• klasszicizmus

Villa di Geggiano

Itáliában a klasszicizmus elsődleges ihletforrását jelentő ókori görög-római romok nagy számban maradtak fenn, mégsem itt virágzott fel elsőként ez a stílus. A minták közelsége, a kulturális örökség eleven­sége valószínűleg inkább hátráltatta az újítást, az olasz építészek ugyanis jobbára követői, és nem előfutárai a klasszicista stílusnak. A Siena közelében a 16. Század­ban épült Villa di Geggiano szép példája a történelmi folytonosságnak.

A villa, amelyet 1527-től a Bandinelli család lakik, lényegében megőrizte az 1770-es évek végén és az 1780-as évek elején egy Bandinelli-esküvő alkalmára kialakított, klasszicista arculatát. Fegyelmezett, szim­metrikus homlokzata ünnepélyességet sugall a toszkán vidékre jellemző, függőleges tagolású építészeti környezetben.

Fent: A Zöld szalon klasszicista kandallóját a 20. Század elején építtette a mostani tulajdonos nagyapja, egy földrengés utáni helyreállításkor. Sárga sienai márvány keretezését a lábazati falsík fölötti faux marbre festés ismétli. A falmező muráliája olasz tájat és a 18. Század végén divatos pásztori témát ábrázol.

Fent: A Villa di Geggiano Alfieri-hálószobáját gyakori vendége, Vittorio Alfieri gróf (1749-1803), olasz költő, drámaíró tiszteletére nevezték így. A bútorok, a márványpadló, a párkányzat és a tapéta a villa 1780-as évekbeli átalakításának idejéből származik.

A pazar díszű enteriőrök bizonyítják: a Bandinelli család napjainkban is tudatosan törekszik arra, hogy megőrizze a 18. Századi klasszicista berendezést és színvilágot. A jelenlegi tulajdonos édesapja például mindent elkövetett, hogy visszaszerezze az idők során máshová került bútorokat, festményeket, kelméket. Egy régi jegyzék alapján számos darabot felkutatott, amelyek szerencsére jól viselték a megpróbáltatá­sokat.

Fent: A kertből nyíló hosszú előteret Ignazio Moder tiroli vándorfestőnek a vidéki életet és a négy évszakot klasszicista felfogásban, stilizáltan ábrázoló freskói díszítik. Mintájukként a firenzei Francesco Bartolozzi metszetei szolgáltak.

A második világháborúban magát a villát is ugyanez a férfiú mentette meg a nácik pusztításától. Arra hivatkozott, hogy a nagy német költő, író és drámaíró, Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) egyszer itt szállt meg (ami nem volt igaz), és az épületet árja szentéllyé nyilváníttatta.

Eltekintve néhány rokokó sajátosságtól és a Zöld szalon mennyezetének a 20. Század ele­jén, egy földrengés után elvégzett, meglehetősen amatőr felújításától, a Villa di Geggiano ma is híven őrzi eredeti, visszafogott klasszicista jellegét és szellemisé­gét. Elegáns freskói, látványos trompe l’oeil tapétái és míves bútorai ékesen bizonyítják, milyen fontos az ola­szok számára a családi összetartás és a kulturális örök­ség gondozása.

Távol jobbr:a A Villa di Geggiano társalgójában a hölgyvendégek a hosszú kárpitozott padon ülve szemügyre vehették a fel-alá járkáló urakat (akik viszont őket figyelték lopva). Különösen míves kidolgozású a klasszicista dekor, a falak és a mennyezet festett mezői.

Fent: A Villa di Geggiano Kék szobájának (Saletta) falain látható, kézi festésű papírtapéta 1770-ből, a párizsi Le Grand Balcon kereskedésből származik. Kék tónusú monokróm trompe l’oeil mintáján a klasszikus árkádmotívum szerepel. A tapéta kék árnyalatai ismétlődnek meg a festett faux marbre keretezésű betétes ajtón és a festett bútorokon (helyi mesterek munkái).