• viktoriánus stílus

A viktoriánus stílus jellemzői

A viktória-korban, az 1830-as évek végétől a 20. Század elejéig az építé­szet és a díszítőművészet szokatlanul eklektikus. Számos stílus – többségük valamely korábbi irányzat felélesztett változata – virágzott különböző időszakokban.

Ilyen volt a középkori európai művészet architektúrája, ornamentiká­ja ihlette neogótika; a neoreneszánsz, a neobarokk és a neorokokó; a 18. Század végi és 19. Század eleji klasszicizáló Adam-, regency és empire stílusok, valamint az Amerikában jellemző és nagyjából az angol regency mintáját követő „olaszos” irányzat. Emellett a külföldi utazások és a külkereskedelem lehetőségeinek bővülése is segítette az összefoglalóan „keleti”-nek nevezett (kínai, japán, indiai, perzsa, arab) ornamentika és díszítőstílusok asszimilálását.

Fent: A viktoriánus neogótika az 1840-es évektől vált népszerűvé. Angliában a házakat gótikus polikróm díszítősávokkal látták el. A szálfában bővelkedő USA-ban a deszka- és léczsaluzás terjedt el, ami színpompásabb külsőt tett lehetővé: ezt bizonyítja az 1846-ban épült Roseland Cottage (Woodstock, Connecticut) is, mely ma eredeti színeiben – bíbor és rózsaszín – pompázik.

Fent: A Viktória-kori stiláris eklekticizmust példázza Mark Twain házának (Hartford, Connecticut) 1881-ben kialakított könyvtára. Japonaiserie stílusú arany-türkizkék tapétájához a könyvszekrény klasszikus mintákat idéző faragványai (indázó voluták, közöttük félrozetta) társultak.

A korszak stiláris eklekticizmusa többféleképpen nyilvánult meg. Sok épületet egy bizonyos stílusban építettek és rendeztek be, de az is gyakori volt, hogy az egyes helyiségeket más és más stílusban tervezték, díszítették: a neogótikus könyvtár mel­lett békésen megfér a neorokokó hálószoba, a neoklasszicista előtér és a perzsa stílű dohányzó. Gyakran társították különböző stílusok jegyeit egy mívesebb, zsúfoltabb berendezésű helyiségben.

Az 1860-as évek végén megjelenő arts and crafts mozga­lom hívei szerint ez stiláris szempontból zsákutca volt: ők inkább az egyszerű for­mákhoz, igényesebb kézműves munkákhoz való visszatérést hirdették, ami a közép­kori nemzeti építészetben lelhető fel, jóllehet reneszánsz és keleti motívumokkal, képi világgal társítva.

Az Atlanti-óceán mindkét partján egészen a második világháborúig hatott ez az egységesebb, „hiteles” stílus, amely előkészítette a modernizmus szigorúan racio­nális elveken alapuló irányzatát.

Fent: Roseland Cottage ikerszalonjának neogótikus formái, motívumai például a két helyiség közötti csúcsív (tölgyfát imitáló pácolt fenyőből), az áttört faragványok, a levéltekercs-díszek a pamlagok támláján, a csúcsban végződő székhátak, a középkori jellegű, színes üvegablakok.

Fent: A Christophe Gollut által nemrég felújított dél-londoni viktoriánus villa (az 1890-es évekből) világosabb, szellősebb, mint a 19. Század végiek általában. A diszkrét színek kontrasztját a fehér, simára vakolt mennyezet, halványsárga falak, ablakkeretek és baluszterek, halványbarna korlátok és korlátpillérek adják. Élénkebb színek csak a késő viktoriánus csillár festett üveglapjain tűnnek fel.

Fent: Fred Hughes 1889-ben épült New York-i lakóházában az élénksárga falak a 19. Század eleji empire markáns, telített színeit idézik. A bútorok, dísztárgyak (az amerikai indiánokat ábrázoló fényképektől a hordozható, ebonizált viktoriánus íróasztalig) a korszak ízlésének megfelelően eklektikusak.