• viktoriánus stílus

Roseland Cottage (viktoriánus stílus)

A roseland cottage 1970-ben került az új-angliai régiségek megőrzésére alakult társaság tulajdoná­ba. Ekkor nyilvánították nemzeti történelmi műemlék­nek. A házat 1846-ban az angol származású Joseph C. Wells építész tervezte nyári lakként Henry C. Bowen, módos üzletember, a republikánus párt befolyásos tá­mogatója számára.

A számos külső melléképülettel (pajta, jégverem) körülvett ház a Connecticut állambeli Woodstock egyik magaslatán áll. Stílusát, a festői viktoriánus neogótikát eleinte Andrew Jackson Downing építészeti szakíró népszerűsítette az Egyesült Államokban. Downing „eredetisége, merészsége és vitalitása” miatt dicsérte az irányzatot, amely ekképpen „ideálisan alkalmazko­dik az ember független szelleméhez”.

Fent: Az ikerszalonban a képsín fölötti linkruszta-fríz az 1880-as években készült. A linkruszta a késő Viktória-kor kedvelt falburkolása: lenmagolaj, mézga és fapép vászonra felvitt elegye, domborúan megmintázva.

A meredek, oromdíszes nyeregtetők, indamotívumos gerinckiképzés, lándzsaívek, manzárd- és zárterkély-ab­lakok, sima és festett ólomüveg és a függélyes jelleg teszi a ház külsejét tipikusan neogótikussá. Élénk rózsa­színre festett és a romantikus viktoriánus építészetnek így tökéletesen megfelelő fadeszka- és lécburkolata jel­legzetesen amerikai megoldás.

A rombuszmintás ólomüveg ablakok mellett a gó­tikus stílű építészeti elemek és kiegészítők közül az iker­szalon két részét elválasztó lándzsa alakú csúcsív tűnik ki. A bútorok – a lándzsa-, szamárhátívű és oromdíszes támlájú kárpitozott székek, pamlagok – többsége szin­tén neogótikus munka. Legalább ennyire jellemző azonban a viktoriánus stílus­ra az enteriőrök színvilága is.

Fent: A linkruszta alatti falmező tapétáját a Viktória-kor végi enteriőrök kedvelt, stilizált levélmintája díszíti, természethű, zöld és halvány barna árnyalatokkal.

Uralkodó színei elsősorban a linkruszta-frízen, a ma­hagóni- és tölgybútorokon, a festett ajtókon, az ablak­kereteken, valamint a pácolt, polírozott padlófelülete­ken megjelenő barna, zöld és sárga sokféle, viszonylag visszafogott árnyalata. A sokak által túlságosan komornak tartott „templomi” sötétbarnát, mely a kö­zépkori Európában a gótikus templomok faragott berendezésének meghatározó színe volt, ez esetben élénkebb színfoltok (például a vörös vagy kék bútor­szövet, kék-rózsaszín keleti szőnyegek, valamint ter­mészetes megvilágítású vörös-sárga-zöld üvegfelüle­tek) egészítik ki.

Fent: Roseland Cottage deszka- és lécburkolatát az 1880-as években kedvelt élénk rózsaszínre festették. A neogótikus elemeket (például lándzsaablakok, díszes gerincképzés) sötét bíbor festéssel emelték ki.

Fent: Az ikerszalon tapétájának színei, a sárgák és barnák ismétlődnek a neogótikus mahagónibútorokon, a pácolt, polírozott bütüillesztéses padlón, a festett ajtókon és szegélyeken. A Viktória-kori enteriőrökben a merészebb színek foltszerűen, a kárpiton, a szőnyegeken, valamint visszafogottabban a párkányzaton és a frízen jelennek meg, amelyek díszeit arany, zöld, halvány és élénk kék tónusokkal is kiemelték.

Fent: A neogótikus házakban gyakori színpompás ólomüveg a paletta fontos része. Roseland Cottage zárterkélyének üvegezésén a hagyományos rombuszminta sárga, vörös és zöld színű. A vörös plüssel kárpitozott, mahagónivázas pamlag áttört szamárhátíves, oromdíszes háttal jellegzetesen amerikai neogótikus bútordarab.