Spatulyák, a glettelés, simítás és kaparás eszközei
E termékeket összefoglaló néven simítóeszközöknek nevezzük, de azokat nemcsak simításra használjuk. A szerszámok kenő-, simítófelülete rendszerint mű¬anyag vagy acél, a nyele pedig fa vagy műanyag. Fontos tudnunk, hogy a rozsdamentes szerszámok is eltérő minőségű alapanyagokból készülnek és ezért a különböző kemikáliákkal szemben eltérő módon állnak ellen, van olyan eszköz, amely erősebben savas, ill. és lúgos környezetben is ellenálló.
A spatulyák felhasználási területük és alapanyagaik szerint különböztethetők meg:
- A festékkaparók rendkívül erős, zömök szerszámok, vastag, erős, merev acél pengével. Fő feladatuk a maratás és égetés során a festékmaradványok eltávolítása. Pengeszélességük általában 70 – 80 mm. Néhány változatuk cserélhető pengével készül.
- A festőspatulyák rugalmas acél, vagy rozsdamentes acél pengével rendelkeznek. Felhasználási területük szerint megkülönböztethetők a rugalmas és a merev spatulyák. A rugalmasak főképpen simításra, a merevek pedig simításra és kaparásra egyaránt használhatóak. Pengéik 20- 120 mm méretűek.
- A japán spatulyák főleg simításra használatosak, késtapaszokat, gletteket, gipszeket hordunk fel velük. A kicsi, műanyag nyelű spatulyák mérete 20 – 140 mm, a nagyobb felületekre javasolt és festők által is használt fanyelű spatulyák mérete 140 – 300 mm.
- A biflex spatulyák két, egymás melletti pengével rendelkeznek. A rövidebbel állíthatjuk be a szerszám rugalmasságát, ugyanis a nagyobbik penge a kisebben fekszik fel. Behúzott pengeállásnál a nagy felületű penge szabadon mozoghat, ezért a szerszám rugalmas; kitolt állásnál pedig a kevésbé szabad mozgás miatt egyre inkább rugalmatlanná válik. Szokványos méretük: 150 – 300 mm.
- A fali spatulyák a nagy, 15-100 cm-es szélességükről ismerhetők fel. Ezeket falak síkozására, glettanyaggal történő átvonására használjuk.
- Műanyagból készülnek a karosszéria spatulyák, amelyek főleg az autóiparban használatosak. Méretük a 6 x 10 illetve a 9 x 15 cm között változik.
- A fogazott spatulyák iparágunkban leginkább ragasztóanyagok, vékonyvakolatok felhordására használatosak. Az utóbbi években a német nyelvterületen elterjedt ún. „TKB” norma szerint különböztethetők meg a termékek egymástól aszerint, hogy trapéz, háromszög, vagy négyzetes fogazású spatulyát használunk. Méretük 12-30 cm, anyaguk elsősorban acél, de ismerünk műanyag spatulyát is.
- A gumispatulyák elsősorban fugázáshoz alkalmasak. A fugázóanyagok kíméletes, karcmentes bedolgozását végezzük velük. 16 – 28 cm a szokványos méretük.
- Műanyag glettelők előnye a könnyű súly és a rozsdamentesség. Képlékeny, puha anyagok (pl. kenhető tapéta) felhordásánál használatosak. Szokványos méretük: 13 x 28 cm.
- A simítók (glettelők, glettvasak) a festőmester gyakran használt kéziszerszámai. Acél- és rozsdamentes acél kivitelben egyaránt készülnek. Az előbbi széles körben elterjedt és használatos, főképpen a hosszú évek, évtizedek óta használt, kevésbé agresszív anyagok felhordásához ajánlott. A rozsdamentes glettelők iránti igény hazánkban az utóbbi években egyre erőteljesebb, mert az újonnan fejlesztett és használt anyagoknál követelmény a rozsdamentes szerszámok használata. E szerszámok mind sima, mind fogazott kivitelben egyaránt kaphatók. A sima glettelők főképpen gipszek, glettek, vakolatok felhordásánál, tapaszolásánál és simításánál használatosak; míg a fogazott eszközöket inkább a különleges anyagok, vagy eljárások során használjuk, főképpen olyankor, amikor fontos az egyenletes rétegvastagság. (Vakolatok, szőnyeg-, illetve csemperagasztók) Ilyen különleges anyag például a struktúráit (mintázott) vakolat, ahol a fogazott szerszámmal csak az egyenletes vastagságú felhordást végezzük, majd a vakolatot valamilyen más eszköz segítségével (spatulya, struktúra henger, vagy akár egy darab textília) még nedves állapotában mintázzuk. A simítók szokványos mérete 10-15 x 20-28 cm, de ismertek az ún. svájci glettelők is, amelyek mérete 10-15 x 45-50 cm.
- Kőműveskanalak csak részben kapcsolódnak szakmánkhoz. Alapanyagaik megegyeznek a simítókéval. Ismertek a kőműves-, a gipsz-, és sarokkanalak, de különlegességként ide sorolhatók a „macskanyelv”, valamint a berni vakolatkanál is.