálással. Szerkesz­téssel az eljárás időigényes és sokszor túl bonyolult, ezért ilyenkor a számítógépes eljárás kerül előtérbe.

A tervezés sajnos nem fordít kellő figyelmet a belső terek benapozás vizsgálatára

A kérdés napjainkban, a foghíj telkes lakásépítkezés, az új lakóparkok kialakítása idején kü­lönösen lényeges, de megoldása a tervezés során az építész gondossá­gától függően általában másképpen történik. Az idevonatkozó rendele­tek előírják ugyan a természetes megvilágításon túli benapozottság minimális értékeit, ezek azonban gyakran figyelmen kívül maradnak. Bár az OTEK ennek fontosságát enyhítette, az EU-ban a szakmai kö­vetelményeket a minősítés vonatko­zásában szigorították. Összegezve tehát: kedvezőtlen benapozottságú házakat – főként foghíjtelkeken – szabad építeni, de minősítésüket kívánatos lenne feltüntetni.

Míg előb­biek értékesítésekor az említett hát­rányt nemigen említik, a jól benapozott (panorámás) házak a la­káspiacon túlságosan is nagy előnyt élveznek. Az elmondottakat alátá­masztandó, például egy belvárosi foghíjtelek két oldalán álló (meglé­vő) többemeletes oldalszárnyak ár­nyéka oly mértékben vetül az újon­nan épült házra, hogy a napfény csak néhány órára merészkedhet be az ablakain. Egy másik, szintén bel­városi telken épülő háznál gondot okoz, hogy a keskeny utca túloldalán lévő szemközti épület miatt csak a felső emeletek lakásaiba tud rövid időre besütni a nap.

Fordított esetek is léteznek, amelyekben az újonnan épülő ház a régi épület lakásait fosztja meg az addigi benapozottságtól. A vonatkozó rendeletek elő­írják a lakások, óvodák stb. benapozottságának tervező általi iga­zolását. Az építési hatóságnak gyakran magánjogi peres eljárás során kell bizonyítania, hogy a kibocsátott építési engedély nem sérti a szom­szédos épület lakóinak előírásokban szavatolt jogát. Ezért a tervező épí­tész nem nélkülözheti a benapozás tervezés alapos ismeretét.

Sorolt tetőtéri ablakok maximális benapozása

(Kép fent) Sorolt tetőtéri ablakok maximális benapozása érhető el a kávabélések árnyékirányainak kimetszésével a) oldalirányú sorolás metszete; b) magassági sorolás metszete.

Az épületbe érkező napfényt a su­gárzással szemközti falak

(Kép fent) Az épületbe érkező napfényt a su­gárzással szemközti falak és a pa­dozat reflektálja a sötétebb belső terek irányába A) homlokzati ablakon; B) tetőabla­kon; C) tető-felülvilágítón át beeső napfény; a) két légterű lakás met­szete; b) kapcsolt légterű lakás metszete.

Ez az egylakásos, emeletes lakóház

(Kép fent) Ez az egylakásos, emeletes lakóház hagyományos határoló szerkezetével az ezredforduló építészetét reprezentálja.

Tökéletes benapozás példája

(Kép fent) Az előbb, fenti képen bemutatott lakóház a tökéletes benapozás példája. A déli fekvésű főhomlokzatra nyíló lakóhelyiségek az év minden napján (10-16 óráig) teljes benapozással vannak megoldva a) téli benapozás; b) őszi és tavaszi benapozás; c) nyári benapozás szabályozhatósága árnyékolóval; A direkt benapozás; B szakaszos benapozás; C nyári napállás.

Épület elé épített fix és mobil fény­vető hatása

(Kép fent) Épület elé épített fix és mobil fény­vető hatása a belső térre A teraszpadozatról; B nyitott árnyé­kolóval létrehozott reflétait sugár­zással.

Az épület tetőablakához kapcsolt tükröző felület javítja a belső tér fényviszonyait

(Kép fent) Az épület tetőablakához kapcsolt tükröző felület javítja a belső tér fényviszonyait A földszinti; B tetőtéri lakrész; 1 di­rekt; 2 tükröző felületre eső; 3 ref­lektált sugárzás.

 Az ablakzsaluhoz kapcsolt reflexiós felület

(Kép fent) Az ablakzsaluhoz kapcsolt reflexiós felület javítja a belső tér fényviszo­nyait egy kedvezőtlen tájolású zárt sorú épületnél a) utcakép; b) alaprajzi részlet; 1 di­rekt; 2 tükröző felületre eső; 3 ref­lektált napsugárzás.

Áttételes benapozás

A belső terek kívánt mértékű benapozását főleg az épület – már sokat emlegetett – megfelelő tájolásával érhetjük el. A benapozottságtól je­lentősen függő természetes megvi­lágítás is ezen múlik, hisz ennek is meghatározó tényezője a napfény, valamint annak az évek, az évszakok és a nappali időpontok változását követő erőssége.

Az OTEK szerint a természetes megvilágítás egy lichthofban (vagyis világítóudvarban) ugyanakkora kell, hogy legyen, mint egy szabad, ár­nyékmentes homlokzaton. Az ennek megvalósulását lehetővé tevő segéd­eszközt „tükrözésnek” nevezzük, melynek erőssége sokféle módon befolyásolható, pl. az alábbiakkal.

