A fa hibái, szerkezeti elváltozásai, repedések
Fahibák az élő fában és a kitermelt faanyagban is kialakulhatnak. Fahibának nevezzük az élő fa vagy kitermelt faanyag minden olyan rendellenes sajátosságát, elváltozását, mely eltér a fafajra jellemző optimális alaktól és szerkezettől.
A törzs alaki hibái
Az alaki hibák a szabályos törzsformától való eltérések. A fatörzs külső szemlélésével megfigyelhetők, és a szöveti hibák jelenlétére is utalnak. Örökletes tényező vagy kedvezőtlen nevelkedési körülmény okozhatja ezeket.
Sudarlósság
A fatörzs átmérőjének fokozatos csökkenése lentről felfelé. A sudarlósság az élő fa növekedésének természetes következménye. Akkor számít hibának, ha a törzsátmérő 1 hosszméterre eső csökkenése meghaladja a 1,5 cm-t. Az erőteljes sudarlósságnak a nagyobb anyagveszteség a következménye, valamint a feldolgozáskor átvágott rostok csökkentik a szilárdságot.
Terpeszesség
A törzs tőszaka-szának nagymértékű sudarlóssága, mely méterenként meghaladja a 20 cm-t. Hátránya, hogy a feldolgozás során nagymértékű anyagveszteséget okoz, és a rostokat átvágják. A tőszakasz tartalmazza a törzs legértékesebb faanyagát, ezért igen hátrányos hiba.
Bordás növés
A fatörzs hosszirányával párhuzamosan kiálló bordák, köztük bemélyedések alakulnak ki, és az évgyűrűk eltérnek a szabályos formától. A feldolgozást hátrányosan befolyásolja, mert így nagyobb az anyagveszteség.
Villás növés
Olyan alaki hiba, amikor a fatörzs két vagy több vezérágra oszlik. A bél már a törzs elágazása alatt két- vagy többfelé válik, és a különálló bélszövetek körül önálló évgyűrűk alakulnak ki. Az ilyen fák nem alkalmasak fűrész- vagy furnéripari feldolgozásra.
Görbeség
A fatörzs eltérése a függőleges irányú, egyenes növekedéstől. A normálistól eltérő görbültséget a hó és a szél nyomása okozhatja. A görbeség miatt elmetszett rostok csökkentik a faanyag szilárdságát.
Szövetszerkezeti hibák
A szövetszerkezeti hibák a szabályos szöveti felépítéstől való eltérések. Ezek többnyire a fatest belsejében találhatók, így csak a törzsfa felfűrészelése, hasítása, hámozása után figyelhetők meg. Bizonyos szöveti hibák jelenlétére utalhatnak alaki hibák vagy egyéb külső jegyek is. Örökletes hajlam, kedvezőtlen külső körülmény vagy biológiai károsítok okozhatják.
Csavarodott növés
A rostirány nem párhuzamos a fa hossztengelyével. Ez a növés a fa felületén jelentkezik, következményeként a fa keresztmetszete változó. Az ilyen fa alkalmatlan faipari felhasználásra.
Fodrosság.
A fa rostjai nem egyenes vonalvezetésűek, hanem hullámosan görbülnek. A fodros faanyag nehezen megmunkálható, de az esztétikai értéke jelentős.
Külpontosság
A bél nem a fa keresztmetszetének mértani középpontjában helyezkedik el. Az ilyen fa általában valamelyik oldalról terhelést kap (pl. uralkodó széliránytól). Az évgyűrűk változó szélessége miatt ezeket a fákat nehéz megmunkálni, és a száradásuk során egyenlőtlen zsugorodásra hajlamosak.
Göcsösség
A fa ágainak növekedése a bélből indul ki, és ez a feldolgozás során göcs formájában jelentkezik. A göcsösség kedvezőtlen fahiba, mert évgyűrűket jelentősen torzítja. A göcs színe és alakja miatt elkülönül a környező fától.
Gyantatáska
A gyantajáratokkal rendelkező tűlevelű fafajok szerkezetében fordulhat elő. A gyantatáskák jelentősen nehezítik a megmunkálást, csökkentik a szilárdságot és a rugalmasságot.
Álgeszt
A fatest elszíneződése, melyet biotikus vagy klimatikus hatások okoznak. Az álgeszt kontúrvonala sohasem követi egy évgyűrű határát, mint a valódi színes geszté. A bütün szabálytalan formájú, gyakran lángnyelvszerű nyúlványokban vagy foltokban helyezkedik el. Az egészséges álgesztet barnabélnek nevezzük. Színe ilyenkor vörösesbarna, gyakran sötétebb peremmel.
Műszaki célokra felhasználható, csak a faanyag színbeli tarkaságával kell számolni. A beteg, korhadt álgeszt színe és állaga megváltozik, ez a szürke vagy másnéven csillagos álgeszt. Határán gyakran fülledésre utaló feketés vonal húzódik. Szilárdsága nagymértékben leromlik, műszaki célokra alkalmatlan.
Az élő fa repedései
Az élő fa repedései mindig száliránnyal párhuzamosan alakulnak ki.
Lehetnek:
- Palástrepedések. Ilyenkor a nyílás kiterjed a fatest külső oldalára és a kéregre is (pl. fagyrepedések).
- Bütürepedések. A fatest belseje felé haladnak, és csak kidöntés után válnak láthatóvá (pl. gyűrűs repedés, bélrepedés). A repedések mindig a kevésbé szilárd szövetek környezetében alakulnak ki.
- Fagyrepedés. Az élő fa palástrepedése, mely több méter hosszú is lehet. Az erős téli fagyok következtében keletkezik, és áthatolva a szijácson a gesztet is elérheti.
- Gyűrűs repedések. Az élő fában az évgyűrűhatárok mentén kialakuló bütürepedések. Szálirányban mért hosszuk több méter is lehet. Elsősorban az erős szélfújás vagy a külpontosságból származó belső feszültségek okozzák.
- Bélrepedések. Sugárirányban kialakuló bütürepedések. A bélből indulnak, és elérhetnek a geszt és szijács határáig. Hosszuk szálirányban néhány centimétertől akár több méterig is terjedhet. Növekedési feszültségek miatt alakulhatnak ki.