• posztmodern stílus

A Virág-ház (posztmodern stílus)

A tulajdonosok, Peter Romanuik építész és Paula Pryke virágkötő tervezték meg és rendezték be a Virág-házat, mely Észak-London üzleti és könnyűipari negyedében, egy régi autószerviz helyén áll. Az „ipari modern stílus” építészeinek (például Richárd Neutra és Pierre Koenig) hatása a szerkezeten és az alaprajzon is egyértelműen érezhető: váza acél, három oldalról betontömbökkel, az elülső homlokzaton üveggel határolva; osztatlan légterű nappali-étkező része (elkülönített konyhával) kaliforniai stílusú teraszra vezet; a földszinten – a gyakorlati szempontoknak és a telek történetének megfelelően – virágkötőműhely és belső garázs kapott helyet.

Fent: A nappali terét fehérre festett ipari jellegű acélfödém és betontömb falak, valamint iroko hajópadló és üveg tolóajtók határolják. Ezt a semleges hátteret a bútorok, dísztárgyak élénkebb színei egészítik ki. A legfontosabb közülük a szófa és a nagy absztrakt festmény. Az előbbi plasztikus formáit skarlátvörös pamut-twill huzat és királykék-sárga selyem díszpárnák emelik ki. Ezek a primer színek ismétlődnek Péter Romanuik „Paula virágot szed” című festményén.

Fent: A hálószoba sajátos színfoltjai a berendezési tárgyak: a királykék pamuttal kárpitozott ágy a nagy hengerpárnával (Hitch Mylius tervezte); a színpompás kockás takaró (Heal’s); a selyemhuzatú díszpárnák (Conran); a zsályazöld csomózott szőnyeg. A nagy tolóajtók által megteremtett fizikai kapcsolatot vizuálisan a textíliáknak a kinti cserepes növények színeit idéző zöld, sárga és barna árnyalatai erősítik. A földszinti nappali­részhez hasonlóan C. Lumato festményei (az ágy fölött) itt is a dekoráció egységét mutatják.

A szerkezeti elemeket és a burkolatokat a modern építészeti hagyomány szellemének megfelelően az ornamentika hiánya jellemzi (például nagy, vízszintes üvegtáblák, egyenes vonalú falécekkel burkolt padló, korlát nélküli lépcsők, sík felületű tolóajtók, fehérre fes­tett, recézett acélfödémek és salakbeton téglából ra­kott falak). A belső terek finomítása és gazdagítása érdekében mindenütt feltűnnek a posztmodernre jellemző élénk, egynemű színfoltok.

A háló- és nappaliszobákban olykor a nyílászárók is színesek – a sárga, akvamarin és királykék tolóajtók hosszúkás, homogén színfoltokként hatnak, amikor az ajtók zárva vannak. Lent, a nappali-étkező szintjén a színek inkább a bútorokra, dísztárgyakra, lakástex­tíliákra korlátozódnak. Kiemelkedik közülük a két vörös szófa, kék és sárga díszpárnákkal; a halványkék étkezőasztal, citromzöld, halványkék, mályvaszín, sárga és vörös székekkel; a kék-fehér szőnyeg, valamint a nagy absztrakt festmény a bejárati ajtónál. A szófa mel­letti nagyra nőtt kaktusz zöldje a kinti teraszon sorakozó virágokkal, növényekkel teremt kapcsolatot.

„… élénk, homogén színfoltokkal gazdagítottuk a házat… Ez barátságosabbá teszi, és erősíti az összhatást.” (Peter Romanuik és Paula Pryke)

Fent: Iroko hajópadló húzódik a nappalitól az étkező részig, ahol a krómacél lábú asztal és székek állnak. A szürkéskék asztallap tömör lemezeit vas. Az „5701”-es modellként ismert vörös, kék és citromzöld hajlított, rétegelt lemezszékeket Arne Jacobsen modern dán építész tervezte.

Fent: A lakóterület másik végét is primer színek (vörös, sárga, kék) élénkítik. A terasz napsütötte növényeivel a szófán lévő aranysárga párnák teremtenek kapcsolatot, de botanikai formák jelennek meg a csomózott szőnyeg bordűrjén is: a minta („Arizonai napfelkelte”) kaktuszokat ábrázol a sivatagi égbolt előtt. Az üveglappal fedett tetejű dohányzóasztal Matthew Hilton formatervező munkája.