Ezek:

  • a helyiségek méreteinek ará­nyával;
  • a padozatok színével és textúrá­jával;
  • a falak színével (főként az ablak­kal szemköztiekével) és bútorozottságával;
  • a mennyezet színével és struktúrá­jával;
  • a belső tér konstrukciós és átté­teles funkciójának kialakításával, illetve kapcsolásával;
  • az erkélyek és lodzsák bekap­csolásával a fény akadálymentes út­jának biztosítása érdekében;
  • az épület ablakához kapcsolt (árnyékoló jellegű) fényvető tükrök alkalmazásával;
  • a hátrányos helyzetű épületol­dallal közel szemben épített tükröző ­transzparens elhelyezésével a szem­közti épületen vagy az e célra épült traverzeken, állványokon stb.;
  • a kerti természetes vagy mester­séges vízfelületek mint fényvisszave­rők jól felhasználhatók a belső terek világosabbá, naposabbá varázsolásának érdekében.

Áttételes, vagyis reflexiós benapo­zás

(Kép fent) Áttételes, vagyis reflexiós benapo­zás – beépített – fényvisszaverő fe­lületről  a) a szomszédos épület falára szerelt tükörfelülettel; b) az épület mö­götti állványra szerelt tükröző felülettel; 1 Nap; 2 napsugár; 3 reflexiós sugárzás; 4 épületbelső; 5 tükörfelület; 6 szomszédos ház.

Épület és az előt­te lévő víztükör kapcsolata

(Kép fent) Épület és az előt­te lévő víztükör kapcsolata a la­kásbelső benapozásának javítására 1 Nap; 2 napsu­gár; 3 reflexió; 4 a tó víztükre; 5 épület.

A helyiségek ablakainak, oldalai­nak, valamint mélységi méreteinek aránya pozitíve vagy negatíve befo­lyásolhatja a természetes megvilágí­tás vagy benapozás intenzitását. El­sődleges szempont minden esetben a padozat milyensége: ha színe vilá­gos, hatása tükröző; ha sötét vagy mély színű, elnyeli a fényt. A beltéri (szórt) össz fénymennyiséget a mély szín 20%-kal is csökkentheti, a vilá­gos akár 20%-kal növelheti. A pado­zat textúrája tovább ronthatja, de javíthatja is a belső tér természetes megvilágítottságát. Egy fényes (és világos színű) kerámialap 5-15%-kal emelheti, míg egy bolyhos (sötét felületű) szőnyegpadló ugyancsak 5-15%-kal leszállíthatja a belső tér dimenzionális értékét.

A belső terek falainak színe és struktúrája szintén jelentős tényező

A legjobbnak számító világos (akár fehér) fallal és a mély színű velúrta­péta alkalmazásával elérhető fény­mennyiség értékek között 20% diffe­rencia is lehet. A mennyezetek szerepe ugyancsak fontos, de a prob­léma tekintetében a legutolsó szem­pontot jelentik, mivel a természetes fény visszaverődésében nem működ­nek közre, csak a „szórást” javíthat­ják világos színükkel és – lehető leg­kevesebb – tagozati árnyékvetőikkel (pl. gipszstukkóikkal).

A belső terek konstrukciós kiala­kításánál sokat számít, hogy a nap­sugárzás útjába eső – egyébként nem árnyékoló – szerkezetek fény-visszaverése segít a beltéri környe­zet formálásában, ezek általában csak belsőépítészeti elemekként vannak jelen.

Az erkélyeknél, de még a tera­szoknál is lényeges a padozati struk­túra és a szín. Fényvisszaverő szerepük óriási: világos burkolatuk 5-20%-nyi többletfényt közvetíthet a belső tér felé. Figyelem! A kültéri fényes felületű burkolatok remekül tükrözik a fényt a lakótérbe, de struktúrájuk miatt esős időben és té­len nagymértékben növelik a bal­esetveszélyt, ezért létesítésük foko­zott figyelmet igényel. Az ablakokhoz kapcsolt fix és mo­bil árnyékvetők is hatással vannak a benapozásra, főleg a természetes fénytöbblet bejutására.

Az épülettel szemközti épületré­szen (pl. tűzfalon) alkalmazott fény­visszaverők közül legegyszerűbb a világos színű meszelés, mert már egy azonos színű, de erősebb struk­túrájú dörzsölt nemes vakolat is sok­kal rosszabb reflexiós tényezővel bír. A falakon alkalmazott tükröző felü­letek jól ismertek az építészetben – főként a XX. század világvárosainak fejlődésében. A szűk utcácskákban épült üvegfelületű épületekkel szemközti, azelőtt napot soha nem látott lakások egyből napfényessé váltak. Az oldalsó és szemközti ref­lexiós igények kielégítését termé­szetesen a lehetőségek határozzák meg, de tudatos építészeti tervezés­sel a legtöbb esetben kedvező meg­oldás található.

A kertben kialakított tó vagy úszómedence megfelelő épületkap­csolással – azonkívül, hogy funkcionális szerepét használóinak igényei szabják meg – nagyban fokozhatja a lakás belső komfortját.

Áttételesen is benapozott kétszintes lakóház

(Kép fent) Áttételesen is benapozott kétszintes lakóház Közép-Európában. Az épület előtti kerti tó víztükre – a közvetlen benapozást kiegészítve – ősztől tavaszig reflektálja az éltető napsugarakat a lakótér felé.

Az előző oldalon bemutatott ház szoláris működése

(Kép fent) Az előző képen bemutatott ház szoláris működését a képek és vonalas vázlatok jól szemléltetik, illetve magyarázzák a) benapozás ősztől tavaszig; b) nyári benapozás tetőárnyékolóval; 1 téli napállás; 2 őszi és tavaszi benapozás; 3 nyári napállás; 4 üvegtető; 5 tetőárnyékolás.