• mexikói stílus

A mexikói stílus

Mexikó jellegzetes vizuális stílusában a formák és a színek elválaszt­hatatlanul összetartoznak. Az élénk színek kezdettől fogva jellemzőek a tájképét, éghajlatát és történelmét tekintve változatos ország nagy múltú, sokarcú építészetére.

Ahogyan meglepte a 19. századi történészeket a fel­fedezés, hogy az ókori görög templomok színesek voltak, nem pedig hófehérek, mint addig hitték róluk, ugyanúgy elképzelhetetlen, hogy a mexikói épületek valaha is nélkülözték a színpompát. Teotihuacán (i. e. 200 – i. sz. 750) hatalmas, vulkanikus stukkókkal díszes, eredetileg egyszínű (vörös és okker) Nap és Hold piramisaitól a 20. Századi mexikói építészek – például Luis Barragán, Jósé de Yturbe, Manuel Mestre, Jüan és Javier Sordo Madaleno – munkáiig a szín mindig is lényeges komponense volt Mexikó épített környezetének, identitásának – és az is marad.

Fent: A felújított, 19. Századi Hacienda de San Antonio (Colima, Mexikó) kerti lakja és medencéjének környéke. A kis pavilont a közkedvelt mexikói pinkre (rosa Mexicana) festették, így vizuálisan kapcsolódik a főépülethez. A teraszt burkoló lapok földszíne a kerti bútorok természetes vörösesbarnáihoz hasonlóan szintén az architektúra, a dekoráció és a berendezés egységét szolgálja, s a környék színeiből táplálkozik.

Fent: A spanyol hódítástól függetlensége kivívásáig (1821) Mexikó az új-spanyol alkirályság része volt, ezért bővelkedik európai stílusú építészeti formákban ( fülkében álló szobor is egy épület sarkán, Mexikóvárosban). Ezek azonban rendszerint a jellegzetes mexikói színekkel párosulnak.

Fent: E halványkékre festett homlokzat fehér terrakotta és kőszínű részletei (Mexikóváros) bizonyítják, hogy mennyire kedvelik a díszítőelemeket. A változatos felületeket, anyagokat, gazdag részleteket előnyben része­sítő spanyol barokk sokáig érez­tette hatását a spanyol kolóniákon, ami a mexikói haciendákon és fényűző lakóházakon is látható.

A színek lélektani hatása azonban rendszerint nemcsak a felhasznált festékek tu­lajdonságaitól függ. Az alkalmazás módja és mértéke is ugyanilyen döntő: a kortárs mexikói épületekre a színek, a tér és a tömeg sajátos, könnyed összjátéka jellemző, ami nagy valószínűséggel az haciendának, a mexikói építészetet mindmáig meghatározó épülettípusnak köszönhető.

Az hacienda birtok, amelyet eredetileg a kegyelt konkvisztádorok kaptak. Gyakran kinőtték korábbi, ranch-stílusú változatukat, és önálló feudális településekké fejlődtek, mindvégig megőrizve egykori uraik, az haciendadók emlékét. Az 1910-es felkelés során ugyan sok megsemmisült közülük, de a fennmaradt példák továbbra is hatnak a mai tervezőkre udvaraik harmóniája, masszív falaik, oszlopaik elren­dezése, gazdagon díszített enteriőrjeik és – természetesen – eleven színeik révén is. A szín azonban, az építészeti térhez hasonlóan, semmit sem ér fény nélkül.

Fent: Az ehhez hasonló, pasztell pink villák cseppet sem idegenek a mexikói építészettől. A képen látható Hacienda de San Antonio egy 2000 hektáros birtokon áll. 1978-ban renoválta Mauricio Romano.

Fent: Az Hacienda de San Antonio vendégszobáinak egyike. A legutóbbi felújítás során megőrizték az haciendák hálószobáira hagyományosan jellemző, mintákban és textúrákban gazdag arculatot, amelyhez visszafogott, nyugodt színeket társítottak.

Más, forró klímájú országokéhoz hasonlóan a mexikói stílusban is gyakran elmosódik a határ a „kint” és a „bent”, a mesterséges megvilágítás és a beszűrődő fény között. Így a magányosan álló kápolnában keve­redik a magas ablakokon bejövő napfény a benti gyer­tyalángéval; a társasági élethez a patióban a fedett területet csak kőoszlopok választják el a nyitott udvar­tól. A helyi agyagból és olajból nyert jellegzetes vörös festékszín uralja a mexikói épületeket, amelyek mintegy tükröt tartva a tájnak, belesimulnak környezetükbe.

A stílus és színek ma is töretlenül élő hagyománya révén a mexikói szellemiség szokatlan folytonosságot mutat, hosszú és viharos történelme során. Ennek kö­szönhetően egyedülálló példát nyújt a világ többi országának a színekben rejlő határtalan lehetőségek megmutatásával.

„Mexikó… az egyetlen hely, ahonnan nem vágyódom el, ha egyszer már ott vagyok.” (Robert Couturier, építész)

Fent: Az építészetben, a dekorációban az arányok sokszor éppoly fontosak, mint a színek. Ebben a modern hálószobában (Hacienda de San Antonio) a szokatlanul hosszú, széles ágy kifejezetten a helyiség méreteihez készült, az ágyneműt pedig megrendelésre varrták Mexikóvárosban: pink-vöröse illik a padlót borító szőnyeghez. Ugyanígy harmonizál a falak márványos sárga és okker festése a boltíves mennyezet tégláinak színével.

Fent: Az Hacienda de San Antonio étkezőjének edényeit pueblai fazekasoktól rendelték. Ananász-motívumukat a portugál szőnyegen látjuk viszont. A hangulatos étkezőnek meghatározó része az arányos, dongaboltozatos téglamennyezet. Az hacienda legutóbbi építésze, a francia Robert Couturier guanajuatói mesterekkel építtette a födémet az 1980-as évek végén elvégzett nagyszabású renoválás és bővítés idején. „Különleges élmény volt figyelni őket munka közben – emlékezik vissza Couturier. – Nem mérnökök ugyanis, és mindent ösztönösen csináltak.”

Fent: A ma is találékony mexikói kézműveseknek köszönhető, hogy a hagyományos belsőépítészeti megoldások modern változatainak nem kell „népies” álcát ölteniük. Armand Aubery belsőépítész az Hacienda de San Antonio enteriőrjeit modern dél-amerikai használati és dísztárgyakkal rendezte be. Ebben a gazdagon díszített nappaliban faragott guatemalai falidísz, valamint szaru- és faberakásos mexikói szekrények láthatók.